Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-09 / 8. (9.) szám

v HETI JEGYZETÜNK Hóban a vizesek, bajban a jegesek Az olimpiai bajnokságot nyert ma­gyar vízilabda válogatott csapat tíz napig az ausztriai Obertauernben készül fel az év nagy feladataira adta tudtunkra a televízió és olvas­hattuk ugyanezt a lapokban. " A fiúk sízéssel, szánkózással töltenek el tíz szép napot az ottani síparadi­csomban, ami bizonyára nem ejti kétségbe az alpesi sportok bajno­kait, ámde nagyszerűen kamatoztat­ják majd a mieink a magaslati ala­pozást egész éven keresztül. No igen, természetesen viszonozzuk is majd a vendéglátást. A nyáron osztrák ví­zilabdázók jönnek a Margitszigetre vízilabdázni. Szó, mi szó, nem vagyunk valami nagy síző nemzet. És ha a telek maradnak ilyenek amilyenek, akkor belátható időn belül nem is szüle­tik meg a magyar Annemarie Proli Moser, vagy a Karl Schranz. Ezért az ember aggódik is egy kissé a vízilabdás fiúkért, nehogy valami ba­juk essék ott a Tauern lejtőin . . Másrészt pedig csodálkozik is — persze csak azért, mert nem tart lépést a fejlődéssel — hogy miért kell Faragónak szánkóznia ahhoz, hogy majd a nyáron jobban tudja a védőfal előtt lóbálni a labdát? Azért elgondolkoztató ez, mert a szomszédok, akik majd nyáron jön­nek a Margitszigetre, elég maga­san laknak és bizonyára gyerekko­ruk óta szánkóznak és síznek, még­sem tudnak valami nagyon vízilab­dázni. Lehet, hogy ők meg úszni és birkózni, meg passzolni és lőni nem tudnak? Lehet. De ha majd a nyá­ron megtanulják, ők lesznek a világ legjobbjai? Vagy maradunk mi? Iz­gató kérdések. Majd a gyakorlat eldönti mi jót hozott nekünk az ober­­tauerni hó, nekik pedig a margit­szigeti víz. Más. Mégpedig jégkorong. Képzeljék el: kapnak egy meghí­vót, amiben az áll, hogy megjele­nés csak szmokingban. De csak szürke utcai öltönyük van. Elmennének? Ej? Én nem. Még akkor sem, ha úgy járnék, mint a BVSC-sek, akiken szé­pen veregetik a port, amiért nem álltak ki szerdán az Újpest elleni bajnoki mérkőzésre. Nos az ő kifo­gásuk is az volt, hogy nincs szmo­kingjuk, illetve nincs rendes mezük és a védőfelszerelésük olyan, hogy életveszélyes benne játszani. Később be is mutatták szerény felszerelésü­ket, a töredezett láb-, könyök- és vállvédőket, amelyekkel valóban élet­veszélyes a korona útjába állni. De­h­át mégis Sportszerűtlenek voltak a vasutasok, amiért nem álltak ki a mérkőzésre, mert önhatalmú­an dön­töttek és n°m a játékvezető állapí­totta meg, hngv n f«lsT*»«Usöi' fa­batkát sem ér. Lehet persze, hogy a játékvezető rendben levőnex talana volna a felszerelésüket, akkor pe­dig játszani is kellett volna. Mit mondtak volna egy kartörés után? Ilyen karral fiam menjen lepkegyűj­tőnek, ne korongozónak . . . Na szóval most térjünk a lényegre. Kiderült az is, hogy a szakosztály tavaly nyár óta rendelkezik 350 000 forinttal, amit a felszerelése kiegé­szítésére használhatna fel, és most figyeljünk ! Ez azonban kereskedelmi okok miatt, többszöri ígéret ellené­re, a mai napig nem jelentett meg­oldást. Hát ezt mindenki értse ahogy akarja. Én úgy érzem, hogy a keres­kedelem végigjárta egész Észak-Af­­rikát, Dél-Amerikát (tetszik tudni, banán­ütő miatt), de képtelen volt a szükséges jégkorongozáshoz szük­séges cikkeket beszerezni. Csak azt nem értem, hogy a szovjet és a csehszlovák csapatok hol szerzik be a felszerelésüket? Mert a magyar sportszer-kereskedők már biztosan megkérdezték tőlük, de úgy látszik nem mondják meg. Hát nem szép tőlük! Legalább a szomszédnak meg­mondhatnák . . . Szóval mikor lesz magyar jégko­rong? Majd ha fagy — mondják so­kan. De nincs igazuk. Nemcsak a fagyra kell várni. Meg kell találni azt a pozsonyi, vagy kijevi boltot is, ahol jégkorong felszerelést árul­nak. Nemcsak korongozni kell meg­tanulnunk, hanem kereskedni is. D­K - Röviden : A Magyar Jégsport Szövetség jégkorong verseny­bírósága úgy ha­tározott, hogy mivel a BVSC csapa­tának védőfelszerelése nem felel meg a követelményeknek, a klubnak soron következő bajnoki mérkőzéseit — január 10: FTC, 11: Ú. Dózsa, 14: Volán, 15: FTC — későbbi idő­pontokban kell lejátszani, míg a ja­nuár 7-én elmaradt Volán-mérkőzés ügyében később döntenek. A Jégsport Szövetség egyébként mindent megtesz annak érdekében, hogy a vasutas csapat mielőbb meg­felelő és korszerű szereléshez jus­son, ezzel kapcsolatban kérik az OTSH segítségét is. 0 MARIBOR: A három nem­zet síugró versenyének első napján az osztrák Schnabl győ­zött 237,7 ponttal (75, 74,5 m). Csapatban Ausztria II. vezet Ausztria I. előtt. Ilililli!!! VASÁRNAP Január 9. Kosárlabda: Osztályozó mérkőzé­sek az NB I-be jutásért. Oroszlányi Bányász—PVSK, férfi csapatok, Bu­dapest, Sportcsarnok, 11.30.­, Sportlövészet: Vidék légfegyveres bajnoksága, pécsi versenyzők részvé­telével, Győr, 8.00. A PMSC labdarúgóinak őszi mérlege • Úgy szerepelt a csapat, ahogy mindenki várta Újból „divat” lett Pécsett a labdarúgás. Az utolsó hazai MNK-mérkőzésen hétközben 5000 néző buz­dította a csapatot. A for­duló többi mérkőzésein csak Békéscsabán volt 1000 feletti nézőszám, má­sutt pár százan voltak mindössze. Igaz, ebben közrejátszott a hideg idő, a korai kezdés. És Pécsett ez nem befolyásolta a né­zőket? A PMSC kitűnő őszi szereplése ezen tényezőket háttérbe szorította, a csa­pat játékával visszahódí­totta a közönséget. Hiba lenne túlzásokba esni, de nem vitás, régen szerzett ennyi örömet szurkolóinak pé­csi labdarúgó csapat, mint 1976 őszén a PMSC. A piros­feketék az NB II. első helyén állnak, hazai tétmérkőzésen az ősszel nem szenvedtek veresé­get. Az MNK-ban pedig NB I- es ellenfelekkel is találkoztak, így érthető, hogy miért lett „di­vat” ismét meccsre járni Pé­csett. Egységes csapat . Az őszi teljesítmény értéke­lésekor az előző bajnokság ta­vaszi hajráját is figyelembe kell venni. 1976 áprilisában mély­pontra jutott a csapat, ezt kö­vetően viszont egyenletesen emelkedett a grafikon görbéje felfelé. A csapat szakmai irá­nyítását akkor Kovács Imre mesteredző vette át és sikerült rendezni a sorokat. A tavaszi forduló utolsó mérkőzéseire ki­alakult egy egységes csapat. Az egységet bizonyítja, hogy a nyári átigazolási időszakban tulajdonképpen ismert név nem került a PMSC-hez és ugyanaz a gerinc a középszerűségből őszre már az élre tört. A csapat idegenben győze­lemmel kezdte az 1976/77. évi bajnokságot és a második for­dulóban szerzett újabb győze­lemmel az első helyre került. Ezután vereség következett, a fővárosban a BVSC 1:0 arány­ban jobbnak bizonyult a PMSC-nél. Ekkor az ötödik helyre csúszott a csapat, ez volt az őszi szezon legrosszabb helyezése. A negyedik forduló­ban a jelenlegi második helye­zett Székesfehérvári MÁV Előre legyőzése után harmadikak vol­tak a piros-feketék. Az ötödik fordulóban győztek a Szolnoki MÁV ellen, átvették a vezetést, és azt csak két alkalommal ad­ták át egy-egy hétre. A nyolca­dik és a tizenhatodik forduló­ban csúsztak vissza a második helyre. Ez a teljesítmény meg­felelően tükrözi a csapat egyen­letes formáját. Az edző véleménye — A szezon elején 56 pont megszerzését terveztük a baj­nokság végére — mondotta Kovács Imre vezetőedző. — Ez 75 százalékos teljesítménynek felel meg és ha az elmúlt évi eredményeket nézzük, akkor 75 százalékkal fel lehet kerülni az NB I-be. A Dunaújvárosnak 58, a Dorognak 54 pontja volt 1976 nyarán. A tervtől félidő­ben mindössze egy ponttal ma­radtunk el, a Volán ellen győ­zelmet vártunk. November ele­jén volt ez a mérkőzés és a csa­pat ebben az időszakban kissé megtorpant. A Volán elleni ta­lálkozó előtt egy héttel súlyos vereséget szenvedtünk a Szol­noki MTE-től, majd jött az em­lített mérkőzés, de egy héttel később már Szekszárdról elhoz­tuk az egyik pontot. Ezután négy győzelem­­következett, köz­tük a Debrecen, a Budafok ide­genben és a jól szereplő Eger. Ha az első hely összetevőit ke­resem, akkor nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni a követ­kezőket: döntőnek bizonyult az egyenletes, átlagon felüli telje­sítmény; az, hogy csaknem vé­gig azonos összeállításban sze­repelhettünk, hisz négy játékos 20 alkalommal, négy tizenki­lencszer, kettő pedig tizennyolc­szor volt ott a csapatban; ugyancsak meghatározó volt, hogy a megingás után azonnal talpra álltunk. Kialakult a vé­delmünk, Katzirz a csapat leg­jobbjának bizonyult, Torna ki­tűnően bevált a középhátvéd posztján. Eldőlt, hogy Dárdai P. nem csatár, hanem középpályás és ebben a szerepkörben is ve­szélyes a kapura. A kulcspozí­ciók közül csak a középcsatár posztja maradt nyitott kérdés, itt hat játékost is megpróbál­tam. Ha az „ügyeletes" közép­csatárnak jól ment a játék, ak­kor a gólok sem maradtak el. Kovács Imre vezetőedző osz­tályzókönyve alapján a leg­jobb teljesítményt Katzirz nyúj­totta, átlaga 6,60. (A játékoso­kat 1-től 10-ig osztályozta Ko­vács Imre.) A további sorrend: Torna 6,36, Dárdai P. 6,20, Kincses 6,11, Kiss 6,05, Lőrincz 5,85, Iványi 5,85, Schulteisz 5,85. Valamennyi őszi mérkőzésen (a tavaszról előrehozott for­dulót is őszinek tekintjük) sze­repelt a csapatban Katzirz, Ivá­nyi, Dárdai P. és Lőrincz. 19 alkalommal játszott: Jónás, Kiss, Schulteisz és Torna. 18 mérkőzésen játszott: Kardos és Kincses. 15-ször: Nagy, 11-szer: Dárdai L., 9-szer: Hergenrőder, 7-szer: Dohány, 5-ször: Fábián, 3-szor: Englóner és Hámori, 2- szer: Havasi és Tóth, 1-szer: Lutz. A góllövőlistát Dárdai Pál vezeti 16 góllal. Ezzel nemcsak a PMSC, hanem az NB II-es mezőny listavezetője is. 8 gó­los: Kardos, 7 gólos: Nagy, 3 gólos: Kiss és Lőrincz, 2 gólos: Jónás, 1 gólos: Dobány és Her­genrőder. Ez összesen 41 gól, a hiányzó 2 gólt az ellenfél vé­dői „szerezték”. Az NB II. 20 csapata közül a legtöbb győzelmet a PMSC és a Szolnoki MTE aratta (11), a legkevesebb vereséget a PMSC szenvedte el (2). Az adott gó­lok tekintetében csak a Buda­fok előzi meg a pécsieket, vi­szont a legkevesebb gólt a pi­ros-feketék kapták. A csapat 10 alkalommal nem kapott gólt és mindössze négy mérkőzésen nem sikerült betalálniuk az el­lenfél hálójába. A PMSC hazai pályán veret­len maradt, csak a Nagykani­zsa és a Volán vitt el egy pon­tot Újmecsekaljáról. A 10 ha­zai m­ékőzésen az ellenfelek csupán három gólt lőttek Katzirz kapujába. A háromból egy 11- esből, egy szabadrúgásból esett és csak a debreceni Gott­­dienernek sikerült akcióból gólt szereznie. Három csapatnak (Ózd, Eger és Fűzfő) öt gólt lőttek a pé­csiek, a legtöbb gólt — ugyan­csak ötöt — Szolnokon kapták az MTK-től. A húsz fordulóban 15 al­kalommal állt az első helyen a PMSC. Sokáig csak jobb gól­­különbséggel vezettek, a hu­szadik fordulóra sikerült 2 pont előnyre szert tenni a Székesfe­hérvári MÁV Előre előtt és öt pontra növelni az előnyt a har­madik helyezett Egerrel szem­ben. Az őszi idényben a piros-fe­ketéktől csak Kardos jutott a ki­ál­lí­tás sorsára, 1976. október 24-én, a Vasas Izzó elleni talál­kozón küldte le a játékvezető. Érdekesség, hogy a csapat 10 fővel egyenlített ki 0:2-ről 2:2- ről az NB. I. Fél évvel ezelőtt készített ér­tékelőnkben azt írtuk, a csapat előrelépésének egyik feltétele a szakosztályvezetés munkájá­nak javítása. Nos, az eltelt fél év alatt történt valami, lépett egyet a szakosztályvezetés is. — Sikerült kialakítanunk az MLSZ előírásainak megfelelő modellt — mondotta Kincses Tibor, a szakosztály elnöke. — A modell kialakításakor ta­nulmányoztuk más szakosztá­lyok munkáját és nagy segítsé­get kaptunk az MLSZ-től is. A szakosztályon belül mindenki­nek meghatároztuk a feladat­körét. Csak néhány példát em­lítek. Az utánpótlásért Dede Sándor a felelős, a játékosok továbbtanulásával Hámori And­rás foglalkozik. A létesítmé­nyek Bujtor Bélához tartoznak, az átigazolási ügyekben dr. Bércesi Ferenc munkálkodik. Nagyobb lett önállóságunk, bár e téren még továbbléphetnénk. A bajnokság kezdetekor a szakvezetés az NB I-be jutást jelölte meg célul. Első vagy második helyen az mindegy, lényeg a magasabb osztályba kerülés. A csapat jelenlegi he­lyezése, őszi teljesítménye alap­ján a célt megvalósíthatja. A szakvezetésnek és a játékosok­nak is a jól bevált úton kell haladni tovább. Ez természete­sen nem jelenti a megelége­dettséget, mert a jó folytatás érdekében van még mit javí­tani. Kovács Imre vezetőedző elsősorban azt szeretné, ha a középpályások előrébb lépné­nek a védőfeladatok megoldá­sában és a csatároknak is to­vább kell fejlődniük. Lázár Lajos Amor a sportban... A torontói Maple Leaf Gar­dens stadionban mindig mámo­ros örömujjongásban törtek ki a szurkolók, valahányszor az eredményjelző táblán egy gólt írtak ki, amelyet a kedvenc Torontos jéghoki sztárjai lőttek az ellenfél hálójába. Az egyik legutóbbi mérkőzé­sen, a szurkolók nem kis ámu­latára, a góllövő neve helyett egy erősen „ámorízű” felirat volt olvasható: „Figyelem! Egy üzenet az N-szektor 54-es sorá­nak tizedik ülésén helyet fog­laló, csinos hölgynek: az On mellett jobbra ülő Elias Shelley szeretné Ont feleségül ven­ni!” . . . Erre minden N-szektorban ülő hölgyek retiküljeiből gyorsan előkerültek a bérletek és belé­pőjegyek. A szurkolók pedig még fel sem ocsúdtak megle­petésükből, amikor az ered­ményjelző villanytáblán megje­lent a meglepő válasz: „Nem emelek kifogást ez elleni Miss Elleni” . . . Erre, mint adott ve­zényszóra, a két fiatal mit­­sem törődve a körülöttük ülő szurkolók kuncogásával, átölel­ték és oly hosszú ideig csókol­ták egymást, hogy észre sem vették, időközben vége lett a mérkőzésnek. Az előzményekhez tartozik, hogy Shelley hosszú évek óta mindig a feltűnően csinos, jó alakú lány mellé váltott bérle­tet, együtt szurkoltak kedvenceik győzelméért, s akivel nagyon szeretett volna megismerkedni, de ahhoz már nem volt bátor­sága, hogy az iránta táplált ér­zelmeit ily módon juttassa ki­fejezésre. Lelki fájdalmait az­tán sokszor elpanaszolta barát­jának, aki végül is megsajnálta őt és a „villanytáblás” Ámort hívta segítségül. Harc a labdáért a PMSC—Ózd mérkőzésen Arató László felvétele XIV. Mecsek Kupa Bridzsverseny Budapestiek nyerték a csapatversenyt A teremben olyan a hangu­lat, mint egy állófogadáson. Jólöltözött, négyes-ötös csopor­tokban beszélgető emberek, kellemes zsivaj, a lámpák kö­rül cigarettafüst-gyűrű. Egy pil­lanatra eszembe jut, hátha rossz helyen járok. Ez lenne a Mecsek Kupa bridzsverseny színhelye? Majd rájövök: szü­net van. Szerencsére, mert Konkoly Thege Miklós, a KPVDSZ bridzs-szakosztályának vezetője így le tud ülni pár percre be­szélgetni. — Tizennegyedik alkalommal rendezzük meg ezt a versenyt. Idén ismét megkaptuk erre a célra a Műszaki Főiskola kollé­giumának egy termét, amely eszményi helyet biztosít nekünk és pénteken a csapat­, szomba­ton és vasárnap a páros ver­seny kerül sorra. 26 csapat és 80 pár nevezett, köztük az egész magyar élmezőny és a külföldiek: Klagenfurtból, Graz­­ból, Bécsből, Zágrábból — ők kétszeres győztesek — és eljött egy olasz játékos is — mondta, majd megszólalt a hangosbe­mondóban egy kellemes női hang és asztalhoz hívta az in­dulókat. A kellemes női hang tulajdo­nosa Bari Istvánné. A háziasz­­szony szerepét tölti be, közben kicsit fáj a szíve, hiszen ő is szenvedélyes játékos. De most itt van rá szükség. A zsivaj közben lehalkult. No, nem olyan síri csenddé, mint a sakkversenyeken. Kicsit feszte­lenebb. A játékosok sokfélék. Egyik úgy tesz, mintha nem ér­dekelné az egész, közben rág­ja a szája szélét, a másik iz­gatottan pörgeti a lapokat, a harmadik az asztal alá dugja őket, közben szuggerálja tár­sát. A játék végén a mindent feloldó percek. Kiterítik a lapo­kat, mi lett volna, ha... Csak­hogy a „ha” itt sem játszik. Megérkezik dr. Villányi Ágos­ton, a Budapesti Bridzs Egyesü­let főtitkára. Kiselőadást tart a bridzs-játék jelenlegi helyzeté­ről. Megtudjuk: Magyarorszá­gon 1200-an játszanak verseny­szerűen. Nem mindenhol ilyen szűk réteg játéka. Lengyelor­szágban tízezer versenyző van. Majd dicséri a pécsieket. — A pécsiek bridzs-szakosz­­tálya a budapesti után a má­sodik a rangsorban. A Mecsek Kupán nagyszerű hangulatot tudnak teremteni, örömmel jön mindenki erre a versenyre. A 11. fordulós dán rendszerű csapatverseny pénteken a késő esti órákban ért véget: 1. Wel­ker csapat (Budapest), 2. Vivat csapat (Graz), 3. Szappanos csapat (Budapest), 4. MÉLYÉP­­TERV csapat (Budapest—Pécs): Belénessy Csaba Jól rajtoltak női röplabda­csapataink A két magyar női röplabda együttes nemzetközi kupamér­kőzésén először az V. Dózsa a KEK-ben a jugoszláv OK Rije­ka, majd utána a NIM a BEK- ben a francia ASU Lyon ellen játszott. Mindkét kupa negyed­döntőjében ez volt a két-két együttes első összecsapása, s a lila-fehérek, valamint a mi­nisztériumi gárda is január 15- én szerepel a visszavágón Ju­goszláviában, illetve Franciaor­szágban. Eredmények: V. Dózsa—OK Rijeka 3:0 (9, 3, 9), NIM—ASU Lyon 3:0 14 5: 01. Dunántúli nanio Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: Mitzki Ervin Főszerkesztő-helyettesek: Báling József és Hadarna Erzsébet Szerkesztőségi ügyelet 8—20 óráig 10­ 053, 20 óra után 15­ 726 Kiadja a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly Szerkesztőség és kiadóhivatal: 7601 Pécs, Hunyadi út 11. sz. Telefon: 15-000, 15-762, 15-852, 15-245, 15-264 Szerkesztőség telex: 12-421 Kiadó telex: 12-320 Készült ofszet rotációs eljárással Saphir 96-os gépen Pécsi Szikra Nyomda 7630 Pécs, Engel János u. 8. Tel: 13-177, 13-696. Telex: 12-21) Felelős vezető: Melles Rezső Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 21 Ft Indexszám: 25 054 ISSN 0133—2007

Next