Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

6 Czigle Vázsfrok kicsiny község a Me­­csekháton, illetőleg annak nyu­gati peremén. Sásdtól 2 kilo­méterre keletre, az öreghegy lábánál, a Baranya-csatorna síkjára nyíló, lomboktól árnyas kis völgykatlanban fekszik. 1900-ban 60 háza volt s 850 holdas határát 333 lakos mű­velte. Ma még kevesebben él­nek itt. Ugyanis a falunak nincs még bekötőútja s így főleg az iparban elhelyezkedett fiatalok hiányoznak, akik többnyire mun­kahelyeik közelébe költöztek. Persze, munkaalkalom kínál­kozna Vázsnok határában is, hisz az öreghegyen, Dióson, Simonszőlőben, Kishegyen ma­gas szőlőkultúrával kitűnő bo­rok termelhetők. A XVII. században még jelen­tős szerepe volt a falunak. A török hódoltság és a felszaba­dító háborúk viharos éveit túl­élő kis temploma révén 1750- ben plébániai központ lett . 1793-ig, a templom lebontásá­ig a Budak-hegy alatti temető­ben hantolták el nyolc falu (Vázsnok, Sásd, Hörnyék, Me­ződ, Tarrós, Telkes, Varga és Egerszeg) halottjait. A középkorban is jelentős hely Vázsnok. Nemcsak abból következtethetünk erre, hogy már a XIV. század elején temp­lomos hely, hanem abból is, hogy az Árpádok mecsekalji nyári szállása helyén épülő püspöki városból, Pécsről Fe­hérvárra vezető Nagyút itt hi­dalt át a „Széki víz” vizenyős völgyének nyugati oldalára. Természetesen a jobbparti utak is továbbhaladtak. Egy leágazás a révre forduló Nagyút könyökétől­­ a vázs­­noki Szentkút helyén álló — Pettyen falu déli határán fel­kapaszkodott a Kis- majd öreg­hegy nyergére s mint „Hátút”, végig a dombokon haladva a Kecskehátra, Telkesre (ma Tékes), onnan Vaszarra, Szalat­­na(k)-ra vezetett. Egy másik út a dombok nyu­gati lábán haladt. A Budak­­hegy alatti „horó”-n átbukva a Rogoncsákra, onnan Tarlós- Dombó érintésével Hab, Ma­­gócs felé vezetett. S minél távolabb megyünk vissza a múltba, Vázsnok sze­repe annál jelentősebb ezen utak és az említett átkelőhely védelmében. Már többször utaltam arra hogy a mecsekháti erdőség je­lentős része Árpád és az Ár­pádok birtokához tartozó ti­los, óvott, „Oros" terület, az ebbe vezető utak zárói az ún. Vas-kapuk s más, fontos pon­tok őrzői a birtokbavevő pusz­ta nevét viselő lakott telep­, vagy őrhelyek ,illetve erőssé­gek. A határjelző helyek egyike a „BUDAKEGY” (­ Budak-hegy), melynek sajátos nevében né­pünk a Buda személynév olyan­­utóhangzós (Budah) alakját őrizte meg, mely csak a hon­foglalás századában dívott s így más Budáról szó sem lehet csak Árpádról, kinek — korábbi megállapításom szerint — pusz­ta személyneve Putah Budah volt. De ezen Budah fejedelem voltarói Vázsnak más helyneve is tanúskodik. Ugyanis a „Budahegy" Tar­rós felé nyúló lejtőjét Rogon­­csának hívja a nép. S ezen Rogoncsa azonos ki­fejezés, mint a Rokoncsa (egy­kor fejedelmi udvarhely Hont megyében), Rahóca, Orahovica (egykor városhely a Dráván túli Baranyában), Rohonc (jelentős városhely Vas megyében) stb. Ezek a helynevek pedig — a nevek történeti fejlődésére alapított egyéni vélemény sze­rint­ — az Úr szállásvára, feje­delem szállása, vagy nemzetség szállása jelentésű Uruh — ulcsa kifejezésre mennek vissza, melyből Uruh­ulcs — Ru­­hulcsa-Rohalcsa-Rohoncsa ala­kokon át jutunk el a Rogon­­csáig. Az az „úr” pedig, kinek szál­­lásvára itt ál­lt, Budah volt. Ne gondoljuk, hogy a Ro­goncsa mindig dűlőnév volt, mely a közeltávolban (pl. Té­­kesen) nagy számban élő Ro­goncsa előnevű családok bir­tokaként kapta nevét. Nem­ Rogoncsa egykor köz­ség volt, mely nemcsak a tö­rök defterekben szerepel „Ogoncs” néven (Káldy-Nagy helytelen olvasta ezt Rogoncs helyett, ki az itt lakó Ambrust is tévesen Zagoncs-nak olvassa Ragoncs helyett!), hanem 1542-ben a magyar hadiadó lajstromokból is ismert, melyek Wasnek és Tharros után, Was­­saros Dombo és Sárád előtt említi „Rakoncsa” néven. De hol volt az a vár, Budak szállásvára, ez a Rogoncsa? Erre is választ adnak Vazs­­nok helynevei. A „Tarrósi út” (Györffy sze­rint Tarrós Tarhos fejedelemi­ nevét őrz­ik), mielőtt Rogoncsát érné, a Budahegy oldalán fek­vő Czigle dűlőt hasítja. Kézai XIV. századi Gestájá­­ban írja, hogy Attila halála után a hunok és alattvalóik vérengző csatákban egymást irtották s a csatákból megme­nekülő 3000 hun, akik ezentúl székelyeknek hívták magukat, „in campo Chigle usque Ár­pád permanserunt”, azaz a Czigle mezőkön maradtak fenn Árpád idejéig. íme: Budák hegyén a Czigle mező.* Most már csak azt a szállás­várat kell megkeresnünk, me­lyet a név tanúsága alapján itt fel kell lelnünk. Amikor először kerestük, szá­mos váratlan esemény és elem­ erejű záporok akadályozták meg a felkutatását. Későbbi napon azonban Csizmadia Ist­ván gazda vezetésével megta­láltuk, amit kerestünk. A Budahegy nyugati lejtőjén bozótos erdő áll. Ebben két ha­talmas, vízmosta árok között ma is jól felismerhető a kis ter­jedelmű, ezeréves földvár, 6—8 méter magas sáncműveivel, őr­­dombjaiva­l. Czigle, másként Rogoncsa, azaz Budak­ulcsa, örülnénk, ha a geodéta diá­kok (Komarov Gimnázium!) nyá­ri gyakorlataik során társadal­mi munkában lelkesen felmér­nék e történeti kincsünket. Vázsnok! Megdöbbentő ere­jű szabadtéri múzeum, hol a hun-székely együttélés idejétől a honfoglaló Árpádig, majd to­vább napjainkig folytonos a magyar élet. Jó len­ne pont itt, e helyen ezt az életet újból fel­virágoztatni. Dr. Zsolt Zsigmond Földváraink SZÖVETKEZETEK, VÁLLALATOK, FIGYELEM! A „MEZŐGÉP” tabi gyáregysége bérmunkában vállal RL—2500 tip. lemezollóra és SD —100 tip. 100 tonnás excenterprésre munkákat. LEMEZOLLÓRA: — legnagyobb lemezvastagság max. 16 mm — legnagyobb munkaszélesség: max. 2500 mm ötvözetlen szénacélok esetén. EXCENTERPRÉSRE: Max. Lv. 10-es lemezvastagságig C 50-es lyukasztásig, L 50x50x6-ig szögacélok gyorsdarabolását 0 30-ig koracélok gyorsdarabolá­sát, valamint, ha szerszámot a megrendelő biztosít, úgy 100 t-ás hatásig bármilyen excenterprésmunkát. Hosszútávú kooperációs szerződést is vállalunk. Ügyintéző: Tömpe Károly. Telefon: Tab, 50: 101. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A 146. Anna-bál A hagyományos Anna-bál kö­zeledte tartja lázban Balaton­­füred vendégseregét. A szom­bati — sorrendben 146. — Anna-bál iránt az idén is vi­lágszerte nagy az érdeklődés.­­ A­ bálra az idén is csak korlá­tozott számban, összesen 600 belépőjegyet adnak ki. Előny­ben részesítették a tengeren­túli országokból érkező első balos lányok kérelmét. A 146. Anna-bál műsorát ezúttal is díszpalotással nyitják meg, majd az első bálozók lépnek parkettre. Éjfélkor tartják a szépségkirálynő-választást, aki­­ a közönség és a zsűri együttes szavazatai alapján Eris arany­­almáját kapja ajándékul. A Ba­laton 200 000 főnyi vendégse­regéből csak kevesen jutnak el a füredi bálra, ezért közben a tó partján minden reprezentatív étteremben és szórakozóhelyen műsoros Anna-bált rendeznek. Vadászpezsgő A Mecsekvidéki Pincegazda­ság pécsi pezsgőgyára, amely a híres Pannonia-pezsgőket ké­szíti, a vadászati világkiállítás alkalmával különlegességgel kedveskedik a hazai és a kül­földi vendégeknek. Ízléses mű­anyag tasakban egy-egy kétde­­cis palackot helyeznek el, s az egyikben félszáraz, a másikban pedig félédes pezsgő lesz. A „vadászpezsgő" kereskedelmi forgalomba nem kerül, kizáró­lag Szekszárdon — a világkiál­lítás gemenci programjának idején — juthatnak hozzá a fo­gyasztók. Megérett a füge A Mecsekalján olasz és gö­rög tájak képét idézik ezekben a napokban a verőfényben úszó­­ kertek, ahol megérett a füge és megkezdték a szedését. Ha- I­zánkban egyedül itt, ezen a me­­­­diterrán jellegű vidéken terem­­ nagy mennyiségben a füge a szabad ég alatt. Nem ritka kö­zöttük a nyolc-tíz dekás füge, márpedig ennél nagyobbakat a Földközi-tenger partvidékén sem szüretelnek. A pécsi házi­asszonyok befőttet készítenek vagy bort erjesztenek a fügé­ből, amelyet júliusban és au­gusztusban, kis mennyiségben, a város piacain és gyümölcsüze­­­­eteiben is árusítanak. ­ Benépesült a Dunai Vas­mű új gyopárosi üdülőszállója. Szerdán birtokba vették az első üdülők a Dunai Vasmű gyopá­­rosfürdői üdülőszállóját. A há­rom emeletes, 54 szobás kor­szerű épület és a szomszédos gyógyfürdő kellemes pihenést nyújt a gyár dolgozóinak. Az új létesítmény — az alsóörsi gyermeküdülő és a balaton­­széplaki üdülőszálló mellett a Dunai Vasmű harmadik saját üdülője. Az Orosháza melletti fürdőhelyre autóbusz különjára­tokkal viszik a beutaltakat 1971. július 22. A ókori tudomány rejtélyei Mióta mozog? A hagyomány szerint Galilei, midőn tanainak visszavonására kényszerítették, lábával a föld­re dobbantott, s így kiáltott: „És mégis mozog !” Nos, bizo­nyosra vehető, hogy ezt gon­dolta magában, de volt annyi esze, hogy ne mondja ki bírái előtt, nyomban fogadalma le­tétele után. Ám önkéntelenül fölvetődik a kérdés, csakugyan ő és Kopernikusz tanították-e először a Föld forgását és ke­ringését a Nap körül, a többi bolygóval együtt? Más szóval, mióta tudják „az emberek , hogy mozog a Föld a talpuk alatt, mikor és kiknek volt sej­telmük vagy éppen tudomásuk a napközpontos világrendszer­ről? Közismert, hogy a csillagá­szatban az Ó- és középkoron át egészen Kopernikuszig és Keplerig a Ptolemaiosz-féle rendszer uralkodott, a Föld a világ mozdulatlan közepe, kö­rülötte forog a hét bolygó, kö­zéjük értve a Napot és a Hol­dat is. Mármost a hindu szent­könyvek egyikében, a Visnu Puránában, ahol Parásara mes­ter tanítványának, Maitrejának a világrendszert magyarázza, többek között ezt olvassuk: „A Nap mindenkor délben és átel­­lenben éjfélkor az összes dvipa (földrész) fölött áll. Midőn dél­ben a Föld egyik része fölött ragyog, a másikon­, éjfél van. De kelte és lenyugta mindig egymással szemben lévén ... a nép, Maitreja, a Nap keltéről beszél ott, ahol (reggel) látja, és ahol a Nap eltűnik, ott az ő számára nyugta van. A Nap, mely mindig egy és ugyanazon a helyen van, nem nyugszik le és nem kel föl, mert amit a Nap keltének és nyugtának mondanak, csupán a Nap meg­látása és nem-látása”. Azaz látszat. Ez — noha gyakorlat­lan fogalmazásban — legalább is annyit mond, hogy a Nap a Földhöz viszonyítva mozdu­latlanul áll, és hogy a Föld a tengelye körül forog. A Nap­ban „Visnu ereje” (vonzóerő) székel és ez tartja fenn a „hét égi lényt” vagyis bolygót, mint ugyancsak a Visnu Purána írja: „Ily módon történik, Maitreja, hogy a Visnu ereje által fenn­tartott hét égi lény csoportja foglalja el a Nap pályakörét... E hét személy a Nap szekeré­hez van kötve, és ők okozzák a hidegnek és melegnek és az esős időnek eloszlását az év­szakok szerint”. Vagyis a Nap körül keringenek. „A Nap — mondja tovább Parasara mester — noha azonos a hét lénnyel, melyek pályakörében vannak (egy rendszert alkot velük), kü­lönbözik tőlük, minthogy ő a fejük ... és tevékenységével fenntartja a Mindenséget”. És tovább: „Leírtam tehát a hét bolygó szekerét; ők Dhrouvá­­hoz (a Sarkcsillaghoz) vannak kötve légnemű kötelekkel (von­zóerővel). Minden planéta és minden csillag pályaköre Dhrouvához kötött, és körülötte keringenek, helyükre kötözve légnemű kötelek által. Annyi ilyen kötél van, ahány csillag, és kerengvén, forgatják a Sarkcsillagot”. Mai fogalmazással ez annyit mond, hogy a vonzóerő tartja fenn az Univerzumot, benne a Naprendszert, mozgatja körben a bolygókat, és okozza a Föl­dön az évszakok váltakozását. Itt tagadhatatlanul heliocentri­kus világszemlélettel állunk szemben, s ezt tanította Arja­­batha indus bölcs is, személy szerint, az ie. VI. században. A fentieket kiegészíthetjük még az alábbi idézettel Meru he­gyéről (Meru szimbolikus világ­hegy, magát a Földet jelenti): „Meru északi és déli tája olyan alakú, mint a homlok (gömb­felületül) ... és a Föld egyik fele Merunak déli részén van, a másik fele az északin, és ezen túl fekszik Puskára". Puskára eszerint az ellenlábas földrész, azaz Amerika megfelelője. — Vajon milyen időkből származ­nak ezek a tanok, illetve isme­retek? — nem tudjuk pontosan megmondani. B. G. Tilak és H. Jakobi a „védikus kultúrkorsza­­kot” csillagászati számítások alapján ie. 6000-től 2500-ig ter­jedő időre teszik; a Védák írott szövegének keletkezése Winter­­nitz szerint ie. 2000 és 800 közé esik. A Puránák szövege ezután alakult ki, de bizonyos, hogy régi eredetű anyagot is belefoglaltak (főként ami a Védákból kimaradt), mint nevük jelentése mutatja: „Régi elbe­szélések”. Viszonyuk a Védők­höz olyannak mondható, mint a Kabbaláé a Bibliához, részint magyarázzák, részint kiegészí­tik. A Kabbalát említettem, be­lőle is idézhetünk egy nem ke­vésbé meglepő helyet. A kab­­balista iratokat az i­. II. szá­zadban kezdték szerkeszteni, a hebraista tudós-hagyomány azonban Mószéra viszi vissza a Kabbalát, és senki sem tagad­hatja, hogy ősrégi hagyomá­nyokat foglaltak össze benne, sőt éppen ezeket akarták meg­örökíteni. De ha a Zohár (Fény) című részét csakugyan 1280—90 táján gondolta volna ki Rabi Másé ben Semtób de León, akkor is három évszázaddal megelőzte Kopernikuszt s négy­­gyel Galileit és Keplert (a Visnu Purána pedig ezer évek­kel). A Zohár ugyanis így szól: „Hannamurah, az öreg köny­vében tanuljuk, hogy a Föld saját maga körül forog kör for­májában; hogy egyesek a tető­ponton vannak, mások alant; hogy a Föld egyes vidékei meg­világíttatnak, míg mások (ugyan­akkor) sötétségben állnak; azo­kon nappal van l­emezeken éj­szaka; de vannak vidékek, ahol állandó a nappal, vagy leg­alább is az éjszaka csupán néhány percig tart". (Sarkvidé­ki nyár.) Ez a leírás nemcsak a Föld gömbalakját és forgá­sát állítja, hanem involválja keringését is a Nap körül, azaz a heliocentrikus felfogást épp­úgy, mint a Visnu Purána. Várkonyi Nándor Folytatása jövő csütörtöki számunkban Nagyharsány - beremendi táj Erb János felvétele

Next