Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

tmaritim trimo » IS 72. május 21. Készülünk pártunk X. kongresszusára, vezetőségeink újjáválasztására A párt kongresszusa társa­dalmi életünknek mindig ki­emelkedő eseménye. Pártunk e szocialista építés útján négyévenként elvégzi a szám­vetést és kijelöli azokat a s­oron következő feladatokat, amelyek népünk boldogulásá­nak útját hivatottak biztosí­tani. Az ősszel sorra kerülő pártkongresszus 1866 óta iga­­zán gazdag fejlődésről adhat rémát, s nem marad el to­­v­ábbi előrehaladásunk bizto­­í­tását, sőt meggyorsítását szolgáló össznépi, össztársa­dalmi feladatok kijelölése és a­ szükséges intézkedések el­határozása sem. Őszinte légkörben A kommunista pártok e fontos eseményét megelőzik az alsóbb pártszervek szám­vetései és vezetőségeik újjá­­választása. Társadalmunk vezető, irá­­nyító ereje a párt. Minden jó­ártbizottság, pártalapszerve­­z­et egy-egy fontos bázis a pártvezetés gyakorlásában, a­hol a pártszervek a terület gazdasági, kulturális és társa­dalmi életére megfelelő poli­­ti­kai befolyással bírnak, ott általában jól mennek a dol­gok, ott érvényre jutnak dol­gozó népünk érdekei. Ezért n­agyon fontos, hogy a párt­­szervek az elkövetkező hetek- b­en, hónapokban megfontol­tan értékeljék, hogy adott területen milyen a párt hely­i h­ete, hogyan sikerült a leg­fontosabb politikai célkitűzé­seknek érvényt szerezni, a fejlődés üteme kielégítő-e az .z állami, gazdasági, társadalmi szervek és azok élén álló ve­zetők milyen eredménnyel dolgoztak, és hol jelentkez­nek elsősorban a munka fo­gyatékosságai. Pártbizottságaink és párt­­alapszervezeteink vezetőségei hozzáfogtak, hogy területü­kön áttekintsék a IX. kong­resszuson elhatározott célki­tűzések eddigi megvalósulá­sát Ez a munka csak akkor lehet elég eredményes, ha mi­nél kollektívabb tevékenység bontakozik ki. A pártveze­tő­is­égek beszámolói akkor vál­hatnak egy-egy munkahelyen, vagy területen jelentős doku­mentumokká — nemcsak a párttagság, hanem a dolgo­zók, a lakosság körében is —, s a minél több kommunista és párton kívüli nyilvánít vé­leményt, foglalkozik felelősen a megtett úttal és a felada­tokkal. Nagy szükség van arra, hogy a pártszervekben a de­mokratikus, a gondolkodó, a vitatkozó, őszinte, nyílt lég­kör legyen az uralkodó. Ahol a pártszervezetek vezetőségei s­em támaszkodnak megfele­lően a pártcsoportok, az egyes kommunisták véleményére, n­em figyelnek oda a jogos észrevételekre, az okos javas­latokra , ott kevésbé szü­lethetnek jó beszámolók, jó­val kisebb a lehetőség a to­vábbi feladatok elemző, elő­relátó összegezésére. A párt­vezetőségek az elmúlt hetek­be­­n értékes, figyelemre méltó beszélgetéseket folytattak me­gyénk párttagságával. Ez esetben arra van szükség csu­pán, hogy a kommunisták ál­tal tett megjegyzéseket ve­gyék számba. Két taggyűlés Úgy véljük, hogy ha több mint húszezer főt számláló párttagságunk felelősen ké­szül pártszervezete életében sorra kerülő beszámoló tag­gyűlésre, akkor ez hosszabb ideig számottevő forrása lesz az adott üzem, termelőszövet­kezet, hivatal, intézmény, vá­ros és község további ered­ményes fejlődésének, a meg­lévő nehézségek leküzdésé­nek. A Központi Bizottság 1970. február 18—19-i ülésé­nek határozata alapján augusztusban kerül sor a tag­gyűléseken a vezetőségek be­számolóira. Tehát nyáron, olyan időben, amikor általá­ban sokan szabadságon van­nak, elutaznak. A párt mégis így határozott, mert ezt a pártéletünk demokratizmusá­nak továbbfejlesztése indo­kolta. Két taggyűlésen zajlik le mindaz, amit korábban a párttagság egy összejövetele oldott meg. Most az augusz­tusi taggyűlésen megvitatásra kerül a vezetőség beszámoló­ja és sor kerül a szeptemberi taggyűlések tisztségviselőinek megválasztására. Szeptember­ben pedig a párttagság meg­választja a párttitkárt és a vezetőség többi tagjait. Ezen kívül itt kívánja a Központi Bizottság valamennyi kom­munista részvételével­­ vitá­ra bocsátani a X. kongresz­­­szus legfőbb célkitűzéseit, irányelveit és a pártélet tör­vénye, a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó el­képzeléseket. A Központi Bi­zottság ilyen döntése alapján jó alkalom nyílik arra, egy­részt hogy a kommunisták saját területük helyzetét mi­nél megfontoltabban elemez­zék, másrészt ezzel a párttag­ság egésze előre megismeri a kongresszus legfőbb politikai célkitűzéseit és megteheti ész­revételeit, javaslatait. Ezzel a kommunisták valamennyien részeseivé válnak az országos politika alakításának. Ez fe­lelősséget és kötelezettséget is ró természetesen minden kommunistára. A párt várja tőlük a politikai célok támo­gatását és tapasztalataik alap­ján annak gazdagítását. Min­den párttagnak ott kell len­nie az augusztusi és szeptem­beri taggyűléseken! Az elma­radást csak igazán indokolt esetben lehet tudomásul ven­ni. Természetesen a pártveze­tőségeknek is feladata a párt­tagokkal együtt előre tekin­teni, hogy augusztusban me­lyik időpont az, amely a tag­gyűlés összehívására legin­kább megfelel. A legjobbakat a vezetésbe Nagyon fontos dolog a pártszervezet számára, hogy megfelelő — esetenként az eddigieknél jobb felkészültsé­gű — politikailag a legszilár­dabb kommunisták kerülje­nek a pártvezetőségekbe. Párttagságunk vezetőivel szemben igényes, és ezt csak helyeselni lehet A továbbiak­ban is csak azt tanácsolhat­juk, hogy a kommunistáknak legyen megfontolt álláspont­juk abban, ki legyen a párt­­szervezet titkára és kik le­gyenek a vezetőség tagjai. Véleményüket a taggyűlés előtt a jelölőbizottságok majd kikérik és akkor foglaljanak is állást Az elvi álláspont az, hogy újból kerüljenek a ve­zetőségekbe a tapasztalt párt­munkások, azok akiknek van tekintélyük,­­ és ilyen párt­vezetőségi tagjaink többsége. Néhány olyan dolgot azon­ban ki kell hangsúlyozni, amelyek különösen egyes pártszerveinkben több figyel­met érdemelnek a most sor­ra kerülő választásokon. Párt­tagságunknak mintegy fele fizikai munkás. Tehát ott van a helyük a pártvezetésben, politikai tapasztalataikat sem­milyen körülmények között nem nélkülözhetjük. Szükség van arra is, hogy a fiatalok, a legjobb KISZ-vezetők kö­zül az eddigieknél többen ke­rüljenek be — minden szin­ten — a pártvezetésbe. A Központi Bizottság a közel­múltban hozott határozata arra is kötelezi a pártszer­veket, hogy — ahol feltéte­leik és szükségessége adott — ne is legyen tagja a pártveze­tőségnek: a munkásnők, ter­melőszövetkezetekben, hiva­talban dolgozó nők és lányok érdekeinek képviselete a pártban ilyen módon is szük­séges. A jelölőbizottságokba beválasztott kommunistákra tehát nagy felelősség hárul. Nogy felelősséggel Hangsúlyozni kívánjuk, hogy minden feltételt bizto­sítani kell a párttagság szá­mára a személyi javaslatok kialakításánál. Végül pedig a párttagok titkos szavazás út­ján döntenek vezetőik felől. Kerülni kell a pártvezetősé­geknek, a szavazatszedő bi­zottságoknak a formalitásokat és feladatuk messzemenően biztosítani a titkos szavazás feltételeit. Új dolog lesz a szavazásnál, hogy a szavazó­lapokon csak annyi név ma­radhat fenn, ahány tagja lesz a vezetőségnek. Ez aktív sza­vazást igényel majd a kom­munistáktól és felelős mun­kát a szavazatszedő bizottsá­gok részéről. A pártszervek e téren is szolgáltassanak pél­dát különböző szerveknél majd sorra kerülő választások demokratizmusa biztosításá­hoz. Ez évben tehát még nagy munka vár minden pártszer­vezetre, pártmunkásra és az egyes kommunistákra. Ha a társadalom iránt érzett fele­lősséggel végezzük munkán­kat, akkor ez megyénk poli­tikai, társadalmi és gazdasági életében jól fog kamatozni. Az „első kapavágást” 1968. április 23-án tették. Ebben az évben 15 millió forint értékű munkát végeztek el, a követ­kezőben negyvenötöt. A hat főegységből álló intézmény teljes bekerülési költsége mintegy 120 millió forint — a munka java tehát az utolsó, az idei évre maradt. Timmer Béla építésvezető társaságá­ban végigjártuk az épülete­ket. A főbejárati előcsarnok impozáns méretei, világossá­ga már így, félkészen is megkapó. A fehér márvány­padló, sajnos, még csak a tervekben van meg, a lépcsők azonban már véglegesek. A csarnokból — jobbról —, a tanszéki épület, balról az oktatási tömb nyílik. Pilla­natnyilag a tanszéki rész ké­szültségi foka a legjobb. Itt már csak a padló, illetve a szerelvényezés hiányzik. Az oktatási tömbben festenek. Hiányzik: a melegpadló, a márványburkolat és a sze­relvényezés. A legnagyobb épület a kollégiumi tömb.­­ Nyolc emeletes, tíz szintes. A 6., 7. és 8. emeleteken még csak a vakolásnál tartanak. De lejjebb is rengeteg a munka. Mi várható? A területen 250 kőműves, illetve segéd­munkás, 55 mélyépítő és 42 szerelő dolgozik. Ez a létszám is tükrözi: a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat a lehetőségekhez képest mi­előbb szeretné behozni a le­maradást. Ha minden a ter­vek szerint sikerül, elsőnek a tanszéki épületet adják át a beruházónak. Erre előre­láthatóan július végén kerül­het sor. A lemaradás okai A II-es főépítés vezetőség, melyhez ez a létesítmény is tartozik, szinte kizárólagosan kiemelt beruházásokkal fog­lalkozik. Végignéztük az épí­tési naplókat: a legtöbb gon­dot a létszámhiány okozta. Volt időszak, amikor csak negyven—ötven ember ju­tott, pedig átlagosan 150 főt igényelt volna ez a munka. Az anyagellátásra nagy gon­dot fordítottak, így ez nem okozott különösebb kiesése­ket. Néha hiányzott a mész. A lemaradást súlyosbította a tél is. Azt mondják, idén mi­nimálisan egy hónap veszett kárba. A BKV, mint generál­­kivitelező, több alvállalkozó­val áll szerződéses viszony­ban. Ezek közül az Országos Szakipari Vállalat, a Prome­theus Fűtésszerelő Vállalat és a Kőfaragó Vállalat feladata a legnagyobb. Az OSZV ez alkalommal kitűnő partner­nek bizonyult: festőik, par­­kettázóik szinte hajtják az építőket. Különösebb gondot a fűtésszerelők sem okoznak, annál nagyobb az izgalom a kőfaragók miatt. A szerződés értelmében március 15-én meg kellett volna kezdeniük a munkát. Most május vége van, de nincs a területen még egyetlen emberük sem és persze, az anyag sem ér­kezett meg. Határidős, nagyon is pontos dátumhoz kötött intézmény­ről van szó, magától értetődő hát a kérdés: mi lesz? Az átadás elhúzódása kapcsán már tucatnyi tárgyalás volt, s így alakult ki az a terv, melynek értelmében idén szeptemberben csak részleges kapunyitásra kerül sor, azaz a főiskola egy részében foly­tatódhat az építés. A tanév­kezdésig elkészül a tanszéki épület, az oktatási tömb, az étterem, a műhely- és labor­sor, s persze a kollégium egy része. Az építők vállalták: annyi kollégiumi szobát fel­tétlenül elkészítenek és át­adnak őszig, amennyit az is­kola igényel. Szerencsés helyzet? Mi tette lehetővé az okta­tási szervek ilyen mérvű „engedékenységét”? — kér­deztük Juhász Jenőtől, a Budapesti Felsőfokú Építő-, Építőanyag és Gépészeti Technikum igazgatójától, a létesítmény jövendő „gazdá­jától”. A válasz: a Pécsi Vegyigépészeti Technikum és a tervezett pécsi Szilikátipari Felsőfokú Technikum össze­vonása szerencsés helyzetet teremtett. A Vegyigépészeti Technikum közelmúltban ki­alakított épületei kitűnőek, jól felszereltek és tágasak, így átsegíthetik az új intéz­ményt az indulás nehézségein. Juhász Jenő az indulásról még elmondotta, hogy az idén csak az első évfolyamok köl­töznek Pécsre. Három első éves csoport lát munkához szeptemberben, úgymint az építővillamos, az építőgépész és a szilikát-gépész szak­csoport. A Vegyigépészeti Technikum épületeiben ter­mészetesen vegyigépész év­folyam is indul. Véglegesen tisztázódtak egyébként az új iskolával kapcsolatban azok a kérdé­sek is, melyek körül eddig vita volt. Az új és végleges név, illetve rang: Pécsi Pol­lack Mihály Műszaki Főis­kola. A felsőfokú technikum tehát, melyet Pécsre tervez­tek, s melyről az elmúlt hó­napokban oly sok szó esett, még meg sem született, s máris előlépett... f­igyelmeztető jel A kapunyitás — bár gon­dokkal terhes lesz —, tehát nem marad el, a határidő­elcsúszás ténye mellett azon­ban kár lenne elmenni szót­lanul. Az építőkkel és a le­endő oktatókkal folytatott beszélgetés alapján azonban úgy érzem, felelősséggel csak egy dolog szögezhető le: nem a hozzáértésen, jószándékon múlott. Átnéztünk néhány más építkezésre vonatkozó adatot is, s a kép sajnos csak még sötétebb lett. Csúszás, szinte mindenütt. Ha így megy tovább, idén egyetlen fontosabb létesítmény sem készül el időre. A visszatérő és legfőbb ok: nincs ember, kevés a korszerű gép. Sokat beszélünk az építőiparról — a beszéd azonban itt már nem segít. Mint ahogy az sem segít, ha elnézőek, megértőek va­gyunk. Tudomásul kell ven­nünk: ha korrekt, pontos és jó minőségű munkát akarunk, áldoznunk kell az építőiparra. S ez, természetesen, nemcsak a megyére — helyesebben: el­sősorban nem a megyére —, vonatkozik. Békés Sándor Földes Andrásné Döntés a műszaki főiskola ügyében: Kapunyitás, gondokkal Beremenden, a 31-es RÉV csúszózsalus építésvezetőségéhez tartozó munkabrigád műszakonként 80 centiméter emelési sebességgel építi a 17 méter átmérőjű homogenizáló siló­kat. A kétszer 12 órás munkaidőben jövő hét közepén érik el a 32,10 méteres szintet, itt egy födémet alakítanak ki, ad­dig a csúszózsaluzás szünetel. Fotó: Beldek A műszaki főiskola kollégiuma Baj van a terítéssel Az áruterítéssel, per­sze. Vagy valami mással. Nemrégiben arról ír­tam, hogy a pécsi üzle­tekből nyomtalanul el­tűnt a góliát-elem, amely több táskarádió-típus ki­zárólagos áramforrása, ezek nélkül tehát az ilyen rádiók némaságra kárhoztatottak. A Bara­­nyaker illetékes előadó­ját idéztem, aki egyrészt a gyárra hárította a fe­lelősséget mondván: a gyártási technológia vál­toztatása miatt keveseb­bet szállítanak, másrészt a nagykereskedelmi vál­lalatot hibáztatta, amely nem gondoskodik a ba­ranyai piac ellátásáról. Mindezt készségesen el­hittem, mivel a góliáttal már korábban is voltak keserű tapasztalataim. A napokban azonban olyasmit tapasztaltam, aminek nyomán felvető­dött bennem a gondolat: hátha mégsincs minden úgy, ahogy elmondták. A szomszéd megye székhelyén jártam és csak úgy találomra be­mentem az első, utamba akadt villamossági szak­üzletbe. Góliátot kértem és kaptam. Az utolsó négy darabot egy doboz­ból. Mikor fizetés után visszamentem az áruért, már egy vadonatúj, teli doboz volt a kiürült he­lyén. Nem állhattam meg kérdés nélkül: volt-e problémájuk az elmúlt két hónapban a góliáttal. Megütközve néztek rám és csak annyit mondtak: az elmúlt két hétben nem kaptak annyit, mint kértek, de egyéb­ként ez náluk mostaná­ban nem volt hiánycikk. Hát akkor Baranyában miért az? (ci­ n) 3 Zrínyi-ünnepség Szigetváron Háromszázötven évvel ez­előtt született a „Szigeti veszedelem” szerzője, Zrínyi Miklós, a kor legnagyobb magyar költője, a török el­leni harcok kiemelkedő had­vezére. A Zrínyi vár baráti köre ünnepséget rendezett, amelyet a vár barokk tor­nyában felhangzó tárogató­szóló vezetett be, majd pe­dig a várparkban tábortüzet gyújtottak. A szigetvári énekkarok — jugoszláv ven­dégművészek közreműködé­sével — kórusműveket ad­tak elő, ezt követően pedig részleteket mutattak be a „Szigeti veszedelem” című eposzból. A tábortűzi ünnep­ségen ceglédi, szolnoki és vasvári fiatalok is részt vet­tek.

Next