Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-07 / 32. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV» «»’FOLYAM, 32. SZÁM ARA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1959. FEBRUÁR 7 Kommunismus és béke A földkerekség minden országában az elmúlt napokban az emberek százmilliói a Moszkvá­ból jövő híreket tanulmányozták. A baráti szocialista országok — köztük a Magyar Nép­­köztársaság — dolgozói lelkes gyűléseken üd­vözölték a lenini párt XXI. kongresszusát. A kapitalista országokban is a sok millió számban megjelenő nagy lapok bőségesen tu­dósítottak a Kremlben folyó eseményekről. A rádióállomások százai hosszú adásokban kommentálták a 7 éves tervvel kapcsolatos vitát. Méltán keltett világszerte érdeklődést a XXI. kongresszus. Kádár János elvtárs sza­vaival élve: a kommunizmus építésének és a béke megvédésének kongresszusa ülésezett A kommunizmus eszméje ma már nem „kí­sértet”, mint a múlt század derekán, a „Kommunista Kiáltvány” megjelenésekor volt jelenleg milliárdnyi ember szent hite. Egyet­len út az emberiség boldogsága felé a kom­munizmusba vezet. A kongresszuson Hruscsov elvtárs hatalmas beszédében konkrétan meg­szabta a kommunizmus építésének lelkesítő feladatait. A kongresszus jelentős állomása volt a békéért vívott harcnak. A világ lát­hatta, hogy a Szovjetuniót az építés láza hatja át Nem háborúra, hanem az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány, a kultúra hallat­lan méretű és gyors iramú fejlesztésére ho­zott határozatot a XXI. kongresszus. Célul tűzte ki­ a kommunizmus anyagi és technikai bázisának megteremtését. A szovjet dolgozók és mindenütt máshol is a jóakaratú emberek ezért üdvözölték színes­ lélekkel a történelmi jelentőségű tanácskozást. Madarász Emil, magyar forradalmi költő írta „Huszonegy Vörös Rózsa” c. kongreszust üdvözlő versében: „Köszöntünk nagy párt, pártok legdicsőbbje­i téged, szovjet nép, népnek legnagyobb! Huszonegy rózsát egy csokorba kötve Viszünk hozzátok szovjet dolgozók, örökre égjen vörös csillag árja, Vörös szabadság bíbor csillaga, örökre égjen bennünk Lenin pártja, Lenin pártjának győzelmes szava.” Lenin szelleme hatotta át a kongresszust. A kommunizmus közelsége nagyszerű tettek­re buzdítja a tehetséges szovjet népet. Tud­ják, hogy ami történik a Szovjetunióban, amit felépítenek, az az ő boldogságukért van. De azt is tudják, hogy ezzel a nagyszerű építő­­munkával erősítik a szocialista tábort és megelőzik a termelésben ma még élenjáró Amerikát. Az orosz nép mindig tehetséges, munka­szerető nép volt. Idézzük csak Alekszej Tolsz­tojt tanúnak. Nagy Péter című regényében megírta, hogy az erős kezű uralkodó alatt a nép nagy gyárakat, városokat, kikötőket épí­tett.. Erős hajóhadat létesített szinte semmi­ből. Leküzdötték a bojár tunyaságot, a mara­­diságot. Ha a haza megvédéséről volt szó, az orosz nép harcba szállt. Leó Tolsztoj az orosz nép hazaszeretetének emelt emléket a Há­ború és béke című művében, amikor megírta a Napóleoni háború történetét. Dolgozott és harcolt a nép. Tündérpalotákat, függőkerteket alkotott a gyönyörű hajdani Pétervárott. Cso­dálatos ékszereket, trónokat formázott véres verejtékkel. A Leningrádi Ermitázsban ámu­latba esik az ember, ha végignézi évszázadok mérhetetlen értékű kincsét. A moszkvai temp­lomok arany kupolái, a Kreml Múzeum nagy­értékű festményei, hintói, cári koronái, mind e nagy nép alkotó géniuszát hirdetik. S mi volt e nép osztályrésze a cárok alatt: ínség, szenvedés, börtön, halál. Lenin pártja vetett véget e zsarnokságnak. S immár több mint 41 éve vezeti a felszabadult népet a szocia­­lizmus és most már a kommunizmus csúcsai felé És amit alkottak a szovjet dolgozók a párt vezetésével, azon méltán bámul a világ. Majakovszkij írta egyik versében, amikor megindult az iparosítás, hogy „Bámul Ame­rika”. Ma még inkább bámulhat. Hét év alatt a munka termelékenysége a Szovjetunióban egy dolgozóra számítva az iparban 45—50 százalékkal, az építőiparban 60—65 százalékkal, a vasúti szállításban 34— 37 százalékkal és a kolhozokban mintegy két­szeresére fog emelkedni. Mintegy 3 billió ru­bel beruházást eszközölnek hét év alatt. Ez ugyanannyi, mint amit a szovjethatalom meg­teremtése óta beruháztak. Ennek eredménye­ként ugrásszerű fejlődés megy végbe az ipar, a mezőgazdaság, a népgazdaság minden terü­letén. A nemzeti jövedelem 1958-hoz képest 1965-ben 62—65 százalékkal lesz magasabb. Szakadatlanul emelkedni fog a szovjet embe­rek életszínvonala. Emelik a béreket, leszál­lítják az árakat. Megszüntetik az adókat. A munkaidő fokozatosan csökken. 1964-re a leg­több területen 30—35 órás lesz a munkahét. Rátérnek négy és ötnapos munkahétre. Ez az egész világon egyedülálló nagy vívmány lesz. A szociális intézkedések tömegét hozzák, hogy az emberek életét még szebbé tegyék. Tizenötmillió új lakás épül fel 7 év alatt, 90 ezer új üzletet, 64 ezer új közétkeztetési vál­lalatot létesítenek. A kommunista társadalom felé haladva azt akarják, hogy minden alap­vető fizikai munkát gépek végezzenek. Egész­ségügyre, kulturális nevelésre sok milliárd rubelt fordítanak. A Szovjetunió távol-keleti vidékei, Szibéria, Kazasztán, a Jenyiszej folyó vidéke, a Jakut­föld, a Szahalin szigetek mind, mind felvi­­rágzatnak. Hatalmas ipari létesítmények épül­nek ezen országrészeken is. A Szovjetunió mérhetetlen fejlődése az egész szocialista tábor további megerősödését is jelenti. Ennek hatására meggyorsul a fej­lődés a szocializmust építő országokban, köz­tük hazánkban is. Nagyjelentőségű elméleti kérdésekben to­vábbfejlesztette a kongresszus a marxizmus­­leninizmust. Hruscsov elvtárs beszámolójában elemezte a kommunizmus építésének problé­máit. Megvilágította a szocializmusból a kom­munizmusba való átmenet útját. A kongres­szus szétverte a nemzetközi munkásmozgalom árulóinak, a revizionistáknak hazug elméle­teit. Megvédte a­­nemzetközi kommunista moz­galmat mindenféle támadásokkal szemben. A kongresszus jelentősen hozzájárult a szo­cialista tábor egységének még szilárdabbá forrasztásához. A felszólaló testvérpártok szónokai mind arról beszéltek a kongresszu­son, hogy nőtt a szocialista tábor tekintélye az egész világon, hogy a kommunizmus esz­méje terjed feltartóztathatatlanul Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália népeiben. A kongresszus azt is megmutatta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja erős, egysé­ges. Semmiféle visszahúzó erő nem képes el­téríteni a pártot a lenini útról. A felszólalók egységesen foglaltak állást a KB irányvonala mellett. Kifejezték ezzel a 200 milliós szovjet nép igaz akaratát, építeni minden akadályt és nehézséget leküzdve, a boldog emberi jö­vőt, a kommunizmust. A Manchester Guar­dian című angol lap Hruscsov elvtárs beszá­molóját kommentálva írta: „A világ előtt úgy mutatkozik be, mint olyan ember, akinek dal van a szívében. Ez a dal a gazdagságról, jó­létről és békéről szól.“ Az idézett sorok is ékesen bizonyítják, hogy a józan nyugati kö­rök sem kételkednek már a Szovjetunió által kitűzött célok megvalósulásában. A szputnyi­­kok, a Nap körül keringő bolygó úgy látszik egyre többek kételyeit oszlatja el a Szovjet­unióval kapcsolatban a kapitalista táborban is. Az is igaz, hogy még mindig sok a ködö­sítő, a méregkeverő, a cinikus megnyilvánu­lás. De a tények világszerte egyre több em­bert győznek meg a szocializmus igazságáról. Tágul a szocialista világ. Szűkül az impe­rializmus vadászterülete. Sok száz millió em­ber előtt nyilvánvaló tény, hogy a nagyszerű XXI. kongresszus a kommunizmus hajnalát, az emberiség aranykorát nyitja meg. S ebből a hajnalból kel fel a kommunizmus és az örök béke ragyogó napja: Szebelkó Imre. A bányaépítés vilá­gkongresszusa A nemzetközi bányaépítési konferencia varsói ülésén, amelyen Magyarországot Ajtay Zoltán, a Bányászati Kutató Intézet Kossuth-díjas igazga­tója képviselte, elhatározták, hogy 1960-ban megrendezik a bányaépítés világkongresszu­sát, valamennyi bányaiparral rendelkező ország részvételé­vel. A kongresszus színhelyé­nek kijelölésénél Párizst, Moszkvát és Pekinget veszik figyelembe. A kijelölésről ké­sőbb döntenek. A varsói ülés úgy határozott, hogy a kongresszus hat téma­­nek a témáknak hazai vonat­­körben tárgyalja meg a káro­kozását a magyar szakemberek szerű bánya felépítésének és is kidolgozzák és beillesztik a szervezetének kérdéseit. Ezen­ kongresszusi beszámolóba. Magyar-szovjet iroda­lmtörténet együ­tmű­ödés A Magyar Tudományos Akadémia irodalomtörténeti intézete és a moszkvai vi­lágirodalmi Gorkij Intézet az 1959-re megkötött ma­gyar-szovjet akadémiai együttműködési egyezmény alapján közösen dolgoz ki három témát. Ezek: a ma­gyar-orosz és az orosz-ma­gyar irodalmi kapcsolatok története, a nemzeti hagyo­mányok és a szocialista rea­lizmus kapcsolata, s a szo­cialista realizmus kialakulá­sa a magyar irodalomban. Fog­ad­ás az SZKP Központi Bizottságában a külföldi pártküldöttség­ek tiszteletére Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága február 6-án a Kremlben fogadást adott a XXI kongresszuson résztvett külföldi kom­munista és munkáspárti küldöttségek tiszteletére. A fogadáson Nyikita Hruscsov, Csou En-laj és Palmiro Togliatti pohári köszöntőt mon­dott a szocialista országok barátságának megerősödésére, a nemzetközi kommunista moz­galom szilárdságára és megbonthatatlan egységére, valamint új sikereire annak a harcnak, amelyet a marxista-leninista pártok vívnak a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függet­lenségért és a szocializmusért. A rendkívül szívélyes és baráti légkörben lefolyt fogadás a testvérpártoknak a prole­tár internacionalizmus elvein alapuló szolidaritás ragyogó megnyilvánulása volt. Telitalálat a lottón A lottó nyerőszámai: 7, 34, 42, 4£ 52. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közölte, hogy a 6. heti lottószelvények ér­tékelése során pénteken dél­után ötös találatra bukkan­tak. A szelvényeik értékelése még tart. Havonta 18 millió forinttal több fizetést kapnak az idén a pedagógusok A művelődésügyi tárca költségvetése az országgyűlés kulturális bizottsága előtt Az országgyűlés kulturális bizottsága pénteken ülésezett az Országházban. Ilku Pál mű­velődésügyi miniszterhelyettes számolt be a művelődésügyi tárca ez évi költségvetéséről. Elmondotta, hogy az idei elő­irányzatok a tavalyinál lénye­gesen kedvezőbb lehetőségeket adnak a művelődésügy külön­böző területei igényeinek ki­elégítésére. A felsőoktatási in­tézmények fejlesztésére a ta­valyinál 13 millió forinttal na­gyobb összeg áll a miniszté­rium rendekezésére. Ez év szeptemberében az ország 13 helyén kezdik meg működésü­ket az új típusú főiskolajellegű tanító- és óvónőképző intéze­tek, amelyeken három év lesz a tanulmányi idő. A miniszterhelyettes ezután a művelődésügyi tárca kultu­rális előirányzatait ismertette. Rámutatott, hogy a művelődési otthonok és a könyvtárak tá­mogatására 1959-ben a tavalyi­nál több, mint 20 százalékkal nagyobb összeget fordíthatnak. — A pedagógusok fizetés­rendezése — mondotta a to­vábbiakban — havonta 18 mil­lió Ft-ot meghaladó többletki­adást jelent államunknak. A beszámolót vita követte, amely­ben felszólalt Ortutay Gyula, Straus­ Gyula, Veres Pé­ter, Balogh Lajos, Ku­­kucska János, Mesterházi Lajos és Peskó Lívia képvise­lők. Felhívták a figyelmet, hogy az ötéves tervben tovább kell szélesíteni az óvodai háló­zatot, fejleszteni kell a vidéki művelődési otthonokat és a könyvtárakat is. Örömmel üdvözölték a kép­viselők azt a tervet, amely sze­rint még ebben az évben 30—40 kísérleti jellegű továbbképző iskolát létesítenek azoknak a fiataloknak, akik az általános iskolákból kikerültek, de nem tanulnak tovább, s még a ter­melő munkában sem vesznek részt. A vita után az országgyűlés kulturális bizottsága a Műve­lődésügyi Minisztérium 1959. évi költségvetését elfogadta, s úgy határozott, hogy azt az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. A szénbányászok túlteljesítették januári tervüket A N­ehézipari Minisztérium szénbányászati főosztálya je­lenti: A szénbányászat az év első hónapjának elején egyenlete­sen javuló munkával teljesí­tette megnövekedett termelési feladatát, egészen a január 9-én bekövetkezett rendkívüli időjárásig. A január 9-i hóvi­har összesen 15 000 tonna ter­meléskiesést okozott azzal, hogy járhatatlanná tette az utakat és a dolgozók nem tud­tak munkahelyükre menni, ill. munkájuk végeztével nem tud­tak hazatérni. Január második és harmadik harmadában a szénbányászat a­ rendes mun­kanapok többlet termelésével pótolta a hiányt, sőt 43.365 ton­na szenet adott terven felül és így januári tervét 102,1 száza­lékra teljesítette. A legnagyobb túlteljesítést a Komlói Szénbá­nyászati Tröszt, a Közép-Du­nántúli Szénbányászati Tröszt és a Tatabányai Szénbányá­szati Tröszt érte el A bányászok múlt évi jó munkája és a januári tervtúl­teljesítés eredményeként a népgazdaság jelenleg bősége­sen el van látva szénnel. Ezért a szénbányászati főosz­tály felhívta a trösztök és vál­lalatok figyelmét, hogy a ter­ven felüli termelés, amelynek javarésze termelésemelkedés­ből származik, noha javítja a munka gazdaságosságát, bizo­nyos mértéken túl nem kívá­♦ natos, mert a meglevő készle­­t­­ek szükségtelen növelése na­­­­gyobb hátránnyal járhat, mint I a többlet előnye. Ez arra inti I a trösztöket és a vállalatokat, s a teljesítmények további növe­­­­lésével oly módon törekedjenek­­ a gazdaságos termelésre, hogy­­ a létszám egy részét a többlet­­t­­ermelés arányában ne a szén­­­falra telepítsék, hanem a ter­­­­vezett összes munkálatokat, az­­ elővárást, a fenntartást, a fel-­­ újítást egyidőben végezzék a­­ termeléssel. Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága kin­ditiem­et magyarországi látogassa Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására két hétig Magyarországon tartóz­kodott Cirk Betűs és Zdenek Belitzky, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának küldötte. A főváros­ban és a vidéken több előadá­suk hangzott el párt és nép­front aktivisták számára. Az előadások az osztályviszonyok alakulásával és az osztályharc időszerű csehszlovákiai kérdé­seivel, illetve a Csehszlovák Nemzeti Front munkájával foglalkoztak. Lesz-e újra szocalista község Nagyhajmásból? Kettest ülenek a nagyhajmási tanács­ház elnöki irodájá­ban. Liszk­a István vb-elnök és Dávid Simon elvtárs. ők úgy hiszik, igen. Pe­dig egy hete még tsz sem volt a faluban. Ma azonban azok, akik jól ismerik a nagyhajmásiakat,­­ bátran bízhatnak a jövőben, mert ez alatt az egy hét alatt sok minden történt a faluban. Megalakult a Béke Tsz. A tsz nem új dolog Nagyhajmáson. An­nak idején szinte az egész falu bent volt. Az ellenforradalom bontotta meg az ő so­raikat is. — Ha ha már egy­szer az emberek be­lekóstoltak a közös életbe, s ha voltak is a hibák, nem múlt az , el nyomtalanul. —­­ mondja Liszk­a elv­­tára. A faluban napi­renden maradt a közös gazdálkodás kérdése. Erről be­szélgettek az embe­rek, vitatkoztak, ösz­­szehasonlították az akkori életüket a mostanival. És a mérleg egyre jobban mutatta a közös gaz­dálkodás előnyeit. Sokan annak ide­jén alá nem írták a kilépési nyilatkoza­tot. Már a felbomlás, 1956. óta mindig próbálták egyesek újra megalakítani, vagy legalábbis elő­készíteni a talajt az új tsz számára. Most aztán meg­volt az alakuló köz­gyűlés. A végső lö­kést az 3004/1-es ren­delet adta. A közgyűlésen a belépő 23 tagon kí­vül sokan résztvet­­tek. — Hátha megint beleesnek egyesek a régi hibákba. Nem azért ta­nultunk a saját ká­runkon. — Megint eladó­sodik a tsz. — Annak a világ­nak már vége, hogy a tsz-elnök gondol egyet, lepecsétel egy papírt, elmegy a bankba és hoz egy tarisznya pénzt, ha kell, ha nem. — Miért nem ősz­­szel csináljátok? Ak­kor belépünk mi is. — Minél előbb, annál jobb. ősszel is csak annyi gond len­ne, mint most, jobb ha előbb túl va­gyunk rajta. A faluban a régi tsz-tagok zöme haj­landóságot mutat új­ra visszamenni a kö­zösbe. Csak várnak. Szimatolnak egy ki­csit. Egyik azért mert túlságosan óva­tos, a másik meg azt várja, hogy a har­madik mikor lép be, mert akkor ő is be­megy. Még kialaku­latlan a helyzet, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Elnököt még nem választottak. Az ügyeket egy négyta­gú intézőbizottság vette kézbe. Tagjai: Liszk­a István, Dávid Simon, Szakál János és Dudás Kis István. Egyelőre még sok a gond. Hogyan le­gyen az elvetett ter­ményekkel, hogyan alakítsák ki a közös állatállományt. A falu többsége rokonszenvezik a tsz­szel, tömegesen lép­nek majd be. — Mert hiszen — mondja Dávid Si­mon, — mindenkinek rá kell jönni, hogy a magyar mezőgazda­ságnak egyetlen jár­ható útja van: a kö­­lözös i­zdálkodók.

Next