Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

Világ proletárját, egyesüljetek ! Dunántúli napló XXVV. évfolyam, 120. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. május 23., vasárnap A tehetségesekért oktatásügyünk kulcskérdése a tanulás egyenlő jogának, azaz e jog gyakorlásának biztosítása. Köztudottak azok a erőfeszí­tések, amelyek a hátrányos helyzetben lévő gyerekek érde­kében, a hátrányos helyzet fel­számolásáért, vagy legalább enyhítéséért történtek. Be kel­lett azonban látni, hogy egysé­ges oktatási színvonalat elérni sem ma, sem holnap nem lehet, mert nem lehet az iskolaügyet elszakítani a társadalom más szféráitól, s amíg egyes társa­dalmi ellentmondások élnek és hatnak, addig ezeknek hatása az iskola tekintetében is meg­mutatkozik. A falu és város is­kolájának azonos szintje felté­telezi például a falu és város általános szintjének legalább megközelítő azonosságát. Logikus tehát az iskolapoliti­kában egyre gyakrabban hasz­nálatos jelszó előtérbe kerülé­se: ha már valamennyi hátrá­nyos helyzetben lévő gyermek sorsát nem alakíthatjuk ked­vünkre, koncentráljuk legalább az erőket a tehetséges gyere­kekre. Előrebocsátva: ez egyál­talán nem jelenti a nagyobb tervről való lemondást, vagy a fizikai dolgozók gyermekeit se­gítő akciók háttérbe szorulását. Mindössze annyit jelent, hogy valamilyen pályához különleges tehetséget mutató gyermekeket semmi esetre sem szabad vesz­ni hagyni, az ő sorsukra különös gondot kell fordítani, a velük szembeni felelősséget a szoká­sosnál is erősebben érezni kell. Magyarán nem hagyhatjuk, hogy nálunk, ma, Magyarorszá­gon akár egyetlen fizikus-tehet­ség, matematikus-zseni, szüle­tett színész vagy akárki más nyomtalanul eltűnjék valahol a falusi kisiskolák padjaiban. Persze, nemcsak a falusi kis­iskolákról van szó, a tehetséges gyerekek nagyobb méretű el­­kallódásával mégis ezeken a helyeken kell elsősorban szá­molni. Miért? Elsősorban azért, mert nem nehéz bizonyítani, hogy a leterhelt, nem egy eset­ben szakképzettség nélküli, vagy éppen helyben lakó peda­gógusok a megkövetelt iskolai munkán kívül aligha képesek egyébre, többnyire még a tanu­lókkal való differenciált foglal­kozásra sem, ami pedig a te­hetséges gyerekekkel való tö­rődés elemi formája. Másrészt a szaktanárok teljes vagy rész­leges hiánya hat negatív irány­ba az említett helyeken. Végül a kisebb vidéki iskolák felsze­reltsége, tárgyi lehetősége sem teremt megfelelő feltételeket ehhez a munkához. Baranya megye ilyen értelem­ben a leghátrányosabb megyék között van. A kisközségek nagy száma, a közlekedési lehetősé­gek, a bár nagyon ütemben folyó, de kielégítőnek nem ne­vezhető körzetesítés jelenlegi helyzete egyaránt indokolják, hogy a tehetséges tanulók kér­désére különösen nagy gondot kell fordítani. A bonyolult, szö­vevényes probléma megoldásá­nak első számú letéteményesei természetesen a pedagógusok, akár közvetlenül, akár a mód­szerek bevezetését, kidolgozá­sát, megszervezését tekintve. A közvetlen tevékenységet már érintettük: ott, ahol az iskolák­ban felelősségérzettel rendelke­ző, kiváló pedagógusok dol­goznak, sok esetben az ő fi­gyelmük, differenciált foglalko­zásuk is elegendő lehet. Van­nak is ilyen pedagógusok, nem is kis számban. Módszerük az, hogy az órákon minden gyerek­kel képességeinek megfelelően foglalkoznak, s a tehetséges, valamilyen tárgyból különösen kiváló gyerekek érdeklődését külön megbízatásokkal, felada­tokkal mélyítik, ismereteiket ajánlott irodalommal egészítik ki. Ami a többi lehetőséget ille­ti: a tehetséges gyerekek segí­tésének egyik fő formája a szak­kör. A szakkörök létesítése, mű­ködése a nagyobb iskolákban eléggé természetes forma, nem is új felfedezés, újnak számít viszont az az összevont, városi szakkör, amit a megyében elő­ször Komlón vezettek be, egye­lőre csak kémiából. Azt terve­zik, hogy Mohácson és Sziget­váron is lesz ilyen, s kiterjesz­tik ezt a formát a matematika és fizika tárgyakra is. Miért jó a városi szakkör? A valóban te­hetséges gyerekek, akik az ilyen megterhelést könnyen elbírják, nincsenek túl nagy számban egy-egy iskolában. Ezzel a mód­szerrel össze lehet vonni, közös, magasabb szintű munkára lehet ösztönözni őket, biztosítani le­het a megfelelő szaktanári ve­zetést, és az ilyen általános is­kolai szakkörök bázisát képez­hetik a középiskolai tagozatos osztályoknak, mint arra a kom­lói kezdeményezés is példát ad: a szakköri tagok jól megtalál­ják helyüket a Kun Béla gim­názium tagozatos osztályában. A megyében már 35 felső­­tagozatos osztályban dolgoznak az új, kísérleti matematika­oktatás módszerével, s ez a szám nagyjából az osztályok egyharmada. A módszer ered­ményességét már nem vitatják, alkalmas ez arra, hogy a tehet­séges gyerekek ebből a tárgy­ból kiemelkedjenek és képessé­geiknek megfelelő feladatokat kapjanak. A módszer az alsó tagozatban is terjed, eddig 22 osztályban alkalmazzák. Ez két­ségkívül egyik legalkalmasabb formája lenne a szóbanforgó probléma megoldásának. Külön tanulságos a szigetvári példa, ahol évek óta a műve­lődési ház tart fenn szakkörö­ket, azaz olyan napközi­ jellegű foglalkoztatást, ahol kémia, ma­tematika, földrajz és orosz tár­gyakból kitűnő szaktanár fog­lalkozik a város minden részé­ből rendszeresen odajáró gye­rekekkel. Mint látható, sok jó kezde­ményezés van már, sok erőfe­szítés történik a minél hatéko­nyabb, minél biztosabb mód­szerek elterjesztésére, kikísér­letezésére. Hátra van még an­nak a gondnak a megoldása, hogy mi legyen a legkisebb is­kolák tanulóival. Igaz, hogy a szétszórtság, az utaztatás ne­hézségei szinte megoldhatatlan problémák elé állítják az ille­tékeseket, de a kérdést ezzel nem lehet lezárni. A több és szakképzett pedagógus, a peda­gógusok helyzetének javítása, a megyében egyre javuló kollé­giumi ellátás, a körzeti iskolák színvonalának emelése lehet e kérdés megnyugtató rende­zésének is az útja. H. " . Elutazott Budapestről a lengyel külügyminiszter Stefan Jedrychowski, a Len­gyel Népköztársaság külügymi­niszter, aki Péter János kül­ügyminiszter meghívására há­rom napos hivatalos baráti lá­togatást tett hazánkban, fele­sége társaságában szombaton este elutazott Budapestről. A lengyel külügyminiszterrel együtt utaztak el kíséretének tagjai is. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megje­­lent Péter János külügyminisz­­ter és felesége, Marjai József külügyminiszter-helyettes, Né­­mety Béla, hazánk varsói nagy­követe, dr. Bányász Rezső, dr. Matusek Tivadar és Perczel László, a külügyminisztérium fő­osztályvezetői, valamint a kül­ügyminisztérium több más ve­zető beosztású munkatársa. Ott volt Tadeusz Hanuszek, Lengyel­­ország budapesti nagykövete és a nagykövetség munkatársai. Sokoldalú együttműködés Közlemény Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere magyarországi látogatásáról Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­terének meghívására 1971. má­jus 20—22. között hivatalos ba­ráti látogatást tett Magyaror­­szágon Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság kül­ügyminisztere. A lengyel külügyminisztert fo­gadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Magyar Forradal­mi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. A miniszterek véleménycserét folytattak a két ország kapcso­latairól, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről, öröm­mel állapították meg, hogy Ed­ward Giereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Piotr Jaroszewicznek, a Lengyel Népköztársaság kormánya el­nökének 1971. május 15—16-i magyarországi baráti látogatá­sa és megbeszélése a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága és a Magyar For­radalmi Munkás—Paraszt Kor­mány vezetőivel tovább mélyí­tette a két ország és nép test­véri egyetértését. Ennek a baráti találkozásnak a szellemében a miniszterek megtárgyalták a po­­litikai, a gazdasági, a műszaki­tudományos, a kulturális és tá­jékoztatási együttműködés to­vábbi bővítésének lehetőségeit és irányait. Kifejezték azt a meggyőződé­süket, hogy az 1968. május 16-án felújított barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződés szelle­mében a két ország baráti együttműködése a kétoldalú és nemzetközi kapcsolatok terén egyaránt elősegíti népeink kap­csolatainak erősödését, a békét és biztonságot is. Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az együttműködés tovább erősíti az országainkat egybefűző baráti szálakat. Megállapították, hogy a ter­melés szakosítása és kooperá­ciója segítségével történő két­oldalú, valamint a KGST kere­tén belüli többoldalú együtt­működés állandó elmélyítése és tökéletesítése mind a két fél, mind az egész szocialista közös­ség érdekeit szolgálja. A külügyminiszterek célszerű­nek látják egy magyar-lengyel kulturális vegyesbizottság létre­hozását. A két miniszter újólag hang­súlyozta a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi or­szágával fennálló szoros kap­­csolatok további elmélyítésé­nek, valamint a védelmi jellegű Varsói Szerződés erősítésének szükségességét. A miniszterek megállapították, hogy a szocialista országoknak Európában és az egész világon folytatott békepolitikája hozzá­járul a nemzetközi kapcsolatok­ban meglevő feszültségek csök­kentéséhez. Az európai enyhü­lés folyamatában fontos szere­pet játszott a Szovjetunió és az NSZK, valamint a Lengyel Népköztársaság és az NSZK között megkötött szerződés. E szerződések mielőbbi ratifiká­lásának és maradéktalan rea­lizálásának kell jelentenie a to­vábbi lépést a nemzetközi hely­zet normalizálása útján. A fe­lek kifejezték azon meggyőző­désüket, hogy az NDK felvétele az ENSZ-be és a szakosított nemzetközi szervezetekbe, va­lamint az NDK elismerése mind­azon országok részéről, amelyek ezt eddig még nem tették meg, az európai béke és biztonság megszilárdításának fontos ele­mét képezi. A miniszterek nagy figyelmet fordítottak az európai bizton­sági és együttműködési értekez­let összehívásával kapcsolatos kérdésekre és megállapították, hogy az értekezlet gondolata egyre nagyobb megértésre és támogatásra talál az európai országok többségénél. Hangsú­lyozták, hogy az európai konfe­rencia előzetes feltételek nélküli összehívására irányuló előkészí­tő munkát meg kell gyorsítani és fel kell lépni a konferencia megtartása ellen ható fékező erőkkel szemben. A magyar—lengyel eszme­cserék szívélyes és baráti lég­körben folytak le és megerő­sítették a teljes nézetazonos­ságot az összes megtárgyalt kérdésben. A felek megálla­podtak abban, hogy a két or­szágot érdeklő kérdésekről to­vábbi konzultációkat tartanak. Az EPCEP pécsi gyára által készített siakuli a BNV főterén van kiállítva (Tudósítás a 3. oldalon) Ára: 1 forint Szezonnyitó előtt a Balatonnál A Balatonnál minden készen áll a nyári üdülés vasárnapi megnyitójára. A tópart települé­sein csaknem ötvenezer nyaraló vendég várja az idény hivatalos kezdetét. A szombati víkend­­forgalmat is hozzászámítva, egy nappal a nyitás előtt becslés szerint már 150 000 ember tar­tózkodott a magyar tenger part­ján. A tó 750 üdülőházába, ahol kéthetenként 40 000 beutaltat tudnak fogadni, már csaknem teljes számban megérkeztek az első turnus vendégei. Az üdü­lőkben, a konyhákon az élelmi­­szer-nyersanyagelőkészítőkben csaknem 20 000 főnyi személyzet kezdte meg szolgálatát, a fize­tővendéglátó szolgálat magán­nyaralóiban egyszerre 20 000 ember fogadására nyílik lehe­tőség. A szállodákat, moteleket és a turistaházakat már egész idényre előre kibérelték. Több ezerre tehető a kempingekben tartózkodók száma, bár az ide­genforgalmi „árhullám" tetőzé­sét júniusra várják. A legcélszerűbb megoldás Nagyarányú fejlesztés a nagymányoki brikettgyárban Évi 300 ezer tonna brikett - 7 milliós beruházás Gyárfejlesztés saját erőből, saját kivitelezéssel Véglegesen eldőlt — úgy tű­nik a legjobb megoldást meg­találva — a brikett szén gyár­tása a mecseki szénmedencé­ben. Évek óta kérdéses volt, hogy a veszteséges hidasi gyár megszüntetése után a Mecseki Szénbányák hol és hogyan tesz eleget a nemzetgazdaság tá­masztotta igényeknek. Felme­rült a gondolat, hogy a hi­dasi gyárat Pécsre költöztetik — itt az alapanyag ellátás helyben biztosított lett volna. A beruházás várható költségei — 50—60 millió forint — azon­ban túlságosan magas volt az amúgyis tonnánként 100 forint veszteséget okozó brikett szén jövőjének biztosításához. Így született a döntés: a nagymányoki gyárat kell olyan mértékben fejleszteni, hogy az igényeket egy gyárból lehessen kielégíteni. A beruházás terveit a Mecseki Szénbányák és a gyár saját műszaki szakembe­rei elkészítették, júniusban, jú­liusban és augusztusban pedig az építők és gépszerelők előtt már csak a finis áll majd. A megnövelt kapacitású gyár ter­vezett indulása október 1. A nagymányoki gyár eddigi kapacitása évi 160 ezer tonna brikett termelés volt. A hidasi gyárból átszállított berendezé­sek — prések, szállító­szalagok, csigák, serleges emelők — fel­­használásával 300 ezer tonnára bővítik a kapacitást. Az alapanyag 74 százalékát a pécsi és komlói porszenekből, 26 százalékát pedig a brikett összetételéhez nélkülözhetetlen tatabányai és balinkai barna­szenekből biztosítják. A terve­zésen kívül a kivitelezést is sa­ját erőből oldja meg a Mecseki Szénbányák, elsősorban a nagy­mányoki gyár saját gépszerelői­vel, az építési munkákat pedig a saját kőműveseivel. Rajtuk kívül Mecseki Szén­bányák beruházási osztálya vállal oroszlánrészt a munkák­ból. A közelmúltban létrejött szocialista szerződés értelmé­ben a beruházási osztály vál­lalkozott az építési munkák megtervezésére, helyszíni mű­vezetésre, a gépi berendezések beszerelésére. Természetesen az egész beruházás terveit is a Mecseki Szénbányák házon belül készítette el, így várható­an 7 millió forintból megvaló­sítható lesz a nagymányoki bri­kettgyár bővítése. Az építők, gépszerelők és nem utolsósorban a tervezők össze­hangolt munkájára jellemző, hogy az új épületrész alapjai­nak elkészülte után azonnal megkezdődik a gépek beszere­lése, az épületet pedig majd ezzel párhuzamosan építik fel. A beruházás keretében meg­oldják a gyár végleges energia­­ellátását. Az eddigi vagonos szállítás helyett pedig az alap­anyagot a jövőben gépkocsik­kal szállítják. Az ehhez szüksé­ges új fogadóépületekben a rakodást maximálisan gépesí­tik. Ezekre a munkákra azonban majd csak a jövő esztendőben kerül sor.

Next