Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)
1977-04-30 / 117. szám
1977. április 30., szombat Aíz oldi újburgonyatermelőiknek föld kellene Több a fóliasátor, mint a lakóház Dél-Baranya néhány falva, pusztája, ezen belül is a 100 házas, 600 lelkes Old község a kora tavaszi új burgonya hazája. Május közepén, jó években május elején indul az első szállítmány a budapesti nagyvásárcsarnokból. Koraiságban verhetetlenek, termelői árban is övék a babér; tavaly májusban az első szállítmányukért kilónként 18 forintot kaptak a vége felé, mikor az ország más vidékei is beléptek, már csak 3—4 forintot, de így is meglett az átlag 10 forint. A táji adottság, a drávai öntéstalaj, a meleg klíma kedvez ennek a növénynek, de legfontosabb a helybeliek szorgalma. Már a pár kilométerrel odébb fekvő Egyházasharasztiban sem értenek úgy az újburgonyához, mint Óidon. Pedig itt is sokan termelik. A módszer Máté Lajosné, Kossuth utca 52., mióta az eszét tudja „újburgonyázik”. Aközségi tanácson hivatalsegéd. — Négyszáz négyszögölre veszek az ÁFÉSZ-tól három-négy mázsa gumót, ebből átlag 10 mázsa újkrumplit termelek. Ősszel a gumót elvermelem, Julianna napon — február 16-án van —, felszedem, ládákba rakom, a ládákat egymás tetején a konyhában, világos helyen tartom. Ez fontos, mert sötét pincében vékony hajtások nőnek, világos helyen pedig zömök csírák és ez a lényeg. Március 10-én a csírás kruplit kiültetem és május 20-a táján már tojásnagyságú a krumpli, szedhetem. Úgy csinálom, mint az oldiak, ők mégis 3—4 nappal, egy héttel mindig megelőznek. Az egész környéken ők értik ezt a legjobban. Máté néni talán nem tudja, hogy a szemfüles, az újra mindig odafigyelő oldiak már régen a 60 napos holland Astilla fajtát termelik. Az oldiak, mióta a fólia használatos, kezdtek elpártolni a csírás burgonyától, a még jobban fizető, még keresettebb, március végén árusítható fejessalátát, retket, a darab áron adható csípős zöldpaprikát, a trágyatalpon, sátortető alatt élő paradicsomot termelik. Tavaly ez a kis falu 1 millió forint értékű zöldárut adott csak a szövetkezeti felvásárláson keresztül közfogyasztásra. Ennek javát már nem az újkrumpli jelentette. A faluban minden ház végében áll a fóliasátor, van ahol csak egy-kettő, de van ahol tíz-tizenöt. Takácséknál, a Kossuth utca 79-ben tizenötöt számolok meg. Takács Lajos kőműves a Jóbarát Termelőszövetkezetben, a felesége, a helyi takarékszövetkezet vezetője. Ezen az áprilisi napon mindketten szabadságot vettek ki — különben így tett a fél falu — mert ma van hidon a paprikaültetés. Április 4-e előtt 80 ezer fej salátát szállítottak a faluból Pécsre. Már március 22-én szállítottak Budapestre, majd március 29-én 22 ezret az NDK-ba. Kiürültek a sátrak, a saláta helyére a paprika került. — Tíz éve csináljuk, már nem kéne, megvan itthon kocsink, mindenünk, Harkányban a nyaralónk, de tavaly is csak egyszer mentünk oda megnézni. Tavasszal a fólia sátrakat naponta többször is szellőztetni kell, nyáron meg a jószágok nem engednek. Takácsék istállójában két hízóbika és öt kisborjú áll. — Tudja, — mondja az egyébként szűkszavú családfő — jószág nélkül fóliázni sem lehet, ez adja a trágyát, az olcsó biofűtést. Ha olajkályhával fűtenénk a zöldségnek, már nem érné meg. Kölcze Zoltánéknál, a Kossuth utca 87-ben, régi „banyakemencével" fűtik a palántanevelőt. Ósdi, de mindenféle hulladék elégethető benne. Ennél a háznál is 14 fóliasátor alatt termelnek. A termelésnek megvan a ritmusa, az érett terméket követi a másik a fólia alá. A földet kétszer-háromszor hasznosítják évente, ennyit. Az oldiak már régen nyúznak, múltkor fel is szólaltam az ÁFÉSZ közgyűlésén, legalább 10—12 hold földet adjanak a falu alatt a szakcsoportnak. Bérbe kérjük, de eddig csak ígéretet kaptunk. Kölczeék udvarán csőkútis van, maguk fúrták ősi módszerrel — itt közel van a felszínhez a víz, — de percenként 80 litert ad és ebből öntözik a zöldséget. Más házaknál is látni csőkutat. Az istállókban bikaborjak híznak, Kölczéknél három hízóbika adja a jófajta zöldség alá való trágyát. A zöld, hegyes, csípős paprikát április 20 körül már szedték, a fehérhúsúra május elején kerül sor. A legjobb fajtákat veszik meg: a szakcsoport 100 gramm holland paradicsom fajta magjáért a BONSETA F1 hibridért 4720 forintot fizetett. Tízezreket költöttek fóliára is. Az idén már 40 százalékos állami kedvezményt kaptak a fóliára és a bordázatra. Jó értékesítés — Tíz éve fóliázok — mondja Kölcze Zoltán, de csak azóta viszik el az áramat pontosan, mióta szakcsoport tag vagyok. Azelőtt volt év, hogy tízezer fej saláta a nyakamon maradt. Most ilyen nincs. 48 órás szerződést kötöttünk, hatnapos előrejelzést adunk. Mielőtt a túrajárat megérkezik, bemondatom a „hangosba”, hogy két nap múlva szállítás. Mindenki fegyelmezetten hozzálát a szedéshez, pontosak vagyunk. Itt nagyon szorgalmas nép lakik, Simonék, Iványiék, Decsiék, sorolhatnám sokáig a neveket, értik és szeretik a zöldségtermelést, így igaz, s az oldiak egyetlen kérése is jogos. Nem sorvadhat el az oldi burgonyatermelés néhány hektár föld hiánya miatt. A helyi termelőszövetkezet, csak a jószándékon múlik, bizonyára teljesíteni tudja ezt a kérést. ZÖLD UTAT A ZÖLDSÉGNEK! Napi 12 óra munkát ad a fóliás iikaültetéshez. zöldségtermelés. Takács Lajosék szabadságot vettek ki a pap- KERESSE FEL A JÓKAI TÉREN LÉVŐ TIP-TOP GYERMEKCIPŐ SZAKÜZLETÜNKET! ♦ Bébi szálas- és félcipők, ♦ fiú és lányka félcipők, ♦ szandálok, ♦ vászoncipők, ♦ papucsok nagy választékban, színekben vásárolhatók! A szaküzlet dolgozói szeretettel várják vásárlóikat!! bbiémiettél — A föld a mi legnagyobb gondunk — mondja Kölcze Zoltán, aki a Tenkesalja ÁFÉSZ helyi szakcsoportjának vezetője, s maga is nagy termelő. — Kicsi a faluban a kert, terület, ami van elviszi a fólia, alig jut valami az újburgonyára. Azt is termesztenénk, nem 3—4 vagonra valót mint most, hanem háromszor Dunántúli napló Közel 200 milliós cipő- és kesztyűexport Új rendelő a Pepsi-Cola cég Tegnap Pécsett tárgyaltak a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat vezetői. Először a Pécs Városi Ipari Szövetkezetek Pártbizottságán Maletics Miklós pártbizottsági titkár vezetésével koordinációs tárgyaláson tekintették át a megye két legnagyobb exportőr szövetkezetének, a Pécsi Cipőipari és a Kesztyűs és Bőrdíszműipari Szövetkezetnek ez évi közel kétszázhúszmillió forintos külpiaci szállításaival kapcsolatos feladatokat. A tőkés és szocialista piacokra történő szállítások és az együttműködés fokozását elősegítő tárgyaláson több hasznos kezdeményezés született. Molnár József vezérigazgató-helyettes a többoldalú és fokozódó kapcsolat lehetőségére tett konkrét javaslatot. Az előzetes megállapodások értelmében a Pepsi-Cola cég ezer darabos prototípus megrendelést kér baseball kesztyűkből a Kesztyűs és Bőrdíszműipari Szövetkezettől. Amennyiben a pénzügyi, műszaki és gyártási kérdésekben közös állásfoglalás születik, úgy százezer baseball kesztyűt gyártanak a pécsi szövetkezetnél több éves keretszerződésben. 3 Mént tartják csodagépnek Felvételünk a külszínen készült: a lengyel gyártmányú önjáró fejtésbiztosító berendezés Önjáró biztosítóberendezés István-aknán A LOW—40 ÁLLJA A PRÓBÁT Pécs-bányaüzemiek óvatosak. Alig egy évtizede, hogy fejtéseikbe hozták a Gullickot, de a monstrum fejtésbiztosító-önjáró nem váltotta be a reményeket A berendezést egyik dunántúli bányaüzem vette át: a szintes fejtésekben évekig kifogástalanul működött. Ennyi a története az első próbálkozásoknak, s nem csoda, hogy István-aknán egyaránt óvatos műszaki és vájár, ha a SOW—40-ről esik szó. Részlet a kísérleti napló első oldaláról: „Az önjáró a délutános műszakban indult, 42 vájár, 7 lakatos 320 csillét adott ki a második és harmadik műszakban (255 tonna). A fás szakaszban három lépcső SOW ment előre. Az első lépést Ország Miklós területi főmérnök tette meg, a másodikat Óvári János bányamérnök, a harmadikat Kónya Mihály szakvezető aknász. A fejtés önjáróval biztosított szakaszából száz, a fával ácsolt részből százötvenöt tonna szén került a külszínre, István-akna V. szinti 20-as telepi frontfejtéséből”. Az első bejegyzés dátuma március 23. A SOW-program vezetője, Óvári János a következőket mondja az előzményekről. — Tavaly ősszel nyolc fős szakmai csoport tagjaként Lengyelországban jártam, ahol a SOW önjáró fejtésbiztosító berendezés működését a gyakorlatban is tanulmányoztuk. A szczyglowicei bánya tizenhárom fejtése közül nyolcban használják a SOW-ot vagy annak elődeit. Ez a típus a lengyel bányászoknak is új: a léptető, az oldaligazító és a csuklós fémjáram összhangja kifogástalan. A konstruktőrök teljesen újszerű műszaki megoldásokat választottak. A berendezés világszínvonalú. Azt reméltem, hogy láthatom a SOW-keretek léptetését, de rosszkor érkeztem a fejtésbe, így aztán hátamat a hidraulikus tómnak feszítettem, csizmámmal biztonságos helyet kerestem a talpon, s néhány percig szótlanul néztem a Forálbrigád munkáját. A csúszdával kínlódtak éppen, amely megtelt anyaggal, majd kerepelve megszólaltak a légkalapácsok ... Pillérfákat, deszkákat húznak, vonszolnak előttem s néhány méter után eltűnnek a szemem elől az anyagot cipelők. Értetlenül nézek Óvári Jánosra, aki elmondja, hogy kényszerűségből házasították a legkorszerűbb fejtést a hagyományos biztosítással. A geológiai zavarok miatt egyelőre csak húsz SOW-tagot építhettek be. A front meredek részén — a telep dőlése egyébként meghaladja a negyven fokot — faácsolat tartja a fejtést. Az önjáró biztosítóberendezést két lépcsőben hosszabbítják majd meg, a bányafák helyére acélkereteket építenek be, melyhez legalább két hét szükséges. A fejtés hossza ekkor eléri a hetven métert. Kónya Mihály aknász és a Forál Andor előváló brigád tagjai már túljutottak az első napok ideges hangulatán, mikor a Forálékat az alapvágatra vezényelték. — Új emberekkel kellett kiegészítenünk a csapatot, egyelőre nem szoktak össze az emberek, de majd ők is belejönnek. Lényegében könnyebb a munka, mint a hagyományos fejtésekben: nem szükséges a nehéz fémsüvegeket, tárnokat emelgetni, a készlet kihúzása is könnyebb, hetven centis pásztóból kell kitermelni a szenet. Természetesen a homlokbélelést továbbra is fával végezzük, de a végleges biztosítást már az önjáróra bízzuk. Azokban a telepekben, ahol megvan a fekű és a fedőkőzet, biztonságosan használható a SOW. Czipf János csapatvezető vájár is arról győz meg, hogy eddig nem csalódtak a lengyel berendezésben, csak azt hiányolja, hogy nem csatlakoztattak hozzá jövesztőgépet. Csak ne kellene ennyi anyagot leadni. Tudom, a biztonság miatt mást nem tehetünk, a fától egyelőre nem válhatunk meg. Csak ma 120 pillérfát, 200 deszkát, tucatnyi keresztácsolat-fát kellett levonszolni a fejtésbe. Az viszont eredmény, hogy a SOW maga végzi az omlasztást. Az önjáró acélkereteit tartó hidraulika iszonyatos erővel áll ellen a fedőkőzet nyomásának. Kimászok az alapvágatra és Eppel József technológussal elindulunk az aknához. Jó néhány esztendeje ott volt az első lépegető biztosító István-aknai kísérleteinél, s részese volt a csalódásnak, amikor a Gullick végül is megadta magát. A vájárok éveken át azt hitték, hogy a vállalat vezetői letettek a korszerű biztosítási eljárásokról, aztán ez év elején megérkezett a SOW. Száztíz keretet vettek és a Pécsbánya-üzemi kísérletet nagy érdeklődés kíséri vállalatszerte. Zobákra a napokban szállítottak át 36 SOW- tagot, hogy ott is könnyítse a bányász munkáját. A frontfejtés március 18-án indult. István-aknán, a fejtésekben dolgozók létszáma eléri a hatszáz főt. Ha ezt a berendezést végig beépíthetnék egy hetven méteres fejtésbe, a korábbi csapatlétszám fele is elegendő lenne, de ehhez olyan széntelepekre van szükség, amelyek nem zavartak. SOW eddig napi átlagban kétszer lépett a homlok felé, K® amely 1,2 méteres előrehaladást jelent. A kísérleti időszak letelte után a mozdulatok is rutinosabbá válnak és a teljesítmény is növelhető. A szakemberek egyelőre óvatosak: a SOW-ot nem tartják csodagépnek, de lehet, hogy a lengyel önjáró lesz a mecseki szénmedence korszerű biztosító berendezése. Salamon Gyula A DDGÁZ SZOLGÁLTATÁSI ÜZEMEGYSÉG hibabejelentő szolgálatának TELEFONSZÁMA: 101111, 14-400