Dunántúli Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
Választási nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) „Tovább a lenini úton” — volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusik jelmondata. A kommunist számára ez az irány töhetesen érthető és nem szánt magyarázatra. A pártonivüliek széles tömegei számra pedig úgy kell értelmeznünk, hogy a párt továbbr is a népfrontpolitika, a követségi politika útján kinn haladni, tehát minden Az egyik az, hogy vajon ez olyan konzervatív politiát jelent-e ez, amely kitér aáltozó helyzet és a fejlődésyomán előálló új problémák s feladatok elől? Kevés, hazt mondjuk, hogy nem ilyen irtalom és szándék jut kifjezésre a bevált irány köetésében. Tényekkel bizoyíthatjuk, hogy a bevált régi irány a legteljesebb méreében haladó politika, hiszen zen az alapon tűztük napiendre a gazdaságirányítás reormját, a szocialista demokácia továbbfejlesztését, a válsztójog reformját, az orzággyűlés és a tanácsok teékenységének erősítését s így avább. A bevált irány további követésének hangsúlyozása ehát kettős értelmű: ugyani■bban a fő irányban akarunk eladni, nem pedig letérni az etről, s tovább akarunk haadni ezen az úton —, nem גedig meghátrálni a továbbhaladás feladatai elől. A másik kérdés egész szocialista fejlődésünk megítélése, hogy valóban haladunk-e ,előre, szocialista rendünk fejődik-e afelé, hogy gazdaságunkat, kultúránkat, népünk életszínvonalát, s általábanársadalmi viszonyainkat mind közelebb vigye a szocializmus eljes megvalósulásához? Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy ilyen irányban, hatalmas léptekkel haladtunk előre a régi időszakhoz, a felszabadulás előtti viszonyokhoz képest, de akkor is egyértelmű előrehaladást állapíthatunk meg, ha a szocialista átszervezés első évtizedéhez viszonyítjuk fejlődésünk szintjét és előrehaladásunk ütemét. És kiváltképp jól érzékelhető a fejlődés, ha azt nézzük, hogy az utóbbi évtizedben — amióta továbbra is folytatni kívánt politikánk irányát követtük .—, milyen fejlődés útját tettük meg. Magunk is tudjuk bizonyítani, hogy sikeresnek bizonyult, bevált ez a politika. A tények magukért beszélnek, s így ítéli meg országunk legszélesebb közvéleménye, a baráti országok állásfoglalása és a világ haladó közvéleménye is. Épp ezért elegendő, ha ez alkalommal csupán kiemeljük az elmúlt évtizedben elért fejlődés néhány vonását. Mindenekelőtt azt, hogy néhány kivételesen nagy és bonyolult feladatot sikerült eredményesen megoldanunk. Ilyen volt elsősorban a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A legfőbb ebben az, hogy a termelés csökkenése nélkül valósult meg a szövetkezeti átszervezés, továbbá oly módon, hogy az átszervezés után alkotó erőt be kíván vonni a szocialista építés munkájába. A párt és a Népfront politikája tíz év óta töretlenül ilyen irányban halad, s ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Egyértelmű és közérthető program ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együttműködést hozott létre a párttagok és a pártonkívüliek között, mégis felmerül ezzel kapcsolatban két kérdés, amiről beszélni kell, gyorsan konszolidálódott a termelőszövetkezetek nagyobb része, s a mezőgazdasági termelés erőteljesen fellendült. Ilyen jelentős eredménynek tekinthetjük azt is, hogy a gazdaságirányítás rendszerét — még az általános felülvizsgálat és reform előtt is — fokozatosan olyan irányban alakítottuk, hogy már eddig is lényegesen csökkent a bürokratikus dirigálás, viszont növekedett a gazdálkodó szervek kezdeményezése és felelősségvállalása. Hasonló fejlődés indult meg országunk politikai mechanizmusában is. A helyi hatáskörök növelése, az új választási törvény és általában a túlzott központosítás folyamatos csökkentése a főbb lépései ennek a törekvésnek. Nem kisebb jelentőségű az a fejlődési folyamat, ami a közgondolkodásban, a társadalmi légkörben végbemegy. A kritikai szellem erősödése magában véve is eredmény, de méginkább ennek a tartalma. Az, hogy a szocialista gondolkodástól távol álló nézetek és a szocializmus korábbi fázisában megrekedt felfogások kifejezése mellett mind erősebb a hangja a haladó szocialista szemléletnek, a korszerű gondolkodásnak, amely a munkásosztály és a szocialista parasztság társadalmi alapjaira támaszkodik és a szocializmus teljes felépítése felé tekint. A tudományban, irodalomban, művészetben egyaránt tanúi vagyunk az ilyen irányú fejlődésnek. A legfőbb mindebben az, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó folyamatában élünk, s ezt a folyamatot akarjuk a továbbiakban is előre vinni. A párt és a népfront választási programja ennek a fejlődésnek egy állomása. Továbbvivő lépcsője. S ez mindent megmond: nem fordulat, hanem továbbhaladás és előbbrelépés az eddig követett úton. Az eddigiekben — mint a Hazafias Népfront szószólója —a párt és a népfront politikájáról beszéltem. Engedjék meg, hogy a következőkben magáról a népfront-mozgalomról szóljak néhány szót. Magától értetődő, hogy a párt népfront-politikája akkor eredményes, ha társadalmunk minden rétegét, a pártonkívüliek széles tömegeit ténylegesen és cselekvően hozzá tudja kapcsolni a szocialista építés nemzeti programjához, adatok és közgazdasági számítások idézése nélkül is eloszlathatók az aggályok. Az egyik, amire nyomatékosan lehet hivatkozni: még a legutóbbi agrárpolitikai intézkedések sem szüntették meg teljesen az ifjak és a mezőgazadság, a bérből és fizetésből élők, valamint a szövetkezeti parasztság közötti aránytalanságokat, csak egy lépést tettek afelé, hogy csökkenjenek a mezőgazdaság és a mezőgazdaságból élők hátrányai. A másik, amire külön fel kell hívni a figyelmet! A mezőgazdaság és a parasztság javára hozott intézkedések korántsem csak paraszti érdeket, hanem általános népgazdasági, ipari és ipari munkás érdekeket is szolgálnak. A Hazafias Népfront választási felhívásában tömören megfogalmazott választási program politikának minden lényeges kérdésére kiterjed. Ezek közül csupán egyről kívánok szólni még néhány szót: a szocialista demokráciáról. E tekintetben sem valami eddig nem létezett, új dologról van szó, hanem arról, hogy a szocialista demokrácia történeti fejlődésének olyan fázisához értünk, amikor társadalmi viszonyaink lehetővé és szükségessé teszik az előrehaladást, intézményeink továbbfejlesztését és közéletünk demokratikus jellegének erősítését. A szocializmus kivívásával, a fő termelőeszközök társadalmi tulajdonával és a néphatalom megteremtésével elértük azt, hogy szocialista társadalmunkban ténylegesen és visszavonhatatlanul megvalósult az emberi egyenjogúság, s megszűnt minden születési, vagyoni vagy foglalkozási kiváltság. A másik nagy történeti lépés a szocialista demokrácia megvalósításában: a legszélesebb néprétegek bevonása volt a politikába és a közügyek intézésébe a népfront-politika keretei között, amikor már a régi uralkodó osztályok hadállásait szétvertük. A közéleti tevékenység kiszélesedése, az önálló kezdeményezések erősödése, a szaktudás és a hozzáértés nagyobb elismerése, s a túlzott központosítás fokozatos enyhítése voltak e fejlődés főbb jelzői. A társadalmi szükséglet és a fejlődés követelményei azonban újabb igényeket támasztanak. Máris halad előre az a társadalmi folyamat, amely intézményeink szervezeti fejlesztését, intézményeinken belül az eljárások demokratizálását állítják előtérbe. Előrelátható, hogy a gazdaságirányítás reformja tovább erősíti a szocialista demokrácia fejlesztésének lehetőségeit, feltételeit is. És a bürokrácia betegsége ellen is a demokrácia szélesítése és fejlesztése a legfőb orvosság. Nagy eredmények elérése után, s nagy feladatok előtt kerül sor a mostani választásra. De van elegendő alap a bizalomra az iránt, hogy az a politika, amely az eddigi időszakban eredményes volt, képes lesz a következő időszak ma is ismert és még előre nem látott feladatainak a megoldásában is helytállni. A legdöntőbb érv fejlődésünk elért foka, s meg nem torpanó előrehaladásunk: veszélyes nemzetközi helyzetben, adottságainkból eredő gazdasági problémákkal küzdve* nehéz politikai örökséget hordozva is konszolidált viszonyok között élünk. Gazdaságunk fejlődik és erősödik* közműveltségünk gazdagodik és szélesedik, társadalmunkban minden dolgozó ember munkája szerint vívhatja ki a helyet, a fiatalabbakról és az idősebbekről, s minden ember egészségéről úgy gondoskodunk, ahogy kevés helyen a világon. S az előttünk álló jövő is biztató: nyugodt alkotó légkörben dolgozhatunk szocialista fejlődésünk előbbre vitelén, hazánk felvirágoztatásán. Ebben a tudatban szavazhat minden választópolgár a Hazafias Népront jelöltjeire. Erdei Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után meleg ünneplés közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. A tények magukért beszélnek A népfrontmozgalom kiterjed társadalmunk minden rétegére E téren is következetesen előrehaladó fejlődésről beszélhetünk. Ma már a népfront-mozgalom kiterjed társadalmunk minden rétegére, összefog minden alkotó erőt a szocialista nemzeti egység alapján. Fejlődik és erősödik a munkás-paraszt szövetség. A szocialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a népfront-mozgalomban, s a szocialista átszervezés után is sok szövetkezeti vezető és tag tevékenykedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő agrárpolitikai intézkedések nyomán ehhez képest nagyarányú fellendülés következett be. Termelőszövetkezeti vezetők és egyszerű tagok, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt megnövekedett felelősséggel és aktivitással lépnek föl minden fórumon: a népfront-bizottságokban, a tanácsokban és a szövetkezeti testületekben. Mindez örvendetes és jó dolog, de aggályok is merülnek fel, s erre annál nagyobb figyelmet kell fordítani, mert éppen az ipari munkásság körében. Nem részesül-e aránytalanul nagy mértékben a parasztság a nemzeti jövedelemből, s egyáltalán nem kedvez-e gazdaságpolitikánk túlságosan a mezőgazdaságnak az ipar, a bérből fizetésből élők rovására? — Ez az aggályok lényege. Akik jól ismerik népgazdaságunk viszonyait, tudják, hogy ez az aggály nem megalapozott, de statisztikai napló 1967. FEBRUÁR 13. Kádár János: Hazánkban ma szilárd néphatalom, törvényes rend és nyugalom van Kádár János bevezetőben rámutatott: A hárommillió választó részvételével lezajlott nyolcvanötezer jelölő gyűlés jól mutatja, hogy a választás olyan belpolitikai esemény, amely áthatja egész társadalmunk életét. A jelölő gyűlésekre a megnövekedett és nagyfokú közéleti érdeklődés és aktivitás volt a jellemző. Ez érthető, mert a választások középpontjában népünk életét, országunk fejlődését legközvetlenebbül érintő és legfontosabb kérdések állnak. A továbbiakban kijelentette: érdemes és kell beszélni arról, milyen viszonyok között készül ma a magyar nép a választásokra. Mivel az élet semmit sem ad ingyen, és sok éves harcunk legfőbb eredményét ebben látom, elsőként em- Illem: választásra készülő hazánkban ma szilárd néphatalom, törvényes rend és nyugalom van, békés és eredményes szocialista építőmunka folyik. Nemrégiben végezte el munkáját társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa, ez sokat segít politikánk helyes értelmezésében és feldataink széleskörű megvilágításában. Komoly jelentősége van annak, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári ülésén egyhangúan állást foglalt a párt IX. kongresszusának alapvető tételei, a szocialista társadalom teljes felépítésének programja mellett és annak megvalósítására szólít fel mindannyiunkat választási felhívásában. Szilárd szocialista rendszerünk intézményesen garantálja a dolgozó nép érdekeinek a védelmét. A párt IX. kongresszusa, kiindulva az adott helyzetből, megjelölte tennivalóinkat, világosam kijelölte a szocialista társadalom teljes felépítésének, a munkásosztály, az egész dolgozó nép, a nemzet boldogulásának biztos és reményteljes útját. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári határozatával és választás felhívásával, amelyben a szocialista társadalom teljes felépítésének célját a nemzet céljaként támogatta, programot adott Ez együttvéve, elvtársaim, azt jelenti, hogy az országban jó feltételek vannak a választáshoz. Dolgozó népünk március 19-én szavazatával nyilváníthatja egyetértését politikánkkal, szocialista céljainkkal és jó összetételben választhatja újjá legfőbb törvényhozó és néphatalmi szerveinket, az országgyűlést, a tanácsokat. Kedves Elvtársak! A kongresszus óta még nem sok idő telt el, de a visszhang ismeretében, nem utolsó sorban a jelölő gyűlések tapasztalatai alapján, teljes joggal megállapítható, hogy párttagságunk és népünk jól fogadta és helyesli annak határozatait. Osztatlan egyetértéssel találkozott, hogy politikánk fő iránya változatlan marad, s az is, hogy változtatunk ott, ahol ez szükséges és megfelelő döntések születtek fejlődésünk megoldást kívánó kérdéseiben. Közvéleményünk helyesli és támogatja világos és határozott imperialista-ellenes külpolitikánkat, amely a szocializmust, a haladást, a békét szolgálja töl. Vannak közöttük kommunisták, párttagok és pártonkívüliek, marxisták és hivők, különböző egyházak papjai is, különböző világnézetek képviselői. A Hazafias Népfront-mozgalomban tömörült különböző emberek összefogása nem ideológiai azonosulást, hanem politikai szövetséget jelent. A mozgalomban résztvevők viszonyában éppen az a döntő, hogy még világnézeti különbségek ellenére is összeköt bennünket az a felismerés és elhatározás, hogy a nép és a haza ügyét teljes meggyőződéssel és együtt szolgáljuk. Mi kommunisták nagyra értékeljük a párttagok és pártonkívüliek szövetségét és örülünk annak, hogy ez a választás, amely a Hazafias Népfront égisze alatt megy végbe, ismét demonstrálja egységünket ország-világ előtt. Kedves Elvtársak! Az országgyűlés a múlt esztendőben új választási törvényt fogadott el. Eszerint most már a képviselőket is egy egyéni választókerületben jelölik és választják. A törvény lehetővé teszi a képviselőválasztásnál is több jelölt állítását. Az egyéni választókerület magával hozza — ez már a mostani jelöléseknél is így alakult —, hogy csökken a központi és növekszik a helyi képviselőjelöltek száma. Most, az előzőkhöz képest, kevesebb a képviselőnek ajánlott miniszter és más állami és közfunkcionárius. Ez elősegíti — és ez a célja is-, hogy növekedjék az országgyűlés ellenőrzése a kormány és az egyes minisztériumok ügyviteli munkája felett. A képviselőjelöléseknél kevesebb, a tanácstagoknál több esetben került sor egyazon kerületben második jelölt ajánlására és elfogadására. A jelöltek, a második jelöltek is, kivétel nélkül a Hazafias Népfront programjával léptek fel és indulnak a választáson. A pártkongresszus határozatai nem maradnak papíron Teljes egyetértéssel találkozott világos, előremutató belpolitikánk, amelynek egyértelmű célja társadalmunk szocialista és demokratikus vonásainak erősítése és továbbfejlesztése. A kongresszusról kialakult kedvező közvéleményt erősítették a gyermekgondozási segélyről, a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjáról, a bányászok helyzetének méltányos rendezéséről időközben már kiadott állami rendelkezések. Az emberek látják, hogy a kongresszuson elhangzottak, a határozatok nem maradnak papíron, ellenkezőleg, azok végrehajtása nyomban megkezdődött. Kádár János elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta: Bennünket kommunistákat mély megelégedéssel tölt el az, hogy pártkongresszusunk mindazon programjellegű célkitűzései, amelyek csak az egész nép munkájával valósíthatók meg, széleskörű egyetértésre és támogatásra találtak a népfrontmozgalom keretében és társadalmi életünk más területén tevékenykedő párton kívüli szövetségeseinknél. Úgy véljük, ez tovább erősíti egységünket, a nép, a nemzet minden alkotó erejének tömörítését és annak hatékonyságát. A mai népfrontmozgalom alapjait azok a magyar hazafiak rakták le, akik annak idején világnézeti és minden más ellentétet félretéve összefogtak a hitlerfasiszták háborúja és megszálló csapatai, horthysta és nyilas csatlósaik ellen, a nemzeti megsemmisülés fenyegető veszélyének elhárítására, a szabadság kivívására. Ma más időket élünk. Az egykori kizsákmányoló osztályok eltűntek, s a nép van hatalmon, szocialista társadalmat építünk. De viszonyaink még átmenetiek, a szocialista társadalom alapjait leraktuk, azok szilárdak, de még sok a tennivalónk a virágzó és gazdag, magasan fejlett ország, a szocializmus teljes felépítéséig. Éppen ezért nagy jelentőséggel bír annak még jobb megértése, hogy belső, nagy feladataink megoldása és a nemzetközi helyzet egyaránt megköveteli minden hazafias erő összefogását a nép érdekeit legjobban kifejező, előmozdító szocialista céljaink közös szolgálatára. Társadalmunk összetételének és fejlettségi fokának megfelelően ma a Hazafias Népfront-mozgalom keretében, a képviselő- és tanácstagjelöltek között, itt a gyűlés résztvevői között is különböző emberek, munkások, parasztok, értelmiségiek és kispolgárok képviselői találnat Demokrácia , népuralom A szocializmus ellenségei ezt természetesen kifogásolják, mondván, nem igazi demokrácia az, ahol nincs több párt és a jelöltek azonos programmal lépnek fel. Ezzel az állásponttal könnyen tudunk vitázni. A demokrácia szó eredeti értelmezése és jelentése szerint népuralmat jelent. Nálunk nincs többpártrendszer, de népuralom, tehát demokrácia van. A Horthy-rendszerben többpártrendszer volt, de még a szocializmus, a kommunizmus esküdt ellenségei sem állítják, hogy volt demokrácia, mi pedig tudjuk, hogy fasiszta diktatúra, és nem a nép képei(Folytatás a 3. oldalon)