Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-17 / 47. szám
1994. február 17., csütörtök Rend várható a közterületeken Ámulva látják a pécsi polgárok, hogy az utcákról, terekről eltűntek a zöldség-gyümölcsös sátrak és könyvárusító pultok. Tán a hideg űzte el őket? A pécsi Polgármesteri Hivatal Hatósági Iroda Műszaki Osztály csoportvezetője, Szilágyi Tibor elmondta, nem a hideg, a rendelet gátolja a közterületen árusítók kitelepülését. Reklamálnak emiatt naponta többször is, sőt beadványokkal bombázzák a hivatalt. Kivételt senkivel nem tesznek. Az engedélyek zöme lejárt múlt év december 31-vel. Pécsett régebben nagyon sokan „hozzájutottak” a közterület használati engedélyekhez. Sőt, a potenciális, forgalmas helyeket gyakran ugyanazok vették bérbe és haszonnal kiadták, továbbadták. Ezek felülvizsgálatával, másrészt a 4/1994. (I. 14. IKM. Ip. Ker. rendelet betartatásával - mely az üzletek működtetéséről szól - most foglalkoznak. A rendelet mellékletében kizárja a város főúthálózatához tartozó közutakon és az idegenforgalmi szempontból jelentős közterületeken az árusítást. A pavilonok ideiglenes hasznosítására három évre szóló engedélyt adtak ki Pécsett. A szerződésbe belefoglalták, hogy a kérvényező ezt kártalanítási és elhelyezési igény nélkül kapja meg. Aláírásával tudomásul vette: hosszabbításra nincs lehetőség és a bontás számára anyagi kárral jár. Ádám Erika Pécsett csak néhány zöldséges kapta meg az árusítási engedélytFotó: Laufer László Csökkent a dohányillat A dohánygyárak azok közé az üzemek közé tartoznak, amelyek „szagolható” bizonyítékot is szolgáltatnak működésükről. A pécsi gyár környékén lakók is évtizedek óta együtt éltek ezzel a problémával, de a déli szél néha a belvárosig is elviszi a dohány illatát. Az 1990-es privatizáció óta szinte minden munkafolyamatot új gépekkel végeznek, ezek zárt rendszerűek, ezáltal lényegesen kevesebb szaginger éri a környéket. Az eddig sokat panaszolt zajártalom is megszűnt ennek köszönhetően, s mindez a munkakörülményekben is látványos javulást eredményezett, eddig ugyanis a gőztől szinte látni se lehetett az egyes munkahelyeken. Más környezeti szagok tolakodtak a dohányillat helyére. Ezt megérzik a közelben lakók, akik már megszokták az erős dohányszagot. Az új berendezések megfelelnek az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak, s a gyár nyugodtan várhatja a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség szakembereit. Az új beruházások a befejezéshez közelednek, bár még folynak a munkák, most szerelik be az utolsó új gépeket. Az évtizedek alatt megszokott nyomasztó dohányszag helyett csak enyhe dohányillat lengi be a környéket. Móczán Zoltán A gőz nagyobb, a dohányszag kisebb lett... Fotó: Laufer László A mai nap Művészeti rendezvények A Lantos Ferenc és Apagyi Mária vezette Pécsi Művészeti Szabadiskola március 11. és 28. között színes programmal lép a város közönsége elé. A diákok alkotásaiból nyíló kiállítást Pinczehelyi Sándor, a Pécsi Galéria igazgatója nyitja meg a Művészetek Házában. A rendezvények között szerepel Tilless Ágnes Kassák-estje, a szabadiskola zenetanárainak és növendékeinek hangversenye, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola improvizációs csoportjának bemutatója. Az iskolában folyó munkáról kerekasztal-beszélgetést tartanak, amelyen részt vesz a zágrábi orvostudományi egyetem professzora is. új Dunántúli napló 5 Nyugdíjasok találkozója A vékonyka nyugdíj, az aggasztóan megemelkedett gyógyszerárak nap mint nap mélyítik a nyugdíjasok ráncait - azért a közös szórakozásra, néhány kellemes „mulatós” órára még mindig van mód és kedv. Zsúfolásig töltötték tegnap a nyugdíjasok a pécsi MÁV Éttermet, ahol a Pécsi Nyugdíjas Egyesület, batyubállal egybekötött rendkívüli taggyűlésére került sor. Bleyer Jenő elnök és munkatársai erőfeszítéseit dicséri, hogy a három évvel ezelőtt 280 főből alakított, de ma már 11 ezer lelket számláló egyesület 250 embernek segítette elő, hogy nyugdíját méltányosságból megemeljék. 200 rászorulónak osztottak ruhát, 670 színházjegyet a PNSZ jóvoltából és mintegy 1000 nyugdíjasnak segített az egyesület jogsegély szolgálata. Az önkormányzat szociális bizottságával karöltve a jövőben is igyekeznek felkutatni az elesett, magára hagyott időseket. Az érdekvédelem és a szociális segítségnyújtás mellett ugyanakkor nem kevésbé fontos cél, hogy különböző kulturális és közösségi tevékenységekben való részvétel biztosításával tegyék tartalmassá az idősek hétköznapjait. Az egyesület megkapta új székházát, s a már megfelelő méretű helyiség berendezéséhez a JPTE és a DOZSÓ nyújtott segítséget. A taggyűlést követően a Siklósi Nyugdíjas Klub vidám, vérbő műsora teremtett remek hangulatot az estébe nyúló bátyubálhoz. Tröszt. Mezőgazdaságunk a lejtőről kivezető út alján Nem kell a bólyi szója? Bólyban az Erzsébet Vigadóban tizennyolcadik alkalommal jöttek össze tegnap a szójatermesztéssel foglalkozó szakemberek. A rendezvény házigazdája a Bólyi Termelő és Kereskedelmi Részvénytársaság vezérigazgatója, Kiss József megnyitójában elmondta, hogy Bolyban már több, mint két évtizede termesztenek szóját. Az elmúlt három évben egyre kisebb lett országosan a vetésterülete a hüvelyesekkel együtt. Annak ellenére, hogy az állatállomány folyamatosan csökken 450 000 tonna szójadarát hoztunk be külföldről. A tanácskozáson részt vett dr. Manninger Sándor, az FM helyettes államtitkára is. Többek között arról beszélt, hogy a magyar mezőgazdaság már elérte a lejtőről kivezető út alját, ez év végére már valamivel jobb helyzetben lehet az ágazat. A privatizáció is a befejezéséhez közeledik, sikerült megegyezni az ÁVÜ-vel, nem kér több földterületet a kárpótláshoz az állami gazdaságoktól. Idén a hetven milliárdot meghaladja a mezőgazdaság támogatására felhasználható pénz öszszege. Megindult egy komoly föld és termelés iránti kereslet. A termelők nagyobb biztonságban érzik magukat a garantált árak miatt. Várhatóan a vidék bankjánál lesz olcsóbb hitel. A hüvelyesek és a fehérje növények nélkül egyoldalú a növénytermesztés, hangzott el több előadásban is. A szója nitrogéngyűjtő növény, amit környezetkímélő módon visz be a talajba. Az idei aszályos év bebizonyította, hogy jól tűri a szárazságot, éppen ezért szükség lenne a termesztésükhöz egy olcsóbb technológia kidolgozására. A hajdan erős ágazat eljutott odáig, hogy ma már csak 13 000 hektáron termelnek szóját, elavult a gépekkel. A Bóly Rt. 5-7000 hektáron termeltetett borsót, lehet, hogy az idén már a 2000 hektárt sem éri el. Pedig a vidéki munkanélküliek foglalkoztatására egy jó lehetőség. A tárgyalóteremből Szupernagyi, a Pécs környéki falu korcsmárosának anyósa hiába bizonygatta a tekintetes bíróságnak, hogy az egységben nem volt balhé - Fülöp bíró úr keresztkérdését nem tudta megválaszolni. A keresztkérdés pediglen - tegnap, a Pécs városi bíróságon nemígy hangzott: „Ha nem a kocsmában tört ki a verekedés, miért tettek feljelentést négy összetört szék miatt?” Szupernagyi, aki ősz hajú és filigránnak mondható, fekete kabátot és szemüveget viselt (az esernyő nem volt nála éppen), miközben hevesen bizonygatta, hogy csakis az igazat mondja, a következőképpen vágta ki magát: „Néhány pofon elcsúszott, de az nem érdekes. ” Nos, egy kocsmában, főleg éjfél után, ha a szomszédban bál van, könnyen elcsúszik néhány pofon. Így történt ez tavaly decemberben az említett falucskában is - nevezzük B.-nek -, ahol a „kultúrban” rendeztek bált, s mert sok volt az ember, néhányan mindig előfordultak a szomszédos vendéglátó egységben is. Ahol éjfél után kitört a tömegverekedés. Nehéz lesz a bíróság dolga az áprilisi ítélethirdetésen, mert a tegnapi - egyébként elnapolt - tárgyaláson kiderült: csak az biztos, hogy valaki visszaütött. Ha a tárgyalótermi tudósító a vallomásokból jól hámozta ki a lényeget, a következő történt. A B.-beli bálra egy baranyai községből vendégek érkeztek. Nem hívta őket senki - Barkassal jöttek, kilencen voltak, és fiatalok. Egyikük, Attila a mulatság közben átsétált a kocsmába, ahol biliárdozás közben, ahogy az szokás, barátkozott a helybeliekkel is. Amiért aztán erősen megmérgesedett, az az volt, hogy a barátkozás közepette észrevette: eltűnt a kabátjából a pénze, meg egy gázspré is - illetve dehogy tűnt el: a kocsmában szórakozók közt kézről kézre vándorolt. S mert ezek az emberek, nem adták vissza értékeit - a vitából tömegverekedés kerekedett. Az Olvasó bizonyára anná, ha most az öt vádlott és még több tanú eltérő vallomásait ismertetném, legyen elég annyi, hogy - vagy a kocsmában, vagy, mint a kocsmáros anyósa állítja, kinn az árokparton (avagy mindkét helyen ...) - alaposan elagyabugyálták egymást a bátor vitézek. Betört a korcsma ajtaja, suhant egy baseball-ütő, röpültek a széklábak szanaszéjjel - volt hát haddelhadd, meg egy sérült szem, egy törött sörösüveggel felvágott nyak és többtucat zúzódás. A vendégek a Barkassal elmenekültek. Emlékezetem szerint Jojó, a kétméteres hippi szülővárosomban ezt annak idején egészen másképp csinálta. Folyamatos országjárását megszakítva, időnként megjelent egy Duna-parti talponállóban és sakkozni kezdett. Jojó azért sakkozott, mert egyrészt sakkozó volt, másrészt meg egyszer a kocsmabeli vészhelyzetben ez jutott eszébe. Történt, hogy a talponálló törzsvendégei közül egy kultikus Jojótól is lenyúlta a pénzt, sakkozónk pedig előbb adott neki egy pofont, majd látva az ellene kászálódó helyi erőket, felajánlotta, hogy aki legyőzi őt sakkban, annak odatartja az arcát és vissza se üt. Akit viszont ő győz le, annak tizenöt forintot kell - a 70-es években jártunk - fizetnie. Ráadásul hippink még azt is hozzátette, hogy mivel sakkozó, úgy látszik, hogy nem nézi a táblát - tehát vakon. A törzsvendégek belementek a dologba - a szimultánon pedig Jojó fölényesen nyert, így történt, hogy elégtételt vett a sérelemért, a pénzét is visszanyerte - kicsit többet... - s legközelebb a kocsmába is visszamehetett. Mert ezután barátként kezelték őt úgy a halászok, mint a kultikusok. Dehát hol vannak már a sakkozó hippik és a hetvenes évek? Pauska Zsolt Jojó egészen másképp csinálta Kamatemelés a takarékszövetkezeteknél Kamatemelésről döntött tegnapi ülésén a Takarékszövetkezetek Baranya Megyei Szövetsége. A betéti kamatok 2-3 százalékkal növekednek, a mértékről részletes tájékoztatást az adott pénzintézeteknél lehet kapni. A hitelkamatok változatlanok maradnak. A növelés március 1-jétől érvényes. Közmeghallgatás Kovácshidán A Harkány melletti Kovácshidán közmeghallgatást tartottak a hét elején. A fórumon a helyi polgármester beszámolt az 1994-es költségvetés alakulásáról, majd a jelenlévők mondták el gondjaikat, észrevételeiket. Vita alakult ki a közhasznú munkákkal kapcsolatban, és a lakók feltették a kérdést: ki fogja a vízművet üzemeltetni a jövőben, s mennyi lesz a tarifa, erre azonban még pontos választ nem kaphattak. A közeli szödönyi rész lakói ugyanakkor kérték, hogy legyen végre az ő területükön is közvilágítás. A halál tudománya Tegnap este Pécsett, a JPTE Szántó Kovács János úti kollégiumában dr. Pellei Ilona, a SOTE professzora tartott előadást „A halál, életünk nagy kérdése” címmel. A tanatológiai sorozaton, amelynek keretében ő is szerepelt, neves előadók a halál és meghalás tudományáról beszélnek hetente egy alkalommal. Április végéig szó esik majd a halál közeli élményekről, az európai haláljelekről, az eutanáziáról, a haldoklógondozásról és a különböző korok halálképéről is. Pécsi bridzsezők sikere Az elmúlt hétvégén fejeződött be Budapesten az Országos Bridzs Páros Bajnokság. A háromnapos, öt fordulós vesenyen hatalmas pécsi siker született. A Vasutas Bridzs Klub versenyzői: Árvai Gyula és Harsányi Sándor nyerték az az idei bajnokságot, s a harmadik helyen is egy pécsi páros (Horváth Antal, dr. Szvitacs István) végzett. Utazó publikum A pécsi Harmadik Színház Utazó publikum nevű akciójában résztvevő színházbarátok március 10-én Kaposvárra utazhatnak megtekinteni a Jelenetek egy kivégzésről című előadást, március 27-én pedig Veszprémbe vezet az útjuk, ahol a Hyppolit, a lakáj lesz látható. Szaporcánál akartak átkelni a Dráván Kiutasították a litván táncosnőket A rigai lányok elindultak világot látni, ám nem Magyarországon akartak szerencsét próbálni, mert volt megrendelésük Horvátországból. Hogy ott melyik városban akartak szolgálatot teljesíteni, az a vallatás során nem derült ki, annyi azonban bizonyos, táncosnőként akarták „tengetni” horvátországi napjaikat. A hét csinos hölgy felfogadott két horvát állampolgárságú fiatalembert, gépkocsival vigyék el őket a határig, onnan meg majd csak elboldogulnak maguk is. Mert szabályosan nem mehettek át, arról azért tudomásuk volt, a vízum nélkül nem kívánt személyek Horvátországban, illegálisan akarták átlépni a határt, valahol a Dráva vidékén. Szaporcát választották az átkelés színhelyéül, ám a faluban azonnal feltűnt az idegenek jelenléte, a hivatásos járőröknek is szemet szúrt: ugyan mit keresnek itt a lányok? Az igazoltatásnál azonnal kiderült minden, tiltott határátlépés kísérlete miatt átadták a litván táncosnőket a siklósi rendőrkapitányságnak. Mivel az ügy a rendőrök előtt teljesen világos volt, vízum nélkül nem engedhették tovább a csapatot, megvonták tőlük tartózkodási engedélyüket, s kiutasították őket az országból. A „görlök” ugyan még egyszer próbálkoztak a drávaszabolcsi határátkelőnél, az ott szolgálatot teljesítők azonban továbbra is hajthatatlanok maradtak. Hogy végül is elhagyták-e az országot, nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, a térségből eltávoztak a rigai széplányok. B. G.