Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-01 / 52. szám
DUNÁNTÚLI XIII. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM ARA: 5# FILLER ntAeßmaoiamemrOtjemn A MAI SZAMBAN: Az MDP Központi Vezetősége távirata a Mongol Népi Forradalmi Párt megalapításának 35. évfordulója alkalmából. (2. o.) — Erzsiből — Udvari Erzsi lesz. (2. o.) — A gépállomások politikai munkájának tapasztalatai és feladatai. (3. o.) — A szerkesztőség postájából. (3. o.) — Termelőszövetkezeti tagok jogai és kötelezettségei. (3. o.) — A mai Napló. (4. o.) MDP BARANYA MEGYEI BIZOTT/ACÁNAK LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1956 MÁRCIUS 1 Tartsuk rendben a bányagépeket! „Fordulatot kell, elérni a bányászat gépesítésében’ — ezt szabta feladatul pártunk Központi Vezetőségének múlt év novemberi határozata. E fordulatra a baranyai bányaüzemekben éppúgy szükség van, mint az ország többi bányaüzemében. A Pécsi Szénbányászati Trösztnél és a komlói tröszt északi bányaüzemeiben az utóbbi években igen keveset tettek a bányamunka korszerűsítése érdekében. A legnagyobb munkát igénylő jóvesztést, felrakást és szállítást még ma is főként fizikai erővel végzik. A fordulat azonban már megkezdődött. A párthatározat megjelenése óta számos intézkedést hoztak a gépesítésre. Elsősorban a fejtési és elővárási teljesítmények növelését, a bányászok egészségvédelmét hivatottak szolgálni azok a vízöblítéses fúrógépek, PLM 5-ös és Salzgitter típusú rakodók, modern szállítóberendezések, melyek már meg is érkeztek a bányaüzemekbe. Csupán ez év első negyedévében 65 ezer forint értékű fejtőkalapács érkezik a Pécsi Szénbányászati Tröszthöz. Annaakna gépesítési programjában öt Kósa-féle rakodógép, végtelenköteles szállítóberendezés, kaparószalagok, gumiszalagok, rázócsúszdák szerepelnek. Kossuth-bánya nemcsak kap, de készít is új gépeket. Többek között új típusú rázómotorokat, Solymár-Csótitele kiszakodógépet. Az új gépeket, szállító és más berendezéseket örömmel fogadják, sőt kérik is a bányászok. Többségük már megértette, hogy a széntermelés fokozásának, az egy főre eső teljesítmény növelésének az emberi erő határokat szab, hogy további teljesítményemelkedést csak a gépek segítségével, a gépesítés továbbfejlesztésével érhetnek el. Horák János Kossuth-bányai feltárási csapata legutóbb például azzal a kéréssel fordult az üzemvezetőséghez, hogy nekik is adjanak vizesfúrógépeket. A gépek iránti igényüket jelentették be a szászvári, mázai, Béke-aknai bányászok is. Nagyon örvendetes tények ezek, mert eddig egy-egy gép alkalmazása gyakran a műszaki vezetők és bányászok ellenkezését váltotta ki, sőt előfordult, hogy a tervteljesítés elmulasztását éppen a gépesítéssel indokolták. A bányamunka gépesítése azonban nemcsak azon múlik, hogy a bányaüzemek hány új gépet, szerszámot és más berendezést kapnak. Ez is fontos, de legalább ennyire szükséges, hogy ezeket a gépeket meg is becsüljék, gondozzák, törődjenek velük. A gép — legyen az a legújabb, a legjobb konstrukció, legyen belőle bármennyi — csak akkor segíti a munkát, ha ápolják. Sajnos, ma még a bányaüzemekben útonútfélen találkozni lehet ennek ellenkezőjével. Kossuth-bányán, megyénk legjobban gépesített bányaüzemében például egy hónappal ezelőtt, az úgynevezett F 4-es vágatban a gumiszalag tartotta az ácsolat helyett a főtét. Ugyanitt gyakran előfordul, hogy nem forognaka gumiszalagok görgői, hogy olyan vágatokba szerelik a szállítóberendezéseket, ahol a karbantartás eleve lehetetlen. A bányagépek meg nem becsülését mutatja, hogy a Kossuth-bányai szállítók hét hónap alatt tönkretettek egy 22 ezer forint értékű váltót, mert nem kézzel, hanem rendszeresen a 16 mázsás mozdonnyal váltották át. De nemcsak Komlón, a pécsi bányaüzemekben is vannak hasonló példák. A pécsi trösztnek mindössze három rakodógépe és két kaparóberendezése van. Ez igen-igen kevés a tröszt követelményeihez képest. Úgy kellene tehát vigyázniuk rá, mint a szemük fényére, mégis csak a pécsbányaiak gondozzák kielégítően a rájuk bízott rakodó és kaparóberendezéseket. A szabolcsiak a PLM 5-ös rakodógépei, a vasasiak a B. típusú kaparószalagot tették tönkre rövid idő alatt. Az elhanyagolt bányagépek gyakran okoznak üzemzavarokat. Ilyenkor rendszerint a gépeket szidják, pedig a hibát elsősorban a gépek kezelőiben kell keresni. A bányagépkezelők egy része még mindig hajlamos arra, hogy a műszak előtti kötelező karbantartást, olajozást elmulasztja, nem törődve azzal, hogy kényelmeskedésével a gép élettartama rövidíti meg, teljesítőképességét csökkenti, növeli az üzemzavarok lehetőségét. A bánya műszaki és gépészeti vezetői, de a csapatvezetők is helyesen járnak el ha a gépkezelők munkáját rendszeresen ellenőrzik, ha a gépek szeretetére, megbecsülésére nevelik őket. A Központi Vezetőség határozatának végrehajtása, a bányagépesítés eddigi eredményeinek továbbfejlesztése a bányagépek megbecsülését is követeli. A Szénbányászati Minisztérium legújabb rendelete, mely a bányagépek tervszerű megelőző karbantartásának módjait írja elő, nagy segítséget jelent. Arra van szükség, hogy minden bányaüzemben maradéktalanul betartsák a TMK-ra vonatkozó rendeletet, s a műszaki és csapatvezetőknek, a párt- és szakszervezetek is fokozott segítséget nyújtsanak a bányagépek megbecsülésére,és kihasználására ők is hívják fel a figyelmet. Komlói Szénbányászati Tröszt: 99,5 százalék A komlói bányászok a szombati és vasárnapi lendület után megtorpantak , s azóta csökken a tröszt havi eredménye. A tröszt havi tervét 29-én reggelig 99,5 százalékra teljesítette. A visszaesést Anna-akna és Illas üzem okozza, amelyek mindössze 80,7, illetőleg 84,2 százalékot értek el a havi terv teljesítésében. Alacsony százalékuk lerontja Kossuth-bánya, Béta-akna, Nagymányok, Máza és Szászvár eredményeit is. A Pécsi Szénbányászati Tröszt újra elérte a száz százalékot Nem volt hiábavaló a Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozóinak áldozatos munkája, amellyel a hideg időjárás okozta lemaradást igyekeztek pótolni. Nem volt hiábavaló a szombati és vasárnapi becsületműszak, és a napi terveknek az utóbbi napokban megismétlődő túlteljesítése. A pécsi szénmedence dolgozói elérték, sőt egy tized százalékkal meg is haladták a 100 százalékot! Öröm ez, nagy öröm minden pécsi bányásznak! A 100,1 százalék nemcsak azt jelenti, hogy felzárkóztunk a tervüket teljesítő széntrösztökhöz, nemcsak azt, hogy nem kell szégyenkeznünk az elmaradás miatt, hanem azt is, hogy több szén lesz a TÜZÉP-telepeken. A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozóit köszönti ezért a város, a megye. Köszönti a legjobb akna a Széchenyiakna dolgozóit a havi tervükön felül termelt 679 tonna szénért! Köszönti a Pécsi Szénbányászati Tröszt legjobb körletét, a vasasi Takács József körletet, amelynek dolgozói április 4-re tett versenyfelajánlásukat túlteljesítve. 100 helyett 312 tonna szenet termeltek előirányzatukon felül. Köszönti a legjobb csapatot, Fekete Ferenc csapatát Pécsbányán, amiért a felszabadulás ünnepének tiszteletére vállalt napi fejenkénti öt csille szén helyett 5,3 csillét termeltek. Köszönti Kovács Mihály (5) elvtársat, a tröszt legjobb egyéni versenyzőjét, mert felajánlását túlteljesítve 120 helyett — 127,2 százalékra teljesítette eddig esedékes februári tervét. S köszönt minden dolgozót, —izikait, műszakit egyaránt, — akik hozzájárultak a lemaradás pótlásához és a terv túlteljesítéséhez. Előadás a korszerű bányagépesítésről A Bányászati és Kohászati Egyesület a pécsi bányászértelmiség szakmai színvonalának emelése céljából rendszeresen rendez tudományos és kulturális előadásokat a pécsi tröszt kultúrtermében. Az idei programból Bocsánczy Jánosnak, a Bányászati Kutató Intézet helyettes igazgatójának és Sifkovits Nándornak, a minisztérium műszaki fejlesztési főosztálya főelőadójának előadásai emelkednek ki. Ők a francia bányászati egyesülés fennállásának 100. évfordulóján Saint Etienneben és Párizsban rendezett emlékünnepélyről mondtak élménybeszámolót. A Magyar-Szovjet Barátsági Hónap keretében március elején Simon Kálmán elvtárs, a Szénbányászati Minisztérium főosztályvezetője tart előadást Szovjetunióban használatos korszerű bányagépesítési módokról. Ugyancsak a barátsági hónapban kiállítást rendeznek a legújabb magyarul megjelent szovjet bányászati szakkönyvekből. Kurucz János, Szovjetunióban végzett bányamérnök ugyancsak a jövő hónapban rendezendő klubesten a megerőltető munkafolyamatoknak a Szovjetunióban történő gépesítésével kapcsolatos kérdésekről beszélget majd az érdeklődőkkel. Bekötőutat kap Kékesd Kékesd megkapta az ötvenezer forintot a békekölcsön előirányzatának teljesítéséért és a jegyzett öszszeg határidő előtti befizetéséért. Ezen felül most még 20.402 forint építési keretet is kapott a község terven felül. Ebből az összegből bekötőút épül. Új gépek a Dohánygyárban Január 25-én megkezdték a munkát a Pécsi Dohánygyár két új, német Triumph 3. típusú szivarkakészítő gépén. A gépek egyenkénti teljesítménye 1230 cigaretta percenként. A két új gép alkalmazása lehetővé teszi, hogy — a termelés változatlan arányai mellett — több időt fordíthassanak a tervszerű megelőző karbantartásra, ezáltal csökkentsék a gépkiesést és növeljék a termelékenységet. A Vörös-csapat most is az elsők között van A Béta-aknai Vörös-csapatnak hetvenkét csille szenet kell termelnie egy műszakon. Ehelyett 28-án is 88 csillét küldtek felszínre. Február 29- én reggelig havi tervüket 115 százalékra teljesítették és a hónap folyamán 250 csille szenet termeltek előirányzatukon túl. Ezüstkalászos gazdák lesznek Nemsokára vizsgára készülődik 46 szigetvári gazda. Ezüstkalászos gazdajelöltek valamennyien, akik második esztendeje már, arra használják a téli hónapokat, hogy a nyári időszakban minél gyümölcsözőbben tudjanak dolgozni. Az elmúlt esztendőben kezdődött a tanfolyam, 39 hallgató végezte el az első évfolyamot. Az idén újabb hét jelentkező akadt és ma már öreg termelőszövetkezeti tag, egyéni paraszt, gyári munkás, egyforma szorgalommal tanulja a zöldség- és gyümölcstermelés és a szőlészet ismereteit. A jó előadó, a szorgalmas hallgatók mellett nagy része van a tanfolyam sikerében a szigetvári járási kultúrház vezetőjének, Papp Istvánnénak is. A hetente kétszer összegyűlő hallgatókat fűtött terem, oktatófilmek, vetítőgép és minden olyan szükséges segédeszköz várja, amely megkönynyíti az elméleti anyag elsajátítását. A tanfolyam első eredményei már ezen az őszön jelentkeztek. Bencsik Jánosné, Papp János, Török Józsefné, már a tanfolyamon tanultak szerint telepítették új szőlőjüket. A Kossuth Tsz nagyüzemi gyümölcsösét, szőlőtelepét is a féltanfolyamon oktatottak használásával vezetik. Az elméleti ismeretek elsajátítása mellett alapos gyakorlati képzésben is részesülnek a jövendőbeli ezüstkalászos gazdák. Kint a gyümölcsösökben és szőlőkben mutatják be a gyümölcsfák téli ápolását, metszését, ültetését. A közelmúltban Pécsett rendezett gyümölcs és szőlészeti ankéton a tanfolyam három legjobb hallgatója Nicsovics Ottó, Hortobágyi Istvánné és Nyers István is részt vett. A jövő hónapban pedig valamennyien ellátogatnak a Szőlészeti Kutatóintézet pécsi telepére, hogy a legújabb kísérletekről is tájékozódjanak CJt’&c&fashedU'Cifa a műtolt Két kötél tartja életünket. Ha most elszakadnak ... Lenézek, egészen mélyen pislákol valami fény. A bödön simán siklik tovább az aknában. Nagyon vigyáznak ránk, ott fent. Itt-ott fények villannak, ventillátor meg agregátorkamrák mellett suhanunk el. Úgy érzem magam, mintha egy léghajó kosarában állnánk, csak nem a levegőbe indulunk ötheti utazásra, mint Verne hősei tették, hanem ötperces kirándulásra megyünk a föld alá. Az akna alján párás, forró a levegő, az emberekről szakad a veríték. Nehéz itt dolgozni. Pedig keményen kézbe kell markolni a fejtőkalapácsot. Andezitbe vágják az első szinti rakodóhelyet. A követ markológép emeli abba a bödönbe, amelyből kiszálltunk, s az már viszi is a magasba. Maroknyi ember küzd itt a természettel. A vízzel, amely bőven buzog fel amélyből. A kővel, mely magába rejti a gazdag széntelepeket. Vastag kőgyűrűt építenek a földbe. Rajta hozzák majd ki néhány esztendő múlva a szenet. De addig még tengernyi munka vár. S az emberek? Azt mondják, hogy jó most itt lent, mert legalább meleg van. Ezt a meleget 25—30 fokra becsülhetjük. Szóval nyár van a télben. Ha nem permetezne fentről a víz , attól se kéne tartani, hogy a kő megsebzi a testüket, elég lenne egy trikó is ruhának. Napjuk egyharmadát itt töltik Pásztor Gyuláék, Bőrnagy Lászlóék. Itt töltik, vízben — forróságban — kemény, izzadságos munkában. — Vigyázz! Jön a bödön — kiáltja valaki. Most hármat rántanak a jelzőkötélen, mert mi megyünk fel a napszintre. Akad egy társunk is az útra. Búzási István, rááll a bödön peremére, mi a másik oldalra húzódunk, hogy fel ne billenjen, s már indulunk is. Vagy húsz métert emelkedünk, akkor jelzésre lassan megáll a felvonószerkezet, Buzási ügyesen rámászik egy kereszttartóvasra, aztán egy kötéllétrán igyekszik tovább megigazítani a sűrített levegő vezetékét. Úgy mászik a létrán, hogy rá se gondol: feje fölött ötszáz méter s alatta meg vagy hatvanra a talpszint. Mint a lift, gyorsan szalad fölfele a bödön. Egyre hűvösebb lesz a levegő, hiába, itt Afrikából öt perc alatt vezet az északi sarkra az út. A mélyítőtorony faépítményén már jégcsapok lógnak s az emberek vastag pufajkában vacognak és körbe-körbe mindenütt hó. A szél is fütyül itt, a hegytetőn s a távolban fehér ködben olvadnak össze Komló hósipkás házai. — Már kicsit enyhült az idő, de mi volt itt — sóhajt Póra Jenő üzemvezető. Mintha valóban az északi sarkon lettek volna. A múlt heti nagy hófúvás pár óra alatt félméteres térítőt borított a földre. S tanácstalanul álltak meg a csilletolók. — Most hogyan? Felelet helyett egy lapátot nyomtak a markukba, hogy ássák ki a meddőhányóhoz vezető síneket. Sötét volt, egy csillag se ragyogott akkor az égen. A munka egy percre se állt meg, a bödönök szaporán hozták fel a követ s az emberek siettek kiönteni. Aztán délután újabb baj szakadt a telepre. Hosszúhetényből visszaérkezett a gépkocsi s a kísérők azt jelentették az, üzemvezetőnek, hogy egy lapát homokot sem tudtak hozni, mert a bányát betemette a hó. Pedig éppen elfogyott, a homok s az akna körbefalazása nem állhat meg. — Menjenek vissza! Próbálják meg mégegyszer! Újra csak eredménytelenül tértek haza. — Majd elmegyek én — mondta Póta üzemvezető s el is ment Dombai Jánossal, munkaidő után. Hozott is homokot, igaz, hogy robbantani kellett, de tele volt a kocsi. Közben már újabb nehézségeket jelentettek: — Eltörött az akna felső csapóajtaja a fagytól! — A másikon meggörbültek a zsanérok! De mindenre volt megoldás. Hoztak fel embereket a talpszintről s dolgoztak csökkentett létszámmal, de megállás nélkül. Hát hogyne, mi nekik egy kis rossz idő, szél, hó meg miegymás, nekik, akik a kemény kővel birkóznak már esztendők óta. Az csak nagyobb ellenfél?!