Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

1970. július 1. Dunántal napló Helyreállítják a mecseknádasdi és a cserháti kápolnát A vár alsó udvarán ásnak Pécsváradon­­ ,­ keresik „Jimm­yt“ — feltárják a bakonyai halomsírt A Janus Pannonius Mú­zeum és az Országos Műem­léki Felügyelőség régészei ezen a nyáron is teljes gőz­zel folytatják a már megkez­dett ásatásokat és helyreállí­tásokat, továbbá elvégzik az időközbeni adódott feladato­kat is — a tegnapelőtt Mo­hácson előbukkant lovas sír feltárását például. Az idén is többszázezer forintra rúg­nak azok a költségek, ame­lyek a leleteket borító föld­rétegek eltávolítására, a fa­lak rekonstruálására, a hely­reállítási tervek elkészítésére s egyebekre kellenek. Feltétlenül a pécsváradi vár és apátság feltárásának mun­kái a legnagyobb volumenűek a múzeum idei ásatásai kö­zül. 1968-tól végzik ezt a munkát az erre kapott hitel­ből és a Megyei Tanács idő­közben is nyújtott pótkere­teiből. A vár felső udvarán m­ár tavaly előkerült a haj­dani bencés kolostor bejárati része, a középkori templom, a hozzá csatlakozó kápolna és a kolostor temetője. Ke­resni kell még azonban a kolostor egyéb épületeit, a lakrészeket, a funkcionális helyiségeket. Amíg ugyanis a teljes alaprajz nem áll vilá­gosan a szakemberek előtt, gondolni sem lehet a legegy­szerűbb állagmegóvási mun­kák elvégzésére sem. Hogy a pécsváradi apátság teljes ere­detiségében és szépségében helyreállítva nemcsak a me­gye, de az ország egyik leg­vonzóbb látványosságává vál­jék, ez idén még át kell ku­tatni a vár alsó udvarát, ha­talmas mennyiségű földet kell megmozgatni és elszállí­tani, s csak azután láthat hozzá az Országos Műemléki Felügyelőség, hogy a régészek eredményei alapján helyreál­lítsa az egész várat. Egyidejűleg folyik az ása­tás Kozármislenyben is, ahol tavaly a páratlanul ép római kocsisírt találták. A múlt hé­ten fogtak hozzá a lakóház udvarán a kutatóárkok meg­­ásásának, hogy megtalálják a kocsi esetleges tulajdono­sát, akit a régészek és mun­kások a kedélyes Jimmy névre kereszteltek. Lehet, hogy Jimmy nem kerül elő, de hogy a kocsi mellé temet­ték az embert is, az­ annyira valószínű, hogy a lehetőséget nem szabad kihagyni. A ko­csisír értéke úgy lenne igazi, ha a római Jimmy csontjai is előbukkannának a föld alól. Ebben az évben Bakonyán, egy művelés alatt nem álló területen magányos halomsírt találtak. A munkát még nem kezdték el, de szabad szem­mel vizsgálva a rétet, látták a szakemberek, hogy a ha­lomsír körül 42 gyűrű látha­tó. A növényzet eltérő sűrű­sége, színe pontosan mutatja a föld mélyében rejlő eltéré­seket — a feltételezések sze­rint egy központi halomsír­hoz tartozó temető sírkertjei­nek kerítéseit. A régészek úgy vélik, hogy vaskori vagy ró­mai kori temetőről van szó, a pontos kormeghatározás ér­dekében július hónapban kez­dik az ásatásokat. A Mecseknádasdon ma ál­ló, 13. századi templomról kiderült, hogy ez már a har­madik átépítése egy kisebb, feltehetően 12. századi, egye­­neszáródású templomnak. Az OMF hatáskörében folyó ku­tatások ilyenformán igen eredményesek voltak, mivel az egyenes szentélyzáródást, mint alaprajzi formát, itt aránylag korán alkalmazták. A románkori Szent István kápolna kutatásai során egyébként előkerültek a kö­rítőfalak és egy külső védő­torony is, mindezt rekonst­ruálják , amint a torony helyén települt családi sír­bolt áttelepítését megoldot­ták Mecseknádasd amúgy is festői vidékének újabb szép színfoltja lesz a helyreállí­tott kápolna. Ugyancsak egy románkori kistemplomot tártak fel Cser­­kúton. Ferenczy Károly ter­vei alapján ezen a nyáron ál­lítják helyre. Az ő tervei alapján készült el a Barba­­kán helyreállítása is, itt azonban tovább folyik a ré­gészeti kutatás is, az észak­­nyugati kaput, azaz a kelet­nyugat irányú támfalat, s a hidat tartó fal maradványait kutatják. Azután a nyugati várárokban folytatnák a mun­kát, ha az akadályt jelentő üzlet végre kiköltözne az érintett területről. Ha az idén nyáron sikerül az észak­­nyugati bástyáig jutni, jövő­re már az északi oldalt, az északi várfalat lehetne kutat­ni. A nyár folyamán kerül még sor a siklósi Malkocs bej dzsámijának kutatására is. A minaretre épült lakóházat a siklósi tanács szanálja, s így a tudományos feltárásnak idén már semmi akadálya nem lesz. A tervekben szerepel még Ferhát pasa dzsámijának ku­tatása is. Köztudott, hogy ez a Kazinczy étterem környé­kén fekszik, elrejtve a rá­épült falak között. Hogy si­kerül-e az idén hozzákezde­ni, vagy sem , azt az dönti el, hogy felszabadulnak-e a szóbanforgó épületek. h. a. A pécsváradi vár udvarán évek óta folynak az ásatások, a régi falmaradványok feltárási munkái. Egyesült a Mecseki Tüdőgyógyintézet és a Megyei Tüdőgondozó Ma, július elsején egyesült a Baranya megyei Tanács két eddig független intézménye: a Mecseki Tüdőgyógyintézet és a Megyei Tüdőgondozó. Az egyesítéssel az úgynevezett kórház-rendelőintézeti egység korszerű egészségügyi elvét kívánják megvalósítani. Az egyesült intézmény igazgató­ja dr. Háber József. Ezzel a járóbetegellátásban a követ­kező változások lesznek: a megye területét felosztották a Mecseki Tüdőgyógyintézet há­rom osztálya között, s e há­rom osztály patronálja az egyes gondozóintézeteket. Így a táppénzes állomány felül­vizsgálatát összekötik egy konzultációval. Ez a konzul­táció a tüdőgyógyintézet és az érdekelt gondozóintézet orvosai között történik majd. t Számottevő előrelépés a magyar néprajztudományban Szakvélemények egy kandidátusi disszertációról A már elkészült érteke­zésről, melynek címe: a Du­na-menti árterületek népi gazdálkodása Tolna és Ba­ranya megyében, — az aláb­bi rövid tájékoztatást kaptuk dr. Babics Andrástól, az MTA Dunántúli Tudomá­nyos Intézetének igazgatójá­tól.­­ Szerzője dr. András­­falvy Bertalan tudományos munkatársunk, 1956. óta fog­lalkozik behatóan a Duna­­menti árterületek kutatásá­val. Az öt vaskos kötetbe foglalt értekezés tulajdon­képpen részletes történeti vizsgálatokra támaszkodó néprajzi tanulmány, amely­ben bemutatja a középkori Duna-medence növény- és állatvilágát, s nem utolsó­sorban az ártéri népek ered­ményes törekvését, az em­lített természeti adottságok tervszerű kihasználására. Halbőség a vizekben, virágzó gyümölcstermesztés, híres állattenyésztés Például, — és ezt a szer­ző említette meg, — a ma egyedül érvényesnek elfoga­dott vízgazdálkodással, — a folyók, gátak közé szorítá­sával, a kotrással, a gyors vízlevezetéssel stb. — szem­ben, annak idején azt a gya­korlatot követték, hogy a folyam vizeit árterekre ve­zetve erdőket, mezőket, gyü­mölcsösöket öntöztek, állat­­tenyésztést, halgazdálkodást folytattak az ártéri népek. Ennek eredményeként, — melyet hiteles dokumentu­mok is igazolnak, — Ma­gyarország Európa-szerte hí­res volt rendkívüli halbősé­géről. Például Galeotto, Má­tyás király történetírója is feljegyezte, hogy a magyar­­országi árterek vizének egy­­harmada halból áll... Az ártéri gazdálkodásra még a fentinél is jellemzőbb volt a szinte egész erdőket képező gyümölcstermesztés. Például körtéből és almából több mint száz különböző fajtát termesztettek, melyet friss, vagy aszalt állapotban vízi úton szállítottak a Du­na-menti piacokra, majd on­nan az ország minden tájá­ra. Ami pedig a korabeli ál­­lattenyésztést illeti, az ártéri erdőkben ezrekre ment a szilajon nevelt lovak, fehér­marhák, sertések száma. Lo­vaikat és marháikat külön­leges edzettségük, nagyszerű igavonó képességeik miatt országszerte keresték a vá­sárokon. Hasonlóan nagy jelentő­ségű volt az ártéri méhész­­kedés is. Például egy-egy „parasztnak” száznál is több méhcsaládja volt és ami a tervszerűséget illeti, már an­nak idején vándoroltatással oldották meg a méhészke­dést. Legszívesebben a virág­zó füzesek, gyümölcsösök, szil-erdők környékére, vagy a „tisztes­ fűtől” virágzó tar­lókra telepítették ki gyékény kasaikat. És a szerző szerint a is feltétlenül említésre méltó, hogy mézszüretek ide­jén is csak a legritkább eset­ben fojtották rr meg a méhcsa­ládokat. Ehelyett sajátos módszerekkel, főként „dobo­­lással” hajtották ki a méhe­ket a kasból, de a faodúkból is, ha rábukkantak ilyen családokra. A szénatermelésükről pe­dig csak annyit, hogy még mai szemmel is elképzelhe­tetlenül gazdag méretű volt. Hiteles dokumentumok sze­rint például II. József török­­országi hadjárata idején egyetlen ártéri község száz­ezer porció szénát adott a katonaság részére, többet mint egy egész vármegye. Ugyancsak itt kell megem­líteni a szőlészkedésüket is, melyet főként az árteret szegélyező dombokon művel­tek. Boraikról, melyek mesz­­sze földön híresek, kereset­tek voltak, írásos feljegyzés tanúsítja, hogy a szekszárdi vörösbort Liszt Ferenc ,,gyógyszerként” használta és propagálta külföldi útjai so­rán. A kertészet kultúra bölcsője De mint mondotta, a korai kertészeti kultúrának is a Duna-mente volt a bölcsője. Az ő eredményeik nyomán terjedt el országszerte a ká­poszta, a paprika stb. kony­hakerti terjesztése is, mely egyes vidékeken mindmáig folyamatosan fennmaradt. Például a káposztatermelő mohácsiak, vagy a papriká­jukról híres bogyiszlóiak is ezek közé sorolhatók. És befejezésül néhány szót még e korabeli hallatlanul intenzív gazdálkodás sorsá­ról is, melyet a szerző ekép­­pen foglalt össze: — E területek nagyobb részén a földesurak már a XVIII. század második felé­ben kisajátították az erdőket és kitiltották belőlük a job­bágyokat. Az uradalmak er­­­­dőhasználata azonban nem jelentett egyértelműen erdő­védelmet is, mert többhe­­lyütt éppen az uraság vá­gatta ki és értékesítette a fáit. A jobbágyok kiszorulá­sa az ártéri erdőkből, súlyos következményekkel járt, mert elvesztésükkel a mé­lyebben fekvő területek hasznosítását sem tudták biztosítani. Ugyanis az ártér sokoldalú kihasználására épült szállások a XVIII. szá­zad végén az erdőkből át­helyeződtek a rétekre, és az ártéri gazdálkodás korláto­zása magával vonta a szál­lások szerepének változását, leszűkülését, berendezései­nek elszegényedését is. Vélemények a tanulmányról Nagyon röviden ennyit hát a tanulmány hatalmas anyagából, összefoglalásként pedig hadd idézzünk néhány mondatot a néprajztudomány más magasszintű művelői­nek elismerő szavaiból is,­­ akik levél formájában küld­ték el véleményüket a disz­­szertációval kapcsolatos nem­rég lezajlott pécsi munkahe­lyi vitára. Íme két mondat Gunda Béla egyetemi tanár, európai hírű néprajztudósunk leveléből. „­ A szerző témaválasztá­sával, a magyar népi állat­­tenyésztés eddig ismeretlen területét tárja fel, kitűnően érzékeltetve a táj és a gaz­dálkodás kapcsolatából ki­bontakozó néprajzi anyagot és tanulságokat. Rendkívül figyelemre méltó az a meg­állapítása, hogy az ártereken dívó állattartás az egész Duna-medencében hasonló lehetett...” Katona Imre, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem docense, a dolgozat fő ér­demének, rendkívüli alapos­ságát tartja, s többek között így fejezi ki elismerését: „­ Magam a kubikosság­­ról írt monográfiámban so­kat foglalkoztam az ármen­tesítés és a vízgazdálkodás kérdéseivel, s az újdonság erejével hat, hogy ilyen terv­szerű és szervezett gazdál­kodás, termelés folyt a Du­­na-mentén századokon ke­resztül. Ennek az imponálóan kiterjedt és jelentős munká­nak teljes rekonstrukcióját első ízben a szerző adja.” Dr. K. Kovács László, az MTA Néprajztudományi In­tézetének főmunkatársa, így foglalja össze véleményét: „— Új ebben a kutatás­ban maga a téma: egy ösz­­szefüggő ártéri táj történeti, néprajzi tanulmányozása. Kutatja 19 település árteré­­­­vel összefüggő minden gaz­dálkodásbeli sajátosság és jelenség történetét, kezdetét és módosulását, a jelenségek egymás közti mindenkori ösz­­szefüggését. Ez nemcsak vi­lágos, de korszerű cél is. Saj­nos éppen a mostani kataszt­rofális árvizek különösen erősen aktualizálják ennek a kutatásnak a lényegét...” P. Gy. Miért szűnik meg a tájszínház? Ésszerű, új rendelet — Helyette: székhelyi előadás Hol szabad ilyet rendezni? minidíszletet kellett ter­vezni és építeni, s két min díszlet ára — 25—30 ezer fo­rint — azonos egy nagyszín­házi díszlet árával. Más példa: Mozsgón tava két előadást kértek. eredmény: 192 néző­n­k előadáson együttvéve 1 3100 forint bevétel, 7900 fo­rint kiadás. Végülis az 195 március óta elrendelt st£­tisztika túlnyomórészt ilye számokat mutat. Általába két kivétel volt: Mohács Szigetvár, bár ezeken a h­eyeken sem volt haszon,­­ legalább ráfizetés sem. Ezek tehát a kultúrpolit­kai, művészeti vonatkozások­tól független tények. Ám még hozzájuk kell számítan a közönség száma is állan­dóan csökkent, lásd televízi aztán személygépkocsi, va­­sz vette autóbusz, amivel lehet utazni a nagyszính­á­za. Végülis ez idén tavassz megszületett a Művelődésüg Minisztérium rendelete színházak új körzeti rendsz­réről. Ez a rendelkezés sze­lemében megegyezik a Fa és kultúra elnevezésű, fél é­vel ezelőtti sorozatunkba megjelent Még egyszer a fá­ról című, valamint a késő­bi, a Pécsi Nemzeti Szín­ operaegyüttesének helyre tárgyaló írásunkkal. Előír, hogy az eddigi értelemb vett tájelőadást, — új neve székhelyi előadást — cs£ olyan épületben lehet fe­dezni, ahol legalább 400—6 férőhelyes nézőtér, egészsé­­gyileg és technikailag me­felelő színpad és kiszolgál helyiségek vannak, a váró netán község és környék lélekszáma megfelelően nag továbbá mind a színház sz­­ára, mind pedig a körny­ző falvak számára jó lehet­ségek vannak a székhelyi el­adás megközelítésére. Felhívja a színházat avagy operaegyüttessel ne rendelkező megyéket, ha ne csak a jegyek árával, h nem az előadás költségein nagy részével járuljon hozzá a színház, illetőleg opera-,­­vagy balettegyütt fenntartásához. Még így olcsóbban kapnak előad, mintha saját színházat, ille­ve operarészleget kellet fenntartaniuk. De biztosítja rendelet azt is, hogy az id­­en megyéktől így kapó hozzájárulás miatt a szính­­ai fenntartó tanács — j­len esetben a pécsi — ne csökkentheti a fenntartó költséget. Ez egyébként­­ esett körülbelül évi 10 mill forint. Az új területbeosztás sze­rint a Pécsi Nemzeti Szí­ház úgynevezett műfaj pót operaelőadásokat tarthat Dunántúlon, de a pécsi bale az egész országban rendsz­resen vendégszerepelhet. E­dig Zalaegerszeggel, Szomba­hellyel, Kaposvárral, Veszp­rémmel tárgyalnak opera­­balettelőadások ügyében. első megegyezés a Szekszá­di Városi Tanáccsal születe meg: 260 ezer forinté megvettek 24 előadást 1970—71-es évadban, mégpe­dig 3 operát, 2 balettet, prózát, illetőleg zenés játé­kot, vagy operettet. A győ és a soproni tárgyalások, nehezíti a nagy távolság. Eg tény: Baranyában több tá előadás nem lesz. Földessy Dénes Huszonegy év után meg­szűnik a tájszínház. — Sok minden van e mögött a mondat mögött, művészeti, gazdasági, közlekedési, kul­túrpolitikai gondok. Lássuk ezúttal csak a gazdasági gondokat. A Pécsi Nemzeti Színház 1963-as naptári évben 155 táj előadást tartott, 1964 -ben 150-et, 1965-ben 123-at, 1966-ban 100-at, 1967-ben 105-öt, 1968-ban 83-at, 1969-ben 57-et, s 1970-ben ezidáig 42-t. Évről évre kevesebb volt tehát a táj­bemutató. Hogy miért? — Csak egy példa, méghozzá a viszonylag jó „tájhely­nek” számító Dunaszekcső­­ről, ahol mindig szerveztek bérletet is, tehát évadonként hat alkalommal ment le hozzájuk a színház. Nos, a dunaszekcsői adatok 1969-ben: a hat alkalommal egy operát, két prózai darabot és három könnyebb zenés művet adtak elő, mindösz­sze 910 nézőnek. Vagyis: egy-egy előadást átlagosan 152 ember látott. Igaz, ettől az átlagtól nagy a szóródás, mert az operát és a két prózát viszonylag nagyon kevesen, a könnyű, zenés darabokat pedig többen látták. De az átlag akkor is átlag, s erre a 152 főnyi átlagra a következő pénz­ügyi számítások vonatkoz­nak: bevétel 14 ezer forint, kiadás 23 800 forint. Ebben a kiadásban azonban csak az autóbusz, a díszletszállító teherautó, a színészek táj­­pénze, a hirdetés, reklám van benne. Nem számították még hozzá azt, hogy a tá­jon előadott valamennyi darabhoz külön, úgynevezett SZARATOV hűtőszekrényhez ajándék szódaszifon. BAJCSY­ZSILINSZKY U. 39. Ipar n. sarok.

Next