Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-21 / 20. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli Kontó XXXIX. évfolyam, 20. szám 1982. január 21., csütörtök óra: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból Több megbecsülést a tsz'„művezetőknek’ A szövetkezeti ipar feladatai (5. oldal) (5. oldal) ♦ Fiatal alkotók kiállítása a Dél-dunántúli Tervező Vál­lalatnál (5. oldal.) Reagan és a bírálók Ronald Reagan hű maradt magához. Az Egyesült Államok elnöke a lehető legstílszerűb­­ben „ünnepelte meg” ünnepé­lyes beiktatásának egyeszten­­dős fordulóját, olyan sajtóérte­kezlettel, amely éppúgy hem­zsegett a rágalmaktól és vádas­kodásoktól, mint... - mondjuk ki, bármilyen szomorú is! - mint az elmúlt tizenkét hónap alatt szinte minden megnyilat­kozása. Még nagyobb „kemény­ség" a Szovjetunióval, Lengyel­­országgal és általában a szo­cialista országokkal szemben, még több szankció, még több gazdasági és politikai (nem utolsósorban katonapolitikai­ nyomás - ez volt mondandó­jának lényege ezúttal is. Reagan megnyilatkozásai­ban ez a sajnálatos folyama­­tossság az érem egyik - és vall­juk meg, ijesztő - oldala. Van azonban egy másik oldal is, amely a jelenlegi elnök ország­osának első évfordulóján im­már jól látszik. Ez pedig a mos­tani amerikai politikát bírálók növekvő tábora. Washington nyugat-európai szövetségesei körében már régóta félreérthe­tetlenül növekszik az ellenérzés. A Fehér Házban ezzel a ténye­zővel eleinte egyszerűen nem számoltak, de ezt Leonyid Brezsnyev szovjet vezető bonni látogatása után már nem tehet­ték meg, és elkezdtek odafi­gyelni Európára. Legalábbis szavakban. Tettekben nem. Most egy újabb fejleménynek vagyunk tanúi: annak, hogy a látványosan kifejezésre juttatott ellenérzés az óvilágból átter­jedt magára Amerikára is. Igaz, ennek már az esztendő fordu­lóján akadtak jelei. Elég a far­merek nyugtalanságára (szovjet gabonaembergó) vagy a hala­dónak éppen nem nevezhető szakszervezeti szövetség monst­­re­ tüntetéseire gondolnunk. Ezek azonban elsősorban az elnök bel- és gazdaságpolitiká­ja feletti csalódást tükrözték. A legutóbbi órákban elhang­zott amerikai megnyilatkozások azonban már egyértelműen az amerikai külpolitikára vonatkoz­nak. Egyszerre két ilyen hírt is kaptunk. Az egyik arról szól, hogy rendkívül tekintélyes sze­mélyiségekből (közöttük van Paul Warnke, a fegyverzetellen­őrzési és leszerelési hivatal volt elnöke és Andrew Young, az USA korábbi ENSZ-nagykövete) társadalmi testület alakult. A Nemzetbiztonsági Bizottság ne­vű szervezet első nyilatkozata nem kevesebbet állapít meg, mint azt, hogy „a nemzetbizton­ság fogalmának új meghatáro­zására van szükség, amely a nemzetközi együttműködésre helyezi a hangsúlyt". A másik hír az, hogy George Kennan neves politikus és diplomata, az Egyesült Államok volt moszk­vai nagykövete nagy visszhan­got keltett cikket írt egy New York-i folyóiratba, amelyben egyebek között kijelenti: „Az amerikai vezetésnek a Szovjet­unióval kapcsolatos torzításai és szimplifikációi annyira szub­jektív és minden józan elem­zéstől távolálló nézetek, hogy rendkívül veszélyessé válnak, amikor azokat a politikai gya­korlat vezérelveként alkalmaz­zák." Reaganhez - sajtónyilatko­zata ezt tükrözi - még nem ju­tottak el ezek a bírálatok. Vagy eljutottak, csak nem akar tu­domást venni róluk. Annak elle­nére nem, hogy mind több ame­rikai van a fegyverkezés, a fe­szültségszítás ellen, s vallja: ha békét akarsz, készülj a békére. Harmat Endre Szeptember 1-től kerül bevezetésre ötnapos tanítási és munkahét az oktatási intézményekben Idén szeptember 1 -től az or­szág oktatási intézményeiben is áttérnek az ötnapos tanítási, illetve munkahétre. Az új mun­­karend bevezetésének felada­­­tairól, az ezzel kapcsolatos ter­vekről Hanga Mária művelődé­­si miniszterhelyettes tájékoztat­ta az újságírókat szerdán a minisztériumban. Hangsúlyozta: a tennivalók meghatározásakor fontos alap­elvnek tekintették, hogy a heti öt napra csökkenő tanítási idő­szak csupán a lehetőség sze­rinti legcsekélyebb mértékben növelje a diákok szellemi-fizi­kai terhelését. Ugyanakkor azonban a jelenlegi oktatási­­nevelési tervekben előírt tudás­anyag elsajátítása, készségek, képességek kialakítása válto­­zatlanul feladata marad vala­mennyi iskolának, tehát a pe­dagógiai munka színvonalából nem engedhetnek, sőt a tanu­lók megfelelő felkészítéséhez az oktatómunka tartalmának, mód­szereinek további javítása szük­séges. A Az időtartalékok felhasználása Annál is inkább, mivel a rendelkezésre álló idő összes­ségében kevesebb lesz, a kieső szombati tanítási napokat csak részben ellensúlyozza, hogy a tanév néhány nappal meghosz­­szabbodik, valamelyest rövidül a téli és a tavaszi szünet idő­tartama, s­­ ugyancsak csekély mértékben gyarapodik a hét­közi tanórák száma, így az ál­talános iskolákban ötnapon­ként, a gimnáziumokban há­romnaponként, a szakközépis­kolákban és szakmunkásképző intézetekben pedig kétnapon­ként egy többletóra kerül majd a munkarendbe. Jelentős tar­talékok aknázhatók ki azzal, hogy a korábbinál ritkábban tartanak majd egy-egy napos tanítási szüneteket, s a tantes­tületek jobban szervezik meg munkájukat. Ehhez a miniszté­riumtól és a tanácsoktól is se­gítséget kapnak: folyamatosan vizsgálják a fölösleges, időt rabló adminisztrációs és más feladatok csökkentésének le­hetőségeit, az ésszerűsítés mód­jait. Felhívják ez iskolák fi­gyelmét arra is, hogy a tanter­vek úgynevezett törzsanyagéi­nak megtanítása és számonké­rése kötelező, de ez szűkebb annál, mint ami a tankönyvek­­ben szerepel. A miniszterhelyettes elmon­dotta, hogy az idei esztendőt átmeneti időszaknak tekintik, hiszen az ötnapos tanítási hét bevezetésétől függetlenül je­­lenleg is tart a tantervek tar­­talmi megújításának, korszerű­sítésének folyamata, s az ezzel kapcsolatos változásokat össze kell hangolni az áttérés köve­­telményeivel. Ezért az új mun­­karend bevezetésének tapasz­talatait folyamatosan figye­lemmel kísérik, s csak ezeknek birtokában, a későbbiekben döntenek majd - ha szüksé­ges - jelentősebb tantervi, il­letve óraszámmódosításokról. Csekély mértékben azonban már szeptembertől csökken az egyes iskolatípusokban a tan­tárgyak óraszáma. Kevesebb túlórával azonos jövedelem Ezzel összefügg az áttérés egy másik fontos követelmé­nye: mindenütt őrizzék meg a pedagógusok eddig elért jöve­delmi színvonalát. Várhatóan kevesebb túlórára lesz ugyanis szükség, s ez sokak kereseté­ben éreztetné hatását, ezért a tanítók, tanárok kötelező óra­számát csökkentik, így a peda­gógusok terhelése is arányo­sabbá válik, több idő jut a foglalkozásokra való felkészü­lésre is. Az oktatásügy dolgo­zóinak életszínvonalát meg­őrizni azért is indokolt — mu­tatott rá Hanga Mária —, mert éppen az áttérés irányelveiből következően továbbra sem lesz kevesebb tennivalójuk a fiata­lok nevelésében, mint eddig. Az ötnapos tanítási hét be­vezetésének legfontosabb cél­ja, hogy a diákok hétvégeken több időt tölthessenek család­juk körében, s az érdeklődési körüknek megfelelő, tartalmas szabadidő-programokon vehes­senek részt. Ehhez azonban az iskolának szövetségesekre van szüksége — hangsúlyozták a sajtótájékoztatón. Elsősorban az otthoni környezetre, a csa­ládra, amely nem háríthatja át az oktatásra semmivel sem pótolható szerepét a gyerme­kek személyiségének formálá­sában, harmonikus fejlődésük feltételeinek megteremtésében. Emellett a közművelődési in­tézményeknek, a sportlétesít­ményeknek is fel kell készülni­ük arra, hogy erősítve együtt­működésüket az iskolákkal, sokszínű, vonzó elfoglaltságot kínáljanak a fiataloknak. Arra törekednek, hogy az iskolákban csak akkor szervezzenek szom­bati rendezvényeket, ha má­sutt erre nincs lehetőség, s ha ez alkalmakkor igénybe veszik a pedagógusok munkáját, az e helyett járó szabadnapot le­hetőleg a pihenőnaphoz kap­csolódva vehessék ki. II kísérletek tapasztalatai Mint ismeretes, már ebben a tanévben 270 alsó- és kö­zépfokú intézmény kísérletkép­pen áttért az ötnapos tanítási ciklusra, s az eddigi tapaszta­latok szerint mindenütt öröm­mel fogadták, hasznosnak tart­ják a megnövekedett szabad­időt, oktatók és diákok egya­ránt. Ez nem jelenti azt, hogy a bevezetés során nehézségek, problémák nem merültek föl, így számos bonyolult feladattal kell megbirkózniuk majd az új munkarendre csak most készülő intézményeknek is. A miniszté­rium álláspontja szerint azon­ban a gondok jó részét csak fölerősíti, előtérbe állítja az áttérés, de nem oka annak. Hiszen a tanulók és a peda­gógusok terhelése, munkain­tenzitása, kétségkívül, jelenleg is számos intézményben na­gyobb a kívánatosnál, emellett sok helyütt zsúfoltsággal, szű­kös tárgyi feltételekkel küzde­nek az iskolák, s nehezen meg­oldható a hátrányos helyzetű gyerekek felügyelete, iskolán kívüli nevelése is. Megoldásuk lehetőségét folyamatosan keresi az iskola, ám csak a társada­lom egészével, az ifjúsági és úttörőszervezetekkel együtt te­heti ezt. A pedagógiai munka színvonala nem csökkenhet A múlt héten helyezték üzembe az EIVRT György-aknai üzemében egy NSZK-ban gyártott auto­mata fröccsöntő gépet, mellyel új termékeiket, a fényesőarmatúrák műanyag alkatrészeit gyárt­ják. Fotocella ellenőrzi a kijövő termék minőségét. Fotó: Kopjár Géza Szovjet—angolai tárgyalások Moszkvában A Szovjetunió egyetlen nyugati országgal sem keresi a szembenállást Aláírják a szovjet-angolai gazdasági és műszaki együttműködés programját Szerdán megkezdődtek a hi­vatalos szovjet—angolai tárgya­lások Moszkvában. A szovjet küldöttséget Nyiko­­laj Tyihonov, a Minisztertanács elnöke, az angolai delegációt Lucio Lara, a Központi Bizott­ság titkára, a nemzetgyűlés állandó bizottságának (elnök­ségének) tagja vezeti. Az angolai küldöttség tiszte­letére adott ebéden Nyikolaj Tyihonov beszédében egyebek között kijelentette: Angola né­pe, az MPLA-Munkapárt ve­zetésével, nehéz harcot vív az ország nemzeti függetlenségé­nek megszilárdításáért, a társa­dalmi-gazdasági haladásért, s új győzelmeket arat azon az úton haladva, amelyet a kiváló forradalmár és államférfi, Agos­­tinho Neto jelölt ki. - A szovjet nép rokonszenv­­vel fogadja és támogatja An­golának a nemzeti független­ség megszilárdítására irányuló törekvéseit, haladó politikáját - hangoztatta a többi között Tyihonov. A pretoriai fajüldöző rezsim nyílt és állandó agresz­­sziója Angola ellen, az a tá­mogatás, amelyet az imperia­listák az UNITA ellenforradal­mi bandának nyújtanak, a nyu­gati propaganda rágalmai ar­ról, hogy a Szovjetunió állító­lag fenyegeti Afrika déli részét - mindez a nemzetközi impe­rializmus széles körű összees­küvésének alkotórésze.­­ Az imperialista tervet jól ismerjük. Katonai fenyegetés­sel, zsarolással próbálkoznak a független Angola ellen, zsol­dosokat küldenek a Seychelle­­szigetekre, hadüzenet nélküli háborút folytatnak a demokra­tikus Afganisztánnal szemben, dühödt propagandaháborút in­dítanak Kuba és a többi szo­cialista ország ellen, megkísér­lik a beavatkozást Lengyelor­szág belügyeibe, gazdasági blokádot hirdetnek vele szem­ben. A reakciós körök, élükön az Egyesült Államokkal, durva nyomást gyakorolva, gátlásta­lanul beavatkoznak más orszá­gok belügyeibe. Ezzel akarnak kiutat keresni a kapitalizmus növekvő problémáiból, a fegy­verkezési hajsza fokozásával, a militarizálással próbálkoznak, élezik a nemzetközi helyzetet.­­ A Szovjetunió egyetlen nyugati országgal sem keresi a szembenállást. Az Egyesült Ál­lamokkal sem. Eddig és most is mindent megtettünk, s meg­teszünk azért, hogy az esemé­nyek menetét a konstruktív párbeszéd medrébe tereljük vissza. Erre irányulnak a Szov­jetunió új külpolitikai kezde­ményezései is, amelyekről Leo­nyid­­Brezsnyev szólt az NSZK- ban tett látogatása során. — A Genfben kezdődött tárgya­lások véleményünk szerint lehe­tőséget adnak arra, hogy fon­tos lépést tegyünk a fegyver­zet korlátozása és a leszerelés kérdéskomplexumának megol­dása felé. A tárgyalások sike­réhez csupán egy dologra van szükség: az egyenrangúság és az egyenlő biztonság elvének elfogadásához. Azoknak, akik a békés párbeszéddel szemben előnyben részesítik a fenyege­tések nyelvét, az erődemonst­rációt, meg kell érteniük, hogy biztonságunk érdekében minden szükséges lépést megteszünk, gondoskodunk szövetségeseink, barátaink biztonságáról. A szovjet kormányfő utalt arra, hogy az angolai küldött­ség látogatása során aláírják a gazdasági és műszaki együtt­működés programját, az 1981 — 1985. közötti időszakra szóló ke­reskedelmi megállapodást, az 1990-ig szóló hosszú távú ke­reskedelmi egyezményt. Mind­ez jelentős hozzájárulás lesz a két ország közötti kapcsolatok bővüléséhez, segítséget nyújt Angola gazdasági és szociális fejlődéséhez, azoknak a felada­toknak megoldásához, ame­lyeket az MPLA-Munkapárt I. kongresszusa jelölt meg Lucio Lara válaszában egye­bek között rámutatott: az an­golai nép szabadságharca el­ső pillanatától kezdve megkap­ta a szovjet nép következetes támogatását. Az ország függet­lenné válása után folytatódott ez a segítség.­­ A dél-afrikai csapatoknak az Angolai Népi Köztársaság elleni állandó agressziója nem teszi lehetővé, hogy az an­golai kormány a baráti Kubai Köztársaság kormányával együtt elhatározza a katonai segítség folyósításának befejezését. Ezt a problémát azonban másként értelmezik Washingtonban és Pretoriában. — Együttműködésünk a szo­cialista közösség országaival létfontosságú az angolai szo­cialista építés számára. Ez az együttműködés szüntelenül to­vábbfejlődik — hangoztatta be­szédében az angolai párt- és kormányküldöttség vezetője.

Next