Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)

1998-06-27 / 174. szám

1998. június 27., szombat Hegedűszó Koreában A Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere, Vass Ágnes hegedűművész néhány hónapra ismét itthon van. Augusztusban indul vissza Dél-Koreába taní­tani. - Kamarapartnerem, Szoko­­lay Balázs zongoraművész bizta­tott, a Zeneakadémia delegált, de most nagyon jó újra a többiekkel - mondja egy szuszra a feszti­válnyitó előadást megelőző próba után. Fáradtságában is fel­­villanyzott és csupa derű. - Remélem, nem csak vi­szek, hozok is tapasztalatokat Koreából, ahol nagyon sokat tesznek azért, hogy zenekultú­rájuk az európaihoz igazodjon. Ma már a saját hagyományain­kat is unikumként kezelik, a hangversenyeken Berlioz, Brahms, Bartók művei min­dennapossá váltak. Rendkívül gyorsan tettek óriási lépéseket: a világ összes csodájával ren­delkeznek, tanítványaim autó­val járnak, a számítógéptől a konyhafelszerelésig mindenük van, de sokszor csatornázatla­nok az utcák.­­ És csodálatosan utánoz­nak: zenében is mindent azon­nal képesek elismételni, s addig gyakorolják, amíg az gondolat­ban is sajátjuk lesz. Kedvesek, zárkózottak, nem annyira sza­vakkal, hanem tettekkel fejezik ki önmagukat. Csodálatos érzés ezeket a szemérmes embereket a zene révén megnyitni, és bol­dogság, ahogy ez az öröm visz­­szaszáll rám. Több koncertem volt, de a pécsi zenekarommal is utazom a nyáron: Hollandiá­ban az amszterdami Concert­­gebow-ban lépünk fel, Párizs­ban CD-felvételünk lesz. B. R. Újra itthon Pécsett, a Bazilika előtt fotó: laufer László Magyarul magyarán Nyelvmágia avagy állandósult szövegek Sok szó esett már az állandó­sult közkeletű nyelvi szerke­zetekről, a szóértékű vagy mondatértékű kifejezésekről. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a nyelvi meg­nyilatkozás legteljesebb meg­valósulásáról: a szövegről. A végeláthatatlanul változatos szövegek között is találunk kliséket, azaz változatlanul, sőt megváltoztathatatlanul ismétlődő nyelvi megnyilat­kozásokról. ősforrásuk a nyelvmágia. A mágia, a va­rázslás, a varázslat titkos tu­dás, tudomány, amelynek se­gítségével az ember létének kezdetétől fogva szembe­szállhatott a sorscsapásokkal, biztosítani vélvén a világban működő erők egyensúlyát. A beszélő, a nyelvmágia alkalmazója fölveszi a ha­gyományos varázsló, a régie­ket ismétlő szómondó szere­pét. A számtalanszor ismételt mondatok érdekes módon nem hatnak színtelen klisék gyanánt, ellenkezőleg: telítve vannak titokzatos értelemmel. Gondoljunk csak a változatos ráolvasásokra, a szemmelve­­rés és az egyéb rontások gyó­gyítására, pl. a szemárpa le­­aratására. A hatásosságnak nem nyelvi, nonverbális felté­telei: a számszerűség (három­szor, hétszer, kilencszer), a módja (bal vagy jobb kézzel, visszakézből), helye (kereszt­­úton), ideje (éjfélkor, nap­kelte előtt). A hatásosság alapfeltétele azonban, hogy a hagyományos szöveg han­gozzék el a legcsekélyebb változtatás nélkül. A nyelvmágia a mai mo­dern életünkben is jelen van a különféle beavatások, esküté­telek, fogadalmak formájá­ban. A legfőbb kiteljesedésük azonban a rítus, a különféle közösségi események szertar­tásszerű, szokásos rendje, il­letve a liturgia, a vallásfele­kezetek egyházi szertartás­rendje. A hívő emberek megfi­gyelhették, milyen óriási vál­tozást jelentett a nemzeti nyelvű liturgia bevezetése. Nem egy ember nyilvánította ki végakarataként, hogy őt a latin nyelvű szertartás szerint helyezzék örök nyugalomra. Annak ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy sokan az idegen nyelvű szöveget nem is értik. Kinek-kinek több-keve­sebb időre van szüksége, hogy a Hiszekegy vagy a Mi­atyánk ökumenikus szövegét megtanulja. A régi és az új egy ideig harcban áll egymás­sal. Avagy mivel magyaráz­ható, hogy vannak olyan mi­séző papok, akik nem könyv nélkül mondják, hanem ol­vassák a Hiszekegyet? így védekeznek az ún. Ransch­­burg-féle homogén gátlás el­len. Sokunk nyelve nehezen jár rá a régi szláv jövevény­szavunk, a malaszt helyett a kegyelem használatára. Fő­ként az idősebbek számára szokatlan a bibliai szövegek korszerűsítése, modern fordí­tása is. Itt érdemes szót ejteni vé­gül a levélminta-gyűjtemé­nyekről (szerelmi levelezők), társalgási zsebkönyvekről, a vőfélykönyvekről, illemta­nokról. Ezek szállították ugyanis a nagyon tipikus élethelyzetekben elmondható, leírható kliséket, a változatlan szövegeket a nehéznyelvűek, az egyéni stílusokat nem lelő tollrágók számára. Az egyéni stílus, a nyelvi kifejezőkész­ség hiánya vagy fogyatékos­sága ezekben a gyűjtemé­nyekben, formulárokban ta­lálta meg a maga orvosságát. Rónai Béla Hírcsatorna A nemzetközi bábfesztivál programjából. A XI. Pécsi Nemzetközi Bábfesztivál mai napján a PNSZ Kamaraszínházá­ban 14 órakor és 16 óra 30-kor a Budapest Bábszínház „A va­­rázsfuvolát" mutatja be. 14 órától a Színház téren és a Sétatéren hazai, francia és tajvani bábosok lépnek fel. 17 órakor a Művé­szetek Házában magyar, 20 órától a Bóbitában angol együttes mutatkozik be, 21 óra 30-kor a Széchenyi téren a lengyel Tűz és Papír Színház. A fesztivál holnap a Bóbitában a szegediek „Ál­latok farsangja” című művével zárul. Háromnapos barangolás. Június 29-én 15 órakor Pécsett a Dominikánus Házban három napos barangolás kezdődik a film, a filozófia és a zene világában „Kerti mulatság” címmel, kül­földi filmes és zenész szakemberek részvételével. A találkozó első napján 19 óra 30-tól a szabadtéri színpadon lesz jazzkon­­cert, majd a rákövetkező két napon a Mediawave ’98 díjazásra ajánlott filmjeit mutatják be. Színjátszó és képzőművészeti tábor. A pécsi Ifjúsági Ház pályázaton nyert támogatásával június 27-étől először nyílik tá­bor Balatonfenyvesalsán, amelyen művészeti iskolákba készülő tizennégy éven felüli fiatalok vesznek részt. Az olcsó díjú tábor munkáját, ahol modell után is rajzolhatnak, Németh Pál és Esz­teri Zsolt, az Ifjúsági Ház szakkörvezetői irányítják. Kultúra - Művelődés Felavatták Soltra Elemér bicsérdi Kálváriáját Vizuális oratórium XV tételben A bicsérdi templomkert egy éve még kaszáló volt, derékig érő fűvel. Aki lekaszálta, hazavihette a szénát. Június 7-én ugyan­ezen a területen Soltra Elemér festő- és szobrászművész tizenöt stációból álló Kálváriáját avatták fel. Az ötlet három évvel ezelőtt fogant, mikor a falu művészte­lepén Vér József polgármester vendégül látott néhány képző­művészt. Soltra Elemér, aki akkor életében elő­ször járt Bicsérden, sokat sétálgatott a faluban, és a terepet látva lassan megál­modta a templom köré a Kálváriát. A polgármester rögtön partner lett az ügy­ben, és be is indult a gyakorlati proce­dúra.­­A testületi ülé­seken, falugyűlése­ken az emberek tá­mogatták a a Kálvá­ria létrehozását, ugyanígy a kör­nyező községek, az itt lakó pécsiek, a megye is. Ezek után kerestük meg a Képző- és Iparmű­vészeti Lektorátust, ahonnan két ízben is kaptunk segítséget - mondta Vér József. Soltra Elemér eközben már alkotott. - Stiláris kötöttségem nem volt, csak maga a téma. Renge­teget olvastam az evangéliu­mokat, és közülük különösen sokat Jánosét, hiszen ő volt az a szemtanú, aki Jézust végigkí­sérte utolsó útján. Közben hall­gattam Bach két nagy passióját, és úgy érzem - bár jól ismerem a kálváriák művészettörténetét - sikerült megfogalmaznom a témákat úgy, ahogy belőlem kikívánkozott. Soltra Elemér az egyes táb­lák elkészítésénél tudatosan használta a „premier plan”-t, például Jézus és Szűz Mária ta­lálkozásánál, az első elesés után.­­Mária ide-oda sodródik a tömegben, végül át tudja törni magát, és találkozik a fiával. Ez a kép az iszonyat és az emberi kétségbeesés találkozása, azzal együtt, hogy Jézus kézmozdula­tával nyugtatja őt. Az egyes táblák, ahogy sorozatban ké­szültek, egyre zaklatottabbak lettek, hiszen meggyőződésem szerint Jézus emberként élte meg a borzalmakat, és bár tudta, hogy mi vár rá a végén, azt nem sejthette, milyen meg­alázó lépések során jut el odáig. A XV. tábla, illetve kis ká­polna már a feltámadás. - Nem diadalmas feltámadás ez, hanem nagyon is emberi. Azé az emberé, aki megjárta a poklokat, és most elnyeri méltó jutalmát. Épp ezért az üres me­zőbe nem is vészem semmilyen idézetet, feliratot: csak a szobor van, és mindenki érezze, amit érezni tud! — mondta Soltra Elemér. Ugyanez az utolsó stáció ki­csit mást is jelent a falu vezető­jének. -Számomra azt is jelenti, hogy van remény, ilyen nehéz időkben is össze lehet fogni az embereket. Hiszen itt rengete­gen tettek felajánlásokat, vé­geztek ingyenes munkát a vil­lanyszereléstől a tereprendezé­sen át a bronztáblák felfúrásáig. Úgy saccolják, hogy a Kálvária eszmei értéke megközelíti a 20 millió forintot, mégis az ön­­kormányzatnak három év alatt egy forintjába sem került­­, hogy ilyen csúnya szót használ­jak: nullszaldós lett a vállalko­zás. Ehhez persze, az is kellett, hogy Soltra művész úr lemon­dott a honoráriumáról. Polgár­­mesterként azt mondom: örü­lök, hogy ebben a munkában részt vehettem. Méhes K. . 1 Dunántúli Napló 15 Szomszédolás Erdélyben járt a Pécsi Iparos Színkör Hagyományaikhoz híven ismét határon túli, magya­rok lakta településeken lép­tek fel a Pécsi Iparos Szín­kör tagjai. Ezúttal Déva, Vajdahunyad és Pusztaka­­lán volt jó hangulatú ven­dégszerepléseik helyszíne. A nívódíjas színjátszókor az Erdélyi Magyar Közműve­lődési Egyesület (az EMKE) meghívásának tett eleget. Mint Szentgyörgyi Mik­lós, a csoport vezetője meg­jegyezte, számukra már természetes, hogy a határon túli magyar vidékeken na­gyobb a kereslet fellépése­ikre, mint itthon. A kint élő magyarok rendre vastapssal (gyakorta könnyekkel) fi­zetnek a sok kacajt fakasztó Nóti- és Vadnai- kabarétré­fákért, humoreszkekért. Legutóbb, a Hunyad me­gyei kulturális napokon há­rom alkalommal léptek színpadra. Vendégszereplé­sük teljes jegyárbevételét az EMKE Hunyad megyei szervezetének ajánlották fel. A pénzzel majdan középis­kolás diákok magyarországi utazását támogatják. Ezúttal az iparosokkal tartott Unger Pálma és N. Szabó Sándor, a Pécsi Nem­zeti Színház két művésze is, akik már évek óta irányítják a Pécsi Iparos Színkör szakmai munkáját. B. N. Közművelődési pályázatok A Pécs-baranyai Kulturális Szövetség (a kulturális ka­mara jogutódja) pályázatot hirdet szövetségi tagok, tár­saságok, intézmények, egye­sületek számára, amellyel a kulturális értékek megőrzé­sét, hivatásos és amatőr mű­vészeti mozgalmakat, köz­­művelődési rendezvényeket szeretne támogatni. A pályá­zatokat a szövetség pécsi, Nagy Lajos király utca 15. sz. alatti irodájába szeptem­ber 1-i határidővel várják, a nyertesek 30 ezer forint tá­mogatást kaphatnak. A szövetség Nívó-díjat is alapított, amely művészeti teljesítményért, közösségi művelődésért és könyvtári tevékenységért nyerhető el. A Magyar Kultúra Napján, 1999. január 22-én átadandó díjra 1988. október 30-áig várják a javaslatokat illetve pályázatokat, maximum 10 gépelt oldal terjedelem­ben. B. R. Kukorica Jancsi bábszínpadon A Pécsi Horvát Színház vendége volt június 26-án a Horvát Nemzeti Báb­színház a Kukorica Jan­csi című produkcióval, Bagossy László rendezé­sében. Zágrábban már bemutatták a darabot, mondja a rendező (kis képünkön). Ez voltakép­pen a Kacsóh-féle változat és a János vitéz egyvelege, egy kissé operettesített műforma, melynek zenéjét Papp Zoltán hangszerelte. Kacsóh Pong­­rácnak nem sok köze van az eredetihez, Petőfi János vitéze pedig soha sem ment színházi előadás formájában, így aztán nem kis dramaturgiai problé­mát jelentett a bábelőadás lét­rehozása, a két változat háza­­sítása.­­ A báb ugyanakkor hálás műfaj, hiszen itt megjelenít­hető mindaz, ami Kacsóh­­nál lehetet­lennek bizo­nyult: a bo­szorkányok, az óriások. Nehéz volt viszont a horvát nézőknek bemutatni azokat az elemeket, amelyek egy magyarnak telje­sen érthető, és a Petőfi szöve­gek idézése is csak magyar fülnek cseng ismerősen. Az it­teni előadást megnehezítette, hogy amíg Zágrábban van zsi­nórpadlás, itt nincs. Bagossy László tervezi, hogy a Bóbita Bábszínházban az eredeti Já­nos vitézt megvalósítja a kö­zeljövőben. Cs. L. A Bagossy Laura által tervezett bábfigurák

Next