Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-25 / 265. szám

Pécsiek, baranyaiak a rádióban... Breitner Tamás vezényel 26- án 10.35 és 15.05-kor a Kossuth rádióban és októben 1-én 16 órakor a 3. műsorban. 27- én, kedden 21.15-kor a Kossuth rádióban hallható László Lajos ,,Nézsai szőttes” c. műsora. 28- án, szerdán 15.05-kor a Kossuth rádió „Ormánsági nép­dalok" c. összeállításában Ti­hanyi József is énekel, akit hall­­hatunk még 29-én 15.35-kor is a 3. műsorban. 29- én, csütörtökön 13.20-kor a Petőfi rádióban a pécsi Ko­dály Zoltán Gimnázium leány­kara énekel, vezényel Kertész Attila. Október 1-én, szombaton 9.15-kor a Kossuth rádió „Szí­nes népi muzsika" c. összeállí­­tásában a mohácsi Bojtár Lász­ló egy feldolgozása is elhang­zik. Sorokban Ma, vasárnap 14 órától Lo­vasparádét rendeznek üszög­pusztán. Ma 17 órakor a DOSZSO „Harmincévesek klubjáéban: Vallomások a beat-nemzedék­­ről. 27-én kedden 18 és 20 óra­kor az Ifjúsági Házban „Nö­vekszik a csoport” címmel Föl­des László (Hobo) előadóestje kezdődik, közreműködik a Hobo Blues Band. 27-én, kedden 19 órakor a Négyen éjfélkor c. bohózatot mutatják be a görcsö­nyi Ne­velési Központban a Pécsi Nem­zeti Színház művészei. 29- én, csütörtökön 17 órakor nyílik Garabóczy Ágnes kiállí­tása a Képcsarnok Ferenczy­­termében. 30- án, pénteken 18 órától táncházat rendeznek a DOK , ZSO-ban, m­uzsikál­ a Méta együttes. ■—" Bundaexport Útnak indították az első bundaszállítmányokat Nyugat­­- Európa és a tengerentúl orszá­­­gaiba a Pannónia Szőrmeké- I­szítő, Szőrmekonfekció és -ke­­­­reskedelmi Vállalat kunszent-­­ mártoni gyárából. A vadbőr-,­­ irha- és panofixkabátok, -dzse­­­­kik, -mellények a legváltozato­­­sabb fazonban készültek. A­­ kabátoknál a maxi méret az­­ uralkodó, a sportos dzsekiknél­­ viszont a karcsúsított, kapucni­éval ellátott modellek a legke­­­­resettebbek. Az idei slágernek az alig egyéves bárány bőré­iből készülő, lágy tapintású és pehelykönnyű, úgynevezett Yearling-bunda ígérkezik. I ­ Kétmillió hajó­­utas a Balatonon A MAHART Balatoni üzem­­igazgatóságának tájékoztatása szerint a hét középért a bala­toni hajók fedélzetükre vették az idei kétmilliomodik utast. A ha­jók és a négy komp eddigi forgalmi adataiból arra követ­keztetnek, hogy a terelőbe vo­nulásig a balatoni hajók és kompok az idén együttesen megközelítően négymillió utast szállítanak. ­Szépítőszerek jégkorszakból Úgy látszik, a korai jégkor­­zak emberei fontosnak tartot­ák az arc kikészítését. Erről ta­­úskodnak azok az archeológiai esetek, amelyeket az ázsiai Kaz­ah Szovjet Szocialista Köztár­aság északi részén az Isim­­entén­ 18 sírdombban találtak,­­ sírokban, amelyek mind női íroknak bizonyultak, kerámia vegcséket és púderdobozokra­mlékeztető edényeket fedeztek el, kék, piros, sárga és barna sorral. A „kozmetikai szerek”a­nnak ellenére, hogy két és fél­­ezredig feküdtek a föld alatt, ám megmaradtak. magazin fi rekorder: City Az ügető jubileumai 1883-ban a virágzásnak in­dult Budapest új, világvárosi színfolttal gyarapodott: meg­rendezték az első modern üge­tőversenyt a Kerepesi úti Tat­­tersallban, a Keleti pályaudvar mellett. 1883. május 17-ét, a megnyitó napját hosszas mun­ka előzte meg. Pulay Kornél vezetésével már 1877-ben meg­alakult a Lótenyésztés Minősé­gének Emelésére Alakult Rész­vénytársaság, amelyet általá­ban csak „hosszúnevű társa­ság” néven emlegettek. A meg­nyitó napra 750 méter kerületű, az akkori viszonyok szerint „csi­nos és szakszerű” pálya, tribü­nök várták a nagyközönséget a mai Kerepesi út 7. szám alat­ti telepen. A legelső versenynap futa­maira a lovak nagyobb része Bécsből jött, de voltak ameri­kai és orlov ügetők is. A „hosz­­szúnevű társaság” is kiállította a maga versenyzőit. A nagy közönségsiker a magas színvo­nal eredménye volt, és óriási lendületet adott a hazai üge­tőversenyzésnek. Már a követ­kező esztendőben, 1884-ben ki­írták a Magyar ügető Derbyt. Az együttműködés az osztrák versenyüzemmel mintaszerű volt. A millennium éveit meg­előzően már szűknek bizonyult a tattersalli pálya: a városliget háta mögötti részt kérték a kor­mányzattól. Ez lett a második ügetőpálya, amelyen sok jó magyar ügető futott, közülük magasan kiemelkedett és Ame­rikába is eljutott Baku. Az első világháború végén, a monarchia szétesését köve­tően átmenetileg meglazult az addig szoros osztrák kapcsolat. A 20-as évek végén a vezető­ség újabb pálya létesítését kérte a fővárostól, a kinőtt Er­zsébet királyné úti helyett fel­építették a mai ügetőverseny­pályát, amely 1933. augusztus 31-én, tehát 50 éve nyílt meg. Az új versenypálya korának legszebb sportstadionja volt. Budapesten legelőször itt, a megnyitó napon rendeztek vil­lanyfényes versenyeket. 1945 nyarán újból megindult az ügetőversenyzés. Azóta is fo­lyamatosan és egyre javuló mi­nőségben folyik, egyre jobb lo­vakat tenyésztenek ügetőméne­seink. A rádiházi tenyésztésű CITY 1:18,3-as idejével 1980- ban máig is fennálló pálya­rekordot futott. Azóta egyre nő az 1:20-on belüli rekordot ügető lovaink száma, és az ál­talános színvonal is nagymér­tékben emelkedik, csakúgy, mint a látogatottság, az ér­deklődés. Humor — Hány cigarettát szív naponta? — Az attól függ doktor úr, hány ismerőssel talál­kozom. — Főúr, ez a sült na­gyon kemény! — Akkor kicserélem ön­nek gombás rostélyosra. — Csakhogy én már beleettem a sültbe ... — Nem tesz semmit, a gombás rostélyosba is be­leettek. * — Bácsi, tessék meg­várni, el tetszett veszteni a pénztárcáját! — Köszönöm kisfiam, más nem lett volna ilyen rendes, biztosan megtar­totta volna! — De minek bácsi, ami­kor üres? Hanákék zongorát vet­tek. — Mit gondolsz, Mozart vagy Smetana mellszobrát tegyem a zongorára? — kérdezi Hanákné. — Smetanáét, ő volt sü­ket ... — Miért kell óvakod­nunk azoktól az emberek­től, akiknek nincsenek tiszta szándékaik? — Egészségügyi okok­ból, tanító néni kérem . .. Himnuszpályázat Jugoszláviában Jugoszláviában 1985 márciu­sáig — a köztársaság kikiáltá­sának 40. évfordulójára — be kell mutatni az ország új him­nuszát. Ezt természetesen csak feltételes módban lehet érteni, mert az új himnusz még nem született meg. A megoldást egy himnuszpályázattól várják. Ez lesz a Jugoszláv Szocialista Szövetséges Köztársaság ötödik himnuszpályázata. Jelenleg a „Hel Sloveni” a hivatalosan elfogadott jugoszláv himnusz. Különös története van ennek a dalnak: jövőre lesz pontosan 150 éve, hogy Samo Tomásik cseh költő a „Nincs még veszve Lengyelország” cí­mű hazafias dal hatására meg­írta a Hej Slovenit. Ennek a dallama majdnem megegyezik a lengyel himnusz dallamával. A régi lengyel katonák dala volt ez, akik Dombrovszki tábor­nok vezetésével küzdöttek az ország függetlenségéért. A Hej Sloveni a két világháború kö­zött vált népszerűvé Jugoszlá­viában, majd a felszabadító partizán­háború ünnepi dala lett. Sokan kifogásolják azon­ban, hogy a dal szövege nem tükrözi a mai Jugoszláviát, az ország hat nemzetének és 18 nemzetiségének testvériségét. A felszabadult Jugoszláviában 1946-ban írták ki az új him­­nuszpályázatot, de a beérkezett 600 mű közül nem találtak iga­zán megfelelő szövegűt és dal­lamot. 1959-ben újabb pályá­zatot hirdettek, ismét sikertele­nül. 1963-ban a Jugoszláv Kommunista Szövetség kong­resszusa elfogadta himnuszként Hercigonja és Aleckovic művét, a már ismert tömegdalt, de ál­lami himnusz ebből sem lett. Még ugyanebben az évben Edvard Kardelj, a Szövetségi Képviselőház akkori elnöke fel­­kérte Obradovic belgrádi zene­szerzőt, hogy Beethoven V. szimfóniájának egyik tétele alapján írja meg az új him­nuszt. A mű elkészült, de ez sem vált hivatalos állami him­nusszá. Az újabb, negyedik himnusz­­pályázatot 1968-ban írták ki. Ám elsődíjas alkotás ekkor sem született, a második díjat Hri­­sik macedón zeneszerző műve kapta. 1973-ban és 1974-ben kiegészítő pályázatot hirdettek, amelyben a feladat az volt, hogy szöveget találjanak Hri­­sik zenéjére. 1981-ben a JSZSZK képviselő­házának himnusszal megbízott munkacsoportja leszögezte, hogy az új himnuszhoz Herci­gonja és Hrisik dalait figyelem­be lehet venni, de a Hej Slo­venit nem. Az újabb pályázat elsődíjas alkotásait természetesen be fogják majd mutatni a közön­ségnek is, hogy mindenki hall­hassa, és az ország polgárai dönthessenek arról, hogy meg­nyerte-e a tetszésüket Jugoszlá­via új, immár véglegesnek ajánlott himnusza. Tallózó filmter A különböző országokban meg pókban, folyóiratokban, magazinf­lyamatosan hírt adnak a film készülő produkciókról. Ezekben ta­szítettünk válogatást filmújhoz amelyek közül nem egy bizonyán magyar mozikba is. Henry Fonda utolsó filmje volt tónál, amelyben először játszott eg nyával, Jane Fondával és egy mű sztárral Katherina Hepburnnel. A rendes színésznő azóta újra a ka állt: Anthony Harvey rendezésébe szátta a Grace Quigley utolsó kisne­mű film főszerepét. Partnere a lánk is jól ismert Nick Nolte. Jurij Ozerov szovjet rendező, ak nevéhez a Felszabadítás és az civi­lek fűződnek, most a Csata Ma címmel forgatja legújabb filmjét, zata szerint „ez a film azoknak k­­éket állítani, akik a főváros falair­ól”. Szovjet produkció az Egy állama nek. Az ismert rendező, Eldar Rjazar szerű művészeket választott filmje f­­óiul: Ljudmila Gurcsenkót, Nyikita Kovot, Nonna Mordjukovát, Oleg­asvilit. A drámaiságban és humor­­velkedő történetben különféle sors­­ok kerülne­k össze kényszerű várak egy vidéki állomáson. Két világhírű olasz színésznő úl is hírek érkeznek. Ernest Hemingw ért a harang szól című regénye megfilmesítik, s ebben Ingrid egykori szerepét Sophia Loren ala évek óta nem filmező Gina a Savoyai Matilda története része tér vissza a mozinézők elé. Elkészült a Csillagok háborúja birodalom visszavág folytatása. A­is­szatérése, amely Han, Csubakka hercegnő és a többiek újabb Sophia Loren Négy keréken - négy országban (3.) Utazás a tengerparton Kavalót elhagyva, tovább utazva Török­ország felé az országút ismét egy időre eltávolodik a tengerparttól. Újból szerpen­tinekre kellett egy ideig kapaszkodni, s itt a haladást az útépítés nehezítette. Több helyen átvágják a hegyoldalt, széle­sítik az utat, ritkítják a kanyarokat. Ha­talmas útépítő gépek dolgoztak errefelé augusztusban, s a kőszállító dömperek ke­rekei bizony elég veszélyesen szórták a gépkocsik elé a kőszilánkokat. Mindenki lassan, óvatosan haladt errefelé, nehogy búcsút kelljen mondania a szélvédőjének. Az első kis városka,­ ahol érdemes ezen az úton megállni Xanthi már eléggé jel­legzetes török település. Ezt igazolja az itt lakók ruházkodása a sok kis üzlet, élénk kereskedelmi élet, s a mind nagyobb ke­let felé tartó teherautó-forgalom. E város­kát elhagyva az út ismét a tengerpart mellett vezet el, majd egy észak felé tartó kitérő után az utolsó görög tengerparti településhez, Alexandrupoliszhoz érkezünk. Ez egy igen kellemes hangulatú település, s forgalmas főutcáján keresztülhaladva lé­nyegében képet kapunk róla. Mindjárt a városkába érkezve érjük el a kempinget, ahol szintén kedvezményt adnak a nemzet­közi kempingigazolvánnyal rendelkezőknek, s az árak hasonlóak a kavalai kemping­hez. Valamivel nagyobb terület áll itt ren­delkezésre, augusztus második felében vi­szonylag kevesen ütötték fel sátraikat. So­kan Isztambulból Európába tartva, főként olaszok és nyugatnémetek töltöttek el itt egy-egy éjszakát de találkoztunk hazafelé igyekvő magyarokkal is. A kemping fel­szereltsége igen jó, azonban strandja nem homokos, hanem köves partú, kevesebb napernyő áll az itt pihenők rendelkezésé­re. Ezzel szemben a tenger nem mélyül oly gyorsan, mint Kavalában, így a gye­rekek, s az úszni nem tudók bátrabban mehetnek be­­a vízbe. Ott tartózkodá­sunkkor egy természetvédelmi kiállítás kel­tette fel a helyiek és a turisták figyelmét, mely elsősorban az erdők növény- és állat­­világát mutatta be szabadtéri környezet­ben. Sokan keresték fel a város mozgal­mas kikötőjét, ahonnan lehetőség nyílt hajókirándulást tenni a Szamothraki sziget­re. A kikötő körüli utcákban­ zöldség-, gyümölcs- és halárusító boltok kínáltak gazdag választékot. Innen vezet az út a görög—török határ­­állomás felé. Noha ez nem egy nagy ha­tárátlépő, augusztusban elég jelentős forgal­mat bonyolított le. Különösen az Európa felé átlépők várakoztak viszonylag sokat, s bizony nem túl bizalomkeltő látványt nyúj­tott számunkra az elég nagyszámú, félre­állított, karambolos nyugati rendszámú személygépkocsi. Az út itt viszonylag távol vezet a tengerparttól, s első ízben Tekirdag városánál tér vissza melléje. Aligha van magyar turista, aki itt ne állna meg egy rövid városnézésre. A ten­gerparti sétány rendezettsége, a horgonyzó, vagy befutó hajók 5. kétségtelenül vonzó, azonban a munkra a legérdekesebb, a Rác Az egykori Rodostóban a szabó leverése után II. Rákóczi Ferenc­­­te telepedett le, tizenöt évet ért é­kezésére bocsátott tengerparti fa­ Fejedelem. A Márvány-tenger pa­tó, kétemeletes, jellegzetesen tó házban ma emlékmúzeum talál­­ékkönyve, a fellelhető friss vi­szoryk arról tanúskodnak, hogy ma látogató keresi fel hazánkba helyiségből álló épület talán leg­sze a második emeleten talált­ méretű ebédlőterem mellette­m­re néző kis szobácska van, mely­zések szerint Mikes Kelemené­­. Továbbhaladva Isztambul fe­­­gyobbá válik az úton a sőt hogy megszoktuk a görög kor ratlanságait, még több meaa­pasztaltunk a török utakon. A laténak tilalma sehol sincs, k­i­vül történik legtö­bbször a­­ legkülönbözőbb színű lámpák? ják, előzésnél mindig, annak ,­­akinek kocsija a besorolásnál a másik autó orránál. Különös, sági és helyi autóbuszok nak szokatlan számunkra. Növekszis, útjavításoknál, forgalomelterelés mindenki igyekszik magának Ezért aztán a magyar turisták. Tekirdag (Rodosto), Rákóczi-ház

Next