Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)
1974-04-04 / 93. szám
Pavlov professzor az Egészségügyi Világszervezet vezérigazgató-helyettesének nyilatkozata Male fetlegezések inszsek a rákhatás Az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) 1946-ban hívták életre. A világszervezet célja, segíteni a tagállamok egészségügyi fejlődését, hatékony támogatást nyújtani a fejlődő országoknak a járványok elleni küzdelemben, s a gyermekegészségügy fejlesztésében. Alkotmányát alapításakor 51 állam fogadta el. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa irányításával működő szervezetnek jelenleg már 140 ország, köztük hazánk is tagja. A magyar törvényhozás törvénybe iktatta a világszervezet alkotmányát. Az Egészségügyi Minisztérium meghívására a közelmúltban egy hetet töltött hazánkban Alexandr Szergejevics Pavlov professzor, az Egészségügyi Világszervezet vezérigazgatóhelyettese. A neves szakember megbeszéléseket folytatott a világszervezet és Magyarország kapcsolatainak aktuális kérdéseiről és látogatást tett több egészségügyi intézményben, így a Pécsi Orvostudományi Egyetemen is. Pécsi tartózkodása során nyilatkozott lapunknak. Első magyarországi látogatása alkalmával milyen benyomásokat szerzett Pavlov professzor? Eredményeink közül mely egészségügyi témák keltették fel leginkább érdeklődését? — Rendkívül kedvező tapasztalatokat gyűjtöttem, őszinte elismeréssel szólhatok a magyar egészségügy szervezettségéről, az oktatás magas színvonaláról, s ez itt folyó kutatásokról. A személyes benyomások erősítették a már korábban kialakult jó véleményemet Az önök hazája már eddig is érdemleges szerepet vállalt az egészségügy nemzetközi munkájában. Sok magyar szakember tevékenykedik a világszervezetben, magás funkciókat is betöltve, így dr. Tigyi József, a POTE rektora a 24 főből álló Végrehajtó Tanács tagja. Alkalmazottként 10 magyar szakember dolgozik különböző posztokon a genfifőhadiszállástól" egészen Afrikáig. Tudásuk, tapasztalatuk ré■én nagy hatással vannak a fejlődő országok szakembereire. Munkájuk fontos a nemzetközi együttműködés keretében megoldásra váró kiemelt feladatok, a fertőző betegségek és a rákkutatás területén. Nagyon jelentős, hogy a Humán-oltóanyag Termelő Vállalat kolera és egyéb vakcinát gyárt a vilgszervezet számára, a Szeredi Egyetem Nőgyógyászati Klinikája pedig népesedéspolitiai referenciaintézetünk, egyebek között a nagyfontosságú mosztaglandin kutatások miatt. Szívügyem az oktatásügy,amelynek egyik vezetője ugyancsak honfitársuk. — Világszerte előtérbe került az oktatás korszerűsítése, a szakemberképzés. Megismerkedve a Pécsi Orvostudományi Egyetemen bevezetett oktatási reform eredményeivel, hasznosíthatónak tartja-e azokat a világszervezet számára is? — Integrált oktatással miutt is foglalkoznak, ám — az itegrálás magas foka miatt — pécsi kísérlet az oktatás egyik egfejlettebb formája. Ésszerű, hogy az oktatás nem tantárgyakra bontott hanem témacentrikus. A korábban izolált csoportok kénytelenek együttműködni, s az így kialakult csoportok később, mint a kutatás egységei számottevőek lehetnek. A reform egyik erénye, követendő példa: nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlat Az oktatókórházakban komoly tapasztalatokat szerezhetnek a leendő orvosok a betegágymelletti gyógyításban. Ez utóbbi döntő, hiszen a szervezettség, oktatás, kutatás együttes célja a mind hatékonyabb gyógyítás. A világszervezet korábban a fertőző betegségek visszaszorítására fordította a legtöbb figyelmet. E téren — gondolok itt a himlőre, kolerára — jelentős sikereket értünk el a fejlődő országokban. A járványok megakadályozásával összefüggésben sürgetővé vált a higiéniai feladatok megoldása, jó ivóvíz, csatornázás stb. Mindezek mellett már náluk is, az emberiség nagy gondja, a rák elleni küzdelem került az érdeklődés középpontjába. Hol tart ma az orvostudomány a rákbetegségek gyógyításában, milyen kutatások folynak a világszervezet irányításával? Ezek a kérdések foglalkoztatják a közvéleményt . A világszervezet nem tudományos központ, de anyagilag és szakmailag is támogat intézeteket, összehangolva a kutatómunkát. A rákkal kapcsolatban kiemelt együttműködési program kezdődött nemzetközi síkon. Küldetésem egyik célja éppen e hosszúlejáratú együttműködés kereteinek kialakítása. Ebben a munkában már eddig is sokat segített a téma kiváló ismerője, az Országos Onkológiai Központot irányító Eckhardt professzor, s a továbbiakban is számítunk a magyar tudósok, szakemberek közreműködésére. Olyan módszert, közös kódrendszert dolgozunk ki, amely lehetővé teszi a különböző országok eredményeinek összehasonlítását így elkerülhető, hogy a világ országai külön-külön „felfedezzék Amerikát". Ami a betegséget illeti, néhány éve még a szakemberek körében is egyenlő volt a rák a halállal. Szerencsére már túlvagyunk ezen az állásponton. A gyógyító sugár, a cytostatikumok és a sebészeti beavatkozás együttesen hatékony fegyverként vethetők be a rák ellen. Ma már nem egy rákfajta gyógyítható, ha idejében felismerik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a korai felismerés, a rákszűrés életmentő fontosságát A megelőzés lehetőségeit keresve azt is vizsgálják a kutatók, milyen hatással van a külső környezet a rák előfordulásának gyakoriságára. A tömegkommunikációs eszközökre is felelősség hárul a megelőzésben: fel kell lépni a levegőszennyeződés, dohányzás, s a rákkal összefüggésbe hozható káros szokások ellen. Mint onkológus és a világszervezet egyik vezetője, magam is kétszeres elkötelezettje vagyok az ügynek. — Megnyugtató, hogy rangos intézetek, tudósok, kutatókollektívák fáradoznak a rák legyőzésén, s hogy az erőket nemzetközileg összefogja, mintegy megsokszorozza a világszervezet Meszsze van-e még a megoldás? Mi erről Pavlov professzor véleménye? — Döntő felfedezések küszöbén áll a rákkutatás. A jelek szerint olyan eredményekre számíthatunk, amelyek alapjaiban megváltoztatják a rák diagnosztikájára és eddigi kezelésére vonatkozó szemléletünket. A rák felismerésére és kezelésére alkalmas módszerek kutatása, kidolgozása új területeken is folyik. A kutatómunkába bekapcsolódtak a fizikusok, kémikusok, matematikusok. Megítélésem szerint, nincs messze a megoldás. Weszti Márta Vendégségben Csillagvárosban Mindenkit, aki Csillagvárosban lakik és dolgozik, Jurij Gagarin „fogad”. A Kozmosz úttörőjének magas emlékművét a várost övező erdő szélén állították fel. A városban mindenekelőtt az új építkezés látványa szembetűnő. Egy nagy, mesterséges tó partján, amelyet a Csillagváros lakói maguk hoztak létre, emelkedik a város második szállodája. Nem messze néhány új laboratóriumi épületet szerelnek. ...Az egyik laboratóriumban a Szojuz típusú űrhajók fehérre festett leszállóegységein dolgoznak. Elfoglaljuk az űrhajós helyét. A miniatűr televízió képernyőjén fényesen világító impulzus-lámpáival egy másik Szojuz tűnik fel. Az űrhajók közelednek egymáshoz. Néhány kézmozdulat az irányítókarral és máris megtörtént az űrhajók összekapcsolása, így lehet a földön begyakorolni az űrhajózás egyik legbonyolultabb dinamikus műveletét. A központban nagy jelentőséget tulajdonítanak a komplex gyakorlatokon végzett munkának, különféle osztályú és rendeltetésű, élethű kozmikus készülékeken, például, Szojuz típusú szállító-űrhajón, vagy Szaljut típusú orbitális űrállomáson végzik a kísérleteket. Ellenőrzik és összegezik, kiegészítik az űrhajósoknak a felkészülés különböző szakaszában szerzett ismereteit. Az űrhajósok egyik csoportja a repülőtérre ment, reaktív gépeken próbarepüléseket végeznek. Ez is fontos szakasz az orbitális űrrepülésre való felkészülésben. Az űrhajósképző központ szorosan együttműködik az akadémia tudósaival, akik az űrhajózás kulcsfontosságú kérdéseit tanulmányozzák. Érdekes kísérleteket végeznek például az űrhajósok életbenmaradási képességével kapcsolatban. A centrum munkatársai néhány napot töltöttek egy sivatagban, természetesen megfelelő, bármely űrhajós személyes biztonsági tartalékában megtalálható élelmiszer- és ivóvíz-készletekkel felszerelve. A kísérlet végső célja a kozmikus munka biztonságának fokozása volt. Azokban a napokban, amikor ott jártunk, idegen nyelven is beszéltek a Csillagvárosban és a Jurij Gagarin űrhajósképző központban. Az amerikai asztronauták érkeztek, akik szovjet kollégáikkal együtt hozzákezdtek kéthetes gyakorló foglalkozásaikhoz. A Szojuz—Apolo program vendégei és házigazdái számára megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Alekszej Gorohov Ballada a gellérthegyi emlékműről Valahányszor Budapestre jövök, felmegyek a Gellérthegyre. Talán a háborús napok emlékei vonzanak oda? Onnan, a hegycsúcsról zúdítottak tüzet Pestre a németek, a Citadella vastag falai mögé húzódva, amikor Budán dúltak a harcok. Vagy talán, mint turista szeretek gyönyörködni a város panorámájában, mely a hegyről elém tárul? Igen, szeretem körüljárni a Citadellát, megkopogtam a három méternyi vastag falakat, s ezredszer is elcsodálkozom azon, hogy katonáink milyen rövid csata után semmisítették meg itt a fasiszták helyőrségét Szeretek itt üldögélni, s nézni fentről Pestet és Budát De úgy érzem, mindennél jobban vonz a Gellérthegyre a Felszabadulási emlékmű — Kisfaludi Stróbl Zsigmond lenyűgöző alkotása. Magas talapzaton egy nőalak feje fölé emelt kezében a béke pálmaágát tartja. Aletta pedig egy szovjet katona áll, zászlóval a kezében. Budapest vendégeit most nem a hegyről dühöngő ágyúk türke fogadja, hanem a város fölé magasodó pálmaágy a béke jelképe. 1965 áprilisában egy háborús veterán küldöttség tagjaként érkeztem Budapestre, Magyarország felszabadulása 20. évfordulójának megünneplésére. A második vagy a harmadik napon kezdtem felfigyelni arra, hogy az egyik veterán — Vaszilij Mihajlovics Golovcov — néha eltűnik. Hol maga megy el, hol gépkocsival jönnek érte. Előfordult, hogy kora reggel a szálloda halljában újságírók gyűrűjében lehetett látni — interjút kértek tőle a lapok, a rádió és a televízió számára —, máskor meg úttörők, vagy idősebb emberek vették körül. Kíváncsi lettem, mi ez a nagy érdeklődés Golovcov körül Gyorsan megtudtam, hogy Magyarországon Golovcovot évek óta várták... Kisfalud! Stróbl róla mintázta a Felszabadulási emlékmű szovjet katonáját . Azt mondják, Golovcov felkutatása sem volt mindennapi. A szobrász emlékezett a keresztnevére, de vezetéknevét elfelejtette. Valaki ehhez hozzátette, hogy Vaszilij vezetékneve katonai rangra emlékeztet. (Golovcov „fejest" jelent. — A fordító). A szovjet rádió felhívást tett közzé: „Jelentkezzen az a Vaszilij keresztnevű katona, aki Budapesten harcolt, s katonai rangra emlékeztető neve van”. A felhívásra 30 ember jelentkezett, de sajnos, nem volt köztük az, aki modellt állt a szobrásznak. A „bronzkatona" Golovcov volt Golovcova! egymás melletti szobában laktunk. Az egyik szabad estén bementem hozzá. Fáadtnak tűnt. Kiderült, éppen akkor mentek el tőle az egyikfjúsági lap munkatársai. Amikor előhúztam a jegyzettömbömet, szemrehányóan pillantott rám. De azért barátiam elbeszélgettünk. Vaszilij Mihajlovics ma Tejkovóban él, a pamutfeldolgozó kombinátban dolgozik. Sose hallottam még Tejkovóról, de pontosan magam elé tudtam képzelni Golovcov elbeszélése nyomán. Csendes kisváros, sok parkkal. Milyen volt Golovcov katonai múltja a háborúban? Harcolt a Volgánál, és a Donnál, és Baltikumban és a Dunánál. Csapatteste a háború utáni egy ideig Budapesten állomásozott Itt találkozott Kisfaludy Stróbl Zsigmonddal. Jól szemügyre vettem Golovcovot, valóban fel kellett, hogy keltse a szobrász érdeklődését Arca nyílt, egyszerű tekintete egyenes, és ami a legfőbb, a harcolni és dolgozni egyaránt jól tudó ember magabiztosság sugárzik róla. Azután pillantásom az ablakon keresztül messze Budára, a Gellérthegyre tévedt, ahol fényözönben lebegett a pálmaágat tartó nőalak. „Jó volna tudni, vajon őt kiről mintázta a szobrász?... Ki is lehet ez a nő?” — tűnődtem. Sajnos, másnap el kellett utaznunk Budapestről. Négy év múlva, 1969 márciusában újra Magyarországra látogathattam, ez alkalommal szakszervezeti küldöttséggel. Bár a március, hideg és esős volt, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját szerte az országban nagy tömegek ünnepelték. Küldöttségünk tagjai különböző városokba látogattak. Én a Győrbe és Sopronba tartó csoportba kerültem. Találkoztunk veterán forradalmárokkal, a volt nemzetközi brigádok katonáival, közülük sokan harcoltak Oroszországban a polgárháború idején a szovjethatalomért, majd hazájukban, Magyarországon, Győrből Sopronba utaztunk. Itt meglátogattunk egy szanatóriumot Amint az egyik folyosón mentünk, a röntgenszobából egy szép, szobortermetű nő lépett ki fehér köpenyben. Valamennyien felfigyeltünk rá. A nő felénk jött, és az orosz beszédet meghallva, sorra megölelte küldöttségünk nőtagjait A főorvos sietve megjegyezte: — ő a röntgentechnikusunk, Turánszki Erzsébet. Róla mintázta Kisfaludi Stróbl a pálmaágat tartó nő alakját... Most meg a mi asszonyaink kezdték ölelgetni Turánszki Erzsébetet Felismerték őt! így ismerkedtem meg, számomra is váratlanul, Turánszki Erzsébettel !... Aztán, amíg társaim megnézték a kezelőhelyiségeket, leültünk az ablak alatti padra, s beszélgettünk. Turánszki Erzsébet sokgyermekes családból való, korán megismerte a szükséget és a bánatot Sok rosszat átélt a fasiszta uralom és a német megszállás idején. Megpróbáltatások vártak rá az 1956-os ellenforradalom napjaiban is. Nem bocsátották meg neki, hogy modellt állt Kisfaludi Stróbl Zsigmondnak. Azzal fenyegették, hogy megölik. — Engem csak kővel dobáltak meg, többre nem szánták rá magukat bronz hasonmásomra azonban már kötelet vetettek, megkísérelték ledönteni talapzatáról. De ehhez nem volt elég errenki... Én ott óriás vagyok, 30 méter magas. A bronz Erzsébet szilárdan áll a lóbáni — mondta nevetve. — Akárcsak az élő Erzsébet igaz? Igen, Turánszki Erzsébet nem hátrált meg, szilárdan kitartott a népi hatalom mellett, amely lehetővé tette, hogy tanuljon és munkát adott számára. A régi Magyarországon mindezt nem kapta volna meg ilyen magától értetődően egy parasztlány!... Tudta, várta, hitte, hogy a segítséget 1956-ban hazájénak nehéz óráiban csak a szovjet emberek hozhatják. — Olyanok, mint Vaszilij Golovcov, a katona — mondta —, aki az emlékmű tagozatánál zászlóval és géppisztollyal áll. Emlékszik? — Igen, emlékszem. Sőt Golovcovot személyesen is ismerem. A sors véletlenül összehozott vele is. Turánszki Erzsébet elbeszélését hallva, újra Kisfaludi Stróbl Zsigmondra gondoltam. Arra, hogy szeretnék megismerkedni magával a művésszel is. Ezt a találkozást követő magyarországi látogatásom idejére terveztem. Másnap visszatértünk Budapestre. Egy késő estig tartó fogadás sűrűjében, a Parlamentben, tolmácsom bemutatott a művelődésügyi miniszternek. Nagyon szívélyes volt, megkérdezte, lehetne-e valamiben a segítségemre, nem szeretnék-e még valahová utazni az országban-Beszélgetésünk közben oda jött hozzánk egy középmagas idősebb férfi, borospohárral a kezében. Az ismeretlen pompa hangulatban, széles mosollyá köszöntötte a minisztert Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt Különös érdeklődéssel figyeltem. Nemcsak azért, mert a sors vele is véletlenül hozat össze. Tiszteletre méltó kora ellenére energikus, erős embernek tűnt Borospoharakkal teli táncáva egy pincér lépett hozzánk. Kisfaludi Stróbl Leningrádra mondott pohárköszöntőt Megköszöntem a szobros szívből jövő szavait kifejeztem elragadtatásomat a gellérthegyi emlékmű iránt, és sok siker kívántam következő munkájához. Felhajtottuk honunkat. — Az új munkám — Pető Sándor. A költői Megformálási régóta izgat, s nem először próbálkozom vele. Kisfaludi Stróbl hirtelen megfogta a könyökömet, és meghatva mondta: — Ó, Leningrád!... Tudja-e hogy egy régi, kedves szobrom az íjász az Ermitázsban látható .. Ha arra jár, köszöntsz majd. Kisfaludi Stróbl Zsigmon íjásza az Ermitázs udvaránál s az íj húrját megfeszítve a palota áttört kapuján keresztül , számunkra láthatatlan célra szegezi tekintetét Georgij Helopof ismert vevjeíró. Elbeszéléseinek és regényeinek a fő témája a Honvédő Háború, a szovjet katonák hősiedsége. Haditudósítóként megfordult a hadszíntereken, Magyarországon is járt. Itteni emlékéről, élményeiről Magyar regén címmel önálló kötete jelent meg Az idén éppen hatvan éves író leningrádi irodalmi-művészeti folyóirat, a Zvezda főszerkesztője Fordította: Losass Pann