Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

20 Megnyílt a béke-világtalálkozó Berlin­­ Szombaton délelőtt a berlini Sporthalléban megkezdte munkáját a nemzetközi bé­ke-világtalálkozó. Az ünne­pélyes megnyitón 50 nem­zetközi szervezet és majd­nem száz országos szervezet küldöttei gyűltek össze. A béke-világtalálkozó ko­runk legfontosabb kérdéseit — a vietnami helyzetet, az európai béke és biztonság, a leszerelés kérdéseit, a kö­zel-keleti helyzetet, a gyar­mati rendszer és a neokolo­­nializmus elleni harcnak, va­lamint a népek nemzeti füg­getlenségének kérdéseit­ vi­tatja meg.* Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin távirat­ban üdvözölte a béke-világ­­találkozó részvevőit. ♦ NEW YORK: Az ENSZ gyámsági bizottsága pénteken befejezte háromhetes üléssza­kát és felszólította az Egyesült Államokat, tegyen előkészüle­teket a­­ gyámsága alatt álló csendes-óceáni Mikronézia szigetvilág önrendelkezési jo­gának megoldására. + ROMA: Július 1-től Olaszor­szágban 60—70 órával drágább lesz minden újság. A helyi sajtó közlése szerint egyidejűleg 20—25 százalékkal emelik bizonyos ci­garettafajták árát is. + CARACAS: A Latin-Ame­rikai Keresztény Szakszerve- s­zeti Szövetség pénteken felhí­­í­vást intézett Latin-Amerika minden dolgozójához, hogy jú­lius 9-én szüntessék be a munkát és szervezzenek szo­lidaritási megmozdulásokat az argentin dolgozókkal. Július 9-e Argentína függetlenségé­nek napja és a felhívás rá­mutat, hogy az ország függet­lenségét és szabadságjogait soha nem csúfolták meg olyan mértékben, mint a jelenlegi diktatórikus rendszerben. ♦ CORSIER-SUR VEVEY: A svájci Corsier-Sur Vevey nevű kisvárosban szombaton tartotta esküvőjét Josephine Chaplin, a világhírű filmművész 20 éves szí­­­nésznő lánya. Férje egy 31 éves­­ gazdag görög kereskedő. Az eskü­vőn jelen volt Charley Chaplin és felesége. ♦ RÓMA: Az olasz kormány pénteken este hozott döntése értelmében 3 milliárd 700 mil­lió lírát utalnak ki a süllyedő város, Velence megmentésére. ♦ EDINBURGH: Kincsva­dászok kezdtek lázas ásatáso­kat egy ősi skót kastély rom­jai alatt, ahol egy, a közel­múltban napfényre került le­írás szerint állítólag 1592-ben egymillió font sterling értékű spanyol aranyat rejtettek el. Letartóztatták Abernathyt Charleston­ A dél-karolinai Charlestonban péntek este letartóztatták Ralph Abernathy lelkészt, a meggyilkolt Martin Luther King néger polgár­jogi vezető utódát. Abernathy 400 néger békés fel­vonulását vezette a városban, akik ily módon juttatták kifejezésre szolidaritásukat a sztrájkoló kór­házi alkalmazottak iránt. A fel­vonulókra fegyveres rendőrök, va­lamint a nemzeti gárdának a he­lyi hatóságok parancsára nem sokkal a demonstráció előtt a vá­rosba vezényelt katonái vetették magukat. A rendőrök gumibotok­kal törtek utat Abernathyhoz, akit társainak szoros gyűrűje vett kö­rül. A felvonulás több résztvevő­jével együtt Abernathyt rendőri kocsiba tuszkolták és elhurcolták. + ATHÉN: Papadopulosz, a görög katonai rezsim minisz­­erelnöke pénteken közoktatás­ig vallásügyi miniszterként is etette az esküt és ily módon immár négy tárca birtokosa. Az említett két tisztségen kí­vül ő a hadügy- és külügymi­niszter is. Papakosztantinu közoktatás- és vallásügyi mi­­niszter csütörtökön mondott le. KS­D. NAPLÓ, TELEFOTO Barnard professzor box meccse A szívátültetési műtétjei ré­vén világhírnévre szert tett Barnard fokvárosi profesz­­szor a szombatra virradó éjszaka botrány középpont­jává lett egy római étte­remben. A professzor éppen vacso­ráját fogyasztotta, az olasz sajtó által „menyasszony­ként” emlegetett húszéves Barbara Zöller, valamint több barátjának társaságá­ban, amikor egy szemfüles római fotoriporter több fel­vételt készített a párról.­­ Amint Barnard észrevette a „merényletet”, a fényké­pészhez lépett és felszólítot­ta, hogy adja át neki a filmtekercset. A fényképész erre nem volt hajlandó, mi­re Barnard rávetette magát, kikapta kezéből a fényké­pezőgépet és megsemmisí­tette a tekercset. Az AFP jelentése szerint az incidens valóságos boxpárbaj köze­pette zajlott le. A fényké­pész közölte, hogy feljelen­tést tesz Barnard ellen. ♦ CANOSA DI PUGLIA: Az olasz rendőrség letartóz­tatta az 54 éves Antonio Met­­tát, aki öt évig egy kamrába zárva tartotta 82 éves apósát és annak 79 éves fivérét, hogy ő vehesse fel nyugdíjukat. A rendőrség figyelmét a szom­szédok hívták fel a szokatlan bűntényre, miután erős kel­lemetlen szag áradt a kamrá­ból. -1 TOKIÓ: Tíz órán belül két ízben rázkódtatta meg erős földrengés Észak-Japánt és a Hokkaido sziget egyes részeit péntek este, illetve szombat hajnalban. A föld­rengés epicentruma 57 kilo­méterre az óceán feneke alatt volt. Károkról és személyi sé­rülésről nem érkezett jelentés. m­antati napid Őrségváltás az Elysée palotában Harc a miniszteri tárcákért Jacques Chaban-Delmas, akit Georges Pompidou köz­­társasági elnök pénteken este megbízott az új francia kor­mány megalakításával, szom­baton délelőtt hivatalosan is megkezdte tanácskozásait az új kormány összeállítására. A francia fővárosban úgy vé­lik, hogy valószínűleg már vasárnap, de legkésőbb hét­főn sor kerül az új kormány kinevezésére, amely szerdán megtartja első minisztertaná­csi ülését Georges Pompidou elnökletével. Csütörtökön pe­dig szavazás nélküli nyilat­kozatával ismerteti program­ját a parlament két házában. Még mindig nem született döntés a legfontosabb tárcák tekintetében. Georges Pompi­dou és Antoine Pinay péntek esti hosszú telefonbeszélgetés után, bár az utolsó szót még nem mondták ki, valószínű­nek tűnik, hogy Pinay volt miniszterelnök, aki De Gaulle tábornok 1958-as kormányá­ban pénzügyminiszterként a frank reformját végrehajtotta, belép a kormányba. Ennek következtében újra előtérbe került a pénzügyminiszteri posztra Valery Giscard d’Esta­­ingnek, a független köztársa­ságiak vezetőjének személye, aki Georges Pompidou kor­mányában már betöltötte ezt a tisztet. Jacques Chaban-Delmas-t, a nemzetgyűlés elnökét újságírók veszik körül, amint távozik az elnöki palotából. Pompidou a nemzet­­gyűlés elnökét bízta meg az új francia kormány megalakításával. Román vélemény a moszkvai tanácskozásról Bukarest: A Scinteia szombati számában Az anti­­im­perialista harc zászlaja alatt, a kommunista mozga­lom egységének erősítéséért címmel vezércikk jelent meg a kommunista és munkáspár­tok moszkvai tanácskozásának fő dokumentumáról. A lap hangsúlyozza, hogy a közvélemény teljes egyetér­téssel fogadta a román kül­döttség magatartását, állás­­foglalását, azt, hogy tevéke­nyen vett részt a tanácsko­zás munkájában. Pozitív je­lenségnek értékeli a vezércikk a széleskörű és­­ termelékeny ■nézsetcserét az anttiimperia­­lista harc jelenlegi problé­máiról, valamint az akció­­program kidolgozását az egy­ség megvalósítására az anti­­imperialista harcban. Megelégedéssel veszi tudo­másul a vezércikk, hogy fi­gyelembe vették néhány párt­nak, többek között a Román Kommunista Pártnak a doku­mentum tökéletesítését célzó elgondolásait. A román párt és kormány politikáját a valamennyi szo­cialista országhoz való jó vi­szony jellemzi — hangzik a vezércikkben. A cikk helyte­leníti, hogy a tanácskozáson egyes pártok küldöttei bírál­ták mások tevékenységét, ugyanakkor megelégedésének ad hangot, hogy az elfogadott fő dokumentum nem tartal­maz elítélést és megbélyeg­zést vagy nyílt támadást más pártok ellen. Csakis a nézetel­térések megszüntetésére, az egység helyreállítására irányuló igye­kezettel érhető el — fejeződik be a vezércikk —, hogy a nemzetközi kommunista moz­galom teljesíthesse történelmi feladatát, hogy a népek él­csapata lehessen a békéért és szabadságért, a fejlődésért, a szocializmusért vívott harcban. A kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése (Folytatás az 1. oldalról) A kormány és a SZOT ve­zetői megállapították: káros és egészségtelen jelenség, hogy több iparvállalat munkaerő­­szerzés érdekében az újonnan felvett dolgozók részére ked­vezőbb bérezést biztosít, mint az azonos munkakörben dol­gozó törzsgárda tagoknak. Ezért felhívják a gazdasági és szakszervezeti szerveket, hogy maguk is lépjenek fel a törzs­gárda érdekei hatékonyabb védelmében és jogait a kollek­tív szerződésben is biztosítsák. A SZOT vezetői felhívták a figyelmet arra a tarthatatlan helyzetre, hogy tsz-ek, több, főleg budapesti iparvállalattal munkavállalási szerződést kö­töttek és a gyári munkások közül toborzott fiktív tsz-ta­­goknak az átlagosnál maga­sabb bért fizetve végeztetik el azt a munkát, amire szer­ződtek. Ez a helyenként ta­pasztalható gyakorlat ellenke­zik jogrendünkkel, nem javít érdemben a gyár munkaerő­problémáján és rontja a szö­vetkezetek tekintélyét. A kor­mány és a SZOT hathatós in­tézkedéseket tesz az ilyen jog­ellenes gyakorlat felszámolá­sára. A tárgyalások során szóba kerültek a következő ötéves terv munkálatai, a főbb el­képzelések. A szakszervezetek részt vesznek a dolgozók élet- és munkakörülményeivel ösz­­szefüggő témák kidolgozásá­ban. Egyetértés volt abban, hogy a negyedik ötéves terv­vel kapcsolatos elképzeléseket a Szakszervezetek Országos Tanácsa és Elnöksége megvi­tatja, hogy a kormány a ja­vaslatok figyelembevételével alakíthassa ki állásfoglalását. A kormány vezetői ezúton is felhívják a különböző szintű gazdasági irányító szerveket, hogy az üzemi demokrácia ad­ta lehetőségeket felhasználva, vonják be a szakszervezeteket és a dolgozókat e kérdések megtárgyalásába. A továbbiakban a szocialis­ta brigádvezetők országos ta­nácskozásán elhangzottak ke­rültek megbeszélésre. Egyet­értés volt abban is, hogy a javaslatok alapján szükséges a szocialista brigádok erköl­csi-anyagi elismerésének fo­kozása. 1969. június 22. Június 22. tanulsága 1941. június 22-én hajnal­ban a hitleri hadsereg ha­talmas tüzérségi és légi elő­készítés után betört a Szov­jetunió területére. A fasisz­­■­ták Anglia és Franciaország ellen 135 hadosztállyal, 2600 tankkal, 3500 repülővel tá­madtak, de a Szovjetunió nyugati határain már 181 hadosztályt, 3700 tankot és 4950 repülőgépet állítottak csatasorba, öt és fél millió embert összpontosítottak, hogy a Barbarossa-terv szerint villámháborúban leigázzák a szocializmus nagy országát! Az emberiség egész törté­nelme során egyetlen nép­nek sem kellett olyan ször­nyű megpróbáltatásokat ki­állnia, mint a szovjet nép­nek, melyre a soha nem lá­tott vad erő zúdult. Akasztó­faerdők, tömegsírok, üszkös romok jelezték a fasiszta alakulatok útját. Ám ezek­ben a napokban, hónapok­­ban ismét beigazolódott Le­nin látnoki megállapításá­nak igazsága: „Soha sem le­het legyőzni azt a népet, amelyben a munkások és pa­rasztok többsége megismerte, megérezte és meglátta, hogy ők a szovjet hatalmat védik, a dolgozók hatalmát”. Már 1941 végén Moszkva alatt csődöt mondott a fa­siszták villámháborús terve és a sztálingrádi győzelem végképp bizonyította: a Szov­jetunió az a döntő erő, amely alkalmas arra, hogy megsem­misítse a hitleri sereget, megmentse az emberiséget a fasizmus borzalmaitól. A kommunista és mun­káspártok most végetért moszkvai tanácskozásán el­fogadott fő dokumentum vi­lágosan rámutat: „Az impe­rializmus szülötte a fasizmus — a politikai terror és a haláltáborok rendszere... Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosz­tály, s minden imperialista­ellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokrá­ciáért, a nemzeti független­ségért és a szocializmusért harcol”. 1941. június 22­., nagy tanulsága, hogy a gyalázatos rablóháború döbbentett csak rá népeket, hogy megenged­hetetlen bűn­tétlenül szem­lélni az imperializmus mes­terkedéseit. Június 22. figyel­mezteti az emberiséget: ne engedje elhatalmasodni az esztelenség és a gyűlölet prófétáit, fékezze meg a há­borús gyújtogatókat. olíTf 317 EtoinasimnareisscUti • Az egységtörekvések győzelme Moszkvában • A dél-vietnami ideiglenes kormány nemzetközi sikere • Nixon kitart a „kölcsönösség” elve mellett • Beiktatták Franciaország új elnökét • A közel-keleti válság Az elmúlt hét ismét a moszkvai nemzetközi ta­nácskozás jegyében telt el, de ezenkívül sok más figyelemre méltó esemény követte egymást a világ­­politikában. A dél-angliai Eastbourne-ban lezajlott a Szocialista Intern­acioná­­lé XI. kongresszusa; több nyugatnémet és nyugat­berlini személyiség — köztük Klaus Schütz nyu­gat-berlini polgármester — tett látogatást Lengyelor­szágban; Helsinkiben meg­tartották a Demokratikus Nőszövetség VI. kongresz­­szusát; az angol kormány elejtette a sztrájkellenes törvényjavaslatot; a Biz­tonsági Tanács napirendre tűzte a rhodésiai kérdést; Rockefeller New York-i kormányzó folytatta latin­amerikai „ténymegállapí­tó” körútját. Moszkvában véget ért a kommunista és munkás­pártok nagy nemzetközi tanácskozása. A hetvenöt testvérpárt túlnyomó több­sége magáévá tette és alá­írta a tanácskozás fő do­kumentumát, amely mély­reható elemzést ad a nem­zetközi viszonyokról és a kommunista mozgalom helyzetéről, s ezen túlme­nően megfogalmazza az im­perializmus elleni harc prog­ramját. Az értekezlet egy­hangúlag elfogadta azt a kezdeményezést, hogy hív­ják össze az antiimperialis­­ta erők világkongresszusát. Kádár János elvtárs joggal állapította meg hogy a moszkvai tanácskozás törté­­netű jelentőségű esemény volt, amely új, hatalmas fegyvert adott a kommu­nisták, a haladó erők ke­zébe. Viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy a népképvi­seleti kongresszuson kikiál­tották a Dél-Vietnami Köz­társaságot, s máris több, mint húsz ország ismerte el a DVK ideiglenes forra­dalmi kormányát. Ez a gyors nemzetközi siker kétségtele­nül azt bizonyítja, hogy a dél-vietnami nép szabadsá­gáért és függetlenségéért küzdő nemzeti felszabadítási front vitathatatlan nemzet­közi tekintélyre tett szert, s ideiglenes kormányának megalakításával csupán be­tetőzte a politikai és kato­nai győzelmek hosszú so­rát. Érthető, ha a világ köz­véleménye felfokozott figye­lemmel és várakozással te­kint Párizs, vagyis az ott ülésező vietnami négyes konferencia felé. Binh asz­­szony, a DVK külügymi­nisztere a legutóbbi megbe­szélésen kijelentette: kor­mánya mindent megtesz azért, hogy a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front tíz pontja alapján eljussa­nak a probléma békés poli­tikai megoldásához. Ezzel szemben Nixon amerikai el­nök csütörtöki sajtóértekez­letén ismét felmelegítette a „kölcsönösség” képtelen el­vét, vagyis az amerikai csa­patok visszavonását ismét Hanoi úgynevezett válasz­lépésétől tette függővé. Beiktatták hivatalába Georges Pompidou-t, Fran­ciaország új köztársasági el­nökét, aki a múlt vasárnap a választásra jogosultak 37 százalékának szavazataival hét évre De Gaulle tábor­nok utóda lett az Elysée palotában. Miután Couve De Murville, De Gaulle utolsó miniszterelnöke lemondott, Pompidou Jacques Chaban Delmas-t nevezte ki minisz­terelnökké és megbízta az új kormány megalakításá­val. Pompidou súlyos gaz­dasági, pénzügyi és szociá­lis problémákat örökölt elődjétől. Helyzetét nagy­ban meghatározza, s egyben meg is nehezíti az a tény, hogy győzelmét csupán a választópolgárok egy harma­dának köszönheti, a gaulleis­­ták, a giscardisták, a cent­risták és részben a szélső­­jobboldal összefogásának.­­ Egyelőre nyitott kérdés, hogy támogatói miben biz­tosítanak neki szabad ke­zet, s miben kényszerítik en­gedményekre, kompromisz­­szumokra. Annyi azonban bizonyos, hogy a tényleges politikai választásból kire­kesztett baloldali milliók a maguk módján és lehetősé­geik szerint igyekeznek majd „beleszólni” a De Gaulle nélküli gaulleizmus belpo­litikájába. Egyiptomi értékelés sze­rint Gromiko szovjet kül­ügyminiszter Kairóban foly­tatott megbeszélései nagy­ban elősegítik a közel­­keleti helyzet tisztázását, a tárgyalási pozíciók kikristá­lyosodását. Az Al Ahram főszerkesztője szerint Gro­miko kairói látogatása vé­get vetett egy arabellenes lélektani kampánynak, mely­nek az volt a célja, hogy megzavarja a Szovjetunió és az arab népek baráti vi­szonyát. S miközben a dip­lomáciai erőfeszítések a kö­zel-keleti rendezés útját egyengetik, az izraeli légi­erő ismételten heves táma­dásokat intézett Jordánia ellen, s a Szuezi-csatorna mentén is egymást követték a többórás tűzpárbajok. Iz­rael a fegyverek nyelvén juttatja kifejezésre, hogy továbbra is diktálni sze­retné a békefeltételeket.

Next