Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

2 A Lunohod 1. a Holdon marad? A Lunohod 1. folytatja munkáját. Szombaton regge­lig a holdjáró száz órát töl­tött a Holdon. Az újabb rádió- és tele­víziós kapcsolat során többek között folytatták a holdfelszín mechanikai és fizikai sajátos­ságainak meghatározását. A Lunohod 1., miközben képeket továbbított a Hold­ról, mozgást és manőverezést hajtott végre, hogy kiválaszt­hassák azt a helyet, ahol a holdjáró állni fog a hold­éjszaka idején. A Holdon az éjszaka november 24-én kez­dődik és 14 és fél napig tart A legutóbbi és a pénteki rádiókapcsolat idején ellen­őrizték a Lunohod 1. fedél­zeti rendszerének munkáját és értékelték a holdjáró ál­lapotát. A beérkezett adatok sze­rint a Lunohod 1. összes rendszere kifogástalanul mű­ködik. 4 MANILA: A Fülöp-szi­­ge­tek kormánya bejelentette, hogy 105-re emelkedett a be­bizonyosodott halálesetek szá­ma a „Patsy” nevű hurrikán csütörtöki pusztítása nyomán. Egy kormányszóvivő szerint 1012 ember sérült meg, 23 ezer maradt hajléktalan és 60 ember sorsáról nem tud­nak, ezeket eltűnteknek nyil­vánították. 4 MEXIKÓVÁROS: Pén­teken új földalatti vonalat avattak fel Mexikóvárosban. Az ünnepségen jelen volt Gustavo Diaz Ordaz mexikói elnök. Az új 5 km-es vonallal a fővárosi földalatti hálózat teljes hosszában — 44 km — kiépült. A metró francia köl­csönnel és műszaki segítség­gel épült. 4 LONDON: Tolvaj banda hatolt be szombaton egy lon­doni ékszerüzletbe. A rablók fejszenyelekkel agyba-főbe verték a tulajdonost és két másik személyt, majd 30 000 font értékű ékszerrel távoz­tak a tett színhelyéről. 1. BANGKOK: Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Thaiföld lakossága 34152 ezer fő. Az elmúlt 10 év­ben közel 10 millióval nőtt a lakosság száma. 4 LAGOS: Több ezer ma­jom árasztotta el Otesega nigériai kisváros utcáit és pánikot okozott. Rövid időre teljesen hatalmukba kerítet­ték a várost. Később kide­rült, hogy a hívatlan hon­foglalók az árvíz elől mene­kültek ide a közeli dzsun­gelből. A nigériai polgárok egyesült erőfeszítéssel vissza­kergették a majmokat az erdőbe. 4 NEW YORK: Fél millió dolláros zsákmányhoz jutott három felfegyverzett bandita, miután pénteken New York egyik külvárosában feltartóz­tattak egy páncélozott pénz­­szállító autót. A gépkocsi két őre közül az egyik vo­nakodott engedelmeskedni, ezért a támadók leütötték és elmenekültek. WASHINGTON: Edward Kennedy demokrata párti szenátor pénteken, az ame­rikai szenátusban éles sza­vakkal bírálta a kelet-pakisz­táni szökőár sújtotta lakos­ságnak megsegítésére tett intézkedéseket. „Hogyan le­hetséges az, hogy amikor több ezer helikopterünk van Délkelet-Ázsiában, mégpedig alig pár mérföldre a kelet­pakisztáni katasztrófa sújtot­ta vidéktől, csak két heli­koptert küldünk Nepálból a segélyakciók lebonyolítására? 4- SANTA FÉ: Szakadékba zuhant egy zsúfolt autóbusz pénteken az argentínai Santa Fé közelében. Negyvenhat személy a helyszínen meghalt. A szerencsétlenség akkor történt, amikor a társasgép­kocsi hídon haladt át, s a felhőszakadásban a sofőr nem vette észre a hídkorlátot. 4 GENF: Az egészségügyi világszervezet (WHO) pénte­ken koleramentes területnek nyilvánította Csehszlovákiát, Szaúd-Arábiát, Jordániát, Kuvaitot, Libanont, Dél- Koreát, Törökországot és Tunéziát. Korábban a WHO közölte, hogy az Izrael által megszállt Gáza városban öt­t koleraesetet észleltek. 4 HOUSTON: A houstoni űrkísérleti központ tíz tudó­sa és mérnöke — mint pén­teken sajtóértekezleten kö­zölték — szabadalmat kért újfajta eljárásra, amelynek célja: víz és oxigén előállí­tása a Hold talajából. Erre bonyolult berendezést dol­goztak ki, amely vegyi el­járáson alapszik, s a hidro­gént és a napenergiát hasz­nálja fel. 4 LOS ANGELES: A Sha­ron Tate-féle gyilkosság Los Angeles-i perén Charles Man­­son, a hippibanda vezére, a védelem egyetlen tanújaként pénteken kijelentette, hogy „nem ölt meg senkit, és nem utasított senkit gyilkosságra”. A vallomás után a többi vádlott — három lány — visszalépett a vallomástól, majd a tárgyalást november 30-ig elnapolták. 4 ARCADIA (California): Agyonlőtte magát pénteken a 70 éves Clark Wiley, akit feleségével együtt korábban letartóztattak, mert most 13 éves kislányát csecsemőkora óta elzárta a külvilágtól és ennek következtében a gyer­mek lelkileg és fizikailag visszamaradottá vált. Wiley félórával az első bírósági ki­hallgatás előtt követte el az öngyilkosságot. 4 BRÜSSZEL: Brüsszelben közölték, hogy a Közös Piac tagállamai miniszteri taná­csának illetékes munkacso­portja a szocialista országok­ból származó vas- és acél­áruk bizonyos fajtái behoza­tala 1971. január 1-től törté­nő liberalizálása mellett fog­lalt állást. 4 LONDON: A decimális pénzrendszerre történő átté­rés keretében Nagy-Britan­­niában pénteken kivonták a forgalomból a 10 shillinges bankjegyeket. DUN­ÁNTÚLI NAPLÓ Számos lehetőség kínálkozik az együttműködésre • A török külügyminiszter sajtótájékoztatója Ihsan Sabri Caglayangil, a Török Köztársaság külügymi­nisztere szombaton a Hotel Intercontinentalban sajtóér­tekezleten tájékoztatta az új­ságírókat a Magyarországon tett hivatalos látogatásának tapasztalatairól. Az értekez­leten részt vett Péter János külügyminiszter, s jelen volt Ismail Soysal, Törökország budapesti nagykövete. Dr. Bányász Rezső, a Kül­ügyminisztérium sajtóosztá­lyának vezetője üdvözölte a vendégeket, majd a török külügyminiszter válaszolt az újságírók kérdésére. Bevezetőben hangsúlyozta: itt tartózkodásunk során fi­gyelemmel kísérhettük a ma­gyar nép eredményeit. Azt tapasztaltuk, hogy a magyar nép mind az ipar, mind a mezőgazdaság és általában a gazdálkodás terén rendkívül szép sikereket ért el. Külö­nösen nagyra értékeljük kul­turális eredményeiket, a kul­turális és történelmi műem­lékek helyreállítását és vé­delmét. Arra a kérdésre, hogyan értékeli a magyar vezetőkkel folytatott tárgyalásait, a kül­ügyminiszter kijelentette: — Magyarországi látogatá­som során az a megtisztelte­tés ért, hogy fogadott Lo­­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a kor­mány elnöke; továbbá alkal­mam volt eszmecserét foly­tatni Péter János külügymi­niszter kollégámmal. Tárgya­lásainkat a kölcsönös meg­értés, a nyílt és őszinte lég­kör jellemezte. Megvitattuk a nemzetközi problémákat és a kétoldalú kapcsolatainkat. Megállapítottuk, hogy számos kérdésben azonos, vagy egy­máshoz közelálló a nézetünk, s azon fáradoztunk, hogy kö­zelebb hozzuk álláspontjain­kat olyan kérdésekben, ame­lyekben még bizonyos elté­rések mutatkoznak. Jelentős eredménynek tartom, hogy mindkét fél megerősítette azt a szándékát: minden tőle tel­hetőt megtesz a világ, külö­nösen pedig a saját földré­­szük, Európa békéjéért, biz­tonságáért.­­ Ami a kétoldalú kap­csolatainkat illeti, a legjelen­tősebb eredménynek azt tar­tom, hogy mindkét fél fej­leszteni kívánja a kölcsönös együttműködést gazdasági, ipari és­ kulturális téren, s erre számos lehetőség kínál­kozik. A külügyminiszter a továb­biakban az európai biztonság kérdésével foglalkozott. Is­meretesek — mondotta — a Magyar Népköztársaságnak a konferencia összehívására tett erőfeszítései, s kijelenthetem, hogy a Török Köztársaság is pártolja a konferencia gon­dolatát. De nem bízhatjuk a véletlenre e fontos tanácsko­zás eredményét, kimenetelét, célunk, hogy az utóbbi idő­ben ez irányban tett lépések, elért eredmények tartósak le­gyenek. Helyesnek tartanám, hogy a földrészünk biztonsá­gával összefüggő kérdéseket konferenciákon vagy konfe­rencia-sorozaton vitassuk meg. Meggyőződésem, hogy ezen közösen kell munkál­kodnunk. Azok a fejlemé­nyek, amelyekre az utóbbi időben Európában sor került, biztatók és bátorítást jelen­tenek a konferencia megva­lósítására. A külügyminiszter végül köszönetet mondott mind a magyar kormány képviselői­nek, mind a magyar népnek azért a szívélyes fogadta­tásért, amelyben megérkezése első percétől fogva részesí­tették. A sajtótájékoztatón Péter János külügyminiszter török kollégája szavaihoz kapcso­lódva kijelentette: véleménye szerint mind a magyar, mind a török kormány őszintén és tudatosan arra törekszik, hogy közös múltbeli kapcso­lataikat, azok tapasztalatait felhasználva a mai nemzet­közi és társadalmi viszonyok­nak megfelelő módon ápolják barátságukat, szélesítsék a feszültség enyhítését célzó nemzetközi együttműködésü­ket. Hozzátette: török kollé­gájának magyarországi láto­gatása jó alkalmat nyújtott arra, hogy tanulmányozzák, milyen területeken lehet bő­víteni a kétoldalú kapcsola­tokat, hogyan lehet fejleszte­ni az együttműködést a nem­zetközi életben. — Örülök mindannak, ami itt a török külügyminiszter részéről — főleg ami az eu­rópai biztonságot szolgáló együttműködésünkről — el­hangzott. A magam részéről nagy várakozással tekintek az ilyen irányú közös mun­kánk elé — mondotta: az világ, szépe A londoni Albert Hall-ban, a világ egyik legcsúnyább épületében, pénteken este megkoronázták a világ leg­szebb leányát. A zsűri Jen­nifer Hostent, a brit nyugat­indiai Grenada szövetségi ál­lam szépeinek szépét találta méltónak a címre. Miss Vi­lág — húsz éves, foglalkozá­sára nézve légikisasszony. A második helyre néger kislány került: Pearl Jansen, aki „Afrika-dél” feliratú szalagot viselt átvetve ideális ido­main. A harmadik, Irith Lavi Izrael szépe lett. A Reuter-iroda rosszmá­­júan jegyzi meg, hogy a zsű­riben helyet foglalt Grenada állam miniszterelnöke, Eric Gairy is. Miss Grenada eltekintett a szokásos örömkitörésektől és ehelyett bejelentette: a világ szépének járó díj egy részét országa szociális céljaira ajánlja fel. Sokáig úgy látszott, hogy az idei szépségkirálynő-vá­­lasztás példátlan botrányba fullad. A versengés azzal kezdődött ugyanis, hogy is­meretlen tettesek plasztik bombát robbantottak a lon­doni Albert Hallhoz felvonu­ló televíziós közvetítő kocsik egyike alatt. Szerencsére csak kisebb károk keletkeztek. A merénylet nyilvánvalóan az egyik női egyenjogúsítás, mozgalom műve volt, amely a női nem megalázásának minősíti a szépségkirálynő­­választásokat. De ez még csak a kezdet volt. Bob Hope tréfás mono­lógja közben — az amerikai komikus-színész kigúnyolta azokat, akik a versengést „marhapiacnak” nevezték — feminista agitátorok rohan­ták meg a színpadot. Kerep­lőket forgattak, sípoltak, bűz­bombákat hajigáltak, minden­felé. Míg Bob Hope fedezék után nézett, a tüntető nők haragja a színpad mellett ülő riporterek ellen fordult. Az újságírók ruháját pillanatok alatt ellepte a tinta és a pa­radicsomlé. A sajtó egyik képviselője már-már azon volt, hogy fegyveresen — széklábbal — vesz elégtételt, ekkorra azonban már megér­keztek a rendőrök és kive­zették a tüntetőket. A világ szépe a történtekről így beszélt: „Nem nagyon tudom, mi ellen tüntettek. Az asszonyok nagyon sokat te­hetnek, de talán egy gondo­latnyival gyakorlatibb eszkö­zökkel.” Amerikai légitámadás Észak-Vietnam ellen November 21-én a VDK Néphadseregének főparancs­noksága közleményt adott ki arról a súlyos légiprovokáció­ról, amelyet amerikai légi­kötelékek követtek el szom­baton hajnalban. A közlemény szerint több amerikai légikötelék megsér­tette a VDK légterét, s be­hatolt Haiphong, Quang Ninh, Ha Tay és Hoa Binh körzetébe. Az amerikai gé­pek provokációs támadást in­téztek több lakott helység ellen és veszteségeket okoz­tak a polgári lakosságnak. A támadás az amerikai pilóták egyik fogolytáborát is érte s közülük többet megsebesí­tett A légvédelmi egységek és a helyi lakosság önvédelmi alakulatai határozottan visz­­szavágtak az agresszornak: lelőtték az ellenség három sugárhajtású gépét és egy he­likopterét, s többet megron­gáltak a támadó gépek közül. A Pentagon szóvivője szombaton hajnalban beis­merte, hogy az amerikai légi­erő egységei Da Nangról ki­indulva bombatámadást haj­tottak végre a VDK ellen. Laird hadügyminiszter rövid nyilatkozatban „korlátozott időtartamúnak" minősítette a VDK bombázásának felújí­tását és „védekező­ reagálás­nak” nevezte a VDK ellen elkövetett újabb légi agresz­­sziót. Jól tájékozott washingtoni források szerint Nixon elnök személyesen adott felhatal­mazást a támadás végrehaj­tására. A támadás időzítésé­vel a Nixon kormány ismét kész helyzet elé állította az amerikai törvényhozást, s — tekintettel a kongresszus hét­végi szünetére — még arra sem adott lehetőséget a tör­vényhozóknak, hogy a szená­tusban és a képviselőházban reagáljanak a vietnami há­ború újabb eszkalációjára. William Fulbright szenátor ABC-nek adott szombat reg­geli rövid nyilatkozatában kijelentette: „ Erősen kétlem, hogy Észak-Vietnam bombázása megrövidíti a háborút. Nyil­vánvaló, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Vajon miként egyeztethető össze ez az újabb akció csapatainknak Dél-Vietnamból való kivoná­sával?” — tette fel a kérdést Fulbright szenátor. 1970. november 22. HÍrhVILÁGHÍRADÓ HÉTFŐ: Változások a Szíriai vezetésben Négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Berlinről KEDD: A­­­unohod­­„ az első holdjáró megkezdi munkáját A török külügyminiszter Budapestre érkezik SZERDA: A lengyel—nyugatnémet szerződés parafalaza CSÜTÖRTÖK: Szadat programnyilatkozata Az NDK—NSZK eszmecsere folytatásának bejelentése FENTEK: Szavazás az ENSZ kínai vitájában A Ni­on-kormány növelni akarja a hadikölzségvetést Képletesen szólva: azért ezen a héten valamennyire előrehaladtak a békés egy­más mellett élés megvalósí­tásának irányába kormányo­zott földi járműveink is. Varsóban beérett egy hosszú politikai küzdelem gyümöl­cse: parafálták a lengyel— nyugatnémet szerződést. Bonn rákényszerült az Odera-Neis­­se határ realitásának tudo­másulvételére. A járműha­­sonlat annál inkább helytálló, mert a szóvivők autós kife­jezéssel számoltak be az­ esz­mecsere alakulásáról: maga­sabb sebességbe kapcsoltak-e vagy visszaváltottak. A ter­vek szerint jó két hét múlva maga Brandt kancellár uta­zik az aláírásra a lengyel fő­városba. A jelek szerint a nyugatnémet kormány hely­zete megszilárdult, különösen a Geldner-ügy kipattanása, Straussek balul sikerült kép­viselő-vásárlási botránya nyomán. Természetesen a nyugatnémet reakció aligha fogja letenni a fegyvert, de ma kétségkívül a realitások elfogadásának hívei kerültek jobb helyzetbe a bonni ál­lamban­­. Begyújtották a motort a két német állam párbeszédé­nek vonatkozásában is, de a fordulatszám egyelőre még alacsony. A hónap végén ál­lamtitkári szinten találkoz­nak Berlinben az NDK és NSZK képviselői, hogy a Kassel óta érvényben lévő „gondolkodási szünet” letel­tével, megvizsgálják a to­vábblépés lehetőségeit. Az eredményesség a bonni félen múlik, vajon hajlandó lesz-e realitásokat a Német Demok­ratikus Köztársaság vonat­kozásában is elfogadni. Tárgyalnak úgyszintén Nyugat-Berlinbel­ is a négy nagyhatalom nagykövetei. A sebesség némileg felgyorsult: a korábbi egy-kéthónapos szünet helyett szinte rendsze­ressé váltak a hétfőnkénti összejövetelek. Három­ diplomáciai hír ugyancsak osztatlan érdek­lődést keltett a szocialista fő­városokból. Az új pekingi szovjet nagykövetet fogadta Csou En-laj, s a megbeszélé­sen a Moszkvába akkredi­tált új kínai nagykövet is részt vett. Szovjet—kínai érintkezésfelvétel történt a kétoldalú kereskedelem nö­velése érdekében is. Ezek a jelentések arra mutatnak, hogy az államközi viszony­ban bizonyos normalizálódás ment végbe, ami különben szovjet részről régen kifej­tett óhaj volt. A múlt heti lengyel—román eszmecsere után ezen a hé­ten a bolgár—román barátsá­gi szerződést írták alá. Bu­dapesten a világpolitikai és európai kérdésekről, vala­mint a kétoldalú kapcsola­tokról esett szó a magyar— török külügyminiszteri tár­gyalásokon, s a magyar kor­mányfő törökországi meghí­vása a párbeszéd folytatását jelzi. A soron következő hét természetesen rendkívüli ese­ményt tartogat fővárosunk­ban, hiszen a pártkongresz­­szus tanácskozása, a várható külföldi részvétel az érdek­lődés homlokterébe állítja Budapestet. A Közel-Keleten a helyzet változatlan, legalábbis ami a tárgyalások huzavonáját ille­ti. Az ENSZ-közvetítő Jar­ring svéd nagykövet a ha­gyományokhoz híven tovább­ra sem nyilatkozik, de elha­tározása, hogy visszatér moszkvai állomáshelyére, fel­ért az eredménytelenség be­jelentésével. Igen fontos fej­lemények történtek viszont az arab országok belső életé­ben. Az új egyiptomi kormány, valamint a tizenegy tagú nemzetvédelmi tanács kiala­kítása arra utal, hogy a Nasszer utáni EAK új szer­vezeti, személyi feltételeket teremtett a nasszeri politika folytatására. Ennek a veze­tési stílusnak lényege, hogy az elhunyt elnök távoztával keletkezett űrt a fokozott kollektivitással és a munka megosztásával töltse be. A konszolidáció első jelei mutatkoznak a szíriai kato­nai hatalomátvételt követően is, amelyet ugyancsak korai lenne még véglegesen érté­kelni. Miközben a Baath­­párt különböző csoportjai éles hadjáratot folytatnak egymás ellen, Asszad tábor­nok a korábbi vezetőknél na­gyobb érdeklődést látszik ta­núsítani a politikai rendezés ügye iránt, amelyért a többi haladó arab rendszerekkel együtt lépnének fel. Szemé­lyi változásokról s bizonyos nyugtalanságról érkeztek hí­rek Irakból, Szudánból s kü­lönösképpen Jordániából, ahol két alkalommal a héten fellángoltak a harcok. Ezek a körülmények aláhúzzák vi­szont annak fontosságát, hogy Kairóban határozottan és gyorsan megszilárdult a hely­zet. Az EAK kedvező fejlő­dése ily módon alapvető kiha­tással lehet az egész arab Vi­lág belső viszonyainak meg­szilárdulására.

Next