Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-09 / 132. szám

NAPLÓ A nacionalista jelszavak mögött mindig az ellenség áll! Nemrég derült fény Varga László, Tol', birjáni pártvezetőségi tag kn'.ák­­barátságára, nacionalista, soviniszta uszításaira, ellenséges ténykedéseire, aluit már hosszabb idő óta folytatott e községben. Felszabadulásunk, mint annyi más szegényparasztnak, úgy Varga László­nak is földet," és jószágot juttatott. 12 hold földet és jószágokat kapott. Pár­tunk, többek között azzal is kihü­ntette, hogy a pártvezetőségi teendőkkel bízta meg a községben. Olyan községben kapott pártmegbizatást, ahol délszláv, magyar és­­németajkú dolgozó parasz­tokat kellett volna irányítania, vezet­nie, a falu terméseredményeinek foko­zásáért és a kulákok ellen folyó kímé­letlen harcra. Varga László azonban nem ezt az utat választotta. Neki nem volt jó a becsületes délszláv, német, vagy magyar dolgozó parasztok barát­sága, ■ ő más barátságot keresett. Sokkal kifizetődőbb volt számára Böröcz János 67 holdas kulák, vagy Krisztics Mladen 31 holdas kulák ke­gyeibe való beférkőzés, mint az elle­nük folyó harc. De Varga László azért nem volt rest, hangos demagógiával, széltében-hosszá­­ban azt híresztelni, hogy a birjáni dél­szlávok valamennyien liloisták. — Miért kell magyar földön Nase Nlviné-t adni­­a délszláv parasztok­nak? Miért kell újsággal ellátni őket? Ha újságot akarnak olvasni, tanulja­nak meg magyarul! — így uszított az a Varga László, aki Böröcz János 67 holdas kulákot, akit az ügyészség ga­bona- és zsírrejtegetésért két és fél évi fagyházra ítélt, még a börtönbe ju­tása után is támogatni igyekezett. Hol a járásbíróságon, hol az ügyészségen ki sincs a kell, hogy Böröcz Jánost vala­miképpen menteni tudja. Varga László olyan becsületes dél­szláv dolgozókat nevezett fitozstáknak, mint Muffes György, aki a növényápo­lásban HM) százalékosan eleget tett kö­telességének, aki az esős időjárás elle­nére a rézkaszálást és a széna behor­­dását is befejezte. Vagy Simics Emilt, aki szintén ezen halad a növényápolási munkák­­­­ban és egész évi tojásbeszolgáltatási kötelezettségének május elsejére ele­­get tett. Fel lehetne aztán sorolni Pay Ber­talant, Simics Ferencet és a község majdnem valamennyi délszláv dol­gozó parasztját, akikről nyugodtan el lehet mondani, hogy példamutatóan kiveszik a részüket községük több­­termelésért folytatott harcában. Viszont egyáltalán nem nevezte titoistának például Krisztdess Mládén délszláv kulákot, aki pedig termény­­rejtegetésével, birtokának letagadá­­sával elég alaposan és kézzelfogha­tóan bebizonyította, hogy dolgozó né­pünk halálos ellensége, hogy egy követ fúj Tito fasiszta bandájává.. Emellett nyilvánvaló, hogy éppen ez a Krisztics volt egyike azoknak, akik sugalmazták Var­gának, hogy uszítsa egymásra e nemzetiségi dolgozókat, hogy na­cionalista jelszavakat hangoztas­son. Nyilvánvaló, mert a kulá­kok szeretnék elhitetni a dolgo­zókkal, hogy „minden délszláv egyforma“, mert az ő jelszavuk a „nemzeti egység“ hamis jel­szava. Azt szeretnék ezzel elérni, hogy megbontsák a község dolgozó pa­rasztjainak egységét, hogy egymás ellen uszítsák őket s közben ők ma­guk­­nevessenek a markukba. De a délszláv és magyar dolgozók felismerték Varga nacionalista jelszavai mögött az ellenséget, s nem állta­k a kulákok és barátjuk oldalára, hanem ellenkezőleg, össze­fogtak a magyar és délszláv kulákok ellen, mert megértet­ték, hogy Krisz­tics Mladen ,és­ a többi kulák minden do­gozó ellensége , bármilyen nem­­zetiségű legyen is az. Hogyan jutott el idáig, Varga Lász­ló? Hogyan lett belőle kulákba­rát és a dolgozó parasztok efensége? Var­gát már rég el kellett volna távolí­tani. Hogy ez mégsem történt, meg, ebben maga a járási pártbizottság is komoly hibát követe­tt el. Nem ellen,­őrizte kellőképpen a birjáni pártszer­­vezetet, de a járási tanácsot sem így történt meg az, hogy a pécsi járási tanács bürokratikus intézkedé­seivel egyenesen elősegítette, felbá­torította Varga Lászlót ellenséges ténykedéseiben. Miben mutatkozott meg ez a fel­bátorítás? Elég ehhez megnézni azo­­kat a határozatokat és utasításokat, amelyeket a járási tanács több ízben is átadott a birjáni VB-nek. Hosszú János elvtárs, birjáni VB- titkár, már két ízben küldött jelen­tést a járási tanács felé Böröcz Já­nos kulák gabona- és zsírrejtegetésé­ről. Januárban küldte az első jelen­tést, amire a járási tanács ki is ment, de nem talált elengedő „konkrétu­­mot" a kulák lefülelésére és csak akkor volt hajlandó komolyan hoz­zányúlni a kérdéshez, amikor a ko­­zármislenyi rendőrőrs már lefülelte a kulákot. Hasonló eset volt Krisztics Mláden 31 holdas kulák birtokletagadási ügye is. Itt is történt jelentésadás a járási tanács felé. De ha csak az lett volna Krisztics bűne. A lakásán 114 kilogram zsírt, hat mázsa 71 kilogram lisztet, több, mint két mázsa búzát, két má­zsa 73 kilogramm árpát, két má­zsa 23 kilogram zabot, 10 má­zsa kukoricát, 67 kilogram ken­dermagot, 62 kilogram lucernama­got és 72 kilogram babot találtak elrejtve. A járási tanács erre a jelentésre egyszerűen „felkérte" a birjáni VB-t, hogy Krisztics Mláden birtokívét az ,,ő" jelenlétében újra vizsgálják felül és „helyesbítsék" a föld területéről felvett jelentést ... Mi tün­k, ki mindezekből? Az, hogy a járási tanács nem har­col következetesen a kulák le­leplezésekért, hónapokig húzza és halasztja a napnál is világosabb kuláktevékenységek felszámolását. Több figyelmet és éberséget tanúsít­son a járási pártbizottság és a járási tanács az ilyen Varga­­ László-félék irányában, akik ellenséges tevékeny­ségükkel, nacionalista uszításaikkal azon igyekeznek, hogy a nemzetiségi dolgozók közötti barátságot, együtt­működést és békés munkát aláássák. Pálinkás György Széchenyi-akna műszaki vezetői támogassák bátrabban a ciklusos módszerrel dolgozó csapatokat A Szovjetunió áll­atadó­­ segítségét hazánk minden területén megtaláljuk. Igen nagy segítséget jelent a bánya­­iparnál az eddig adott gépek és más segítségek mellett a szovjet ciklusos fejtési munkamódszer is. István-aknán már eddig is tanulságát látjuk, hogy ezzel a fejtési módszerrel milyen szép eredményeket lehet elérni. Forál József csapatainak a május havi ter­melési átlaga 1541 százalék volt. Ezt a százalékot a régebbi munkamód­szerrel még csak megközelítőleg sem lehetett volna elérni. Ha bányánk összes területein ezzel a fejtési mód­­szerrel dolgoznának, nem lenne le­maradás, nem 100-—102 százalékra teljesítenék 71 tervet, hanem jóval magasabb százalékok mutatnák bá­nyaiparunk fejlődését. Ciklusos fejtési munkamódszerrel dolgozik a pécsbányatelepi Széche­­nyi-aknán a 23-as telepi fejtésnél Ve­­szeli József csapata is. Itt azonban vannak hibák is. Június hetedikén a délelőtti mű­szakban dolgozott a Veszett-csapat. A fürdés és öltözködés után, a csa­pat egy része a nagycsarnokban be­szélgetett. A máskor vidáman mo­solygó csapattagok arcán most nem látszott a mosoly. Valami hiba van a­ csapatnál. „Miért mérgelődsz?“ — kérdezik a csapat egyik tagjától. — „Kevés szenet, termeltetek talán?“ Hibák a Veszeli-fejtésben Erre a kérdésre András István elv­társ, a pártcsoport vezetője elmond­ta, hogy ipa ,is kiszállítottak tizen­egyen 120 csille szenet, de lehetett vo­lna többet, is. A kitermelt szénből sok a fejtésben maradt, nem tudták kiszállítani. Rossz az a­lap­vágat és nem­ a legjobban szervezték meg a fejtésnél­­a munkát Veszett csapat­vezető elv­tára elmondja, hogy a műszaki vezetéstől nem kapnak elég segítséget". Ez" bántja a csapat tag",­jatb . . A csapat tagjai, közül hatan be­mennek a műszaki irodába, hogy ott elmondják a hiányosságokat, megbe­széljék a műszakiakkal a hibák tója vitásának­, a módját. Rovó János elő­­társ, aki a­­ciklusos fejtésnek a fele­lős mérnöke, mindjárt fogadja is őket., Hozza a fejtésről készített szak­rajzot. Mielőtt,­­ a bányászok elmon­danák az észrevételeiket, már kezdi is mondanivalóját. ..Elvtársak, itt van az­­elkészített tervrajz. Amint látják, én is azon dolgozom, hogy a munká­ban ne legyen akadály. Nagy nehéz­ségeket kell leküzdenünk, de mi eze­ket leküzdjük, menni fog a munka.“ — Halljuk a feladatokat — mond­­­jék a Veszeli-csoport dolgozói. Ezután­­azonban ők is megszabták a műszakiak feladatát.. „Mi kiterme­lünk 12 csib­ó szenet fejenként,­­ de akkor a műszaki vezetőség biztosít­sa számunkra, hogy zavartalanul dol­gozhassunk. Biztosítsák számunkra a műszaki feltételeket.“ Erre csak néhány perc után jött a válasz. Rovó János elvtárs válasza azonban már nem olyan harcosan hangzott, mint ahogy az előbb mond­ta: „Nagy nehézségeket kell leküz­­denünk, de arti ezeket leküzdjük, men­ni fog a munka.“ Most valami visz­­szatartja Rovó mérnök elvtársait. — Hát idefigyeljenek elvtársak. — Ne maradjon el Rovó elvtárs a munkások lendü­lete mögött A feladat az. _ folytatja Rovó" mondja Rovó. —.Maguk jól tudják, hogy milyenek a lejtési viszonyok. Ebben a lejtésben nem tudom meg­ígérni, hogy minden műszaki feltételt biztosítok. Tudják azt is, hogy mun­kaerőhiányunk is van, így tehát én nem tudok a kérésükre ígéretet tenni. Ezzel befejeződött a megbeszélés. Ha a műszakiak a dolgozók harcos vállalása után ilyen­ meghátrálva vá­laszolnak, érthető, hogy a ciklusos fejtéssel dolgozó csapat nem tud eléggé előrehaladni. Nem így kell a feladatokat végrehajtani. Meg­ kell értenie Roop elvtársnak és a többi műszaki vezetőnek is, hogy a fel­emelt ötéves terv végrehajtása nagy és szép feladat. Ezt teljesítjük is. És ehhez tőlük is fokozott munkát vá­runk. Ne hátráljanak meg a nagy feladatok elől, hanem bátran menje­nek előre. Ne azon gondolkozzanak a műszaki vezetők, hogy ez az akadály, meg az az akadály, hanem azon, hogy miképpen küzdik le. Akkor majd menni fog a munka, s valóban nem lesz akadály, amit ne tudnának leküzdeni. Ambrus Dezső elvtárs,­­ hogy az egy főre eső na­pi termelés 11,5 csille szén. Vállal­ják-e ezt az elvtársak? Erre a csapat­ egyhangúlag 12 csil­­le szenet vállalt, vagyis még fejen­ként fél csillével többet az előírány­­zatnál. 3 A kulák „mentesíteni“ akarta magát A kulákok az utóbbi időben újabb módszerhez folyamodnak, hogy „za­vartalanul“, „észrevétlenül“ végezhes­sék romboló munkájukat. Van olyan kulák, aki elmegy a bányába dolgoz­ni és ott mesterségesen „balesetet­’ idéz elő, hogy mentesítsék a bánya­munka alól és megmaradjon zsebében a toborzáskor felvett 400 forint. Ez történt legutóbb István-aknán. Meisz Ferenc-aknán történt egy másik eset, amely ritkítja párját az eddigi kulák furfangokban. Belvárdgyuláról ment Ferenc-aknára dolgozni Fábián István kulákcsemete. A földet tavasszal bevetették —mert kényszerítették rá őket — később pe­dig a kulákfióka bányába ment. Ezzel egyidőben a kulákpapa is „megbete­gedett“ és a növényápolási munkák sehogy sem mentek a kulák földjén. Egy ideig nem történt semmi. A kulák­­papa nagyszerű „beteg“ lett, a kulák­fióka pedig „nagyszerű bányász“. Legalábbis erre törekedett, ezt a lát­szatot akarta kelteni. A baj akkor kezdődött, amikor a belvárdgyud­ai tanács figyelmeztette Fábián Istvánt, hogy haladéktalanul végezze el a nö­­vényápolási munkát, mert másként megindítják ellene az eljárást. Fábián kulákcsemete hamar kiis­merte magát, elment Marton elvtárs­hoz, a Ferenc-aknai párttitkárhoz és előadta neki: „Meg akar büntetni a tanács, mert nem végeztem el a nö­vényápolási munkát. Állítson ki le­gyen szíves­­ részemre egy igazol­ványt, hogy én nem vagyok ftilsr tulajdonos, írják meg azt, hogy én bányász vagyok és így földem nem lehet.“ A párttitkár elvtárs „megnyugtat­ta“ a kulákcsemetét, hogy majd elin­tézik az ügyét. Átírtak Belvárdgyulá­­ra és a válaszból kiderült, hogy igaz ugyan, hogy nem Fábián Ferenc ne­vén van a föld, hanem az apja ne­vén, de viszont míg bányába nem ment a fiatalabbik kulák, addig ő művelte a földet, így „tűnnek el“ Belvárdgyuláról , és még több községből a kulákok. Az öregkulák „beteg lesz“, a barátok elsírják, hogy „egyik lába már a sírban van“, a fiatal kulák pedig el­megy, „beáll proletárnak“ és oly szé­pen mondja az első perctől kezdve: „Én kartárs az ötéves tervért akarni­ harcolni“, vagy „Én elvtárs a békéért harcolok.“ Beburkolóznak, a kartárs, az elvtárs szó mögé és amikor új­ he­lyükön megmelegszenek, elkezdik rom­boló munkájukat. Figyeljenek­ fel erre bányász és üzemi pártszervezeteink, mert a ku­lákok és kulákcsemetők csőstül igyek­szenek, hogy beálljanak „proletár­nak‘. Természetesen nem sikerült Fábián Istvánnak „eltűnni“ nem sikerült „mentesíteni“ magát, hanem annak rendje-módja szerint visszaküldtéky falujába, ahol el kell végeznie a nö­vényápolási munkákat Tanulói­fj­úságunk a jó termésért A földművelésügyi miniszter felhívá­sára, —­ hogy az ország dolgozói se­gítsenek az állami gazdaságoknak a kedvező időjárás miatt túlfejtett gyom­növényeket kiirtani, — lelkesen indul­tak munkára ,a pécsi kertészeti techni­kum hallgatói. Május 24-én, 27-én, június 3-án, isko­­lai szünnapon az egész iskola növendé­kei egyhangúlag elhatározták, hogy a pécsi állami gazdaság segítségére siet­nek. Jókedvűen mentek dolgozni, mert tudják,­hogy minden munkaerőre szük­ség van ahhoz, hogy jó termésered­ményt érjünk el. Egész nap hangzott a határában a szénabegyűjtés közben. Aj­kunkon vidáman új nóta csendül". Az iskola tanárai versenyt dolgoztak a ta­nulókkal. A kertészeti technikum növendékei többször is lelkesen jelentkezőik a mun­­kára Segítő kedvük magával ragadta a Leöwey Klára általános leánygimnázium tanulóit is, ők is önként vállalkoztak­­ munkára. Vasárnap reggel hét órak­g megérkezett a lelkes leánysereg az ál­lami gazdaság szőlőjébe, itt mindjárt munkacsoportokra oszlottak és meg­kezdték a munkát. Nemsokára kiderült, hogy a gimnazistáknak nincs, gyakorla­tuk, ekkor a legszebb példákat láthat­tuk a DISZ-fiatalok segítségnyújtásá­­nak. Nyugodtan, világosan elmagyaráz­ták és megmutatták a kertészeti techni­kum tanulói a munkamódszert. Ezután a hat munkacsapat nagyszerű munkát végzett-Bognár Mária munkacsoportja nyolc taggal kilenc tag normáját teljesítette hat óra alatt.. Kövessék a kertészet­­technikum és az általános leánygimná­zium DISZ-tagjainak példáját a többi iskolák és DISZ-szervezetek. Ezzel is hozzájárulnak ötéves tervünk sikeréhez, népünk jólétének növeléséhez. Gondoskodjunk a raktárak tisztaságáról A nyári munkák túlzsúfoltsága előtt, tervszerűen időt kell szakítani arra, hogy a raktárakat, kamrákat és a termés tárolására szolgáló egyéb eszközöket megfelelő módon rendbe­hozzuk. Fontos, hogy az új termé­nyek betakarítása előtt e­­ raktárhe­lyiségek, a raktári kártevőktől (zsi­zsik, egér, patkány, stb.) mentesek legyenek. Ezért az élelmezési minisz­­térium rendelete értelmében június 15 és 30 között a közraktárak, ter­mény­forgalmi vállalatok, földműves­­szövetkezetek, termelőszövetkezetek termelőszövetkezeti csoportok, állami gazdaságok, malmok, darálók és hán­­tolók kötelesek a szemes termények tárolására szolgáló raktárhelyiségei­ket kiüríteni, alaposan kitakarítani és ellenőrizni a raktárhelyiségeknek a kitakarítását, meszelését, fertőtlení­tését, kijavítását. Sok helyen nem tulajdonítanak ennek nagy jelentősé­­­get. Pedig nagy kárt­ okoz a zsizsik és különböző raktári kártevők f­el­szaporodása, mely az új­­ termést megfertőzné és veszélyeztetné. Ezért a­ raktárhelyiségekben takarítás után helyes a falakat, menyezetet lesöpör­ni, a repedésekből ,padlóhézagokból az ógabonát, szemetet tapiszkálni, összesöprni és elégetni, a falakat mennyezetet és oszlopokat 10 szá­zalék hatóanyagot tartalmazó Hun­gária Matador permetezőszer négy­százalékos oldatával bepermetezni. A padlót szintén Hungária Matador 10 százalékos hatóanyagával beporozni. Permetezés és porozás után az­ ősz­­szes ajtókat és ablakokat nyitvahagy­­va, a raktárhelyiségeket huzamosabb ideig alaposan kiszellőztetjük. A mohácsi egyes alap­­szervezetben pártnapra készülnek. Most is, mint rendszerint, nyolc óra­kor kezdik az előadást. Sietve készíti a vacso­rát Budzsákk­a Jánosné, délszláv dolgozó pa­rasztasszony, mert hisz már fél hét­­és ő min­dig pontosan ott szo­kott lenni. Amióta tagjelölt vagyok. — mondja Budzsákk­a elvtársnő — sokkal erősebbnek ér­zem magam. Már rég szerettem volna tagje­lölt lenni, de velünk senki nem foglalkozott. Nem ő volt, aki megma­gyarázta volna, hogy hogy­a­n érdemelhet­j­ük ki a tag­jelöltséget. Egy idő óta úgy a kerületi pártszervezet, mint Vol­tár­ elvtárs, a városi párttitkár komolyabban kezdtek foglalkozni a délszláv dolgozókkal. Azelőtt úgy éreztem, hogy talán bennünk nem bíznak eléggé, pe­dig én mindig nagyon szerettem a Pártot. Budzsákk­a elvtársnő fiatal, huszonnyolc éves fiatalsága ellenére na­gyon megismerte em­ott rendszer sok keserv,*­­■.ét. Most érzi, hogy ő is félje, de valamennyi délszláv dolgozó pa­raszt megbecsült'' ?na‹-›* lett a népi demokráciá­ban. — Legjobban akkor szerettem meg a Pártot, mikor a Nase Not­iné meg­jelent. A Nase No­­t­i'é minden saját urn­áit, elolvasom és kiu­t­ros jó érzés fog el, hogy mi dél­­szláv­ok a sa­ját anyanyelvűnk­ön olvashatunk újságot Egy pillanatra mély­en ts gondolkodik. Hi, télen kilói­­­előle a gyűlölet a mai rendszer író­it i s keményebb hangon így folytatja. — Még beszélni sem volt szabad a mi anya­nyelvünkön. Sok csa­ládban a gyermekek már elfelejtették­­ sa­ját anyanyelvüket. És­zt­­ szemben a mi Pár­tunk újságot bocsátott ki, hogy fejleszthessük any­any­elvünket, nem­zeti kictúránkat. Most pedig hat dolgozó pa­raszt gyermeke, meny délszláv tanítóképző is­kolába Mohácsra, akik a­ mi gyermekeinket délszláv nyelven tanít­ják majd. Mindezeket új délszlávok a Párt­nak, Rákosi elvtársnak köszönhetjük. Én meg is teszek mindezt, ami tőlem telik, hogy erő­sítsem Pártunkat. Neve­lek a délszlávok közül új, friss tagjelölteket, akik épp úgy­­fogják szeretni a Pártot, mint én, és férjem. A nép­nevelő füzet­ei van ál­landóan a kályha mel­lett lévő polcon és fő­zés­fákétt is mindig tanulok. — Nagy öröm­mel felkiált: — Tudja­­m, hogy most a tojás­­begyűjtésben az én ut­cám, ahol én agitáltam, már 100 százalékban teljesítette a tervét, mért az elmúlt héten?! Nagy­­ öröm ez az én számom­ra, úgy érzem, hogy én a jó felvilágosító mun­kámmal segítettem meg­erősíteni hazánkat, ahol mi délszáv dolgozók nem vagyunk „vadrá­cok“ és „bunyovácok“ hanem megbecsült em­­berek, akit épp úgy tisztelnek mindenütt, mint a magyar dolgozó­kat. Elszomorodik. — Nagyon sietnék, de szeretnék elmesélni még valamit. Itt volt nálunk egy jugoszláv emigráns, aki elbeszél­te, hogy milyen nagy nemzetiségi elnyomás van Jugoszláviában. A jugoszláv nép is retten­tő sokat szenved, de a kisebb nemzetiségek el­nyomatása egyenesen borzasztó. Mondta ez az elvtárs, hogy vannak szülők, akik nem bír­ják a szörnyű szenve­dést és gyermekeiket a szomszédokra hagyva, elmennek a Szovjet­unióba, vagy Magyar­­országra, hogy onnan irányítsák a jugoszláv nép földalatti szervez­kedését. Ezeknek a gyer­mekeit kínozzák, égő cigarettával sütik az orrát, száját, hogy vallja ki, hol vannak a szülei? Vagy vízbe mártják, s amikor meg akar fulladni, engedik egyet szusszantani, hogy ha megmondja, nem hal meg. Elmondta nekünk az elvtárs, hogy titok­ban gyűjtenek a koreai gyermekek számára szeretet­csomagot, pedig ■ők is rengeteget éhes­nek és rongyosak. Ha megtudják, elhurcolják és megkínozzák az ilyen gyűjtőket. A ju­goszláv nép azért gy'/r'., mert együtt,­érez a ko­reai néppel. Az ő szen­vedésük is hasonló a koreaiak szenvedéséhez. — Úgy érzem, ha mi, erősítjük a Pártot, bát­­■ran felvesszük a harcot, a belső ellenség ellen, ezzel segítjük a szen­vedő jugoszláv test­véreinket. Most azért harcolok tovább,­ hogy kiérdemeljem, hogy a Pártnak tagja lehessek. Mindenütt ott akarok harcolni, ahol a legtöb­bet segít­he­tek, ahol legnagyobb■ szükség van a kommunistákra. A Szovjetunió, a Párt, a haza iránti, szeretet­i elmély.nem a többi dél­szláv dolgozó szívében is és egy emberként fo­gunk harcolni­ a­­ béké­ért. A. B. Budzsákl­a Jánosné délszláv dolgozó parasztasszony tagjelölt lett

Next