Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-10 / 109. szám
»W. MÁJUS 10. Mint hatmillió forint értékű árut értékesít a véméndi Új Tavasz Termelőszövetkezet . Amikor létrehoztuk a termelőszövetkezeteket, amikor elhatározták a parasztok, hogy szentül közösen dolgoznak, már akkor azt mondtuk: „Azért hozzuk létre a termelőszövetkezeteket, a nagyüzemi gazdaágakat, mert így többet tudunk termelni.” Ezt a tényt bizonyítottuk hol helyi, hol náe példákkal. A tények cáfolhatatlanok voltak. Az egyéni gazdáknak is be kellett ismerniök: a nagyüzem többre késes, mint az ő kisparcellás gazdaságuk. Ez történt eddig , ez történik ezután is. A véméndi Új Tavasz Termelőszövetkezet a tavaszon alaposan fejlődött, akkor lépett be a szövetkezetbe a község parasztjainak dönő többsége. Ekkor lett Véménd termelőszövetkezeti közeg. Nem sok idő telt el azóta, de ez a kis idő is elég ahhoz, hogy felmérjük: melyik község dott többet az államnak, az egyéni paraszti vagy a termelőzövetkezeti Véménd? A véméndi Új Tavasz Termelőszövetkezetnek a járásöbbek között azt a feladatot áta: minden 100 hold redukált szántóra számítva termelőnek 140 000 forint értékű árat. A feladat nem kicsi. A véméndiek megtárgyalták és így határoztak: nem 140 000 orint értékű árut termelnek 00 hold redukált szántóra számítva, hanem 222 000 forint értékűt. Ha csak annyit termelnek, amennyit a járás megfőtt, akkor az össz árutermelésük 3 922 800 forint lett volna, így azonban 6 227 900 forint értékű árut termelnek a véméndiek. Az Új Tavaszban a fő jövedelmet az állattenyésztés adja. Ez természetesen magával hozza azt is, hogy az áruértékesítési tervben a nagyobb szerep az állattenyésztésnek jut. A termelőszövetkezet az idén 1000 mázsa kenyérgabonát ad el szabadon az államnak. Ennél kevesebb nem lesz, csak több lehet, mert a vetések igen biztatóak. És mennyit értékesített tavaly a község? Mint kiderült, tavaly egyetlen mázsa szabad gabonát nem adtak el az egyénnek az államnak. Az az ötszáz mázsa szabad búza, ami kiment a faluból, azt is az akkor még lényegesen kisebb területtel rendelkező Uj Tavasz adta. A mostani Uj Tavasz már 500 mázsával többet ad. Ez egyben azt is jelenti, hogy idén ötszáz mázsával több gabona kerül Véméndről is közfogyasztásba, mint az elmúlt évben, amikor a község szántóterületének többségén még egyéniek gazdálkodtak. Még sok a szétaprózott parcella, még sok az olyan vetés, amit egyénileg szórtak a földbe, ennek ellenére már most lényegében az első évben 500 mázsával több búzát adnak a véméndiek ugyanakkora területről. Ez így van jól, ez így helyes, hisz végeredményben ezért hívtuk életre a termelőszövetkezeteket. Hasonló a helyzet az állattenyésztésben is. A véméndiek egyedül az állattenyésztésben nem kevesebb, mint 3 862 200 forint értékű árut akarnak termelni. Tavaly a községben 1500 hízott sertést adtak el. Ebben benne van a háztáji gazdságokból és az egyéniek által eladott sertés is. Idén csak az Új Tavasz Termelőszövetkezet 2000 sertést értékesít. És ebben nincs benne a háztájiban eladásra hizlalt sertések száma. Véméndről 1959-ben 105 hízott marhát szállítottak el. Idén kétszáz darabot hizlalnak eladásra a termelőszövetkezetben. Meggyőző számok ezek. Meggyőznek mindenkit egyrészt arról: a közös gazdaságok már azzal is, hogy létrejöttek és termelni kezdtek, már az első évben is többet adhatnak egyegy községen belül, ha nagyüzemi és nem kispancellás gazdálkodás folyik. Ezek a számok azonban nemcsak azt mutatják, mennyivel több búzát, húst adnak a városnak a véméndiek, hanem azt is, mennyivel nagyobb a jövedelmük, mennyivel többet kapnak ők is a várostól. A véméndi példa azt mutatja: ha helyesen gazdálkodnak a termelőszövetkezetek, annak ellenére, hogy még sok a szétszórt piarcéda, már az idén, már az első évben is többet adhatnak és töbet is kaphatnak. Mindkettő lényeges. Az egyik az állam, a másik pedig a tagok szempontjából. Naposabb időt várnak a termelőszövetkezetekben is Nem valami népszerű manpság az a közmondás, hogy májusi eső aranyat ér”. Az lén ugyanis olyan bőségesen ntözi a baranyai földeket is máskor olyannyira óhajtott sapadék, hogy kezd gondotkozni az ennek következtéen létrejött munkatorlódás. De nemcsak ez jelent fejtést a mezőgazdasági szakemereknek, a tsz-tagoknak és Italában a földdel dolgozókak, hanem az is, hogy a nöpény hiánya késlelteti a növének megfelelő fejlődését. Ez kedvezőtlen helyzet foglaloztatja a megyei tanács mezgazdasági szakembereit észemély szerint Baracs József megyei főagronómust is. — Az egy hét óta kisebbneg jobb megszakításokkal fulló csapadék az utóbbi napban, kevés kivétellel lehetetlenné tette a szántóföldi Munkát — mondja Baracs elvárs. Pedig már teljes erővel hozzá kellene látni a gyomiráshoz, mind a gabonákban, mind a kapásnövényeknél, most még nem lehet rálépni a földekre, mert annyira átázik, hogy a gépiek szinte belerepednek a talajba, de a kétottunka is lehetetlen. A helyzet természetesen rég nem aggasztó, egyébként iszünk a meteorológusoknak,de azt ígérték, hogy a hétvégére megváltozik az időjáás, több napot kapnak a főitek, megszűnik a gyakori esőés. Az előrejelzés szerint körülbelül 20 fok meleget várhatok a hét utolsó napjaiban, ez, egy-két nap alatt felszánná a földeket és megkezdődjék rajtuk a munka. — Milyen sürgős teendők ’árnak az emberekre és a gé’ekre a jó idő beálltával a Mezőgazdaságban ? , Amint rá lehet lépni aöldekre, folytatni kell a gyomdást a gabonákban. A vegy^res gyomirtásra ugyanis nm volt kedvező a nedves átjárás, ezért kell kézi erővel s segíteni ezt a munkét. A kapás növények között is meg kel kezdeni ezt a munkát nemcsak a gyomirtás, hanem a talajszellőztetés céljából is. A répa sarabolása után haladéktalanul hozzá kell látni az ‘gyeléshez, a kulkoricavetések gasolásához, sarabolásához. Vannak még termelőszöveteletek, amelyek birtokában van nitrogén tartalmú műtrágya, ezt ha a föld megszikkad, szórják rá azokra a vetésekre, amelyekben a sok eső hatására világos foltok keletkeztek. Egyébként ilyen célra a közeli napokban még utalunk ki pétisót a termelőszövetkezeteknek. NAPLÓ Időjárásjelentés Várható időjárás kedd estig: felhős idő, több helyen kisebb esővel, mérsékelt szél, a nappali felmelegedés nyugaton is kissé fokozódik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet hat-kilenc, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 16—20 fok között. A Pécsi Bőrgyár második ötéves terve• 44 millió forintos beruházás — Napi 40 tonna nyersbőr* bedolgozás — Korszerű meszescsarnok és krómbőrgyár létesítését tervezik Az elmúlt időszakban az Állami Tervhivatal felkérte az ötszáznál több dolgozót foglalkoztató vállalatokat, ötéves tervjavaslatuk elkészítésére. Mivel a Pécsi Bőrgyár is ezekhez az üzemekhez tartozik, tervjavaslatot készített, figyelembe véve a gyár adottságait és lehetőségeit. Az elmúlt hónapokban többféle változatban, többféle tervet dolgoztak ki a gyár szakemberei, amelyek közül most már napvilágot látott az igazi és reális terv, melyet a minisztériumhoz nyújtottak be jóváhagyás végett A kidolgozott távlati terv 25 évre szól és ebben a perspektívába illeszkedik ötéves tervjavaslatuk. A terv végrehajtásában legfontosabb feladatként tekintik a gazdaságosságot vagyis kevesebb építési költséggel és a jelenlegi épületek maximális kihasználásával minél több bőrt gyártani, mégpedig olyat, amire a népgazdaságnak szüksége van. Jelenleg a Pécsi Bőrgyár az ország egyik legnagyobb bőrgyára. Napi nyersbőrbedolgozása 28 tonna. Ezt a hatalmas nyersbőrmennyiséget az ötéves terv végére 40 tonnára kívánják felemelni. Ahhoz, hogy ilyen nagymértékű felfutást érjenek el, komoly beruházás szükséges. A tervek szerint népgazdasági beruházásból 90 százalékot, 38 millió forintot és saját erőből pedig 6 millió forintot használnak fel. A jelenlegi „régi kazánházi’ kézi fűtésű, elavult. 1959-ben építettek egy újat, de ez még nem oldotta meg az energiaellátás fennálló hiányosságait. A tervek szerint az új enegiatelepien még két korszerű kazánt létesítenek. Az elavult energiatelep épületébe pedig egy új, minden követelménynek megfelelő meszes csarnokot terveznek. A jelenlegi apró bőrkikészítő-műhely is a krómgyártást szolgálja majd és az északi részére teljesen új krómgyárat építenek, ugyanakkor a cseres gyárrészleget modernizálják és egyben fejlesztik. Az ötéves terv végére napi 40 tonna bedolgozással a gyár messzemenően a legnagyobb hazai bőrgyár lesz, és ezzel a termeléssel biztosítva lesz a lehetőség a további nagyarányú fejlesztésre. A Pécsi Bőrgyár az elkövetkezendő időszakban elsősorban a sertésbőr gyártását fejleszti, mivel a mezőgazdaság fejlődésével megnőtt ezen a téren a kínálat és nagy mennyiségű sertésbőr áll rendelkezésre. A tervek szerint 1962-re 4 tonnával, 1964-re 4 tonnával és 1965-re szintén négy tonnával emelkedik a napi nyersbőr-bedolgozás. Az ötéves terv időszaka alatt modern, korszerű gépeket vásárolnak, melyek segítségével a bőriparra jellemző kézi munkát kiküszöbölik. Az ötéves terv irányelveiben szerepel, hogy a termelés növekedésének kétharmadát a termelékenység emelésével kell biztosítani, szemben az előző évek gyakorlatával, amikor az ipari termelés fejlődésében nagyobb szerepe volt a létszám növelésének, mint a termelékenységemelésnek. A Pécsi Bőrgyár nagyarányú termelésnövekedése érdekében több ideiglenes megoldást kíván alkalmazni, hogy a kapacitásnövelést még az ötéves terv lejárta előtt előrehozza. A beruházásokkal, a fokozott gépesítéssel, új gépek munkábaállításával 30 százalékos termelékenység-emelésre számítanak, de az üzemek átszervezését megoldani nem tudják másképpen, mint némi létszámemeléssel. A Pécsi Bőrgyár tervjavaslatának jóváhagyására a jövő héten kerül sor. Megválasztották a bányászszakszervezet kongresszusának pécsi küldötteit Vasárnap délelőtt a pécs- szabolcsi Puskin Művelődési Házban tartották meg a Pécsi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottságának beszámoló és vezetőségválasztó küldöttértekezletét. Az értekezleten megjelent Papp János elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Virágh József elvtárs, a városi pártbizottság képviseletében, Vajda József, a Bányász Szakszervezet központi elnökségének tagja, Bogár József, az SZMT elnöke, Pataki Mihály elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Bodor József elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt pártbizottságának titkára. A küldöttértekezletein 94 küldött képviselte a közel nyolcezres szakszervezeti tagságot és két küldött a nyugdíjas tagokat, akiknek a taglétszáma majdnem kilencszáz. A küldöttértekezletet Bodor elvtárs nyitotta meg, majd megválasztották az értekezlet munkabizottságait. Ezután Szandtner József elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke tartotta meg a trösztbizottság beszámolóját. Értékelte az elmúlt három esztendő munkáját és körvonalazta azokat a feladatokat, amelyeket a közeljövőben kell megvalósítani. Részletesen foglalkozott a beszámoló a termelés és a műszaki fejlesztés elmúlt évi eredményeivel, a munkaverseny eredményekkel, a mennyiségi és a minőségi mutatókkal. A fejtési teljesítmény, amely a termelékenység legjellemzőbb kifejezőjét 7jB százalékos fejlődést mutat. A bányászok keresete havi átlagot alapul véve 1956. I. félévében 1479 forint volt, 1960. I. negyedévében pedig 2062 forint, míg 1956-ban prémiumot egyáltalán nem fizettek, addig 1960. I. negyedévében egymillió ötvenhatezer forintot fizettek ki. Évenként emelkedett a hűségjutalom és nyereségrészesedés is. 1956-ban 9 millió 926 ezer forint hűségjutalmat fizettek ki. 1959-ben közel 18 millió forint hűségjutalmat és 11 millió forint nyereségrészesedést. A munkaversenybe sokan és lelkesen kapcsolódtak be, ami meglátszott a termelési eredményekben és a jutalmazásokban is. 1960. I. negyedévében 132 brigád 1614 dolgozóval nevezett a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó versenybe. 1959-ben 24 brigád 226 fővel nyerte el a szocialista brigád címet. Ez év első negyedében 21 dolgozó kapta meg a „Kiváló bányász”, illetve a „Bányászat kiváló dolgozója” című oklevelet vagy kitüntetést a vele járó pénzjutalommal együtt. A szociális és a kulturális gondoskodás is évről évre nagyobb méreteket öltött, minden évben több és több dolgozó és családtag megy üdülni, nemcsak belföldi, hanem igen sokan külföldi üdülőhelyeket választanak. Csak egy kiragadott példa, ami mindennél ékesebben bizonyítja a mi szocialista rendszerünk szerető gondoskodását a dolgozókról: tröszti szinten a kifizetett szolgáltatások és segélyek összege 1959-ben több mint 25 millió forintot tett ki, az egy főre eső évi átlaga meghaladta a 3 ezer forintot. A hozzászólók mind azzal fejezték be felszólalásukat, hogy a vezetőség beszámolóját elfogadják, azzal egyetértenek. A hozzászólásokra adott válasz után megvitatták és elfogadták a határozati javaslatot, majd megválasztották a szakszervezeti trösztbizottság 13 rendes és 5 póttagját, a számvizsgáló bizottság 5 rendes és 3 póttagját, valamint a Bányász Szakszervezet XVII. kongresszusának küldötteit; 3 fiSHBKXÖ IIFJlCrsAG Immár hagyományossá vált, hogy a tanév befejezése előtt a pécsi iskolák énekkarai tavaszi seregszemlén mutatják be tudásuk legjavát. Ez évben a pécsi ünnepi hetek keretében került sor az éneklő ifjúság hangversenyeire, ami csak fokozta művészi jelentőségüket. Lényeges előrehaladást tapasztalhattunk a résztvevő iskolai énekkarok nagy számában, valamint a jól összehangolt, mindvégig művészi színvonalú műsorban. Szombaton délután a Lisztteremben a „nagyok“ a közép- és főiskolások, vasárnap délelőtt a Nemzeti SzífflftSZban az általános iskolások mutatkoztak be. Hangversenyük kettős arculatot tükrözött. Mert nemcsak 15 év kórusmuzsikájának számait szólaltatták meg hanem — és ez talán van ugyanolyan jelentős — megmutatták, iskolai énekkaraink teljesítőképessége hová fejlődött a 15 év alatt. Nem egy olyan kórusszámot hallottunk, amire sem technikailag, sem az átélés mélységének ábrázolásaszempontjából nem gondolhattak régebben énekkaraink. Gondoljunk csak a Zeneművészeti Szakiskola leánykórusának közismerten biztos intonációit, a mű legapróbb szépségeit is hűen tükröző előadásában megszólaló Brahms Ossian dalárda. A pécsi énekkari kultúra régi művelőjének, Agócsy Lászlónak művészi igényességét és nagy szaktudását dicséri e mű előadása épúgy, mint az összkar jól kidolgozott, pompásan összecsengő előadása. Az igényesség hasonló fokú jelentkezését tapasztalhattuk a Nagy Lajos Gimnázium és Janus Pannonius Leánygimnázium ének- és zenekarának műsoránál, mely szinte túlnőtt az iskolai énekkarok színvonalán. Ivasivka Mátyás ambiciózus, nagy rátermettségű kórusvezető, akinek másik énekkara, a Zrínyi Miklós Közgazdasági Technikum vegyeskara kiegyenlítődött, biztos hangzásával tűnt ki. Ivasivka éppúgy, mint Tillai Aurél a Pedagógiai Főiskola vegyeskarának élén, nemcsak mint kitűnő karvezető, hanem mint invenciózus zeneszerző is bemutatkozott. Kellemes színfoltot jelentett a Művészeti Gimnázium vegyeskara Vönöczky Endréné vezetésével, míg a Leőwey Klára Gimnázium leánykórusa Klár Emilia vezénylésével különösen Bartók Leánynézőjével tűnt ki. A gimnázium német tagozatú tanítóképzőjének kórusa épp kis létszámánál fogva csak részben tudta maradéktalanul megoldani feladatát: karnagyának, Vönöczky Endrének rendkívül szellemes és ügyes felépítésű Népek barátsága c. kompozíciójának előadását. Az Orvostudományi Egyetem vegyes kara Ligeti Andor irányításával ezúttal nem nyújtotta tudása legjavát. Örömmel üdvözöltük (bár műsorösszeállításukkal nem mindenben értettünk egyet) a MM. 500 sz. Ipari Tanuló Intézet vegyeskarát Pécsi Géza vezetésével a zenei oktatásban egyébként nem részesülő tanulók igen szép teljesítményt nyújtottak és sikerült önkéntelenül is a többi technikumi énekkar részvételének hiányát vetette fel. A vasárnap délelőtti hangversenyen 26 pécsi általános iskola kórusa szerepelt Természetesen nagyon eltérő ezen iskolák tanulóinak hanganyaga, eltérőek a lehetőségek is. Ez megmutatkozott produkcióik kidolgozottságán, művészi színvonalán. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy lelkesedés, művészi ambíció tekintetében valamennyi énekkar lehetőségéhez képest a legtöbbet nyújtotta. Épp ezért helytelen lenne bármilyen rangsorolást felállítani, akár csak a legjobbakat kiemelni. Hiszen ennek a kétnapos éneklő ifjúság hangversenynek nem is a rangsorolás volt a célja, hanem bizonyságtétel amellett, hogy megváltozott világunkban, a gépiek, traktorok zaja mellett sem halkult el a daloskultúra. Él, egyre terebélyesedik, háromezer pécsi daloló ifjú hangjával hirdetve a kollektív muzsikálás szépségét. *• at Házi építkezés: kettőszázhúszezer forint megtakarítás — Építési kapacitást nem biztosíthatunk — mondották ezelőtt fél évvel az egyházaskozári Haladás Tsz elnökének, Hársfalvi Imre elvtársnak, amikor az 50 férőhelyes sertésfiaztató felépítését tervbe vették. Kicsit füstölgött az elnök, aztán hazament, otthon pedig a vezetőség elhatározta: akkor mi magunk építjük meg, mi is tervezzük meg. Egyszerűen és jól. A gondolatot pedig tett követte. — Mindenekelőtt gondosan szétnéztünk a szakirodalomban, megnéztünk néhány szomszédos hasonló objektumot és úgy döntöttünk, hogy a mienknek egyszerű, szellős, levegős alkotmánynak kell lennie. Meg is csináltuk a tervet. Közben — ezzel párhuzamosan — megszerveztük a saját építőbrigádunkat is. És számoltunk: ha a régi típusterv szerint kivitelezzük a 40 férőhelyes fiaztatót, akkor kettőszáznyolcvanezer forintba került volna, így meg mindent beleszámítva lesz 60—65 ezer forint! Ez pedig majdnem negyedmillió forint megtakarítást jelent. A nép államának — nekünk! Úgy megy a munka, mint a karikacsaplás, öröm nézni. Hamarosan készen is lesz. Kell is, hiszen a Haladás, a „kiváló állattányégató szövetkezet’” címért harcol. Szarvasmarhatenyésztésük járási kiváló, már elérték a tehenenkénti 3000 literes átlagot, a két év előttihez képest 500 literrel növelték az egy tehénre eső tejelési átlagot. Most pedig a 30 anyakocával rossz körülmények között is elértek nyolcas fialási átlagot! — Úgy számoljuk, hogy ha házilag készítjük el az építményeinket, majd egymilliót takaríthatunk meg. Ezzel az összeggel pedig máshol lehet fontos létesítményeket elkészíteni — mondja az elnök. És zsebében a jegyzettömbbel elsiet. Megy az építkezéshez»««