Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-19 / 348. szám
1980. december 19., péntek Dunántúli Alapja Tanácsülés Szigetvárott Díszpolgárokat avattak Szigetvár város Tanácsa tegnap délután ülést tartott. Tinusz János tanácselnök megemlékezett arról, hogy 36 évvel ezelőtt, 1945. december 5-én szabadult föl Szigetvár. Beszédében vázolta az elmúlt csaknem négy évtized alatt elért eredményeket, a város fejlődését. Régi szokás már, hogy ebből az alkalomból kitüntetéseket is adnak olyan embereknek, akik hosszú időn át kimagaslóan sokat és magas színvonalon tettek egy városért. Szigetvárott eddig emlékplaketteket adtak át, s most először avattak díszpolgárokat, s ugyancsak most adományoztak első alkalommal Pro Urbe emlékérmet. Szigetvárnak eddig nem volt díszpolgára, most egyszerre kettőt is avattak, akik a díszpolgári oklevél mellé megkapták a Pro Urbe emlékérmet is. Zágon Gyula, aki ma már nyugdíjas, általános iskolában volt rajztanár. Iskolai és szakköri óráin a művészet szeretetére, képzőművészeti alkotásain keresztül a hősök tiszteletére, helytállásra nevelte tanítványait. Kitüntetése alkalmából a tegnapi tanácsülésen több mint száz alkotását — grafikákat, faragásokat — fölajánlotta a városnak. Molnár Imre nyugalmazott gimnáziumi igazgatóhelyettes kapta meg ezt a kitüntetést. Szigetvár határain túl az ő nevét elsősorban úgy ismerik, mint a Várbaráti Kör elnökéét. Ebben a minőségében is nagyon sokat tett a városért: középkori történetének széles körű ismertetésével, tudományos kutatómunkával. Rajtuk kívül hárman kapták még a Pro Urbe emlékérmet, mindhárman kimagasló munkájukért: Bebesi Pál, a Városgazdálkodási Vállalat asztalos részlegének vezetője, Gaják Sándor nyugalmazott pártmunkás és Harmati József, az I. sz. Általános Iskola igazgatója. d. cs. Zágon Gyula átveszi a díszpolgár és a Pro Urbe emlékérmet Tinusz Jánostól Vendégünk volt Ancsel Éva filozófus Főként fiatalok töltötték meg zsúfolásig a Nevelők Háza előadótermét, majd ajtókat kellett nyitni, s a hallgatóság elfoglalta a szomszédos klubot is szerdán, Ancsel Éva filozófus estjén, a Beszélgetések tudományról, művészetről című sorozat keretében, a Doktor Sándor Művelődési Központ rendezvényén. Dr. Csizmadia Sándor, a POTE adjunktusa vezette a beszélgetést Ancsel Évával, az ELTE tanszékvezetőjével, aki három órán keresztül tartotta ébren a hallgatóság figyelmét, vágta szét könnyed okfejtéssel fiatalok gondolati gubancait, fordult példáért a marxizmus klasszikusaihoz és a művészetekhez. Lebilincselő tudósegyéniséget hallgattak tehát a pécsi fiatalok, s keltek vele párbeszédre, élve „az ész nyilvános használatának szabadságával" — ahogy Kantot idézte Ancsel Éva, önmagáról annyit mondott el, hogy 30 esztendeje pedagógus. Az emberek és a könyvek segítették legtöbbet filozófiai pályáján. Történetfilozófiai és etikai kérdések izgatják ma legjobban, és úgy tartja, a filozófiának kötelessége választ adni a hétköznapok etikájának kérdéseire is. Hogy vélekedik a mai ember etikai normarendszeréről, miután „összetörtük a tízparancsolat sokévezredes kőtábláit"? — kérdeztük Ancsel Évát. — Nem hiszem, hogy összetörtük volna a kőtáblákat, azaz ha összetörtük is, mint annak idején Mózes, azokat koronként mindig újrafaragjuk. Hiszen a tízparancsolat betartásának határideje folyamatos. Komolyra fordítva a szót: az életet nem lehet tízparancsolatokkal rendszabályozni, és örülök, hogy ma nem fogalmazunk ilyen katekizmusokat. Mert soha nem az a probléma, hogy nem tudjuk, mi a jó - hiszen ha mások felett kell ítélkeznünk, mindnyájan képzett etikusok vagyunk. Csakhogy helyesen cselekedni nehéz. Nagyon nehéz, mivel az élet természeténél fogva sohasem a jó és a rossz között kell választani — hiszen az egyszerű lenne, — hanem egy széles Skálából kell kiválasztani a legoptimálisabbat. És az szinte soha nem az elvont jó. A baj sem ott van, hogy vétünk, hanem ott, hogy a vétséget igazolni akarjuk, és ebből hamis ideológia, a vétkek láncreakciója születik. Erénnyé szépíteni a vétket, másban keresni a vétséget — még a hétköznapi rosszindulatnak is ez a jellemzője. Ezt a rossz mechanizmust egy működő demokratizmus képes csak rendszabályozni. A demokratizmus ugyanis egyenlő a szigorúsággal, és a nyilvánosság reflektorfényében ítél az egyes esetekben - de sohasem tízparancsolat jelleggel. Az élet ugyanis nem sűríthető erénytáblázatokon, mivel az embert sem lehet pusztán a tulajdonságai szerint kategorizálni. A kérdés mindig az, milyen célokra mozgósítja jó tulajdonságait. Hiszen ki kételkednék III. Richárd akaraterejében, a karrierista állhatatosságában . . . Nem elvont normák, nem tízparancsolatok, hanem szigorúan érvényesített követelmények kellenek tehát nekünk, embereknek. Gállos Orsolya Hústermékbemutató Néhány napja fejeződött be a 100 millió forintos beruházással létesített feldolgozó üzeme a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat vágóhídi területén. A próbaüzemelés után januártól megkezdődik a termelés. Ezt megelőzően a vállalat a középszintű vezetők részére egyhetes tanfolyamot rendezett Siklóson, majd tegnap délutáni árubemutatóval egybekötve, amelyre számos kereskedelmi szakembert meghívtak - zárta a több előadásból álló kurzust. A tanfolyam lebonyolítását az indokolta, hogy az új létesítmény új gyártástechnológiát igényel. Ennek ismertetését kibővítették a következő tervidőszakban elvégzendő feladatok részletes tárgyalásával. Az előadások tematikája is erre utal: termeltetés, exportlehetőségek, termelésszerkezet, kereskedelempolitika, üzemszervezés . . . stb. A résztvevők megismerkedhettek számos olyan termékkel — amelyet a vállalat már a tavaszi bemutatón ígért — most az új üzemben már megkeződik a folyamatos gyártásuk. Szintén az üzem ad távolabbi lehetőséget arra, hogy a vállalat — többek között — megkezdheti majd a hosszított szavatosságú termékek — előrecsomagolt, rendkívül higiénikus — gyártását. Eszéki pártmunkásküldöttség Baranyában Interjú Jozo Petoviccsal Mint arról már beszámoltunk, eszéki területi pártküldöttséget fogadtak a Baranya megyei Pártbizottságon, hogy a testvérkapcsolatok eddigi eredményeit összegezzék, s újabb programot fogadjanak el. Déli szomszédaink pártdelegációját Jozo Petovics, a Horvát Kommunisták Szövetsége Eszék Községközi Választmányának elnöke vezeti; őt kerestük fel néhány kérdéssel. — Hogyan értékeli ön általában a testvérvárosi-testvérmegyei kapcsolatokat? — Én e kapcsolatokban nagy lehetőségeket látok, a különböző vidékeken, országokban élő emberek közeledését, kommunikációját, őszinte véleménycseréjét illetően. Megtudni egymásról dolgokat, azt, hogy miként élünk, mik a terveink, álmaink, milyen gondokat próbálunk megoldani, melyek az örömeink. — Milyennek ítéli a baranyai kapcsolatokat? — Eszék területhez Baranyán kívül még egy kanadai kisváros fűződik testvéri szálakkal. Ez utóbbi azért, mert több szerb és horvát nemzetiségű ember él ott. A két kapcsolat merőben más. Baranyai kapcsolatainkat alapvetően meghatározza közelségünk, ezért többrétű, többszínű. Hadd emeljem ki, hogy a már elhunyt Joszip Broz Tito elnökünk és Kádár János egy régebbi találkozóján fogalmazódott meg a mondat. Az államközi kapcsolataink állandó javulásában nagy szerepük van a testvéri együttműködéseknek, szó szerint Baranya és Baranya-Szlavónia jószomszédi viszonyának. Ez véleményem szerint egyrészt minősítés is, de mindenkorra nézve kötelező is ránk, megyei szomszédokra. — A következő időre szóló megállapodást is aláírták... — Igen, és mindjárt kiemelném: a megállapodás szelleme némileg más, mint a korábbiaké. Szélesebbé tártuk, gazdagabbá tettük a két terület közti kapcsolatok tárházát. Minden fronton szorgalmazzuk a kölcsönösen előnyös és kamatoztatható együttműködéseket. Konkrétan: szeretnénk megtartani a kishatármenti árucsereforgalomban a jelenleg mutatkozó felfelé ívelő tendenciát. Bizonyos területeken egyes termékek közös gyártására törekszünk - főleg a mezőgazdasági termékeket illetően - , erősítjük a belsei és a hólyi kombinátok kapcsolatait, ösztönözzük a vetőmagcserét, bizonyos fajták cseréjét, s a gyógynövénytermeltetésre vonatkozóan is vannak közös terveink. Az eddig is példamutató vízügyi együttgondolkodás — ami a Dráva szabályozását, a vízlépcsőrendszerkiépítését illeti — továbbra is kapcsolataink minőségi tényezőit illetik. A kulturális kérdések közül melyeket emelné ki? — Az oktatási intézmények, a múzeumok, levéltárak, színházak közötti kapcsolatokat, a könyvtárközi cseréket. Nagy eredménynek tartom a pedagógiai főiskoláink párbeszédjeit: tőlünk magyar szakos hallgatók jöhetnek Pécsre, Pécsről a szerb-horvát nyelv leendő tanárai tanulhatnak Eszéken. Éppen tegnap hallottam, hogy a két intézet immáron 10 éve kapcsolatban áll egymással, s hogy a jubileum egy közös kiadványban is megörökítődik. Jónak tartom a pécsi Jelenkor és az eszéki Revija, a Dunántúli Napló és a Glas Slavonija, valamint a két rádióállomás kapcsolatait. A mostani megállapodásunkban az eszéki televíziós center és a tv Pécsi Körzeti Stúdiójának „egy asztalhoz ültetését" is tervezi. Petovics elvtárs, engedjen meg egy személyes kérést. Mutassa be röviden önmagát lapunk olvasóinak. — Szívesen megteszem. Nős vagyok, feleségem banktisztviselő, gyerekeim nincsenek. A tengerparton születtem, s 19 éves korom óta az JKP tagja vagyok, s éppen december 6-án voltam 30 éve párttag. Közgazdasági egyetemet végeztem és sokfelé dolgoztam már életemben. Tagja voltam a jugoszláv parlamentnek is, parlamenti bizottság elnökeként. Az eszéki múltam: öt évig tanácselnök voltam, majd négy éve hol elnöke, hol titkára a községközi választmánynak. Ez társadalmi funkció: magánemberként az eszéki Saponija Vállalat vezérigazgatója vagyok. — Hol töltene el szívesen két hetet Magyarországon? A Balatonon és Harkányban. De hadd ajánljam a baranyaiaknak, ha a jugoszláv tengerpartra igyekeznek, válaszszák Porecs környékét — mondotta befejezésül Jozo Petovics. Kozma Ferenc Az eszéki vendégek látogatásai Jozo Petovics, a Horvát Kommunisták Szövetsége Eszék Községközi Választmány elnöke vezette jugoszláv delegáció tegnap délelőtt Kiss Györgynek, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének kíséretében Bolyba látogatott. A Mezőgazdasági Kombinátban Devecseri József, az MSZMP Mohács járási Bizottságának első titkára köszöntötte a vendégeket. Dr. Kisjakab Lajos, a kombinát vezérigazgatója részletes tájékoztatást adott gazdaságukról, a termelési eredményeiről, a következő évek terveiről. Mózer Fülöp, a kombinát pártbizottságának tagja a választott testület tevékenységét ismertette. Ezt követően vendégeink megtekintették a gazdaság üzemeit. Az eszéki pártmunkások délután Mohácsra utaztak, akiket Hajós Ferenc, a városi pártbizottság titkárai köszöntött. A testvérterület küldöttsége látogatást tett a mohácsi délszláv báziskönyvtárban és klubban. A mohácsi programba délután bekapcsolódott Lukács János, a megyei pártbizottság első titkára. Vendégeink és a házigazdák megismerkedtek a lippói termelőszövetkezet munkájával is. Jozo Petovics, a Horvát Kommunisták Szövetsége Eszék Községközi Választmánya elnöke és Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára aláírta az 1981— 1982. évi együttműködési megállapodást. Az eszéki vendégek ma hazautaznak Jugoszláviába. Folyóiratszemle Tudósítások Délkelet-Ázsiából A Nemzetközi Szemle decemberi száma Tudósítások Délkelet-Ázsiából összefoglaló címmel három írást közöl, mely e földrész aktuális problémáival foglalkozik. Sheilah Ocampo: Fülöp-szigetek: a gerillák a városokban is megjelennek című írásában azt elemzi, hogy Ferdinánd Marcos elnök statáriális kormánya most először kapott valódi ízelítőt a városi gerillahadviselésből, mely a bombamerényletek egész özönét zúdította Manilára. A közelmúltban, augusztus 4-én hangzott el New Yorkban Benigno Aquino volt szenátor nyilatkozata — akit egyébként májusban engedtek ki a manilai börtönből — , melyben arra figyelmeztette a kormányzatot, hogy rövidesen városi gerillaháború tör majd ki a Fülöp-szigeteken. Az első bombamerényletekért egy magát Április 6. Felszabadulási Mozgalomnak nevező csoport vállalta a felelősséget. A mozgalom elnevezésére az 1978. április 6-i manilai „lárma-zárótűz" adta az ötletet, mely akkoriban Marcos elleni tüntetés volt. Egy dokumentumot adtak közre, melyben követelik a statárium megszüntetését, elítélik a rendszer túlkapásait. Kétségtelen, hogy a mozgalmak a kormány politikai válságának siettetésére irányulnak. John Machbeth a Thaiföld: a demokrácia keresése című írásában azt a helyzetet elemzi, mely 1976 után következett be az országban, s az alkotmány felfüggesztését követően a parlamentáris demokráciát zsákutcába vezette. Az alkotmánymódosítás céljára bizottságokat hoztak létre mind az alsóházban, mind a szenátusban. A szenátusi bizottság három ülés után, ami alatt a 206 cikkelyből álló alaptörvény alig egyötödét tekintette át, még nem ért el addig a pontig, ahol kiütköznek a potenciális konfliktusok a szenátorok és választott kollégáik között. 1982 decemberéig azonban a hatalom a szenátus kezében van, jogában áll dönteni a költségvetésről vagy a nemzetbiztonsággal, a trónnal, vagy a nemzetgazdasággal kapcsolatos törvényekről. Teljes szavazati joga van ,az alsóházzal együtt bizalmatlansági indítvány esetén is. Ez állandóan irritál sok képviselőt, akik úgy érzik, hogy mandátuma kizárólagos jogokkal ruházza fel a törvényhozói hatalom területén. A bírálók szerint az országban csupán felemás demokrácia létezik. K. Dasa Malaysia: A Nemzeti Front nehéz éve című cikkében arra mutat rá, hogy Malaysia kormányzó Nemzeti Frontja, tíz pártnak gondosan kiegyensúlyozott koalíciója, mindig is érzékenyen reagált az olyan jelenségekre, amelyek veszélyeztették bármely tagjának politikai egészségét. 1981 várhatóan a front csaknem valamennyi tagja számára nehéz év lesz. A három fő partner: az Egyesült Maláj Nemzeti Szervezet (UMNO), a Malaysiai Kínai Szövetség (MCA) és a Malaysiai Indiai Kongresszus (MIC) pártválasztásokat tart. Az UMNO-nak valószínűleg szembe kell néznie egy börtönből jövő kihívással, mivel Datuk Harun Idrisz volt selengori miniszterelnök, akit korrupciós vádakkal ítéltek el, várhatólag megpályázza a miniszterelnök vagy annak helyettesi tisztségét. 1981-ben állami választások is lesznek Sabahban, ahol a front két tagja verseng majd egymással. Máris elkeseredett, fröcskölődő küzdelem kezdődött meg közöttük. íme ilyen képet nyerhet az olvasó Délkelet-Ázsia országairól napjainkban. M. E.