Dunántúli Napló, 1955. június (12. évfolyam, 128-147. szám)
1955-06-03 / 129. szám
Biztosítsuk állatállományunk téli takarmányát — takarítsuk be a szénát! Közlemény a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányküldöttségének munkájáról Zágráb (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és A. I. Mikojan a Szovjetunió kormányküldöttségének tagjai E. Kardeljjel, A. Rankoviccsal és a jugoszláv kormányküldöttség más tagjaival együtt Brioni szigetéről történt elutazásuk után folytatták jugoszláviai útjukat. A Szovjetunió kormányküldöttsége május 31-én megtekintette a Május 3. nevű rijekai hajógyárat. A szovjet küldöttség tagjai tanulmányozták a termelőmunka megszervezését és technikáját, elbeszélgettek a vállalat vezetőivel. Ugyanaznap a szovjet küldöttség tagjai a postojnai (Szlovén Népköztársaság) híres cseppkőbarlang megtekintése után megérkeztek Joszip Mroz Titonak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökének bledi rezidenciájába. Borisz Krajger, a Szlovén Népköztársaság végrehajtó tanácsának elnöke estebédet adott N. Sz. Hruscsovnak, N. A. Bulganyinnak és A. I. Mikojannak, a szovjet kormányküldöttség tagjainak tiszteletére. A baráti légkörben lefolyt estebéd során B. Krajger és N. Sz. Hruscsov meleghangú felköszöntőt mondott. Június elsején a szovjet kormányküldöttség tagjai Ljubljanába, a Szlovén Népköztársaság fővárosába érkeztek. Megtekintették a Litosztroj nevű turbinagyárat,és beszélgetést folytattak a gyár vezetőivel. A szovjet kormányküldöttség tagjai aznap Zágrábba, a Horváth Népköztársaság fővárosába utaztak. A küldöttséget a ljubljanai pályaudvaron ünnepélyes búcsúztatásban részesítették. Díszszázad vonult fel és elhangzott a szovjet, valamint a jugoszláv állami Himnusz. Zágrábban a szovjet kormányküldöttséget Vladimir Bakarics, a horvát szábor elnöke és a köztársaság más vezető személyiségei fogadták. A szovjet kormányküldöttség tagjai Zágrábban megtekintették a Rade Koncsar gyárat. A gyár vezetőinek kíséretében sorra járták az üzemrészlegeket, tanulmányozták a termelőmunka megszervezését, elbeszélgettek a munkás-önkormányzatról a munkástanács képviselőivel, a gyár igazgatójával, szakszervezeti elnökével és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége üzemi szervezetének titkárával. Vladimír Bakarics, a horvát szábor elnöke ebédet adott a szovjet kormányküldöttség tiszteletére. Az ebéd szívélyes légkörben folyt le. Június elsején este a szovjet kormányküldöttség tagjai Belgrádba utaztak. A Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttsége között szívélyes légkörben további eszmecsere folyt a két felet érdeklő kérdésekről. Most fejeződik be a szovjet-jugoszláv tárgyalások záróközleményének előkészítésével kapcsolatos munka. Amerikai provokációk Csehszlovákia ellen Prága (TASZSZ) A CTK hírügynökség jelentése szerint a Rudé Právo június elsejei számában cikket közöl a Csehszlovákia ellen irányuló amerikai provokációkról. Az amerikai imperialisták — hangzik a cikk — a csehszlovák határ közelében lévő bajorországi különleges támaszpontokról már huzamosabb idő óta csehszlovákellenes röpcédulákkal ellátott léggömböket küldenek hozzánk. A lap a csehszlovák külügyminisztériumnak ez év április 19-én az Egyesült Államok prágai nagykövetségéhez intézett jegyzékében foglalt tényekre hivatkozva a következőket állapítja meg: Példátlan arcátlanság, hogy az amerikai kormánykörök békében, az Egyesült Államok és Csehszlovákia közötti normális diplomáciai kapcsolatok fennállása mellett a nemzetközi jog előírásainak megszegésével nyílt agresszív lépésekhez folyamodnak. Mintegy százötven tagú francia küldöttség utazik Helsinkibe a béke világtalálkozóra Párizs (MTI) Franciaországot mintegy 150 tagú küldöttség fogja képviselni a helsinki béke világtalálkozón. A küldöttség tagjai között van Capitant volt miniszter, Louis Vilson képviselő, Pierre Gascar Goncourt-díjas regényíró. Vercors és Jean-Paul Sartre világhírű író. Hamon szenátor, Louis Viennay, Lyon helyettes polgármestere, aki Edouard Herriot képviseletében utazik. Rey szocialista képviselő, valamint a francia politikai és kulturális élet számos más kiválósága Az Ausztriai Szovjet Tájékoztató Szolgálat közleménye Bécs (TASZSZ). A Szovjet Tájékoztató Szolgálat közleményt adott ki amelyben ez áll: Mint ismeretessé vált, X. I. Iljicsov, a Szovjetunió ausztriai főbiztosa június elsején közölte Raab osztrák szövetségi kancellárral, hogy a szovjet hatóságok határozata értelmében az osztrák hatóságok rendelkezésére bocsátják , szovjet csapatok által korábban igénybevett, összesen több, mint huszonötezer négyzetméter területű negyvenhat épületet és a több, mint húsz hektár földterületet. A londoni értéktőzsdét nyugtalanítják a sztrájkok London (MTI): Kedden a londoni értéktőzsde nyugtalan volt és teljesen eltűnt az a légkör, amely a konzervatívok választási győzelmét követte. Az árak a vasutas-sztrájk hatása alatt erősen estek. Külföldi hírek BERLIN Az északatlanti szervezet München gladbachi főhadiszállása nemrégiben tizenegy százalékkal csökkentette tizenkétezer nyugatnémet munkásának és alkalmazottjának bérét. A tizenkétezer dolgozó szerdán a főhadiszállás brit vezetőjéhez intézett levélben közölte, hogy sztrájkba lép, ha egy héten belül nem állítják vissza a régi munkabéreket. ANKARA A Hallesi című lap jelentése szerint Nuri Szaid, iraki miniszterelnök és Husszein Alá, iráni miniszterelnök a közeljövőben ellátogat Törökországba. „Hivatalos forrásokból szerzett értesülések szerint — írja a lap. — Husszein Ali törökországi látogatását biztos előjelnek tekintik arra vonatkozóan, hogy Irán csatlakozik a török—iraki szövetséghez.“ DZSAKARTA A Kínai Népköztársaságnak az az elhatározása, hogy kiutasítja a négy amerikai pilótát, bizonyítéka jóakaratának és annak, hogy őszintén óhajtja a tárgyalásokat. A következő lépést az Egyesült Államoknak kell megtennie — állapítja meg a Merdeka című indonéziai lap szerdai számában. BEBUW A bonni kancellári hivatal közölte, hogy Adenauer június 13-án indul tervbe vett amerikai útjára, amelynek során Washingtonban megbeszélésekert folytat majd Eisenhower elnökkel és Ducke külügyminiszterrel. A bonni kormány szóvivője megerősítette a hírt, amely szerint Adenauer június 16-án New Yorkban be akar kapcsolódni a három nyugati külügyminiszternek a négyhatalmi értekezlet előkészítéséről tartandó megbeszéléseibe. A Westfaelische Rundschau című dortmundi lap ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy Adenauer közbelépése aligha fogja elősegíteni a négyhatalmi értekezlet sima lebonyolítását ... 'HcLp.ixil.á.grcL kijwnkdrih. Piskó : A drávamenti Piskó községben versenytársa támadt a TOTO-nak. Reggeli papramorgójukat hörpintgetve arra fogadnak féldecikben az egyéni gazdák, vajon nyolc hónapos vajúdás után a Versági tó halászati joga a helybéli Első Ormánysági termelőszövetkezeté lesz-e, avagy a Barcs-péterhidai halászati termelőszövetkezetre száll? Az előzmények ismeretében kijelenthetjük, nehezebb eltalálni a vasárnapi Kinizsi— Honvéd mérkőzés eshetőségeinél . Javaslom — tippeljünk 1- est! Az Első Ormánysági termelőszövetkezet győzelmét ugyanis olyan hathatós tényezők valószínűsítik, mint a Földművelésügyi Minisztérium Bak István elvtárs, osztályvezető által 1954. október 27-én aláírt intézkedése. A IX. — Pi — 62/7—2 számú rendelkezés szerint „... értesítem (a piskói tsz-t), hogy a megyei halászati előadó intézkedést tesz, hogy... a Versági tó 1955 január 1-től a termelőszövetkezet kezelésébe kerüljön’. A megyei halászati előadó helyett Lukács elvtárs, a Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője intézkedett, aki gondosan mérlegelve a sok gonddal és kevés bevételi forrással rendelkező termelőszövetkezet körülményét — a tavat a piskói tsz bérletébe adta. Javaslom — tippeljünk 2- est! A Barcs-péterhidai halászati termelőszövetkezet győzelmét ugyanis olyan hathatós tényező valószínűsíti, mint a Földművelésügyi Minisztérium halászati és vadászati igazgatóságának vezetője, Seregélyi József elvtárs által február 5-én aláírt intézkedés, amely félreérthetetlenül értesíti a megyei halászati előadót, hogy a Versági tó halászati joga kizáró- 1, 2, x lagosan a Barcs-pérterhidai halászati termelőszövetkezetet illeti meg ... Javaslom — tippeljünk —-ez ugyanis miután a piskói termelőszövetkezet beszerzett 32 varsát, két ladikot meg egyéb halászati felszerelést, vagy 7 és fél—8.000 forint értékben, megjelent Piskón az Elektromos Halászati Állomás. Az Elektromos Halászati Állomás győzelmét ugyanis olyan hathatós tényező valószínűsíti, mint a Földművelésügyi Minisztétérium Pékl Gyula elvtárs, osztályvezetőhelyettes által 1955 március 31-én aláírt intézkedése, amely szerint „a piskói Versági tó halászati joga az Elektromos Halászati Állomást illeti”. Hogy a Földművelésügyi Minisztérium jobb keze nem tudja, mint csinál a bal —, az a Földművelésügyi Minisztérium illetékeseinek dolga, de ha már a fogadásoknál tartunk, akkor százat egy ellen: az ilyen egymást felöklelő intézkedések egy cseppet sem emelik a termelőszövetkezet munkakedvét s becsületét az egyénileg gazdálkodók szemében. Nyolc hónap után elérkezett az ideje, hogy az FM félreérthetetlenül állást foglaljon — mégpedig első intézkedéséhez híven a piskói Első Ormánysági termelőszövetkezet mellett — végérvényesen. Már csak azért is, hogy a földeejben fogadkozó feléje végre rájöjjenek: mégiscsak a termelőszövetkezeteket támogatja elsősorban az államhatalom ... • Amikor az utolsó sorokat írtuk Kövesi elvtárs, a Haltenyésztési Kutató Intézet Elektromos Halászati Állomásának vezetője telefonon értesített bennünket, hogy lemondanak a Versági tó halászati jogáról. Jugoszlávia útja A nemzetközi közvélemény feszült figyelemmel kíséri — éspedig joggal — a most folyó szovjet-jugoszláv tárgyalásokat. Egy nyugati rádióállomás annak a véleményének adott kifejezést, hogy ez a találkozás „már kezdetétől fogva történelmi esemény jellegét viseli magán”. A „New York Herald Tribune” megállapította, hogy a tárgyalások „messzemenően befolyásolják Európa sorsát”. A változás okai Ezzel kapcsolatban a nyugati lapok arról írnak, hogy Jugoszlávia magatartásában nyilvánvaló változás következett be. A „Neue Züricher Zeitung” belgrádi tudósítója a találkozóra célozva „Jugoszlávia viszszatéréséről” ír, a „Rheinische Merkur” pedig már a belgrádi tárgyalások tényének nyilvánosságra hozatala előtt közölte tudósítójának útijegyzeteit, amelyekben a többi között ez olvasható: „Tito azon van, hogy országával együtt visszatérjen Kelethez”. A lap felteszi a kérdést, hogy mik ennek a változásnak az okai és úgy válaszolja meg, hogy a jugoszláv néptömegek számára egyre elviselhetetlenebbé vált az imperialista nyugati hatalmak tömbjébe való bevonás. Elsősorban pedig a munkásmozgalom veteránjai és aktív harcosai egyre inkább meggyőzték az országot arról, hogy a jugoszláv dolgozók érdekeit csak a béketábor országaival szorosan együttműködve védhetik meg. „Maguk az amerikaiak szolgáltattak ehhez bizonyítékot — írja a „Rheinische Merkur” — mikor egészen nyíltan kijelentették, hogy a mostani jugoszláv rezsimet csak átmeneti állapotnak tekintik”, vagyis csupán egy közbenső szakasznak tartják, amelyen keresztül eljutnak a munkásosztály teljes hatalomfosztásáig és a monopoltőke uralmának maradéktalan viszszaállításáig. Az amerikai „segítség“ • Az Egyesült Államok kapmánya arra használta fel a Jugoszláviának nyújtott „gazdasági segítséget”, hogy minél nagyobb mértékben kizsákmányolja és leigázza ezt az országot. Vukmanovics Tempo, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyettese az év elején beszámolt a parlamentben a gazdasági helyzet múlt évi általános rosszabbodásáról, aminek az okai a többi közt főleg a nagy külföldi adósságokban keresendők. A nyugati „segítség” folytán ezek az adósságok kerek 400 millió dollárra duzzadtak fel. Ebből csak 39 százalék hosszúlejáratú kölcsön, több mint 60 százalék pedig közepes és rövidlejáratú kölcsön, amely gyors ütemben visszafizetendő. Egyedül az adósságok havi törlesztése elnyeli a jugoszláv exportbevétel negyedét, s a kamatok további 76,6 millió dollárt tesznek ki. Az amerikai monopóliumok kihasználták ezt a pénzügyi helyzetet arra, hogy fontos jugoszláv iparvállalatokat — mint például a bori rézbányákat és a mesicai horganybányákat — kezükbe kaparintsák, úgyhogy ezek a vállalatok az „Anaconda Copper and Mining” amerikai tröszt tulajdonába mentek át. Jugoszláviának jóval a világpiaci árakon alul kell kiviteli cikkeit eladnia, az amerikai védővámpolitika pedig még további árengedményeket követel meg az Egyesült Államokba kivitt valamennyi árucikknél. Akadályok a fejlődés útjában Azáltal, hogy Jugoszlávia a dollárhoz láncolta magát, az ország célul kitűzött iparosítása is a legnagyobb akadályokba ütközött. Jugoszlávia gazdag érckészletei, víziereje, erdői és mezőgazdasági nyersanyagai dacára ma, tíz évvel a fasizmus igájának lerázása után még mindig túlnyomóan agrárország, s amellett a mezőgazdaságban túlteng az elavult technika. A több mint 16 millió lakos kétharmada falun él, csupán egyharmada városban. Az ország legnagyobb városának, Belgrádnak, a fővárosnak több mint 400 ezer lakosa van, a nagyságban következő városnak, Zágrábnak több mint 300 ezer. Valamennyi többi város lakossága mélyen ez alatt a szint alatt marad. Mivel az ország képét nagymértékben a mezőgazdaság határozza meg, annál súlyosabb az ezen a területen tapasztalható visszamaradás. A hamburgi „Welt” híradása szerint tavaly 600 ezer tonna kenyérgabonát kellett behozni az országba az Egyesült Államokból és Törökországból. „Jugoszláviából, az egykor agrárcikkeket exportáló országból, mezőgazdasági termékeket behozó állam lett”. Megmutatkozott itt is az az igazság, hogy nincs köszönet az Egyesült Államoktól kapott segítségben. A stratégiai tervek Az egyre növekvő gazdasági nyomást tetézte az amerikai és az angol imperialisták részéről megnyilvánuló politikai nyomás is. Washington és London egyre nyíltabban követelte, hogy Jugoszlávia lépjen be az agresszív északatlanti szerződésbe. A balkáni szerződést — amelybe Jugoszlávia, Görögország és Törökország tartozik — a NATO függvényévé akarták átalakítani. Menderes török miniszterelnök, aki mindig az Egyesült Államok óhajainak készséges kiszolgálója, május elejei belgrádi látogatása alkalmával arcátlanul követelte, hogy Jugoszlávia feltétel nélkül csatlakozzék Washington háborús irányzatához. Ha egy pillantást vetünk a térképre, máris világosan látjuk, hogy miért akarják olyan nagyon a háborús gyújtogatók Jugoszlávia csatlakozását a NATO-hoz. Az ország határainak nagy része közös a népi demokratikus Magyaországgal (Északon), Romániával és Bulgáriával (Keleten), valamint Albániával (Dél-Nyugaton). Délkelet-Európában Jugoszlávia lett volna az imperialista agresszorok szárazföldi támaszpontja a népi demokratikus országokkal szemben, ha eltekintünk Görögországtól, ahol az amerikaiak parancsolnak ugyan a kormánynak, de a népnek már nem, mert az éppen a legutóbbi községválasztások alkalmával szállt szembe a legteljesebb nyíltsággal kormányával. A népi ellenállás A durva amerikai és angol nyomásnak meg kellett erősítenie a jugoszláv népben azt a felfogást, hogy háborús célokra akarják felhasználni, olyan célokra, amelyek szöges ellentétben állnak a többi szláv népekkel, különösen pedig a Szovjetunió népeivel fennálló barátság régi hagyományaival. Ehhez hozzájöttek az egyre fokozódó Amerika-guesses hangulatok, így például a fent említett „Rheinische Merkur” így ír a nyugati hatalmak trieszti döntése alkalmával rendezett tiltakozó tüntetésekről: „Az amerikai misszió tagjait bántalmazták, amerikai könyveket és újságokat égettek el. A dühöngő embertömeg ilyesmiket kiabált: Le az amerikai háborús uszítókkal! Éljen a béke! Éljen a Szovjetunió!” Az újság szerint ez az irányzat kifejezésre jutott a következőkben is: „Az annak idején börtönbe vetett Moszkvához hű kommunistákat — akiknek számát kb. 13 ezerre teszik — majdnem mind szabadon engedték. De nemcsak, hogy szabadon engedték őket, hanem többnyire visszakapták vezető állásaikat is. És egyáltalán nem kell attól félniük, hogy újból letartóztatják őket, sőt ellenkezőleg, ma ők a hangadók”. Az effajta jugoszláv belpolitikai változások hatására változás következett be a külpolitikában is. Tavaly nyáron többéves megszakítás után újból felvették a kapcsolatot a Szovjetunióval, Magyarországgal, Bulgáriával, Romániával, Albániával és Csehszlovákiával. Jugoszlávia kereskedelmi összeköttetésbe lépett ezekkel az országokkal és a Német Demokratikus Köztársasággal is. Néhány héttel ezelőtt jugoszláv kereskedelmi küldöttség látogatt Moszkvába. A belgrádi megbeszélések kétségtelenül további fejlődést vonnak maguk után. Ezért a nemzetközi közvélemény joggal igen fontosnak tartja ezeket a tárgyalásokat a béke megerősítése szempontjából. Washington 3 könnyeket hullat... Azoknak természetesen nem tetszhet a szovjet-jugoszláv találkozó, akik nem érdekeltek a nemzetközi feszültség enyhítésében, akik a problémát csak abból a szempontból nézik, hol szerezhetnek felvonulási területeket, katonai támaszpontokat, hogyan szervezhetnek, agresszív szövetségeket. Az „Information" című párizsi újság nyíltan kimondja, hogy „a Moszkva és Belgrád közti közeledés ellentétes az amerikaiak délkelet-európai stratégiájával”. A „Deutsche Zeitung und Wirtschaftzeitung” című lap szerint ez a közeledés „ha nem is húzza át a NATO- tervek egy részét, de kétségessé teszi azokat”. Azonkívül pedig — ahogy a párizsi „Combat” megállapítja : „Washington könnyeket hullat a sokmilliárd dollárért, amelyet Jugoszláviában elvesztett”, s ennek a veszteségnek a fényében érthetővé válik Knowland és George szenátorok dühe, akik azt követelik, hogy haladéktalanul vonják meg Jugoszláviától az amerikai katonai és gazdasági „segítséget”. ... ha a béke győzedelmeskedik Persze, az ilyesfajta fenyegetések manapság már senkit sem ijesztenek meg, legfeljebb csak azt bizonyítják, hogy az „erő” politikája milyen gyenge lábakon áll. Az erősnek nincs szüksége fenyegetésre. Ezért nem fenyegetődzik a béketábor. A szovjet kormány és a jugoszláv kormány képviselői Belgrádban a nemzeti egyenjogúság és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének elismerésével tárgyalnak. Mindkét fél tartja magát a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének és együttműködésének elvéhez. Az ilyen alapon folytatott nemzetközi tárgyalások csakis gyümölcsöző eredményekkel végződhetnek. (Megjelent a Neues Deutsch■aland május 27-i számában.)