Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
Világ proletárját, egyesüljetek ! Dunántúli napló XXVV. évfolyam, 120. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. május 23., vasárnap A tehetségesekért oktatásügyünk kulcskérdése a tanulás egyenlő jogának, azaz e jog gyakorlásának biztosítása. Köztudottak azok a erőfeszítések, amelyek a hátrányos helyzetben lévő gyerekek érdekében, a hátrányos helyzet felszámolásáért, vagy legalább enyhítéséért történtek. Be kellett azonban látni, hogy egységes oktatási színvonalat elérni sem ma, sem holnap nem lehet, mert nem lehet az iskolaügyet elszakítani a társadalom más szféráitól, s amíg egyes társadalmi ellentmondások élnek és hatnak, addig ezeknek hatása az iskola tekintetében is megmutatkozik. A falu és város iskolájának azonos szintje feltételezi például a falu és város általános szintjének legalább megközelítő azonosságát. Logikus tehát az iskolapolitikában egyre gyakrabban használatos jelszó előtérbe kerülése: ha már valamennyi hátrányos helyzetben lévő gyermek sorsát nem alakíthatjuk kedvünkre, koncentráljuk legalább az erőket a tehetséges gyerekekre. Előrebocsátva: ez egyáltalán nem jelenti a nagyobb tervről való lemondást, vagy a fizikai dolgozók gyermekeit segítő akciók háttérbe szorulását. Mindössze annyit jelent, hogy valamilyen pályához különleges tehetséget mutató gyermekeket semmi esetre sem szabad veszni hagyni, az ő sorsukra különös gondot kell fordítani, a velük szembeni felelősséget a szokásosnál is erősebben érezni kell. Magyarán nem hagyhatjuk, hogy nálunk, ma, Magyarországon akár egyetlen fizikus-tehetség, matematikus-zseni, született színész vagy akárki más nyomtalanul eltűnjék valahol a falusi kisiskolák padjaiban. Persze, nemcsak a falusi kisiskolákról van szó, a tehetséges gyerekek nagyobb méretű elkallódásával mégis ezeken a helyeken kell elsősorban számolni. Miért? Elsősorban azért, mert nem nehéz bizonyítani, hogy a leterhelt, nem egy esetben szakképzettség nélküli, vagy éppen helyben lakó pedagógusok a megkövetelt iskolai munkán kívül aligha képesek egyébre, többnyire még a tanulókkal való differenciált foglalkozásra sem, ami pedig a tehetséges gyerekekkel való törődés elemi formája. Másrészt a szaktanárok teljes vagy részleges hiánya hat negatív irányba az említett helyeken. Végül a kisebb vidéki iskolák felszereltsége, tárgyi lehetősége sem teremt megfelelő feltételeket ehhez a munkához. Baranya megye ilyen értelemben a leghátrányosabb megyék között van. A kisközségek nagy száma, a közlekedési lehetőségek, a bár nagyon ütemben folyó, de kielégítőnek nem nevezhető körzetesítés jelenlegi helyzete egyaránt indokolják, hogy a tehetséges tanulók kérdésére különösen nagy gondot kell fordítani. A bonyolult, szövevényes probléma megoldásának első számú letéteményesei természetesen a pedagógusok, akár közvetlenül, akár a módszerek bevezetését, kidolgozását, megszervezését tekintve. A közvetlen tevékenységet már érintettük: ott, ahol az iskolákban felelősségérzettel rendelkező, kiváló pedagógusok dolgoznak, sok esetben az ő figyelmük, differenciált foglalkozásuk is elegendő lehet. Vannak is ilyen pedagógusok, nem is kis számban. Módszerük az, hogy az órákon minden gyerekkel képességeinek megfelelően foglalkoznak, s a tehetséges, valamilyen tárgyból különösen kiváló gyerekek érdeklődését külön megbízatásokkal, feladatokkal mélyítik, ismereteiket ajánlott irodalommal egészítik ki. Ami a többi lehetőséget illeti: a tehetséges gyerekek segítésének egyik fő formája a szakkör. A szakkörök létesítése, működése a nagyobb iskolákban eléggé természetes forma, nem is új felfedezés, újnak számít viszont az az összevont, városi szakkör, amit a megyében először Komlón vezettek be, egyelőre csak kémiából. Azt tervezik, hogy Mohácson és Szigetváron is lesz ilyen, s kiterjesztik ezt a formát a matematika és fizika tárgyakra is. Miért jó a városi szakkör? A valóban tehetséges gyerekek, akik az ilyen megterhelést könnyen elbírják, nincsenek túl nagy számban egy-egy iskolában. Ezzel a módszerrel össze lehet vonni, közös, magasabb szintű munkára lehet ösztönözni őket, biztosítani lehet a megfelelő szaktanári vezetést, és az ilyen általános iskolai szakkörök bázisát képezhetik a középiskolai tagozatos osztályoknak, mint arra a komlói kezdeményezés is példát ad: a szakköri tagok jól megtalálják helyüket a Kun Béla gimnázium tagozatos osztályában. A megyében már 35 felsőtagozatos osztályban dolgoznak az új, kísérleti matematikaoktatás módszerével, s ez a szám nagyjából az osztályok egyharmada. A módszer eredményességét már nem vitatják, alkalmas ez arra, hogy a tehetséges gyerekek ebből a tárgyból kiemelkedjenek és képességeiknek megfelelő feladatokat kapjanak. A módszer az alsó tagozatban is terjed, eddig 22 osztályban alkalmazzák. Ez kétségkívül egyik legalkalmasabb formája lenne a szóbanforgó probléma megoldásának. Külön tanulságos a szigetvári példa, ahol évek óta a művelődési ház tart fenn szakköröket, azaz olyan napközi jellegű foglalkoztatást, ahol kémia, matematika, földrajz és orosz tárgyakból kitűnő szaktanár foglalkozik a város minden részéből rendszeresen odajáró gyerekekkel. Mint látható, sok jó kezdeményezés van már, sok erőfeszítés történik a minél hatékonyabb, minél biztosabb módszerek elterjesztésére, kikísérletezésére. Hátra van még annak a gondnak a megoldása, hogy mi legyen a legkisebb iskolák tanulóival. Igaz, hogy a szétszórtság, az utaztatás nehézségei szinte megoldhatatlan problémák elé állítják az illetékeseket, de a kérdést ezzel nem lehet lezárni. A több és szakképzett pedagógus, a pedagógusok helyzetének javítása, a megyében egyre javuló kollégiumi ellátás, a körzeti iskolák színvonalának emelése lehet e kérdés megnyugtató rendezésének is az útja. H. " . Elutazott Budapestről a lengyel külügyminiszter Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszter, aki Péter János külügyminiszter meghívására három napos hivatalos baráti látogatást tett hazánkban, felesége társaságában szombaton este elutazott Budapestről. A lengyel külügyminiszterrel együtt utaztak el kíséretének tagjai is. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter és felesége, Marjai József külügyminiszter-helyettes, Némety Béla, hazánk varsói nagykövete, dr. Bányász Rezső, dr. Matusek Tivadar és Perczel László, a külügyminisztérium főosztályvezetői, valamint a külügyminisztérium több más vezető beosztású munkatársa. Ott volt Tadeusz Hanuszek, Lengyelország budapesti nagykövete és a nagykövetség munkatársai. Sokoldalú együttműködés Közlemény Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere magyarországi látogatásáról Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására 1971. május 20—22. között hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere. A lengyel külügyminisztert fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. A miniszterek véleménycserét folytattak a két ország kapcsolatairól, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről, örömmel állapították meg, hogy Edward Giereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Piotr Jaroszewicznek, a Lengyel Népköztársaság kormánya elnökének 1971. május 15—16-i magyarországi baráti látogatása és megbeszélése a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány vezetőivel tovább mélyítette a két ország és nép testvéri egyetértését. Ennek a baráti találkozásnak a szellemében a miniszterek megtárgyalták a politikai, a gazdasági, a műszakitudományos, a kulturális és tájékoztatási együttműködés további bővítésének lehetőségeit és irányait. Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az 1968. május 16-án felújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szellemében a két ország baráti együttműködése a kétoldalú és nemzetközi kapcsolatok terén egyaránt elősegíti népeink kapcsolatainak erősödését, a békét és biztonságot is. Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az együttműködés tovább erősíti az országainkat egybefűző baráti szálakat. Megállapították, hogy a termelés szakosítása és kooperációja segítségével történő kétoldalú, valamint a KGST keretén belüli többoldalú együttműködés állandó elmélyítése és tökéletesítése mind a két fél, mind az egész szocialista közösség érdekeit szolgálja. A külügyminiszterek célszerűnek látják egy magyar-lengyel kulturális vegyesbizottság létrehozását. A két miniszter újólag hangsúlyozta a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával fennálló szoros kapcsolatok további elmélyítésének, valamint a védelmi jellegű Varsói Szerződés erősítésének szükségességét. A miniszterek megállapították, hogy a szocialista országoknak Európában és az egész világon folytatott békepolitikája hozzájárul a nemzetközi kapcsolatokban meglevő feszültségek csökkentéséhez. Az európai enyhülés folyamatában fontos szerepet játszott a Szovjetunió és az NSZK, valamint a Lengyel Népköztársaság és az NSZK között megkötött szerződés. E szerződések mielőbbi ratifikálásának és maradéktalan realizálásának kell jelentenie a további lépést a nemzetközi helyzet normalizálása útján. A felek kifejezték azon meggyőződésüket, hogy az NDK felvétele az ENSZ-be és a szakosított nemzetközi szervezetekbe, valamint az NDK elismerése mindazon országok részéről, amelyek ezt eddig még nem tették meg, az európai béke és biztonság megszilárdításának fontos elemét képezi. A miniszterek nagy figyelmet fordítottak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásával kapcsolatos kérdésekre és megállapították, hogy az értekezlet gondolata egyre nagyobb megértésre és támogatásra talál az európai országok többségénél. Hangsúlyozták, hogy az európai konferencia előzetes feltételek nélküli összehívására irányuló előkészítő munkát meg kell gyorsítani és fel kell lépni a konferencia megtartása ellen ható fékező erőkkel szemben. A magyar—lengyel eszmecserék szívélyes és baráti légkörben folytak le és megerősítették a teljes nézetazonosságot az összes megtárgyalt kérdésben. A felek megállapodtak abban, hogy a két országot érdeklő kérdésekről további konzultációkat tartanak. Az EPCEP pécsi gyára által készített siakuli a BNV főterén van kiállítva (Tudósítás a 3. oldalon) Ára: 1 forint Szezonnyitó előtt a Balatonnál A Balatonnál minden készen áll a nyári üdülés vasárnapi megnyitójára. A tópart településein csaknem ötvenezer nyaraló vendég várja az idény hivatalos kezdetét. A szombati víkendforgalmat is hozzászámítva, egy nappal a nyitás előtt becslés szerint már 150 000 ember tartózkodott a magyar tenger partján. A tó 750 üdülőházába, ahol kéthetenként 40 000 beutaltat tudnak fogadni, már csaknem teljes számban megérkeztek az első turnus vendégei. Az üdülőkben, a konyhákon az élelmiszer-nyersanyagelőkészítőkben csaknem 20 000 főnyi személyzet kezdte meg szolgálatát, a fizetővendéglátó szolgálat magánnyaralóiban egyszerre 20 000 ember fogadására nyílik lehetőség. A szállodákat, moteleket és a turistaházakat már egész idényre előre kibérelték. Több ezerre tehető a kempingekben tartózkodók száma, bár az idegenforgalmi „árhullám" tetőzését júniusra várják. A legcélszerűbb megoldás Nagyarányú fejlesztés a nagymányoki brikettgyárban Évi 300 ezer tonna brikett - 7 milliós beruházás Gyárfejlesztés saját erőből, saját kivitelezéssel Véglegesen eldőlt — úgy tűnik a legjobb megoldást megtalálva — a brikett szén gyártása a mecseki szénmedencében. Évek óta kérdéses volt, hogy a veszteséges hidasi gyár megszüntetése után a Mecseki Szénbányák hol és hogyan tesz eleget a nemzetgazdaság támasztotta igényeknek. Felmerült a gondolat, hogy a hidasi gyárat Pécsre költöztetik — itt az alapanyag ellátás helyben biztosított lett volna. A beruházás várható költségei — 50—60 millió forint — azonban túlságosan magas volt az amúgyis tonnánként 100 forint veszteséget okozó brikett szén jövőjének biztosításához. Így született a döntés: a nagymányoki gyárat kell olyan mértékben fejleszteni, hogy az igényeket egy gyárból lehessen kielégíteni. A beruházás terveit a Mecseki Szénbányák és a gyár saját műszaki szakemberei elkészítették, júniusban, júliusban és augusztusban pedig az építők és gépszerelők előtt már csak a finis áll majd. A megnövelt kapacitású gyár tervezett indulása október 1. A nagymányoki gyár eddigi kapacitása évi 160 ezer tonna brikett termelés volt. A hidasi gyárból átszállított berendezések — prések, szállítószalagok, csigák, serleges emelők — felhasználásával 300 ezer tonnára bővítik a kapacitást. Az alapanyag 74 százalékát a pécsi és komlói porszenekből, 26 százalékát pedig a brikett összetételéhez nélkülözhetetlen tatabányai és balinkai barnaszenekből biztosítják. A tervezésen kívül a kivitelezést is saját erőből oldja meg a Mecseki Szénbányák, elsősorban a nagymányoki gyár saját gépszerelőivel, az építési munkákat pedig a saját kőműveseivel. Rajtuk kívül Mecseki Szénbányák beruházási osztálya vállal oroszlánrészt a munkákból. A közelmúltban létrejött szocialista szerződés értelmében a beruházási osztály vállalkozott az építési munkák megtervezésére, helyszíni művezetésre, a gépi berendezések beszerelésére. Természetesen az egész beruházás terveit is a Mecseki Szénbányák házon belül készítette el, így várhatóan 7 millió forintból megvalósítható lesz a nagymányoki brikettgyár bővítése. Az építők, gépszerelők és nem utolsósorban a tervezők összehangolt munkájára jellemző, hogy az új épületrész alapjainak elkészülte után azonnal megkezdődik a gépek beszerelése, az épületet pedig majd ezzel párhuzamosan építik fel. A beruházás keretében megoldják a gyár végleges energiaellátását. Az eddigi vagonos szállítás helyett pedig az alapanyagot a jövőben gépkocsikkal szállítják. Az ehhez szükséges új fogadóépületekben a rakodást maximálisan gépesítik. Ezekre a munkákra azonban majd csak a jövő esztendőben kerül sor.