Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-05 / 130. szám

■ ». JÚNIUS 5. Megtalálták a helyüket Tanácselnökök tapasztalatcseréje Rózsafán a termelőszövetkezetben dolgozó cigányok életkörülményeiről Tegnap egésznapos tanácskozásra hívta össze Rózsafára a megyei tanács titkársága azokat a tanácselnököket, akiknek, községében cigányok élnek. Tanácskozásunknak az a célja — mondotta Vérten Tibor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tartára —, hogy ma itt, a helyszínen tanulmányozzuk a terelőszövetkezetben dolgozó cigányok életét, körülményeit. Mindezek tanulmányozásának az ad különös jelentőséget és értéket, hogy olyan emberek végeznek ma itt vizsgálódást, akik a szerzett tapasztalatokat tijet községükben váltják majd valóra. A cigánykérdés az egész világon megoldásra vár, nálunk azonban egyre jobban megteremtődik a megoldás lehetősége. 1962 júniusaiban 900 munkanélküli cigány férfi és 1900 munkanélküli cigány nő élt megyénkben és egy évvel később már 76 volt csupán a nem dolgozó férfiak száma, ma még ennél is kevesebb. Meg kell azonban azt is állapítani, hogy a nagyarányú fejlődés ellenére sem problémamentes a cigányok munkáiba állításának a kérdése. Ha megtörténik a munkábaállítás, elmarad a legtöbb munkahelyen ezeknek az embereknek a nevelésével való foglalkozás. 2867 cigánycsalád 2551 épületben lakott 1962-ben, de mindössze 180 család jutott jó lakáshoz, de még ma is a cigányok 30,7 százaléka olyan körülményeik között lakik, amely sürgős változtatást igényel. 1963-ban 1346 analfabéta jelentkezett alapfokú tanfolyamra, az iskolaköteleseket illetően a pécsváradi és a pécsi járásban a beiskolázás közel 100 százalékos és a megye területén megvizsgált 10 községben is 38 százalékos volt. Eredmények, amelyek biztatóak, de itt Rózsafán a pártszervezet, a tanács és a termelőszövetkezet vezetőinek összefogásából olyan eredmények születtek, amelyek a maguk nemében egyedülálóak és példaként szolgálnak a többi községeknek — fejezte be tájékoztatóját Vértes Tibor elvtárs. Hátta József, a rózsafai termelőszövetkezet elnöke ismertette a bevezető után a cigány termelőszövetkezeti tagok életét, munkáját. Elmondotta, hogy öt évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni a cigányokkal. Elsősorban munkaalkalmat teremtettek a számukra, új életük megindulását a bizalomra alapított juttatásokkal kezdték. Bíztak abban, hogy ezek a sokat üldözött emberek megérzik a jószándékú közeledést, felismerik az abban rejlő segíteni akarást és ezáltal a termelőszövetkezet hasznos tagjaivá válnak. Elsősorban bizalmat adtunk nekik — mondja Hattá elvtárs —, de szükség szerint zsírt, búzakölcsönt és pénzt is adtunk; nem utolsó sorban jó kereseti lehetőséget biztosítottunk a számukra. A bizalom meghozta a gyümölcsét, mindent visszakaptunk tőlük, és mindenen felül megnyertük a hálájukat. Ma nem tudnánk olyant kérni tőlük éjjel vagy nappal, ünnepnap vagy bármikor, hogy azt jó szívvel ne teljesítenék. Emberi közelségbe kerültünk velük, ott vagyunk a lakodalmaikon, egy asztalhoz ülünk mint barátok és munkatársait, ők itt vannak közöttünk a vezetőségben, kulturális megmozdulásainkon. Nálunk nincsenek cigányok, nálunk emberek vannak, akik szeretnek dolgozni és emberek, akik néha az élet könnyebbik végét szeretnék megfogni. Csak Dencsházán 43 cigánycsalád dolgozik a termelőszövetkezetben, 11 fogatodból 8 a cigány, kettő egyéves keresetéből már házat vásárolt magának. Most már szívesen felveszünk minden jelentkező cigányt, mert meggyőződtünk arról, hogy ha megszokják a munkát, akkor szívesen vállalják a legsűrűbbjét is. Nem megyünk bele semmiféle elvtelen ingyenjuttatásokba, nem kivételezünk és ezzel a szemlélettel csak segítjük és meggyorsítjuk a cigányok felemelkedését Ezt ők is megértik, megbecsülik a közös vagyont és nem nyúlnak hozzá. Ha öt évvel ezelőtt száz százalékos volt a lopás, ma még 5 százalékosnak sem mondható. Az emberség az anyagi lehetőségekkel találkozott és ez vezette étket a felemelkedés útjára. A bevezető tanácskozás után a községi tanácselnökök a helyiek kíséretében felkeresték a Bánfán élő cigányokat. Kiss Sándor rózsafai vb-elnök elmondotta, hogy szív, kitartó munka, bizalom és lelkesedés kell ehhez a munkához. Kétoldalú felvilágosító munkát kell végezni, egyik oldalon meg kell szerettetni a munkát a cigányokkal, másik oldalon harcolni kell a magyar emberekben élő előítéletek ellen. Bánfán a cigányok tanácstagja már várta a vendégeket. Házról házra kísért és egyre jobban felcsapott bennünk a meglepetés örömlángja. A szokott kép elénk tárulását vártuk és helyette csinos, kétszobás házak, gazdasági épületek, szépen berendezett hálóik és nappali szobák, gazdagon megrakott éléskamrák tárultak elénk. Kőszegi Dezső tanácstag tíz év alatt magának és három, fiának vett házat 140 ezer forint értékben. Kolompár József ugyancsak tíz év alatt négy házat vásárolt maga és a gyermekei számára. A keresetük havortta meghaladja a 2500 forintot, de semmivel sem kevesebb 1200 forintnál. Kőszegi Dezső 9500 forintért adta el a tehenét, de mint mondja, az asszonyok is megkeresik a 6-7 ezer forintot időszakos munkával. Bánfai tapasztalatok megbeszélésére a rózsafai művelődési házban újból összeültek a vendéglátók és a vendégek. Egymás után emelkedtek szólásra a különböző községek elnökei, elismeréssel emlegették a látottakat és keresték saját problémájuk megoldásának a lehetőségeit. Lelkesen, nagy felelősséggel folyt a hosszú vita és egyre jobban megérlelődött a résztvevőkben az a gondolat, hogy megoldható a cigánykérdés, mert segíti a megoldást az erre vonatkozó párthatározat, segít a megye, a tömegszervezetek, de azt is megértették, hogy a megoldás kulcsa elsősorban a községi tanácsok kezében van, rajtuk múlik, hogy emberséggel, jóakarattal, nevelő munkával, a lehetőségek koordinálásával hogyan élnek. Nincsenek egyedül, ott van mellettük egy egész társadalom, amely a kibontakozó új életformájában egyre jobban leveti magáról a még ágaskodó előítéletet. Takács József A Komlói Helyiipari Szolgáltató Vállalat felvesz 2 TMK-MŰSZERÉSZT. Jelentkezhet fiatal, kezdő szakmunkás is. Bérezés megegyezés szerint: Jelentkezés a vállalat műszaki osztályán. MAPlé RAJTRA KÉSZEN Vigyázz, kész, rajt! Magasba lendül a piros zászló és dübörögni kezd a föld. Egyszerre 18 kombájn motorja búg fel, mintha egy páncélos hadosztály rajtolna. A túrázó motorok zajától az ember saját hangját sem érti. De ez nem is fontos, mert az ernyők alatt ülő kombájnosok a piros zászlót figyelik. Különös koncert ez, ahol a karmester, egy vékony, sötétkék munkaköpenyes fiatalember, zászlóval dirigál. Egy mozdulat, magasba emelkednek a vágószerkezetek, forogni kezdenek a motollok. Hopp, ott az ötödik nem emel és a másik végén az utolsó előtti sem. A fiatalember futva érkezik oda — hisz mögötte a zsűri, azaz a szemlebizottság éber szemmel figyel — s már jelzi is, hogy nincs különösebb baj, csak a szíj esett le. Gyors szerelés, már az ötödik motorlája is forog, futás a másikhoz, ott sincs komolyabb baj és most már mind a 18 kombájn ritmusosan egyszerre emel és leereszt, akár a búzatáblában. Újabb jel, kigyulladnak a lámpák, reflektorok, másik mozdulat s megszólalnak a dudák. Kicsit komikus, kicsit groteszk a látvány, de a bizottság nagyon komoly, és ami a fő, nagyon elégedett. A karmester — azaz nevezzük most már nevén — Vukovics Mihály, a kozármislenyi gépállomás főmérnökének szereplése azonban ezzel még nem ért véget. Most jön a szúrópróba, ami a gépszemléken nagyon ismerős kifejezés. A bizottság tagjai közelebb jönnek a gépekhez, s kezdődik a — más szót erre nem is lehet találni — hibakeresés. Valahonnan egy kék köpeny kerül elő s Ángyán István megyei főmérnök, a bizottság elnöke „beöltözik”. Az első nyolc gép vadonatúj, ahogy a gyárból kijött, ezekre kár az időt pazarolni. Egy-két megjegyzés azonban itt sem marad el, ezek az inkább tanácsnak szánt megjegyzések a kombájnok új gazdáihoz szólnak. Előzzék meg a gyakori ékszíjszakadást, helyesen állítsák be a szalmakioldó automatát, ügyeljenek az elektromos jelzőberendezések bekötésére, mert azoknak munka közben kifogástalanul kell működniök. Ezek a kombájnok még bejáratosak, ügyeljenek 30 üzemóráig csak háromnegyed terheléssel dolgozzanak, vagyis a kasza vágószerkezetének csak egyharmadával csináljanak fogást a gabonában. Aztán egy dicsérő szó: a védőberendezést minden gépre felszerelték. És most elérkezett a szemle legfontosabb része, a javított kombájnok szemléje. Itt vizsgázik le a műszak, de a vezetés is, hogy elfogadja-e a bizottság a szemlét vagy későbbi időpontot tűz ki, mint azt előző nap Szentlőrincen tette volt. Egy harcedzett SZK—4- esnél áll meg a csoport — Itt kérem az olajszűrőt leszerelni, addig azt a másikat indítsák be! A kiszemelt „áldozaton” már ott kúsznak felfelé a szerelők, adják kézre egymásnak a franciakulcsokat. S közben megtudom, hogy ez a kombájn tavaly rekorder volt, gazdája, Abel Ferenc kiváló vezető s egymaga 760 holdat vágott le a nyáron. Ezzel gépállomási első lett a megyében, a KISZ országos kombájnosversenyén pedig a második. Váltótárs a felesége volt. Az idén is beneveztek az országos versenybe, s most szorongva figyelik a „zsűrizést”. De a szűrő tiszta, a kombájnon már nem látszik meg a tavalyi erős igénybevétel, üzemképes, kifogástalan. Minek szaporítani a szót. A kozármislenyi gépszemlén a szigorú bizottság nem talált komoly kifogásolni való hibát. S a szemlejegyzőkönyvbe a bizottság véleménye így került be: „Az 1964. évi nyári betakarítási munkákra a gépek lelkiismeretes javításával és a munkák jó szervezésével példamutatóan, jól készült fel a kozármislenyi gépállomás.” Egy kombájnra átlagosan 760 hold aratnivaló jut, ami nem csekélység. A jó felkészülés azonban fél siker, s ehhez hozzá jön még a kozármislenyi gépállomás kombájnosainak versenyvállalása őket már holnap sem érné készületlenül az aratás. — Kné — Baráti kapcsolatok Pécs és Krakkó kötött ségeire történő meghívás alapján. Részt vett az ünnepségeken dr. Kerpel-Frónius Ödön akadémikus, a Pécsi Gyermekklinika igazgatója is, aki a Magyar Tudományos Akadémia küldötte volt. Ősszel dr. Szotáczky Mihály egyetemi docens, az állam- és jogelméleti tanszék vezetője látogat Krakkóba A megállapodás másik pontja alapján krakkói professzorok tartanak előadást Pécsett és a pécsiek Krakkóban. Ennek alapján tartott előadást a pécsi jogi egyetemen dr. Franciszek Studnicki és dr. Kazimiers Opalek is a szerdai napon. Dr. Bihari Ottó megmutatta munkatársunknak a krakkói jubileumi ünnepség tárgyi emlékeit, a többi között a Gazeta Kraskowska egyik példányát, amelyben Gomulka meleg szavakkal beszél a krakkói egyetem kijevi, jénai, pozsonyi és pécsi kapcsolatairól Dr. Bihari Ottó hozzátette, hogy büszkék erre a barátságra, hiszen a Jagelló Egyetem Közép-Európa egyik legrégibb egyeteme, még 1364-ben alakult, 16 évvel a prágai Károly Egyetem létrejötte után, s egy évvel a bécsi, s három évvel a pécsi egyetem megalapítása előtt. Jellemző, hogy a krakkói egyetem hatszáz éves jubileumi ünnepségein a párizsi Sorbonne és bolognai egyetem rektora is részt vett, ezek pedig Európa legrégibb egyetemei. A napokban Pécsre érkezett dr. Franciszek Studnicki, a Krakkói Jagelló Egyetem dékánhelyettese és dr. Kazimiers Opalek professzor, az állam- és jogelméleti tanszék vezetője. A pécsi és krakkói egyetemi vezetők nyilatkoztak lapunk munkatársának a két egyetem kapcsolatairól. Dr. Kerpel-Frónius Ödön: Már ismerjük egymást Dr. Studnicki és dr. Opalek: Bővülnek a kapcsolaton A két krakkói professzor mosolyogva emlékeztetett arra, hogy nem újkeletű kapcsolatokról, hanem a sok száz éves barátság felújításáról van itt szó, hiszen évszázadokkal ezelőtt nagyon sok magyar diák tanult Krakkóban, volt idő, amikor a hallgatók 40 százaléka magyar volt. Hozzátették, tudomásuk szerint a Krakkói Bányamérnöki Főiskola 8 ezer hallgatója között ma is találni magyarokat. A lengyel vendégek emlékeztettek szerdán tartott előadásaikra, s közölték, hogy megállapodtak a baráti kapcsolatok további bővítéséről. Ennek megfelelően Pécs és Krakkó közösen végez komplex tudományos kutatásokat, meghatározott tárgykörrel. A pécsi tapasztalatcsere jellegű látogatás igen hasznosnak bizonyult több tudományos kérdés megoldása, illetve tisztázása szempontjából is. Dr. Studnicki és dr. Opalek közölte, hogy először járnak Magyarországon, s számukra egzotikumot jelentettek Pécs törökkori emlékei, a nagy szőlőterületek. Elismerően beszéltek a kitűnő magyar borokról és neves hazai konyháról. Hozzátették, hogy egész látogatásuk idején azt tapasztalták, hogy a magyar nép is meleg, baráti érzelmekkel viseltetik a lengyel nép iránt, s ez igen kedves emlék marad számukra. Dr. Bihari Ottó: Gyümölcsöző látogatások Dr. Bihari Ottó, a Pécsi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja elmondotta, hogy az elmúlt évben látogattak először Krakkóba, s dr. Lepszivel, a Jagelló Egyetem azóta elhunyt rektorával megállapodást írtak alá arról, hogy a két egyetem baráti kapcsolatokat alakít ki egymással A megállapodás egyik pontja alapján lengyel professzorok látogatnak Pécsre és viszont. Ennek megfelelően érkezett városunkba dr. Franciszek Studnicki és dr. Kazimiers Opalek is, ősszel pedig dr. Adam Vetulani világhírű jogtörténész és dr. Gwiazdomorskit, a híres családjogászt fogadják. Dr. Kerpel-Frónius Ödön professzor, a Pécsi Gyermekklinika igazgatója közölte, hogy az NDK-ból utazott a krakkói jubileumi ünnepségekre, ugyanis korábban Weimarban és Erfurtban tartott előadásokat. Noha a Pécsi Orvostudományi Egyetemnek nincsenek olyan intenzív kapcsolatai Krakkóval, mint az állam- és jogtudományi karnak, a tudományos irodalomból már kölcsönösen ismerték egymást. A professzor elmondta, hogy Krakkó két gyermekklinikáját látogatta meg, illetve kórházak, s az új gyermekklinikai építkezés megtekintése szerepelt a többi között a programban. Lengyel gyermekgyógyász kollégáival gyümölcsöző tapasztalatcserét folytattak a tudományos és gyakorlati kérdésekről. Meghívták a lengyel gyermekorvos társaság ez év őszén tartandó kongresszusára is. Kerpel-Fronius professzor megállapította, hogy a krakkói jubileumi ünnepségek nemzetközi tudományos találkozó jellegével bírtak. Krakkóban alkalma volt arra, hogy a többi között hasznos eszmecserét folytasson Janeway professzorral, a bostoni Harvard Egyetem gyermekklinikájának igazgatójával. Az ünnepségek befejezése után dr. Janeway professzor dr. Kerpel Frónius professzor meghívás A pécsiek közül az elmúlt sára és annak társaságában hónapban dr. Bihari Ottó és Magyarországra látogatott, és dr. Csizmadia Andor dékán- három napot töltött városunkhelyettes utazott a lengyelban. Ez alkalommal előadást városba, a krakkói egyetem tartott az orvostanhallgatókhatszáz éves jubileumi ünnepnak is. Lengyel vendégeink a pécsi egyetem udvarán. Balról jobbra: dr. Kazimiers Opalek, dr. Franciszek Studnicki, dr. Krauth János, a dékáni hivatal vezetője.