Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
VLÁGÖRÜLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK* DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1961. MÁRCIUS 1. SZERDA Adsz? - Adok, ha... Hónapok óta sörön napirendre került téma volt burzsoá tőkés és politikus körökben, hogy végtére is mi lesz azzal az anyagi igénnyel, amit még az Eisenhower-vezette USA-kormány nyújtott be Bonnak a dollár aranyalapjának stabilizálása, a NATO- partnerekkel kapcsolatos washingtoni kiadások csökkentése érdekében. Bonn — mint ismeretes — először ideges hangon nemet kiáltott és az USA- emlőkön újra felnőtt német tőkések széleskörű magyarázkodásba kezdtek, hogy ők ugyan nem adnak, nem járulnak hozzá semmihez, mert ez nagyon éreztetné hatását — méghozzá kedvezőtlenül — belpolitikailag és különben is világon vannak a választópolgáraik... Egyszóval nemhogy nem adtak, hanem nem is ígértek, amit Washingtonban úgy könyveltek el burzsoá ködöspolitikával, hogy Bonnban merevek kissé a szövetségesek. Sokáig folyt az alkudozás, amelynek lényege csak ennyi: Adtok? — Nem adunk. — Adtok? — Nem adunk. — Csakhogy hozzá nem tették: „Majd, a fagy...” Közben a Fehér Ház új elnököt kapott. Kennedy, a kongresszushoz intézett üzenetében elég világosan beszélt azokról az anyagi terheiről, amelyek az USA külpolitikájából fakadóan átcsapnak az amerikai gazdasági élet felett és fizetési, pénzügyi helyzetüket bel- és külpolitikailag is kedvezőtlenül befolyásolják. Utalt arra, hogy másoknak is vállalni kell a terhekből. Ebben az ismeretes — és az USA történetében minden bizonnyal híressé váló ■— kongresszusi üzenetében nem tette, amit Eisenhower szokott, hogy még véletlenül sem felejtette ki megnyilatkozásaiból az NSZK-t és Nyugat-Berlint. Kennedy az előbbit nem dicsérte, az utóbbiról pedig hallgatott. Nem is keltett ez jó hatást a bonni vezetőkörökben és különösen azután, hogy Adenauer még Eisenhower elnöksége idején ajánlkozott kézfogásra Kennedyhez. A nyugatnémet militarista- és tőkés körök helyzetük ingatagságát fedezték fel a kongresszusi üzenetben. Ezután új fordulatot kapott az „Adtok?” — „Nem adunk” — vita. Új hangok pendültek, olyanok, amelyek már jobban csengtek az amerikai tőkés és militarista köröknek. És íme, alig múlik el néhány hét az új amerikai elnök hivatalbalépése után, máris megszületett a megegyezés. Nem is akármilyen. Először négymilliárd nyugatnémet márkát ajánlottak az amerikai kérésre a bonniak. Kennedy elnök ezt nem kielégítőnek nevezte méghozzá Brentano washingtoni látogatása előtt. Törték is fejüket Bonnban még éjszaka összerángatott rendkívüli tanácskozáson is és végül igen udvarias hangú, de jellemzően ,,a nálam lévő pénz a biztos” tőkés gondolkodás alapján úgy okoskodtak, hogy elegendő az USA számára egyszeri segély, mert ezek a bajok csak időlegesek és semmi szükség arra, hogy Bonn hosszabb időre vállalnon pénzügyi kötelezettségeket. Washingtonban viszont — elvégre ott is tőkések ülnek — ragaszkodtak, hogy Bonn ne egyszeri, hanem hosszabb időre szóló pénzügyi segélyt és kötelezettséget vállaljon. Ilyen előzmények után jött létre Brentano amerikai útja, amit az amerikai tőkéskörök a T*rg'v szemszögéből méltán tartanak sikeresnek. A tárgyalások zárt ajtók mögött zajlottak, de a végeredmény viszont mindennél többet mond. Bonn nem négy, hanem nyolcmilliárd nyugatnémet márka folyósítására vállalt kötelezettséget és nem is egyszeri alkalomra, hanem a helyzettől függően évente 4,2 milliárd márkát ad az úgynevezett fejlesztési programhoz, a nyugatnémet adósságok idő előtti csökkentésére, a hadimegrendelésekre, az amerikai hitelalaphoz és a NATO költségekhez. Bnne most akadnak, akik azt képzelik, hogy „ugye mennyire kézbe tudja tartaná az Amerikai Egyesült Államok a Német Szövetségi Köztársaságot.”. De még mennyire! Kétségtelen úgy látszik, hogy Bonn engedményekre kényszerült, de ez csak hamis felszín. Eddig Bonn elfogadott mindent azon az elven, hogy „amit adnak, az sose baj”, amikor kértek tőle a sok ,adományból”, akkor először nemet mondott, most pedig többet ad, sőt annál is többet. Ki hiszi azt, ki olyan naív, hogy feltételezze a nyugatnémet tőkés és militarista körökről, hogy nem tudják merre kell e milliárdok után fordítani a vitorlát? Erre ők már adtak néhány történelmi tanulságot: Bonn megígérte a nem kevés pénzt és máris jogokat, hangoztat. Szeretnék (milyen szolid, gyermekded kifejezés), ha például a fejlesztési alapra adott összeg felhasználását, műre fordítását maguk határozhatnák meg. Szintén szeretnék, ha a NATO-nak juttatott pénzből újabb vezető posztokhoz jutnának. Ugyancsak szeretnék, ha a segítség nyomán a német tőkebehatolás fokozottan érvényesülne Ázsia és Afrika piacain, nyersanyagforrásain. Itt a „nesze vedd, hód ide” , amit az ember egy zokni vásárlásánál nagyon szívesen lát, de akkor,amikor ebből a nyugatnémet militarizmus újabb erőfelkapása látszik már előre, amikor azt látja, hogy az amerikai tőkés emlőkön újranevelődött és feltámadni akaró német fasizmus tollasodik, akkor egészen másra kell gondolni, mint arra, hogy az USA kézben tartja az NSZK-t. Jól lehet, hogy az USÁ-ban ezt az eseményt máris úgy könyvelik el, mint az új vezetés sikerét. Ott minden bizonnyal van a dolognak ilyen vetülete, mert ugyebár ami nem sikerült Eisenhowernek, az sikerült Kennedynek. De arra nem gondolnak, hogy onnan, ahova ennek a pénznek az árán bejutnak a német tőkések és militaristák nem mozdítják már ki őket sokszor annyi pénzért sem, mint amennyit ők adtak? Tényleg, miért is gondolnának erre az óceánon túl, hiszen őket még nem csapkodta fejbe saját hónukban a fasizmus. Vagy telén azt remélik, hogy erre nem került sor? Nana! Az „adsz — nem adok” nem csak gyermeki pajkosság... Bonn hivatalos körei mindenesetre egyelőre szűkszavúak a tárgyalások következményeit illetően. Dörgölődzik a nyugatnémet nagy tőke és a revansra vágyók hatalmi köre. Jó lenne ott túl az óceánon is vigyázni erre, mert van egy jó magyar szólásmondás és erre is tanulságos: Éhes disznó makkal álmodik. Még szerencse, hogy az emberiség élerem van és felébreszti mielőtt az álom utóbb valósággá ternné. ff Dobi István részvéttávirata második Hasszán királyhoz V. Mohammed marokkói király elhunyta alkalmából Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke részvéttáviratot küldött második Hasszán királynak. Dobi István üdvözlete második Hasszán királyhoz, Marokkó ús uralkodójához Dobi István, a Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte második Hasszán királyt, Marokkó uralkodójává történt kikiáltása alkalmából. Halálos ítélet egy algériai vádlott ellen Párizs (MTI) Hétfőn Párizsban a hadbíróság halálra ítélt egy algériai vádlottat. A vád alapja az volt, hogy egy merénylet színhelyének közelében fogták é. A rendőrök pisztolyt találtak az algériai zsebében. A fegyverszakértői vélemény szerint azonban a pisztolyból lövést nem adtak le. A „HÉTEMELETESEKRŐL"* * * Újabb emeletet húznak az új-mecsekaljai házóriásokra. A 96 lakásos lakóház nyolcadik emeletén helyezik el a mosókonyhát, szárítóhelyiségeket, a központi fűtés berendezését és a liftgépházat. (Képriport a harmadik oldalon.) Ja ellenőrzési munkával foglalkozott a Könnyűipari Minisztérium kollégiuma A Könnyűipari Minisztérium kollégiuma keddi ülésén a múlt évi ellenőrzési tevékenységgel és az idei revizori munka feladataival foglalkozott. A kollégium megállapította, hogy a vállalatok ellenőrzésében javulás tapasztalható. Jobban ellenőrzik a termelés gazdaságosságát, a társadalmi tulajdon védelmét, az újítások kezelését, valamint a különböző rendelkezések megtartását. A vizsgálatok számos hiányosságot állapítottak meg és sok esetben tárták fel helytelen, szabálytalan eljárást. Rámutattak a belső ellenőrzés hiányosságaira, megállapították többek között, hogy a Naxos Csiszolóárugyárban két alkalommal is az indokoltnál nagyobb összegű újítási díjat fizettek. A Zuglói Kötöttárugyár egyik dolgozójának olyan javaslatát fogadták el újításként, amelynek alkalmazása a vállalatnak rendeletileg előírt kötelezettsége volt. A Magyar Gyapjúfonógyárban 24 000 forintos újítási díjat megalapozott számítások nélkül fizettek ki. A beruházásoknál is sok hiányosságot tártak fel, többek között azt, hogy egyes helyeken engedély nélkül kezdtek el építkezéseket. A minisztérium revizorainak munkája kiterjedt arra is, hogyan elégítik ki a vállalatok a kereskedelem igényeit. A kollégium megállapította, hogy a vállalatok 89 százalékánál folyik rendszeres belső ellenőrzési munka, de fejlődés ellenére sem kielégítő a színvonala. Ebben az évben a minisztérium fokozza az ellenőrzést és gondoskodik a revizorok szakmai továbbképzéséről is. Megnyílt a KGST I. ülésszaka Berlin. (MTI). A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában kedden megnyílt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 14. ülésszaka, a tagállamok kormányküldöttségei részvételével. A magyar delegációt Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese vezeti. A szovjet küldöttség vezetője Novikov miniszterelnökhelyettes, az állami tervbizottság elnöke. Az ülésszak megnyitásán B. Leuschner, az NDK miniszterelnökhelyettese és tervbizottságának elnöke mondott üdvözlő beszédet. Rövidesen befejezik a második 180 vagonos széntárolót Komlón A komlói ■ bányákból napszintire küldött szenet az előkészítőműben osztályozzák és egy részét mint kokszolásra alkalmas terméket továbbítják Sztálinvárosba. A szénelőkészítőmű rövidesen új létesítménnyel gazdagodik. Elkészül a második 180 vagonos tárolója, amelynek költsége meghaladja a 9 millió forintot. Az üzemi próbák a napokban megindultak és körülbelül egy hónapig tartanak. Addigra fejezik be a hátralévő szerelési munkákat is. A széntároló üzembehelyezése nagy segítséget ad ahhoz, hogy az 1961. évre tervezett, háromnegyedmillió tonna mennyiséget meghaladó kokszolható szenet maradék nélkül biztosíthassák a sztálinvárosi kohóknak, sőt ennél többet is adhassanak. Elegendő tárolóhely hiányában ugyanis eddig a bányászok többlettermelése komoly gondot okozott a szénosztályozóban. Igen sokszor felesleges szállítgatásra, a csilleforgalom lassítására vezetett. A gyárakkor bányabeli üzemzavar esetén nem volt elegendő készlete az esőkésztömbinek. A második tároló elkészítése kedvezően befolyásolja a minőség alakulását is. A szenet minőségük szerint külön-külön tudják tárolni és a legmegfelelőbb keverési aránnyal az alacsonyabb értékűt is hasznosíthatják a kívánt minőség egyenletes megtartása mellett. A tárolóbumnerek korszerűen gépesítettek, félautomata közbuktató, adagolók, és szállítószalagok segítségével jut a bányából felhozott szén a bunkerekbe. Sikeres juhásznap Pécsett Az Agrártudományi Egyesület Baranya megyei szervezete kezdeményezésére kedden délelőtt Pécsett a járási tanács nagytermében rendezték meg az országban első juhásznapot. A vezető szakemberek, kutatók és a juhászok találkozóján Baranya, Tolna és Somogy megyéből mintegy hetven állami gazdasági és tsz-juhász vett részt. A vitabevezető előadást „A korszerű mezőgazdasági nagyüzem juhászata” címmel Gaál László, az Álatternyésztők és Állatorvosok új alelnöke tartotta. Elmondotta, hogy a nagyüzemi juhászatok fejlesztésének két módja van: a tartási körülmények megjavítása és a korszerű tenyésztési eljárások bevezetése. Az állami gazdasági és tsz vezető szakemberek mostohán bánnak a birkával, pedig a juh is állat, mi több a magyar fésűs merinó négy hasznosítású állat. Gyapjút, tejet, húst és prémet termel, s az utóbbiból készül a híres — magyar specialitás — panoux bunda. Hangsúlyozta, hogy a nagyüzemi juhtenyésztés alappilére egyre inkább a carbamiddal — mint szintetikussan előállított nitrogénnel — kiegészített szilázs esetén. A juh, mint kérődző, képes a mesternitrogénből fehérjét előállítani. Az igen irányú kísérletek sikerrel folynak. A most épülő carbamid gyár a közeljövőben megoldja ezt a problémát. A juhok sűrűbb itatását is biztosítani kell amit a juhászok rendszerint elhanyagolnak. Hangsúlyozta, hogy a juhászattól ne amatőrt” bízzanak meg, a juhász az ízig vérig juhász legyen, hozzáértő, állatszerető, legyen hivatásos szakma. Különösen termelőszövetkezetben adjanak több megbecsülést a jó juhászoknak, mert főleg rajtuk múlik a juhtenyésztés sikere. A téli legeltetés, a hodályok körüli mesterséges legelők elősegítik a jobb juh tartást. Tenyésztési vonalon a bonitálást, illetve a juhok egyedi elbírálását emelte ki. Bonitálás nélkül nincs juhtenyésztése A bonitálás aranymosás, ekkor szelektálhatjuk ki a törzsállományt, a termelő nyájat és a selejtet. Végül elmondotta, hogy a juhtenyésztést minden gazdaság és tsz a tejtermelés bevezetésével teheti igazán reátábilissá. Ezután Ferenczy Sándor az Állami Gazdaságok Főelőadója és Schweickhardt Béla osztályvezető szólottak az állami gazdasági és tsz juhtenyésztés időszerű kérdéseiről. Majd a részvevő juhászok mondták el véleményüket, tapasztalataikat.