Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-22 / 94. szám

2 Iiván folytatják a munkaversenyt a hidasi bányászok A hidasi bányászok a fel­­szabadulási munkaversenyt tovább folytatják a minőség megjavítása és az önköltség csökkentése érdekében. A ver­senyben két frontfejtési csa­pat, három kamrafejtési csapat hat elővárási csapat és öt fenn­tartási csapat vesz részt. A frontfejtési csapatok kö­zött a 7-es csapat a kamra­fejtési csapatok közül az 53- as, elővárosi csapatok közül az 51-es, a fenntartási csapatok között a 14-es csapat ért el jó eredményeket A felszabadulá­si dekád alkalmával különösen jó eredmények születtek. A hidasi bányászok célul tűzték ki, hogy a szén kalória tartal­mának növelése érdekében jobban válogatják a szenet. Jelenleg két brigád nyerte el a szocialista brigád címet, az 51-es és a 10-es csapatok. A KISZ-szervezet és a szocialis­ta brigád tagjai vállalták, hogy havi 8 óra társadalmi munkával a bányában elhe­verő anyagokat kimentik. E munkájukkal már eddig is mintegy 20 ezer forint értékű anyagot szállítottak a kül­színre. NAPLÓ AZ ARANYVONAT Magyarul beszélő szovjet film Számos szovjet film foglal­kozott már a polgárháború és a forradalom eseményeivel. Közöttük egyrészt olyan alko­tások születtek melyek epikus módon, művészi pátosszal kel­tik életre a népi tömegeknek a szabadságért és jobb életért vívott harcát Voltak már olyan szovjet filmek is, ame­lyekben az alkotók a forradal­mi átalakulás teljes képének csak egy-egy jelentősebb epi­zódját elevenítik fel. Ezek kö­zé a filmek közé sorolhatjuk az Aranyvonat-ot is. A filmet az teszi számunk­ra különösen érdekessé, hogy István szerepében Zalka Má­ténak állítanak emléket. A film cselekménye 1919-ben Szibériában játszódik, ahol ak­kor Kolcsak ellen vívtak ke­mény harcot a bolsevikok.­­ Kolcsak jól tudja persze a há­ború megnyeréséhez három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz. Ezért fontos számukra az arany, a valuta biztos hely­re való szállítása. A kemény szibériai tél be­havazott már mindent Omszk városában. A fehérek mene­külnek, s a város bátor bol­sevikjei elhatározzák, hogy megmentik a nagyértékű szál­lítmányt a fiatal proletár ha­talom számára. Gurin rendező érdeme, hogy nem a szokványos csatajelene­tek tették érdekessé, változa­tossá a cselekményt, hanem az emberek ábrázolásával is fe­szültté tudta tenni a filmet. A film hősei bonyolult és veszélyes helyzetekben mutat­koznak be a nézőknek. Fehér­gárdisták egyenruhájában vá­ratlanul el­vsvllalják a szerel­vényt és ettől kezdve a vona­ton játszódik a film. Végül sok megpróbáltatás árán elérik céljukat. Közben számos érdekes és jól sikerült epizód színesíti a film dina­mikusan és nagy feszültséggel kibontakozó cselekményét. Ilyen István és Nagya ben­sőségesen és szépen ábrázolt kapcsolata, mely már más és több mint a bajtársi együvé tartozás. Ugyancsak emlékezetes Szje­­mi­vjetov ezredes sorsának be­teljesülése. Az első percekben aranyra éhes banditáknak né­zi a bolsevikoikat. Az ezredes a maga módján következetes és becsületes és mondhatjuk pozitív alakja a filmnek. Rokonszenves, jó alakítást láthatunk Liepin­stől István és Suksintól Izonov parancsno­k szerepében. A jól bonyolított cselek­mény, az események mindvé­gig lebilincselő sorozata, az ér­dekes figurák elsősorban a forgatókönyvíró Túr testvérek sikeres munkáját bizonyítják. Elképzeléseiket­ Gurin rende­ző sok hozzáértéssel, lendüle­tesen viszi filmre. A harci je­lenetek magával ragadó dina­mikáját, izgalmas képsorait egy-egy lírai jelenet megható egyszerűsége bontja meg, s mindezt kiegészítik Bogatikova operatőr szép felvételei. Góffl Összemelegedtek Nem V­álászsól az Ormán­ság rangos és tornyos főváro­sa az első, ahol régi és új tsz­­tagok között súrlódási felüle­tek keletkeztek. Mert, hogy is szokott lenni? A régi tagság ráver az asztalra, hogy ők már ennyi és ennyi ideje fáradoz­nak, és nem ússzák meg mun­kájuk gyümölcsét senki ember fiával. A vajszlói Aranykalászban a sok terményre hivatkoztak. Arra, hogy öt vagon kukori­cát, közel egy vagon árpát és zabot tároltak, 18 fejőstehe­nük, 10 törzskönyvezett anya­kocájuk és csaknem 150 törzs­könyvezett anyajuhuk van már és így tovább. — Egy év alatt varázsoltuk elő — mondogatták büszkén ez év januárjában, amikor már az egész falu belépett Azt tanácsolták, az új tagok alapítsanak mások szövetkeze­tet. Majd ha ők is elérnek ide, akkor egyesülhetünk — tet­ték hozzá a harcosabbak., No de ott volt azon a bizo­nyos közgyűlésen Czégény Jó­zsef elvtárs, a sellyei járási pártbizottság titkára is, aki — ahogy az emlékezet meg­őrizte, — így szólt a kardosabb tsz-tagokhoz: — Szép, szép, amit csinál­, tak, kalapot emelünk előtte. De mielőtt döntenénk, lenne egy kérdésem: mennyi a hitel? Én úgy tudom, van annyi, mint a félretett termény és a jószágok értéke, igaz?­­ •­ Telitalálat volt! Mert mi kö­vetkezik ebből? A tavaly ke­letkezett hitel visszafizetésé­ben az új tagoknak is részt kell vállalniuk éppúgy, mint­ha régiek lennének. Eszerint nem lehet arra hivatkozni, hogy a készbe ültek bele. Gondolkodóba estek a makacs fejek. A vége az lett, hogy mégiscsak az „öreg“ tűz­­be léptek az új tagok. Tovább­ra is Aranykalász maradt a neve, azzal a különbséggel, hogy most már nem 300, ha­nem több mint ezer holdon gazdálkodott a több mint két és félszeresére duzzadt tagság. Ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor az Arany­kalász irodájába benyitottam. Arra voltam kíváncsi, meg­nyugodtak-e már a kedélyek, összeszoktak-e már a régi és új tagok. — Igen — válaszolta Török Ferenc elvtárs, a tsz elnöke, amit Papag Sándor agronó­­mus és a könyvelő is megerő­sített . Mindenki megérti már, hogy így döntöttek helye­sen. Persze, néha még előpana­szolják, hogy ha úgy marad­nak, nem harminckettő és fél forint, hanem több lenne egy munkaegység értéke az idén. Ez bizony igaz, kár lenne ta­gadni. Node érdemes-e a jövőt eladni egy tál lencséért? Mert arról van szó, hiszen egy 300 holdas termelőszövetkezet mé­gis csak gyenge. Túlságosan kicsiny, már a szélfuvallatot is megérzi, mint tavaly, amikor a dinnyét elvitte a köd és az eső. Pedig nem volt sok, hat hold csupán. De elég volt ahhoz, hogy a sikertelenség miatt több mint hat forinttal csökkenjen egy munkaegység értéke. Ezer holdnál a felére sem csökkent volna. A nagyobb tsz-ben mindig biztosabb a be­tervezett munkaegység. Ez még nem minden. Amint az elnök és agronómus szavai­ból­ kiderül, ki akarják igé­nyelni a falutól másfél kilo­méterre lévő Váci-tanyát Nagy istálló, juhoknak való pajta és hizlalda van ott. Talán a ma­lom hatvan férőhelyes istálló­ját és hatalmas magtárát is megkapják. Micsoda vita lett volna ebből, ha két termelő­­szövetkezetben gazdálkodik a tagság! Mindegyik magának akarta volna megszerezni. Nem ezen, még a legelőn is összekaptak volna, ahogy Hegyszentmártonban történt tavaly. (Be is látták az egy év alatt, hogy jobb lesz egyesül­ni.)­ Igazat mondott az el­nök és az agronómus. A tag­ság is hasonlóan­ vélekedik, mint ők. Bana Lajos, az Arany­kalász fogatosa például azt mondja, hogy az idén tavasz­­szal sokkal kevesebbet dolgo­zott, mint tavaly ilyenkor. Úgy látszik — teszi hozzá — a nagyobb tsz több gépet kap, mint a kicsi. Kár is a szószaporításért. Az Aranykalász tagsága valóban összemelegedett, ma már sen­ki sem beszél „régiek’­-ről és „újak“-ról. Egyforma ember mindenki, szorgalomban vetél­kednek egymással. Időjárásjelentés Várható időjárás péntek es­tig: nappali felhőképződés, he­lyenként záporesővel, zivatar­ral. Mérsékelt, a záporok ide­jén megélénkülő keleti szél. Várható legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet 6—11, legma­gasabb nappali hőmérséklet pénteken 17—22 fok között. — Távolabbi kilátások: a hét vé­gen hűvösebb idő. EflísHE ír Szőrözés 92 sorban l­l era a gyérhajúak nevében r­­emelek siót. Nem azok ne­vében, akiknek jobb híján már csak a szokottuk nő, s akik nem is annyira hajvágásra, mint in­kább tarkóigazításra zarándokol­nak el a Figaróhoz, némely sáto­ros ünnepek alkalmával. Inkább azok mellett kardosko­dom, akiket dús hajzattal, erős szakállal áldott meg a jó sors, minden figurók gyönyörűségére. Nem általában, hanem emberét válogatva nyújtok védelmet azon embertársaimnak, akik erre hiva­talosan megkértek Na de hogyan? Húsvétnak szombatján beállít hozzám háromnapos szakállal négy dühös ember. — Küldöttség vagyunk — mon­dották kórusban, majd előrelépett a küldöttség vezetője. — Elvtársam, nézzen végig raj­tunk. Végignéztem. — Tudja, há inét jövünk? Nem tudtam. .— Gondoltam, hogy nem találja el — szólott a küldöttség vezetője. — Mi egyenesen a borbélytól jö­vünk. Hát mondja, úgy nézünk mi ki? Erre már határozott nemet mondtam. — Nem! Nem úgy néznek ki. — Kérem — folytatta felforralt hangon a parlamentet — akkor írja meg a következőket. — „Mi, hetenként kétszer borot­­válkozók panaszt emelünk a pécsi fodrászipar valamennyi vállalatá­ra. Nem tűrhetjük tovább a szom­bati állapotokat Nem tűrhetjük el, hogy hovatovább kiszorítanak bennünket a forgószékből. — Kik? — Az a sok csupaszként, Hardy­­frizurás fiatalember, akik urazban szombatonként mosatnak fejet, rakatnak hullámokat, a nyakuk feletti kinövésre. Akik minden széket végig melegítenek, amíg el nem tűnnek a szárítóbura alatt. Mi meg csak várunk a sorunkra, mi, akik hét közben oagasnak hé­jat, s akik szakágunknál fogva (?) elvárnánk, hogy legalább szomba­tonként szőrtelenítsék abrázatun­­kat. Felelősségünk tudatában áluí­­­d­juk, hogy a szőrszált­asogatást (Hardy-frizuráról van szó) hét köz­ben vagy ünnep után is lebonyo­­líthatnák, míg mi nem napozhat­juk el az esedékes borotválko­zást . . .” Eddig mondta tollba közölni va­lóit a delegáció vezetője, majd társaival együtt szakáll-engetés közepette elvonult. Én pedig itt maradtam kétségek között. Most kit is okozzunk? A sok fiatalembert, akik nyilván­­valóan vasárnapra tartogatják a leghódítóbb külsőt, vagy a derék fodrászokat, akik ehhez teljes oda­adással hozzájárulnak? Mert azért helyet kell adnunk a szakálldele­­gáció háborgásának is. Igazuk van, nem kötelezheti senki őket, hogy vasárnap is szórós képpel mutatkozzanak i E mért egy megoldás még n­em lenne. Vegyék csak elő bát­ran a fodrászok a régi táblákat­­amelyeken ez áll: Szombaton hajvágást nem vállalunk". Tegyék ki újra a tükör fölé, s meglátják, senkinek sem származik belőtt károsodása. Eltűnik majd általa a szombati szakáll, s azért megma­rad a Hardy-frizura is. É­s így — A megyében mindenütt elvetették már a cukorrépát, összesen 5 400 holdon vetet­tek cukorrépát Baranyában, ami az előző évekhez viszo­nyítva mintegy 4 százalékos növekedést jelent — FELSZABADULÁSUNK 15. évfordulója alkalmából, a tudományos ülésszak kere­tében április 22-én, pénteken délután fél 6 órakor dr. Ko­pasz Gábor levéltáros: „A földreform végrehajtása 1945 ben" címmel tart előadást a TIT Bartók Béla Klubjában. Április 29-én pedig délután fél 6 órakor ugyanitt. Sar­­kadiné Hárs Éva: „A kép­zőművészet alakulása Pé­csett“ címmel tart előadást. — Tizenegyezer mázsa hib­ridkukorica vetőmagot cse­réltek ki a megyében a ter­melőszövetkezetek. A tsz-ek kukorica-vetésterületüknek mintegy 95 százalékába hib­rid-vetőmagot vetnek. — MÁJUS 1. tiszteletére magyar—szovjet baráti talál­kozót rendez a Pécsi Ingat­lankezelő Vállalat. Több szovjet elvtársat hívtak meg és részükre asztalitenisz-, valamint sakkversenyt ren­deznek.. (32) *— Ülj le — mondta a lány. — Én visszafekszem. Nem ér­zem jól magam. — Éva szeme alatt az álmatlan éjszakák, a fáradtság és az idegkimerült­ség fekete sarlói húzódtak. A fiú ledobta ballonját az egyik fotelra. Leült, össze­szedte minden erejét, hogy zavarát leküzdje. Némileg si­került is. Mélyeket lélegzett. — Beteg vagy? — kérdezte és elpirult, hogy tegezte a lányt. — Azt hiszem. Igaz, te or­vostanhallgató vagy— mondta Éva. — Mit érzel? Mid fáj? — Semmi fájdalmam nincs. Ideges vagyok, rosszkedvű, le­hangolt. Éva tudta, hogy mi baja van. Napok óta hiányzott szer­vezetéből a kábítószer és ilyenkor minden sivárnak, cél­talannak látszott előtte, és na­gyon félt. A kábítószer tartotta benne a lelket, az erőt, a bá­torságot, mert akkor oly gyö­nyörű volt a világ, még a leg­lucskosabb őszi idő is verőfé­nyesnek, sokszínűnek tűnt. Minden rózsaszín és kék volt, minden zenélt és dalolt és olyan jó volt élni. Nem is a földön élt, hanem valahol a föld felett lebegett. Hallgattak és nézték egy­mást. Éva csak most látta, hogy a fiú milyen férfias je­lenség, és főleg a fiú szemé­ből áradó tisztaság hatotta meg. — Talán egy ilyen egész­séges férfi mellett még belő­lem is lehet újra ember. Ta­lán — gondolta. Arca elkomo­rult, szemét lehunyta, és érez­te, hogy a sírás már megint kegyetlenül szorongatja torkát. István észrevette, hogy a lány a sírással küszködik. — Ennek talán még nagyobb a bánata, mint nekem — futott át agyán. Felébredt benne az orvos is, a másokon való ön­zetlen segíteni akarás érzése és valahogy tompult fájdalma, keserűsége. — Segíthetnék rajtad? — kérdezte, s hangja dallamosan csengett. — Ó, nem, nincs semmi kü­lönösebb bajom. Tudod, az ősz rossz hatással van rám. — Elővett egy cigarettát, rágyúj­tott. Bal karjára könyökölve nézett a fiúra. A paplant ma­gára húzta. — »5»z «" foly­tatta a lány elgondolkodva —s rossz emlékeim fűződnek az őszhöz. 1944 őszén meghalt anyám. Egy hét múim apám haláláról kaptam értesítést. — Édesapád mi volt? — Apám? — Éva felvonta szemöldökét. — Apám a leg­jobb ember volt a világon. — Leverte a cigaretta hamuját­ Ahogy előrehajolt, megrezzent melle, dús szőke haja rakon­cátlanul előre hullott. — Ez­redes volt. Páncélos ezred­parancsnok. Az alföldi harcok­ban halt meg... ősz... és minden ősszel ez jut eszem­be ... Húsz éves voltam. Má­sodéves egyetemi hallgató. Irodalomtörténész akartam lenni... 1944 ősze szétrombol­ta terveimet... — Miért nem mentél Nyu­gatra? — kérdezte a fiú. A lány hallgatott. Mereven nézte a cigaretta parazsát, ar­ca szomorú volt. — Beszéljünk inkább más­ról — mondta halkan. — Nem szeretek a múltamra gondolni. Te szereted az őszt? — Szeretem? Nem szere­tem? Nem tudom. Nagyon le­hangol, elbágyaszt. — Lehaj­totta a fejét. — De abban a bágyadt hangulatban mégis van valami jó... talán mé­lyebb gondolatok ébrednek bennem. Éva a feje alá húzta karját és féloldalt nézett Istvánra. — Furcsa ember lehetsz te — jegyezte meg elmélázva. — Szeretnélek közelebbről meg­ismerni. — Hiszen már ismersz és hozzá elég közelről. — A fiú gúnyosan mosolygott. — Lát­tál részegen és láttál alsónad­rágban is. Aludtam az ágyad­ban. a — Tényleg, el is felejtettem megkérdezni. Nem szorultál anyádtól? A fiú nemet Intett a fejé­vel.— Nincsen édesanyám. Na­gyon régen meghalt. Pár pillanatig hallgattak. — Édesapád él? — Teljesen árva vagyok. Senkim sincs. — Szegény fiú. István máskor nem szerette, ha sajnálják, de most jól esett neki. — Akkor már értem, hogy miért ittad le magad. — Nem azért, mert árva vagyok, bár az is közreját­szott — mondta István —, az árvaságot már valahogyan megszoktam. — Talán összevesztél a me­nyasszonyoddal ? A fiú ajkába harapott, el­gondolkozva a mennyezetre nézett. — Nincs menyasszonyom — mondta hosszabb hallgatás után. — Kicsaptak az egye­temről. — Megdörzsölte hom­lokát, majd folytatta. — Meg aztán nyomoz utánam a rend­őrség. Éva felkapta a fejét. — Mit csináltál? — Semmit. Az égvilágon semmit. (Folytatása következik) 1960. Április 22. — „A BÁNYAEGÉSZSÉG­­ÜGY és a táppénzes arány" szám alakulása“ címmel ápr­ 22-én, pénteken ankétot ren­­dez Komlón a szénbányászati tröszt szakszervezeti bizott­­sága és a városi egészség­­ügyi szakszervezet alapszer­­vezete. Ez alkalommal nyil­­vánosságra hozzák a Baranya megyei KÖJALL, valamint az üzemi, vállalati vezetők közös vizsgálatainak eredmé­nyeit. — ötven darab négyzeté vetőgép dolgozik a megye ter­melőszövetkezeteiben. A í° időjárás következtében eddig mintegy 6 000 holdon vetet­ték el a kukoricát. — KOMLÓN, a Kossuth- bánya művelődési otthoná­­ban április 22-én, szom­be­ton, a felszabadulási kulturá­­lis seregszemle keretében a karbantartó üzem és az épí­tőipari fiatalok vendégjáté­­kára kerül sor. Az előbbit a „Tiborc", az építőipari pedig „A lépvessző" című, a tanácsköztársaság idejáról szóló színdarabbal lépni­ fel. — A DEBRECENI Kodály kórus május 21-én Komlóst' 22-én pedig Pécsett, a Liszt Ferenc hangversenyt­er­emtőr­ ad hangversenyt. FELVÉTEL ÁPOLÓNŐKÉPZŐ ISKOLÁBA A Megyei Ápolónőképző Iskolá­­ba felvételt nyerhet 18-tól 32­­ közötti, 8 általános iskolát vélg­­zett nő. Az iskola kétéves, ben*' lakásos. Szakképzettség után e­' helyezésről az iskola gondoskodik. Jelentkezési határidő: 1960. május 1-ig. Szükséges íratok: 1. Születik anyakönyvi kivonat, 2. Iskolai #l.'­zonyítvány, 3. Orvosi igazolás. * Vagyoni Igazolvány, 5. Kérvény a sajátkezüleg írt önéletrajz. Az Iratok beküldendők: Pécs, Rákó­­czi út 2. sz. Megyei Ápolónőképp Iskola Igazgatója címére. 21 900 forintot zsarolt K. József albérlőként lakó’1 özv. Himpán Bélánénál. Ez ideig eléggé rendesen viselk*­­dett, de később mind követe­lőzőbben lépett fel háziasso­nyával. Pénzt, ruhaneműt K*­ tőle. Az idős, ágyban fekvő beteg 77 éves asszony féléig­ben mindig adott neki. Sír amikor házát eladta K. •'•j zsef ismételten megfenyeget s követelte az asszonytól, Wjj száméra egy Berva motor*­rékpárt vegyen. Meg is ve®, az asszony, de ő ezt nemi kára — az újonnan! vétel­­csaknem feléért — eladta.­­ Megfélemlítéssel, zsarolás-*­­mér mintegy 21900 forint csalt ki az idős aszonytól- Ezen kívül ellopott tőle rút, neműket, békekölcsönköt es nyékét több mint 3000 i°r­ értékben. ( K. József most lopásért és zsarolásért áll majd a bír®?­ála.

Next