Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-24 / 140. szám
1981. május 24., vasárnap Dunántúli Alapja Az értelmiség helye és szerepe a mai magyar társadalomban Vélemények a kétnapos országos elméleti tanácskozásról Antal Gyula, Huszár Tibor, Agárdi Péter és Barabás János nyilatkozata a DH-nek z MSZMP Központi Bizottságának agitációs és propaganda osztálya, valamint a Baranya megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatósága rendezésében megtartott és pénteken véget ért kétnapos pécsielméleti tanácskozást már a folyosói beszélgetések is várakozáson felülien jónak minősítették. Néhány résztvevőt mi is megkértünk, hogy foglalja össze a konferenciáról alkotott benyomásait. A ELŐSEGÍTETTE A TISZTÁNLÁTÁST Antal Gyula, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titkára: " Minden értelmes tanácskozásról el lehet mondani, hogy az a politikai munka számára is hasznos, mert elősegíti a valóság tisztábban látását és ezáltal fontos feladatok megoldását. A Pécsett rendezett értelmiségi konferenciára ez több szempontból is érvényes. Egyrészt azért, mert szellemi izgalmakban gazdag, okos tanácskozás volt. A mai magyar értelmiség életének, munkájának, művelődésének helyzetét sokrétűen és elmélyülten elemezte. Másrészt fontos tapasztalatokat adott számunkra - politikai munkások számára - ahhoz, hogy milyen módon, milyen oldalról lehet megközelíteni a szocializmus építésében oly fontos társadalmi réteg eredményeit, gondjait, szándékait, és ezáltal is erősíteni a szövetséget és az együttműködést. Harmadszor abban látom jelentőségét, hogy jó lehetőséget adott az önkontrollra. Ugyanis a Megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatósága mellett működik egy közvéleménykutató csoport, amelyben legutóbb a pécsi és baranyai értelmiség helyzetét és életmódját vizsgáltuk. A tanácskozás sok vonatkozásban megerősítette a mi tapasztalatainkat. Jó érzés, hogy nem sokat tévedtünk és jó, hogy pontosan látjuk tennivalóinkat. TÖRTÉNELMILEG VÁLTOZÓ JELLEMZŐK A két nap alatt kiderült, hogy az értelmiség fogalma nem egészen tisztázott a köztudatban. Tulajdonképpen kit tekinthetünk ma értelmiséginek? A kérdésre Huszár Tibor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára válaszol. — Kezdjük a dolog pozitív oldaláról. Az értelmiségi réteg sokféle módon jellemezhető, meghatározható. Ha a szociológia vagy társadalomstatisztika felől közeledünk hozzá, akkor a képzettség foka szerint jellemezhetjük. Történelmileg természetesen ez a kép is változó. A két világháború közötti Magyarországon, ahol a diplomások és az értelmiség együttes létszáma nem érte el a 400 ezret,, tulajdonképpen az érettségizetteket is az értelmiséghez sorolták. Tanítók és tisztviselők esetében például ez egyértelmű volt. Ma, amikor a diplomások száma meghaladja a félmilliót és a tágabban értelmezett szellemi dolgozó réteg a társadalom egyötödét teszi ki, indokolt, hogy a felsőfokú végzettséget tekintsük ilyen kritériumnak. Ugyanakkor az értelmiség jellemezhető minőségi jellemzők alapján is, tehát bizonyos értékkritériumok szerint, mint például az alkotóképesség, új fránti érzékenység, az „egészre”figyelés készsége, stb. Ez esetben nyilvánvaló, hogy nem minden diplomást sorolhatunk az értelmiség közé, viszont nagyon sok művelt munkás vagy tszvezető munkáját és tevékenységét jellemezhetjük intellektuális tevékenységként. Ez a kép tovább árnyalható, ha a politikai és világnézeti iskolázottságot és irányultságot is figyelembe vesszük. Ezek a minőségi jegyek azonban egyéni életpályák, magatartások esetén hasznosíthatók, nagy tömegek, rétegek jellemzésénél viszont szigorúan kell ragaszkodnunk a szociológiai vagy társadalomstatisztikai jellemzőkhöz. Korántsem a képesítés az egyetlen ilyen szociológiai jellemző. Például a társadalmi munkaszervezetben elfoglalt hely, az uralmi-hatalmi viszonyokban való elhelyezkedés is meghatározza az értelmiséghez mint társadalmi réteghez való tartozásunkat. De ez is történelmileg meghatározott. A fizikai és szellemi munka közelítésével — ami a szocializmus egyik alapvető célja — ezek a különbségek is lebontódnak egy hosszú történelmi távon. Bonyolult kérdések ezek, amelyeknek a tisztázásához a pécsi tanácskozás is hasznosan hozzájárult. MINDEZ NEM „SZAKKÉRDÉS” Agárdi Péter, az MSZMP KB politikai munkatársa: — Felszólalásomban a művészetpolitika néhány időszerű gondjával, mindenekelőtt a művészet és társadalom viszonyával foglalkoztam. A művészértelmiség hivatásának, alkotóerejének és a szocialista demokrácia jelenének, távlatainak egymást feltételező kibontakozása, illetve az ennek útjában álló objektív társadalmi és tudati, szemléleti, közérzeti ellentmondások foglalkoztattak leginkább. Végül is azonban mindez nem „szakkérdés”. Sőt: éppen a rossz elkülönülések, a reszortszemlélet meghaladásában látom a tanácskozás egyik fő érdemét. Szociológiai megközelítésre, elvi-eszmei értékelésre és a gyakorlati feladatokon való töprengésre egyaránt számos értékes példa volt; a „politikacsinálás", az elméleti-történeti tisztázás és az igényes propaganda „műfajait" szerencsés módon egyaránt felvállalta a konferencia. Bátor, problémaérzékeny, megújulási készségre és képességre valló s éppen ennek révén a marxista-leninista igényességet, az MSZMP politikájának alkotó folytonosságát is erősítő eszmecsere volt ez, ahol bőven akadt mit tanulnia mindenkinek — pártmunkásnak és művésznek, egyetemi oktatónak és tudósnak — egymástól. Bízom benne, hogy a párt további elméleti-politikai munkája, a munkásosztály vezető szerepét is hitelesítő értelmiségi politikája, szövetségi politikája - nem utolsó sorban a fiatal értelmiség közegében — érzékelhetően tükrözni fogja a pécsi konferencián fölvetett kezdeményezéseket. A FESZÜLTSÉGEK NEM SZÜKSÉGSZERŰEK A tanácskozáson különös hangsúlyt kapott a fiatal értelmiség helyzete. Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára: — Minden pályakezdés konfliktussal teli. Az értelmiségi pályakezdés is ilyen. Korreferátumomban elsősorban az egzisztenciális, életkörülményeket érintő konkfliktusokat szedtem csokorba. Emellé még kétségkívül odakívánkozik az, hogy a fiatal értelmiségiek jelentős részeszerepvállalási nehézségekkel is találkozik. Az a véleményem hogy a feszültségek egy része nem szükségszerű,, hanem elkerülhető. Tudatos társadalmi tevékenységgel a feszültségek feloldhatók. A leglényegesebbnek a felsőfokú képzés funkciózavarainak megszüntetését tartom. Emellett igen fontos a munkábaállás, pályakezdés körülményeinek a javítása, aminek persze feltétele a társadalmi és gazdasági hatékonyság lényeges javítása, a lakáskörülmények javítása, a különböző címen juttatott kedvezmények egységesítése, a hátrányosabb helyzetben lévő településeken munkát vállalóknak nyújtott kedvezmények kiterjesztése. De mindennél fontosabb az értelmes közéleti feladat, az értelmiségi szereppel járó funkciók teljesítése és a reális érdekképviselet. Az elmondottak részben politikai kezdeményezések (köztük a KISZ X. kongresszusának javaslatai), részben pedig állami döntések előkészületi formájá-ban napirenden vannak. Bebesi Károly Mához egy hétre Nagyszabású lovasvetélkedő lesz üszögpusztán. Az országos versenyre több nézőt várnak, mint valyi pályaavatóra, ahol archív felvételünk is készült. a ta- Erkély tüzek! A férfi a kilencedik emeleti erkélyen ráérősen, a korlátra könyökölve nézelődött és dohányzott. A cigarettavéget nagy ívben kidobta, az egy szélfuvallattól a hetedik emeleti erkélyen landolt. A lakó szerencséjére otthon volt, időben észlelte és oltotta el a tüzet. .. Szilveszterkor az emeleti ablakokból, erkélyekről ledobált égő csillagszórók és petárdák is mind gyakrabban okoznak tüzet... Gyerekcsínyként indul és gyakorlta több ezer forintos tűzkárral fejeződik be, hogy az „unatkozó" srácok égő papírokat eregetnek alá az erkélyekről .. . Erkélytüzek. Pécsett márciusban kétszer, áprilisban egyszer okoztak erkélytüzet a szórakozott felnőttek, a játékos gyerekek. Az emeletes házak erkélyein egyre szaporodnak lakásokból kirekedt holmik — legtöbbje éghető anyag. A lakók többsége nem szívesen viszi le ezeket a földszinti, alagsori tárolóba, mert félti, mert jó ha kéznél van, mert . . . lusta lecipelni. Különösen a jó idő beköszöntével az emeletes házak erkélyein egyre többen időznek, nézelődnek, cigarettáznak . . S ha végére ér a cigaretta, unott mozdulattal hajítják ki . .. Tudom, nem ismerhetünk minden rendeletet, így talán azt sem, hogy tilos olyan helyen égő dohányneműt eldobni, ahol az tűz- vagy robbanásveszélyt idézhet elő. Ha a rendelet szövege nem ismert, a józan ész akkor is ezt sugallja ... Mert az emeletes házaknál mindig van légmozgás, ami irányváltoztatásra készteti az égve kidobott csikkeket, gyufát, papírt... S ha az erkélyen tárolt tárgyak tüzet fognak? És ha otthon sincs a lakó, vagy nem veszi észre a lángokat? Az erkélytűz átterjedhet a lakásra, a lakástűz akár az egész épületet is veszélyeztetheti. Mindezt egyetlen égve kihajított csikk ... Hogyan előzhetjük meg a bajt? A legegyszerűbb, ha nem tárolunk semmit az erkélyen. Ez megoldhatatlan, mert egyre több tárgy veszi körül életünket, a lakások alapmérete viszont változatlan. Az erkélytüzek megelőzésének legbiztosabb módja, ha nem dobjuk ki az égő gyufát, a parázsló csikket. Gondoljunk arra, hogy a mi erkélyünkre is berepülhet parázsló, tüzet előidéző csikk. Murányi L. Könyvhéti események hétfőn Bár a Baranya megyei könyvhét csak május 29-én kezdődik meg, több ünnepi eseményre sor kerül már a hét első napjaiban. Hétfőn, 25-én Czine Mihály irodalomtörténész látogat Mágocsra, a Mezőgép Vállalathoz 14 órakor, este 7-kor pedig Sellyén, a könyvtárban tart előadást. Ugyancsak hétfőn az Európa Könyvkiadó rendezvényeire kerül sor, 15 órakor Pécsett a Bartók-klubban, 19 órakor Szigetvárott a gimnázium kollégiumában. A gyerekek számára rendeznek író-olvasó találkozót hétfőn 12 órakor a pécsi Belvárosi Iskola rajztermében, valamint 15 órakor a komlói Úttörő és Ifjúsági Házban. Mindkét alkalommal Nagy Katalin lesz a vendég. Gyermekműsort ad N. Szabó Sándor, Unger Pálma és Csizmadia Sándor hétfőn 15 és 14 órakor a Sellyei Művelődési Házban. Zene a kisgrafikában címmel június 5-ig látogatható kiállítás nyílik hétfőn Pécsváradon a művelődési házban. 11 Lovasverseny Üszög pusztán Alig ismert, Pécs ügetőbázis volt hajdan. Az ezerkilencszázas évek elején itt építették szinte a második magyar ügetőpályát. Annak idején a magyar Derbyn induló ügetők között pécsiek is rajthoz álltak több-kevesebb sikerrel. Erre aligha emlékeznek a pécsiek, de arra igen, hogy tavaly az üszögpusztai pályaavatón milyen nagy tetszést arattak az ügetők. Akiket a kis kétkerekű kocsik versenye megkapott, ismét izgulhatnak a versenyzőkért. Május 31-én, az országos MEDOSZ lovasversenyen ugyanis suskyba (kocsiba) ülnek az ügetők. Köztük — hetvennégy év múltán — pécsi versenyző is. Az üszögpusztai pálya azonban „igazi nagy” versenyre nem alkalmas méretei, pontosabban formája miatt. Nincs elegendő egyenes szakasz. Ennek ellenére jól érzékelhető a verseny minden fázisa. Mint mindig, itt is térhátránnyal egyenlítik ki a lovak képességeit, vagyis a jobb képességű ló hátrábbról startol. A versenyben az a legfontosabb, hogy a ló ügetésben érje el a legnagyobb sebességet Persze sok függ a hajtó érzékétől, ügyességétől, mert a ló szívesen választja természetes jármódját, a vágtát. Ez pedig az ügető szabályai szerint hibának számít és lényegesen befolyásolja a verseny végeredményét. Hivatalos versenynapon általában egy futamban indul az ügetőló. Ám ha a ló állóképességéről, acélosságáról akarnak meggyőződni, úgynevezett heal-versenyt rendeznek. Azaz egy napon többször is futtatják a lovakat. Az országos MEDOSZ lovasversenyen tehát heat-versenyt láthatnak. Mint ahogy a szólásmondás is tartja, kinek a papné, kinek a lánya tetszik jobban, ugyanúgy a lovassportágait is különböző módon ítélik meg Vannak, akik a díjugratást látják a legszebbnek, a legjobbnak, a lovassport „királynőjének". A díjugratás a ló ugrásra való készségét hivatott bemutatni akadálypályán. Az akadályok világszerte ugyanazok, de a pályát a rendezők tetszés szerint építhetik, mégsem mindegy, hogy teszik, hogy „tálalják". De „úgy kell ugratni, hogy a ló is kedvét lelje az ugratásban" — mondta a múlt században alapított híres pinerolói lovaglóiskola tanára és a mai stílus megalapozója, Caprilli. Kégl Károly keszthelyi oktató már 1842-ben megfogalmazta a ma is alkalmazható ugróülést, de javaslatait nem fogadták el itthon. Egy másik magyar viszont, név szerint Sándor Móric, világhírnevet szerzett magának. Ő sem a lovaglás oktatásával, azt vallotta ugyanis: „Akinek tanulni kell a lovaglást, abból sohasem lesz igazi lovas”, se nem sporteredményeivel, hanem lovasbravúrjaival Róla jegyezték fel: egy fogadás kedvéért bajnai kastélyának erkélyéről a mélybe ugrott a lóháton, kulcsonttöréssel megúszta a vállalkozást és megnyerte a fogadást. A PAG MEDOSZ SE díjuaratói bizakodva várják a május 31 -i versenyt. Neubauer Imre a dél-dunántúli területi bajnokság első fordulóján harmadik helyet szerzett. Az ifjúságiak közül a második helyen álló Márfai Edit és a harmadik helyezett ifj. Major István is rajthoz áll. Természetesen nem becsülhetők le az ellenfelek sem, akik között ott láthatjuk majd az aranyjelvényes ifjúságii versenyzőt, Szikszai Lajost is. Bár a lovassportban aligha lehet jósolni, a csemegét valószínűleg a felnőttek díjugrató versenye hozza, mivel az olimpiai keret több tagja is indul H. T. A gyorsaság kulcs Az önkéntesség jelen esetben komoly feszültséget takar. S ez így is van rendjén: a mindennapjainkat a tűz ellen védőknek gyakorlottaknak, ügyeseknek, nem egy esetben bátraknak is lenniük kell az eredményes munkához. A tegnap zajlott verseny pedig nem egyszerűen a szép kupákért folyt, hogy egy-egy önkéntes tűzoltóraj mennyi idő alatt állítja össze a szerelést (ez sem egyszerű munka), mikor kezd el folyni a víz a csővezeték végén: adott esetben életeket, százezer forintokat jelenthet. A gyorsaság tehát kulcs a tűzoltóknál a sikerességhez. Tegnap délelőtt rendezték a szigetvári városi-járási önkéntes tűzoltók versenyét. „Az egész évi kiképzés eredményességének a lemérése a cél!" — hallottuk Cser Istvántól, a szigetvári városi-járási tűzoltóság helyettes parancsnokától, a versenybizottság elnökétől. Nem volt könnyű az élre kerülni, egyrészt a nehéz feladatok miatt, márészt azért sem, mert sok induló között kellett a legjobbnak bizonyulni. Községi önkéntes és vállalati tűzoltórajok tettek vizsgát a gyakorlópályán. A verseny színhelyéről külön is érdemes szólni. Nem egyszerűen rendben tartottsága, aránylag jó felszereltsége miatt, hanem azért is, mert létrehozásában a társadalmi munkának igen jelentős szerepe volt. A tegnapi versenyt tulajdonképpen avatónak is lehet tekinteni, mert bár voltak már vendégei a szigetvári gyakorlópályának, de felnőttek először népesítették be. Az önkéntesek vetélkedőjében indultak férfiak és nők, ifjúságiak is, sőt, az Ifjú Gárda is nevezett két rajjal. A végcél az egyik versenyfeladatnál egyébként egy 5 centiméter átmérőjű lyuk volt egy táblán: a gyorsan összeszerelt csővezetéknek eddig kellett érnie, s a célzóképesség függvényében csapódott fel egy tárcsa gyorsabban vagy lassabban a lyuk mögött. Volt egy másik feladat is, a váltó, ahol a résztvevők erőnléte lett mérlegre téve. A tét az volt, hogy kik képviselik a megyei versenyen a szigetvári járás, város önkéntes tűzoltóit. A községi felnőtt férfiak közül a felsőszentmártoniak, a nők közül a somogyapátiak lettek az elsők. Az ifjúságiak között a fiúk mezőnyében a Szigetvári Szakmunkásképző Intézet tanulói, a lányok között a somogyapátiak utazhatnak a megyei versenyre. A vállalatok önkéntes tűzoltói közül a Szigetvári Állami Gazdaság raja lett az első. • Avatás - versennyel Tűzoltóverseny Szigetváron