Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-12 / 189. szám

1981. július 12., vasárnap Júniusban nyolc személygépkocsi gyulladt ki Pécsett pincetűzzel végződött az egérirtás. Kénlapot gyújtot­tak, bedugták az egérlyukba, majd a bejáratát begipszelték. A lyukból áradt a füst, odaön­­tötték a vizet. A „bentrekedt” egérnek baja se lett, mert a lyukba dugott égő kénlap le­esett az éghető anyagokkal teli pincébe. A kár­ ötezer fo­rint értéket pusztítottak el a lángok. Ózdfalun macska volt a „gyújtogató", a nylonfüg­gönyt a gáztűzhely forró lapjá­ra rántotta. Júniusban szezontűzzel is akadt dolga a tűzoltóknak: 4 esetben okozott tüzet a villám­­csapás. Magyaregregyen ház tetőszerkezetét gyújtotta meg, égett más is, a kár 100 000 fo­rint. A megye tűzoltóságát az elmúlt hónapban 68 esetben riasztották. A 38 tűzeset követ­keztében keletkezett anyagi kár megközelítette a félmilliós ér­téket. A dohányzás 11, az elekt­romos áram 9 esetben okozott tüzet. Amikor a dohányzás magán­ügyből közüggyé lép elő, Me­­kényesen istálló és pajta tető­­szerkezetében okozott 25 000 forintos tűzkárt az égve eldo­bott cigaretta. Szentlőrincen a munkaidő végeztével szemétko­sárba öntötték a hamutartó tartalmát — benne parázsló csikk is volt. Még jó, hogy a járókelők észrevették, hogy „túlóráznak" a lángok a ta­nácsházán. Pécsett ismét több erkélytüzet okoztak a dohányo­sok, a kidobott égő gyufa és cigaretta erkélyen landolt és „látott hozzá” az éghető anyaghoz, sőt a nyitvahagyott konyhaajtón berepülő csikk az egyik lakás fél konyháját is ki­égette. Kisszentmártonban a disznó­ólban levő szalmával és az ott­honról elcsent gyufával ját­szott a 8 éves kislány. Ő meg­úszta a lángokat, a szalma és a sertésól leégett. Diósviszlón a deszkából épített sertésólak közelében égették el a felesle­ges műanyag és papírzsákokat — az ólak is elégtek. Milyen eseteket is takar az elektromos zárlat-felsorolás? Például: Komlón Multicar kis­teherautó vezetőfülkéje és mo­torja égett ki, Siklóson a színes tv szabályozta önnön színeit a lángvöröstől a koromfeketéig, míg elhamvadt a lángokban. Mohácson kirakodóhajó elekt­romos kapcsolószekrénye égett ki, a kár 60 000 forint. Gépjár­műveknél a hibás, kilazult, megrepedt üzemanyag-vezeték,­ből kifolyó benzin a forró moto­ron, vagy elektromos szikra kö­vetkeztében azonnal lángra kap: júniusban 8 személygép­kocsi égett ki, mert az AC pumpából kicsúszott az üzem­anyagvezeték. Mohácson VW szenvedett különös tűzhalált: az eltört benzinvezetékből a sé­rült elosztóra folyt a benzin. A benzingőz, oxigén és az elekt­romos szikra találkozása tüzet okozott. Pécsett fémvödörből mű­anyag kannába átöntött benzin gyulladt ki a tankolás során, a töltő személy súlyos égési sé­rüléseket szenvedett. S ha már ennyi szó esett a tűzről, a tűzoltók megérdemlik, hogy a vízzel kapcsolatban is megemlítsük helytállásukat. Té­­senyben a felhőszakadás az esti órákban elöntötte a főut­cát. Az önkéntes és a pécsi ál­lami tűzoltók két lakóházból költöztették ki a lakókat és hajnalig szivattyúzták az elön­tött házakból a vizet. Murányi Dunántúli napló Szövetkezeti néptáncosok pécsi találkozója Hat óra előtt néhány perccel alig sétáltak többen a pécsi Színház téren, mint egy átlagos nyári szombat este. Hat óra után öt perccel már sűrű sorok szegélyezték a járdát a Helyőr­ségi Műv. Központ előtt: az em­bereket hegedű, bőgő, trombita, harmonika, gadulka, duda, „kétfenekű” dob és még ki tud­ja hányféle hangszer muzsikája csalogatta be a Kossuth Lajos utcába. A IV. pécsi szövetkezeti néptáncos találkozóra érkezett együttesek menettánca vala­honnan a Széchenyi Gimnázium elől indult. Ez volt a kétnapos fesztivál egyetlen versenyjelle­­gű programja. A zsűri — Sza­badi Mihály, Andrásfalvy Ber­talan és Pesovár Ferenc — a Helyőrségi Művelődési Központ emeletéről figyelte az együtte­sek táncát és viseletét. Mind­kettőt pontozzák, s az ered­ményhirdetésre holnap délután kerül sor. A menettáncversenyt a házi­gazda Pécsi KISZÖV Táncegyüt­tese nyitotta meg szép, egysé­ges tánccal, stílusos viseletben. Őket követte a barcsi Boróka Táncegyüttes, majd a nyugat­német Landjugend-Trachten Gruppe polkázott el a zsűri és a közönség előtt. Muzsikájuk szinte összeolvadt a kalocsai Népi Együttesével, amelynek egy kicsit várakoznia is kellett, hogy az „ítélőszék" elé járul­hasson. A mecseknádasdi Né­met Nemzetiségi Együttes me­nettáncával is olyan jó hangu­latot teremtett, mintha éjfél után ropták volna valamelyik sváb lakodalomban. Izgató bal­káni színeket villantott fel tem­peramentumos táncával, furcsa rikkantásaival, s nem utolsósor­ban a zenekar hangszerösszeál­lításával a Várnából érkezett bolgár szövetkezeti táncegyüt­tes A váraljai népi együttes három generációt tömörít, elöl a kicsik, hátul az idősek járták az ugrást. Őket a gyimesi tán­cot előadó zalaegerszegi KI- SZÖV Táncegyüttes követte, majd a sort a macedóniai nép­táncfesztiválról frissen hazaér­kezett zengővárkonyi népi együttes. A tánccsoportok — amelyek közül öt délután már műsort adott az ipari vásáron —, ez­után a Széchenyi térre vonul­tak, ahol Haász József, a Ba­ranya megyei KISZÖV elnöke megnyitotta a néptáncostalál­­kozót. H. J. A kalocsaiak menettánca Kuktavásár és leveskóstoló a Kossuth utcában Megetették szombaton 8 és 13 óra között Pécsett a Kossuth Lajos utca járókelőit. Az idegen­­forgalmi szezon beindulásával a városunkba látogató vendé­gek a közétkeztetés nyilvános felújítására gondoltak, amikor megpillantották a zúzapörköl­tet, burgonya- és zöldséglevest kanalazó tömeget. Tévedés, más történt: az Alumíniumgyár, a BARANYAKER, a COMPACT és a TITÁN vállalatok ételkóstoló­val egybekötött, leértékelt kuk­tavásárt rendeztek, a 337 forin­tos 4 literes kuktákat 202 forint­­ért, a 359 forintos 6 literest, 215- ért, míg a 393 forintos 8 literest 236 forintért árusították. S, hogy a tegnapi kánikulá­ban mit tett az emberekkel a for­ró leves? Aligha gondolhatta volna bárki, hogy alig öt óra alatt egyszerre 760 embernek támad vásárlási kedve kuktafa­­zékra, 760-at adtak el a vas- és edénybolt előtti standon. — Kapu — Fotó: Laufer László „Amit láttam az tetszik és hatékony” A dán mezőgazdaság szövetkezeti tanács elnöke Véménden A MÉM és a TDT meghívá­sára feleségével és fiával né­hány napos tapasztalatcserére hazánkba látogatott Martin Nilsen, a dán mezőgazdasági szövetkezeti tanács elnöke. Péntek délután — a Kapos­vári Húskombinátnál és a Ka­­hyb központjában tett látoga­tását követően — érkezett Mar­tin Nilsen Véméndre, hogy a Lenin Tsz-nél megismerje Ba­ranya legeredményesebb terme­lőszövetkezeti sertéstelepét. Rott Antal elnök tájékoztatást adott a termelőszövetkezet éle­téről. A dán szakembert min­den érdekelte: melyik ágazat gazdaságosabb, a szarvasmar­ha vagy a sertés, nehéz-e munkaerőt találni, a tsz-tag szülők gyermekei megmarad­nak-e a termelőszövetkezetnél. Arra is kíváncsi volt, hogy az idei 50 milliós forgalom, ame­lyet a háztáji gazdaságok pro­dukálnak, mennyire éri meg a tagságnak, mennyit fizetnek ki a takarmányért? Sejthette a választ, hisz a dán paraszt sem fáradozik, ha nem éri meg neki. Rákérdezett: ki állapítja meg a takarmány árát, milyen bevételt jelent a tsz-nek a tej, a sertés, a csirke, a hízómarha, termel-e a közösség bort? Nemcsak szakmai, személyes kérdéseket is feltett Rott Antal­nak a dán vendég: hány éve elnök, hány gyereke van, van-e háztájija és abban mivel fog­lalkozik; optimista-e a közössé­get illetően, hány tagú a ve­zetőség, mennyi az átlagélet­kor és a jövedelem, milyen gyakran tartanak értekezletet, mi a gazdaság következő nagy erőpróbája? Amikor a tsz-elnök közölte, hogy jövőre befejezik a sertéstelep bővítését, korsze­rűsítését, és az ehhez szüksé­ges 20 millióból 16 milliót kap a tsz állami támogatásként, Martin Nilsen megjegyezte: — Az ilyen támogatás jól jön­ne nekünk is. Ha az 1 koronás befektetéshez 3 koronát adna az állam, még jobban felfutna a termelésünk. A sertéstelepen Tölgyesi La­jos telepvezető kalauzolta a dán szakembert, aki a látottak­kal elégedett volt. Megkértük Martin Nilsent, foglalja össze a magyar mező­­gazdaságban eddig tapasztal­takat. — Nálunk gazdaságosság szempontjából a növényter­mesztés a legerősebb ágazat. Sertéstenyésztésünk ugyan néha csökken, de hosszú távon álta­lában növekszik, évente eléri az 5—10 százalékos fejlődést. A tejtermelésünk lassan csökken. Magyarországon ez a negyedik termelőszövetkezet, melynek életébe betekintést nyerhettem. — És mi a véleménye? — Azt hiszem, a legjobb gaz­daságaikban járva nem lehet általános, mindegyik termelő­­szövetkezetre egyaránt jellemző véleményt alkotni. Amit eddig láttam, az tetszik és hatékony­nak tűnik. — A Kahyb sertésrendszer megismerésével mi volt a célja? — Engem különösen a sertés­­tenyésztés érdekel, azt tudom, hogy ez önöknél is jelentős me­zőgazdasági ágazat, tapaszta­lataim szerint ebben konkurá­lunk is a világpiacon. Már csak ezért is jó megismerni a ma­gyarok pozícióit és a hatékony­ságukat. Érdekel a Kabyb, ná­lunk is van valami ehhez ha­sonló rendszer, bár alapjaiban azt hiszem, mégis különbözik. Erre a különbségre vagyok kí­váncsi, ezt otthon külön is meg kell vizsgálnunk. Szöveg és kép: Murányi Morfin Nilsen (középen) a véméndi tsz sertéstelepén 11 Könyv Szabálytalan szerelem A nyolcvanharmadik évében járó Sásdi Sándor ismét új re­génnyel jelentkezett az idén. Számunkra, akik ebben a vá­rosban élünk, külön érdekessé­ge munkájának, hogy a cse­lekmény mindvégig Pécsett játszódik, életre keltve a har­mincas évek végének és a negyvenes évek elejének társa­dalmi-emberi világát. Ez a lo­kális színezet természetesen ön­magában még kevés lenne ah­hoz, hogy a mű értékeit pusz­tán ilyen szempontok miatt emeljük ki. Sásdi regényében lényegesen többről van szó: az a korrajz, mely a történet során elénk tá­rul, az ország korabeli állapo­tát éppúgy jellemzi, mint a helyszínül választott városét. A regény főhőse, Vígan Ottó egy középpolgári család sarja. Olyan környezetből származik, melyben az akkori viszonyokhoz képest a megélhetés tisztessé­gesen biztosított, az előrejutá­sért, az érvényesülésért azonban keményen meg kell küzdeni. Ví­gan Ottó a tehetsége, az akaratereje révén végül is eléri célját — diplomát szerez —, de az addig vezető út számára kétszer olyan nehéznek tűnik, mint azok számára, akik a tár­sadalom felsőbb rétegeinek elő­­nyével indulnak Nagy erénye a regénynek, hogy a kisrealizmus minden eszközét felhasználja a gondok­kal, bajokkal zsúfolt minden­napok érzékletes megrajzolásá­ra. A ház, amelyben Wiganék élnek, szinte szociografikus tab­lója a társadalom különböző rétegeihez tartozó családoknak. Tehetős polgárok, szegényes hi­vatalnokok, a nyomor perifériá­ján tengődök fáknak együtt. Eb­ben a tarka világban telik Ví­gan Ottó gyermekkora és ifjú­sága, innen hozza magával a társadalmi problémákra érzé­keny magatartást, a tisztesség és a becsület mélyen őszinte tulajdonságait. Mindezek az emberi vonások alkalmassá ten­nék arra, hogy mint közéleti ember, vállalja a mások ügyét is, ő azonban megmarad a hi­vatását — tanár az egyik neves gimnáziumban — lelkiismerete­sen gyakorló egyszerű állam­polgárnak. De a történelem nem bocsátja meg az efféle nyugalmat kereső félreállást. Vígan Ottónak is hamarosan tapasztalnia kell, hogy a há­borúba sodródott országban senki számára nincs menekvés, a zajló események drasztikusan beleszólnak az ember magán­életébe. Barátját, akit munka­­szolgálatra hívnak be, értel­metlenül elpusztítják, testvéré­nek a férjét, aki zsidó szárma­zású, üldözik. A város életé­ben is számtalan olyan jelen­ség mutatkozik, mely kénysze­rűen beláttatja vele, hogy „va­lami nincs rendjén”. Tennie, cselekednie kellene, erre a lé­pésre azonban igazán soha­sem tudja elszánni magát. Zátonyra fut a magánélete is. Házassága, mely az akkori időkben kitűnő partinak számít — hiszen a város első bankem­berének lányát veszi feleségül — nem jelent számára mara­dandó boldogságot. A szép, okos Juditról kiderül, hogy rendkívül szeszélyes alkat, szin­te mindenben eltér a jelleme a férjéétől. Tapintatlan modorá­val megbotránkoztatja a kör­nyezetét, elhidegíti a hozzá közel állókat. Ottó egyre in­kább nővéréhez, a szelíd, csen­des, de emberi értékeiben jó­val tartalmasabb Elzához von­zódik. A vonzalomból akaratla­nul szerelem lesz, de a szere­lem beteljesedését meggátolja Elza tragikus halála. Vigan Ottó reménytelenül magára marad. Az elvesztett barát, az elvesztett szerelem emléke gyötri, a széthullott család menedéket jelentő oltal­mának hiányát érzi. Ebből az állapotból a város felszabadu­lását követő­ megújuló élet ígér kiutat. Hogy ez mennyiben befolyásolja Vigan Ottó továb­bi sorsát, erre a regény már nem ad feleletet. K. S.

Next