Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-21 / 20. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli Kontó XXXIX. évfolyam, 20. szám 1982. január 21., csütörtök óra: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból Több megbecsülést a tsz'„művezetőknek’ A szövetkezeti ipar feladatai (5. oldal) (5. oldal) ♦ Fiatal alkotók kiállítása a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál (5. oldal.) Reagan és a bírálók Ronald Reagan hű maradt magához. Az Egyesült Államok elnöke a lehető legstílszerűbben „ünnepelte meg” ünnepélyes beiktatásának egyesztendős fordulóját, olyan sajtóértekezlettel, amely éppúgy hemzsegett a rágalmaktól és vádaskodásoktól, mint... - mondjuk ki, bármilyen szomorú is! - mint az elmúlt tizenkét hónap alatt szinte minden megnyilatkozása. Még nagyobb „keménység" a Szovjetunióval, Lengyelországgal és általában a szocialista országokkal szemben, még több szankció, még több gazdasági és politikai (nem utolsósorban katonapolitikai nyomás - ez volt mondandójának lényege ezúttal is. Reagan megnyilatkozásaiban ez a sajnálatos folyamatossság az érem egyik - és valljuk meg, ijesztő - oldala. Van azonban egy másik oldal is, amely a jelenlegi elnök országosának első évfordulóján immár jól látszik. Ez pedig a mostani amerikai politikát bírálók növekvő tábora. Washington nyugat-európai szövetségesei körében már régóta félreérthetetlenül növekszik az ellenérzés. A Fehér Házban ezzel a tényezővel eleinte egyszerűen nem számoltak, de ezt Leonyid Brezsnyev szovjet vezető bonni látogatása után már nem tehették meg, és elkezdtek odafigyelni Európára. Legalábbis szavakban. Tettekben nem. Most egy újabb fejleménynek vagyunk tanúi: annak, hogy a látványosan kifejezésre juttatott ellenérzés az óvilágból átterjedt magára Amerikára is. Igaz, ennek már az esztendő fordulóján akadtak jelei. Elég a farmerek nyugtalanságára (szovjet gabonaembergó) vagy a haladónak éppen nem nevezhető szakszervezeti szövetség monstre tüntetéseire gondolnunk. Ezek azonban elsősorban az elnök bel- és gazdaságpolitikája feletti csalódást tükrözték. A legutóbbi órákban elhangzott amerikai megnyilatkozások azonban már egyértelműen az amerikai külpolitikára vonatkoznak. Egyszerre két ilyen hírt is kaptunk. Az egyik arról szól, hogy rendkívül tekintélyes személyiségekből (közöttük van Paul Warnke, a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal volt elnöke és Andrew Young, az USA korábbi ENSZ-nagykövete) társadalmi testület alakult. A Nemzetbiztonsági Bizottság nevű szervezet első nyilatkozata nem kevesebbet állapít meg, mint azt, hogy „a nemzetbiztonság fogalmának új meghatározására van szükség, amely a nemzetközi együttműködésre helyezi a hangsúlyt". A másik hír az, hogy George Kennan neves politikus és diplomata, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete nagy visszhangot keltett cikket írt egy New York-i folyóiratba, amelyben egyebek között kijelenti: „Az amerikai vezetésnek a Szovjetunióval kapcsolatos torzításai és szimplifikációi annyira szubjektív és minden józan elemzéstől távolálló nézetek, hogy rendkívül veszélyessé válnak, amikor azokat a politikai gyakorlat vezérelveként alkalmazzák." Reaganhez - sajtónyilatkozata ezt tükrözi - még nem jutottak el ezek a bírálatok. Vagy eljutottak, csak nem akar tudomást venni róluk. Annak ellenére nem, hogy mind több amerikai van a fegyverkezés, a feszültségszítás ellen, s vallja: ha békét akarsz, készülj a békére. Harmat Endre Szeptember 1-től kerül bevezetésre ötnapos tanítási és munkahét az oktatási intézményekben Idén szeptember 1 -től az ország oktatási intézményeiben is áttérnek az ötnapos tanítási, illetve munkahétre. Az új munkarend bevezetésének feladatairól, az ezzel kapcsolatos tervekről Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes tájékoztatta az újságírókat szerdán a minisztériumban. Hangsúlyozta: a tennivalók meghatározásakor fontos alapelvnek tekintették, hogy a heti öt napra csökkenő tanítási időszak csupán a lehetőség szerinti legcsekélyebb mértékben növelje a diákok szellemi-fizikai terhelését. Ugyanakkor azonban a jelenlegi oktatásinevelési tervekben előírt tudásanyag elsajátítása, készségek, képességek kialakítása változatlanul feladata marad valamennyi iskolának, tehát a pedagógiai munka színvonalából nem engedhetnek, sőt a tanulók megfelelő felkészítéséhez az oktatómunka tartalmának, módszereinek további javítása szükséges. A Az időtartalékok felhasználása Annál is inkább, mivel a rendelkezésre álló idő összességében kevesebb lesz, a kieső szombati tanítási napokat csak részben ellensúlyozza, hogy a tanév néhány nappal meghoszszabbodik, valamelyest rövidül a téli és a tavaszi szünet időtartama, s ugyancsak csekély mértékben gyarapodik a hétközi tanórák száma, így az általános iskolákban ötnaponként, a gimnáziumokban háromnaponként, a szakközépiskolákban és szakmunkásképző intézetekben pedig kétnaponként egy többletóra kerül majd a munkarendbe. Jelentős tartalékok aknázhatók ki azzal, hogy a korábbinál ritkábban tartanak majd egy-egy napos tanítási szüneteket, s a tantestületek jobban szervezik meg munkájukat. Ehhez a minisztériumtól és a tanácsoktól is segítséget kapnak: folyamatosan vizsgálják a fölösleges, időt rabló adminisztrációs és más feladatok csökkentésének lehetőségeit, az ésszerűsítés módjait. Felhívják ez iskolák figyelmét arra is, hogy a tantervek úgynevezett törzsanyagéinak megtanítása és számonkérése kötelező, de ez szűkebb annál, mint ami a tankönyvekben szerepel. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy az idei esztendőt átmeneti időszaknak tekintik, hiszen az ötnapos tanítási hét bevezetésétől függetlenül jelenleg is tart a tantervek tartalmi megújításának, korszerűsítésének folyamata, s az ezzel kapcsolatos változásokat össze kell hangolni az áttérés követelményeivel. Ezért az új munkarend bevezetésének tapasztalatait folyamatosan figyelemmel kísérik, s csak ezeknek birtokában, a későbbiekben döntenek majd - ha szükséges - jelentősebb tantervi, illetve óraszámmódosításokról. Csekély mértékben azonban már szeptembertől csökken az egyes iskolatípusokban a tantárgyak óraszáma. Kevesebb túlórával azonos jövedelem Ezzel összefügg az áttérés egy másik fontos követelménye: mindenütt őrizzék meg a pedagógusok eddig elért jövedelmi színvonalát. Várhatóan kevesebb túlórára lesz ugyanis szükség, s ez sokak keresetében éreztetné hatását, ezért a tanítók, tanárok kötelező óraszámát csökkentik, így a pedagógusok terhelése is arányosabbá válik, több idő jut a foglalkozásokra való felkészülésre is. Az oktatásügy dolgozóinak életszínvonalát megőrizni azért is indokolt — mutatott rá Hanga Mária —, mert éppen az áttérés irányelveiből következően továbbra sem lesz kevesebb tennivalójuk a fiatalok nevelésében, mint eddig. Az ötnapos tanítási hét bevezetésének legfontosabb célja, hogy a diákok hétvégeken több időt tölthessenek családjuk körében, s az érdeklődési körüknek megfelelő, tartalmas szabadidő-programokon vehessenek részt. Ehhez azonban az iskolának szövetségesekre van szüksége — hangsúlyozták a sajtótájékoztatón. Elsősorban az otthoni környezetre, a családra, amely nem háríthatja át az oktatásra semmivel sem pótolható szerepét a gyermekek személyiségének formálásában, harmonikus fejlődésük feltételeinek megteremtésében. Emellett a közművelődési intézményeknek, a sportlétesítményeknek is fel kell készülniük arra, hogy erősítve együttműködésüket az iskolákkal, sokszínű, vonzó elfoglaltságot kínáljanak a fiataloknak. Arra törekednek, hogy az iskolákban csak akkor szervezzenek szombati rendezvényeket, ha másutt erre nincs lehetőség, s ha ez alkalmakkor igénybe veszik a pedagógusok munkáját, az e helyett járó szabadnapot lehetőleg a pihenőnaphoz kapcsolódva vehessék ki. II kísérletek tapasztalatai Mint ismeretes, már ebben a tanévben 270 alsó- és középfokú intézmény kísérletképpen áttért az ötnapos tanítási ciklusra, s az eddigi tapasztalatok szerint mindenütt örömmel fogadták, hasznosnak tartják a megnövekedett szabadidőt, oktatók és diákok egyaránt. Ez nem jelenti azt, hogy a bevezetés során nehézségek, problémák nem merültek föl, így számos bonyolult feladattal kell megbirkózniuk majd az új munkarendre csak most készülő intézményeknek is. A minisztérium álláspontja szerint azonban a gondok jó részét csak fölerősíti, előtérbe állítja az áttérés, de nem oka annak. Hiszen a tanulók és a pedagógusok terhelése, munkaintenzitása, kétségkívül, jelenleg is számos intézményben nagyobb a kívánatosnál, emellett sok helyütt zsúfoltsággal, szűkös tárgyi feltételekkel küzdenek az iskolák, s nehezen megoldható a hátrányos helyzetű gyerekek felügyelete, iskolán kívüli nevelése is. Megoldásuk lehetőségét folyamatosan keresi az iskola, ám csak a társadalom egészével, az ifjúsági és úttörőszervezetekkel együtt teheti ezt. A pedagógiai munka színvonala nem csökkenhet A múlt héten helyezték üzembe az EIVRT György-aknai üzemében egy NSZK-ban gyártott automata fröccsöntő gépet, mellyel új termékeiket, a fényesőarmatúrák műanyag alkatrészeit gyártják. Fotocella ellenőrzi a kijövő termék minőségét. Fotó: Kopjár Géza Szovjet—angolai tárgyalások Moszkvában A Szovjetunió egyetlen nyugati országgal sem keresi a szembenállást Aláírják a szovjet-angolai gazdasági és műszaki együttműködés programját Szerdán megkezdődtek a hivatalos szovjet—angolai tárgyalások Moszkvában. A szovjet küldöttséget Nyikolaj Tyihonov, a Minisztertanács elnöke, az angolai delegációt Lucio Lara, a Központi Bizottság titkára, a nemzetgyűlés állandó bizottságának (elnökségének) tagja vezeti. Az angolai küldöttség tiszteletére adott ebéden Nyikolaj Tyihonov beszédében egyebek között kijelentette: Angola népe, az MPLA-Munkapárt vezetésével, nehéz harcot vív az ország nemzeti függetlenségének megszilárdításáért, a társadalmi-gazdasági haladásért, s új győzelmeket arat azon az úton haladva, amelyet a kiváló forradalmár és államférfi, Agostinho Neto jelölt ki. - A szovjet nép rokonszenvvel fogadja és támogatja Angolának a nemzeti függetlenség megszilárdítására irányuló törekvéseit, haladó politikáját - hangoztatta a többi között Tyihonov. A pretoriai fajüldöző rezsim nyílt és állandó agreszsziója Angola ellen, az a támogatás, amelyet az imperialisták az UNITA ellenforradalmi bandának nyújtanak, a nyugati propaganda rágalmai arról, hogy a Szovjetunió állítólag fenyegeti Afrika déli részét - mindez a nemzetközi imperializmus széles körű összeesküvésének alkotórésze. Az imperialista tervet jól ismerjük. Katonai fenyegetéssel, zsarolással próbálkoznak a független Angola ellen, zsoldosokat küldenek a Seychelleszigetekre, hadüzenet nélküli háborút folytatnak a demokratikus Afganisztánnal szemben, dühödt propagandaháborút indítanak Kuba és a többi szocialista ország ellen, megkísérlik a beavatkozást Lengyelország belügyeibe, gazdasági blokádot hirdetnek vele szemben. A reakciós körök, élükön az Egyesült Államokkal, durva nyomást gyakorolva, gátlástalanul beavatkoznak más országok belügyeibe. Ezzel akarnak kiutat keresni a kapitalizmus növekvő problémáiból, a fegyverkezési hajsza fokozásával, a militarizálással próbálkoznak, élezik a nemzetközi helyzetet. A Szovjetunió egyetlen nyugati országgal sem keresi a szembenállást. Az Egyesült Államokkal sem. Eddig és most is mindent megtettünk, s megteszünk azért, hogy az események menetét a konstruktív párbeszéd medrébe tereljük vissza. Erre irányulnak a Szovjetunió új külpolitikai kezdeményezései is, amelyekről LeonyidBrezsnyev szólt az NSZK- ban tett látogatása során. — A Genfben kezdődött tárgyalások véleményünk szerint lehetőséget adnak arra, hogy fontos lépést tegyünk a fegyverzet korlátozása és a leszerelés kérdéskomplexumának megoldása felé. A tárgyalások sikeréhez csupán egy dologra van szükség: az egyenrangúság és az egyenlő biztonság elvének elfogadásához. Azoknak, akik a békés párbeszéddel szemben előnyben részesítik a fenyegetések nyelvét, az erődemonstrációt, meg kell érteniük, hogy biztonságunk érdekében minden szükséges lépést megteszünk, gondoskodunk szövetségeseink, barátaink biztonságáról. A szovjet kormányfő utalt arra, hogy az angolai küldöttség látogatása során aláírják a gazdasági és műszaki együttműködés programját, az 1981 — 1985. közötti időszakra szóló kereskedelmi megállapodást, az 1990-ig szóló hosszú távú kereskedelmi egyezményt. Mindez jelentős hozzájárulás lesz a két ország közötti kapcsolatok bővüléséhez, segítséget nyújt Angola gazdasági és szociális fejlődéséhez, azoknak a feladatoknak megoldásához, amelyeket az MPLA-Munkapárt I. kongresszusa jelölt meg Lucio Lara válaszában egyebek között rámutatott: az angolai nép szabadságharca első pillanatától kezdve megkapta a szovjet nép következetes támogatását. Az ország függetlenné válása után folytatódott ez a segítség. A dél-afrikai csapatoknak az Angolai Népi Köztársaság elleni állandó agressziója nem teszi lehetővé, hogy az angolai kormány a baráti Kubai Köztársaság kormányával együtt elhatározza a katonai segítség folyósításának befejezését. Ezt a problémát azonban másként értelmezik Washingtonban és Pretoriában. — Együttműködésünk a szocialista közösség országaival létfontosságú az angolai szocialista építés számára. Ez az együttműködés szüntelenül továbbfejlődik — hangoztatta beszédében az angolai párt- és kormányküldöttség vezetője.