Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-27 / 174. szám
1998. június 27., szombat Hegedűszó Koreában A Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere, Vass Ágnes hegedűművész néhány hónapra ismét itthon van. Augusztusban indul vissza Dél-Koreába tanítani. - Kamarapartnerem, Szokolay Balázs zongoraművész biztatott, a Zeneakadémia delegált, de most nagyon jó újra a többiekkel - mondja egy szuszra a fesztiválnyitó előadást megelőző próba után. Fáradtságában is felvillanyzott és csupa derű. - Remélem, nem csak viszek, hozok is tapasztalatokat Koreából, ahol nagyon sokat tesznek azért, hogy zenekultúrájuk az európaihoz igazodjon. Ma már a saját hagyományainkat is unikumként kezelik, a hangversenyeken Berlioz, Brahms, Bartók művei mindennapossá váltak. Rendkívül gyorsan tettek óriási lépéseket: a világ összes csodájával rendelkeznek, tanítványaim autóval járnak, a számítógéptől a konyhafelszerelésig mindenük van, de sokszor csatornázatlanok az utcák. És csodálatosan utánoznak: zenében is mindent azonnal képesek elismételni, s addig gyakorolják, amíg az gondolatban is sajátjuk lesz. Kedvesek, zárkózottak, nem annyira szavakkal, hanem tettekkel fejezik ki önmagukat. Csodálatos érzés ezeket a szemérmes embereket a zene révén megnyitni, és boldogság, ahogy ez az öröm viszszaszáll rám. Több koncertem volt, de a pécsi zenekarommal is utazom a nyáron: Hollandiában az amszterdami Concertgebow-ban lépünk fel, Párizsban CD-felvételünk lesz. B. R. Újra itthon Pécsett, a Bazilika előtt fotó: laufer László Magyarul magyarán Nyelvmágia avagy állandósult szövegek Sok szó esett már az állandósult közkeletű nyelvi szerkezetekről, a szóértékű vagy mondatértékű kifejezésekről. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a nyelvi megnyilatkozás legteljesebb megvalósulásáról: a szövegről. A végeláthatatlanul változatos szövegek között is találunk kliséket, azaz változatlanul, sőt megváltoztathatatlanul ismétlődő nyelvi megnyilatkozásokról. ősforrásuk a nyelvmágia. A mágia, a varázslás, a varázslat titkos tudás, tudomány, amelynek segítségével az ember létének kezdetétől fogva szembeszállhatott a sorscsapásokkal, biztosítani vélvén a világban működő erők egyensúlyát. A beszélő, a nyelvmágia alkalmazója fölveszi a hagyományos varázsló, a régieket ismétlő szómondó szerepét. A számtalanszor ismételt mondatok érdekes módon nem hatnak színtelen klisék gyanánt, ellenkezőleg: telítve vannak titokzatos értelemmel. Gondoljunk csak a változatos ráolvasásokra, a szemmelverés és az egyéb rontások gyógyítására, pl. a szemárpa learatására. A hatásosságnak nem nyelvi, nonverbális feltételei: a számszerűség (háromszor, hétszer, kilencszer), a módja (bal vagy jobb kézzel, visszakézből), helye (keresztúton), ideje (éjfélkor, napkelte előtt). A hatásosság alapfeltétele azonban, hogy a hagyományos szöveg hangozzék el a legcsekélyebb változtatás nélkül. A nyelvmágia a mai modern életünkben is jelen van a különféle beavatások, eskütételek, fogadalmak formájában. A legfőbb kiteljesedésük azonban a rítus, a különféle közösségi események szertartásszerű, szokásos rendje, illetve a liturgia, a vallásfelekezetek egyházi szertartásrendje. A hívő emberek megfigyelhették, milyen óriási változást jelentett a nemzeti nyelvű liturgia bevezetése. Nem egy ember nyilvánította ki végakarataként, hogy őt a latin nyelvű szertartás szerint helyezzék örök nyugalomra. Annak ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy sokan az idegen nyelvű szöveget nem is értik. Kinek-kinek több-kevesebb időre van szüksége, hogy a Hiszekegy vagy a Miatyánk ökumenikus szövegét megtanulja. A régi és az új egy ideig harcban áll egymással. Avagy mivel magyarázható, hogy vannak olyan miséző papok, akik nem könyv nélkül mondják, hanem olvassák a Hiszekegyet? így védekeznek az ún. Ranschburg-féle homogén gátlás ellen. Sokunk nyelve nehezen jár rá a régi szláv jövevényszavunk, a malaszt helyett a kegyelem használatára. Főként az idősebbek számára szokatlan a bibliai szövegek korszerűsítése, modern fordítása is. Itt érdemes szót ejteni végül a levélminta-gyűjteményekről (szerelmi levelezők), társalgási zsebkönyvekről, a vőfélykönyvekről, illemtanokról. Ezek szállították ugyanis a nagyon tipikus élethelyzetekben elmondható, leírható kliséket, a változatlan szövegeket a nehéznyelvűek, az egyéni stílusokat nem lelő tollrágók számára. Az egyéni stílus, a nyelvi kifejezőkészség hiánya vagy fogyatékossága ezekben a gyűjteményekben, formulárokban találta meg a maga orvosságát. Rónai Béla Hírcsatorna A nemzetközi bábfesztivál programjából. A XI. Pécsi Nemzetközi Bábfesztivál mai napján a PNSZ Kamaraszínházában 14 órakor és 16 óra 30-kor a Budapest Bábszínház „A varázsfuvolát" mutatja be. 14 órától a Színház téren és a Sétatéren hazai, francia és tajvani bábosok lépnek fel. 17 órakor a Művészetek Házában magyar, 20 órától a Bóbitában angol együttes mutatkozik be, 21 óra 30-kor a Széchenyi téren a lengyel Tűz és Papír Színház. A fesztivál holnap a Bóbitában a szegediek „Állatok farsangja” című művével zárul. Háromnapos barangolás. Június 29-én 15 órakor Pécsett a Dominikánus Házban három napos barangolás kezdődik a film, a filozófia és a zene világában „Kerti mulatság” címmel, külföldi filmes és zenész szakemberek részvételével. A találkozó első napján 19 óra 30-tól a szabadtéri színpadon lesz jazzkoncert, majd a rákövetkező két napon a Mediawave ’98 díjazásra ajánlott filmjeit mutatják be. Színjátszó és képzőművészeti tábor. A pécsi Ifjúsági Ház pályázaton nyert támogatásával június 27-étől először nyílik tábor Balatonfenyvesalsán, amelyen művészeti iskolákba készülő tizennégy éven felüli fiatalok vesznek részt. Az olcsó díjú tábor munkáját, ahol modell után is rajzolhatnak, Németh Pál és Eszteri Zsolt, az Ifjúsági Ház szakkörvezetői irányítják. Kultúra - Művelődés Felavatták Soltra Elemér bicsérdi Kálváriáját Vizuális oratórium XV tételben A bicsérdi templomkert egy éve még kaszáló volt, derékig érő fűvel. Aki lekaszálta, hazavihette a szénát. Június 7-én ugyanezen a területen Soltra Elemér festő- és szobrászművész tizenöt stációból álló Kálváriáját avatták fel. Az ötlet három évvel ezelőtt fogant, mikor a falu művésztelepén Vér József polgármester vendégül látott néhány képzőművészt. Soltra Elemér, aki akkor életében először járt Bicsérden, sokat sétálgatott a faluban, és a terepet látva lassan megálmodta a templom köré a Kálváriát. A polgármester rögtön partner lett az ügyben, és be is indult a gyakorlati procedúra.A testületi üléseken, falugyűléseken az emberek támogatták a a Kálvária létrehozását, ugyanígy a környező községek, az itt lakó pécsiek, a megye is. Ezek után kerestük meg a Képző- és Iparművészeti Lektorátust, ahonnan két ízben is kaptunk segítséget - mondta Vér József. Soltra Elemér eközben már alkotott. - Stiláris kötöttségem nem volt, csak maga a téma. Rengeteget olvastam az evangéliumokat, és közülük különösen sokat Jánosét, hiszen ő volt az a szemtanú, aki Jézust végigkísérte utolsó útján. Közben hallgattam Bach két nagy passióját, és úgy érzem - bár jól ismerem a kálváriák művészettörténetét - sikerült megfogalmaznom a témákat úgy, ahogy belőlem kikívánkozott. Soltra Elemér az egyes táblák elkészítésénél tudatosan használta a „premier plan”-t, például Jézus és Szűz Mária találkozásánál, az első elesés után.Mária ide-oda sodródik a tömegben, végül át tudja törni magát, és találkozik a fiával. Ez a kép az iszonyat és az emberi kétségbeesés találkozása, azzal együtt, hogy Jézus kézmozdulatával nyugtatja őt. Az egyes táblák, ahogy sorozatban készültek, egyre zaklatottabbak lettek, hiszen meggyőződésem szerint Jézus emberként élte meg a borzalmakat, és bár tudta, hogy mi vár rá a végén, azt nem sejthette, milyen megalázó lépések során jut el odáig. A XV. tábla, illetve kis kápolna már a feltámadás. - Nem diadalmas feltámadás ez, hanem nagyon is emberi. Azé az emberé, aki megjárta a poklokat, és most elnyeri méltó jutalmát. Épp ezért az üres mezőbe nem is vészem semmilyen idézetet, feliratot: csak a szobor van, és mindenki érezze, amit érezni tud! — mondta Soltra Elemér. Ugyanez az utolsó stáció kicsit mást is jelent a falu vezetőjének. -Számomra azt is jelenti, hogy van remény, ilyen nehéz időkben is össze lehet fogni az embereket. Hiszen itt rengetegen tettek felajánlásokat, végeztek ingyenes munkát a villanyszereléstől a tereprendezésen át a bronztáblák felfúrásáig. Úgy saccolják, hogy a Kálvária eszmei értéke megközelíti a 20 millió forintot, mégis az önkormányzatnak három év alatt egy forintjába sem került, hogy ilyen csúnya szót használjak: nullszaldós lett a vállalkozás. Ehhez persze, az is kellett, hogy Soltra művész úr lemondott a honoráriumáról. Polgármesterként azt mondom: örülök, hogy ebben a munkában részt vehettem. Méhes K. . 1 Dunántúli Napló 15 Szomszédolás Erdélyben járt a Pécsi Iparos Színkör Hagyományaikhoz híven ismét határon túli, magyarok lakta településeken léptek fel a Pécsi Iparos Színkör tagjai. Ezúttal Déva, Vajdahunyad és Pusztakalán volt jó hangulatú vendégszerepléseik helyszíne. A nívódíjas színjátszókor az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (az EMKE) meghívásának tett eleget. Mint Szentgyörgyi Miklós, a csoport vezetője megjegyezte, számukra már természetes, hogy a határon túli magyar vidékeken nagyobb a kereslet fellépéseikre, mint itthon. A kint élő magyarok rendre vastapssal (gyakorta könnyekkel) fizetnek a sok kacajt fakasztó Nóti- és Vadnai- kabarétréfákért, humoreszkekért. Legutóbb, a Hunyad megyei kulturális napokon három alkalommal léptek színpadra. Vendégszereplésük teljes jegyárbevételét az EMKE Hunyad megyei szervezetének ajánlották fel. A pénzzel majdan középiskolás diákok magyarországi utazását támogatják. Ezúttal az iparosokkal tartott Unger Pálma és N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház két művésze is, akik már évek óta irányítják a Pécsi Iparos Színkör szakmai munkáját. B. N. Közművelődési pályázatok A Pécs-baranyai Kulturális Szövetség (a kulturális kamara jogutódja) pályázatot hirdet szövetségi tagok, társaságok, intézmények, egyesületek számára, amellyel a kulturális értékek megőrzését, hivatásos és amatőr művészeti mozgalmakat, közművelődési rendezvényeket szeretne támogatni. A pályázatokat a szövetség pécsi, Nagy Lajos király utca 15. sz. alatti irodájába szeptember 1-i határidővel várják, a nyertesek 30 ezer forint támogatást kaphatnak. A szövetség Nívó-díjat is alapított, amely művészeti teljesítményért, közösségi művelődésért és könyvtári tevékenységért nyerhető el. A Magyar Kultúra Napján, 1999. január 22-én átadandó díjra 1988. október 30-áig várják a javaslatokat illetve pályázatokat, maximum 10 gépelt oldal terjedelemben. B. R. Kukorica Jancsi bábszínpadon A Pécsi Horvát Színház vendége volt június 26-án a Horvát Nemzeti Bábszínház a Kukorica Jancsi című produkcióval, Bagossy László rendezésében. Zágrábban már bemutatták a darabot, mondja a rendező (kis képünkön). Ez voltaképpen a Kacsóh-féle változat és a János vitéz egyvelege, egy kissé operettesített műforma, melynek zenéjét Papp Zoltán hangszerelte. Kacsóh Pongrácnak nem sok köze van az eredetihez, Petőfi János vitéze pedig soha sem ment színházi előadás formájában, így aztán nem kis dramaturgiai problémát jelentett a bábelőadás létrehozása, a két változat házasítása. A báb ugyanakkor hálás műfaj, hiszen itt megjeleníthető mindaz, ami Kacsóhnál lehetetlennek bizonyult: a boszorkányok, az óriások. Nehéz volt viszont a horvát nézőknek bemutatni azokat az elemeket, amelyek egy magyarnak teljesen érthető, és a Petőfi szövegek idézése is csak magyar fülnek cseng ismerősen. Az itteni előadást megnehezítette, hogy amíg Zágrábban van zsinórpadlás, itt nincs. Bagossy László tervezi, hogy a Bóbita Bábszínházban az eredeti János vitézt megvalósítja a közeljövőben. Cs. L. A Bagossy Laura által tervezett bábfigurák