Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-03 / 182. szám
DUNÁNTÚLI VILÁD PROLETÁRJA / EGYIJÖLJETEK!L A MAI SZÁMBAN: Csu Ta beszédek a kínai néphadsereg napja alkalmával Pekingben tartottgyűlésen (2. o.) — Külföldi hírek (2. o.) — Aki a „vaskollégá“-t megalkotta (2. o.) — Gyilkosok dinasztiája (2. o.) — Bányászaink most is meg fogják tenni, amit a haza tőlük elvár (3. o.) — Segít az egész megye (3. o.) — Előkészületek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra (3. o.) — A kis Műek története (4. o.) AZ MDP BARANYAMEDVEI BIZOTTSÁGINAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM ARA SO FILLER KEDD, 1954 AUGUSZTUS 3 Teljesítsük egyenletesen a széntermelési tervet! A termelési tervek egyenletes teljesítése, szénbányászatunk állandó feladata. Évek hosszú során csaknem megszokottá vált számunkra, hogy a baranyai bányák általában az évek, hónapok és dekádok elején nem teljesítik a tervet. A lemaradást később „rohammunkával“ igyekeznek pótolni, ami pillanatnyi sikereket hoz ugyan, de később megint a termelés csökkenésében érezteti hatását. Pártunk Központi Vezetősége 1953 .október 31-i határozata feladatut tűzte: „A szénbányászatban el kell érni a reálisan megállapított terv hiánytalan teljesítését, egyenletesen, hónapról-hónapra.“ A Központi Vezetőség határozatának megvalósításában még igen keveset haladtunk előre. A Pécsi Szénbányászati Trösztnél és a Komlói Szénbányászati Trösztnél még ma is hullámzó a termelés, alkalomszerű a terv túlteljesítése. A Pécsi Szénbányászati Tröszt a júliusi tervet nagynehezen teljesítette ugyan, de júliusi tervének teljesítését is adóssággal kezdte. Júliusban csupán hétszer teljesítették a napi tervet, a többit „hajrámunkával“ pótolták. A tervteljesítés hullámzása okozta károk szinte felmérhetetlenek. Ha nem teljesítjük egyenletesen a széntermelési tervet, a szállításban is zavarok keletkeznek, amelyek kihatnak más üzemek munkájára is. Másrészt a dolgozók közvetlenül, egyénileg is károsodnak: ha a hónap elején nem teljesítik a tervet, elesnek a prémiumtól, kevesebb lesz a fizetésük- Éppen ezért fontos feladat, hogy megkeressük és megszüntessük azokat az okokat, amelyek pillanatnyilag útjában állanak a tervek egyenletes teljesítésének. Ezek az okok nem újak. Súlyos hiba, hogy bányáinkban a tervteljesítés kapkodó, ha egy nap emelkedik, másnap legalább ugyanannyit, vagy még többet is zuhan. A Komló Szénbányászati Tröszt II-es üzemében július 14-én 78,8, július 17-én pedig már csak 56,9 százalékra teljesítették a napi tervet hasonló munkakörülmények és természeti adottságok mellett. A tervteljesítés egyenetlenségének egyik legfőbb oka a hóeleji megnyugvási hangulat. Bányaüzemeink igazgatói, vezetői úgy gondolják: „Hosszú a hónap, bőven pótolható még az esetleges elmaradás és ha kell, hát pótműszakot is lehet szervezni“. Sajnos, bányaüzemi párt- és szakszervezeteink nem harcolnak elég erélyesen az ilyen hangulat elterjedése ellen, nem magyarázzák meg, hogy az egyenletes termelésért a hónap első napjától kezdve küzdeni kell. Nem tudatosítják eléggé, hogyha egy nap elmaradunk, másnap már sokkal nehezebb a hiányt pótolni és hogy az elmaradás csökkenti a versenyzőkedvet. Ezzel függ össze az is, hogy szakszervezeteink elhanyagolják, a verseny szervezését és csak akkor végzik ezt a munkát, ha nagyon „körmükre ég", és sürget a tervteljesítésben való elmaradás. Másként: a szakszervezeti bizottságok is hozzájárulnak a „hajrámunka“ szervezéséhez. Elsősorban a pártszervezetek, a kommunisták feladata, hogy harcot indítsanak a hóeleji megnyugvás, közömbösség ellen. Pártszervezeteink már hónap végén tudatosítják a népnevelőkön keresztül, hogy milyen fontos nemzetgazdasági érdek a terv egyenletes teljesítése, s hogy ez az érdek egyben egyéni érdek is. Ha Szedlár Jerenc komlói sztahanovista vájár állandóan túlteljesíti a tervét, egyforma munkatempóval dolgozik és ezáltal többet keres, nemcsak egyéni haszna származik belőle, de hozzájárul ahhoz is, hogy idejekorán felkészülhessünk a télre és megfelelő szénkészletre tegyünk szert. A másik fő ok, amely az egyenletes termelés megvalósításának útjában áll, a csapatok és az egyének állandó helyezgetése. Bányászainkban meggyökeresedett már az a szokás, hogy a vezetők a hónap elején új beosztást készítenek és eszerint a dolgozók egy részét más munkahelyre, azaz más környezetbe osztják. Az elhelyezett bányászok, mire megszokják új helyüket, eltelik jó néhány nap és ez természetesen a termelés visszaesését vonja maga után. Az ok nélküli helyezgetések csökkentik a munkakedvet, törést idéz elő a munkaversenyben, sőt egyes esetekben munkamegtagadáshoz is vezet. De előfordul, még hónap közben is cserélgetés, ami még jobban lerontja a dolgozók munkalendületét. Győző Jenő elvtárs, István-aknai bányamester azért helyezte el helyéről Vámos Mihály vájárt, mert az állandóan „zaklatta“ a vita javíttatása miatt. Csak az üzemi pártszervezet közbelépésére helyezték vissza régi helyére. A komlói II-es üzemben is minden hónapban elkészítették az új munkabeosztásokat. Az üzem vezetősége saját tapasztalatából rájött e munka helytelenségére, de erről beszéltek már a legutóbbi termelési értekezleten is. A fizikai dolgozók kérték az üzem vezetőit, hogy hagyják az embereket azokon a munkahelyeken dolgozni, ahol már jól begyakorolták magukat, ismerik a széntelep, a kőzet viszonyait, mestereivé váltak a munkának. Az üzem vezetősége megfogadta, és teljesíti a fizikai dolgozók kérését. Követendő példa. Hátráltatja a terv egyenletes teljesítését a harmadik fő ok is. Az, hogy hónap elején nincsenek megfelelő számban előkészített munkahelyek, rosszak a gépek, elhanyagoltak a vágatok, gondozatlanok a jégcsatornák, elmaradtak a fejtésektől az alsó és a felső kijáratok. A jó üzemvezető a hónap elejétől gondoskodik arról, hogyan, milyen módon oldja meg már a következő hónap feladatait is. Ekkor kell előkészíttetnie az új munkahelyeket, meg kell követelnie, hogy a dolgozók a hónap első napjától kezdve gondozzák a gépeket, javítsák a vágatokat, teljesítsék az elővárási és fenntartási tervet is. * Azokat az okokat, amelyek ma még gátolják a tervek egyenletes teljesítését, meg lehet szüntetni. Szép példáját adják ennek az András, és Széchenyi-aknai bányászok, akik júliusban nap-nap után túlteljesítették tervüket és fokozatosan érték el a hónap végére a 111, illetve 108 százalékos átlagot. A jó eredmény elérésének titka: a hónap első napjától kezdve harcolnak a terv teljesítéséért, nem helyezgetik feleslegesen az embereket és állandóan gondoskodnak új munkahelyek feltárásáról, a műszaki feltételek biztosításáról. Ezek a módszerek nem újak, de mindenütt alkalmazni lehet. A termelés egyenletessé tétele, a szénbányászat tervének teljesítése valamennyiünk ügye, de elsődleges feladata a bányák dolgozóinak. Pártos szakszervezeteink feladata, hogy felvilágosító szóval, a munkaverseny állandó szervezésével, rendszeres nyilvántartásával segítsék az üzemvezetés munkáját és a maguk területén, a párt- és kormányhatározatok következetes végrehajtásával biztosítsák a bányák tervének egyenletes ütemű végrehajtását. 4 szérűkről írják levelezőink: MEGGYORSÍTJUK A CSÉPLÉST! „Másfélszeresére teljesítem napi előirányzatomat“ Nyolc nap óta csépelem a hásságyi egyéni gazdák gabonáit és örömmel adok róla hírt, hogy eddig 910* mázsa ősziárpa, búza, rozs, került gépem nyomán a zsákokba. A normám nem ír elő többet 76 mázsánál naponta, de úgy érzem, hogy amúgy is megkéstünk a rossz időjárás miatt — hát most nem állhatunk meg a száz százaléknál. Én magam pontosan másfélszeresére teljesítem napi előirányzatomat úgy, hogy sem a szalmába, sem a pelyvába sem veszhet el a termés. Ezen az úton, a sajtón keresztül is versenyre hívom a megye valamennyi gépállomási traktorosát — melyikünk fejezi be előbb jobb minőségben a cséplést?! Az én brigádom nagy teljesítménye nemcsak rajtam, hanem főleg a brigádvezetőmön múlott. Éjjel-nappal velünk van, nappal a szérüket készíti elő, éjszaka a gépet javítja — elintézi Személyi ügyeinket, nincs rá gondunk, nyugodtan dolgozhatunk. Nagy József traktorvezető: Miért nem megy a cséplés teljes erővel a sásdi járásban A Sásdi Járási Tanács Végrehajtóbizottsága a pártbizottsággal, a gépállomás vezetőivel értekezleten megtárgyalta a cséplési munkák menetét. A gépállomás vezetői az értekezleten elmondották, hogy mindent elkövetnek azért, hogy legkésőbb augusztus 20-ra alkotmányunk ünnepére befejezzék a cséplést. Mi a való helyzet?! Ha így megy tovább, mint ahogy nekiálltak, akkor még „decemberben*" is csépelnek. Kishajmás községben például, amely Sásdtól 7—45 kilométerre fekszik, már egy hete, hogy útnak indították az erőgépet és még mindig nem ért a faluba. A cséplőmunkáikat is már több napja kihozta a gépállomás, de nem dolgozhatnak. Jogosan panaszkodnál, hogy ők nem azért, jöttek Kelebiából, távol a családjuktól a sásdi járásba, hogy a napot lopják, hanem dolgozni, keresni akarnak. Vájjon ki kárpótolja ezeket az embereket? A községnek 100 kat. hold OFA búzája volt, melyet becsülettel learattak és a behordással is igyekeztek, mert a gépállomás megígérte, hogy jön az erőgép. Most a sok búza osztagba rakva már füstöl! Vájjon kit terhel ezért a felelősség?! Szentkatalin községben két napig állt a cséplőgép azért, mert a gépállomásról nem tudtak előbb kihozni egy tápszivattyút! A felelős vezető „nem ért rá"* a kopott tápszivattyú kicseréltetésére? Úgy látszik, nem éreznek elég felelősséget a cséplés mielőbbi elvégzése iránt! Olyan eset is történik, hogy a cséplőgépnél nincs egy lyukasztó és vassal lyukasztják ki a hajtószíjakat. Az község lakói jogosan vetik fel, hogy így ők alkotmányunk ünnepére a beadást nem tudják teljesíteni. Érezzék jobban felelősségüket, a gépállomás vezetői és a felelősség tudatában nagyobb szervezettséggel dolgozzanak, mert csak ezen és nem az ígérgetéseken keresztül biztosíthatják azt, hogy Augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére a cséplést befejezzék. • Vida József JB instruktor: „Éjjeli cséplőbrigádot szervezünk“– Örömmel adok hírt Diósviszlóról, hogy a siklósi járás e községének szorgalmas parasztsága augusztus 16-ig a gépállomás segítségével befejezi a cséplést és ezzel egyidejűleg eleget tesz gabonabeadási hazafias kötelezzettségének is. Diósviszlón a cséplés sikere azonban nemcsak a termelőszövetkezeteken, vagy az egyéni gazdákon, hanem elsősorban a harkányi gépállomás traktorosain múlik, és itt még sok a hiba: nem tudjuk, hogy javították ki a télen gépeiket, mert egy órát működik, utána két annyit áll. Segített már valamit a gépállomás rajta, de ez még mindig kevés: ha nem javítják ki teljesen, otthagyják az emberek a gépet. Július 29-én taggyűlést tartottak a tabu kommunistái, ahol a cséplés meggyorsítását tárgyalták meg. Valamennyi párttag magáévá tette azt a határozati javaslatot, melynek értelmében kommunistákból álló éjjeli cséplőbrigádot szervezünk és teljes keresetünket az árvízkárosultak rendelkezésére bocsátjuk. Szavai Dezső MDP titkár. Szívünkön viseljük az egész ország kenyerének sorsát Mi, akik Sásd nagyközség I. kerületében csépeljük a gazdák termését, átérezzük azt a nagy csapást, amelyet a kiáradt Duna okozott hazánk sok szorgalmas parasztcsaládjának. Mi, cséplőmunkások tudjuk, hogy mit jelent a sok évtizedes, kemény munkával szerzett családi ház elvesztése, mit jelent az évi termés elpusztulása. Mi munkánkkal tevékenyen részt kívánunk venni a természeti csapás következményeinek enyhítésében: brigádunk minden tagja felajánlja, hogy keresetének egy százalékát az árvízkárosultak megsegélyezésére adja. De nemcsak ezzel az egy százalékkal járulunk hozzá az árvízkárosultak megsegélyezéséhez: tudjuk, hogy jobb munkánkkal is rajtuk segítünk. Elhatároztuk, hogy augusztus huszadikára, a munkás-paraszt szövetség nagy ünnepére kijelölt körzetünk valamennyi szérnjében befejezzük a cséplést! Ennek érdekében Kőszegi Lajos, a cséplőgép felelős vezetője ebédidő alatt és éjszakánként még külön is rendben tartja gépünket , megakadályozza, hogy üzemzavar miatt órákon keresztül álljon. Mi, a Lásd I-es cséplőbrigád tagjai szívünkön viseljük az egész ország kenyerének sorsát is: nem megy el úgy a gépünktől egy csépeltető gazda sem, hogy ne beszélgetnénk el vele és nem hívnánk fel figyelmét a haza iránti kötelességei teljesítésére. Felelősséget érzünk azért, hogy a mi gépünktől minden gazda azonnal a raktárba vigye az államnak járó részt. Lásd I. cséplőbrigád tagjai. Szerda estig befejezik a cséplést a görösgalli állami gazdaságban .A kétezer holdas görösgalli állami gazdaságinak ** két szérűje van, de három helyen folyik a cséplés: a szentmiklósi szérűn és a P. 2-es táblán cséplőgépekkel, kint a táblán pedig Horváth János kombájnja halad előre: a tavaszi árpa kévéket bevillázzák a gépbe és lassan haladva mindjárt a tábláinál is csépel — nem kell behordani a gabonát. A görösgalli gazdaságról példát vehetnek a környék termelőszövetkezetei és egyéni gazdái egyaránt A hónap elején 300 mázsa búza szállítására gyorsbeadási szerződést kötöttek — július 21-ig 341 mázsa került be innen a malmokba és a raktárakba — a kommunista Horváth János kombájnok lelkiismeretes munkája révén. Vontatóvezető létére — nincs is kombájnros szakképzettsége, — több, mint 170 holdról takarította be Csirke Györggyel — segéd vezetőjével, a gabonát. A gazdaság vezetősége július 20 után újabb 500 mázsa búza július 31-re történő leszállítását vállalta — ez már a cséplőcsapatokon múlott, — de kitettek magukért Szilovics György a somogymegyei Potornyból ideszerződött brigádja, minden nap 110—120 mázsa fölött csépelt és így, mire a határidő lejárt, 1080 mázsa búzát számítottak el Görösgallról. Az állami gazdaság saját munkái példás elvégzése mellett egy-egy aratógépet küldött a kistamási és a kisdobszai termelőszövetkezetek megsegítésére is, — és így sok is időben befejezhették az aratást. A gazdaság két héttel a környék gazdái előtt jár , már szerda estére befejezi a cséplést. Még ebben a hónapban egész évi sertésbeadását teljesíti a véméndi Új Alkotmány termelőszövetkezet Baranyában vontatottan halad a sertéstvegyűjtés; a hátralékosok leginkább azzal mentegeik mulasztásukat, hogy nincs mit hízóba állítani, vagy nincs mivel hizlalni. Ahol azonban az ilyen mentegetőzésbe nem nyugszanak bele, a begyűjtési dolgozók, hanem meggyőző szóval, gyakorlati tanáccsal segítenek, mindjárt meggyorsul a beadás. Példa erre a pécsváradii járás, ahol az elmúlt egy hónap alatt 400-ról 150-re csökkent a sertésbeadással hátralékosok száma. A járás egyik községében, Hosszúhetényben nemrégen még 40 hátralékos volt. Azóta a begyűjtési hivatal tanácsára azok, akiknek bőven termett árpájuk, kihízlalták állatukat, akiknek pedig ez az előnyük nem volt, süldőiket becserélték hízókért, így ma már egyetlen gazda sem tartozik hízott sertéssel az államnak ebben a faluban. A termelőszövetkezetei közül eddig négyen teljesítették egész évi sertésbeadásukat a pécsváradi járásban. Rövidesen követi őket a véméndi Új Alkotmány termelőszövetkezet is, amelynek mindössze kilenc mázsa 95 kiló sertésbeadási kötelezettsége van hátra ez évre. A hízók készen vannak, de még egy hétig tartják őket. A tsz-tagok azt akarják, hogy legalább 140 kilós legyen mindegyik és így zsírsertéssel segítsék a városellátást. Húsz helyen árusítanak zöldségféléket a földmívesszövetkezetek A baranyai földművesszövetkezetek nemcsak iparcikkekkel, de -anemrég megalakult járási felvásárlási irodák segítségével - olcsó és friss zöldáruval is ellátják a lakosságot. Jelenleg tizenhét földművesszövetkezeti elárusítóhely és számos ideiglenes áruda szolgálja ezt a célt. A közeljövőben újabb három árusítóhelyelégíti ki a fokozódó igényeket, a bányászok ellátásának további javítására pedig naponta egy teherautó zöldségfélét továbbítanak Komlóra. Ezenkívül az üzemi dolgozók számára olcsó befőzési zöldárut is biztosítanak. *