Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)
1951-06-09 / 132. szám
NAPLÓ A nacionalista jelszavak mögött mindig az ellenség áll! Nemrég derült fény Varga László, Tol', birjáni pártvezetőségi tag kn'.ákbarátságára, nacionalista, soviniszta uszításaira, ellenséges ténykedéseire, aluit már hosszabb idő óta folytatott e községben. Felszabadulásunk, mint annyi más szegényparasztnak, úgy Varga Lászlónak is földet," és jószágot juttatott. 12 hold földet és jószágokat kapott. Pártunk, többek között azzal is kihüntette, hogy a pártvezetőségi teendőkkel bízta meg a községben. Olyan községben kapott pártmegbizatást, ahol délszláv, magyar ésnémetajkú dolgozó parasztokat kellett volna irányítania, vezetnie, a falu terméseredményeinek fokozásáért és a kulákok ellen folyó kíméletlen harcra. Varga László azonban nem ezt az utat választotta. Neki nem volt jó a becsületes délszláv, német, vagy magyar dolgozó parasztok barátsága, ■ ő más barátságot keresett. Sokkal kifizetődőbb volt számára Böröcz János 67 holdas kulák, vagy Krisztics Mladen 31 holdas kulák kegyeibe való beférkőzés, mint az ellenük folyó harc. De Varga László azért nem volt rest, hangos demagógiával, széltében-hosszában azt híresztelni, hogy a birjáni délszlávok valamennyien liloisták. — Miért kell magyar földön Nase Nlviné-t adnia délszláv parasztoknak? Miért kell újsággal ellátni őket? Ha újságot akarnak olvasni, tanuljanak meg magyarul! — így uszított az a Varga László, aki Böröcz János 67 holdas kulákot, akit az ügyészség gabona- és zsírrejtegetésért két és fél évi fagyházra ítélt, még a börtönbe jutása után is támogatni igyekezett. Hol a járásbíróságon, hol az ügyészségen ki sincs a kell, hogy Böröcz Jánost valamiképpen menteni tudja. Varga László olyan becsületes délszláv dolgozókat nevezett fitozstáknak, mint Muffes György, aki a növényápolásban HM) százalékosan eleget tett kötelességének, aki az esős időjárás ellenére a rézkaszálást és a széna behordását is befejezte. Vagy Simics Emilt, aki szintén ezen halad a növényápolási munkákban és egész évi tojásbeszolgáltatási kötelezettségének május elsejére eleget tett. Fel lehetne aztán sorolni Pay Bertalant, Simics Ferencet és a község majdnem valamennyi délszláv dolgozó parasztját, akikről nyugodtan el lehet mondani, hogy példamutatóan kiveszik a részüket községük többtermelésért folytatott harcában. Viszont egyáltalán nem nevezte titoistának például Krisztdess Mládén délszláv kulákot, aki pedig terményrejtegetésével, birtokának letagadásával elég alaposan és kézzelfoghatóan bebizonyította, hogy dolgozó népünk halálos ellensége, hogy egy követ fúj Tito fasiszta bandájává.. Emellett nyilvánvaló, hogy éppen ez a Krisztics volt egyike azoknak, akik sugalmazták Vargának, hogy uszítsa egymásra e nemzetiségi dolgozókat, hogy nacionalista jelszavakat hangoztasson. Nyilvánvaló, mert a kulákok szeretnék elhitetni a dolgozókkal, hogy „minden délszláv egyforma“, mert az ő jelszavuk a „nemzeti egység“ hamis jelszava. Azt szeretnék ezzel elérni, hogy megbontsák a község dolgozó parasztjainak egységét, hogy egymás ellen uszítsák őket s közben ők maguknevessenek a markukba. De a délszláv és magyar dolgozók felismerték Varga nacionalista jelszavai mögött az ellenséget, s nem álltak a kulákok és barátjuk oldalára, hanem ellenkezőleg, összefogtak a magyar és délszláv kulákok ellen, mert megértették, hogy Krisztics Mladen ,és a többi kulák minden dogozó ellensége , bármilyen nemzetiségű legyen is az. Hogyan jutott el idáig, Varga László? Hogyan lett belőle kulákbarát és a dolgozó parasztok efensége? Vargát már rég el kellett volna távolítani. Hogy ez mégsem történt, meg, ebben maga a járási pártbizottság is komoly hibát követett el. Nem ellen,őrizte kellőképpen a birjáni pártszervezetet, de a járási tanácsot sem így történt meg az, hogy a pécsi járási tanács bürokratikus intézkedéseivel egyenesen elősegítette, felbátorította Varga Lászlót ellenséges ténykedéseiben. Miben mutatkozott meg ez a felbátorítás? Elég ehhez megnézni azokat a határozatokat és utasításokat, amelyeket a járási tanács több ízben is átadott a birjáni VB-nek. Hosszú János elvtárs, birjáni VB- titkár, már két ízben küldött jelentést a járási tanács felé Böröcz János kulák gabona- és zsírrejtegetéséről. Januárban küldte az első jelentést, amire a járási tanács ki is ment, de nem talált elengedő „konkrétumot" a kulák lefülelésére és csak akkor volt hajlandó komolyan hozzányúlni a kérdéshez, amikor a kozármislenyi rendőrőrs már lefülelte a kulákot. Hasonló eset volt Krisztics Mláden 31 holdas kulák birtokletagadási ügye is. Itt is történt jelentésadás a járási tanács felé. De ha csak az lett volna Krisztics bűne. A lakásán 114 kilogram zsírt, hat mázsa 71 kilogram lisztet, több, mint két mázsa búzát, két mázsa 73 kilogramm árpát, két mázsa 23 kilogram zabot, 10 mázsa kukoricát, 67 kilogram kendermagot, 62 kilogram lucernamagot és 72 kilogram babot találtak elrejtve. A járási tanács erre a jelentésre egyszerűen „felkérte" a birjáni VB-t, hogy Krisztics Mláden birtokívét az ,,ő" jelenlétében újra vizsgálják felül és „helyesbítsék" a föld területéről felvett jelentést ... Mi tünk, ki mindezekből? Az, hogy a járási tanács nem harcol következetesen a kulák leleplezésekért, hónapokig húzza és halasztja a napnál is világosabb kuláktevékenységek felszámolását. Több figyelmet és éberséget tanúsítson a járási pártbizottság és a járási tanács az ilyen Varga László-félék irányában, akik ellenséges tevékenységükkel, nacionalista uszításaikkal azon igyekeznek, hogy a nemzetiségi dolgozók közötti barátságot, együttműködést és békés munkát aláássák. Pálinkás György Széchenyi-akna műszaki vezetői támogassák bátrabban a ciklusos módszerrel dolgozó csapatokat A Szovjetunió állatadó segítségét hazánk minden területén megtaláljuk. Igen nagy segítséget jelent a bányaiparnál az eddig adott gépek és más segítségek mellett a szovjet ciklusos fejtési munkamódszer is. István-aknán már eddig is tanulságát látjuk, hogy ezzel a fejtési módszerrel milyen szép eredményeket lehet elérni. Forál József csapatainak a május havi termelési átlaga 1541 százalék volt. Ezt a százalékot a régebbi munkamódszerrel még csak megközelítőleg sem lehetett volna elérni. Ha bányánk összes területein ezzel a fejtési módszerrel dolgoznának, nem lenne lemaradás, nem 100-—102 százalékra teljesítenék 71 tervet, hanem jóval magasabb százalékok mutatnák bányaiparunk fejlődését. Ciklusos fejtési munkamódszerrel dolgozik a pécsbányatelepi Széchenyi-aknán a 23-as telepi fejtésnél Veszeli József csapata is. Itt azonban vannak hibák is. Június hetedikén a délelőtti műszakban dolgozott a Veszett-csapat. A fürdés és öltözködés után, a csapat egy része a nagycsarnokban beszélgetett. A máskor vidáman mosolygó csapattagok arcán most nem látszott a mosoly. Valami hiba van a csapatnál. „Miért mérgelődsz?“ — kérdezik a csapat egyik tagjától. — „Kevés szenet, termeltetek talán?“ Hibák a Veszeli-fejtésben Erre a kérdésre András István elvtárs, a pártcsoport vezetője elmondta, hogy ipa ,is kiszállítottak tizenegyen 120 csille szenet, de lehetett volna többet, is. A kitermelt szénből sok a fejtésben maradt, nem tudták kiszállítani. Rossz az alapvágat és nem a legjobban szervezték meg a fejtésnéla munkát Veszett csapatvezető elvtára elmondja, hogy a műszaki vezetéstől nem kapnak elég segítséget". Ez" bántja a csapat tag",jatb . . A csapat tagjai, közül hatan bemennek a műszaki irodába, hogy ott elmondják a hiányosságokat, megbeszéljék a műszakiakkal a hibák tója vitásának, a módját. Rovó János előtárs, aki aciklusos fejtésnek a felelős mérnöke, mindjárt fogadja is őket., Hozza a fejtésről készített szakrajzot. Mielőtt, a bányászok elmondanák az észrevételeiket, már kezdi is mondanivalóját. ..Elvtársak, itt van azelkészített tervrajz. Amint látják, én is azon dolgozom, hogy a munkában ne legyen akadály. Nagy nehézségeket kell leküzdenünk, de mi ezeket leküzdjük, menni fog a munka.“ — Halljuk a feladatokat — mondjék a Veszeli-csoport dolgozói. Ezutánazonban ők is megszabták a műszakiak feladatát.. „Mi kitermelünk 12 csibó szenet fejenként, de akkor a műszaki vezetőség biztosítsa számunkra, hogy zavartalanul dolgozhassunk. Biztosítsák számunkra a műszaki feltételeket.“ Erre csak néhány perc után jött a válasz. Rovó János elvtárs válasza azonban már nem olyan harcosan hangzott, mint ahogy az előbb mondta: „Nagy nehézségeket kell leküzdenünk, de arti ezeket leküzdjük, menni fog a munka.“ Most valami viszszatartja Rovó mérnök elvtársait. — Hát idefigyeljenek elvtársak. — Ne maradjon el Rovó elvtárs a munkások lendülete mögött A feladat az. _ folytatja Rovó" mondja Rovó. —.Maguk jól tudják, hogy milyenek a lejtési viszonyok. Ebben a lejtésben nem tudom megígérni, hogy minden műszaki feltételt biztosítok. Tudják azt is, hogy munkaerőhiányunk is van, így tehát én nem tudok a kérésükre ígéretet tenni. Ezzel befejeződött a megbeszélés. Ha a műszakiak a dolgozók harcos vállalása után ilyen meghátrálva válaszolnak, érthető, hogy a ciklusos fejtéssel dolgozó csapat nem tud eléggé előrehaladni. Nem így kell a feladatokat végrehajtani. Meg kell értenie Roop elvtársnak és a többi műszaki vezetőnek is, hogy a felemelt ötéves terv végrehajtása nagy és szép feladat. Ezt teljesítjük is. És ehhez tőlük is fokozott munkát várunk. Ne hátráljanak meg a nagy feladatok elől, hanem bátran menjenek előre. Ne azon gondolkozzanak a műszaki vezetők, hogy ez az akadály, meg az az akadály, hanem azon, hogy miképpen küzdik le. Akkor majd menni fog a munka, s valóban nem lesz akadály, amit ne tudnának leküzdeni. Ambrus Dezső elvtárs, hogy az egy főre eső napi termelés 11,5 csille szén. Vállalják-e ezt az elvtársak? Erre a csapat egyhangúlag 12 csille szenet vállalt, vagyis még fejenként fél csillével többet az előírányzatnál. 3 A kulák „mentesíteni“ akarta magát A kulákok az utóbbi időben újabb módszerhez folyamodnak, hogy „zavartalanul“, „észrevétlenül“ végezhessék romboló munkájukat. Van olyan kulák, aki elmegy a bányába dolgozni és ott mesterségesen „balesetet’ idéz elő, hogy mentesítsék a bányamunka alól és megmaradjon zsebében a toborzáskor felvett 400 forint. Ez történt legutóbb István-aknán. Meisz Ferenc-aknán történt egy másik eset, amely ritkítja párját az eddigi kulák furfangokban. Belvárdgyuláról ment Ferenc-aknára dolgozni Fábián István kulákcsemete. A földet tavasszal bevetették —mert kényszerítették rá őket — később pedig a kulákfióka bányába ment. Ezzel egyidőben a kulákpapa is „megbetegedett“ és a növényápolási munkák sehogy sem mentek a kulák földjén. Egy ideig nem történt semmi. A kulákpapa nagyszerű „beteg“ lett, a kulákfióka pedig „nagyszerű bányász“. Legalábbis erre törekedett, ezt a látszatot akarta kelteni. A baj akkor kezdődött, amikor a belvárdgyudai tanács figyelmeztette Fábián Istvánt, hogy haladéktalanul végezze el a növényápolási munkát, mert másként megindítják ellene az eljárást. Fábián kulákcsemete hamar kiismerte magát, elment Marton elvtárshoz, a Ferenc-aknai párttitkárhoz és előadta neki: „Meg akar büntetni a tanács, mert nem végeztem el a növényápolási munkát. Állítson ki legyen szíves részemre egy igazolványt, hogy én nem vagyok ftilsr tulajdonos, írják meg azt, hogy én bányász vagyok és így földem nem lehet.“ A párttitkár elvtárs „megnyugtatta“ a kulákcsemetét, hogy majd elintézik az ügyét. Átírtak Belvárdgyulára és a válaszból kiderült, hogy igaz ugyan, hogy nem Fábián Ferenc nevén van a föld, hanem az apja nevén, de viszont míg bányába nem ment a fiatalabbik kulák, addig ő művelte a földet, így „tűnnek el“ Belvárdgyuláról , és még több községből a kulákok. Az öregkulák „beteg lesz“, a barátok elsírják, hogy „egyik lába már a sírban van“, a fiatal kulák pedig elmegy, „beáll proletárnak“ és oly szépen mondja az első perctől kezdve: „Én kartárs az ötéves tervért akarni harcolni“, vagy „Én elvtárs a békéért harcolok.“ Beburkolóznak, a kartárs, az elvtárs szó mögé és amikor új helyükön megmelegszenek, elkezdik romboló munkájukat. Figyeljenek fel erre bányász és üzemi pártszervezeteink, mert a kulákok és kulákcsemetők csőstül igyekszenek, hogy beálljanak „proletárnak‘. Természetesen nem sikerült Fábián Istvánnak „eltűnni“ nem sikerült „mentesíteni“ magát, hanem annak rendje-módja szerint visszaküldtéky falujába, ahol el kell végeznie a növényápolási munkákat Tanulóifjúságunk a jó termésért A földművelésügyi miniszter felhívására, — hogy az ország dolgozói segítsenek az állami gazdaságoknak a kedvező időjárás miatt túlfejtett gyomnövényeket kiirtani, — lelkesen indultak munkára ,a pécsi kertészeti technikum hallgatói. Május 24-én, 27-én, június 3-án, iskolai szünnapon az egész iskola növendékei egyhangúlag elhatározták, hogy a pécsi állami gazdaság segítségére sietnek. Jókedvűen mentek dolgozni, mert tudják,hogy minden munkaerőre szükség van ahhoz, hogy jó terméseredményt érjünk el. Egész nap hangzott a határában a szénabegyűjtés közben. Ajkunkon vidáman új nóta csendül". Az iskola tanárai versenyt dolgoztak a tanulókkal. A kertészeti technikum növendékei többször is lelkesen jelentkezőik a munkára Segítő kedvük magával ragadta a Leöwey Klára általános leánygimnázium tanulóit is, ők is önként vállalkoztak munkára. Vasárnap reggel hét órakg megérkezett a lelkes leánysereg az állami gazdaság szőlőjébe, itt mindjárt munkacsoportokra oszlottak és megkezdték a munkát. Nemsokára kiderült, hogy a gimnazistáknak nincs, gyakorlatuk, ekkor a legszebb példákat láthattuk a DISZ-fiatalok segítségnyújtásának. Nyugodtan, világosan elmagyarázták és megmutatták a kertészeti technikum tanulói a munkamódszert. Ezután a hat munkacsapat nagyszerű munkát végzett-Bognár Mária munkacsoportja nyolc taggal kilenc tag normáját teljesítette hat óra alatt.. Kövessék a kertészettechnikum és az általános leánygimnázium DISZ-tagjainak példáját a többi iskolák és DISZ-szervezetek. Ezzel is hozzájárulnak ötéves tervünk sikeréhez, népünk jólétének növeléséhez. Gondoskodjunk a raktárak tisztaságáról A nyári munkák túlzsúfoltsága előtt, tervszerűen időt kell szakítani arra, hogy a raktárakat, kamrákat és a termés tárolására szolgáló egyéb eszközöket megfelelő módon rendbehozzuk. Fontos, hogy az új termények betakarítása előtt e raktárhelyiségek, a raktári kártevőktől (zsizsik, egér, patkány, stb.) mentesek legyenek. Ezért az élelmezési minisztérium rendelete értelmében június 15 és 30 között a közraktárak, terményforgalmi vállalatok, földművesszövetkezetek, termelőszövetkezetek termelőszövetkezeti csoportok, állami gazdaságok, malmok, darálók és hántolók kötelesek a szemes termények tárolására szolgáló raktárhelyiségeiket kiüríteni, alaposan kitakarítani és ellenőrizni a raktárhelyiségeknek a kitakarítását, meszelését, fertőtlenítését, kijavítását. Sok helyen nem tulajdonítanak ennek nagy jelentőséget. Pedig nagy kárt okoz a zsizsik és különböző raktári kártevők felszaporodása, mely az új termést megfertőzné és veszélyeztetné. Ezért a raktárhelyiségekben takarítás után helyes a falakat, menyezetet lesöpörni, a repedésekből ,padlóhézagokból az ógabonát, szemetet tapiszkálni, összesöprni és elégetni, a falakat mennyezetet és oszlopokat 10 százalék hatóanyagot tartalmazó Hungária Matador permetezőszer négyszázalékos oldatával bepermetezni. A padlót szintén Hungária Matador 10 százalékos hatóanyagával beporozni. Permetezés és porozás után az őszszes ajtókat és ablakokat nyitvahagyva, a raktárhelyiségeket huzamosabb ideig alaposan kiszellőztetjük. A mohácsi egyes alapszervezetben pártnapra készülnek. Most is, mint rendszerint, nyolc órakor kezdik az előadást. Sietve készíti a vacsorát Budzsákka Jánosné, délszláv dolgozó parasztasszony, mert hisz már fél hétés ő mindig pontosan ott szokott lenni. Amióta tagjelölt vagyok. — mondja Budzsákka elvtársnő — sokkal erősebbnek érzem magam. Már rég szerettem volna tagjelölt lenni, de velünk senki nem foglalkozott. Nem ő volt, aki megmagyarázta volna, hogy hogyan érdemelhetjük ki a tagjelöltséget. Egy idő óta úgy a kerületi pártszervezet, mint Voltár elvtárs, a városi párttitkár komolyabban kezdtek foglalkozni a délszláv dolgozókkal. Azelőtt úgy éreztem, hogy talán bennünk nem bíznak eléggé, pedig én mindig nagyon szerettem a Pártot. Budzsákka elvtársnő fiatal, huszonnyolc éves fiatalsága ellenére nagyon megismerte emott rendszer sok keserv,*■.ét. Most érzi, hogy ő is félje, de valamennyi délszláv dolgozó paraszt megbecsült'' ?na‹-›* lett a népi demokráciában. — Legjobban akkor szerettem meg a Pártot, mikor a Nase Notiné megjelent. A Nase Noti'é minden saját urnáit, elolvasom és kiutros jó érzés fog el, hogy mi délszlávok a saját anyanyelvűnkön olvashatunk újságot Egy pillanatra mélyen ts gondolkodik. Hi, télen kilóielőle a gyűlölet a mai rendszer íróit i s keményebb hangon így folytatja. — Még beszélni sem volt szabad a mi anyanyelvünkön. Sok családban a gyermekek már elfelejtették saját anyanyelvüket. Észt szemben a mi Pártunk újságot bocsátott ki, hogy fejleszthessük anyanyelvünket, nemzeti kictúránkat. Most pedig hat dolgozó paraszt gyermeke, meny délszláv tanítóképző iskolába Mohácsra, akik a mi gyermekeinket délszláv nyelven tanítják majd. Mindezeket új délszlávok a Pártnak, Rákosi elvtársnak köszönhetjük. Én meg is teszek mindezt, ami tőlem telik, hogy erősítsem Pártunkat. Nevelek a délszlávok közül új, friss tagjelölteket, akik épp úgyfogják szeretni a Pártot, mint én, és férjem. A népnevelő füzetei van állandóan a kályha mellett lévő polcon és főzésfákétt is mindig tanulok. — Nagy örömmel felkiált: — Tudjam, hogy most a tojásbegyűjtésben az én utcám, ahol én agitáltam, már 100 százalékban teljesítette a tervét, mért az elmúlt héten?! Nagy öröm ez az én számomra, úgy érzem, hogy én a jó felvilágosító munkámmal segítettem megerősíteni hazánkat, ahol mi délszáv dolgozók nem vagyunk „vadrácok“ és „bunyovácok“ hanem megbecsült emberek, akit épp úgy tisztelnek mindenütt, mint a magyar dolgozókat. Elszomorodik. — Nagyon sietnék, de szeretnék elmesélni még valamit. Itt volt nálunk egy jugoszláv emigráns, aki elbeszélte, hogy milyen nagy nemzetiségi elnyomás van Jugoszláviában. A jugoszláv nép is rettentő sokat szenved, de a kisebb nemzetiségek elnyomatása egyenesen borzasztó. Mondta ez az elvtárs, hogy vannak szülők, akik nem bírják a szörnyű szenvedést és gyermekeiket a szomszédokra hagyva, elmennek a Szovjetunióba, vagy Magyarországra, hogy onnan irányítsák a jugoszláv nép földalatti szervezkedését. Ezeknek a gyermekeit kínozzák, égő cigarettával sütik az orrát, száját, hogy vallja ki, hol vannak a szülei? Vagy vízbe mártják, s amikor meg akar fulladni, engedik egyet szusszantani, hogy ha megmondja, nem hal meg. Elmondta nekünk az elvtárs, hogy titokban gyűjtenek a koreai gyermekek számára szeretetcsomagot, pedig ■ők is rengeteget éhesnek és rongyosak. Ha megtudják, elhurcolják és megkínozzák az ilyen gyűjtőket. A jugoszláv nép azért gy'/r'., mert együtt,érez a koreai néppel. Az ő szenvedésük is hasonló a koreaiak szenvedéséhez. — Úgy érzem, ha mi, erősítjük a Pártot, bát■ran felvesszük a harcot, a belső ellenség ellen, ezzel segítjük a szenvedő jugoszláv testvéreinket. Most azért harcolok tovább, hogy kiérdemeljem, hogy a Pártnak tagja lehessek. Mindenütt ott akarok harcolni, ahol a legtöbbet segíthetek, ahol legnagyobb■ szükség van a kommunistákra. A Szovjetunió, a Párt, a haza iránti, szereteti elmély.nem a többi délszláv dolgozó szívében is és egy emberként fogunk harcolni a békéért. A. B. Budzsákla Jánosné délszláv dolgozó parasztasszony tagjelölt lett