Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-13 / 213. szám

1951 SZEPTEMBER 13 1 B P­L­B PARI ÉS PÁRTÉPÍTÉS -----------------------------­Így szervezte meg a főorgyá­ri pártszervezet az oktatási évadot A Politikai Bizottság május 17-i határozata az 1951—52-es oktatási év előkészítéséről komoly feladatot adott a bőrgyári pártszervezetnek is. Ezt a munkát eddig sikeresen oldotta meg a pártvezetőség. A feladat nagy volt. Látták, hogy akkor tudják jól megoldani, ha az előkészítő mun­kába bevonják az egész párttag­ságot, ismertetik velük a határo­zatot. Először a pártcsoportvezetőkkel és a népnevelőkkel beszélték meg a hatá­rozatot. Minden bizalminak és 3 népne­velőnek pontosan megadták, kiket akarnak bevonni az oktatásba, kik­kel foglalkozzanak többet. A vezetőségi ülésen határozatot hoztak, hogy ősszel beindítanak egy politikai alapismeretek tankört, há­rom középfokú és 6-7 alapfokú poli­tikai iskolát. A politikai iskolák és a tankör vezetésére gondos kiválogatás után jelölték ki az oktatókat, összesen 18 elvtársat küldtek 3 hetes bennlaká­sos, illetve esti fejtágító iskolára. Oktatónak a régi gyakorlott pro­pagandisták mellett fiatalabb, de jól fejlődő elvtársakat is javasol­tak helyettes előadóknak, mint Borsos Istvánnét, az új boxosból, aki tavaly végezte ell az alapfokú iskolát, de jól tanult, sokat fejlődött és megér­demelte, hogy elküldjük a 3 hetes fej­tágító iskolára. Szabó Ferenc DISZ- titkárt szintén elküldték iskolára. A DISZ politikai kör egyik vezetője lesz. A fiatal tagjelöltek közül még Varga Gyula és Borsos elvtársat is jelölték DISZ politikai kör vezetésére. A politikai iskolára a hallgatók be­portását akkor kezdték el, amikor a népnevelők és a pártcsoportvezetők már jól megbeszélték a hozzájuk be­osztott pártagokkal, mit is jelent a PB határozata, miért kell minden párttagnak az eddiginél többet tanul­nia. Öt kiválogató bizottságot szer­veztek. A bizottságok munkájába az alapszervezeti titkáron és vezetőségi tagokon kívül bevonták az oktatókat is, de Eisler elvtársnő, a gyár függet­lenített titkára és Gungl elvtárs, agit. prop. titkár is tevékenyen részt vettek a kiválogatásban. A háromtagú bizottságok minden nap munkaidő előtt, reggel 6 órától beszélgettek az elvtársakkal. Ügyeltek arra, hogy a beszélgeté­sek ne legyenek sablonosak, ne kérdés-felelet módszer alapján folyjanak le, hanem a való­­életet, a hallgatók problémáit, a pártszervezet előtt álló feladatokat beszéljék meg, így kelt­sék fel bennük a tanulási kedvet. Egyedül Krancz elvtársnővel fordult elő, hogy az ideológiai kérdések tö­megét zúdította az elvtársakra, de a vezetőség bírálata után ő is változta­tott a módszerén. A beszélgetéseken a vezetők igen so­kat tanultak az elvtársaktól. Az ő ja­vaslatukra szerveztek a meszes­ műhely dolgozói számára külön szemináriu­mot, mivel ott délután kat óráig dol­goznak és kényelmetlen lenne nekik, miután már hazamentek, ismét vissza­jönni iskolára, így az ő iskolájuk ko­ra délután kezdődik majd. Arról is gondoskodtak, hogy az előadók ne cserélődjenek egy évben többször is, mert mint a hallgatók is felvetették, rontja az iskola színvonalát. A beszélgetéseknek a dolgozók kö­zött nagy sikere volt. Sokan akadtak, akik még utólag jelentkeztek, vegyék fel őket is egyik iskolára. A kommunisták mellett nem ha­nyagolták el a pártonkívü­li dolgo­zókat sem. Közülük elsősorban azokat osztották be a szervezett oktatásba, akik kitün­­tek a termelésben és számít rájuk a pártszervezet, hogy hamarosan tagje­lölteket nevel belőlük. Közöttük van Varga József elvtárs sztahanovista, Se­res Margit ifjúmunkás, aki a II. kon­gresszus anyagának szemináriumszerű feldolgozásánál is kitűnt már. Amikor a kiválogató bizottságok be­fejezték a munkájukat, vezetőségi ülé­sen még egyszer alaposan megbeszél­ték, helyesen oszt­ották-e el az elvtár­sakat. A végleges beosztásról elkészítették a pontos névsort, és kiadták a propagandistáknak, hogy már most jól ismerkedjenek meg a hallgatóikkal. Gondoskodtak arról is, hogy az elő­adók jól felkészülhessenek minden elő­adásukra. Több példány­ban megvették a tanuláshoz nélkülözhetetlen könyve­ket, Lenin, Sztálin és Rákosi elvtárs fontosabb műveit, az oktatási év fo­lyamán az előadók abból tanulhatnak. Helyiséget is biztosítottak az ok­tatóknak, ahol nyugodtan, csend­ben készülhetnek az előadásaikra, szemináriumaikra. Azt is tervbe vétték, hogy a hallgatók­nak füzetet is biztosítanak, hogy még ilyen, látszólag jelenték­telen „techni­kai üzemzavar“ se fordulhasson elő, így szervezte meg a borg­,­ári párt­­szervezet az új oktatási évet. A párt­tagok 60 százalékát vonták be a szer­vezett oktatásba, megmutat­ták, való­ban felelősinek érzik magukat a kom­munisták elméleti képzéséért. Miért nem készü­ltek el határidőre a vasasi bányászhússak ? Vasason új bányászlakóházak tet­ték szebbé a környéket. Az építkezés­­ most is folyik, amely méreteiben ki­­s­sebb a komlóinál és a meszesinél, de a Petőfi-aknai bányászoknak­ mégis nagyon sokat jelent. Új kétszobás, fürdőszobás lakások lesznek ezek, amelyben öröm lesz lakni. Éppen , ezért már türelmetlenül várják az építkezés befejezését, naponta többen jönnek ide megnézni, hogyan folyik az munka. Ilyenkor kérdezik egymás-­­ tdh „Várjon melyiket kapom meg ! Var' Nincs Bunkaverseny Egy hónappal ezelőtt volt még itt verseny, ezt bizonyítják azok a szá­mok, amelyek az épületfák közé fek­tetett nagy versenytáblán még meg­maradtak augusztus 10 óta. Azóta nincs, ami ösztönözze, jobb munkára serkentse a dolgozókat, mert a ver­­­­senyt nem szervezi senki, mert nem törődik senki az elért eredményekkel, azok népszerűsítésével. Link János se­gédmunkásnak még az elmúlt hónap­­ végén megmondták a termelésben el­ért eredményét, ami 117 százalék volt. Azóta sem tudja, mennyit teljesít. Jelenleg a mennyezet elkészítéséhez­­ szükséges előregyártott cementlapot, okát hordja. Már két napja végzi ezt ■ a munkát, de még nem tudja, mennyit i­s kell felhordania az épületre, hogy nor­máját teljesítse. Ham törődnik az anyagonossággal legénylakás építkezésével szem­ben, az alapból és a ház körül kiásott földdel összekeveredve nagymennyi­ségű törött téglát lehet találni. Ez csak egy kis rész­é az építkezésnek. Mindenütt rendetlenség, szétdobált anyagok hatalmas tömege mutatja: nem törődnek itt az anyagtakarékos­­sággal. Az épületek alagsoraiban el­hagyott vödrök és habarccsal tele lá­dák ugyanezt mutatják. A munkafe­gyelem laza. Akkor jönnek műszak­ra a dolgozók, amikor nekik tetszik. Ez ellen nem küzd senki, pedig van építésvezetőség és vannak itt párt­tagok is. Ruff ,elvtárs, a pártcsoport vezetője, de ő a munkáján és a bé­lyegkiosztáson kívül nem sokat tö­rődik az építkezésen történő dolgok­kal. Pártnapot vagy taggyűlést, sőt még nép­nevelő-értek­ez­­etet sem tar­tottak mostanában. Ebből ered, hogy hiányzik a párttagok példamutatása, ami elengedhetetlen feltétele a jó munk­aversenynek. Azért, hogy a hibák így elszapo­rodtak és a szeptember 2.i határidő­re nem készültek el a bányászházak, elsősorban az építés vezetője felelős. Kasszánovits Ferenc építésvezetőn®* munkájában a kulákbefolyás érvénye­sült A munkaversenyben és a másuk munkaterületeken is a szaporodtak és Kaszánovits építésve­zető, Győre József anyagraktáros ezt ,g­em vették észre.“ Ahelyett, hogy a hibák ellen erélyesen felléptek volna, a következő ilyen és hasonló esetek­,­kel töltötték idejüket. az építésvezető a kulák pártjára állt Szentei János kulák,fuvaros, aki­nek Ocsárdon 36 hely földje volt és nemrég töltötte le nyolc hónap bör­tönbüntetését, — amit a közel­látás érdekeit veszélyeztető bűncselekmé­nyéért kapott — az egyik hét szom­batján négy kocsi homokkal be aka­r­­ta csapni az építkezést. A szállítási bizonylatot átadta azzal, hogy leszál­lított négy kocsi homokot. Azonnal megállapították a helyszínen, hogy egy dekát sem hozott, hanem csalást akart elkövetni. Győre József anyag­raktárosnak erre az volt a véleménye: „Hozza be a négy kocsival és minden el van intézve.“ A dolgozók erélyes követelésére, amihez később „csatla­kozott“ Kaszánovits építésvezető is, azt a határozatot hozták, hogy azon­nal el kell távolítani a munkából. A csalási kísérletről jegyzőkönyvet is készítettek. A kulák Szentet könyör­­gött Kaszánovits építésvezetőnek, hogy ne jegyzőkönyvezzék az ügyet, amire Kaszánovits megnyugtatta: „Egészen nyugodt lehet, ezt a jegyző­könyvet én teszem el, nem jut ez sen­kinek a kezébe. Sem a rendőrségre, sem a központba.“ Másnap Szentes fogata újból megjelent az építkezésen. De ez csak egy példa a­ sok közül. Ha®onlóan viselkedik Győri József anyagraktáros is. Az ellenség, a ku­lák, és jobboldali elemek őt is a ha­talmukba kerítették. Pranc Antal, volt vasas, hentesmester, aki jelenleg az építkezésnél fuvarozik, különös ké­réssel fordult Győré anyag­kezelőhöz. Vett egy lovat az egyik kupectől, de később megbánta és vissza akarta kapni a pénzét. A vállalat telefonján felhívta a lókupecet és a tőle megszo­kott ocsmány hangon a vállalat nevé­ben követelte, hogy adja vissza a pénzét. Később hatásosabb elintézési módot eszeltek ki. Pranc, a volt hen­tes, a vállalat telefonján a rendőrőr­­söt hívta fel és kérte, hogy szólítsa fel a kupecet, hogy hozza vissza a pénzét. Amikor a rendőrség nem akarta figyelembe venni a kérését, _ ami nem is volt jogos, — átadta a te­lefont Győrének, aki mint a „vállalat vezetője“ utasítani akarta a rendőr­séget, hogy Pranc kérésének tegyen eleget, — hisz az a vállalat alkalma­zottja. Egy hétig feküdt e jelentés Ezek a példák jellemzőek az épít­kezés vezetőire. Nem a munkaver- seny, az anyagtaka­rékosság, a terv maradéktalan teljesítése volt a leg­fontosabb feladatuk, hanem az ellen­séggel való barátkozás, tivornyázás, a hibák elkendőzése. Ezekért a hiá­nyosságokért felelősség terheli a Pé­csi Magasépítési Vállalat vezetőit is, mert tudtak a hiányosságokról. Pozs­gás­ elvtársnál az Építő Ipari Tröszt személyzeti vezetőjénél egy hétig fe­­küdt a jegyzőkönyv, ami a vasasi visszaéléseiket tartalmazta és csak az­után adta át az ellenőrzési csoport­nak, hogy vizsgálja ki. A vasasi építkezés­en lévő hibák mögött az ellenség keze van. Hala­déktalanul fogjanak hozzá az elvtár­sak a vasasi építkezésem a munka megjavításához és ebben adjon nekik segítséget a Pécsi Magasépítési Vál­lalat és a vasasi párt­szervezet is, hogy a bányászházak a meghosszabbí­tott határidőre elkészüljenek. 8 VISSZATARTJÁK­ A JÁRÁST Látjátok komlói, sásdi, sellyei és a többi járások dolgozó parasztjai, akik még nem adtátok le kötelezettségieket? Látod Nagy János, Kis Jó­zsef, Zöldhegyi József és a többiek? Így húzzátok vissza járásotok begyűj­tési eredményét. Ti vagytok a kerékkötői a begyűjtési versenynek. Az élelmezési minisztérium jelentése a megyék begyűjtési versenyéről A megyék begyűjtési versenyében Pest megye továbbra is tartja az első helyet, de az utána következő öt me­gyéit csak néhány tized, vagy alig 1—2 százalék választja el Pest megye eredményétől, így első helye erősen veszélyben forog. A megyék begyűjtési versenyének rangsora a szeptember 8-i állapot sze­rint a következő: 1. Pest, 2. Baranya, 3. Békés, 4. Hajdu-Bihar, 5. Bács-Kiskun, 6. Csongrád, 7. Tolna, 8. Szolnok, 9. Heves, 10. Zala, 11. Fejér, 12. Vas, 13. Szabolcs-Szatmár, 14. Győr-Sopron, 15, Nógrád, 16, Borsod, 17, Komárom, 18, Vesz­prém, 19, Somogy. A járások versenyében szívós mun­kával a budai járás került az élre. Közvetlen sarkában van a gyomai já­rás, a mezőkövesdi járás a harmadik helyre szorult vissza. A járások között az utolsók között kullognak a kalocsai, sark­adi, nagy­­kátai, edelényi, móri, szécsényi, nyír­egyházi, tatai, paksi és legrosszabb eredménnyel a csornai és a csurgói járások. A községeik versenyében a békés­­megyei Murony tört f­élre. Nagymértékben emelkedett a ke­­nyérgabonabeadási kötelezettségüket túlteljesítő termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csopor­­tok száma, szeptember 10-ig 1.256 termelő­­szövetkezet, illetve tszcs teljesí­tette túl kenyérgabonabeadási kö­telezettségét. Tovább emelkedett a beadási kö­telezettségüket teljesítő dolgozó pa­rasztok száma is. Szeptember 10-ig 86 ezer dolgozó paraszt teljesítette 200 százalékon felül kenyérgabona- és takarmány-beadási kötelezettségét. ÉLESVIIRe TSZCS­K Megyénk termelőcsoportjai a be­gyűjtés élharcosai közé tartoznak. A tem­etőcsoportok tagjai tudják mi a kötelezettségük az állam iránt, amely segítségével jobb életet adott a ter­­melőcsoportokban dolgozó parasztok­nak. Ezt a begyűjtési előirányzat túl­teljesítésével viszonozzák termelőcso­­portjaink. Élenjáró tszcs-k: diósvisz­lói Petőfi 194, beremendi Dózsa 113, liptódi Alkotmány 129, szabadszent­királyi Kossuth 199, petlérdi Alkot­mány 130, dinnyeberki Táncsics 164, bükkösdi Köztársaság 170, újpetrei Dózsa 105, dráva­szabolcsi Győzelem tszcs 183 százalékra teljesítette be­gyűjtési tervét. Antata 30 helyen már neveisher 7-re befejezik egy lakóház építését a Dunai Vasmű i­­r munkahelyésiek dolgozói Dunapentele egyik „L“ alakuló la­kóházát csupa női szakmunkás építi. A villany- és vízvezetékszerelésein éppúgy, mint a kőművesmunkákon fiatal nők dolgoznak és nő kezeli a b­e­t­ünk­e­v­erőgép­e­t is. A dunapentelei női építkezésen de­rekasan megállják helyüket a nők. Kiváló szakmunkások egész sora ke­rül ki közülük. Ennek újabb bizony­­ságát adják azzal, hogy november 30 helyett, november 7-ére felépítik az új lakóházat. Gerebicz Károlynak négy közül három kötvénye nyert A Pécsi Nemzeti Színház épületével szemben fe­kete üvegtáblán aranyszínű betűk hirdetik: „Országos Ta­karékpénztár." Az épület mostanában nem olyan csendes, mint egyébként. Néha tizen-tizenöten is megállnak a Ta­karék előtt, hogy a dalra ragasztott számoszlopokat meg­nézzék, benn a helyiségben pedig emberek hosszú sora áll a pénztár előtt, várva, hogy­­a pénztáros kifizesse nyere­ményüket.. A tisztviselőknek is akad munkájuk bőven. "Egyik a beérkező érdeklődők­­kötvényszámait ellenőrzi: nyílt-e, vagy sem, a másik rányomja a nyerő tervk­öl­csönk­öt­vé­nyekre a bélyegzőt, a harmadik rávezeti­­a tulajdonos ne­vét ... K­on olyan tisztviselő is, aki­­a hosszú számsorokat bújja és kutatja, ki nyert Baranyában nagyobb összeget. — 1380 as sorozatszám, 0143 sorszám — ,ez a mi szá­munk! — akadt meg a számokat figyelő tisztviselő keze a számoszlopon és már jegyezte is ki magának: 1380 — 0143. Az­aled­rei tanársház telefonja­­­­osszan, élesen csörömpölt. A tanácstitkár miközben a­ hallgató felé­­nyúlt, meg is jegyezte Szabó József függetlenített pártt­­t­kár felé: — Biztosan interurbált! Pécs keres ... — Füléhez tet­te a hallgatót és jelentkezett: — Újpetrei községi ta­nács ... Szabó József elvtárs ezután már csak félmondatokból állította össze magának, miről is beszél a VB-titkár. — Itt lakik, igen... Nyeri?., ötezres... Igen, a negyedét, értem . . . Hát hogyne értesítenénk!... Szívesen! . . . Rögtön átmegyek a termelőcsoporthoz és szólok neki. .. Szabadság! — No ki nyert? — kérdezte Szabó elvtárs, ahogy a tanácstitkár letette a kagylót. — Gerebicz Károly, az éjjeliőr! ötezerrel húzták ki a számát, ennek a negyedrészét kapja, mert 50 forintos kötvénye van. Jó napja lesz ma az öregnek! Megyek is már, szólok neki... — Maga csak maradjon, hátha közben keresik! Szó­lok neki majd én! Gerebicz Károly a­­diót verte. Fönn állt a fán és egy hosszú, vékony póznával célozgatta a megfeketedett burokból kikandikáló gyümölcsöket. A fa alatt már egész diószőnyeg hevert. — Csak egy­ kicsit lenne hosszabb az a bot, már ré­gen készen lennék! — fohászkodott neki egy-egy ütés elött Gerebicz elvtárs, aztán mikor bőven hulltad dió, hozzá­tette: — Jól odacsördítettem nekik! Szabó elvtárs egy darabig figyelte a fa alól ezt a munkálkodást, végre felkiabált a magasba: — Gyere le onnan a fáról, de rögtön! — Aztán miért? — kiabált vissza Gerebicz Károly. Alighanem nyert a tervkölcsönöd! — Ne beszélj félre! Az én kötvényem nyert? — Ge­rebicz elvtárs egy pillanat alatt leért. Sietés közben még hagyott is a bőréből egy kicsit a fa kérgén. — Hát nézzük akkor a kötvényeket — mondta a fa alatt, azután karonragadta a párttitkárt, úgy vitte a szo­bába. Ott előkerült a négy 50 forintos tervkölcsönkötvény a szekrényből. Szabó elvtárs pedig a nyereménylistát húz­ta elő a zsebe mélyéről: — No, nézzük csak... A lista második oldalán, a második oszlop legtete­jén meg is találták a számot: sorozat 1380. szám 0143. — No, ez megvolna — mondta Szabó elvtárs, ■— néz­zük meg, hátha nyert a többi is ... Végigmentek a harmadik, negyedik oldalon, az ötö­diken ismét megálltak: — 1380. iitfi* v'tx*ndcsü, 1382. hármas végző­désű . .. Ezeket is kihúzták névértékben! — Hát most már csak egy kötvényem marad — ál­lapította meg szinte „szomorúan" Girebicz elvtárs. ~ Három nyert belőlük... Pedig azt hittem, mikor jegyez­tem, hogy nem nyerek — legalább is ennyi pénzt nem... Gondoltam elég nyeremény lesz nekünk a traktor, amely majd ott szánt a földeken. Hiszen tudod... kevés lova volt a csoportnak, megakadtunk az igával.­. Most aztán három traktor vágja a földet! — felelt rá Szabó elvtárs. — Három bizony! Most is ott járnak a gyapotföl­­dön! 35 centi mélyen szántanak, örül az ember, ha látja! — Hát a traktor is nyeremény, a gyapot is. Ez biz­tos — szögezte le a párttitkár. — De ez az ezernéhány­­száz forint se kutya! Igaz-e? — Színigaz! Most kapok a csoportból kétezer forintot, a beadott lovak után törlesztésre... Összeteszem a két pénzt és olyan tehénkét veszek belőle a háztájiba, hogy hét nyelven beszél! Szerda reggel már ott állt a Takarékpénztár pénz­­tárablakánál Gerebicz Károly. Ujjait néha-néha megnyalta, úgy számolta át a bankóköteget. — Megvan ez az utolsó szálig — állapította meg mi­közben zsebébe becsúsztatta a csomagot, — se több, se kevesebb! Áttört a sorbanállókon, megkocogtatta a felesége vál­lát, aki a padon ülve várta: — Mehetünk asszony! Zsebemben van már a pénz... A tehén ára!

Next