Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-28 / 207. szám

1983. július 28., csütörtök Jafacs?­­ Miért hiánycikk a fürdőkád? Késik egy beruházás Tizenkét színben gyártják Kecskeméti kádban fürdenek az egyiptomiak Hiánycikk a fürdőkád. Az egyre épülő családi házakba különösen nehéz beszerezni, hi­­szen az ilyen beszerzés mögött nem áll vállalati, hivatali szer­vezet. Miért hiánycikk? — ezzel a kérdéssel kerestük Terebi Jó­zsefet, a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár termelési osztályá­nak vezetőjét. Előbb azonban néhány szót a gyárról: 1907-ben alapítot­ták Kecskeméti Vasöntöde és Gépgyár Részvénytársaság né­ven. Ma évente 200 000 kádat gyártanak. A szocialista orszá­gok közül Csehszlovákiába, a dollárelszámolású államok kö­zül pedig Közel-Keletre, elsősor­ban Egyiptomba szállítanak kecskeméti fürdőkádat, aztán Szíria Jordánia következik az „arab sorban". Idén 20 000 ká­dat exportálnak, s ez a terme­lésüknek mintegy a tizede. — Lényegében mi a fürdő­kádhiány oka? — Tavaly új beruházást kel­let volna befejeznünk, ami azonban elhúzódott, mintegy háromnegyed évet késett. Ed­digi gépsoraink pedig már nem képesek annyit termelni, ameny­­nyi a kereskedelem igénye. Ez a beruházás viszont 407 milliós és 20—30 000 új fürdőkádat je­lent, vagyis a teljes üzembelé­pés után évi negyedmillió ká­dat gyárthatunk majd az elkö­­vetkezendő években. De nem­csak késett a beruházás, hanem amikor már megkezdődött az építkezés, szerelés, akkor az is ■hátráltatta a munkát. Ráadásul a belföldi igények tovább nőt­tek. Nemcsak a lakásépítés, hanem a régi házak, lakások korszerűsítése miatt is. — Végül is mi a pillanatnyi helyzet? — Júniusban már hatezer káddal többet szállíthattunk a piacra. Vagyis abban a hónap­iban 17000 kádat gyártottunk, ebből több mint 13 000 a bel­földi, a többi a külföldi piac­ra került. — Milyen a mai fürdőkád­divat? — Fontos kérdés ez a gyár­tásfejlesztésben és gyártásveze­tésben természetesen. A tavaly bemutatott formatervezett für­dőkádakat már gyártjuk is. Vagyis 120—600 F-es típust ter­melünk többek között. Ez annyit jelent, hogy a kád 5 centivel szélesebb, vagyis 75 centi szé­lességű. Természetesen ezek még nem nászutaskádak, nem kétszemélyesek. Külföldön ugya­nis már gyártanak úgynevezett nászutaskádat is, köralakban például a műanyagból. Idén újragyártottuk a huszonötös fürdőkádat, ami 125 centi hos­­­szú és a lakásfelújítások, kor­szerűsítések alkalmából kelet­kezett iránta az igény. Az „F”­­betű annyit jelent hogy forma­­tervezett, vagyis középtől a láb felé kissé szűkül. — A színek divatja? — Tizenkét színben gyártunk. Legdivatosabb a mohazöld, a tejeskávé és a pezsgőszín. Úgy tűnik, hogy a gépkocsiszínekkel azonos a fürdőkádszínek divat­ja. Ismét veszik a hagyomá­nyos pasztellszíneket, a kéket zöldet, sárgát. Aztán a sötétek: négerbarna, sötétzöld. — Az alapkérdés természete­sen: lesz-e elegendő? — Folyamatosan felszámoljuk a hiányát, még ebben az év­ben. F. D. A felvételi eredmények gyorsmérlege A hazai felsőoktatási intéz­ményekbe július 22-ig 14 933 hallgatót vettek fel, e helyekre 34 432-en nyújtották be kérel­müket — tájékoztatták az MTI munkatársát a Művelődési Mi­nisztériumban. Az összes fel­vettek közül 6028-an egyete­meken, 4287-en pedagógus­­képző intézményekben, 4618-an pedig egyéb főiskolákon kezd­hetik meg ősztől tanulmányai­kat. A jelentkezettek és a felvet­tek aránya intézménytípuson­ként a következőképpen ala­kult: a tudományegyetemekre 2,6-szeres, a műszaki egyete­mekre 1,8-szeres, az agrártu­dományi egyetemekre 2,4-sze­­res, az orvostudományi egye­temekre 2,7-szeres, a tanárkép­ző főiskolákra 2,3-szeres, a ta­nítóképző főiskolákra és az óvónőképzőkbe kétszeres, egyéb felsőoktatási intézmé­nyekbe 2,4-szeres volt a túlje­lentkezés. Ezeken az arányokon a fellebbezési kérelmek elbí­rálása nyomán (augusztus közepén) megszülető döntések, valamint a szegedi Juhász Gyula és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán meghir­detett pótfelvételik eredményei módosítani fognak. Dunántúli naplók Kényelmes, új otthon a keramikusoknak Folytatódik a siklósi kolostor átalakítása Jó ütemben folynak Siklóson az egykori ferences kolostor át­alakításának munkálatai: az Országos Műemlékfelügyelő­ség által helyreállított épület­ben a Művészeti Alap és a Baranya megyei Tanács kerá­mia alkotóházat, illetve nyári kerámiaszimpoziont működtet. 1969-ben kezdte meg itt mű­ködését eleinte rövidebb, majd hosszabb időtartamban a mű­vésztelep, de csak nyáron tud­tak dolgozni a művészek, és a szállásuk sem helyben volt. Az épületátalakítás után — az építészeti terveket Komjáthyné Kremicsán Ilona készítette, bel­sőépítész Uherkovics Ágnes — egész évben otthont tud adni a művészeknek: ősztől tava­szig nyolc, a nyári, szimpozion időszakban tizenhat keramikus­nak. Ismét itt lesz a Siklósi Al­kotótelepek irodája. Ez a beruházás azért is igen jelentős, mert mióta a mérge­zés veszélye miatt a mázas ét­kezési kerámia árusítását meg­tiltották, hiányzik a piacról az egyedi tervezésű edény — megfelelő kemence nem lévén. Itt most 1200 fok felett műkö­dő kemencéket is üzembe he­lyeznek, lehetőség lesz tehát ilyen használati kerámiák — edények, épületdíszek, kerámia­plasztikák — előállítására. Az 1976-ban kezdődött fel­táró, tervező, építő munka mostanra szép, már látványos eredményeket produkált. A­z udvaron kisebb gázfűtésű ke­mencéket építenek, a Perényi bástya alatt szabadtéri kiállítás kap helyet. Újabb pincerésze­­ket tártak fel, itt elsősorban az anyagot tárolják: innen teher­­lift szállítja fel a földszinti ke­mencékhez és az első emeleti műhelyekbe. Az első emeleten kapnak he­lyet az irodák, a második pe­dig a lakószint lesz. A hófehér falak és a barnára pácolt aj­tók és ablakok máris meghitt hangulatot kölcsönöznek a szo­báknak. Két apartmant alakí­tottak ki közös konyhával, és hét, egyenkint kétágyas szo­bát. Melegítő konyha, ebédlő,­­klubszoba és könyvtár szolgál­ja majd a lakók kényelmét. Az egyedi tervezésű bútorokat a Mezőtúri Faipari Szövetkezet készíti. A tervek szerint 1984. április 1-én kezdődik a próbaüzem: májusban, júniusban és július­ban a kerámiaszimpozionra érkezők a Baranya megyei Ta­nács vendégei lesznek, míg augusztustól a Művészeti Alap adja ki a műhelyeket — a más alkotóházakban szokásos rend­szer szerint. G. T. A Mecsekvidéke Takarékszö­vetkezet tevékenységét vitatta meg többek között tegnapi ülésén a Fogyasztási Szövet­kezetek Baranya megyei Szö­vetségének elnöksége. A Me­csekvidéke Takarékszövetkezet igazgatóságának beszámoló­ját Papp László elnök terjesz­tette az ülés elé. A takarékszövetkezet 1976- ban alakult a mecseknádasdi és az olaszi takarékszövetkezet egyesülésével. Működési terü­lete jelenleg 25 községre ter­jed ki, s a közeljövőben Pécs- Vasas területén is fiókot nyit­nak. A szövetkezeti tagok létszá­ma az egyesülés óta 6556-ról 7867-re emelkedett. A betétál­lomány 1975-ben 75 560 000 forint volt, tavaly év végén pe­dig elérte a 156 millió forintot. A kölcsönök összege 1975-ben 19 288 000 forint, 1982-ben 21 808 000 volt, s ez a takarék­­szövetkezetek között a 4. helyet jelentette a megyében. A szövetkezet egységei kö­zött viszonylag nagyok a be­tét- és kölcsönállomány elté­rései. A legnagyobb betétállo­­mánnyal az olaszi kirendeltség rendelkezik, s ez a jól működő helyi termelőszövetkezetnek és a nagymérvű háztáji állattar­tásnak köszönhető. Ennek el­lenére minden egysége ren­tábilis a Mecsekvidéke Taka­rékszövetkezetnek. Tavaly 3,5 százalékkal növe­kedett a betét- és kölcsön­­forgalmuk az előző évhez vi­szonyítva, s a kölcsönalappal és kölcsönkerettel, valamint a létszámmal való ésszerű gaz­dálkodás révén a megye 2. leggazdaságosabb takarék­­szövetkezetének bizonyultak. Továbbra is a betétállomány tervszerű növelését tartják leg­fontosabb feladatuknak, hi­szen ez a hatékony gazdálko­dás legfontosabb feltétele, mindemellett törekednek a tag­ság termelési és áruvásárlási kölcsönigényeinek maradék­talan kielégítésére is. Az alaptevékenység mellett eredményesen fejlesztik a ki­egészítő tevékenységet is: ta­valy 20 százalékkal növelték az előző évihez viszonyítva bizto­sítási díjbevételüket, emelke­dett a mezőgazdasági termé­kek árának kifizetési aránya is. Újabb három egységükben kezdték meg az idén a könyv­­árusítást. A takarékszövetkezet tervei­ben szerepel többek között az ifjúsági takarékbetét nép­szerűsítése területükön, s tár­sasutazások, üdülések szerve­zésével rövid időn belül meg­kezdik az idegenforgalmi tevé­kenységet is. B. Zs: Növekedett a tagok száma, több a betétállomány Társa­suta­zásoka­t is szerveznek 50 C-fok a panelelemek között Épülnek az új lakások Az utóbbi hetekben még éj­jel is 28—30 C-fok a meleg a pécsi panellakásokban. Éjsza­kai rekordot, 33 fokot mért Lahti utcai lakásában Márkus Gyula BKV-autódarus. Ennek majdnem dupláját érzik a nap­pali műszakban 12 órát dolgo­zó panelszerelők. Július 27-én 9 órakor, három órával a mű­szakkezdés után legalább 40 fok volt a siklósi városrész ötös építési területén, a Málomi úti gyümölcsös helyén készülő tíz­emeletes fogadószintjén. A be­ton falfelületek között az alig rezdülő levegő kora délutánra 45—50 fokosra forrósodott fel. — Mintha katlanban főnénk. — Ez az első mondata a 23 éves Fábián Tibor szerelőnek, majd így folytatja: A beton, a vasrész valósággal tüzel. Dél­utánra minket is kimerít a for­róság, ezért 5—10 perces pi­henőket iktatunk be, de este hatig behozzuk a kiesést. Nem­rég, bevallom katonásan, nem bírtam tovább és szabadságot vettem ki. Kovács István két évvel idő­sebb tőle, a 43 méter magas darut kezeli. A vezetőfülkében „mindössze" 35—40 fokos a hő­ség. — Amit lehet kinyitok, még­is úgy érzem, mintha üvegház­ba zártak volna. Sose lestem ennyit az eget, hogy lesz-e szél, vagy eső. Ez a toronydaru be­áll szélirányba, hogy ne dőljön meg. De idén csak múlt va­sárnap jelezte először, hogy milyen irányból jött a vihar. Három daru mozgatja az elemeket, köztük a legsúlyo­sabbakat, az egyenként ötton­nás belső falakat a málomi és a megyeri szőlőhegy szomszéd­ságában. Ha zavartalan az anyagellátás, akkor egy daru nappal 20—25, éjjel legalább 50 panelt tesz a helyére és ilyen tempóval a nyolc fős sze­relőbrigád 5—6 hét alatt fel­húz egy tízemeletest. — De ha késik a fürdőszo­ba az erkély, a sóder és a be­ton — jegyzi meg Fábián Ti­bor — akkor két hónapig is eltart a munka, mint a mellet­tünk magasodó barna tízeme­letes esetében. Emiatt havonta egy-kétszer kénytelenek va­gyunk bizonyos időre leállni és ekkor egyéb, például kubik­­munkára osztják be a panelo­sokat. S ez nem mindegy, mert teljesítményben szerelünk. Rámutat az egyik ötszintes­re, ahol több erkélyből hiány­zik a tok, amit utólag raknak be keserves többletmunkával. Szerinte ez is arra vezethető vissza, hogy a panelüzemben kevés a munkás, akik nem győ­zik az elemek gyártását. Az ötös építési terület álta­lunk felkeresett részében, a Málomi út és a Sarohin tá­bornok útja találkozásában, ahol tavaly ősszel fogtak a munkába, 6 öt- és 2 tízszintes panelváz már áll, 2—2 öt-,­­il­letve tízszintest most építenek. Az egyik ötszintes épületben Müller István kőműves irányí­tásával püspökladányi építő­táborozó szakmunkástanulók végzik a belső munkákat. A kánikula őket sem kíméli, vizes rajtuk az ing. Az épület alatt öt méter mélyen, a közműala­­gútban ősziesen hűvös a leve­gő. A „fentiek” az étkezési szünetet legszívesebben itt töl­tik. A málomi út mentén, ahol tegnap Kató Ince pályaépítő brigádja a darupályát hosszab­bította meg, még idén több mint száz lakásba beköltözhet­nek a lakók. Csuti J. Az anyagellátás itt sem tökéletes Zakupszky Ernő és brigádja a harkányi út mellett épít négyemeletes panelházakat ..1 bácsi Breák-N­ifres emberek Kacsóh Pongrác Nemrég a kezembe került az iskolai karénektanítás pedagó­giájáról még 1910-ben megje­lent, ma is sok időszerű elmé­leti és gyakorlati kérdést tar­talmazó munka. Szerzője: Ka­­csóh Pongrác dr. „bölcsészet­­tudor, áll. főreáliskolai igazga­tó, okleveles énektanító, az Orsz. Énektanítóképző Tanfo­lyamon az énekpedagógia elő­adója és vizsgáló tanára, zene­szerző." Ez a magát csak utolsósor­ban „zeneszerző"-nek valló író elsőrendűen tanárnak érezte magát, hisz a kolozsvári egye­temen 1897-ben nemcsak böl­­csészettudori, hanem matema­tika-fizika szakos tanári okle­velet is szerzett. Nevét mégsem tudományos művei, a Magyar Figyelőben, az Új Életben és a Zenevilágban megjelent cikkei fémjelzik, hanem a János vitéz fülbemászó, behízelgő zenéjé­vel vívta ki magának a hírne­vet. E stilizált, népies eleme­ket a múlt századi klasszikus operett stílusába átültető al­kotásával országos sikert ért el. Kacsóh Pongrác, ez a szé­kelyföldi származék egyszer­re az első komponisták sorába emelkedett. A Budapesti Hírlap kritiku­sa így nyilatkozott a fiatal ze­neszerző első színpadi művé­ről: „Ebben a muzsikában a mi népdalaink lelke zeng, a legfejlettebb zenei formákban és szeplőtlen tisztasággal . . .” A sikerben osztozott Heltai Jenő, aki Petőfi tizenkét szóta­gos soraiból szőtt színes, roko­kó hangulatú pásztordalokat. Bakonyi Károlyt pedig a dal­játék három felvonásának írá­sáért dicsérték. Kitűnő volt a színészgárda is. Fedák Sári (Zsazsa) Kukorica Jancsit ala­kította, aki ebben a szerepé­ben nemcsak gyújtott, de meg is hatott. Medgyaszay Vilma (Mimi) igazi lírai átéléssel énekelte Iluska dalát. „Ez a su­gárszép szőke leány — írja az egyik kritikus — azok közül a ritka színpadi jelenségek kö­zül való, akiket azonnal meg­­érez a közönség, és többé nem bocsát el a szeme elől." Valóban, a falu romantikáját szebben, egyszerűbben, meg­­kapóbban még nem dalolták el soha színpadon, mint Ka­­csóh Pongrác zenéjével, Heltai Jenő verseivel. Különösen a rózsa­dal hatott szívbe marko­­lóan a közönségre. És a János vitéz elindult dia­­dalútjára. Csak a Király Szín­házban 689-szer adták elő, majd a Nemzeti Színház követ­kezett Fedák Sárival, később Jávor Pállal, Iluska szerepében Nagy Izabella, később Dayka Margit tűnt ki. 1931-ben Buttykay Ákos ope­rává dolgozta át a János vitézt, amelynek előadása addigra túlhaladta már az ezrediket is. A színészek játékukban való­sággal átforrósodtak a néző­térrel, s jelenetről jelenetre vit­te, hajtotta őket a siker, a kö­zönség harsogó követelése: „Hogy volt!... Hogy volt!" Mindenki könnyezve, nevetve, gyönyörűséggel szívta magába Petőfi Sándor megelevenedett meséjét. A János vitéz keletkezésének, kibontakozásának, sikerének és néha-néha felbukkanó tévely­gésének történetét Bókay Já­nos regényszerűen írta meg: Egy rózsaszál szebben be­szél ... címmel. Hadd idézzük a regényíró véleményét is: „A János vitézt a maga nemében páratlan kis remekműnek tar­tom. A gyémántok értéke nem mindig a nagyságuktól függ, hanem a fényüktől is: a János vitéz apró, kicsi gyémánt, de a fénye hibátlan, tiszta, hófehér.” A százhúsz évvel ezelőtt szü­letett és ötvenéves korában az élők sorából eltávozott kiváló zeneszerző és pedagógus előtt hajtsuk meg mi is az elismerés zászlaját, és a hatvan évvel ez­előtt elhunyt Kacsóh Pongrác sírjára helyezzünk el egy, a szívünk melegéből tépett ró­zsaszálat! Tóth István dr.

Next