Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

l£jl. Január 26. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A magyar olaj­feldolgozó ipar fellegvárában Tíz év alatt megötszörözi termelését a Dunai Kőolajipari Vállalat­ ­"kriás a Duna mellett! Közhelyként hangzik, találóbban mégsem lehet jellemezni a Dunai Kőolajipari Válla­latot, amelynek az évtized végén már mintegy 15 millió tonna nyersolajat kell feldolgozni évente. (Az 1970-es termelés 3 millió tonna volt!) Ezért az éppen tíz esztendeje indult be­ruházás máig sem fejeződött be. A DKV-I több, mint 4 milliárdos programja idén zárul le, de megkezdődött már a DKV-II. építése is, amelynek fogadnia kell majd az 1972. november 7-ig megépülő Barátság II-n érkező szovjet kő­olajat. Kukoricaföld és megyehatár — Amikor 1961-ben elő­ször jöttünk ki ide, a földe­ken még lábon állt a kuko­rica. Elképzelni is nehéz volt azt, ami ma úgy hozzá­tartozik a tájhoz, mintha mindig itt lett volna. — Far­sang László gazdasági igaz­gató, a mai vezérkar egyik pionírja emlékezik vissza így a kezdetre. Pest és Fejér megyék ha­tára kettészelte a finomító mai 1450 holdas, Ercsi felé terjeszkedő területét. „Ha­­tárrendezés” volt­­ az első közigazgatási inítézkedés: Százhalombatta várossá nyil­vánítása a legjelentősebb. M­a többszáz kilométernyi csővezeték-rendszer hálózza be a hatalmas területet. Ott kezdődik, ahol végetér a Ba­rátság , és ott végződik, ahol a kőolajszármazékok a szál­lítótartályokba kerülnek. A két végpont között ezüstösen csillogó, karcsú desztilláló és frakcionáló tornyok, tartá­lyok légiója, a semmire sem jó hulladékgázok rőt lángját éjjel-nappal lobogtató fák­lyák, a hűtőtornyok körül emberre, gépre fátyolt vonó, lustán hömpölygő gőzfelhő... Szovjet tervek­ megvalósí­tásával, szovjet szakemberek segítségével jutott el a DKV oda, hogy már ma is jelen­tős tényező a hazai üzem­anyag és fűtőolajellátásban, és ahogy növekszik a szén­hidrogének részaránya az or­szág energiamérlegében, úgy válik a Dunai Kőolajipari Vállalat is a hazai olajfel­dolgozás óriásává. A „nagyhal“ elv —* mai módon A tőkés világban úgy vá­lik óriássá egy ilyen vállalat, hogy fölfalja a kisebbeket. Ez régi, „jól bevált” recept. Valami ilyesmi történik a DKV körül is, persze más indítékok alapján és más céllal. Kezdődött azzal, hogy fuzionált a csepeli kőolajfi­nomítóval. A cél félreérthe­tetlen volt. Az elavult beren­dezésekkel drágán dolgozó üzemet fel kell számolni. Ez meg is történt, a sok kiváló szakember többsége ma már Százhalombattán dolgozik. A kőbányai paraffingyár is így jár. 6,5 ezer tonnás évi ter­melése az ország szükségle­teinek fedezésére is szűkö­sen volt elég. A DKV-ban már próbaüzemelésre kész a legkorszerűbb berendezések­kel felszerelt üzem, amely 35 ezer tonna paraffin elő­állítására lesz alkalmas és ebből bőven jut exportra is. Január 1-én egyesült a DKV- val a péti kőolajfinomító. Ez is eléggé elavult üzem már, korszerűsítését pedig elsősorban a műtrágyagyár soron következő nagyarányú rekonstrukciója teszi indo­kolatlanná. Két állóeszközér­tékkel arányos hatékonysága az elmúlt évben 6,5 százalé­kos volt, azaz a befektetett állóeszköz minden 100 fo­rintja 6 forint 50 fillér nye­reséget hoz, Százhalombattán 11,20-at, s ezt fel akarják vinni 18 forintig. Világos, hogy a legkorsze­rűbb technológiával dolgozó finomító alkalmas arra, hogy a közelben lévő üzemek ter­melési kapacitását átvegye és megsokszorozza, ezért a „nagyhalelv” népgazdasági haszna vitathatatlan. És ez a technológia alkalmas arra is, hogy kihozza a nyers­, olajból maradéktalanul mind­azt, ami benne van. Benzin. A „normál” eljá­rással 46-os oktánszámú ben­zin jön ki a tornyokból. Ez így szinte használhatatlan. Van azonban egy reformáló üzem, ahol platinakatalizáto­ron — egy töltet két évig használható és 22 millió fo­rintba kerül — bocsátják át a benzint és oktánszáma megközelíti a százat. Ezt ke­verik be a 46-osba megfe­lelő arányban, s így születik többek között a szuperben­zin is. Pakura. Valamikor általá­nosan használt fűtőanyag volt. Csak ma tudni, hogy akkori olcsósága mellett is milyen drága volt. Vákuum­desztillálóba kerül, kenőola­jak sora kerül ki belőle és egyéb termékek­ leválasztása után marad vissza a gudron nevezetű,­­ cipőpaszta-sűrű­­ségű massza, ami propán­bután gázzal való hígítás után a Dunamenti Hőerőmű Vállalathoz kerül fűtőanyag­nak. Kén. Ez lesz a legújabb termék. A fűtőolaj tartalmaz bizonyos mennyiségű ként, ami az olaj elégése után a légkörben kénsavvá alakul. Ezt a ként ezután kivonják a gázolajból. Az eredmény: évente 4 ezer tonna tiszta kén. A Shell versenytársa A sokféle termék egy ré­széből jelentős kivitele van a DKV-nak. 1970-ben 2 mil­lió dollár értékű kenőolajat szállítottak főleg a nyugati országokba. A termékek mi­nőségével mindenütt elége­dettek, ami nagy szó, hiszen olyan versenytársakkal kell megvívni a piacon, mint pél­dául a Shell, vagy a Mobil Oil Gázolajból, fűtőolajból és benzinből nincs export, motorolajakból viszont a DKV gyors termelés-felfu­tása eredményeként meg­­szűnt a behozatal. A belföldi igények kielé­gítése, a külföldi piacon való helytállás még ennél az új finomítónál is egyre maga­sabbra emeli a mércét. A közelmúltban létrehozott ku­tatási főosztály jól felszerelt laboratóriumaiban újabb ter­mékek gyártástechnológiáján dolgoznak, a műanyagipar egyes alapanyagainak gyár­tását készítik elő. A computer nem fényűzés M­ár most is több ezer em­ber dolgozik a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál. A nagy­fokú automatizáltság követ­keztében azonban túlnyomó többségük nem a termelés­ben dolgozik. Gépek „irá­nyítják” a termelést és egy­re inkább érződik annak a szükségessége is, hogy a nagyvállalat egészének irá­nyításába is ,bevonjanak egy gépet­ — egy számí­tógépet. Őszre érkezik meg Angliából az IBM- computer, aminek „kiszolgálására” megalakult már a számítógépes központ — 28 fővel. ■Nem fényűzés ez vajon? A DKV-nál nem tartják an­nak. Úgy mondják, ha nem csinálnák, lemondanának a jövőről. És különben is, hogyan le­hetne lemondani a jövőről éppen itt, ahol minden a jö­vőt hirdeti? Itt, ahol minden a mai termelés ötszörösére emeléséért történik! H­ársfai István A DUNAI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT ÉJSZAKAI FÉNYEI Nemzetközi gasztronómiai hetek, 1971 Pécs testvérvárosainak jegyében „LAHTI” FINN NAPOK JANUAR 25—29-ig. „LVOV” OROS5E NAPOK FEBRUAR 1—5-íg. „eszék” délszláv napok február 1—12-ig. „DIJON” FRANCIA NAPOK FEBRUAR 15—19-íg, „PARMA” OLASZ NAPOK FEBRUAR 22—26-íg. Az ételkülönlegességeket neves mesterszakácsok készítik. Szeretettel várjuk vendégeinket vacsoraestéinken. Asztalfoglalás a szálloda portáján és az üzletvezetőknél. HIKUMGARBÍKOmS Új kórház épül Szigetváron O­rszágosan is újdonság: a­­ jövendő szigetvári nagy kór­­­­házban a­ hatalmas, több­­ mint fél m­egye területét e vonatkozásban ellátó elme­­osztály egy épületcsoportban lesz egy általános kórház­zal. Pontosabban: 300 ágyas elmeosztály épül és 200 ágyas általános kórház. Utóbbiban belgyógyászat — 80 ággyal — sebészet — 70 ággyal — va­lamint szülészet és nőgyó­gyászat — 50 ággyal lesz. Minden egyéb, így röntgen, kardiológia, laboratórium — közösen működik majd. Ez a korszerű gazdaságos kór­házszervezés: a technikát, a gazdasági felszerelést, jobban ki tudják így használni. M­indezeket hosszú idő m­úlva, körülbelül 1976-ban lehet majd készen látni, aki­­­kor épül fel — a tervek sze­rint — az új szigetvári kór­ház. Ára: mintegy 145 mil­lió forint. Laza rendszerű építkezés lesz — egy közép­ső, négyemeletes tömbben kap helyet az általános kór­ház, több, egyemeletes, 50 ágyas részben az elmeosz­tály — ezeket úgynevezett „összekötőnyak" útján lehet majd megközelíteni. A ma­gas tömb mellett még egy­emeletes rendelőintézet is épül. Ehhez a tervhez tartozik a mohácsi kórház elmeosz­tályának felépítése is A Duna menti város kórházát 84 ágyas résszel bővítik e célból, továbbá egy új ideg­­gyógyászati járóbetegszolgá­lattal. Ára: közel 13 millió forint. Túrom — zárszámadás előtt Megduplázódott a jövedelem Turony minden szempont­ból közepes község, s ilyen szövetkezete is. Háromezer­háromszáz hold összterület, melyből 2250 kataszteri hold szántó. A tagok száma 280. A gazdaság három község — Turony, Csarnóta és Bisse —, tsz-einek összevonásával jött létre. A székhely­ község Turony. A központi irodák egy faluszéli parasztházban kaptak helyet, az isten háta­­mögöttiség érzése azonban mégsem keríti hatalmába az embert: a polcokon, aszta­lokon a legújabb mezőgazda­­sági szakkönyvek, folyóira­tok ...­­.................. Csattognak a számológé­pek. A főkönyvelő érthető óvatossággal nyilatkozik a gazdálkodás múlt évi ered­ményeiről , a mérleg nincs teljesen kész. A legfontosabb adatok azonban már ponto­sak. Nézzük hát, mit­­ hozott­ az év? H­irre Sándor elnök a ki­esésekkel kezdi. A tavasz későn jött, aztán júniusban hirtelen beköszöntött a forró­ság , s ettől ocsú-jelleget kapott a gabona. A tervhez viszonyítva fél millió forint­tal kaptak kevesebbet a ga­bonáért, az előző évi szint­hez, tehát a bázishoz viszo­nyítva, azonban 700 ezer fo­rintnál is magasabb volt a kiesés összege. A pénzügyi egyensúly elvesztése egyebek mellett a jövedelmi szint csökkenésével veszélyeztetett, ezért foganatosítottak már az év közepén többirányú ellen­­intézkedéseket.­­ Két főágazatunk van: a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés, magától érte­tődő volt tehát, hogy ami­kor a növénytermesztéssel bajok voltak, az állattenyész­tőktől kértünk segítséget, öt­száz malacot vásároltunk a pécsi és siklósi vásárokon, ezeket hízóra fogtuk. A rossz gabonatermés miatt elvesz­tett ötszázezer forint zöme ezzel meg is térült, de a növénytermesztés is segített önmagán. Az étkezési borsó­ból holdanként 3 mázsával többet szedtek a tervezettnél — így aztán, minden nehéz­ség ellenére, tartani tudtuk az előző évben elért szintet. Az emberek megállítják az utcán az elnököt. Mennyi lesz...­! Tavaly — ■ tíz órás munkanapra számítva — 78 forintot fizetett a tsz, ehhez jött a 20 százalék körüli nyereségrészesedés. Az egy tagra eső átlagos jövedelem 16 365 forint volt, ami első hallásra nem túl nagy ösz­­szeg. — Vannak idősebb tagok, asszonyok, akik csak a nyári szezonban dolgoznak: negy­­ven-ötven napot. Ebben a számban az ő kereseti ada­taik is benne vannak, azok évi keresete, tehát, akik egész évben dolgoznak, a fenti ösz­­szegnél jelentősebb. Egy nap­ra vetítve 100—120 forint körül lehet a legtöbbet és legjobban dolgozók bére. — És a gépészek, traktoro­sok? — Valamivel jobban keres­nek ennél; természetesen nem nyolc, sőt nem is tíz órás ■ munkanapokkal kell számolni az ő esetükben. Százhúsz—százharminc forin­tot keresnek naponta — éves szinten. Nyáron többet, té­len kevesebbet. — S a nők ...?— Meg fog lepődni: jobb az átlaguk, mint a férfiaké. 1969-ben 83,6 forintos napi átlagot értek el, a most le­zárt évben pedig talán még magasabbat is. A magyará­zat egyébként egyszerű: több­ségük az állattenyésztésben dolgozik. De az is tény, hogy hihetetlenül vállalkozó szel­leműek, szorgalmasak .• Az előbb szó volt a gyengébb gabonatermés okoz­ta bevételi kiesésekről. És ha nem sikerült volna pótolni? — A bérhez akkor se kel­lett volna jelentősen hozzá­nyúlni. Nem úgy vagyunk, mint öt-hat évvel ezelőtt, amikor máról-holnapra él­tünk. Másfél millió forintos biztonsági tartalékunk van... Egy kocsistól kérdezem: — Hogy élt 1965-ben? V­állat von, hogy élt volna? — És most?— Azt nem lehet így el­m­ondani. — Jobban?— Csak az tudja, aki ben­ne volt... Nézzük a számokat! 1965- ben a szövetkezet hitelmen­­tes vagyona 15 millió forint­ra rúgott. A tagok éves ré­szesedése 8174 forint volt... M­olnár István párttitkár mosolyog. — Ennél jobb agitációsi érv nem kell, azt hiszem." Öt év alatt megduplázódott a jövedelem, s 21 millió forint­ra nőtt a hitelmentes közös vagyon. — És a jövő?H­itre Sándor: — A termelési érték 1975- ig 40 százalékkal nő . A te­hénállomány 50 százalékkal, a sertésállon­ány százzal. A részesedés 20—25 százalék­kal. — Ön szerint elégedettek az emberek? — Csak azt tudom mon­dani, tavaly egyetlen kilé­pőnk volt — az is a lakás miatt — És hányan jöttek? — Legalább húszan jelent­­keztek.* A kérdésre, hogy el a mai paraszt? — természetesen nem lehet a tsz-ek részese­dési adatai alapján pontos ferületet adni. A családok jövedelmét ugyanis minimum két tényező határozza meg: a közösben végzett munka és a háztáji. Torony a háztáji gazdasá­gok nagyságát, gazdagságát tekintve is közepes, azaz tipikus községnek mondható. A háztáji földek a háztáji állattartás céljait szolgálják. 1970 végén 207 szarvasmarha, 57 tehén és 725 sertés volt a háztáji istállókban, ólakban, ami a korábbi évekhez ké­pest rekord mennyiség. Ta­lán csak a tehenek száma nem emelkedett. Hogy milyen jelentős vagyon, illetve jöve­delemforrást jelent ez az állatmennyiség, azt talán leg­jobban a közös állatállomány adataival való összehasonlí­tás bizonyítja. Az üzemben 296 szarvasmarha, 93 tehén és 2000 sertés volt az év végén... A tsz főállattenyésztője a háztáji gazdaságokon is rajt tartja a szemét. Ha kell segít, ha kell bátorít. Idén például mindhárom községükben épí­tenek egy-egy bemutató jel­legű, korszerűen felszerelt, önetetőkkel, tajókkal ellá­tott sertésótat. A cél: növel­ni a pihenésre fordítható időt. — ön szerint mennyit ho­zott a legszorgalmasabb ta­goknak a háztáji? — Körülbelül annyit, amennyit a közösben keres­tek, B. S. — Iván Eftimov bolgár zongoraművész zongoraestjét tartják ma, 26-án este fél 8- kor Mohácson a Kamarate­remben. 27-én, szerdán este fél 8-kor a zongorabérlet II. hangversenye keretében a bolgár művész Pécsett lép fel a Liszt-teremben. Műso­rán Scarlatti, Beethoven és Liszt művek szerepelnek.

Next