Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-22 / 171. szám

2 23 éves a népi Lengyelország Az emberi boldogulás, a humanizmus min­den híve őszinte tisztelettel köszöntötte ta­valy a lengyel állam milleneumát. Ma, a népi Lengyelország fennállásának 23-ik évforduló­ján küldi újra szívből fakadó üdvözletét. Mi magyarok úgy érezzük, az első sorban lévők között a helyünk, amikor a baráti lengyel néppel együtt ünnepelnek a békés nemzetek. Lengyelországnak természeti kincsekben és népségekben gazdag tájai vannak, elbűvölők a városai és falvai. A lengyel ipar, bányá­­szat, mezőgazdaság, kereskedelem grafikonja folyamatosan fölfelé ível. 1946-hoz képest a nemzeti jövedelem ötszörösét is jóval meg­haladja. Ez a tény egymaga kifejezi a lengyel népgazdaság életerejét, s utal arra a már meglévő szilárd szocialista alapra, amelyre az új, minden eddiginél szebb, gazdagabb és boldogabb Polónia épül. Mi magyarok, igen jól tudjuk, mit jelent évszázadokon át a balsorssal viaskodni, s az óriási megpróbáltatásokat leküzdeni. Lengyel barátaink történelmi múltjuk során éppúgy harcoltak nemzeti létükért, függetlenségükért és szabadságukért, mint ahogy mi is harcol­tunk. A két népet vérrel megpecsételt barát­ság köti egymáshoz. Ha képletes is a szó, valót állítunk, amikor azt mondjuk: haza megy a magyar, amikor Lengyelországba megy, és otthon érzi magát a lengyel, ha el­látogat hozzánk. Sok azonos vonás jellemzi a múltunkat, de több a jelenünket és még több közös a jövőnket. Lengyelország kimagasló sikereket ért el a szocializmus építésében. És a lengyel nép ott van mindenütt, ahol kiállnak a népek testvérisége, szabadsága és a világ békéje mellett. Lengyelország aktív és következetes küzdelmet folytat az imperializmus ellen. Szolidáris a Szovjetunió és a szocialista or­szágok békés célokat követő külpolitikájával. A világ valamennyi népe számíthat Lengyel­­országra igazságos ügyének védelmében. Történelmi barátság a magyar és a lengyel nép testvérisége. Azonosak a céljaink. Erős honvédelmünk az általános békét szolgálja. A Varsói Szerződésben tömörült országok né­pei és köztük a lengyel és a magyar nép ösz­­szetartása egyik záloga annak, hogy sem len­gyel földön, sem a mi hazánkban nem tör­ténhetik soha többé más, mint amit a nép akar. Köszöntjük lengyel barátainkat nagy nem­zeti ünnepükön. Velük vagyunk. Együtt ha­ladunk új sikerek felé. F. M. Egy hét a világpolitikában # Közel-keleti holtpont az ENSZ-ben. # Arab csúcsmegbeszélések Kairóban. # Költségvetési krízis Bonnban. # Szovjet figyelmeztetés. # „Fehér könyv” a brit katonapolitika változásairól. M­int ama bizonyos júniusi nap óta állandóan — ezen a héten is a közel-keleti válság állott a nemzetkö­zi figyelem középpontjában. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének színhelyén lázas munka folyt , ám elsősor­ban a kulisszák mögött, a külvilág kizárásával. Hétfőn elnapolták a világszervezet rendkívüli közgyűlését, amely csak pénteken folytatta mun­káját. Az elnapolás célja az volt, hogy időt adjanak olyan kompromisszumos határozati javaslat kidolgozásához, mely megkaphatja a szükséges két­harmados többséget. A jelek szerint erre — legalábbis a legközeleb­b jövőben — nem sok kilátás van: az ENSZ adós olyan határozattal, amely megfelelő formában és gya­korlatilag is keresztülvihető módon követelné az izraeli megszálló csapatok kivonását az elfoglalt arab területeikről. Az izraeli kormány maga­tartása nehezíti akcióival ilyen ENSZ-határozat létrejöt­tét Hiszen a Jeruzsálem óvá­rosának kiürítésére hozott, majd ismételten megerősített, elfogadott határozatot sem hajtottak végre. Erre a maga­tartásra hívta­ fel a figyelmet Gromiko szovjet külügyminisz­ter levele, amelyet az ENSZ biztonsági Tanácsának elnö­kéhez intézett, s amely arra int, hogy az utóbbi napok­ban sorozatosan kirobbant konfliktusok, amelyek a Biz­tonsági Tanács tűzszüneti ha­tározatának izraeli megsérté­sét jelentik , „rendkívül ve­szélyesek és nagyobb arányú katonai konfliktussá fajulhat­nak”. Az izraeli kormány a Gromiko-levéllel kapcsolatban válaszlevelet intézett az ENSZ közgyűlés elnökéhez, amely­ben a maga részéről az arab államokat vádolta agresszió­val. Az ENSZ-ben bekövetkezett „közel-keleti holtpont” háttere előtt zajlottak le az „arab csúcs” tárgyalásai Kairóban. Ezeket a tanácskozásokat vál­takozó számú résztvevővel folytatták. Jellegzetességük azonban az volt, hogy Huszein jordániai király csak a ta­nácskozások legelső fázisában vett részt, Szaúd-Arábia, Lí­bia, Marokkó és Libanon képviselői pedig távolmarad­tak a megbeszélésektől. Hymadon e tanácskozáso­kon a vendéglátó Nasszer el­nökön kívül az algériai, a szíriai, az iraki és a szudáni államfő vett részt. A megbe­szélések csúcspontján Rume­­dien algériai és Aref iraki ál­lamfő a hét elején Moszkvába utazott, ahol tárgyalásokat folytatott Brezsnyevvel és Ko­sziginnel. A moszkvai látoga­tás t­tán visszautaztak Kai­róba, ahol beszámoltak a Szovjetunióban folytatott esz­mecsere eredményeiről. A hét figyelemre méltó és mélyebb össz­efüggéseket is felvető eseményei közé tarto­zik, hogy Nyugat-Európa két vezető országában, Nagy-Bri­­tanniában és Nyugat-Német­­országban kiéleződött a belpo­litikai helyzet Ez az éleződés sok azonos vonást mutat, bár a két ország nemzetközi és katonai helyzete különböző. Ami Nyugat-Németországot illeti, a kiindulópont az, hogy a gazdasági stagnálás, sőt visszaesés veszélyes pénz­ügyi lépésekre kényszerítette a kormányt s ennek során hozzányúltak az eddig „tabu”­­nak tekintett katonai költség­­vetéshez is. Noha a csökken­tés nem volt jelentős, nyom­ban kétirányú válságot rob­bantott ki. Egyrészt Schröder hadügy­miniszter a nyugatnémet tá­bornoki kar nyomását kife­jezve tiltakozott, sőt állítólag lemondással fenyegetőzött. Másrészt az Egyesült Álla­mok nyíltan kifejezte elége­detlenségét. A nyugatnémet krízis nap­világra hozott olyan belső feszültségeket, amelyek külö­nösen időszerűvé teszik a bonni alkotmányjogi tervek­kel kapcsolatos, e héten nyil­vánosságra hozott szovjet ál­lásfoglalást. A TASZSZ-nyi­­latkozat arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a kivételes tör­vények rendszere, amelynek kidolgozását a jelenlegi bonni kormány is folytatja, súlyos fenyegetést jelent Európa biz­tonsága szempontjából. U­gyancsak a hadügyi költ­ségvetés körül bontakozott ki e héten az angol po­litikai válság A kiinduló­pontot az úgynevezett „Vé­delmi fehér könyv” nyilvános­ságrahozatala jelentette. Ez előirányozza a katonai kiadá­sok fokozatos és lassú csök­kentését és a „Szueztől ke­letre” politika fokozatos fel­számolását. A fehér könyv világossá teszi, hogy nem elvi vagy erkölcsi meggondolások alapján hozták ezt a határo­zatot, hanem egyszerűen azért, mert Nagy-Britannia gazda­sági helyzete nem bírja elvi­selni a „Szueztől keletre” po­litika tehertételeit, s így a 70-es évek közepéig bezáró­lag Londonnak katonailag vissza kell­ vonulnia Délkelet- Ázsiából. Ez a dolog lénye­gét tekintve az Aden, Ma­laysia és Singapore területén lévő katonai bázisok felszá­molását jelentené. napló Hogyan élnek a lengyelek ?­ ­ A Lengyel Népköztár­­­saság területén lakó 31­0 millió 800 ezer lengyel ,­ 40 százaléka gyermek és húsz éven aluli fiatal. 1966-ban több mint 530 ezer gyermek jött a vi­lágra. Ugyanebben az év­ben 226 700 házasságot kötöttek. 1965-ben 23 500 válás történt. Egy négyzetkilométerre 102 lakos esik, tehát alig valamivel kevesebb, mint Magyarországon. A lakosság fele városokban, fele pedig falvakban él. A lengyelek keresetük­ből 38 százalékot költe­nek élelmiszerre, ebből a legtöbbet húsra (9,5 szá­zalék). A lengyelek át­lagban naponta egy liter tejet isznak. Évente sze­mélyenként 50 kiló hiúst,­­162 darab tojást, 15 kiló zsírt és 33 kiló cukrot fogyasztanak, 24 liter sört isznak, és 1700 darab ci­garettát szívnak. Fock Jenő fogadta a török követet Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke pénteken be­mutatkozó látogatáson fo­gadta Veysel Versan rend­kívüli követet és meghatal­mazott minisztert a Török Köztársaság magyarországi követét. Az EAK új hadügyminisztere Kairó: Kairóban pén­teken hivatalosan bejelen­tették, hogy Amin Hamed Hoveidi államminisztert ne­vezték ki az EAK új hadügy­miniszterévé. Az új had­ügyminiszter az arab és isz­lám kérdések elismert szak­értője. Hoveidi az EAK nagykövete volt Irakban Kasszem elnöksége idején, majd 1965 októberében Mohieddin kormányában tá­jékoztatási miniszter, ké­sőbb pedig államminiszter volt. Hoveidi elődjét, Mo­hammed El-Bisrit június 19-én nevezték ki. A sze­mélycserét nem indokolták. Magyar államférfiak üdvözlő távirata lengyel államférfiakhoz WLADYSLAW GOMULKA elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának; EDWARD OCHAR elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa­­elnökének; JÓZEF CYRANKIEWICZ elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Varsó, Kedves Elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nagy nemzeti ünnepe, Lengyelország újjászületésének 23. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Kormánya, az egész magyar nép nevében üdvözletünket és jókívánságain­kat küldjük Önöknek és a testvéri lengyel népnek. Népünket őszinte örömmel töltik el azok a kiemelkedő eredmények, amelyeket Lengyelország népe a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével a szocializmus építésének minden területén elért. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy népeink barátsága, országaink sokoldalú együttmű­ködése évről évre mélyül és erősödik. Meggyőződésünk, hogy az internacionalizmus elvein alapuló barátságunk és együttműködésünk országaink érdekeit, az egész közösség egységének megszilárdítását és a béke ügyét szolgálja. A lengyel nép nagy történelmi évfordulóján szívből kívánunk a testvéri lengyel népnek és önöknek, kedves elvtársak, újabb nagy sikereket szocialista hazájuk felvirá­goztatásában, és a békéért folytatott következetes harcuk­ban. Budapest, 1967. július 21. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; FOCK JENŐ, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. Július 23—augusztus 1 IATO-Szolidaritási hét az arab népekkel A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség berlini rend­kívüli végrehajtó bizottsági ülésén megvitatta a közel-ke­leti helyzetet, az izraeli ag­ressziót és akcióprogramot dolgozott ki az agressziótól sújtott arab népek támogatá­sára. E program keretében július 23—augusztus 1 között a DÍVSZ megrendezi az arab népek és ifjúság iránti nem­zetközi szolidaritás hetét. A DÍVSZ irodája felhívás­sal fordult a tagszervezetei­hez, hogy gyűjtésekkel, gyógy­szerekkel, szolidaritási nagy­gyűlésekkel és más formában juttassák kifejezésre szolida­ritásukat az arab népekkel és ifjúsággal, s nemzetközi mére­tű szolidaritási akciókkal ítél­jék el az izraeli agressziót s annak következményeit. A DÍVSZ irodája költe­ményben bélyegezte meg az izraeli agressziót. A közle­mén­y hangsúlyozza: " Felháborodással értesül­tünk arról, hogy az izraeli hatóságok önkényesen letar­tóztatnak olyan izraeli állam­polgárokat, akik szembefor­dulnak a kormány agresszív politikájával és a megszállt arab területek birtoklásával. A letartóztatási kampánynak máris számos áldozata van, köztük több kommunista ifjú­sági vezető. A DIVSZ hatá­rozottan elítéli az izraeli kor­mány újabb önkényes intéz­kedéseit és követeli a jogta­lanul letartóztatottak haladék­talan szabadon bocsátását. A lengyel villamosok, trolibuszok és autóbuszok az év folyamán 5 mil­liárd 70 millió utast szál­lítottak. A vasutakat 943 millió 900 ezer utas vet­te igénybe. Egy év alatt Lengyelországban több mint 131 millió távolsági­­ beszélgetést folytattak. Sok telefonhívás után végre Bécs egyik I. kerületi for­galmas terén irodájában meg­találtam Simon Wiesenthal okleveles mérnököt, ő buk­kant először a tömeggyilkos Eichmann nyomára és segí­tette elfogni, bíróság elé állí­tani a náci háborús bűnöst. Wiesenthal éppen akkor érke­zett vissza amerikai, kanadai, angliai és hollandiai hosszú hivatalos útjáról. Legutóbb a Washingtoni National Press Club sajtóértekezletén­­szólalt fel, de láthattuk a Csehszlovák Televízió előadásában is. Sze­rencsém volt, mert másnap ismét külföldre készült, s így kevés idő állt rendelkezésére. Íróasztalán egy halom levél Távollétében érkeztek. Ott van még néhány példányban emlékiratainak spanyol fordí­tása. Rövidesen megjelenik cseh fordításuk is a prágai Svoboda kiadóvállalatban, íróasztala mögött hatalmas vi­lágtérkép. Közben folyton cseng a telefon és Wiesenthal több nyelven, főként angolul beszél az érdeklődőkkel. — Azt hiszem, legjobb lesz, ha mindjárt a tárgyra térünk. Mi igaz abban, hogy Bormannt Közép-Amerikában látták, bár tudjuk, hogy Guatemalában nem az igazi Bormannt fog­ták el. Még ma is az a hír járja, hogy Bormann többször járt Dél-Amerikában, s állító­lag ott akar letelepedni? — Sajnos, megtévesztették a közvéleményt A Guate­malában letartóztatott illető ujjlenyomata nem egyezett Bormannéval., Kizárt dolog, hogy a 67 éves Bormann a gyilkos éghajlatú Közép-Ame­rikában tartózkodna, amikor nyugodtan élhet a kellemes Él-e Bormann? éghajlatú argentínai, para­guayi vagy chilei magaslati vidéken. A volt náci fejesek egyébként nagy vagyonnal és vállalatokkal rendelkeznek s így Bormann és cinkosai fényűzően élhetnek. Paraguayban a német szár­mazású Stroessner diktátor különleges védelmet biztosít nekik. Szerintem Dél-Ameri­­kában vagy 16 ezer náci él­het. Törökországban 35, Por­tugáliában 58, Chilében 98, Spanyolországban 112, Argen­tínában pedig 235 jól jövedel­mező vállalatuk van. Tudjuk, hoffy Bormann nyolc álnevet használ, állandóan négy testi őr veszi körül, s kiterjedt vé­delmi hálózata már messziről jelzi valamilyen gyanús ide­gen közeledését. Bizonyára nagy szenzáció lenne Bormann kézre kerítése, mert a zsidókon kívül ren­geteg németet küldött a ha­­laiba, s még Nyugat-Német­­országban is szigorú büntetés várna rá, hogyan reagálnak a neonáci körök a munkájára? — Elhiheti, hogy nem tet­szik nekik tevékenységem és emlékiratom, melyben kifej­tettem, hogy az osztrákok is felelősek hárommillió zsidó meg"­"ilkolásáért. Gustav Zel­­linger szabadságpárti képvi­selő a parlamentben támadást intézett ellenem és a vezeté­sem alatt álló központ ellen. Fridrich Peter, a nácikkal ro­konszenvező Osztrák Szabad­ságpárt elnöke is Doszen uszí­tott ellenem. Éles levélben válaszoltam neki. Róla egyéb­­ként bebizonyosodott, hogy SS-főrohamvezető volt. Becsü­letsértésért bepereltem és kér­tem képviselői mentelmi jogá­nak felfüggesztését Más al­kalommal Rajakowitschot, az ismert náci fejest, Eichmann egyik cinkosát bíráltam, aki ma Ausztriában milliomos és kereskedelmi vállalatokkal rendelkezik. Erre ő perelt be engem. A per még folyamat­ban van, nemrég volt egy tárgyalás. Greh Imre Beszélgetés Simon Wiesenthallal A 1961. JÚLIUS 22. torpedórombolók „háztűznézőben“ Ozecosz, a Pravda mont­reali tolyósítója arról ír, hogy a világkiállítás kikötőjében a NATO zászlaja alatt hor­ganyt vetett egy amerikai, egy holland és egy kanadai torpedóromboló. „Normális gyakorlat, hogy hadihajók ellátogatnak az Expo'67-re az egyes részvevő ország nemzeti napja alkal­mából — írja a Pravda tu­dósítója.­­ Az Egyesült Ál­lamok, Hollandia és Kanada nemzeti napja azonban már rég lezajlott a világki­állítá­son. Ozerov elmondta, hogy a három hajó egy angol tor­pedórom­baló társaságában január óta részt vett a „háztűzmerő” elnevezésű ten­gerészeti hadgyakorlaton. A montreali látogatás ennek a hadgyakorlatnak a folytatása és meghatározott rendelteté­sű politikai demonstráció.­ Furcsa — jegyzi meg a tudó­sító —, hogy a világkiállí­tás kanadai rendezősége nem csak kikötőt bocsátott a NATO-egységek rendelkezé­sére, hanem a látogatást sa­ját hivatalos kiadványában az Expo'67 „fontos esemé­nyének” minősítette. Befejeződtek a bolgár—mongol tárgyalások Pénteken Ulan Bátorban befejeződtek a bolgár—mon­gol tárgyalások. Aláírták a két ország barátsági és együttműködési szerződését, a bolgár—mongol gazdasági, valamint tudományos és mű­szaki együttműködési kor­mánybizottság létrehozására vonatkozó egyezményt, s a bolgár párt- és kormánykül­döttség mongóliai látogatásá­ról kiadott közös közleményt. A hivatalos okmányokat bolgár részről Todor Zsiv­­kov és Georgi Trajkov, mon­gol részről Jumzsagij­ Ce­­denbal és Zsmszarangij­ Szambu látta el kézjegyével. Pénteken a Mongol Nagy Hurál üléstermében mongol— bolgár barátsági nagygyűlést tartottak, amelyen Cedenbal és Zsivkov mondott beszé­det.

Next