Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-16 / 195. szám
A mezőgazdászok jól tudják: ha nem is tökéletes mérce a földek aranykorona-értéke, azért mond valamit. A termelőszövetkezeteket is ennek alapján rangsorolják, így lett az egyházaskozári gazdaság ,,gyenge adottságú". A nyolc falu határát ölelő 5600 hektár kozári föld 6,2 aranykorona átlógával igencsak szomorú perspektívát adna egy kezdő szakembernek. Vagy mégse? Ezen meditálgattunk dr. Vass Jánossal, a szövetkezet elnökével, aki könnyen bizonyította az ellenkezőjét. Nem egészen nyolc év alatt 56 millióról 232 millióra növelték az árbevételt, s a ma, igencsak stabil gazdaság évi 18—20 milliós tiszta nyereséggel kalkulál. — Az eredmények nem hullanak az ember ölébe — mondja a 41 éves elnök. — Keményen meg kell dolgozni minden forintért. Persze, azt a mondatot akár meg is fordíthatom, s akkor így hangzik: ha valamiért megdolgozunk, az eredmény nem maradhat el. Ezt kellett nekem, mint vezetőnek itt megértetni, s bizonyítani. Az idő engem igazolt. Vass János Godisán született: hárman vannak testvérek, s ő a vasutas dinasztia legfiatalabb sarja. Édesapja MÁV- főfelügyelőként, mint Godisa állomásfőnöke ment nyugdíjba. A kérdés kézenfekvő: hogyan lesz egy vasutasgyerekből tszelnök? — A sínek között nőttem fel — mondja némi nosztalgiával —, de egyben falun is. Édesapámtól négy dolgot tanultam meg. Ezek: a pontosság, a fegyelem, a munkabírás és a kötelességtudat. A falusi élet pedig a gazdálkodás szeretetét is meghozta, volt kertünk, tartottunk állatokat. A vasutasfizetés mellé kellett a kiegészítő jövedelem, másképpen három gyereket nehéz lett volna taníttatni. Már az általános iskola elvégzése után tudta: vagy erdész vagy mezőgazdász lesz. Aztán úgyesett, hogy a szentlőrinci technikumba iratkozott be, s ott egy igen kedves tanára, a termelőszövetkezet főagronómusa, Peller Gáspár egy életre beleoltotta a föld szeretetét. Innen már szinte sima volt az út a keszthelyi agráregyetemig, hogy aztán 1966. június 2-án a kaposszekcsői Kossuth Tsz agronómusa legyen. — Akkoriban bennünket, fiatal „gazdákat" vitt a szakmaszeretet, a tenniakarás. Ma már tudom, nem a pénzért dolgoztunk — 1300 forint volt a fizetésem és napi 2 liter tej —, s egyetlen álmunk volt: bizonyítani. Azt, hogy a nagyüzemnek jövője van, azt, hogy a falusi ember megtalálja perspektíváját. — Milyen vezetőnek tartja önmagát? Kertelés nélkül válaszol: — ítéljenek meg mások! Persze — teszi hozzá —, az emberekkel való foglalkozást nem lehet felnőtt korban megtanulni. Aki későn startol, kínos kudarcok érhetik-Vass János a mozgalmiriiunkában edződött. (Édesapja 1944-es párttag.) A szentlőrinci technikumban, 1957-ben, ő lett az első KISZ-titkár Az egyetemen évfolyamtitkár volt. — így indult. .. Az elnöki szoba falán oklevél: az 1981. évi munka eredményeképpen Egyházaskozár kiváló szövetkezet lett. (Csak zárójelben: Vass János 1976- ban jött át ebbe a községbe, s egy évre rá, mint elnök próbálta a gazdaság szekerét egyenesbe hozni.) Ma Egyházaskozáron négy főáágazat van. A növénytermesztés tavaly 50 mázsa búzát 82 mázsás kukoricát produkált. Az állattartást a tehenészet jelenti: vannak tejtermelő és húsállataik. A tejvonal Magyartarka és Holstein friz keresztezés; az idén még csak 4600 literes a terv. A húsmarha-frontot szintén az F— 1-es vonal, a Magyartarka és a Limousine keresztezés adja- kezdődő ágazat. A szolgáltatási ágazat a harmadik — ide a gépek üzemeltetésének háttere tartozik. A negyedik ágazat az ipari főágazat: fafeldolgozás, fémipar, s ez utóbbin belül az alkatrészgyártás. — Erre mi szükség? _ Kimondottan ezért vágtunk bele az ipari munkába, mert csak az alaptevékenységből a bővített újratermelés nem valósítható meg. Egy példával is megvilágítanám: most végzünk egy 15 milliós rekonstrukciót, a szarvasmarha-tartásban a kötött tartásról a kötetlenre váltunk. S ezt a pénzt máshonnan nem tudtuk volna előteremteni. Pénz, pénz és megintcsak pénz. Hogy jön? . Vass János szerint nem elég az, amit apáinktól megtanulunk az csak alap lehet. Bátrankell az újhoz nyúlni. Ha tetszik, kockáztatni. Ez a pionírmunka néha kudarcot is hozhat, de ha tíz témából egy bejön, már érdemes volt. — Egyházaskozár nyitott gazdaság. Mit jelent ez? Mielőtt a kérdésre válaszolna azt mondja: „Nekünk 22 mérnökünk van, s ezt a szellem, tőkét parlagon hagyni bűn. Kezdettől szorgalmazom: ki-ki a maga szakterületén ássa el magát a szakirodalomban is, tartson kapcsolatot különböző tudományos intézetekkel, s ha valami okosat, követendőt talál, ne titkolja el Együttműködünk a gödöllői agráregyetemmel, a keszthelyivel, a kaposvári főiskolával, az Állatorvostudományi Egyetemmel, a Kaposvári Kutatás Fejlesztési Társulással, tagjai termelési rendszereknek. — Hát ez a mi nyitottságunk: a tudomány eredményeit aprópénzre váltani, amilyen gyorsan csak lehet. És nem másutt: ngyunkj '* .• A legszembetűnőbben a takarmánygyártás területén kamatozik ez a nyitottság. Az előzmény: a lucernapeletet gyártó üzem — az energiaárakfelfutása következtében — igencsak veszteséges lett. Sok üzem bezárt, Kozáron ismajdnem becsukták a kaput. _ Megvettük néhány takarmány gyártási jogát, s ezzel jövedelmezőbb lett a „peletgyár", mint korábban bármikor. Gyártjuk a Bovin—50-es és a Bentokarb—3.0S névre hallgató karbamidkészítményeket — fehérjedús takarmány —, és a Kamipremet, amely ásványi premix. Az országban egyedül. A Bovint az Innovációs Banktól, a Kamipremet a Kaposvári Főiskolától, a Bentokarbot a gödöllői egyetemtől szerezték be. Ősszel pedig egy újabb takarmánypótlókerül a kozár listára, most kísérleti gyártása folyik. Ha bejön — s miért ne? — forradalmasíthatja a tehenészetek takarmányozását. — Akad még jó néhány cikk, amit csak önök gyártanak egyedül Magyarországon . . — Megvettük a fogazott ekevas szabadalmát, tavaly óta gyártjuk. A kukorica nedves tárolásában is úttörő szerepet vállaltunk, megreformáltuk a technológiát. A tárolás egyik gépe — ma EKR—2 néven fut — az egyházaskozári roppantó. Egyházaskozári termék pl. az 516-os kombájn, utóverő tengelye, dobja, koptatóléce. — Szóval: magad uram, ha szolgád nincsen . . . Beszélgetésünk során most látom az elnököt először mosolyogni. Rázza a fejét: — Ez nem egészen így van, bár így indult. Ma köztudottan nehéz alkatrészeket kapni, így, néhány éve megpróbáltunk magunk, saját szükségletre eztazt legyártani. Az AGROKER- nél megkérdezték: miért nem gyártunk többet? Nekiálltunk. Persze, ehhez az is kellett, hogy kapacitásunk legyen. Gondoltam, ott a műhely, s megesik, hogy munka híján csak lődörögnek az emberek. Ma már ott tartanak, hogy ösztönzik az embereket, legalább két szakmájuk legyen. Ne segédmunkásként, betanítottként, hanem szakemberként vegyenek részt a termelésben. — Ez a jövedelemben is kamatozik? — Természetesen. Hozzáteszi: a bérszínvonal 50 000 forint körül van, de ez nem mond semmit. Legalábbis Egyházaskozáron nem. A jövedelem és a bér két különböző dolog. — Az ösztönzésre ki-ki találja meg a neki legjobban tetszőt — zárja le a témát. — S ebben nincs semmi kalandorság, a törvényes lehetőségek kínálják a kiskapukat. Vass János — doktor. Takarmánykémiából doktorált 1978- ban. Vallja: egy olyan gazdaságban, ahol szállóige a „mindenki képezze magát” —az első számú vezető példamutatása fontos. Továbbá azt is vallja, hogy a tanulás tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor az ember kilép az egyetem kapuján ... — És Amerika? Az elnök nemrégiben az USA-ban járt egymezőgazdasági delegációval, s ötállamban több farmot tekintettek meg.A kérdésre ismét elmosolyodik. — Más világ . . . Hogy is mondjam: a mezőgazdaság háttéripara óriási. Más a szemléletük is. Talán nem nagyképűség, de ott rájöttem valamire. Nem csoda a farmervilág, ott sem lehet kemény munka nélkül megélni. Búcsúzóul így fogalmaz: „A hazai mezőgazdaság jövője ma már nem a mezőgazdaságon múlik. Az ipari háttértől ... Ezt az amerikai tanulmányút kézenfekvően bizonyította." Kozma Ferenc 18 milliós nyereség 6 aranykoronán Dr. Varga János Felveszünk: felújítási munkákban jártas MŰ VEZETŐ KET pécsi munkahelyre Termelésirányításban jártas MAGASÉPÍTŐ MŰVEZETŐKET siklósi és mohácsi munkahelyeinkre. Továbbá szakipari munkákban jártas SZAKIPARI MŰVEZETŐT, valamint építésztechnikusokat. MUNKAHELYI TECHNIKUSI munkakörbe, pécsi és siklósi munkahelyeinkre. JELENTKEZÉS: BARANYA MEGYEI TANÁCSI MAGAS- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT SZEMÉLYZETI OSZTÁLYÁN, PÉCS, FÜRST S. U. 5. A szomszéd rétje Ha időnként összetalálkozunk az ország különböző vidékein dolgozó újságírók, közös munkánkról beszélgetve mindig úgy érzem, igaz a közmondás: a szomszéd rétje zöldebb. Egy alföldi város lapja rovatvezetőjének lelkesen dicsérem az épülő városközpontot, amely mindig csodálattal tölt el, ám ő kemény szavakkal ítéli el az egészet: „Legalább 300 évre tönkretették a várost!..." Mert egyebeket is tud a dologról, mint én, az idegen, aki csak az eredményt láttam. És így folytatja: „Bezzeg Pécs... az egészen más . . .” Nagyvárosunk lapjának a szerkesztőségében ülök, s rovatvezető kolléganőmnek mondom el félnapnyi elragadtatásaimat a városról, amelyet legutóbb háborús romjaiban láttam. Legyintés a válasz és negatívumok sorolása, amik természetesen itt sem tükröződnek a látványban. Majd következik az én városom dicsérete. Sok hasonló beszélgetést idézhetnék még, amelyek azt bizonyítják, hogy az újságíró, aki fogékonyan látja idegenben az eredményeket, szőkébb pátriájában a kulisszák mögöttiek ismeretében sokkal elfogultabb a dolgok menete iránt, mert a saját városát szeretné a legszebbnek, a legjobbnak tudni, s ha a szomszéd rétjét zöldebbnek látja, ez csak azért van, mert a saját rétjét még zöldebbnek szeretné látni. Ha bizonyos dolgokat nézünk, csakugyan zöldebb az a rét, de vannak a mi rétünknek is szépen zöldellő részei. Mert a rét mindenütt zöld, csak másképpen. Mert mindannyian Magyarországon élünk, azonosak a lehetőségeink, csak éppen másképp művelgetjük a rétjeinket,és ettől van a látszólagos különbség. Itt azon van a hangsúly, ott meg azon, tehát itt azt hiányolják, ott meg ezt, ami természetes is, hiszen nem lehet mindent széles körű társadalmi vitára alapozottan, mindenkivel egyetértésben megvalósítani. Az olvasó azonban már türelmetlen, s várja, mondjam már ki végre a lényeget. Hát jó! Bemelegítésül egy egészen apróság. Nemrégiben a Nyírségig autózva Kecskeméttől kezdve felűnt, hogy minden város határában címeres tábla köszönti és búcsúztatja az idegent. Pécs miért nem teszi ezt? Mert a mi közúti hatóságunk szerint — hallom az illetékes tanácsi vezetőtől — az ilyen táblák elvonják a járművezető figyemét, tehát balesetveszélyesek. Ott, azokban nem, csak itt? A rétnek ez a picinyke szöglete bizony harsogóan zöld! Nem ügy.— legyint az olvasó. Hát akkor legyen nagyobb ügy! Amit Nyíregyházán és Debrecenben láttam, arra azért voltam érzékenyebb, mert a közelmúltban többször is leírtam egy bizonyos jelenséggel kapcsolatos észrevételemet. Éveken át hittel és meggyőződéssel való‘lottam — Lvov-Kertvárosban előttünk levő példát vélvén rá bizonyítéknak —, hogy a mi panelünk mennyivel „többet tud" a házgyári házaknál. S mivel a hit és a meggyőződés azoké is volt, akiken a megvalósulás múlik, nem is változott semmi, leragadtunk valahol, észre sem véve, hogy a házgyári házakkal előbbre lehet lépni. Felfigyeltem egy nem nagy, ám mégis jelentős dologra. Szemlátomást lezártak egy korszakot és a rengeteg, unalomig ismételt egyforma ház mellett mintha egy vonalat húztak volna, s attól kezdve minden más. Mitől? A mértéktartó eleganciával váltogatott homlokzatképző elemek teszik új formájúvá a megszokott arcokat, a házak ettől nemcsak mások, többfélék is lettek — gazdagodott a városkép. Pedig primitíven egyszerű a dolog, amiről nálunk is szó volt a 70-es évek derekán. Többféle loggiaelemet használnak, váltogatják az elhelyezésüket is — a „tudatlan" házgyári ház gondos kezek segítségével „tudássá" lett. Még nagyobb meglepetést okoz a debreceni Tócoskertben, hogy a merev panelépületek sora lágy ívben kanyarodik, s ezzel impozáns, térformáló sarokházzá válik. De ha csak ennyi volna! Az ív az egyik oldalon 6—7 emelettel indul, fellépcsőzik a tizedikig, majd onnan vissza. Hogyan? hát lehet az 5 és 11 szint közötti magasságú házat is építeni? Nyíregyházán a kertvárosiakhoz hasonló, alagútzsalus technológiával készült házakon rusztikus megmunkálás, fa mellvéd van — több változatban! — az erkélyeken, s ettől a házak egyszeriben behozhatatlan messzeségbe kerültek a mienktől. Zöldebbnek látszott a rét a debreceni nagytemplom mögött is, ahol a Kölcseyről elnevezett megyei művelődési központ áll. Kolléganőm — lerendezésemre — a hibák felsorolásával válaszol, én viszont a legnagyobb erényének azt tartom, hogy van. 200 millióért építették, s megértem, miért sült ki nálunk ez a tét. Hiszen még program korában 10 milliárd körülire becsülték a költségét, s ez olyan elviselhetetlenül sok volt, hogy nem is zöldült ki a művelődési központ rétje. Aztán zöldebbnek látszott tavaly — hogy másfelé is tekintsek — a győri rét, amit egy futó ott-tartózkodáskor vettem szemügyre. A történelmi belvárost járva azt kutattam magamban: hallottam-e valaha is olyant, hogy győri belvárosi rekonstrukció. Bizony nem! Talán azért, mert a magunkéval elfoglaltan nem esett rá a figyelem, de talán azért, mert nem is volt nagy hírverése. S lám, a patinás győri belváros újul, fiatalodik . . . . Engedje meg az olvasó, hogy itt megállják, mert nem érdemes, más réteken keresni a mieinknél zöldebb foltokat. A magunkén kell megtalálni, hiszen, ott vannak az orrunk előtt, csak . . . Csak nehéz észrevenni a sok--sok egyforma panelháztól, amiken az elférő színek keveset segítenek. Mert mi csak enynyire becsültük „a változatosság gyönyörködtet" klasszikus elvét. *•' Hársfaistván Fűthető kocsiablak, naptető Két járműüveg-újdonság gyártását kezdi meg még az idén a Salgótarjáni Síküveggyár. Szakemberei kidolgozták a fűthető kocsi-hátfalüveg gyártási eljárását, és elkészítették a mintadarabokat is. Ugyancsak elkészült a gépkocsiba utólag is felszerelhető nyitható-billenthető színes üvegnaptető prototípusa is. Mindkét salgótarjáni üvegtermék egyben importot is helyettesít.