Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-04 / 120. szám

Világi 1 Dunántúli nan­o _ XXXI. évfolyam, 120. szám 1974. május 4., szombat Ára: 60 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Ünnepi ülés a Parlamentben a KGST megalakulásának 25. évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa pénteken, a Parlament kongresszusi termében ünnepi ülést rendezett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglalt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, az Országgyűlés elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Nyers Rezső, a Magyar Tudományos Akadémia Közgaz­daságtudományi Intézetének igazgatója, a Poli­tikai Bizottság tagjai, Husza­ István és Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Friss István akadémikus és Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára. Jelen volt a párt Központi Bizott­ságának és a Minisztertanácsnak sok tagja, ott voltak az országgyűlési bizottságok elnökei, vál­lalatok, intézmények vezető beosztású munkatár­sai, a szocialista országok budapesti diplomáciai képviseletének vezetői, tagjai. A Himnusz elhangzása után az ünnepi ülést az elnöklő Németh Károly nyitotta meg, majd Lázár György, az MSZMP KB tagja, a Miniszteri­tanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. A testvéri szövetség alapja a marxizmus—leninizmus Tisztelt Elvtársnők, Tisztelt Elv­­társak! Huszonöt éve annak, hogy az európai szocialista országok kommunista és munkáspártjai létrehozták a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsát. A nem­zetközi együttműködés e szocia­lista szervezete történelmi külde­tést teljesített a múltban, nap­jainkban pedig új távlatokat tár elénk. A mi közösségünk együttmű­ködésének alapja a marxizmus —leninizmus eszméitől áthatott proletár internacionalizmus, az a testvéri szövetség, amely a kö­zös cél érdekében egyesít ben­nünket. Ezért válhatott a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa születésének első pillanatá­ban olyan szervezetté, amelyben a résztvevő kis és nagy országok egyenlő jogokat élveznek, amely­ben érvényre jut a szuverenitás, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása. A Szovjetunió, mint a világ első szocialista állama, nem csak a több évtized alatt fel­halmozódott gazdag politikai és szervezési tapasztalataival, ha­nem anyagi erőforrásaival is hathatós és semmivel sem pótol­ható segítséget nyújtott a KGST- be tömörült fiatal népi demok­ráciáknak, amikor ezek a szo­cialista tervgazdálkodás útjára lépve országépítő munkába kezdtek. A Szovjetunió, internaciona­lista kötelességét teljesítve, hi­telek, gabona-, nyersanyag-, gép-, berendezés- és egyéb áruszállítások formájában gazdasági segítséget nyújtott a népi demokratikus országok­nak, bár abban az időben ma­ga is a háború következmé­nyeiből származó anyagi ne­hézségekkel küzdött. Már ek­kor, a helyreállítás időszaká­ban felmerült a Szovjetunió és a népi demokratikus országok szélesebb alapon nyugvó sok­oldalú együttműködésének szük­ségessége. Az azonos társadalmi célok, a szocialista tulajdonviszonyok kialakulása szilárd és tartó­s alapot adtak a KGST keretei között kibontakozó nemzetközi együttműködés számára. A KGST-be tömörült országok pél­da nélkül álló fejlődést értek el és — a korábban elmara­dottak is — történelmileg rövid idő alatt gyökeresen átalakí­tották társadalmi-gazdasági szerkezetüket. A fejlődés hatalmas méreteit jól példázza, hogy a KGST- tagállamok összesített nemzeti jövedelme 1949-hez képest több mint nyolcszorosára, ipari termelése több mint 12-szere­­sére nőtt, e közben átalakult és minden országban korsze­rűbb színvonalra emelkedett a mezőgazdaság. A KGST-orszá­­gok egymás közötti kereskedel­mi forgalma 1973-ban elérte a kb. 43 milliárd rubelt, vagyis az 1950. évinek tízszeresét. Az egész világ ismeri és nagyra értékeli azokat a hatal­mas eredményeket, amelyek or­szágainkban az anyagi és szo­ciális ellátás, a kultúra fejlesz­tése terén születtek. Amíg együttes részesedésünk a világ ipari termeléséből 1950-ben kb. 18 százalékot tett ki, addig napjainkban már mintegy 33 százalék. Érthető tehát, hogy a KGST-országok fejlődése a világgazdaság va­lamennyi szektorára növekvő hatást gyakorol. Hazánk — mint a KGST egyik alapító tagállama — ne­gyedszázada aktív résztvevője a szocialista országok gazda­sági együttműködésének. Az­egyesített energiarendszer csupán 1973-ban mintegy 17 milliárd kW óra villamosener­­gia-cserét tett lehetővé. A fej­lődés újabb nagyszerű távlatait nyitja meg az az elhatározás, hogy az érdekelt országok meg­kezdik a műszaki szempontból is kiemelkedő teljesítménynek számító 750 kilovoltos távveze­tékrendszer kiépítését, amely­nek egyik fontos csomópontja éppen hazánkban lesz. Hasonlóan kiemelkedő szere­pet tölt be a „Barátság” kő­­olajvezeték, amelyen 1962-től napjainkig Magyarország, az NDK, Lengyelország és Cseh­szlovákia számára mintegy 270 millió tonna kőolajat szállított a Szovjetunió. Tovább bővül a gázvezetékek hálózata. Nap­jainkban sikeres tárgyalások folynak az Orenburg körzeté­ből induló és a Szovjetun­ó nyugati hatáidig húzódó újabb hatalmas gázvezeték közös erővel való megépítéséről. Mindez a mi számunkra is lét­­fontosságú. A Barátság-veze­téken hozzánk érkező olaj — aminek mennyisége ebben az évben el fogja érni a kb. 6 millió tonnát — nemcsak ener­giaforrást, hanem nélkülözhe­tetlen nyersanyagot is biztosít mindenekelőtt vegyiparunk szá­mára. Lázár György ezután rámuta­tott, hogy a KGST-országokkal, s mindenekelőtt a Szovjetunió­val kötött megállapodásaink számunkra rendkívül fontos nyersanyagok beszerzésére, korszerű iparágak kiépítésére nyújtanak lehetőséget. E nagy­jelentőségű megállapodásaink közé tartozik a magyar—szov­jet timföld-alumíniumegyez­­mény, a Bulgáriával kötött szó­daegyezmény, továbbá az a megállapodás, amelynek alap­ján Lengyelország hazánk kén­szükségletét elégíti ki. A leg­utóbbi időkben a Szovjetunió­val arról írtunk alá megállapo­dást, hogy az azbeszt, a cel­lulóz, egyes kohászati alap­anyagok termelő­kapacitásának fejlesztésében részt veszünk, s ennek alapján fontos nyers­anyagokhoz jutunk. Hasonlóképpen hasznos szá­munkra, hogy közreműködünk a­­ szocialista országok egységes számítástechnikai rendszerének kiépítésében. A KGST-országok­kal, mindenekelőtt a Szovjet­unióval együttműködve fejleszt­jük vegyiparunk korszerű ágát, a petrolkémiát. Ugyancsak a kooperáció alapozta meg köz­úti járműprogramunk sikeres végrehajtását. Mindent egybe­vetve a 25 esztendővel ezelőtt még gazdaságilag elmaradott­nak­ számító, energiában, nyers­anyagban, korszerű szaktudás­ban szegény országunk ma a kor színvonalán vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban. A továbbiakban a komplex­­programról szólt, amely 15—20 évre felvázolta az integráció fej­lesztésének feladatait, főbb út­jait, eszközeit.­ ­ Két síkon A komplex program végrehaj­tásának feltételeit két síkon kell nemzetközileg összehangolni, egyrészt az országok közötti köz­vetlen kétoldalú, másrészt a KGST keretében szervezett sok­oldalú kapcsolatokban. A gaz­dasági integráció kibontakozá­sának folyamatában is csak a kettő együtt, tehát a két- és sokoldalú együttműködés együt­tesen hozhat kielégítő ered­ményt. Az élet egyre inkább igazolja annak fontosságát, hogy az együttműködés hatékonyságának növelésében, megalapozó szere­pénél fogva, nagyobb figyelmet fordítsunk az országaink között folytatott gazdaságpolitikai kon­zultációkra. A KGST-tagországok (Folytatás a 2. oldalon.) Felzárkóztunk a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorába Az egykor elmaradt magyar gazdaság felzárkózott a gazda­ságilag közepesen fejlett or­szágok sorába. Jelentősen meg­nőtt súlyunk és szerepünk a nemzetközi munkamegosztás­ban. Termelő kapacitásunk több mint egyharmada közvetlenül nemzetközi szükségletek kielé­gítésére termel. Külkereskedel­mi forgalmunk döntő részét — mintegy kétharmadát — a szo­cialista országokkal bonyolítjuk le. Ezen belül is különösen fon­tos szerepe van népgazdasá­gunk számára a Szovjetunióval folytatott kereskedelemnek. Táv­lati gazdaságfejlesztési terveink a fejlettség magasabb foká­nak elérését tűzik ki célul, és számításba veszik, hogy nép­gazdaságunk dinamikus fejlő­dését továbbra is csak a nem­zetközi munkamegosztásba való még szorosabb bekapcsolódás útján, a sokoldalú együttmű­ködés kibontakoztatásával tud­juk biztonsággal megalapozni. Több mint tíz éve, hogy az európai KGST-tagországok lét­rehozták a közös villamosener­­gia-rendszert, amelynek jelen­legi hálózata többezer km hos­­­szú, 20 fővezetékből áll. A „bé­ ­ A KGST negyedszázados fennállása alkalmából ünnepi ülést tar­tottak a Parlament kongresszusi termében. Pullai Árpád látogatása Baranya megyében Pullai Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára pénteken Baranya megyébe látogatott. Pécsett dr. Nagy Jó­zsef, a Megyei Pártbizottság el­ső titkára és dr. Jerszi István, a Megyei Pártbizottság titkára fogadta a vendéget. A párt megyei bizottsága délelőtt a Fegyveres Erők Klubjában ifjú­ságpolitikai aktívaülést tartott, amelyen részt vett a Központi Bizottság titkára is. A baranya párt, állami, társadalmi és if­júsági szervek vezetői, vala­mint a nagyobb üzemek, vál­lalatok, intézmények gazdasá­gi és mozgalmi vezetői előtt Sarkadi Nagy Barna, a KISZ Megyei Bizottságának titkára mondott vitaindító előadást. A vitában felszólalt Pullai Árpád is, aki a párt ifjúsági politikájának időszerű kérdései­ről és az ifjúságpolitikai párt­­határozat végrehajtásáról, va­lamint azokról a feladatokról szólt, amelyek a pártszerveze­tekre, pártmunkásokra hárulnak az ifjúság kommunista nevelé­sében. Délután a Központi Bizottság titkára találkozott a KISZ me­gyei, járási és városi titkáraival, s eszmecserét folytatott velük a KISZ Központi Bizottsága áp­rilisi határozatának végrehajtá­sáról, az abból adódó felada­tokról. Ezután Pullai Árpád és kísé­rete ellátogatott Mohácsra, ahol Ambrus Lajos, a Járási Pártbizottság első titkára és Borsos János, a Városi Pártbi­zottság első titkára fogadta a vendégeket. A Duna-parti vá­rosban tett rövid séta során megtekintették a monumentális Lenin-emlékművet, Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotását, amelyet a közelmúlt­ban Lenin születésének 104. év­fordulója alkalmából­­ avat­tak fel. A Pécsi Közúti Építő Vállalat dolgozói befejezték a Mohács—tanycsók közötti útszakasz korsze­­rűsítését. A képen a pécsi út mohácsi torkolatára teritik az új aszfaltszőnyeget. A jövő héten meg­kezdik az Udvar és Feketekapu között levő útszakasz felújítását is, ezzel befejeződik az eszéki út magyarországi szakaszának korszerűsítése. Arató Tamás felvétele Az utolsó percben érkezett Aranyat érő eső Közel kéthónapos szárazság után érkezett meg a nehezen várt eső, épp a huszonnegyedik órában. Egyes növények már csak napokig, legfeljebb egy hétig bírták volna víz nélkül. Sok helyen nem kelt ki a cu­korrépa, illetve csak nagyon hiányosan. Ezért a sellyei tsz­­ben például már-már komo­lyan fontolgatták az újraveté­­sét. Víz hiányában nem tudtak oldódni, bemosódni a gyomirtó szerek sem, pedig április 30-ig 53 ezer hektár kalászos terület és 47 ezer hektár kukoricaföld vegyszeres gyomirtását végez­ték el a tsz-ek és az állami gazdaságok a megyében. A szárazság fokára jellemző, hogy még az ilyenkor szokásos ko­rai gyomok sem akartak nőni, nem is beszélve a kultúrnövé­nyekről. Egyedül az őszi gabo­nák állták a sarat, helyesebben a port. A búzák valóban szé­pek, tiszták, a tavaszi fejtrágyá­­zásokat mindenütt elvégezték, május 1-ig összesen 66 500 hek­tár gabona fejtrágyázást vé­geztek el a földi gépek és a repülőgépek a megyében. Ezen a tavaszon valóban a porba vetették el a növényeket. A vetési munkák jó ütemben haladtak, s május 1-ig a nap­raforgó 100, a kukorica 85,7, a szója 80,5 és a zöldségfélék 78,2 százaléka volt elvetve. Kü­lönösen a kukorica vetése ha­lad gyorsan és szervezetten. Április elején kezdődött, a hó­nap végéig 75 ezer hektáron történt meg. A kukorica veté­sét az eső után újra folytatják, még mintegy 11 ezer hektáron kell földbe juttatni a magot, s s a következő napok legfonto­­­­sabb feladata lesz ez a munka.­­ Különböző — konzervgyári és s friss fogyasztású — zöldségfé­­­­léket 3100 hektáron vetettek ■ eddig a nagyüzemek, 800—900­­ hektár vetése még hátravan. A földben levő vetemények most kiadós esőt kaptak. Ápri­­i­lis 30-án, május elsején és má­­­­sodikán, három nap leforgása­­ alatt Pécsett 32,2 milliméter,­­ Szigetváron 31,8, Sellyén 30,5, Siklóson 23,3, Mohácson 18,3­­ milliméter csapadék hullott le. Ennyi esőtől a talaj egészen a gyökérzónáig beázott majdnem mindenütt. A határ képe három nap alatt megváltozott, üde, zöld minden, s ha valaha, most igaz a mondás, ez a májusi eső Baranyában aranyat ért. Ismét bízni lehet a jó termésben.

Next