Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-28 / 74. szám
1979. március 28. Siklósiak — a városi rangért Esélyesen pályázhat — Egy több központú településhalmaz vonzási központjává válik Ha kezünkbe veszünk egy olyan tanulmányt, mely azt latolgatja, hogy a magyarországi helységek közül melyik válhat várossá később, mindig megemlítik Siklóst is. — Nem véletlenül, hiszen az Országos Tervhivatal, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és természetesen a megye távlati fejlesztési elképzeléseiben, terveiben is helyet kapott ez a gondolat. Hogy mikor — öt, tíz év múlva — realizálódik, az már külön kérdés. Ma már talán megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy elsősorban a siklósiakon múlik. A kormány és a megyei vezetés ugyanis nagyon sokat tett már azért, hogy elősegítse, meggyorsítsa a szemmel látható objektív folyamatot. Az első nagy tett az volt, hogy még 1960-ban Siklósra telepítették a Pécsi Kesztyűgyár részlegét, mely 850 embert foglalkoztat ma már. Hogy mit jelent ez egy olyan településen, melynek lakossága a legújabb népszámlálás adatai szerint sem haladja meg a 7281 főt, aligha kell részleteznünk. Nagyon sokat jelentett Siklós számára Harkány is, mely tíz ország élenjáró — nemzetközileg ismert — gyógyfürdői közé küzdötte fel magát. Abban a tényben, hogy 3—4 ezer idegen fordul meg naponta Siklóson, nyilván nagy szerepe van Harkány több mint egymillió személyt számláló évi forgalmának is. A legsorsdöntőbb eseménylégis a BCM, tehát az a fejlemény, hogy Siklós szomszédságában építik fel az ország egyik legnagyobb célment- és mészművét. Kétszáztíz BCM-lakás épül Siklóson, s mivel a legtöbb lakásban más helyről „bevándorló” műszakiak és szakl munkások élnek majd, a község lakossága egyik évről , másikra 500—700 fővel gyarapodik. A BCM-lakások, i .eg Siklós egyéb lakásépít ázáséi miatt a község egész 17 intézmény-hálózata — óvodák, iskolák, kórház, üz 1 -ték, gyógyszertár stb — szűkké vált, újakat kell épít. zni. Nyilván, hogy az új létsítményekbe új pedagógusokra, orvosokra, kereskedelmi alkalmazottakra lesz szük- ,következésképp az iparfejlesztés egy kisebb láncreakciót von maga után. Siklós egyébként preferált terület, előnyben, illetve hitekedvezményben részesülnek azok az üzemek, amelyek ott fejlesztik az ipart. Jót tesz majd Siklósnak a fávaszabolcsi határhíd is, melynek felépítéséről a napokban döntöttek a magyar és jugoszláv szervek. Van tehát perspektíva, az a feltevés, hogy Siklós lakossága 1975-re elérheti a 10 ezer főt, nem ábránd, hanem reális lehetőség.* Dr. Sárosi Mátyás, Siklós 35 éves tanácselnöke, nem szívesen beszél a várossá válás esélyeiről. Előbb nagyközséggé kell válnunk — jegyzi meg, arra célozva, hogy nyáron nyerik el ezt a — sok munkát jelentő — rangot. Ettől függetlenül szorgalmasan tanulmányozza a városfejlesztésről szóló építészeti és szociológiai írásokat is, ami arra mutat, hogy tudatában van annak előttük a nagy lehetőség, a többi elsősorban már rajtuk múlik. Ez egyébként a község külső képén is lemérhető. Tíz éve még alig volt emeletes ház Siklóson, álmos volt az élet is. Most viszont egy egész városrész épül az emeletes házakból. Szerényen számolva ötszáz családot tudnak elhelyezni az 1975-ig felépülő emeletes házakban. A község tehát „magasodik”, s a számítások szerint 1975-re elérik a járási jogú, városok egy négyzetkilométerre eső 210 fős népsűrűségét. Az emeletes házak miatt meggyorsult a község közművesítése is. Új szennyvíztisztítómű épül, hatalmas, ostornyeles fénycsőlámpák szegélyezik már a főbb utakat. Egyre több helyen látunk aszfaltburkolatot, ma már nem is építenek makadámutat. Új művelődési otthont akarnak emelni, kiállításokon törik a fejüket , megélénkült az élet. Csak az ipartelepítés kilátásai nem látványosak. Szó van uoban arról, hogy bővül a kesztyűgyár részlege, fejlesztik a márványbányát, kitűnő kerámia alapanyagot találtak, meg ként is felfedeztek, egyelőre azonban nincs nagyobb terv. Ha e témát bogozgatni kezdjük, megjelenik előttünk Siklós sajátos problémája, a sokat emlegetett többközpontúság.* Először a — Siklós jövőjét latolgató — pécsi tervezőktől hallottam ezt a szót, most pedig dr. Szabó József, a Járási Pártbizottság titkára, országgyűlési képviselő vázol hasonló gondolatokat. A lényegük a következő: — A felszabadulás előtti Magyarország településszerkezetére a nagyvárosi falvak tengere képlet volt a jellemző. Közismert példája ennek Baranya, valamint a velünk szomszédos Somogy megye. Siklós övezetében egészen más településszerkezet alakul ki, melyben az ipar Beremendre, s — távlatokban — a Dráva partján épülő üzemekre koncentrálódik. A pihenés központja Harkány, a közigazgatás-művelődésügye pedig Siklós, mely természetes vonzási központot alkot e településhalmaz közepén. Mivel a tíz-húsz kilométeres távolság nem távolság többé, a környékbeli üzemek legtöbb dolgozója Siklóson él majd, s onnan közelíti meg a munkahelyét. A jelenlegi folyamatból ítélve, kétségtelenül ez a tendencia az uralkodó. Még fel sem épült a BCM, de már felvetődött, hogy hasznosítani kellene a vele szomszédos, 15 ezer négyzetméter alapterületű barakkvárost. Valószínű, valamilyen ipari célra fogják felhasználni, következésképp Beremend ipari túlsúlya fokozódik. Újabb gyógyszállók építésére készülnek Harkányban, következésképp a szolgáltatások erőteljes fejlesztésére lehet számítani. Siklós egyébként közigazgatási egységet alkot Harkány, Terehegy és Máriagyűd községekkel. Máriagyűd és Siklós között nem egészen egy, Siklós és Harkány között 4 kilométer a távolság, bár ez is csökken a beépítések következtében, nem beszélve a két települést öszszekötő arborétumról, illetve erdőről. Ami pedig Terehegyet illeti, az már összeépült Harkánnyal. Hogy mi lesz ennek a vége? Talán egy 16—20 ezer lakót számláló kisváros 1980 táján. A négy település össznépessége már ma is 11 és félezer főt számlál. Magyar László A PÉCSI KESZTYŰGYÁR kéri „Csongor" jeligét, jelentkezzen A MŰSZAKI , FEJLESZTÉSI OSZTÁLYON a gép ügyében. Dunant mind Tito Hárommillió forint üdültetésre A Közalkalmazottak Szakszervezete az idén hárommillió forintot költ szociális, kulturális és üdülési célokra. A művelődési intézmények, klubok, művészeti csoportok támogatására több mint 600 ezer forintot irányoztak elő, üdültetésre és az idős szakszervezeti tagok segélyezésére másfélmillió forintot szánnak; a sportköröket félmillió forinttal támogatják, ezenkívül a szakszervezet félmillió forinttal járul hozzá SZOT üdülők építéséhez. És akkor az utas... A közlekedés közelről Az ököljog renaszánsza? — „Nesze fiam, itt a bérlet" Orvosság a vesekőre Számok Pécsett — a csecsemőket is számítva — minden harmadik ember bérlettel utazik, a havonta eladott bérletek több mint hatvan százaléka pedig az összes városi autóbuszra érvényes. Ha valakinek kedve támadna autóbuszon bejárni Pécset, 170 kilométert kellene kocsikáznia, ennyi a várost behálózó autóbusz-vonalak távolsága. Hozzávetőleges számítások szerint naponta 180—200 ezer ember utazik autóbusszal Pécsett. Ezt a hatalmas forgalmat a huszonnégy óra alatt indított 2400 járat bonyolítja le. A gépkocsik többsége az éjféli órákban leáll, az éjszakai utasok öt kombinált — több vonalat is érintő — járattal juthatnak haza. Ahhoz, hogy viszonylag elfogadható tempójú legyen a közlekedés, naponta közel száz társasgépkocsinak kellene jönni-menni a városban. Jelenleg 80—85 autóbusz küszködik a forgalommal. A kocsikat minden áldott nap húsz órán keresztül hajtják, a gépkocsivezetők legalább tíz órát dolgoznak. A „csúcsok” ideje: reggel hattól nyolcig, délben tizenkettő és kettő, délután négy és hat óra között. A legzsúfoltabb járatok: tízes, húszas, negyvenes. A pontosság kedvéért meg kell jegyezni azt is, hogy — nem hivatalos becslésem szerint — csúcsforgalom idején legalább ötezer ember szidja a közlekedést... Tapasztalatok „A tessék középen előre menni!” felszólítás már olyan a pécsieknek, mint helente a harangszó. Annyit is törődnek vele. A kalauznő hangja két végállomás között a csendes könyörgéstől a vésztjósló sikolyig mindent végigjátszik— különösebb siker nélkül. Pedig az autóbusz egészséges „belső közlekedésével” gyorsabbá lehetne tenni a fel- és leszállást, rövidíteni a menetidőt. Ez még nem megy, mindenki ragaszkodik a megszokott helyéhez — különösen a csuklós rész kedvelt — tapodtat sem tágít —, a lépcsőn meg egymást tapossák az emberek. Energikus férfi. Középen száll fel, fütyül arra a húszhuszonöt emberre, aki türelmesen kaptat felfelé a hátsó ajtón. — Középen nincs felszállás! — Nekem mondja? — Kérem tessék leszállni! — Na ne játssza meg magát! A busz áll, az utasok unják a szópárbajt, valaki már azt ígéri, hogy lerugdossa a lépcsőn , mire leszáll. Amit ordítva közöl az utasokkal és a személyzettel, arra szokták mondani, hogy nem tűri a nyomdafestéket... Szeszélyesek a pécsi buszok. Az indulási időben jószerint csak a végállomáson lehet biztos az utas, a közbeeső megállóknál szerencse kérdése mikor érkezik a kocsi. A késést számon tartják az emberek, s odakiabálnak a vezetőnek: „már megint kártyáztak?” A kívülálló nem tudja: gyakran a kártyázásnál sokkal fontosabb ügyek elintézésére sem jut ideje a gépkocsivezetőnek. A késés inkább az utasok miatt van, ha lassúbb a fel- és leszállás, vagy szokatlanul nagy tömeg verődik össze a megállóknál Egyik nagy vívmányunk lenne, ha sikerülne megoldani a kalauz és utas békés egymás mellett élését. Különösen a kedves utas az, aki eleve indulatosan fogadja a kalauz minden ténykedését. Pedig nem buzgalomból kiabálja rekedtre magát... A fővárosban sorban állnak a megállóknál, a pécsi megállók mindegyike hangyabolyhoz hasonlít a csúcsforgalom idején. Ez bizonyos fokig érthető is, mert hiába várnak fegyelmezett sorban az utasok, ha három típusú kocsi közlekedik ugyanazon a vonalon, s egyiken elöl, másikon hátul kell felszállni. Ez persze még nem jelenti azt, hogy feltétlenül az ököljognak kell érvényesülnie a felszállásnál. Sokkal simábban vonulhatna el a „csúcsok” emberhulláma, ha valamivel fegyelmezettebbek, udvariasabbak lennénk. Pillanatnyilag ez lenne az egyetlen megoldás arra, hogy elviselhetővé tegyük a városbeli ingázást, mert arra nem lehet számítani, hogy a közeljövőben ugrásszerűen megnő az autóbuszok száma. Egyébként abban az esetben sem lehetne elkerülni a napi három „csúcsot”. „A közlekedés olyan, mint az időjárás — mondja Dede Sándor forgalmi osztályvezető —, nem lehet pontosan kiszámítani, mindig tartogat valami meglepetést” Emberek Nem lehet már messze az idő, amikor SZTK-receptre írják fel az autóbuszbérletet. Több idős ember ugyanis kifejezetten orvosi javaslatra buszozik: vesekövesek, jót tesz nekik az utazgatás... Találkoztak olyan asszonynyal, aki reggelente kétszerháromszor fordult a busszal, az unokájával együtt, mondván, hogy ilyenkor sétáltatja egy kicsit a gyereket... Van akit a gépkocsivezetői figyelmeztetés — szabálytalanul szállt fel — annyira sértett, hogy többszöri levélváltásra volt szükség önérzetének helyreállítására. Természetesen „hivatalból díjátalányozva” küldte a leveleket — nyilván mert közügy. A gyerekek szemmel láthatólag roppant élvezik az utazást, némelyik mama minden reggel közelharcot vív a leszállás érdekében. Anynyira viszont ne élvezzék, hogy „játékszer” legyen belőle, mert erősen terjedőben van az az új divat, hogy „nesze fiam, itt a bérlet, utazgass egy kicsit...” • ---Vágyak Több gépkocsi, még több gépkocsivezető, udvarias utasok, udvarias személyzet... Talán elég is ennyi. D. Kónya József Szársomlyó Szokolalt. 3 Kilencmillió forintos költséggel —mmm——— ........c Csatornahálózat és szennyvíztelep létesül Pécsváradon Hosszú évek óta megoldatlan a szennyvíz elvezetése Pécsváradon. Különösen a hóolvadás, csapadékos időjárás esetén aggasztó a helyzet a község központjában. A gépállomásról, a gyógypedagógiai iskolából és egyéb helyekről kiömlő szennyvíz, az esővel és talajvízzel keveredve szinte elárasztja az utcákat. Nehezíti a helyzetet, hogy az agyagos talaj kevés nedvességet szív magába, így a házak előtt hömpölygő szennyes vizet gyakran kell szippantással eltávolítani. A község fejlődése szempontjából oly fontos probléma megoldására még az elmúlt évben határozatot hozott a Községi Tanács végrehajtó bizottsága Tapasztalatcserén jártak Bonyhádon, ahol viszonylag kis költséggel létesített szennyvíztelep működik. Hasonló épül Pécsváradon is egy két lépcsős, 1973-ig megvalósuló kilencmillió forintos beruházási program keretében. A telep, valamint a csatornahálózat megvalósítására fordítja a községfejlesztési alapot a helyi Tanács, segít a Járási Tanács, és 5 millió forint támogatást ad a Megyei Tanács. Mindezek mellett a vállalatok és intézmények is részt vállalnak a tervek megvalósításában. Kiviteli szerződést kötöttek a Pécsi Közúti Építő Vállalattal és a munka a közelmúltban megkezdődött. Jelenleg a községen keresztül húzódó gerincvezetéken dolgoznak, amely előreláthatólag a nyár elejére elkészül. 1971. március 31-ig megvalósul a háromezer lakóegyenértékű biológiai oxidációs rendszerként működtetett szennyvíztelep is. A szennyvíz csatorna építésével egyidőben a csapadék zárt rendszerű elvezetésére is építenek csatornákat. A KPM ígéretet tett arra, hogy a fentiek megvalósulása után kétmillió forintos költséggel felújítja az utakat a csatornázott részeken. A gerincvezeték a Vár utcától a tsz-majorig halad, és a beruházás második lépcsőjeként a Dózsa György út, valamint az újtelepi rész csatornázása is megtörténik. Április — ■ üzemegészségügyi hónap Az idei áprilist is az üzemegészségügynek szentelik az egészségügyi szervek. A programról dr. Puskás Ödön megyei üzemi főorvostól kaptunk tájékoztatást. — Az áprilisi „üzemegészségügyi hónap” rendezvényei közül nagy fontosságot tulajdonítunk a Pécsett április 10- én tartandó tudományos tanácskozásnak, melyen országos nevű szakemberek részvételével beszéljük meg az üzemegészségügy aktuális problémáit. Április 23—24- én a nagykozári Virágzó Tsz segítségével kétnapos program keretében gyakorlati bemutatók mellett mezőgazdasági és egészségügyi szakemberek vitatják meg a mezőgazdasági nagyüzemek egészségügyi ellátása továbbfejlesztésének lehetőségeit. A kisebb üzemek egészségügyi felelősei és elsősegélynyújtói részére április 15-én és 18-án Pécsett egésznapos továbbképzéseket szervezünk. — Az „üzemegészségügyi hónapban” országos versenyt szeretnénk indítani az üzemi Vöröskereszt szervezetek megerősítése céljából. A vöröskeresztes aktívák az üzemegészségügy számtalan területén segítségére vannak az üzemorvosnak és az üzemegészségügyi szolgálat ma már szinte elképzelhetetlen az ő segítségük nélkül. — A továbbiakban filmvetítésekkel, előadásokkal szeretnénk ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy a túlzott alkoholfogyasztás milyen károsodást okoz az egyénnek és a társadalomnak egyaránt. Ez ugyan üzemegészségügyi vonalon nem jelent olyan súlyos problémát, mint a lazább kötelékben dolgozók, vagy az ifjúság szempontjából, mégis fontosnak tartjuk, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk.