Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-12 / 71. szám
Pécsről különbuszok mennek a budapesti koncertre Mister Chuck Berry ötvenhárom éves és félvér és igenis — úr! Mister! Magyarországra mesés árakért bejutott első blues-lemezein annyira élveztük a zenét, hogy elsőre fel sem tűnt a dalok előtt, a szenzáció hangerejével bekonferált szöveg: „And now... Mister Chuck Berry!” vagyis: „És most következik ... Chuck Berry úr!" Ha az ifjú közönségnek valakit úgy konferálnának be, hogy „úr" — mondjuk Kóbor János úr az OMEGÁ-ból — hát a tömeg kórusban vihogna, de a nagy Saint Louis-i, az más, az Mister! A közönség erre a megtisztelő szóra minden koncertlemezén örömujjongásba tör ki. Pedig Chuck Berry úr már 13 évesen börtönben ült csínyeiért, és még további két alkalommal időzött különböző rácsos intézményekben, tehát csipetnyi jóindulat azért igényeltetik hozzá, hogy besoroljuk az „úri népek" közé. De hát a mi poros magyar szókészletünk ... Hiszen Chuck Berry — a Mister, természetesen! — tízéves korában Muddy Water tanítványa volt, ami önmagában a blues-zene fejedelmi rangja. Na és a további két börtön: egyszer politikai fogoly volt, ami a négerellenes világban kemény dolog, egyszer meg ragyogóan „átvágta" az igényes amerikai adóhivatalt és potom 4 hónappal megúszta. Előbb természetesen elengedték egy angliai koncertkörútra és csak utána pihente ki a négy hónap alatt a koncertutak és az adóügyi bűvészkedés fáradalmait. Hogyisne, ő ott énekelt a tízezreknek és az „Államok" bezsebelné a bevétel javát?! Különben is fejedelmi az egész életműve: ihletője volt a Beatlesnek és a Rolling Stonesnak, s egyik híres lemezének címe — és igénye! —: „Roll over Beethoven". Most hát eljön Pestre e hét péntekén és szombatján, március 16-án és 17-én a pécsi Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda két különjáraton viszi fel az ifjúságot mega blueszene már deresedő híveit, Mister Chuck Berry kortársait is. A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legjobb szervezési fogása volt ez a két koncert. Újabb jele, hogy komolyan vesszük a modern zene valódi értékeit. Chuck Berry blues-dalai erősen szövegközpontúak, vagyis a közönségnek jól kell tudnia hozzá angolul. De hát a gitárja, a játéka mindent megér majd. Földessy Dénes Fegyverek közt hallgatnak a múzsák Madaras József javaslata A színész mint közéleti ember ritkán jut szerephez. Idejének java részét kitölti a film, a színház és a szinkron. Ha a dolog mégis másként alakul, annak alapos oka van. Erről beszélgettünk Madaras József színművésszel, aki az Országos Béketanács legutóbbi ülésén figyelemre méltó indítványt tett. — Azt javasoltam az Országos Béketanácsnak, hogy 1985. március 6-ra kérjük a világ összes élő, alkotó művészét, valamint a Béke-Világtanácsot, hogy ezt a dátumot, Michelangelo születésének 510. évfordulóját nyilvánítsák a művészek békevilágnapjává. — Mi a célja az elgondolásnak? — Lényegében ugyanaz, mint ami más béketestületekének. Bár ez még nem testület, hiszen csak most hívnánk életre. Véleményem szerint eddig egy olyan erőt, egy olyan jelentős bázist hagytunk figyelmen kívül, amely több ezer éves, ennél fogva meghatározó. — Mire gondol? — A művészet egyidős az ember születésével, és ősidők óta képes volt hatásaival az emberek indulatait és gondolkodásmódját befolyásolni. Erről nem mondhatunk le és nem hagyatkozhatunk arra, hogy a véletlen működteti-e vagy sem ezt a folyamatot. Ha a javaslat életteret kap és elfogadják, úgy érzem, soha többet nem szabad hagyni a tüzet kialudni. — Baráti körben bizonyára beszélgettek már erről? — Nem, nem! Bennem már régóta él ez a gondolat. Már jóideje foglalkozom azzal, miként lehetne a határokat ledönteni, a kölcsönös bizalmat erősíteni. A legnagyobb lehetőség erre a művészet, hiszen ez az a valami, ami az ember miatt van, ami az emberből jön és az emberhez szól. Ami ezen a területen történik annak semmi de semmi köze sincs a háborúhoz. A művészet az alkotás és semmi esetre sem rombolás! — Fegyverek közt hallgatnak a múzsák ... — Igen. Márpedig ha idáig fajultak a dolgok, hogy a szellemi termékeket az ember ellen alkalmazzák, akkor álljon talpra az ember és álljon talpra az emberben a művész. Meggyőződésem, hogy mindnyájunkban ott él a művészet akarása, tehát a szabadság, a béke vágya. Hiszem, ha mi öszszefogunk és megszólalunk szervezetten, tenni próbálunk jószántunkból, annak eredményei is lesznek. Ferenci Demeter Művészeti világhíradó Kalózlemez. Tokody Ilona, a nemzetközi zenei életben legismertebb magyar operaénekesnő — egyéb kiadás híján — illegális felvételen, úgynevezett kalózlemezen vette meg Halévy: A zsidó nő című operája bécsi koncertelőadásának felvételét. A kalózfelvételen szereplő előadás főszereplői: Cesare Siepi, José Carreras és Tokody Ilona. (Képünkön a magyar művésznő). Az írnok felesége, Egyiptomban kiásták II. Ramszesz fáraó öt főemberének sírját, 7 méter mélységben. Az öt sírkamra falát remek reliefek díszítik. Közülük a legszebb a fáraó írnokának feleségét ábrázolja, mellette kedvenc majmát, amint gyümölcsöt eszik. Tánc ’84. Múlt héten, március 2-án kezdődött a Tánc ’84 című nagy nemzetközi balettfesztivál Bécsben. Az április 13-ig tartó, s az osztrák főváros mellett a környező kisvárosokra is kiterjedő nagyszabású rendezvényen részt vesz a „Kirov Balett" (Leningrád), a „Tanz Fórum" (Köln), a „Cullbergbaletten” (Stockholm), „Stuttgarter Balett”, „Akademie der Künste” (Berlin), „Top Dancing Company" (New York), a „Les Balett Trocadero” (Monte Carlo), továbbá a „Nadja Gamal” (Bejrut), a „Min Taka” (Tokió), a „Tanzprojekt" (München), aztán a „Győri Balett” és természetesen a „Balett der Wiener Staatsoper”. Dürrenmatt sikere. A német nyelvterület — természetesen német nyelvű — irodalmi díjai közül az egyik legrangosabb az Európai Irodalmi Díj. Ezt az idén Friedrich Dürrenmatt svájci drámaíró nyerte el, s március végén veszi át Zürichben. F. D. Kaposvári kerámiák Jól megférnek egymással a népművészeti tárgyak és az idénytermékek a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezetnél. A hazai és a külföldi piacokon keresettek az eredeti habán és sárközi motívumokkal díszített tálak, tányérok, bokályok, vázák és kályhacsempék. Ezek mellett azonban gyártanak kevésbé munkaigényes, de legalább annyira keresett és jól fizető kerámiákat is, így például párologtatókat, csibeitatókat, virágcserepeket. Munkájukkal az esztétikai szépséget és a célszerűséget kapcsolják össze, valahogy úgy, mint ahogy azt annak idején fazekas őseik tették. Képünkön: Mészárosné Békés Edit díszítő munkában. „A mi mindenheti izgalmunkat...” Nagyító alatt a kriminéző Emberi mélységek? — Csak kárpótlás a mindennapi sérelmeinkért Az olvasó a gyilkos! — írta a csattanót a krimitörténet végére Karinthy Frigyes, a humor magyar királya. Mivel pedig a vicc többnyire bölcs és igaz, azóta is gyanúsak vagyunk lenmagunknak, ha krimit nézünk. Könyv? Film? Színház? Az olvasó, a néző bizony mindig résztvesz a játékban, csakhogy nem fizikailag, mint a színpadon, vagy a képernyőn játszó színész, hanem lelkileg. Éli a történetet, így tartja a művészpszichológia. A televízió-statisztika pedig azt mutatja, hogy legtöbben a krimit nézzük. Tehát legtöbben azt éljük át. Hát akkor hogyne volna gyanús a néző?! A kriminéző lelkének némi felnyitása végett beszélgettünk tehát dr. Szarkássy Györgyivel, aki jogász, pszichológus és munkaköre a Pécs városi Ideggondozó Intézettől az igazságügyi — rendőrségi és bírósági — szakértő munkáig terjed. — Mit vár a néző a krimitől? — izgalmaz. Mert szinte mindenkinek van bizonyos izgalomszükséglete. A krimi nézése közben ezt levezeti. A néző tényleg csupán nézője a kriminek, mégis részt vesz benne, mert izgalmas, sőt, rejtélyt is rejt közben. Általános emberi vonás az is, hogy szeretjük a gyorsan pergő, izgalmas, érdekfeszítő történetet. Szeretjük, ha a jó elnyeri jutalmát, a rossz a büntetését, s ez megnyugtató. — Az úgynevezett lélektani krimi? — Ez a műfaj magasabbrendű változata, mert a cselekmény emberi mélyrétegei is feltárulnak benne. Például George Simenon műveli ezt irodalmi szinten. — Az izgalompótlás idegegészségügyi hatású is lehet? — Ez már túlzás! Hiszen a túl sok kriminézésnek megvan az ártalma. Nem a közhiedelem szerint, vagyis nem azért, mert ötletet ad a bűnözéshez. Eddigi bűnügyi munkásságom során csak egyetlen alkalommal találkoztam krimifilmből származó bűncselekményi ötlettel. Inkább az az ártalma, hogy a néző a sok pergő cselekmény felszínén marad, s eltompul az emberi mélységek érzékeléséhez, a valódi művészethez. A túl sok krimi ízlésromboló és sekélyesít. — Végül is milyen ember a kriminéző? — Mint a többi. Persze csak ha nem viszi túlzásba. Kedvező esetben a mindennapi életben elfojtott agresszivitását vezetheti le vele. Hiszen a bűnöző megszemélyesíti a képernyőn a tévénéző köznapi ellenfeleit is. A nyomozónak szurkol, aki ő helyette is „ad a bűnözőnek!" Az ellenségeinket a valóságban nemigen vághatjuk képen, de az őket megtestesítő gengszter lebukásának örülhetünk. Tehát Magyar Televízió! A mi minden heti kriminket add meg minekünk most és mindörökké, mert még mindig jobb, mintha az életünk adja meg. Földessy Dénes Felveszünk ItUMORKra? B. M.- TANÁCSI MAGAS- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT személyzeti felferéfői osztályán. Pécs, Fürst Sándor u. 5. Halló, itt vagyok! A vonal végén: Szilágyi János Szinte hihetetlen, hanyatt vállalkoznak arra — igaz név nélkül —, hogy élveboncolás alanyai legyenek. Exhibicionisták, megkeseredettek, igazukat, vagy csak önigazolást keresők, magányosok hívják hétről hétre a számot. A vonal másik végén egy riporter, Szilágyi János várja a hívásokat, hogy beszélgessenek. Bármiről és bárkivel. Szilágyi János ezzel a műsorral hétről hétre, kimondatlanul is játékot csinál az életünkből. Hogyan született ez a műsor? — Az ötlet nem új. Nyugaton régóta vannak hasonló műsorok. Igaz, ott élőben, zenével fűszerezve, rendszerint egy adott témát boncolgatva. A Halló, itt vagyok lelke az a négy óra, amelyet a telefon mellett töltök: csörög a készülék, felveszem, s az első néhány perc pokoli koncentrációja után már eldől: műsorba kerül-e majd, vagy sem. Ha érdekes, ha hallgatható, ha sikerül elkapnom valamit: egy hangot, egy gondolatot — attól a perctől kezdve együtt csináljuk a műsort. Ha nem így alakul, akkor csupán beszélgetünk. A műsor sikere tagadhatatlan. S ez — nem kisebbítve ezzel a riporter érdemeit — nemcsak Szilágyi személyének, nemcsak az olykor bizarr, extrém telefonbeszélgetéseknek köszönhető, hanem a műsor demokratikus jellegének is. Ezt a műsorvezető tudatosan hangsúlyozni is igyekszik akkor, amikor mindenkit megszólaltat a rádióban, ha a telefonbeszélgetés közérdeklődésre számíthat. Közben vállalnia kell: lehet, hogy nem a teljes igazságot halljuk. — Emlékezetes volt az a beszélgetés — mondta erről —, amelyben egy idős néni eltartási szerződése és kisemmiztetése történetét panaszolta el. Ez volt az egyetlen eset, hogy utánajártunk egy ügynek. A csattanó? Nem a néninek volt igaza. Nem egészen úgy volt az egész. A műsor demokratikus. Ez olyan, a műsorban meg sem jelenő külsőségekben is megnyilvánul, mint hogy a beszélgetés után vissza is lehet lépni. Igaz, előfordult már az is, hogy Szilágyi rábeszélte a telefonálót, mégis járuljon hozzá a közléshez. (Ilyenkor kivágnak minden utalást, igyekeznek felismerhetetlenné tenni a beszélgetőpartnert.) Különös kapcsolat ez ember és ember között. Tagadhatatlan, hogy igen sok sérült ember nyúl a telefonkagylóért. Az okok sokfélék, és gyakran ki sem derülnek. Megérne egy misét az is, kik és miért szoktak telefonálni. Vagy az: a beszélgetéseknek mekkora hányadát közvetítik. A legmegdöbbentőbb fonákság mégis az, hogy ez ideig mindössze egy telefonáló tárcsázott azért, hogy elmondja: ő boldog, elégedett ember, házasélete rendezett. A sors iróniája — ez hallható is volt — a riporter ezzel a telefonálóval nem tudott mit kezdeni. Mert a boldogság — ha világgá kiáltanák is — úgy látszik mindig magánügy. Tőzsér László