Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-15 / 45. szám
3. oldal IS0 éve halt meg Sobri Jóska, a magyar betyárvilág egyik leghíresebb alakja, akire a 4. oldalon emlékezünk vissza. Munkatársunk részt vett Budapesten a Cipő- és Bőripari Szakvásáron. A látottakról számol be tudósításában, melyből kiderül, hogy milyen lesz a lábbeli divat. Telefonnál Tegnap Garami Józsefet, a PMSC labdarúgócsapatának edzőjét hívtuk meg szerkesztőségünkbe, hogy válaszoljon olvasóink telefonkérdéseire. A kérdéseket és válaszokat lapunk 7. oldalán olvashatják. Magyarkínai munkatérv Február 14-én Pekingben Iván László nagykövet és Vu Csün-te, a kínai kulturális minisztérium nemzetközi főosztályának vezetője aláírta a Magyar Népköztársaság kormánya és a Kínai Népköztársaság kormánya közötti, 1987-1990- es évekre szóló tudományos, oktatási és kulturális együttműködési munkatervet. Az ünnepélyes aláíráson jelen volt Jing Zsung-cseng kínai kulturális miniszterhelyettes is. A munkaterv egyebek között egyetemi hallgatók, továbbképzésök és szakemberek kölcsönös fogadását, felsőoktatási intézmények közvetlen együttműködését, egy-egy egyetem megfelelő tanszékén kialakítandó magyar, illetve kínai központ létesítését, a művészeti szövetségek együttműködését, a művészegyüttesek cseréjét, nyelvi lektorok kölcsönös fogadását irányozza elő. Dunántúli napló Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja XLIV. évfolyam, 45. szám 1987. február 15., vasárnap Ára: 2,60 Ft Világ proletárjai, egyesüljetek!vasárnapi Könnyű győzelmet aratott a PVSK NB I-es női kosárlabdacsapata tegnap Pécsett, a TFSE ellen. Képünkön a pécsiek egyik legjobbja, Sztojkovics szerez meg egy lepattanó labdát. Kóródi Gábor felvétele Az új magyar kisautóval járt próbaúton munkatársunk. Milyen is a PSISZ, melyről eddig is már olyan sokat írt a hazai sajtó? (3. oldal) Terrorista merénylet ■témában Súlyos merényletet követtek el szombaton Rómában ismeretlen tettesek: egy tucatnyi ember kirabolt egy postafurgont, megölt két rendőrt, egy harmadikat pedig súlyosan megsebesített. Reggel kilenc óra előtt néhány perccel az olasz főváros egyik negyedében egy személygépkocsi elállta az arra haladó egyik postai szállítófurgont és az azt követő rendőrségi autó útját. Ezután a járda két szélén parkoló gépkocsik mögül kilenc-tíz, eltakart arcú fegyveres bújt elő, körülvette a rendőrautót, és több mint száz lövést adott le géppisztolyokból és más tűzfegyverekből. A lövedékek kioltották két benn ülő rendőr életét, a harmadikat súlyosan megsebesítették (jelenleg élet és halál között lebeg, egy kórházban megoperálták). A merénylők a lövöldözés után ellopták a postai furgon szállítmányát, a több mint egymilliárd lírát. Az akció nagy szervezettségre utal, és „kísértetiesen” emlékeztet a Moro elrablásához vezető merényletre. A hatóságok ezért joggal gyanakszanak arra, hogy nem egyszerűen fegyveres rablásról, hanem terrorista akcióról van szó. Bolognában a La Repubblica című napilap helyi szerkesztőségébe ismeretlen személy telefonált és közölte, hogy az akciót a „Harcoló Kommunisták Szövetsége” elnevezésű csoportosulás vállalja magára. Tegnap a pécsi Ifjúsági Házban fotóriporterünk betekintett a szépség műhelyébe, ott volt, amikor bemutatták hogyan hálóztak nagyanyáink, és megörökítette az úttörőket, amint a számítástechnika rejtelmeivel ismerkedtek. (Tudósításaink a 2. oldalon). Fotó: Cseh László Emlékezetünkben alig néhány hét, amikor nap mint nap arról tudósítottuk olvasóinkat, hogy milyen összefogott küzdelem folyik országszerte a tél okozta nehézségek ellen. Hótorlaszok, hófúvások, síkos és veszélyes utak, tömegközlekedési eszközök megbénulása, súlyos közlekedési balesetek — ezek szerepeltek a lapokban. Lassan kezdjük mindezt elfeledni, szemünk előtt valami egészen más kezd kitárulni... Szerkesztőségünk bejáratánál van egy nagyméretű hőmérő. Tegnap plusz 15 fokot láttunk rajta. Tavasz van, tavasz jön? Úgy vélem, hogy velünk együtt sokan ebben reménykednek. Néhány napja a fővárosból utaztam gépkocsival hazafelé. Egy pillanatra nem tudtam eldönteni, hogy mit is látok. Az Érd melletti árkokban hömpölygött lefelé a víz, önkéntelenül először arra gondoltam, hogy bizonyára csőtörés következett be. De hol is van ott cső? Egyszerűen az történt, hogy a földeken megkezdődött az olvadás, az árkokban folyó vizet a talaj nem tudta magába fogadni, s az utat keresett magának a lejtős oldalban a város felé. Olvadás, a tavasz előhírnöke ... Sokfelé jártak a közeli napokban munkatársaink. Beszámoltak arról, hogy a rideg tél, a magas hó sanyarú helyzetbe hozta az erdők lakóit. Őzek, szarvasok, s ahol még van, a nyúlak vándorútra keltek, hogy megtalálják az élelmet. Hiába gondoskodtak róluk a vadászok, feltöltve az alkalmi etetőket, a vadak elindultak a kiskertek felé, s ahol lehetett, megkóstolgatták a csemetefákat, nem egy helyen a gazdák helyett végezték el a tavaszi „metszést". Másutt viszont már azt láthatták, hogy valóban a gazdák fogtak hozzá a gyümölcsfák, néhol a szőlők metszéséhez — ki-ki mire esküszik a saját tapasztalatai alapján. Nem is oly régen a gyerekek annak örülhettek, hogy végre vastag hótakaró borítja a domboldalakat, lehet síelni, szánkózni. Az utóbbi napokban fekete foltok borítják a lejtőket, s lassan vége szakad a tél örömeinek. Tavaszodik? Még nem tudjuk biztosan. De nagyon várjuk már eljövetelét. Amikor megint nagy sétákat tehetünk az új köntösbe burkolódzó erdőkben, a szeretett tavaink partjain, amikor igazán hozzákezdhetünk a hétvégi telkeken a tervezett és halaszthatatlan munkákhoz. Tavaszt várunk. Hiszen úgy szeretjük valamennyien ezt az évszakot... M. E. Tavaszvárás I