Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

1170. május 20. A megiramodott város: Szigetvár új városrészek nőnek ki a földből — Élénkség, pezsgés mindenütt — fürdőváros, mely Harkánnyal vetekszik? — Itt egy új lakótelep lesz! ütött-kopott házacskákat látok magam előtt, rozzant faházakkal, űrgödrös udvari árnyékszékekkel, s persze apró kertekkel, ahol hagy­ma, saláta, ilyen meg olyan virág virít. Az egyik düle­­dező kerítés tövében gyerekekek játszanak a bodzabokor­nál, a kapálgató öreg mun­kás rájuk néz a kertből, s kiegyenesíti fáradt dere­kát ... Szóval itt új lakótelep lesz. Lesz és nem is soká. . A hátunk mögött már van két új emeletes ház, a har­madik most épül, s előttünk, a kapálgató munkás meg az ütött-kopott házacskák mö­gött megint új épületeket látok, lapostetőkkel és ágas­kodó tv-antennákkal. A két emeletes házcsoport tehát hamarosan összefolyik. Talán egy kilométerrel odább megismétlődött ez a jelenet, ott is elhangzott a bűvös lesz. Aztán utcákról hallottam, melyek nincsenek még, de lesznek. Nem ironi­kus értelemben használom a lesz, meg lesznek szokat: minden helyen, ahol elhang­zottak, a föld alatt van már a mindent behálózó vízve­zeték, van ahol már a szennyvíz- illetve csapadék­víz csatorna is. Tehát meg­kezdődött már, amire azt mondják: lasz. Húsz lakás híján 600 la­kást akarnak építeni Sziget­­várott a IV. ötéves tervben. Vagy még többet is. Berta József, a városi tanács terv­csoportvezetője szerint (ő a kalauzom) ez a minimum. — Ipar és új mechaniz­mus. Ez a kettő a varázs­szó! — válaszol a tervcso­portvezető egy kérdésemre. A kérdés úgy szólt, minek tulajdonítja, hogy így meg­iramodott Szigetvár? Hat­száz lakás öt év alatt, egy olyan városban, mely még a hozzácsatolt falvakkal is alig több, mint tízezer lakosú, igazán nem csekélység! Ilyen,­­még nem volt Szigetvárott. Mielőtt feltettem a kérdést, eszembe jutott, mit láttam Dombóváron meg Siklóson. Mintha ott is iramváltás tör­tént volna: több, lényegesen több emeletes ház épül, mint máskor. Ott is feltúrták az utakat, ott­­ is ásnak, csator­náznak, akárcsak Szigetvá­rott Miért ez a pezsgés, mi­vel magyarázzák, hogy nőtt a tempó? Erre kaptam azt a választ: ipar meg új mechanizmus. Ami a szigetvári ipart illeti: többszörösére növeli kapaci­tását a konzervgyár, megúj­­hodik, bővül a cipőgyár, új kirendeltséget létesít a DÉ­­DÁSZ, telephelyet az AFIT (Autófenntartó Ipari Tröszt), megnagyobbodik a Talajja­vító Vállalat, 500 ágyas kór­ház épül... Csupán a felso­rolt létesítményeknél 1300- zal növekszik öt—nyolc év alatt a létszám, s ezek egy része bevándorló lesz, ezért kell a sok lakás. Mindez persze avval jár, hogy gyorsuló ütemben fog növekedni­­a város lélekszá­­ma is, mely hosszú időn át majdnem stagnált... No de nézzük a kérdés másik ré­szét: hogy­ hogy ma ennyi pénzük van, ilyen sok lakást tudnak építeni? Öt-nyolc évvel ezelőtt még sokkal szegényebbek voltak! Erre kaptam azt a választ: új mechanizmus. Több pénz marad a vállalatoknál, a vá­rosi tanácsnál, tehát hely­ben. Hozzá kell tenni per­sze, hogy időközben gazda­gabb lett az ország is: több jut beruházásra. A látványos és a „semmi”. A látványos: egy hatalmas, vadonatúj víztorony, egy több mint negyven méter magas, henger alakú beton­test, mely minden átmenet nélkül nő ki a földből, a vá­ros nyugati szélén. Augusztus közepén ad először vizet, a tízemeletes magasságú háza­kat is ki tudja szolgálni. A „semmi” a város déli szélén helyezkedik el, a vas­útállomás közelében. Egy 5,5X4 méteres, földbe sül­lyesztett kád alakú test, melynek közepén víz csillo­gott. Minden oldalról körül volt deszkázva, amikor ott jártunk, betonozáshoz készül­tek a munkások. Ez lesz a szennyvízátemelő — az egész városé. Szeré­nyen megbújik majd a föld alatt, alig fog látszani belőle valami. S mégis: a hozzá futó csatornahálózattal együtt sok-sok millióba került. Minden lakótelep-építkezés avval kezdődik, hogy először megcsinálják az ilyen „sem­mit”. Még egyszer végignéz­tem a láda alakú testen, s eszembe jutott Berta József gyakran emlegetett, szava: lesz. ” ] A „semmi”-hez vezető ut­cát Sánc utcának hívják. Ál­lítólag itt vezetett el vala­mikor az egyik várárok. Csupa földhöz r­agadt, szoro­san egymás mellett álló há­zak, közöttük az út, mely csupa sár volt nemrég. Nyílt vízfolyás haladt az út szé­lén, sűrű vízinövényekkel, a nyári melegben poshadó víz­ben, melyben békák kuruty­­tyoltak. A nyári estéken „bé­­kakoncert”-tel térnek a Sánc utcaiak nyugovóra. Most kövezik, aztán aszfal­tozzák a Sánc utcát. A csa­padékvíz csatorna már a föld alatt van. Rossz idők járnak a békákra Szigetvárott. Hamarosan városi autó­­buszjárat indul Szigetvárott. Igaz, hogy csak a városhoz csatolt külközségekbe megy, s nem is olyan sokszor. Igaz, hogy a lakók zöme továbbra is kerékpáron fog közleked­ni, tehát egy ideig még a kerékpárok városa marad Szigetvár, akárcsak Mohács. De mégis: városi autó­­buszjárat lesz ez már, vala­minek a kezdete. Mindenütt így kezdik. — Itt lesz az ötszáz ágyas kórház!__ Itt a hatalmas strand!... Ott meg a víkend­­város! Az ősi várfalak szomszéd­ságában járunk, ezüst törzsű nyírele, nyárfák és fűzfák alatt. A jövendő óriásstrand helyén fákkal körülfogott füves mező van, a kórház és víkendváros helyén pedig hajladozó fűzvesszőkből álló ültetvény. S mégsem utópia, amit Berta József mond: két ember éppen most méricské­li be egy piros csíkos cövek­­kel a strand helyét. A kór­ház terveit már láttam, be­széltem a tervezőjével is. Ami pedig a víkendvárost illeti: 140 parcella már el is kelt, pécsiek vették meg a 80 százalékát. Több mint öt­száz hétvégi házat akarnak elhelyez­ni itt, a vízvezeték- és csatornázási tervet már megrendelték, néhány év múlva felépülnek az első víkendházak. Az óriásstrand sem a szi­getváriaknak épül, hanem a pécsieknek és a környék­belieknek. A meglévő ugyan­is el tudná látni a várost­­ még a jövőben is. De már­­ most látható — olyan óriási az érdeklődés —, hogy ha­marosan kicsi lesz. Vasárna­ponként egy kilométer hos­­­­­szú kocsisor áll a mai strand kapujánál. Szigetvár fürdőváros is lesz, Harkány konkurrense.­­ Egy olyan fürdőváros, ahol előbb vízvezetéket fektetnek le és csatornáznak, s csak utána épülnek víkendházak. Harkánnyal ellentétben. Jaf­fával kínál a terv­cso­portvezető a mai strand bü­féjében. Két feketét kérek viszonzásul, ám a fiatal, harmincegy éves férfi a fejét rázza. Nem szabad innia. Szeszt sem. Azelőtt öt-hat duplát is megivott naponta, aztán rendetlenkedni kezdett a vérnyomása. A kávé miatt? Tulajdonképpen nem. Sokat vitatkoznak, „veszekszenek”, mire felépül az új városrész, nem megy az anélkül. Ilyen az élet. Valóban ilyen. Pécsett is ezt látom, s mégis: szívesen csinálják az emberek, mint Berta József is. Azt mondta, még a dédap­jának a dédapja is szigetvári volt. Magyar László 3 általános iskolai végzett­séggel rendelkező 15—16 éves fiatalokat kőműves és tetőfedő szakmákban az 1970—71. tanévben ipari tanulónak szerződtetünk. Díjmentesen munka- és védőruhát, vi­dékieknek munkásszállást, napi háromszori étkezést, havi egyszeri hazautazási költségtérítést biztosítunk. Jelentkezés a FAVORIT ÉPÍTŐIPARI ktsz. BUDAPEST, XI., SOPRONI ÚT 149. SZÁM Munkaügyi Osztályán. Megközelíthető a Móricz Zs. körtértől a Fehérvári úton az albertfalvai kitérőig bármelyik villamossal. Telefon: 353-240. k. Bimímimi nem­). Szombaton: Megnyílik az újmecsekaljai rendelőintézet Szombaton, május 30-án délelőtt 11 órakor megnyí­lik Pécs III. kerületében Újmecsekalján a Veress End­re utcai Rendelőintézet. A megnyitó ünnepséget az in­tézet három gazdája: a Vá­rosi Tanács V. B. Egészség­­ügyi Osztálya, a Mecseki Érc­bánya Vállalat Igazgatósága és a Baranya megyei Ta­nács Gyógyszertári Központ­ja rendezi meg. Az új in­tézményt dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter avatja fel Konzervdobozü­zem Pakson A 152 millió forint beru­házással rekonstruált paksi konzervgyárban teljes ütem­ben megkezdte működését az átalakított és legmodernebb NDK gyártmányú gépekkel berendezett, fémkonzerv­dobozokat gyártó üzem.­­ A gyártó gépsor pedig a fémlemez munkábavételétől, kiszabásától kezdve a kész dobozok ellenőrzéséig telje­sen önműködő, zárt techno­lógiai rendszert képez, s két műszakban 256 000 egy kilo­gramm űrtartalmú konzerv­dobozt készít naponta. Készíti az idényre a vendéglátóipar• Újabb éttermek, vendéglők Lebontják a harkányi Bányászt/ Zene Sikondan Közeleg a nyári idény — készül a vendéglátóipar. A Baranya megyei Vendéglátó­ipari Vállalat néhány üzem­egységében — a szépítésen kívül — gyökeres változta­tásokra is sor kerül. Pécsett az Olimpia első­osztályú presszójában június elsején premier lesz. Ettől a naptól az üzem bárjelleggel működik és reggel négyig tart nyitva. A berendezést ennek megfelelően teljesen átalakítják, színpadot és bárpultot képeznek ki. A műsort — melyben sztriptíz is lesz — a külföldi turné-­­­járól hazatért Pelikan együt­tes szolgáltatja. Folyamatos felújításra kerül a másod­illetve a harmadosztályú he­lyiségek berendezése is. Még ebben a hónapban teljesen felújítják a Tettye vendég­lőt — megjavítják a tető­­szerkezetet, mely a kőbá­nya robbantásai miatt elég sok sérülést szenved, és újjá­varázsolják a kerti és belső berendezést. Már elkészült a Csendes néven ismert kis­vendéglő belső átalakítása, nagykapacitású konyhája közétkeztetésre is alkalmas. Elkészültek a kiviteli tervek a Kedves cukrászda helyén kialakítandó Columbia-ház megépítéséhez. Itt dél-ame­rikai stílusú belső berende­zést és zenét terveznek és a szintén reggelig tartó üze­melést. Harkányban, Baranya leg­szebb fürdőhelyén július else­jén nyitják a nagy költség­gel felújított Zöldkert kis­vendéglőt. A közel kétéves szünetelés után a Zöldkert alkalmas lesz téli és nyári üzemeltetésre egyaránt. Ko­rábban szó esett arról, hogy a Virágcsokor kisvendéglőt lebontják — egyelőre marad a helyén, az itt üzemelő cukrászüzemmel együtt. El­készítik ellenben az év vé­géig a Bányász étterem he­lyett létesítendő önkiszolgáló étterem terveit. Az új étte­rem a strand területéről is megközelíthető lesz. A Bá­nyász rossz állagú épületét akkor lebontják, helyén ze­nés, kerthelyiséges presszót kívánnak létesíteni. Szigetvárott július elsején nyílik meg az átalakított volt Károly-féle vendéglő — most kertvendéglő lesz. Ugyan­ e napon nyitják meg Magyar­­hertelenden a strand mellett a melegkonyhás falatozót. Jelenleg alakítják át Sikon­dán a Vadásztanya vendég­lőt. Ugyanitt a strandvendég­lőben a nyári idényben zenét szolgáltatnak — zenefelár nélkül. Mohácson pedig vár­ható még a nyár folyamán a Béke étterem kerthelyiségé­nek megnyitása. (Kampis) Orvosok és betegek összefogásából... A bordásfal előtt nem ép­pen feszesen — inkább meg­­adóan —, két balesetes sérült végzi a szakszerűen kiporció­­zott gyakorlatokat. Orvosi szaknyelven szólva, a „komp­lex funkcionális utókezelés” egyik fázisa ez, magyarán gyógytorna, melynek igen változatos elemeit tapasztalt gyógytornásznő, Pavlik Ödön­né „vezényeli”. Természete­sen a betegnek kijáró kímé­lettel, de egyúttal a célnak megfelelő határozottsággal is. Vagy ahogy ő mondotta: — Olyasféle kompromisz­­szummal amely végül is köl­csönös megelégedést eredmé­nyez. A beteg számára azért, hogy e nem éppen kellemes gyakorlatok végül is a gyó­gyulását, munkaképességét se­gítik elő, az ellenőrző orvo­soknak és nekem meg azért, mert ez a tulajdonképpeni célunk, hivatásunk. Közben újabb, úgynevezett „játékos” gyakorlatokat vé­geztet a betegekkel. Előbb egy-egy fapálcát helyez el a kézfejükön és a művelet „csupán” abból áll, hogy a feldobott pálcikát már te­nyérrel kell röptében elkap­niuk. Ugyanilyen „játékos” a labdagyakorlat is, amit az tesz „bonyolulttá”, hogy az egymásnak átdobott labdát a sérült kézzel kell elkap­niuk.­­ Ennek, mint általában a csoportos gyakorlatoknak megvan az a pszichikai előnye is, magyarázta, hogy a bete­gek szinte egymást sarkall­va, ösztönözve végzik, ami a saját és közös produktum va­lós örömét, megelégedettségét kelti bennük. Mint ahogy a következő kúra, az úgynevezett munka­­terápiás foglalkoztatásuk is, melyre­ természetesen számos egyéb szakorvosi kontroll közbeiktatásával kerülhet sor, amely már az utolsó, vagyis a teljes felépülés félreismer­hetetlen jegyeiről szóló bizo­nyítványt, következésképpen a „menlevelet” is jelentheti a beteg számára. Tulajdonképpen nagyon szerény, alig néhány négy­zetméteres aprócska műhely az egész, mely a már emlí­tett gyógytornáztató valamint a várakozó és a szakkontroll helyiséggel együtt a II. szá­mú Sebészeti Klinika egykori légópincéjében kapott helyet. A felszereltségéről is csak annyit, hogy egyszerű lakatos szerszámokkal és még egy­szerűbb munkapadokon tör­ténik a lábadozók foglalkoz­tatása, amit persze távolról sem lekicsinylésképpen emlí­tettünk ilyen szűkszavúan. Ugyanis e szerszámokat, munkapadokat maguk a be­tegek készítették. És nemcsak ezeket, hanem majd minden olyan segédeszközt, berende­zési tárgyat, ami teljessé te­szi a szinte semmiből terem­tett, de a céljainak mégis nagyszerűen megfelelő minia­tűr komplexumot. Tervezői, életrehívói pedig a klinika sebészorvosai vol­tak, akik nemcsak ötletekkel, szaktanácsokkal, hanem szá­­molatlan társadalmi munka­órával, maguk is oroszlán­­részt vállaltak létrehozásá­ban, továbbfejlesztésben. És hogy még tágasabb, megosztottabb legyen a tár­sadalmi hozzájárulás, Soltra Elemér festőművész maga tervezte meg a padozat mo­zaikburkolatát, amely eszté­tikailag is kellemessé vará­zsolta a neonfényben fürdőző helyiségeket. Na persze gondjuk is van, melyet úgy véljük, nem sza­bad elhallgatni. Fájlalják, hogy az önmaguk által szí­vesen vállalt baleseti ügye­let időtartamát az új ügveleti rendszer bevezetésével meg­kurtították. Pedig, mint mon­dották,­­­e vállalásukkal nemcsak az utókezelő kihasz­­náltsági fokát növelhetnék to­vább, hanem vele együtt az orvosképzést továbbra is je­lentősen előbbre segíthetnék. És ami szintén megfonto­landó, mindezek által a pé­csi egészségü­­­yi intézeteket is komoly mértékben mentesít­hetnék a baleseti betegellátás terhei alól. Pálinkás György 3 Dunántúli zeneiskolák Á°,r énekversenye Érdekes rendezvény lesz Komlón, május 30-án: meg­szervezik a dunántúli állami zeneiskolák tanulóinak ének­versenyét. Ezen részt vesz­nek a zeneiskolák fiókisko­láinak növendékei is, így Esztergomból, Győrből, Ka­posvárról, Nagykanizsáról, Pécsről, valamint Szekszárd­ról érkeznek a komlóia­kon kívül. Összesen 45 tanuló jelentkezett eddig a verseny­re és ezeket 15 tanár kíséri majd. A népdal kategóriában kötelezően bemutatandó mű: „Erdő nincsen zöld ág nél­kül”, a műdal kategóriában pedig Grieg: Hattyú dala. Ezenkívül szabadon válasz­tott műveket is előadnak majd, mégpedig a műdal ka­tegóriában Caldara, Schubert, Kodály, Mozart, Brahms, Regnart, Bach, Garat, Hän­del, Gabler, Pergolesi, Men­delssohn, Haydn, Grieg, Gár­dony, Schumann, Reinitz, Behár, Volman, Chopin, Liszt és Gluck alkotásait jelentet­ték be a résztvevő énekesek. GYÖNYÖRŰ I. OSZTÁLYú import zománcedények 20—40 százalék árengedménnyel kizárólag boltunkban kaphatók. 204. számú edénybolt Mohács, Szabadság u. 5. (A belvárosi benzinkútnál.) Telefon: 411.

Next