Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-26 / 97. szám
1972. április 26. Tegnap történt... Tegnap tartották Sásdon a járási művelődési házban a Magyar Honvédelmi Szövetség sásdi járási aktívaértekezletét, amelyen a Megyei Pártbizottság üdvözletét dr. Hazafi József tolmácsolta a résztvevőknek. Az elmúlt négy és fél év munkájáról, valamint a következő évek feladatairól Somogyvári Ferenc járási MHSZ-titkár számolt be. Beszámolóját az értekezlet résztvevői megvitatták és elmondták saját területük eredményeit, problémáit. A járási értekezletet megelőzően a a járás MHSZ-klubjai, a KISZ szervezetekkel együttműködve eredményes kommunista szombatot és vasárnapot tartottak. Tegnap délután a PVSK sportcsarnokában rendezett ünnepségen dr. Szabó Tibor, az Igazgatóság vezetője adta át a Pécsi Csomópont valamint a TBFF vezetőinek a MÁV vezérigazgatói dicséretét, az 1971. évi eredményes gazdasági munka jutalmául. Szentistványi Gyuláné, Pécs város Tanácsának elnöke tegnap délelőtt kiváló dolgozó kitüntetést adott át a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat vezetőinek: Habó József igazgatónak, Wunderlich József főmérnöknek és Nófrádi Sándor főkönyvelőnek. A vállalat vezetői az elismerést a Magyar Tudományos Akadémia pécsi bizottsága székházának kiváló minőségi kivitelezési munkálataiért kapták. Szatyor Győző grafikai kiállítása Huszonnyolc grafikai művet - linómetszeteket, tus- és tollrajzokat — állított ki a Tanárképző Főiskola ifjúsági klubjában Szatyor Győző, a főiskolának most végző, földrajz-rajz szakos hallgatója. Tanára, Horváth Olivér, azt mondta róla megnyitójában: „mondanivalói a szülőföld szeretetéből fakadnak’. Valóban, az ifjú művész számos inspirációt köszönhet ormánsági szülőfalujának, Bogdásának. A régi falu tárgyi emlékei: konyhaeszközök, fonó szerszámok, a kamra, a „tiszta szoba", a jellegzetes „szökrény” — mindez megjelenik, grafikai csendéletté stilizálva, néha már kissé elvontan, de gazdaságos kompozíciós eszközökkel megvalósítva. Nem hiányzik az ember sem. Egyik legszebb grafikájának az „ormánsági Madonna” címet adhatnák. Fiatal falusi asszonyt ábrázol, karján gyermekével. A falu, a népi élet Szatyor Győző legfőbb ihletforrása. Saját bevallása szerint nagyon közel érzi magához Kodolányi János ormánsági elbeszéléseit, szívesen illusztrálná őket. Rajztanári pályára készül, de amellett alkotó művészként is tovább szeretne dolgozni, szeretné az Ormánság világának „képi szintézisét" megalkotni. — A most bemutatott grafikák 1970 -72. közt készültek, S Szatyor Győző még fiatalember, pályájának elején álló művész. Ha hű marad a választott úthoz, ha tovább is kibontakoztatja a benne meglévő rokonszenves adottságokat, még sok újat, értékeset alkothat. Angyal Endre A Petőfi-évforduló kitűnő alkalom a költő igazi arculatának bemutatására Illyés Gyula nyilatkozata Több évtizedes munkássága egyértelmű tanúsága annak, hogy Illyés Gyula rendkívül közelállónak érzi Petőfi Sándor költészetét, életét, egész alkotó tevékenységét. Ezért fordult hozzá a kérdéssel Szőke Sándor, az MTI munkatársa: a költő születésének II0. évfordulójára készülődve milyen írói elképzelésekkel, közelebbi tervekkel foglalkozik? — Úgy gondolom, a magyar szellemi élet hosszú időre viszszamenően egyik legnagyobb ünnepére készül most, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójakor. Hogy ki volt Petőfi Sándor, nagyon jól tudjuk: életművét megőrizte az idő. Hogy milyen viszonyba tudunk kerülni Petőfivel, hogy a mai nemzedék miként állja Petőfi tanítását, hogy méltók tudunk-e lenni Petőfi szelleméhez — ezek azok a kérdések, amelyek engem személy szerint most különösképpen foglalkoztatnak. — Szellemi területen életem legnagyobb élménye a Petőfi irodalmával, Petőfi költészetével való találkozás volt. Annak idején írtam egy olyan könyvet Petőfi Sándorról, amely szemben állt az addig „érvényes" képpel, amelyet erről a géniuszról kialakítottak. Ez a tény a helyzetemet olyanná alakította később, mintha nekem különleges közöm lenne Petőfihez, több, mint akármelyik kortársamnak. Talán ebből származik, hogy legutóbb többfelől is felkértek: vegyek részt a Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján rendezendő ünnepségeken. Különféle tervek merültek fel. A Nemzeti Színház szándéka, hogy előadja azt a filmjátéktervemet, amely korábban „Két férfi” címmel annak idején megjelent. Föltámadott a tenger címmel készült is ebből egy nem nagysikerű film. (Azért volt ez félsiker, mert annak idején csak a felét készítették el, körülbelül addig az időpontig, amíg a magyar forradalom győztesen haladt előre.) Már akkor úgy terveztem, hogy ez a film kétrészes lesz, s a második rész Petőfi tragikus szereplését mutatja be az 1848— 49-es forradalomban. Szóval ebből az anyagból készül, illetve szeretne készíteni a Nemzeti Színház egy színdarabot, a pontos tervről még nincs világos képem. — A Veszprémi Petőfi Színház biztatására magam is gondolok arra — ha időm és energiám engedi —, hogy talán a jövő évben megírnám Petőfi életének egyik leghősibb korszakát Nevezetesen azt az időszakot, amikor ő, a jóhiszemű népfs 1848 nyarán hivatalosan is képviselni akarta a népet, vagyis föllépett képviselőnek és csúfosan megbukott. Valójában tehát azt a vesszőfutást szeretném ábrázolni, amiben saját szülőföldje, a Kiskunság részesítette. Drámailag megrázó epizódja ez Petőfi életének, s így azt hiszem alkalmas lelki nagyságának bemutatására. Ha ebből drámát tudnék írni, méltónak tekinteném részvételemet az ünnepségsorozatában. — Közvetlenül részt veszek egy fényképalbum létrejöttében, ezt az albumot a Petőfi Emlékbizottság megbízásából Varjas Béláné szerkeszti, az én szövegemmel és szövegmagyarázatommal. Az albumban bemutatjuk mindazokat a tárgyakat, épületeket, tájakat, amiket Petőfi saját szemével meglátott. Célunk, hogy megmentsük mindazokat a képeket, dokumentumokat, tárgyakat, amelyek a fiatal gyerek Petőfit segítették a magyar nép életének megismerésében. Ha sikerül ezt a könyvet szerencsésen megoldanunk, azt hiszem, egyaránt igen tanulságos lesz, egyszerre igen sokat mond pár szóval munkásnak, értelmiséginek, vagyis az egész magyar népnek. Ettől a munkától teljesen függetlenül a francia irodalmi élet egyik igen kitűnő orgánuma, az „L’Europe” című folyóirat a jövő évben Petőfi-különszámot szándékozik kiadni, amelynek bevezető cikkét rám bízták. A számnak az volna a feladata, hogy végre hitelesen, S amenynyire lehet, teljes egészében mutassa be a külföldieknek is Petőfi alakját. Kétségtelen: Petőfi az a magyar költő, aki legismertebb hazánk határain túl is. Ám jórészt csak nevét ismerik — munkássága, személyiségének igazi mivolta még máig sem hitelesen ábrázolt. Ugyanakkor a Francia Írószövetség Párizsban szintén Petőfi-ünnepséget szándékozik rendezni, s ez igen kedvező alkalom lesz arra, hogy a francia írók legkitűnőbbjei előtt ismertethessük Petőfi jelentőségét és költészetének nagyságát . A Petőfi Irodalmi Múzeum, munkatársainak tanulmányaiból, kiad egy emlékkönyvet, s ennek előszavát rám bízták, ezt már meg is írtam. Ez a kötet Petőfi Sándornak az irodalomtörténet által ábrázolható működését fejti ki — fejezte be nyilatkozatát Illyés Gyula. Érvényben a zárlat Mint ismeretes Baranyában e téren 36 községet és 4 várost érintett a veszettség réme. A ritka, de súlyos kór a rókák között terjedt el, azonban a kutyák és macskák is ,,veszélyhelyzetbe" kerültek. A gyors állatorvosi megelőző intézkedések és a lakosság segítsége elejét vették a széleskörű veszettség-terjedésnek. Tegnap az Állatorvosi Rendelőintézetben, Láng Miklós megyei vezető főállatorvos elmondta „újabb hullám" nincs, nyugalmasabb időszak várható. A szakemberek a határban a rókafészkeket felkutatják, s mintegy 1500—2000 füstgyertyát helyeznek el, ezzel a módszerrel — úgymond — gyérítik a rókákat. A főállatorvos elmondta azt is, hogy a 90 napos zárlati idő még nem telt el. Az ebeket csak zárt helyen szabad tartani, az utcán, téren sétáltatni, csak pórázon és 5 szájkosárral lehet. A zárlat szabályai a cicákra is vonatkoznak, zárt helyen tartásuk kötelező. DUN ANTOlí NAPLÓ Bányászszínpad bemutatkozása Pécsett A Pollack Mihály Műszaki Főiskola KISZ klubjának meghívására érkezett kétszeres kiváló együttes, a Tatabányai Bányászszínpad két darabbal mutatkozott be Pécsett. Az elsőnek bemutatott játék műfaját nehéz lenne meghatározni. Az „Ember Játékainak” ugyanis egyenrangú elemei a mozgás, a hangeffektusok és az ősi primitívséget magában hordó szövegek, amelyek együttese hordozza a mondanivalót; az ember önfelfedezését, saját erejére való ráébredését és az egyénekből álló tömegek tudatos közönséggé szerveződését kíséri végig, járja körül más és más oldalról ez a játék. A színpad a bemutatót kísérleti igénnyel vitte a közönség elé, így „ősbemutatónak" számít, az itteni, beszélgetések alapján leszűrt tapasztalatok nyomán szándékoznak kissé formálni az egyébként kitűnő gondolatát. Az est másik bemutatója teljesen gondolatilag kiérlelt, megvalósításában kiforrott — érett produkciója, a Kukabúvárok — a kazincbarcikai „ifj. Horváth István amatőrszínjátszó fesztivál” egyik nagydíjával jutalmazott előadása volt. A dokumentumok alapján írt mű nem a szokásos „dokumentumjáték’' — ennél több. Költészet. Ami ritka, sőt, a közvélemény szerint ellenkezik a dokumentarizmussal, alapvetően érzelmi telítettségével rázta fel és késztette továbbgondolásra a közöséget. És ez nem elsősorban témájának köszönhető, hanem a téma dramaturgiailag feszes, racionálisan, minden sallang nélkül felépített, remek tempóban előadott művészi megvalósításának. A darabban társadalmunk perifériáján élő, illetve vegetáló gyermekekről, fiatalkorúakról van szó. „Mi vagyunk a két százalék , mi vagyunk a kevesek" - szólal meg a kórus. Az egyik megdöbbenés: milyen sok is ez, a másik: minden jó szándék ellenére milyen keveset teszünk ennek a két százaléknak leszorításáért. A társulat rendezője Éless Béla. Mindkét játék írója, dramaturgja, szcenikusa és játékmestere is. Eredeti foglalkozását tekintve közgazdász — a színpadi munkáját tekintve jelentős színházi szakember, a fentebb írtak alapján úgy érezzük, semmiféle jelző nem szükséges teljesítménye méltatásához. (Sz. Sz.) Hol tart a gimnáziumi idegennyelv-oktatás? Idegennyelv szakos gimnáziumi szakfelügyelők tájértekezletőt rendelték meg tegnap a Komorév Gimnázium és Szakközépiskolában, amelyen a vendég- Idliógees és Baranya felügyelőinkénül részt vettek Bács-Kiskun, Csongréd (valamint Szeged, Szolnok, Pest megye és Budapest oktatási szakemberei. A megbeszélés témája a gimnáziumi tantervet kritikai elemezése volt a továbbfejlesztés céljából. Az értekezlet különös jelentőségét az adja meg, hogy cégéhez közeledik az oktatás pártfelülvizsgálata, s ezen belül is a különböző iskolatípusok vizsgálata. A tájértekezletek azért fontosak, mert a közvetlenül napi munkát végző pedagógusok véleményét a tanfelügyelők visszajelzik a felsőbb szerveknek. A megbeszélés után tájékoztatást kértünk dr. Fülöp Károlytól, a Művelődésügyi Minisztérium gimnáziumi osztályának helyettes vezetőjétől és Bárdi Lászlótól, a Megyei Tanács iskolai csoportjának vezetőjétől. A gimnáziumi nyelvoktatás gondjait nem lehet elválasztani magának az iskolatípusnak a gondjaitól. Mint ismeretes, a gimnáziumok feladata a továbbtanulásra illetve a munkábaállásra való előkészítés. Jelenleg azonban egységes követelményrendszere van minden gimnáziumnak, minden tanulótól ugyanazt követeljük, nem differenciálunk a képességeik szerint. A tagozat ezt volna hivatva biztosítani, de ugyanakkor még jobban eltávolítja egymástól a többséget és a továbbtanulásra akalmasakat, egészségtelen kontraszelekció érvényesül. Várhatóan tehát az egységes törzsanyagra épülő, de a II. vagy III. évben differenciált tantervű, szabadon választható tagozatos gimnáziumi rendszert célszerű kialakítani. Már ami az idegen nyelv oktatását illeti, óraszámok szerint el kell határolni egymástól a követelményeket. Mit jelent ez? Hét idegen nyelvet oktatnak a gimnáziumokban, 2-12 közötti óraszámokban. Jelenleg a tanterv nem fogalmazza meg az egyes óraszámok esetében a követelményeket, ami hiányosság. A feladat tehát az, hogy a tanulók megterhelése nélkül az idegennyelv-oktatás eredményességét fokozzuk. Természetesen számos kérdés még nyitott: a személyi és tárgyi ellátottság, elegendő-e az osztálybontásos tanulócsoport. Technikai eszközökben, ha a statisztikát nézzük, nem állunk rosszul, ugyanakkor kihasználtsági fokuk nem megfelelő. Technikai segédletek, módszertani segédanyagok sajnos nem állnak megfelelő mennyiségben a rendelkezésre, ami egy-két ország kivételével egyébként nemzetközi gond is. Emiatt sokszor a tanár személyes ambíciójától függ, hogy mennyire alkotó módon tudja felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket — mondotta dr. Fülöp Károly. A megye és Pécs város idegennyelv-oktatási helyzetéről Bárdi László a következőket mondotta: — Az országos gondok Baranyában a már sokszor említett aprótelepüléses rendszer miatt még élesebben jelentkeznek. A kisgimnáziumok helyzete az idegennyelv-tanítás szempontjából nagyon súlyos. Ha egy nyelvtanár van a gimnáziumban, akkor túlterhelt, ha viszont kettő, az már sok. Az optimális kihasználást tehát nem lehet biztosítani. A Művelődésügyi Minisztérium irányelvét, a nyelvválasztási lehetőséget tehát nem lehet biztosítani. Arról nem is beszélve, hogy a kisgimnáziumok tanárainak helyettesítése is megoldhatatlan. Pécsett más gondok jelentkeznek. Az idegennyelv-szakos tanárok száma megfelel az igényeknek, többségük egyetemi végzettségű, viszont különösen az utóbbi időben erősen érezhető volt a felsőoktatási intézmények elszívó hatása. A legjobb tagozatos gimnáziumok tanárai távoztak különböző egyetemekre, főiskolákra, ezáltal nem egy tagozatnak a léte vált bizonytalanná. Végezetül azt is megtudtuk, hogy a beszédkészségét előtérbe helyező nyelvoktatás a gimnáziumokban mindenütt győzött, sőt gyakran az írásbeli nyelvi tevékenység háttérbe szorult. A jelenlegi feladat az, hogy e kettőt megfelelő összhangba hozzák. M. L. A telefonkönyv a legnagyobb könyvsiker Amikor a negyedik vagy ötödik utcai fülkéből próbálkozunk sikertelenül telefonálni, elkívánunk a telefon feltalálójától a postáig mindenkit, akinek valami köze van ehhez a szerkezethez. Csak éppen azokat nem, akik miatt tulajdonképpen dühöngünk. A telefonrongálókat. Mert a süket készülékeknek legtöbbször ők az okai. 1971- ben Pécsett nyolc nyilvános készüléket beleztek ki úgy, hogy mindent leszereltek, amit csak lehetett. Ez a szám idén már ötre emelkedett, pedig még csak áprilist írunk. A közelmúlt-ban például a Tanárképző Főiskola előtti nyilvános távbeszé-lőállomásból az egész készülé- jkét kiszerelje valaki, vagy vaj lakik. A kár 5200 forint. Az ik'en is~'-'K *"'er'ilése véneit néhány á' nn’á-» biztonságii berendezéssel láttak el. Valahol a közelben megszólal a riasztócsengő, ha valaki illetéktelen helyen babrál a készülékben, s emellett a fülke „megfogja" a tolvajt. Pillanatokon belül a helyszínen a rendőrség, s elkapják az illetőt. Nemrégiben az egyik telefonműszerészt fogta meg a fülke. Nem győzött magyarázkodni . . . A komplett készülék ellopása a ritkább. A készüléket ugyanis a világon semmi másra nem lehet használni, csak arra, amire rendeltetett. Főként a kézibeszélőt vágják le, de leginkább a mikrofonok és a hallgatók tűn-' nek el. Csak ezeket lehet ugyanis felhasználni. A mikrofonból és a hallgatóból nagyszerű házi telefont fabrikálnak a „poli- t t technikázó" diákok. Ebből arra is lehet következtetni, hogy gye- r rekek, diákok a tolvajok. Bár ez nem biztos, mert még nemigen sikerült elkapni őket. A rendőrség mindenesetre végigjárta az iskolákat, beszéltek a diákokkal, tanárokkal, de egy készülék, egy hallgató sem került elő. A kereskedelemben semmilyen telefonalkatrészt nem lehet kapni. Furcsa, hogy némely szülőnek mégsem tűnik fel, ha a gyerek telefonkagylóval játszogat otthon . . . Egy-egy utcai készülék fülkével együtt 16 ezer forintba kerül. Maga a készülék „csupán” 2500. A mikrofon és a hallgató még ennél is jóval olcsóbb. Nem is az anyagi kár a jelentés: ez kb. évi tízezer forint. Annál nagyobb az erkölcsi kár és ez idegeinket érő károsodás. A nyilvános készülékeket leginkább azok használják, akiknek nincs otthon készülékük. Ilyenek pedig sokan vannak. Nem is beszélve arról, ha épp a mentőket, a tűzoltókat vagy orvost kell hívni... Pécsett 29 utcai telefon működik. Ha működik. A posta egyik telefonműszerésze mást sem csinál, csak ezt a 29 készüléket ellenőrzi. A belvárosban lévőket naponta 5—6-szor, a külterületeken lévőket pedig minden másnap. Ez egy eruber munkája. De még ez is kevés. Volt már arra is példa, hogy a v vasútállomás nyilvános készülékéről egyetlen nap alatt háromszor lopták le a hallgatót. Pedig ezt is naponta 5—6-szor ellenőrzik. S a műszerész aznap háromszor szerelt fel újat. Bizonyára bosszankodott kissé. Némelyek nem a telefont, hanem a telefonkönyvet rongálják. Talán még senki nem találkozott olyan könyvvel, amelyiknek minden lapja megvolt. 1 ] Már nem is mernek kitenni új könyvet, mert öt percig „tart". Egy-egy új névsor megjelenésekor a fülkékből úgy kapkodják a telefon könyvet, mint a leg- nagyobb sikerű bestsellert. Több fogy belőle, mint Rejtő Jenő összes műveiből. S amíg nincs mindenkinek új könyve, az alatt a két-három hónap alatt többszáz is elfogyna a fülkékből. Az új központ üzembehelyezésével új névsort is kiadnak, de már előre reszket a posta, hogy a nyilvános fülkékbe is ki kell tenni. Vannak, akik igen piti módon rongálják a telefont. Akiknek olcsóbb a tantuszt gyártani, mint egy forintért venni. Nem igaz, hogy mi mindenre képes az emberi leleményesség. A távközlési osztályon egész kis múzeumot rendeztek be a készülékekben talált „érmékből". A legcélszerűbb a tantuszra forrasztott hosszú, vékony drót. Ennek az az előnye, hogy belelógat- rák a készülékbe, aztán a be-szélgetés befejeztével kihúzzák. Ha kijön. De megvan az a hátránya is, hogy jól megrázza az illetőt az a 110 volt. Szokásos még megreszelni a húszfillérest, az ötvenfillérest, a húszfilléresbe tízfillérest forrasztani. A múzeumban szinte a világ összes aprópénzéből is akad néhány, Van esztergagépen gyártott telefonérme is. Még a szélét is szabályosan beesztergálták, csak éppen a postajelvény hiányzik róla. Szép munka, de hogy ez miért olcsóbb, mint egy forintért érmét venni? . . . Valószínűleg mindenki rongálta már a telefont, aki két és fél órát várt vonalra. Úgy odacsapott, hogy Itt-ott elrepedt a készülék. Persze időnként nem is kell rongálni. Rossz az magától is. De ha jó, minek tönkretenni. Úgyis „C” tesz tönkre bennünket. Egyszer még sírba viszi az emberiséget. Panics György Telefonrongálók