Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-13 / 12. szám
1980. január 13., vasárnap Dunántúli napló (Folytatás az 1. oldalról) Afganisztán, amikor hozzánk fordult, az 1978 decemberében megkötött afgán—szovjet barátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződés pontos meghatározásaira támaszkodott, arra a jogára, amely az ENSZ alapokmányának értelmében minden államot megillet, az egyéni vagy kollektív önvédelem jogára, arra a jogra, amellyel más államok nemegyszer éltek. Számunkra nem volt könnyű az a határozat, hogy szovjet katonai kontingenst küldjünk Afganisztánba. A párt központi bizottsága és a szovjet kormány azonban felelőssége teljes tudatában cselekedett, figyelembe vette a helyzet valamennyi összetevőjét. A szovjet erőket teljes egészükben kivonják Afganisztánból, amikor megszűnnek azok az okok, amelyek az afgán kormányt arra késztették, hogy odavezénylésüket kérje. Hazug propaganda Az imperialista és a pekingi propaganda tudatosan és arcátlanul elferdíti a Szovjetunió szerepét az afgán eseményekben. Magától értetődő, hogy nem volt és nincs semmiféle szovjet „intervenció" vagy ,,agresszió”. Másról van szó: segítséget nyújtunk az új Afganisztánnak kormánya kérésére ahhoz, hogy megvédje nemzeti függetlenségét, szabadságát, s az ország becsületét a kívülről jövő fegyveres agresszív tevékenységgel szemben. Továbbmenően, az Egyesült Államok és más országok nemzeti érdekeit, biztonságát egyáltalán nem érintik az afganisztáni események. Abszurd minden olyan kísérlet, amely más módon akarja feltüntetni az eseményeket. Az ilyen próbálkozások rossz szándékúak, céljuk az, hogy megkönnyítsék az imperialista tervek megvalósítását. Teljes mértékben hazugok azok az állítások is, amelyek szerint a Szovjetuniónak valamiféle terjeszkedési tervei lennének Pakisztánnal, Iránnal vagy a térség más országaival szemben. Nem vágyunk mások földjére, nem kell nekünk mások gazdagsága, az olaj szaga a gyarmatosítókat vonzza. Egyszerűen farizeus magatartás minden olyan kísérlet, amikor azok kiabálnak a „szovjet fenyegetésről”, azok lépnek fel a nemzetközi erkölcs védelmezőjének szerepében, akiknek bűnlistáján ott van a Vietnam elleni „szennyes háború”, akik az utjukat sem mozdították, amikor a kínai agresszorok fegyveresen betörtek a szocialista Vietnamba, akik évtizedek óta katonai támaszpontokat tartanak fenn Kuba földjén az ország népe és kormánya akarata ellenére, akik a forradalmi iráni néppel szemben kardcsörtető kijelentéseket tesznek, blokáddal fenyegetőznek, nyílt katonai nyomást gyakorolnak rá, akik Irán Dárdáihoz nukleáris fegyverekkel felszerelt haditengerészeti armadát, köztük az Egyesült Államok repülőgépanyahajóinak nagy részét küldik. És amit még utolsónak el kell mondani ezzel kapcsolatban. Valóban van beavatkozás Afganisztán belügyeibe, és erre még az olyan magas és tiszteletreméltó intézményt is felhasználják, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete. Vajon mi más volt az úgynevezett „afgánkérdés” megvitatása az ENSZ-ben, Afganisztán kormányának tiltakozása ellenére, mint az afgán állam szuverén jogainak durva megsértése? Hiszen az afgán kormány és felelős ENSZ-képviselője mindenki számára hallhatóan jelentette ki: hagyjanak minket békén, a szovjet katonai egységeket a mi kérésünkre, s a szovjet—afgán szerződésnek, valamint az ENSZ alapokmánya 51. cikkelyének megfelelően küldték. A kampányt emellett arra is felhasználják, hogy elleplezzék, miként fokozzák azoknak az elemeknek a segítését, akik behatolnak Afganisztánba, agresszív akciókat folytatnak a törvényes hatalom ellen. A Fehér Ház nemrég nyíltan kijelentette, hogy növeli az ilyen elemek ellátását hadfelszerelési eszközökkel, és mindennel, amire ellenséges tevékenységükhöz szükség van. A nyugati sajtó beszámolt arról, hogy az Egyesült Államok hadügyminisztere pekingi tárgyalásai során megállapodott a kínai vezetőkkel az ilyen tevékenység egybehangolásáról. Az afgán téma befejezéséül meg kell mondani, hogy az imperialista erők ellenséges reagálása az afganisztáni eseményekre korántsem váratlan. A dolog lényege, hogy itt olyan kártyát ütöttek le, amelyre az imperialisták és csatlósaik nagy téteket tettek. Az afganisztáni események nem jelentik a valódi okot arra, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet bonyolulttá vált. Ha nem lenne Afganisztán, akkor az Egyesült Államok, a NATO meghatározott körei minden bizonnyal találtak volna más ürügyet a világhelyzet kiélezésére. Önkényes döntések Washingtonban Végül az amerikai kormány minden olyan lépése, amelyet az afganisztáni eseményekkel kapcsolatban tett: a SALT I II. szerződés befagyasztása, számos árucikk, köztük néhány megkötött szerződés alapján a Szovjetunió számára gabona szállításának megtiltása, a kétoldalú kapcsolatok számos kérdéséről a Szovjetunióval folytatott tárgyalások beszüntetése és a többi, arról tanúskodik, hogy Washington ismét, éppúgy, mint évtizedekkel ezelőtt, a „hidegháború" nyelvén akar beszélni velünk. Carter kormányzata ezzel azt bizonyítja, hogy nem tartja tiszteletben a fontos államközi dokumentumokat, megsérti a tudomány, a kultúra, az emberi kapcsolatok terén létrejött kapcsolatokat. Nehéz lenne felsorolni, hogy Carter elnök kormánya a legutóbbi időben hány olyan, országaink között a kölcsönös viszony kérdéseiről a legkülönbözőbb területeken létrejött szerződést, államközi egyezményt, megállapodást és egyetértést sértett meg egyoldalúan és önkényesen. Mi természetesen megvagyunk az Egyesült Államokkal kialakított ilyen vagy olyan kapcsolatok nélkül is — és általában sohasem erőszakoltuk azokat. Ugyanakkor úgy véljük, hogy az ilyen kapcsolatok kölcsönösen előnyösek és megfelelnek országaink népei kölcsönös érdekeinek, mindenekelőtt abban az értelemben, hogy a békét erősíti. Az azonban már elvi jelentőségű kérdés, hogy jogában áll-e Washingtonnak önkényesen azt a „jogot" követelni magának, hogy „megjutalmazzon” vagy „megbüntessen független és szuverén államokat”. Az Egyesült Államok kormánya ezzel a tevékenységével gyakorlatilag csapást mér az államközi kapcsolatok nemzetközi jogilag szabályozott rendszerének egészére. A Carter-kormányzat ilyen lépéseinek következtében a világon joggal mindinkább az a kép alakul ki az Egyesült Államokról, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén nem megbízható partner, olyan állam, amelynek vezetése valamiféle pillanatnyi szeszélytől, ötlettől vagy érzelmi megfontolástól vezettetve kész bármely pillanatban megsérteni nemzetközi kötelezettségeit, egy tollvonással semmissé tenni az általa aláírt szerződéseket és megállapodásokat. Kell-e külön is magyarázni, hogy ez milyen veszélyes, destabilizáló hatást gyakorol a nemzetközi helyzet egészére - annál is inkább, mivel egy olyan nagy, befolyásos hatalom vezetése viselkedik így, amelytől a népek joggal várnak átgondolt és felelősségteljes politikát. Rosszul sikerült kísérlet Magától értetődő, hogy az Egyesült Államok kormányzatának ez a magatartása korántsem okoz nekünk olyan kárt, amilyenre kezdeményezői nyilván számítottak. Azok a cinikus kijelentések, hogy az Amerikai Egyesült Államok gabonaeladásainak elmaradása következtében a Szovjetunióban „megromlik” az élelmiszerhelyzet, a gazdasági potenciálunkról kialakított ostoba elképzelésekre alapozódnak. A szovjet népnek megvan a kellő lehetősége arra, hogy nyugodtan éljen és dolgozzék, végrehajtsa terveit, növelje jólétét, így például biztosíthatom, hogy egyetlen kilogrammal sem csökkennek például a szovjet emberek kenyér- és sütőipari termékekkel történő ellátására vonatkozó tervek. Az amerikai kormányzat ilyen tevékenységét nem tekinthetjük másnak, mint rosszul sikerült kísérletnek arra, hogy az afganisztáni eseményeket a katonai veszély csökkentésére, a béke megszilárdítására, a fegyverkezési verseny korlátozására irányuló nemzetközi erőfeszítések meggátolására használja fel — más szóval mindannak meggátolására, ami az egész emberiség érdeke. Az Egyesült Államok által foganatosított egyoldalú intézkedések alapos politikai számítási hibával egyenértékűek. Bumeránghoz hasonlóan, ha nem ma, akkor holnap, azokra ütnek vissza, akik elhajították. Ha ezekkel a politikánk ellen irányuló támadásokkal szilárdságunkat akarják kipróbálni, akkor ez azt jelenti, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a történelmi tapasztalatokat. Amikor 1917-ben megszületett a világ első szocialista állama, népünk senkitől sem kért ehhez engedélyt. Ma is maga dönti el, hogy milyen törvényeknek megfelelően éljen. Az imperializmus már a szovjet hatalom létrejöttének hajnalán megpróbálkozott ezzel, és mindenki tudja, mivel végződött a kísérlet. A fasiszta agresszorok az emberiség legvéresebb háborújában akartak bennünket szétzúzni, de vereséget szenvedtek. Próbának vetettek alá bennünket, a „hidegháború” éveiben is, amikor a világot a pusztulás szélére taszították, az egyik nemzetközi válságot a másikkal váltották fel. De akkor sem tudott bennünket senki sem megingatni. Hasznos lesz, ha minderre ma is visszaemlékeznek. Európa érdeke az enyhülés Kérdés: Milyenek az ön véleménye szerint az európai helyzet fejlődésének távlatai? Válasz: Az európai helyzet ma sokkal jobb, mint például a hetvenes évek elején volt. Washington felelőtlen lépésének következményei azonban itt is megmutatkoznak. Az Egyesült Államok nem elégszik meg azzal, hogy jószerével mindent megtesz a szovjet—amerikai viszony megmérgezésére. Meg akarja rontani a nyugat-európai országok és a Szovjetunió kapcsolatait is — azokat a kapcsolatokat, amelyekben, mint ismeretes, az elmúlt évtizedben nem kevés pozitívumot értek el. Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy aláássa a helsinki záróokmány szellemét és tartalmát, azét az okmányét, amely elismerten mérföldkövet jelent földrészünkön a biztonság megszilárdításában és a békés együttműködés fejlődésében. Végül Washington a nemzetközi helyzet kiélezésére irányuló lépéseivel arra törekszik, hogy maga alá gyűrje az európai országokat, mindenekelőtt saját szövetségeseit. Az európai országok érdekei azonban elválaszthatatlanul az enyhüléshez kapcsolódnak. Az európaiak már saját tapasztalatuk alapján ismerkedtek meg az enyhülés gyümölcseivel. Olyan földrész lakói, amelyet nemegyszer sújtott pusztító háború és meggyőződésünk, hogy nem akarnak a kalandok útjára lépni csak azért, mert így akarnák ezt tengerentúli politikusok. Nem lehet elhinni, hogy Európában akadjon olyan kormány, amely kész lenne az enyhülés gyümölcseit azok lába slé vetni, akik készek széttaposásukra. Az európai enyhülés a nyugati országoknak és magának az Egyesült Államoknak is nem kevésbé szükséges, mint a szocialista országoknak, a Szovjetuniónak. Európában sok konstruktív lépést lehet tenni a közeli jövőben a béke érdekében, így például a küszöbönálló madridi találkozó kapcsán és a Varsói Szerződés államainak a katonai enyhülés s a leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívására vonatkozó javaslatával kapcsolatban. Mi annak vagyunk határozott hívei, hogy szilárdítsuk meg, sokszorozzuk meg mindazt a pozitívumot, amelyet az európai földrészen a kis és nagy államok kollektív erőfeszítéseivel az évek során létrehoztak. Béke, népek közötti barátság Továbbra is a béke és a népek közötti barátság politikáját folytatjuk. Washington jelenlegi szélsőséges politikájával szemben a mi álláspontunk az, hogy folytassuk azokat a sokirányú tárgyalásokat, amelyeket az elmúlt években a fegyverkezési verseny korlátozásának céljából kezdtünk meg. Ez természetesen az európai katonai szembenállás csökkentésének problémájára is vonatkozik. Megismétlem: Mi a tárgyalások mellett vagyunk, de becsületes, egyenjogú tárgyalásokat akarunk, amelyeken figyelembe veszik az egyenlő biztonság elvét. Pontosan ilyen tárgyalások megkezdését javasoltuk nemrég a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. Senki sem várhatja el, hogy a Szovjetunió elfogadja a NATO feltételeit, amelyek arra alapozódnak, hogy a tárgyalásokat az erő helyzetéből folytassák. A NATO-országok jelenlegi álláspontja lehetetlenné teszi a tárgyalásokat erről a problémáról. Derűlátóan tekintünk a jövőbe, s ez a derűlátás megalapozott. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzetközi helyzetnek az amerikai imperializmus által szándékosan létrehozott éleződése azt juttatja kifejezésre, hogy nincs ínyére a szocializmus pozícióinak megszilárdulása, a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülése, az enyhülésért és a békéért küzdő erők megerősödése. Tudjuk, hogy a népek akarata minden akadály ellenére utat tör a világban annak a pozitív irányzatnak, amelyet az „enyhülés" szó foglal össze tömören. Ennek a politikának a gyökerei mélyre nyúlnak, ezt a politikát is nagy erők támogatják, és minden esélye megvan arra, hogy vezető tendencia maradjon az államközi kapcsolatokban. Népünk, országunk szilárd léptekkel halad a kommunista építés útján, teljesíti a tizedik ötéves tervnek a párt által megjelölt feladatait. A szovjet emberek, külföldi barátaink bizonyosak lehetnek abban, hogy a lenini külpolitikai irányvonal megváltoztathatatlan. Ezt az irányvonalat az SZKP kongresszusai határozták meg, s ez testesül meg egész külpolitikai tevékenységünkben. Ez az irányvonal összekapcsolja a következetes béketörekvéseket az agresszió határozott visszaverésével. Ez az irányvonal az elmúlt évtizedekben igazolta önmagát, ehhez tartjuk magunkat a jövőben is. Erről az irányvonalról senki sem téríthet le bennünket. Leonyid Brezsnyev nyilatkozata a Pravdának NAGYVILÁGBAN Elutazott Moszkvából az FKP küldöttsége Szombaton elutazott Moszkvából a Francia Kommunista Párt küldöttsége, amely Georges Marchais főtitkár vezetésével az SZKP Központi Bizottságának meghívására tett látogatást a Szovjetunióban. A küldöttség megbeszéléseket folytatott az SZKP Leonyid Brezsnyev által vezetett delegációjával a két párt kapcsolatairól, együttműködéséről, a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, a nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről. A megbeszélések eredményeként kiadott közös közlemény összegezi az SZKP és az FKP nézeteit ezekről a kérdésekről. A francia kommunisták küldöttsége meglátogatta a Volgodonszk városában levő Atommas gépgyárat és felkereste a szovjet űrhajósok központját, a Moszkva közelében levő Csillagvárost is. Az FKP küldöttségét a repülőtéren Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, Borisz Ponomarjov, a PB póttagja, a Központi Bizottság titkárai és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. ♦ NEW YORK: Az amerikai hatóságok újabb durva provokációt hajtottak végre a Szovjetunió ellen. A New York-i Kennedy nemzetközi repülőtér irányító személyzete a szállítási dolgozók szakszervezetének vezetőségével egyetértésben és az amerikai külügyminisztérium tudtával megtagadta a leszállási engedélyt az AEROFLOT légitársaság Moszkva—New York útvonalon közlekedő menetrendszerű járatától. A szovjet repülőgép a kanadai Montrealban szállt le. ♦ KAIRO: Az Egyesült Államok nukleáris laboratóriumi berendezéseket szállított Egyiptomnak az ENSZ iparfejlesztési programjának keretén belül. A nukleáris laboratóriumhoz részecskegyorsító tartozik, amely az első ilyen jellegű berendezés a Közel-Keleten és Afrikában. Egyetem után... A világsajtó felkapta a Washington Post egyik megjegyzését. Eszerint Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó nem kis elégedettséggel úgy értékeli a washingtoni kormány jelenlegi lépéseit, mint azoknak az eszméknek megvalósítását, amelyeket ő még egyetemi tanulmányai alatt dolgozott ki, a Moszkvával szembeni „kemény vonalra”. A most ötvenkét éves Brzezinski a hidegháború legdermesztőbb szakaszában végezte tanulmányait, amelyekre a hivatkozás történik. A következetesség, az ifjúi eszmékhez való hűség általában dicséretes dolog. Hogy mégsem dicsérjük, annak prózai oka van: azóta történt egy s más világunkban — szerencsére. Szembenézni a szükségszerű változásokkal és realitásokkal, ez lenne az igazi következetesség, Washingtonban is .. . + ANKARA: Szélsőbaloldali terroristák támadást intéztek pénteken a törökországi Iskenderunban egy rendőrőrs ellen. A terroristák előbb bombát dobtak a helyiségbe, majd géppisztolytüzet zúdítottak a rendőrökre. A támadás következtében hárman meghaltak, három ember pedig megsebesült. ♦ Kivégzések Tabrizban Az iráni Tabrizban szombaton kivégezték Sariat-Madari ajatollah vallási vezető 11 hívét — közölte az a bíróság, amely a halálos ítéleteket hozta. A 11 személy a Sariat-Madari ajatollah támogatását élvező Mohamedán Nép Iszlám Köztársasági Pártja ellenzéki szervezethez tartozott. Khomeini ajatollah hívei, az iszlám milicisták szombatra virradó éjszaka az azerbajdzsáni városban, Sariat Madari híveinek „fellegvárában”, megrohamozták és elfoglalták az említett párt székházát, közel száz személyt letartóztattak és tizenegyet közülük a rögtönítélő bíróság halálra ítélt. Az ellenzéki párt és Sariat Madari ajatollah hívei megkérdőjelezik Khomeini ajatollah iráni vallási vezető iszlám vonalát, amelyet túl keménynek tartanak. 13 Amerikai kongresszusi képviselők Budapesten Szombaton rövid látogatásra Budapestre érkezett az Amerikai Egyesült Államok kongreszszusi képviselőinek egy csoportja Charles A. Vaniknek, a képviselőház kereskedelmi albizottsága elnökének vezetésével. ♦ + PÁRIZS: Pokolgép robbant szombatra virradó éjszaka a párizsi Pompidou kulturális központban. A robbanást az egyik felvonóban elhelyezett, feltehetően házi készítésű robbanószerkezet okozta. A rendőrség jelentése szerint emberéletben nem esett kár. H AMMAN: Husszein jordániai király szombaton küldöttség élén Szaud-Arábiába érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson Khaled szaud-arábiai királlyal. Husszein látogatást tesz az Arab-öböl más államaiban, így Kuvaitban, Bahreinben, Katarban és Ománban is. Hivatalos források szerint a jordán uralkodó a Közel-Keleten kialakult helyzetről folytat megbeszéléseket. + BUDAPEST: Szombaton hazaérkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Kovács Antal, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője vezetésével részt vett Kanada Kommunista Pártja 24. kongresszusán. ♦ Nemzeti gyász Afganisztánban Nemzeti gyászt rendelt el vasárnapra — mohamedán hétköznapra — az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsa. A gyásznap meghirdetésével azokra a hazafiakra és egyszerű emberekre emlékeznek, akik az eltelt hónapokban törvénytelenségek áldozatai lettek. A forradalmi tanács időközben újabb közkegyelmi rendeletet tett közzé. Ennek jóvoltából Kabulban és vidéken további ezrek hagyhatták el börtöncelláikat. A most szabadon bocsátott politikai foglyok között a királyi rendszer néhány tisztségviselője is szerepel. A tömeges letartóztatások és kivégzések végrehajtója az afganisztáni titkosszolgálat, a „KAM” volt. Legújabb rendeletével az ország forradalmi tanácsa feloszlatta a hírhedt testületet, amelyet - mint a lapok megírták - Hafizullah Amin alakított ki az elhárítás korábbi szervéből, az „AKSA” nevű szervezetből. Szombaton bejelentették: a „KAM” felszámolásának oka az igol, hogy Hafizullah Amin népellenes kormányzási módszerei következtében a testületet törvénytelenül használták fel, törvénytelen célokra.