Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-22 / 94. szám
2 Iiván folytatják a munkaversenyt a hidasi bányászok A hidasi bányászok a felszabadulási munkaversenyt tovább folytatják a minőség megjavítása és az önköltség csökkentése érdekében. A versenyben két frontfejtési csapat, három kamrafejtési csapat hat elővárási csapat és öt fenntartási csapat vesz részt. A frontfejtési csapatok között a 7-es csapat a kamrafejtési csapatok közül az 53- as, elővárosi csapatok közül az 51-es, a fenntartási csapatok között a 14-es csapat ért el jó eredményeket A felszabadulási dekád alkalmával különösen jó eredmények születtek. A hidasi bányászok célul tűzték ki, hogy a szén kalória tartalmának növelése érdekében jobban válogatják a szenet. Jelenleg két brigád nyerte el a szocialista brigád címet, az 51-es és a 10-es csapatok. A KISZ-szervezet és a szocialista brigád tagjai vállalták, hogy havi 8 óra társadalmi munkával a bányában elheverő anyagokat kimentik. E munkájukkal már eddig is mintegy 20 ezer forint értékű anyagot szállítottak a külszínre. NAPLÓ AZ ARANYVONAT Magyarul beszélő szovjet film Számos szovjet film foglalkozott már a polgárháború és a forradalom eseményeivel. Közöttük egyrészt olyan alkotások születtek melyek epikus módon, művészi pátosszal keltik életre a népi tömegeknek a szabadságért és jobb életért vívott harcát Voltak már olyan szovjet filmek is, amelyekben az alkotók a forradalmi átalakulás teljes képének csak egy-egy jelentősebb epizódját elevenítik fel. Ezek közé a filmek közé sorolhatjuk az Aranyvonat-ot is. A filmet az teszi számunkra különösen érdekessé, hogy István szerepében Zalka Máténak állítanak emléket. A film cselekménye 1919-ben Szibériában játszódik, ahol akkor Kolcsak ellen vívtak kemény harcot a bolsevikok. Kolcsak jól tudja persze a háború megnyeréséhez három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz. Ezért fontos számukra az arany, a valuta biztos helyre való szállítása. A kemény szibériai tél behavazott már mindent Omszk városában. A fehérek menekülnek, s a város bátor bolsevikjei elhatározzák, hogy megmentik a nagyértékű szállítmányt a fiatal proletár hatalom számára. Gurin rendező érdeme, hogy nem a szokványos csatajelenetek tették érdekessé, változatossá a cselekményt, hanem az emberek ábrázolásával is feszültté tudta tenni a filmet. A film hősei bonyolult és veszélyes helyzetekben mutatkoznak be a nézőknek. Fehérgárdisták egyenruhájában váratlanul elvsvllalják a szerelvényt és ettől kezdve a vonaton játszódik a film. Végül sok megpróbáltatás árán elérik céljukat. Közben számos érdekes és jól sikerült epizód színesíti a film dinamikusan és nagy feszültséggel kibontakozó cselekményét. Ilyen István és Nagya bensőségesen és szépen ábrázolt kapcsolata, mely már más és több mint a bajtársi együvé tartozás. Ugyancsak emlékezetes Szjemivjetov ezredes sorsának beteljesülése. Az első percekben aranyra éhes banditáknak nézi a bolsevikoikat. Az ezredes a maga módján következetes és becsületes és mondhatjuk pozitív alakja a filmnek. Rokonszenves, jó alakítást láthatunk Liepinstől István és Suksintól Izonov parancsnok szerepében. A jól bonyolított cselekmény, az események mindvégig lebilincselő sorozata, az érdekes figurák elsősorban a forgatókönyvíró Túr testvérek sikeres munkáját bizonyítják. Elképzeléseiket Gurin rendező sok hozzáértéssel, lendületesen viszi filmre. A harci jelenetek magával ragadó dinamikáját, izgalmas képsorait egy-egy lírai jelenet megható egyszerűsége bontja meg, s mindezt kiegészítik Bogatikova operatőr szép felvételei. Góffl Összemelegedtek Nem Válászsól az Ormánság rangos és tornyos fővárosa az első, ahol régi és új tsztagok között súrlódási felületek keletkeztek. Mert, hogy is szokott lenni? A régi tagság ráver az asztalra, hogy ők már ennyi és ennyi ideje fáradoznak, és nem ússzák meg munkájuk gyümölcsét senki ember fiával. A vajszlói Aranykalászban a sok terményre hivatkoztak. Arra, hogy öt vagon kukoricát, közel egy vagon árpát és zabot tároltak, 18 fejőstehenük, 10 törzskönyvezett anyakocájuk és csaknem 150 törzskönyvezett anyajuhuk van már és így tovább. — Egy év alatt varázsoltuk elő — mondogatták büszkén ez év januárjában, amikor már az egész falu belépett Azt tanácsolták, az új tagok alapítsanak mások szövetkezetet. Majd ha ők is elérnek ide, akkor egyesülhetünk — tették hozzá a harcosabbak., No de ott volt azon a bizonyos közgyűlésen Czégény József elvtárs, a sellyei járási pártbizottság titkára is, aki — ahogy az emlékezet megőrizte, — így szólt a kardosabb tsz-tagokhoz: — Szép, szép, amit csinál, tak, kalapot emelünk előtte. De mielőtt döntenénk, lenne egy kérdésem: mennyi a hitel? Én úgy tudom, van annyi, mint a félretett termény és a jószágok értéke, igaz? • Telitalálat volt! Mert mi következik ebből? A tavaly keletkezett hitel visszafizetésében az új tagoknak is részt kell vállalniuk éppúgy, mintha régiek lennének. Eszerint nem lehet arra hivatkozni, hogy a készbe ültek bele. Gondolkodóba estek a makacs fejek. A vége az lett, hogy mégiscsak az „öreg“ tűzbe léptek az új tagok. Továbbra is Aranykalász maradt a neve, azzal a különbséggel, hogy most már nem 300, hanem több mint ezer holdon gazdálkodott a több mint két és félszeresére duzzadt tagság. Ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor az Aranykalász irodájába benyitottam. Arra voltam kíváncsi, megnyugodtak-e már a kedélyek, összeszoktak-e már a régi és új tagok. — Igen — válaszolta Török Ferenc elvtárs, a tsz elnöke, amit Papag Sándor agronómus és a könyvelő is megerősített . Mindenki megérti már, hogy így döntöttek helyesen. Persze, néha még előpanaszolják, hogy ha úgy maradnak, nem harminckettő és fél forint, hanem több lenne egy munkaegység értéke az idén. Ez bizony igaz, kár lenne tagadni. Node érdemes-e a jövőt eladni egy tál lencséért? Mert arról van szó, hiszen egy 300 holdas termelőszövetkezet mégis csak gyenge. Túlságosan kicsiny, már a szélfuvallatot is megérzi, mint tavaly, amikor a dinnyét elvitte a köd és az eső. Pedig nem volt sok, hat hold csupán. De elég volt ahhoz, hogy a sikertelenség miatt több mint hat forinttal csökkenjen egy munkaegység értéke. Ezer holdnál a felére sem csökkent volna. A nagyobb tsz-ben mindig biztosabb a betervezett munkaegység. Ez még nem minden. Amint az elnök és agronómus szavaiból kiderül, ki akarják igényelni a falutól másfél kilométerre lévő Váci-tanyát Nagy istálló, juhoknak való pajta és hizlalda van ott. Talán a malom hatvan férőhelyes istállóját és hatalmas magtárát is megkapják. Micsoda vita lett volna ebből, ha két termelőszövetkezetben gazdálkodik a tagság! Mindegyik magának akarta volna megszerezni. Nem ezen, még a legelőn is összekaptak volna, ahogy Hegyszentmártonban történt tavaly. (Be is látták az egy év alatt, hogy jobb lesz egyesülni.) Igazat mondott az elnök és az agronómus. A tagság is hasonlóan vélekedik, mint ők. Bana Lajos, az Aranykalász fogatosa például azt mondja, hogy az idén tavaszszal sokkal kevesebbet dolgozott, mint tavaly ilyenkor. Úgy látszik — teszi hozzá — a nagyobb tsz több gépet kap, mint a kicsi. Kár is a szószaporításért. Az Aranykalász tagsága valóban összemelegedett, ma már senki sem beszél „régiek’-ről és „újak“-ról. Egyforma ember mindenki, szorgalomban vetélkednek egymással. Időjárásjelentés Várható időjárás péntek estig: nappali felhőképződés, helyenként záporesővel, zivatarral. Mérsékelt, a záporok idején megélénkülő keleti szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 6—11, legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken 17—22 fok között. — Távolabbi kilátások: a hét végen hűvösebb idő. EflísHE ír Szőrözés 92 sorban ll era a gyérhajúak nevében remelek siót. Nem azok nevében, akiknek jobb híján már csak a szokottuk nő, s akik nem is annyira hajvágásra, mint inkább tarkóigazításra zarándokolnak el a Figaróhoz, némely sátoros ünnepek alkalmával. Inkább azok mellett kardoskodom, akiket dús hajzattal, erős szakállal áldott meg a jó sors, minden figurók gyönyörűségére. Nem általában, hanem emberét válogatva nyújtok védelmet azon embertársaimnak, akik erre hivatalosan megkértek Na de hogyan? Húsvétnak szombatján beállít hozzám háromnapos szakállal négy dühös ember. — Küldöttség vagyunk — mondották kórusban, majd előrelépett a küldöttség vezetője. — Elvtársam, nézzen végig rajtunk. Végignéztem. — Tudja, há inét jövünk? Nem tudtam. .— Gondoltam, hogy nem találja el — szólott a küldöttség vezetője. — Mi egyenesen a borbélytól jövünk. Hát mondja, úgy nézünk mi ki? Erre már határozott nemet mondtam. — Nem! Nem úgy néznek ki. — Kérem — folytatta felforralt hangon a parlamentet — akkor írja meg a következőket. — „Mi, hetenként kétszer borotválkozók panaszt emelünk a pécsi fodrászipar valamennyi vállalatára. Nem tűrhetjük tovább a szombati állapotokat Nem tűrhetjük el, hogy hovatovább kiszorítanak bennünket a forgószékből. — Kik? — Az a sok csupaszként, Hardyfrizurás fiatalember, akik urazban szombatonként mosatnak fejet, rakatnak hullámokat, a nyakuk feletti kinövésre. Akik minden széket végig melegítenek, amíg el nem tűnnek a szárítóbura alatt. Mi meg csak várunk a sorunkra, mi, akik hét közben oagasnak héjat, s akik szakágunknál fogva (?) elvárnánk, hogy legalább szombatonként szőrtelenítsék abrázatunkat. Felelősségünk tudatában áluídjuk, hogy a szőrszáltasogatást (Hardy-frizuráról van szó) hét közben vagy ünnep után is lebonyolíthatnák, míg mi nem napozhatjuk el az esedékes borotválkozást . . .” Eddig mondta tollba közölni valóit a delegáció vezetője, majd társaival együtt szakáll-engetés közepette elvonult. Én pedig itt maradtam kétségek között. Most kit is okozzunk? A sok fiatalembert, akik nyilvánvalóan vasárnapra tartogatják a leghódítóbb külsőt, vagy a derék fodrászokat, akik ehhez teljes odaadással hozzájárulnak? Mert azért helyet kell adnunk a szakálldelegáció háborgásának is. Igazuk van, nem kötelezheti senki őket, hogy vasárnap is szórós képpel mutatkozzanak i E mért egy megoldás még nem lenne. Vegyék csak elő bátran a fodrászok a régi táblákatamelyeken ez áll: Szombaton hajvágást nem vállalunk". Tegyék ki újra a tükör fölé, s meglátják, senkinek sem származik belőtt károsodása. Eltűnik majd általa a szombati szakáll, s azért megmarad a Hardy-frizura is. És így — A megyében mindenütt elvetették már a cukorrépát, összesen 5 400 holdon vetettek cukorrépát Baranyában, ami az előző évekhez viszonyítva mintegy 4 százalékos növekedést jelent — FELSZABADULÁSUNK 15. évfordulója alkalmából, a tudományos ülésszak keretében április 22-én, pénteken délután fél 6 órakor dr. Kopasz Gábor levéltáros: „A földreform végrehajtása 1945 ben" címmel tart előadást a TIT Bartók Béla Klubjában. Április 29-én pedig délután fél 6 órakor ugyanitt. Sarkadiné Hárs Éva: „A képzőművészet alakulása Pécsett“ címmel tart előadást. — Tizenegyezer mázsa hibridkukorica vetőmagot cseréltek ki a megyében a termelőszövetkezetek. A tsz-ek kukorica-vetésterületüknek mintegy 95 százalékába hibrid-vetőmagot vetnek. — MÁJUS 1. tiszteletére magyar—szovjet baráti találkozót rendez a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat. Több szovjet elvtársat hívtak meg és részükre asztalitenisz-, valamint sakkversenyt rendeznek.. (32) *— Ülj le — mondta a lány. — Én visszafekszem. Nem érzem jól magam. — Éva szeme alatt az álmatlan éjszakák, a fáradtság és az idegkimerültség fekete sarlói húzódtak. A fiú ledobta ballonját az egyik fotelra. Leült, összeszedte minden erejét, hogy zavarát leküzdje. Némileg sikerült is. Mélyeket lélegzett. — Beteg vagy? — kérdezte és elpirult, hogy tegezte a lányt. — Azt hiszem. Igaz, te orvostanhallgató vagy— mondta Éva. — Mit érzel? Mid fáj? — Semmi fájdalmam nincs. Ideges vagyok, rosszkedvű, lehangolt. Éva tudta, hogy mi baja van. Napok óta hiányzott szervezetéből a kábítószer és ilyenkor minden sivárnak, céltalannak látszott előtte, és nagyon félt. A kábítószer tartotta benne a lelket, az erőt, a bátorságot, mert akkor oly gyönyörű volt a világ, még a leglucskosabb őszi idő is verőfényesnek, sokszínűnek tűnt. Minden rózsaszín és kék volt, minden zenélt és dalolt és olyan jó volt élni. Nem is a földön élt, hanem valahol a föld felett lebegett. Hallgattak és nézték egymást. Éva csak most látta, hogy a fiú milyen férfias jelenség, és főleg a fiú szeméből áradó tisztaság hatotta meg. — Talán egy ilyen egészséges férfi mellett még belőlem is lehet újra ember. Talán — gondolta. Arca elkomorult, szemét lehunyta, és érezte, hogy a sírás már megint kegyetlenül szorongatja torkát. István észrevette, hogy a lány a sírással küszködik. — Ennek talán még nagyobb a bánata, mint nekem — futott át agyán. Felébredt benne az orvos is, a másokon való önzetlen segíteni akarás érzése és valahogy tompult fájdalma, keserűsége. — Segíthetnék rajtad? — kérdezte, s hangja dallamosan csengett. — Ó, nem, nincs semmi különösebb bajom. Tudod, az ősz rossz hatással van rám. — Elővett egy cigarettát, rágyújtott. Bal karjára könyökölve nézett a fiúra. A paplant magára húzta. — »5»z «" folytatta a lány elgondolkodva —s rossz emlékeim fűződnek az őszhöz. 1944 őszén meghalt anyám. Egy hét múim apám haláláról kaptam értesítést. — Édesapád mi volt? — Apám? — Éva felvonta szemöldökét. — Apám a legjobb ember volt a világon. — Leverte a cigaretta hamuját Ahogy előrehajolt, megrezzent melle, dús szőke haja rakoncátlanul előre hullott. — Ezredes volt. Páncélos ezredparancsnok. Az alföldi harcokban halt meg... ősz... és minden ősszel ez jut eszembe ... Húsz éves voltam. Másodéves egyetemi hallgató. Irodalomtörténész akartam lenni... 1944 ősze szétrombolta terveimet... — Miért nem mentél Nyugatra? — kérdezte a fiú. A lány hallgatott. Mereven nézte a cigaretta parazsát, arca szomorú volt. — Beszéljünk inkább másról — mondta halkan. — Nem szeretek a múltamra gondolni. Te szereted az őszt? — Szeretem? Nem szeretem? Nem tudom. Nagyon lehangol, elbágyaszt. — Lehajtotta a fejét. — De abban a bágyadt hangulatban mégis van valami jó... talán mélyebb gondolatok ébrednek bennem. Éva a feje alá húzta karját és féloldalt nézett Istvánra. — Furcsa ember lehetsz te — jegyezte meg elmélázva. — Szeretnélek közelebbről megismerni. — Hiszen már ismersz és hozzá elég közelről. — A fiú gúnyosan mosolygott. — Láttál részegen és láttál alsónadrágban is. Aludtam az ágyadban. a — Tényleg, el is felejtettem megkérdezni. Nem szorultál anyádtól? A fiú nemet Intett a fejével.— Nincsen édesanyám. Nagyon régen meghalt. Pár pillanatig hallgattak. — Édesapád él? — Teljesen árva vagyok. Senkim sincs. — Szegény fiú. István máskor nem szerette, ha sajnálják, de most jól esett neki. — Akkor már értem, hogy miért ittad le magad. — Nem azért, mert árva vagyok, bár az is közrejátszott — mondta István —, az árvaságot már valahogyan megszoktam. — Talán összevesztél a menyasszonyoddal ? A fiú ajkába harapott, elgondolkozva a mennyezetre nézett. — Nincs menyasszonyom — mondta hosszabb hallgatás után. — Kicsaptak az egyetemről. — Megdörzsölte homlokát, majd folytatta. — Meg aztán nyomoz utánam a rendőrség. Éva felkapta a fejét. — Mit csináltál? — Semmit. Az égvilágon semmit. (Folytatása következik) 1960. Április 22. — „A BÁNYAEGÉSZSÉGÜGY és a táppénzes arány" szám alakulása“ címmel ápr 22-én, pénteken ankétot rendez Komlón a szénbányászati tröszt szakszervezeti bizottsága és a városi egészségügyi szakszervezet alapszervezete. Ez alkalommal nyilvánosságra hozzák a Baranya megyei KÖJALL, valamint az üzemi, vállalati vezetők közös vizsgálatainak eredményeit. — ötven darab négyzeté vetőgép dolgozik a megye termelőszövetkezeteiben. A í° időjárás következtében eddig mintegy 6 000 holdon vetették el a kukoricát. — KOMLÓN, a Kossuth- bánya művelődési otthonában április 22-én, szombeton, a felszabadulási kulturális seregszemle keretében a karbantartó üzem és az építőipari fiatalok vendégjátékára kerül sor. Az előbbit a „Tiborc", az építőipari pedig „A lépvessző" című, a tanácsköztársaság idejáról szóló színdarabbal lépni fel. — A DEBRECENI Kodály kórus május 21-én Komlóst' 22-én pedig Pécsett, a Liszt Ferenc hangversenyteremtőr ad hangversenyt. FELVÉTEL ÁPOLÓNŐKÉPZŐ ISKOLÁBA A Megyei Ápolónőképző Iskolába felvételt nyerhet 18-tól 32 közötti, 8 általános iskolát vélgzett nő. Az iskola kétéves, ben*' lakásos. Szakképzettség után e' helyezésről az iskola gondoskodik. Jelentkezési határidő: 1960. május 1-ig. Szükséges íratok: 1. Születik anyakönyvi kivonat, 2. Iskolai #l.'zonyítvány, 3. Orvosi igazolás. * Vagyoni Igazolvány, 5. Kérvény a sajátkezüleg írt önéletrajz. Az Iratok beküldendők: Pécs, Rákóczi út 2. sz. Megyei Ápolónőképp Iskola Igazgatója címére. 21 900 forintot zsarolt K. József albérlőként lakó’1 özv. Himpán Bélánénál. Ez ideig eléggé rendesen viselk*dett, de később mind követelőzőbben lépett fel háziassonyával. Pénzt, ruhaneműt K* tőle. Az idős, ágyban fekvő beteg 77 éves asszony féléigben mindig adott neki. Sír amikor házát eladta K. •'•j zsef ismételten megfenyeget s követelte az asszonytól, Wjj száméra egy Berva motor*rékpárt vegyen. Meg is ve®, az asszony, de ő ezt nemi kára — az újonnan! vételcsaknem feléért — eladta. Megfélemlítéssel, zsarolás-*mér mintegy 21900 forint csalt ki az idős aszonytól- Ezen kívül ellopott tőle rút, neműket, békekölcsönköt es nyékét több mint 3000 i°r értékben. ( K. József most lopásért és zsarolásért áll majd a bír®?ála.