Új Dunántúli Napló, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-03 / 282. szám

2 JEGYZET Eltekergő igazság ifjúkoromban a töritaná­­runk azzal vívta ki a csodá­latunkat, hogy igen magas szintre emelte az igazság­érzetünket, s nem csak el­méletben, de a gyakorlatban is. Megtörtént például, hogy „véletlenül" kivertem foci­val a tanári egyik ablakát, ő meg hazakísért, kezembe nyomta a lasztit, hogy akkor nosza, rúgjam be az ablakon át a nagyszobánkba is. Hogy miért jut ez most az eszem­be? Mert az volt a kedvenc mondása, hogy „kétszer soha ne büntessük ugyanazért a tanulót!”, s nekem valahogy ilyen érzésem van a közmű­­vezetékek megadóztatásával kapcsolatban, mert miért is fizetünk valójá­ban? Az egykori állami beru­házások bekerülési költségeit rögtön szétosztották a szolgál­tatási díjakon keresztül, most pedig hosszú távon újra csak mi fizetünk majd ugyanezért (afelől ugyanis senkinek nem lehet kétsége, hogy ezt minden cég ráterheli idővel a fogyasztókra). Ha pedig az állami föld használatáért, a levegőköbméter elfoglalásáért kell adózni, akkor még rosz­­szabb a helyzet, mert úgy ha­­­marosan a metró, a­ közutak,-ró­ a vasút folyóméterei után is fizetni fogunk, másrészt, ha kábelekről van szó, itt lenne az ideje egy kis rendet tenni a levegőben tekergő öklömnyi vastag kötegek között. Mert ez a rendelet egy kalap alá veszi a korszerű, láthatatlan föld alatti optikai kábelt a felszí­nen tekergő, otromba, méter vastag hőcsatornával, ezek után pedig az sem lepne meg, ha egy élelmes polgár beperelné az államot, fizessen a lakóháza keríté­sének folyóméterei után ha­sonló díjat. Hiszen mondva­csinált ürügynek van olyan jó az is, hogy neki sem volt ingyen a beruházás, mellyel állami területeket is megvéd a külső hatásoktól, például a kóbor állatoktól. MÉSZÁROS B. ENDRE BARANYA Már púderezésre sincs erő Tistyán László A szociológus szerint a hétköznapi Pécs lepusztult Pécs Kiüresedett, megfáradt idős emberre emlékezteti a mai Pécs Tistyán László szo­ciológust, a Fact Intézet veze­tőjét, aki sorozatunk része­ként beszélt Pécs jelenéről és jövőjéről. A témáról olva­sóink is elmondhatják véle­ményüket a www.pecs2030. afal.hu oldalon. Babos Attila - Hogyan látja a mai Pécset? - Hogy valaki hány éves, egy állapot, nem érdem. Ha valaki művelt, az érdem, de állapot is. Pécs jelenét nem lehet megítélni múltja nélkül, hisz azok az álla­potok, amelyeket érdemmé for­dítottak, nem mostanában ke­letkeztek. Pedig Pécs mai hely­zete attól függene, hogy a város miként képes az örökölt állapo­tokkal bánni, átfordítani azokat érdemmé, életben maradásáért, fejlődéséért. Az elmúlt 30-40 év­ben a város hihetetlen adottsá­gait figyelmen kívül hagyta. - Pár éve ez másként hangzott volna, de felépült a Kodály Köz­pont, a Zsolnay-negyed. - A Kodály Központot nem említeném egy lapon például a székesegyházzal. Ugyanakkor, egy Ferge Zsuzsától átvett ha­sonlattal élve, kétféle Pécs van. Egy ünnepnapi és egy hétköz­napi Pécs. Az ünnepnapi Pécs úgy, ahogy elmegy. Ha koncert­re akarok­ menni, múzeumba, a lehetőségek szélesek. De ez egy itt élőnek kevés. - Pécsett csak turistának jó lenni? - Egy, a városban pár napot eltöltő turista az ünnepnapi Péccsel találkozik, jól is érezhe­ti magát. Az említett épületek az ünnepnapi Pécs részei. Sajnos - s ez jórészt a politikai veze­tők bűne - a fejlődést az elmúlt évtizedekben rendre az ünnep­napi Pécshez kötötték. Az itt élők gondolkodásában azonban a hétköznapi Pécs a domináns, ami viszont katasztrófa, egy iga­zi istencsapása. Minden rohad le. Azokat az adottságokat, ame­lyek a földrajzi környezetet jel­lemzik, nemhogy megóvnánk, de egyenesen pusztítjuk. Gyak­ran szennyezett a levegő, nagy a zajterhelés stb. - A természeti környezettel bá­nunk rosszul? - A korábban létrehozott inf­rastruktúrával sem foglalko­zunk, hagyjuk lepusztulni azo­kat, majd továbbállunk. A leg­jobb példa a Magasház, s kíván­csi vagyok, milyen lesz a Kodály Központ 10-20 év múlva. Ha az ember nem színházba, vagy a belvárosba akar menni, már a kikapcsolódási lehetőségek is szűkösek. De nem jó kisgyerek­kel közlekedni sem, hacsak nem ajtótól ajtóig autóztatják, az meg más miatt nem jó. Van egy báb­színház, négy-öt olyan játszótér, ami nincs lepusztulva, de ezek egy 150 ezres városban nem ele­gendőek. - Csak a környezet fontos? Mit gondol a benne élőkről? - A közérzetemet a környezet határozza meg, ami minden­nap körülvesz, s az ma Pécsett nem jó. A város legtöbb terüle­tén az enyészet lépten-nyomon tetten érhető. Pécs olyan, mint egy idős nő, akinek voltak szép napjai, de azok elmúltak, mára ráncos, aszott lett, s már arra sincs ereje, hogy kipúderezze magát. Ráadásul Pécs szép nap­jai hamisak voltak. - Mit ért szép napokon, hamis­ságon? - A bányászat csúcsidősza­kát. Ugrásszerűen megnőtt a város lakossága. De a bányá­szat nem érdem volt, hanem egy adottság, amit elkezdett használni az akkori központi hatalom. Pécs nem egy szerves fejlődés eredményeként jutott oda, hogy növekedett a gazda­sági ereje, lakosságszáma stb., hanem külső beavatkozások hatására. Amikor ezek megvál­toztak, a szép napok elmúltak. - Lát kiutat? - Nem új és újabb, hatalmas dolgokról kellene álmodozni, csak tisztában lenni azzal, mink van, miben lehetünk, vagy vol­tunk valaha jók. Végre józan pa­rasztoknak kellene lennünk. Az egyetemben óriási lehetőségek vannak, sok kis cég alakulását kellene szorgalmazni. A város­nak a legkisebb ötletekre is rá kellene ugornia, amelyeket lehe­tőséggé, eséllyé lehetne fejlesz­teni, de ehhez nagyon nyitott, agyas városnak kellene lenni. „A város legtöbb területén az enyészet lépten-nyomon tetten érhető” lyin­ít v »»»*» *. U/i . Az egyetemnek ott kellene lennie a mindennapokban TISTYÁN LÁSZLÓ szerint fájó Pé­csett a beilleszkedés hiánya. Pécset egyetemi városként em­legetik, de a szociológus azt mondja, Pécs olyan város, ahol egyetem is van. Az egye­tem nem szervült a város életé­be, léte ma csak abban a di­menzióban látszik, hogy sok ember dolgozik ott, nem gaz­dagítja közvetlenül és nagy­mértékben a város kulturális tőkéjét. Kiragadott példát em­lítve azt mondta, a művészeti karon tanító képzőművészek nem rendeznek tömegével ki­állításokat, a közterek nincse­nek tele olyan vizuális ötletek­kel, amiket a hallgatóknak ok­tatnak. A koncerteken nem mutatnak fel olyan zenei kísé­reteket, ami elvárható lenne ott, ahol zenetudományok mű­velésével is foglalkoznak. Az integrálódásnak azonban van, lenne másik oldala is, a váro­sé. Ma már az egyetem, s azon belül a külföldi hallgatók lét­kérdést jelentenek, de velük szemben van egyfajta ellen­állás a pécsiek körében. Nem becsüljük meg őket eléggé, pe­dig kenyeret adnak. Ideális esetben a pécsiek jelentős ré­sze ma már kiválóan beszélne angolul, németül, de ez mesz­­sze nincs így. Persze a város­nak is egy csomó dolgot kelle­ne adnia az egyetem számára, például infrastruktúrában, hogy az egyetem beilleszkedé­sét segítsék. 2012. DECEMBER 3., HÉTFŐ HÍREK Pécs NYOLC ÚJONNAN ki­nevezett bírósági titkár tesz hétfőn ünnepélyes esküt a törvényszék pécsi épü­letében. Az álláshelyekre tizennyolcan jelentkeztek, a nyertesek közül - akik előtt most megnyílt a bíróvá válás lehetősége - ezt megelőzően négyen ügyvédként, ketten ügyvédjelöltként, ketten pe­dig közszolgálati jogviszony­ban tevékenykedtek. (mb) Mohács NÉGY GYÉMÁNT- és egy aranydiplomát adtak át a vá­ros vezetői a mohácsi iskolák nyugalmazott pedagógusai részére a közelmúltban. A díszes oklevelet hatvan, il­letve ötven esztendővel ezelőtt diplomázott tanárok, óvónők vették át. (mb) Pécsvárad rendhagyó módon ezúttal nem gyerekek, hanem felnőttek számára tartanak kézműves foglalkozásokat az élményvárban a karácsonyi készülődés jegyében. Többek között ajtó-, ablak- és asztaldí­szeket készíthetnek az érdek­lődők szombatonként délután három órától. (mb) Rászorulókhoz jutott a jótékony élelmiszercsomag szigetvár A kisvárosban komoly hagyománya van a jó­tékonykodásnak, és ez az idei advent idejére sem változott. Az ünnep előtti időszakban nem csak a szigetvári embe­rek mozdulnak meg annak ér­dekében, hogy tegyenek vala­mit rászoruló embertársaikért, különösképpen a gyerekekért, de az önkormányzat is segít a nehéz helyzetű szigetvária­kon, és környékbelieken. Az önkormányzat a helyi cigány önkormányzattal kar­öltve mintegy ezer segélycso­magot adományozott az elmúlt hét folyamán rászoruló csalá­dok számára. A jótékonyko­dásra az EU Élelmiszercsomag Program keretében a Mező­­gazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal közreműködésével kerülhetett sor. A szigetvária­kon kívül Zsibóton és Becefán is részesültek élelmiszerado­mányban a rászorulók, a cso­magokban liszt, tészta, illetve tartós tejtermék volt. ■ K. E. Aprófalvak, kisvárosok előretörése a régiós turizmusban átrendeződés Az elmúlt évek tapasztalatai szerint az egyedi fejlesztések hozzák meg a sikert a vendégért folyó versengésben dél-dunántúl Alaposan átren­deződött a vendégforgalom a dél-dunántúli régióban az elmúlt esztendőkben. A három megye, Somogy, Tolna és Baranya összes­ségében nagyjából azonos ven­dégszámot produkál (750-800 ezer turistát és mintegy 2 millió vendégéjszakát) - nincsenek ki­ugró évek, vagy megyei teljesít­mények -, nem mindegy azon­ban, hogy ebből melyik település mennyit profitál. Nem meglepő, hogy Pécs - az elmúlt időszak vendég­­szám-visszaesésének ellenére is - stabilan tartja első helyét a lista élén, ahogy Harkánynak is minden évben jó előre ki lehet adni a második pozíciót a régiós összevetésben. Ki gondolta vol­na azonban, hogy másfél évti­zeddel ezelőtt a régió turisztikai térképén még nem is szereplő, öt éve még a középmezőnyhöz tartozó Bikár az elmúlt évben már a harmadik helyen találja magát a turisztikailag frekven­tált települések listáján? Hogy mégsem akkora meglepetés ez, az a hegyháti településen több mint egy évtizede zajló szállás­bővítő fejlesztéseknek, és a ma­gyar viszonylatban egyedülálló Reneszánsz Élménybirtok létre­hozásának tudható be. Örvendetes, hogy Somogy­nak és Tolnának is megvan a maga kistelepülési sikertörténe­te. A Zselicben Patca vált egyedi élményeket és szolgáltatásokat nyújtó vendégváró vonzerővé, míg Tolnában az elmúlt évek­ben ugyancsak minőségi fej­lesztéseken áteső Bikács vált meghatározó turistaközponttá. Ezzel párhuzamosan igazán ér­dekes fejlemény, hogy a somo­gyi és a tolnai megyeszékhely - a vendégek számában, illetve vendégéjszakákban jelentkező teljesítményük szerint - bele­szürkült az idegenforgalmi sta­tisztika középmezőnyébe. Baranyában üdítő színfolt­íjség Villány és Szigetvár telje­sítményének javulása, Somogy­ban Nagyatád, Tolnában Tenge­­lic teljesítménye mondható sta­bilnak. ■ Kaszás Endre Összetett vonzerő a régiós idegenforgalmi hely­zetkép alátámasztja azt az or­szágos szinten egyaránt érvé­nyesülő tapasztalatot, hogy ön­magában a vizes vonzerő - ter­mészetes tó vagy folyó, termál­fürdő - nem elegendő a turis­ták eredményes megszólításá­hoz. Szakemberek szerint a fürdőzés stratégiai eleme a vonzó kínálatnak, ugyanakkor a hosszú hétvégére, esetleg egy-egy hétre induló emberek a vízpart vagy a medence mel­lett élményt, programot is akarnak, legyen az kirándu­lás, borkóstoló, lovagi torna vagy állatbemutató.

Next