Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-22 / 170. szám

Szovjet-francia tárgyalások Moszkvában Folytatni kell az európai biztonsági és együttműködési folyamatot A tárgyalófeleket egyaránt nyugtalanítja a világhelyzet romlása, bár az okokat külön­bözőképp ítélik meg, de egyet­értenek abban, hogy el kell kerülni a nemzetközi feszültség további növekedését — így jel­lemezhetők a csütörtökön Moszkvában megkezdődött szovjet—francia tárgyalások, amelyek első fordulóján Konsz­tantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnöke és Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke mindenekelőtt a legfontosabb nemzetközi kérdéseket tekintet­te át. A tárgyalásokat a két ország közötti kapcsolatokat is jellem­ző tárgyszerű és építő jellegű légkörben tartották meg. Mint a kiadott jelentés megállapítja, mindkét részről megnyilvánult az a törekvés, hogy a másik fél álláspontját jobban meg­­értve közelítsék egymáshoz a különböző kérdésekben vallott szovjet és francia nézeteket. Szovjet részről —­ mint leg­fontosabb feladatra — az atomháborús veszély elhárítá­sára helyezték a fő hangsúlyt. Rámutattak arra, hogy a Szov­jetunió határozottan törekszik a nemzetközi kapcsolatok ja­vítására, az enyhüléshez való visszatérésre. Szovjet vélemény szerint ehhez elsősorban arra van szükség, hogy az Egyesült Államok lemondjon a szem­benállás minden területen tör­ténő élezéséről, ne akarja rá­kényszeríteni akaratát szuve­rén államokra, s hagyjon fel a hadászati fölény elérésére irá­nyuló próbálkozásaival. A Szovjetunió kész becsületes és értelmes kompromisszumokra, ám teljesen hibás az a számí­tás, hogy kész meghajolni az erő, a nyomás előtt. Szovjet részről felhívták a figyelmet arra a javaslatra, hogy az atomhatalmak kap­csolatait meghatározott, közö­sen egyeztetett és mindannyi­­ukra nézve kötelező normáknak kellene alárendelni, hogy ily módon elkerülhetővé váljon az atomháború. E normák közé lehetne sorolni az atomhábo­rú propagandájáról való le­mondást és az olyan kötele­zettségvállalást, hogy senki nem alkalmaz elsőként nukle­áris fegyvert, és nem engedi bármely formában való elterje­désüket. A Szovjetunió megfe­lelő választ vár erre az összes atomhatalomhoz intézett fel­hívására. A Szovjetunió és Franciaor­ szág egyaránt fontosnak tart­ja, hogy a fegyverkezési haj­sza ne terjedjen ki a világűr­re. Mindkét részről azt kíván­ják, hogy haladéktalanul kez­dődjenek tárgyalások erre vo­natkozó megállapodás kidol­gozása céljából. A fegyverke­zési hajsza megfékezésének tárgykörén belül a tárgyaló fe­lek kitértek a vegyi fegyverek betiltásának és megsemmisíté­sének kérdésére is. Egyetér­tettek abban, hogy az erre vo­natkozó egyezmény előkészíté­sére a genfi leszerelési érte­kezlet munkáját építő szellem­ben kell folytatni. Konsztantyin Csernyenko mint kulcsfontosságú kérdésről szólt a nukleáris fegyverzet korláto­zásáról és betiltásáról. Kijelen­tette, hogy a genfi tárgyaláso­kon a Szovjetunió őszintén tö­rekedett kölcsönösen elfogad­ható megállapodás elérésére, és álláspontjával messze elébe ment a nyugati fél igényeinek. Az új amerikai rakéták nyugat­európai telepítése senkinek nem növelte meg a biztonsá­gát, ellenben fokozta a hábo­rús veszélyt. A felelősség ezért az Egyesült Államokat és a NATO­ szövetségeseit terheli. A Szovjetunió ma is azt kívánja, hogy megállapodás szülessen ebben a kérdésben. Nem akar fegyverkezési hajszát az Egye­sült Államokkal, még kevésbé Franciaországgal. Szovjet rész­ről az atomfegyverzet kölcsö­nös és számottevő csökkentését óhajtják — mondotta Konsz­tantyin Csernyenko, külön is aláhúzva a kölcsönös szó je­lentőségét. Az Egyesült Álla­mok részéről azonban sajnos még ma sem tapasztalható megállapodási készség. Válaszában Francois Mitter­rand megerősítette, hogy Fran­ciaország is érdekelt a béke megőrzésében és abban, hogy mindent megtegyenek az atomháború kirobbanásának megakadályozásáért. A francia elnök ugyanakkor megismétel­te országa ismert álláspontját az atomfegyverekkel összefüg­gő olyan kérdésekről, amelyek­ben a Szovjetunió és a NATO tagországai egymástól eltérő véleményt vallanak. A tárgyalásokon hangsúlyoz­ták, hogy folytatni kell az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési folyamatot. Kinyilvánítot­ták arra irányuló készségüket, hogy erőfeszítéseikkel előmoz­dítsák — a többi között kon­zultációk útján — olyan politi­kai és katonai-műszaki intéz­kedések kidolgozását a stock­holmi konferencián, amelyek erősíthetik az európai bizal­mat, megszilárdíthatják a biz­tonságot. Ezt a célt jól szolgál­ná, ha a Varsói Szerződés és a NATO megállapodna a katonai erő alkalmazásáról való le­mondásban és a békés kapcso­latok fenntartásában — han­goztatták szovjet részről. A megbeszélésen érintettek regionális kérdéseket is, így a közel-keleti helyzetet és az ira­ki-iráni háborút. Latin-Ameri­­káról szólva megállapították, hogy bizonyos hasonlóság van a térség helyzetének szovjet és francia megítélésében. Síkraszálltak azért, hogy ki kell használni a Szovjetunió és Franciaország nemzetközi együttműködésének bővítésé­ben rejlő tartalékokat, s leszö­gezték, hogy a kölcsönös bi­zalom erősítéséért óhajtanak munkálkodni. A képen Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára, államelnök és Francois Mitterrand francia elnök a tanácskozáson. Dunántúli napló ÓRA A NAGYVILÁGBAN Csehszlovák miniszter látogatása Kapolyi László ipari minisz­ter meghívására Budapestre érkezett Milan Kubát csehszlo­vák elektronikai ipari miniszter. Tárgyalásokat folytat a két or­szág elektrotechnikai és elekt­ronikai együttműködésének ak­tuális kérdéseiről, és előadást tart a csehszlovák népgazda­ság elektronizálásáról. 4- DÁKKÁ: Eddig mintegy kétszáz halottja van az India és Banglades egyes részeit súj­tó monszunesőnek és a nyomá­ban fellépő áradásoknak. Banglades keleti részén száz­ezer ember volt kénytelen el­hagyni otthonát. Letartóztatás A portugál rendőrség szer­dán letartóztatta Otelo Sáraivá de Carvalho alezredest, aki a fasizmust megdöntő 1974-es katonai akció operatív irányí­tója, a forradalom egyik vezér­alakja volt. A lisszaboni rádió szerint letartóztatása összefügg az FP—25 nevű szélsőséges csoport elleni nagyarányú rendőrségi akcióval. Szerda estig a csoport negy­venkét feltételezett tagját vet­ték őrizetbe. Az FP—25 1980 óta számos merényletet köve­tett el. Otelo Sáraivá de Carvalho a forradalom után hosszú ideig a portugál politikai élet egyik meghatározó egyénisége volt, azonban következetlen politiká­ja, szélsőbaloldali nézetei nagy­mértékben gátolták a forradal­mi erők egységének megszilár­dítását és döntő módon járul­tak hozzá a forradalmi folya­mat megtorpanásához, az 1975 novemberében bekövet­kezett jobboldali fordulathoz. A későbbi években Carvalho a portugál szélsőbaloldal egyik szószólója. Fokozatosan elvesz­tette kezdeti népszerűségét, ar­ra azonban mindeddig semmi sem mutatott hogy merényle­teket elkövető csoportokkal áll­na kapcsolatban és a letartóz­tatása után sem hoztak még nyilvánosságra erre utaló bizo­nyítékokat. Megfigyelők szerint lehetsé­ges, hogy a kormány jól át­gondolt politikai manőveréről van szó. Az időzítés nem lehet véletlen: a portugál parlament a napokban kezdi meg vitáját a terrorizmus elleni törvényről. A legnagyobb ellenzéki erő, a Portugál Kommunista Párt sze­rint a kormány törvényjavasla­ta valójában az elnyomó ap­parátus erősítését célozza. Brit bányászsztrájk­ ban McGregor, a brit orszá­gos szénhivatal elnöke csü­törtökön — a bányászszakszer­vezet feje fölött átnyúlva —le­velet intézett minden egyes bá­nyászhoz, a 14 hete szünetelő munka felvételét sürgetve. McGregor mindenekelőtt ar­ról kívánta meggyőzni a bá­nyászokat, hogy nem győzhet­nek, a szénhivatal addig tart ki, amíg szükséges. Emlékez­tette az elnök a sztrájkolókat arra, hogy máris mekkora anyagi veszteségeik vannak, és milyen gyorsan apadnak el megtakarításaik. Szerinte a ma még „életképes" bányák közül 20—30-at be kell zárni, ha még hosszú ideig tart a sztrájk. Azt a gondolatot, hogy a bá­nyászok saját magukat kárhoz­tatják állástalanságra, csü­törtökön Margaret Thatcher mi­niszterelnök is megismételte a parlamentben. Ha a bányá­szoknak sikerül blokád alá venni a szén nélkül működés­­képtelen acélműveket, amazok­ban is sok ember válik állás­talanná, sőt ugyanez a sors vár azokra a vasutasokra is, akik megtagadják a szénnek az acélipari üzemekbe való elszál­lítását — mondotta. A miniszterelnök szerint aki a sztrájkokat támogatja, a mun­kanélküliség növeléséhez járul hozzá. A csütörtöki nap folyamán a vasasszakszervezet sürgős tárgyalásokat kért a bányá­szokkal. Általában véve támo­gatásáról biztosította a sztráj­kolókat, de kérte, hogy amikor az acélművekbe juttatható szén mennyiségét maximálják, le­gyenek tekintettel ennek az iparágnak a kényes helyzetére. Az acélipart ugyancsak ál­landó elbocsátások és gyárbe­­zárások kilátása gyötri; szomo­rú ellentmondás, hogy a ra­­venscraigi acélmű, amelyet a múlt évben csak a munkásszo­lidaritás mentett meg a bezá­rástól, egyike azoknak a he­lyeknek, ahol ma a bányászok és az acélmunkások farkassze­­met néznek egymással. + SANTIAGO: A chilei kato­nai rezsim hatóságai háromhó­napos száműzetésre ítéltek egy katolikus papot. A pap a ke­resztények és a marxisták közös fellépését sürgette a demok­rácia és az emberi jogok ér­vényesítése érdekében, elítélte a börtönökben folyó kínvallatá­sokat. Chilében egyházi sze­mély ellen korábban nem hoz­tak hasonló ítéletet. A jelek sze­rint a diktatúra immár a papo­kat sem kíméli a rendszerelle­nes erőkkel való leszámolás so­rán. Eladható „Zöld utat" kapott a nagy hatótávolságú rakéták, hadásza­ti bombázók, hadihajók és ten­geralattjárók valamennyi típu­sának gyártásához több nyugat­német fegyvergyár — írja Alek­­szej Grigorjev, a TASZSZ hír­magyarázója. A Nyugat-európai Unió (WEU) közgyűlésének Párizsban folyó 30. ülésszakán a résztvevők olyan javaslatot hagytak jóvá, amely többé nem korlátozza az NSZK-t a hagyományos fegyve­rek gyártása terén. Ezzel meg­szűnt az összes korlátozás, ame­lyet harminc évvel ezelőtt a pá­rizsi egyezményekben szabtak meg Bonn-nak. Mint ismeretes, a szervezet tagállamai: Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK, Olasz­ország, Belgium, Hollandia és Luxemburg. A Nyugat-európai Unió mos­tani párizsi döntésével kapcso­latban a TASZSZ kommentáto­ra emlékeztet rá, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a világ egyik legnagyobb fegyvergyár­tási licenc eladója, és a nyu­gatnémet gyártmányú fegyve­rek a világ több mint hetven országába jutnak el. Az NSZK fegyverexportja az utóbbi évti­zedben megtízszereződött. ♦ WASHINGTON: Föld alat­ti atomrobbantási kísérletet hajtottak végre szerdán a ne­vadói sivatagban — közölte a washingtoni energiaügyi mi­nisztérium szóvivője. Az idén ez volt a hetedik nukleáris kísér­let a nevadai telepen. 4- MADRID: A spanyol Mun­kásbizottságok Szakszervezeti Szövetségének kongresszusán Marcelino Camacho főtitkár a vezetőség beszámolójában megállapította, hogy a spanyol munkásosztály elítéli Washing­tonnak a békét fenyegető há­borús politikáját, követeli és támogatja a békés­ egymás mellett élés, a párbeszéd poli­tikáját, a vitás kérdések tár­gyalásos rendezését. Javasolta, hogy a kongresszus foglaljon állást Spanyolország NATO tag­­sága ellen, s abban a kérdés­ben is, hogy a kormány semle­ges külpolitikát folytasson. •4 RÓMA: Az olasz vámosok tiltakozó akciója az ország több határátkelőhelyén és repülőte­rén nagy fennakadásokat okoz. A vámosok létszámhiány miatt rendszeresen kénytelenek túl­órázni, most viszont megtagad­ták a túlórázást, nagyobb jut­tatásokat és új vámosok alkal­­mazásátt követelve. A római Fiumicino légikörőben szerdán mintegy ötezer utas zsúfoló­dott össze, harminc járatot tö­rölni kellett. Több határátkelő­­helyen rengeteg gépkocsi és vonatszerelvények sora torló­dott össze. 1984. június 22., péntek Magyar-kínai banktárgyalások A Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. meghívására Csin To­csin bankelnök vezetésével jú­nius 14. és 21. között Buda­pesten tartózkodott a Bank of China delegációja. Csin Tö-csint hivatalában fo­gadta Marjai József miniszter­elnök-helyettes. Jelen volt Ma Lie, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete. A delegáció megbeszélése­ket folytatott Hetényi István pénzügyminiszterrel, valamint a a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Külkereskedelmi Bank vezetőivel. A tárgyalásokon a kínai bank és az MNB, vala­mint az MKB közötti bankári kapcsolatok erősítéséről, a két ország kereskedelmének előse­gítéséről volt szó. 4- NEW YORK: A nyugati hatalmak tömegtájékoztatási eszközei által a fejlődő orszá­gokra gyakorolt káros befolyás megszüntetését és új tájékoz­tatási világrend kialakítását kö­vetelték az ENSZ Tájékoztatási Bizottságának soros ülésén a fejlődő országok képviselői. A testület hétfőn kezdte meg idei ülésszakát az ENSZ New York-i székhelyén. Mohamed Szahnun, Algéria állandó ENSZ-képvise­­lője rámutatott: a jelenlegi tá­jékoztatási rendet még a gyar­mati időben erőszakolták rá az azóta függetlenné vált álla­mokra. Csütörtökön este négynapos ádáz küzdelem után sikerült a helyére emelni az elzáró szerkezetet a sávolyi gáz­­kitöréses kúton. A szakembe­rek ezzel túl vannak a legkriti­kusabb munkán. Az elzáró szerkezet rögzítését, és a gáz­kitörés elfojtását víz- és iszap­­besajtolással az éjszaka vég­zik el. A 3,5 tonna súlyú kitörésgát­ló berendezés elhelyezését szer­dán délután előkészítették az­zal a szándékkal, hogy más­nap világos nappal végzik el a műveletet. A toronyszerkezet azonban csütörtökön reggel le­omlott, és megsérült az oda­­készített elzáró szerkezet is, de épen maradt a kútfejszerelvény. Gondos előkészítés után csütör­tökön délután kezdődött a be­­emelési művelet és este már az elzáró szerkezeten keresztül — megfékezve — tolult a magas­ba a kitörő gáz. Kommentár Hogy Namíbiával valami­nek történnie kell már, ezt maguk a délnyugat-afrikai országot megszállva tartó pretoriai fajüldöző rendszer vezetői is tudják. Legalábbis ez tetszik ki nyilatkozataik­ból. Emlékezetes, hogy nem­régiben a dél-afrikai minisz­terelnök Nyugat-Európa né­hány országában vizitált, s vendéglátóit arról győzködte, hogy a NATO vezető hatal­mainak kellene átvenniük az ellenőrzést Namíbiában. Te­hát, hogy amerikai, vagy an­gol, vagy mondjuk, nyugatné­met katonaság váltsa fel a dél-afrikai megszálló hadse­reget, amely ebben az eset­ben két hónapon belül el­hagyná Namíbiát. Az ötlet tetszetős, de komolytalan, hi­szen maga Pieter Botho sem gondolta igazán komolyan, hogy megvalósulhat. A javas­latot alighanem nem is azért tette, hogy megvalósítsák, hanem inkább azért, hogy hirdesse kormánya hajlandó­ságát a namíbiai probléma megoldására. A Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző kormányának sza­lonképessége nagymértékben e hajlandóság függvénye. Ha Pretoria a legmerevebben ki­tart Namíbia megszállásának fenntartása mellett, akkor nyugat-európai, amerikai tá­mogatói bizonnyal nem gyá­­molíthatnák-óvhatnák annyira a dél-afrikai érdekeket. Hi­szen a világ nagyobb része mind határozottabban köve­teli, hogy szüntessék­­meg végre a délnyugat-afrikai te­rület idegen megszállását, s kapja meg a hatalmat orszá­ga felett a fekete többség. Csakhogy a dél-afrikai faj­üldözők számára nagyon is fontos, hogy milyen lesz a jövendő Namíbiája. Az egy­szerű kivonulást a pretoriai rendszer szempontjából élet­­veszélyesnek tartják a dél-af­rikai kormánykörök, hiszen ak­kor nyilvánvalóan a követke­zetesen apartheid-ellenes délnyugat-afrikai népi szerve­zet, a SWAPO szerezné meg a hatalmat a független Na­míbiában. Márpedig egy ilyen irányítású Namíbia kel­lemetlen szomszéd lenne a dél-afrikai fehér kisebbségi rendszernek. Ettől tartanak a vezető tőkés országok irányí­tói is, tehát Pretoriával együtt olyan megoldást keres­nek, amely egy másfajta Na­míbiát teremtene. Olyat, amelyben a Dél-afrikai Köz­társasággal nem szembefor­duló, hanem megértő, sőt szövetségesi kapcsolatot szor­galmazó fekete politikusok állnának a kormányrúdnál. Ezek a namíbiai erők azon­ban — a pretoriai megszállók minden gyámolítása ellenére — igencsak kisebbségben vannak hazájukban. Ha sza­bad választást tartanának Namíbiában, semmi esélyük nem lenne a SWAPO-val szemben. A legerősebb na­míbiai szervezetet tehát egy­szerűen nem lehet kihagyni a rendezésből, annál is inkább, mert az ENSZ és a nemzet­közi közvélemény azt ismeri el a namíbiai lakosság igazi képviselőjének. Pretoria a legutóbbi idők­ben ezért próbált alkudni a SWAPO-val, amelynek képvi­selőit tárgyalni hívta­. Az első megbeszélés azonban semmi eredményt nem hozott. A SWAPO kitart követelése mel­lett, hogy az ENSZ határoza­tai szerint kell rendezni a na­míbiai ügyet. Eszerint pedig Dél-Afrika nem szólhat bele, hogy milyen hatalom lesz Na­míbiában. Egyetlen teendője csak az lenne, hogy elhagyja a jogtalanul bitorolt országot. Ezt erősítették meg ismét az ENSZ főtitkárának és a SWA­PO vezetőjének megbeszélé­sén New Yorkban. Avar Károly A fajüldözők dilemmája

Next