Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-30 / 147. szám

1984. május 30., szerda Dunántúli napló „Örülök, hogy megfeleltem...” Sorkatonai bevonulás Nem kis izgalommal, szoron­gással gyülekeztek tegnap reg­gel a fiatalemberek Pécsett, a Baranya megyei Hadkiegészí­tési és Területvédelmi Parancs­nokság épületében. Néhányukat szülők, mennyasszonyok, bará­tok is elkísérték, felhasználva az utolsó perceket is a búcsúz­kodásra. A sorkatonai szolgá­latra bevonulás nem minden­napi dolog egy-egy család éle­tében. Jó tanácsokból is jutott bőven, melyek végkicsengése, „hát akkor, vigyázz magadra!” A parancsnokság nagytermé­ben még ugyan civilben, de már mint katonák foglaltak he­lyet, s hallgatták az eligazítást. Eddigi életritmusuk néhány nap alatt átalakul, s „igazi” kato­nákká válnak, akik 18 hónapig alkotmányos kötelességüknek tesznek eleget. Vajon milyen ér­zésekkel kezdik meg szolgálatu­kat, mit tudnak a hadseregről, határőrségről? Erről beszélget­tem három most bevonult fia­talemberrel. — Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy most visznek el. Május 21-én voltam 19 éves, jobb túl lenni a kato­naságon, mikor az ember még nem alapított családot. Mit tu­dok a katonaságról? Őszintén megmondva nem sokat, min­denki csak beszél, s a rossz emlékeit idézi. Nem hiszem, hogy nem lehet kibírni, de az biztos, hogy nagy a fegyelem, ezzel nekem különösebb gon­dom lesz. — mondja Majoros Gábor ligeti fiú, aki a Mecseki Szénbányák Zobák-bányaüze­­mében dolgozott, mint csillés. — Mitől tart leginkább? — Talán attól, hogy ritkáb­ban tudok hazajutni . . Lenti István a pécsi Nevelési Központban dolgozott, mint cukrász. — A munkatársaimtól tu­dom, akik már voltak katonák, hogy az első hetek nehezek. Egyébként a katonaéletről ke­veset tudok, az iskolai honvé­delmi nevelési órákon többnyi­re csak lövészeteken vettünk részt. A szüleim hiányozni fog­nak, hisz eddig csupán két hét­re voltam tőlük távol. Majd ők is megszokják. — Milyen érzéssel kezdi a szolgálatot? — Lehet, hogy furcsának hangzik, de büszke vagyok, hogy katona lehetek, örülök, hogy megfeleltem, hogy egész­séges vagyok. Lábodi Lajos sem látszik el­keseredettnek. — Miért is lennék, majd csak elmúlik valahogy. Legalább előbb túl leszek rajta. A pécsi fiú, mint szobafes­tő, mázoló és tapétázó az OMF- nél dolgozott. — Bízom abban, hogy jó kö­zösségbe kerülök, hisz ez alap­vetően meghatározza, hogy te­lik le a 18 hónap. Koszprim Nándor Vili: Duna menti folklórfesztivál Idén ismét megrendezik a Duna menti országok egyik legnagyobb, leglátványosabb népművészeti találkozóját, amely július 4-e és 8ra kö­zött az összetartozás és ba­rátság jegyében várja az ér­deklődőket Bács-Kiskun és Tolna megye helyszíneire. A fesztivál előkészületeiről, programjáról tájékoztatta kedden délelőtt az újságíró­kat dr. Deri István, a Bács- Kiskun megyei Tanács elnök­­helyettese és István József, a Tolna megyei Tanács elnök­­helyettese Budapesten, a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetségének székházában. A hagyományokhoz híven az idén is a legnevesebb ha­zai hagyományőrző népcso­portok, népdalkörök, népmű­vészek mellett több mint tíz ország népi kultúrájának kép­viselői mutatkoznak be a kö­zönségnek. Tolna megyében július 3-án várják az osztrák, bolgár, német, francia és szovjet csoportokat, illetve a hazai — szanyi és hosszúhe­­tényi — művészeti együttese­ket. Az ő programjuk július 4-én délelőtt Szekszárdon kezdődik, majd délután Ka­locsán folytatódik, és fellép­nek az ünnepélyes megnyi­tón. A következő napon nyí­lik meg Szekszárdon, a Me­gyei Művelődési Központban a népművészet ifjú mesterei­nek országos kiállítása, 6-án pedig Domboriban, a KISZ- táborban a népművészet ifjú mesterei tanácskoznak. V. H. M. Fath György széparcú, idős férfi, aki jövőre tölti­­ be het­­venötödik életévét. Arcán azt a belső feszültséget, nyugtalan­ságot látom, amely azokat fűti, akik az elmondhatónál többet szeretnének elmondani ember­társaiknak. Fath György verseket ír, német nyelven, a hazánkban élő német nemzetiség egyik költője, akivel tegnapelőtt, a Szederkényben rendezett esten találkozhattak olvasói, pénte­ken délután pedig a hímeshá­­ziak vendége lesz. Pályafutása megtorpanások­kal, tragikus eseményekkel ter­hes. Az egykori erdősmároki parasztfiúnak, míg társai a pin­­cézésben, kuglizásban, a kár­tyában találtak szórakozást, az okozta a legnagyobb élvezetet, ha elmerülhetett egy-egy könyvben és kivált, ha verse­ket olvashatott. Az ugyancsak a magyarországi németségből eredt Nikolaus Lenau versei álltak hozzá a legközelebb, a népdal és Petőfi Sándor versei. Maga is versíráshoz lát, és két pengőt kap a háború előtt egy hazai német újságban megje­lent első verséért. Ám jön a há­ború és annak végeztével Fath Györgynek el kell hagynia szü­lőfaluját. Pécsi lakos lesz, a bánya, az ipar munkása, majd végül a vízművek gépészeként vonul nyugdíjba. Éli a maga életét, ám nem szűnik a kényszer, verseket kell írnia. A Pécsi Rádió fedezi fel, pontosabban dr. Vargha Ká­roly, illetve a rádió akkori mun­katársaként dr. Szende Béla. Fath György a hatvanas évek­ben kezd publikálni, és iga­zán ismertté idős korára válik. Versei szerepeltek az 1945 utáni első hazai német antoló­giában, 1974-ben (Tiefe Wur­ze­n — Mély gyökerek), a gyermekverskötetekben, majd háro­m év múlva Stockbrünn­­lein — Forrás­ címmel önálló kötete lát napvilágot, ezt idén Münchenben is megjelentették. Ugyanitt adták ki verseit Zwischen Weiden und Akazien — Füzek és akácok címmel. — A mi korosztályunk na­gyon sokat nyert Fath György verseivel —, mondta a talál­kozón az egyik szederkényi asz­­szony. — Mi igazán tudunk örülni annak, ha valaki az anyanyelvünkön ír verseket, és olyanokat, amelyek közel áll­nak hozzánk. Fath György a hazai német­ség dalköltője — írta róla a magyarul és németül egyaránt verset író Koch Valéria. Ver­seiben, amelyek a 19. századi klasszikus, német és magyar lí­rában gyökereznek, s a nép­dalból táplálkoznak, az ottho­ni tájat, a falu ünnepeit, sze­retteinek kedves alakjait dalol­ja meg. Gállos Orsolya „A hazai németség dalk­épe" Találkozás Fath Györggyel Idismozgalmi találkozó 111 Gyűjtik az MNDSZ dokumentumait vámban eddig összegyűlt do­kumentumok még elég hiányo­sak, különösen az 1944—46 közötti időszak anyagai hiá­nyoznak, s különösen a szak­­szervezeti és nőmozgalmi ese­mények dokumentumai. Éppen ezért a tegnapi találkozón ösz­­szegyűlteket arra kérték, hogy segítsenek ebben a munkában. Elsősorban az MNDSZ kezde­teire­, a nőmozgalom kibonta­kozásáról, az elmúlt negyven év alatt végzett munkáról, munkamódszerekről, s arról ír­ták meg visszaemlékezéseiket, hogy a társadalom átalakulá­sában milyen szerep jutott a nőknek. Ezenkívül fölkérték mindazokat, akik az MNDSZ- ben valamilyen vezető funkciót töltöttek be, hogy írják le egész életútjukat. Akinek pedig valamilyen eredeti dokumentum van a bir­tokában, azt megkérték vagy adja át az archívum számára, vagy járuljon hozzá, hogy fo­tót, másolatot készíthessenek róla. Mindezzel, az MNDSZ kezdeti tevékenységének a do­kumentálásával jövő tavaszig szeretnének elkészülni, hogy ezzel is gazdagítsák a munkás­mozgalom-történeti gyűjte­mény anyagát. Ezenkívül meg­beszélték, hogy a jövőben ne­gyedévenként klubtalálkozót szerveznek, s erre szeretettel várnak mindenkit, aki a nő­­mozgalomban dolgozott. Az el­ső ilyen összejövetelre ősszel kerül sor, addigra már min­denki nagyjából össze is tudja állítani az archívumnak szánt anyagot, visszaemlékezését. Tegnap délelőtt találkozót rendeztek a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának székházában; a találkozóra azokat a nőket hívták meg, akik a felszabadulástól kezdve részt vettek a magyarországi nőmozgalomban, akik az MNDSZ, azaz a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének alapító tagjai voltak, s a kez­detektől fogva aktívan részt vet­tek a Baranya megyei nőmoz­galomban. Németh Jánosné, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága archívumának vezetője köszön­tötte a találkozón megjelente­ket, s ismertette az összejöve­tel célját: hazánk felszabadu­lásának közelgő 40. .évforduló­jára szeretnének minél több dokumentumot összegyűjteni az archívum számára. Az archí­ 5 A közélet­ híves Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke kedden hivata­lában fogadta Ramasvami Venkataramant, az Indiai Köz­társaság hadügyminiszterét, aki katonai küldöttség élén hivata­los, baráti látogatáson tartóz­kodik hazánkban. A szívélyes légkörű megbe­szélésen részt vett Czinege La­jos hadseregtábornok, honvé­delmi miniszter. Jelen volt Ara­­vinda Ramachandra Deo, India budapesti nagykövete. * A magyar—finn kulturális egyezmény aláírásának 25. év­fordulója alkalmából rendezett ünnepségeken Jaako Nummi­­nen közoktatási államtitkár ve­zetésével részt vett finn küldött­ség kedden elutazott Budapest­ről. Ez alkalommal ünnepi ülést tartott a magyar—finn kulturá­lis vegyesbizottság magyar al­bizottsága. A résztvevőket — közöttük Jaako Numminent, va­lamint Osmo Vöinölöt, Finnor­szág budapesti nagykövetét — Nagy János­­külügyminisztériumi államtitkár, a magyar albizott­ság elnöke köszöntötte. Köpeczi Béla művelődési mi­niszter megbeszélést folytatott a finn államtitkárral a két or­szág kulturális kapcsolatainak időszerű kérdéseiről, majd ebé­det adott a finn küldöttség tiszteletére. Janko Numminent fogadta Sarlós István, a Miniszterta­nács elnökhelyettese is. Zdzislaw Kaczmarek, a Len­gyel Tudományos Akadémia fő­titkára Magyarországra érke­zett. Itt-tartózkodása során megbeszélést folytatott Pál Lé­­nárddal, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkárával a két ország tudományos aka­démiái közötti együttműködés­ről, a jelenlegi időszak aktuá­lis feladatairól és a következő ötéves időszakra vonatkozó tu­dományos együttműködési mun­katerv előkészítéséről. A Lengyel Tudományos Aka­démia főtitkárát kedden fogad­ta Sarlós István miniszterelnök­helyettes. * Dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter, aki Erwin Lanc, osztrák külügyminiszter meg­hívására hivatalos látogatást tett Ausztriában, kedden befe­jezte bécsi tárgyalásait. Külügyminiszterünket fogadta dr. Rudolf Kirchschläger szövet­ségi elnök és dr. Fred Sinowatz szövetségi kancellár. Várkonyi Péter látogatást tett az osztrák parlamentben, ahol fogadta Anton Benya, a nemzeti tanács elnöke. A magyar külügyminisz­ter megbeszélést folytatott dr. Heinz Fischer, tudományos és kutatási miniszterrel, valamint Fritz Marsch-sal, a parlament külügyi bizottságának elnöké­vel. A tárgyalások befejeztével Várkonyi Péter hazautazott az osztrák fővárosból. A KISZ Pécs városi Bizottsá­ga tegnap délután a Tüzér ut­cai Mozgalmi Házban rendezte meg az üzemi és intézményi KISZ-szervezetek propagandis­tái évzáró értekezletét. A ha­gyományos tanácskozáson az ifjú propagandistákat Burg­­mann György, a KISZ Pécs vá­rosi Bizottságának első titkára tájékoztatta a városi KISZ-kül­­döttértekezlet tapasztalatairól és az időszerű mozgalmi fel­adatokról, az MSZMP KB ifjú­sággal foglalkozó határozatá­ról, valamint a KISZ KB-nak az ideológiai munkáról szóló ha­tározatáról. Ezt követően Grempsberger Gábor, a városi KISZ-bizottság politikai munka­társa tartott tájékoztatót az el­múlt politikai képzési év ta­pasztalatairól.

Next