Új Dunántúli Napló, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-28 / 50. szám
2015. FEBRUÁR 28., SZOMBAT 11 INTERJÚ Endrei Judit könyvet ír, egyesületet vezet, rádiózik, és színes lélekkel foglalkozik az ötven év feletti korosztály útkeresésével. Az egykori televíziós határozottan állítja: mióta saját kezébe vette a sorsát, kinyílt számára a világ. Szűcs Anikó - A honlapján olvasható információk alapján biztosra veszem, hogy igencsak mozgalmasan telnek a napjai. - Azt kell mondanom, hogy izgalmasabb és változatosabb ez a mostani életem! A televíziózás kényelmesebb volt, hiszen sok jó műsor követte egymást, és anyagilag teljes biztonságban voltam. Az elmúlt tizenhat év ilyen értelemben küzdelmesebben telt, ugyanakkor a váltás óta kinyílt számomra a világ. Ráadásul szabadúszóként magam döntöm el, hogy kire és mire szánok időt, mivel foglalkozom, vagy mibe vágok bele. - 1998-ban önszántából fejezte be a televíziós pályafutását. Miért döntött így? 96 végén, 97 elején kezdtem először azt érezni, hogy nincs helyem a tévénél. Sorra megszűntek a műsoraim, és egy idő után már nem kaptam új feladatot. Nehezen éltem meg, hogy nincs munkám, és borzasztóan rosszul esett, hogy már nem számítanak rám. A húgom, aki életvezetési tanácsadóként már akkoriban is nagyon sok embernek segített a pályamódosításban, egyfolytában azzal biztatott, hogy merjek váltani, hiszen a legjobb korban vagyok ahhoz, hogy belevágjak valami teljesen új dologba. Végül hosszas vívódás és jó néhány álmatlan éjszaka után megfogadtam a tanácsát... Azóta sok mindennel foglalkozom, és egyáltalán nem hiányzik a televíziózás. Ma már azt is tudom, hogy nem szabad mindent egy lapra feltenni az életben. Igenis kell, hogy legyen egy B-, de akár egy C-terv is a tarsolyunkban! - 2003-ban saját könyvkiadót alapított, 2006-ban pedig életmód-tanácsadással foglalkozó stúdiót indított. Tetszik, hogy ilyen vállalkozó szellemű... - Anno a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha könyvet írok: egy kedves barátom vetette fel az ötletet, így született meg az első kötetem. Azóta megjelent még öt. A „könyvcsinálás” egyértelműen sikerélményeket hozott, ezzel szemben a másik vállalkozásunk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Üzletileg jókorát buktam vele, viszont éppen annak a bukásnak köszönhető, hogy 2008 tavaszán jószolgálati kezdeményezésként elindult a korhatártalanul programunk. - Miért tartotta fontosnak, hogy kiemelten foglalkozzon az ötven év feletti korosztállyal? - Egyrészt addigra magam is beléptem a középkorúak táborába, és ha nem is nyalogattam a sebeimet, de szembesülnöm kellett azzal, hogy talán azért engedtek el olyan könnyen a televízióból, mert a vezetés nem tudott mit kezdeni a középkorúságommal. A tévé ma is az élete része - A MAI NAPIG SZERETEM és szívesen nézem a televíziót - meséli Judit. - Általában előnyben részesítem az ismeretterjesztő műsorokat, de emellett lelkesen vadászom a jó filmeket is. Nagy örömömre az utóbbi időben felfedeztem magamnak az egyik mozicsatornát, ahol szinte csak Másrészt akkoriban a könyveim kapcsán nagyon sok helyen jártam az országban: kis közösségekbe, könyvtárakba, klubokba hívtak, és ezeken a rendezvényeken nagyon sok ember - zömében ötven év felettiek - osztotta meg velem a sorsát, a kétségeit, a problémáit. Ebben a korban az emberek többsége már kisebb-nagyobb egészségügyi problémákkal küszködik, de erre a korosztályra jellemző az is, hogy a gyerekek kirepülnek, és a szülők ott maradnak egymásnak, ha még együtt vannak. A munkahelyeken is őket rúgják ki először a létszámleépítésnél.... értékes filmeket adnak, így zsinórban fogok ki olyan török, ausztrál, iráni vagy éppen svéd gyöngyszemeket, amelyekre egyébként nehezen bukkan az ember. Mivel annak idején orosz szakon végeztem a bölcsészkaron, így gyakran választok orosz nyelvű műsorokat is. Van, aki könnyedén veszi a változásokat, de többen vannak azok, akik kétségbeesnek, elbizonytalanodnak, elveszítik az önbecsülésüket, mi rájuk figyelünk, nekik szeretnénk segíteni abban, hogy találják meg az útjukat az új élethelyzetben, és semmiképpen ne gondolják azt, hogy vége a világnak, csak azért, mert elmúltak ötvenévesek. Arra buzdítjuk őket, hogy kezdjenek el új dolgokkal foglalkozni, tanuljanak, képezzék magukat, tűzzenek ki új célokat maguk elé, hogy ötven felett is legyenek nyitottak, és maradjanak aktívak. Az ősszel megjelenő könyvemet is ennek a korosztálynak szánom: a magam tapasztalataival, valamint okos és hiteles szakemberek tanácsaival szeretném elhitetni a kortársaimmal, hogy igenis van élet ötven után is! - Ha valaki, Ön igazán jó példával jár elöl... - Talán azért is, mert én elfogadom az idő múlását. Igaz, azt azért nehezen tudnám elképzelni, hogy „csak” nyugdíjasként éljem a mindennapjaimat. Szeretek tenni-venni, jönni-menni, és nem utolsósorban anyagilag is szükségem van arra, hogy aktívan tevékenykedjek, mert van két „félfelnőtt” lányom, akiket még el kell indítanom az életben. Nem szeretném, ha bárki azt gondolná rólam, hogy nekem semmi gondom a világon, mert ez nem igaz. Elég ha a lányaim felnőtté válására, a kirepülésükre gondolok, vagy a kiszámíthatatlan anyagi nehézségekre... - Nemrég pedig tovább színesítette a repertoárját, hiszen február eleje óta az új internetes rádió, a Rádió Bézs műsorvezetőjeként hallhatjuk. - Ez most egy új kihívás, egy új játék számomra, hiszen soha nem rádióztam. Ezért is mondtam örömmel igent Fodor János felkérésére. Tetszik, hogy a Bézs elsősorban nőknek szól, és változatos, minőségi műsort kínál. Szeretem azt is, hogy nagyon sokszínű, hiszen sokan vagyunk a mikrofon mögött. A tapasztalt kollégák mellett fiatal rádiósokkal, valamint elismert és népszerű művészekkel, tudós emberekkel dolgozom együtt. A műsorom, a Korhatártalanul egyértelműen az „ötven pluszos” korosztályt célozza meg. Aki szerda délutánonként engem választ, az garantáltan azt kapja, aki én vagyok, ahogy én gondolkodom, ahogy én látom a világot... A témaválasztásban szabad kezet kaptam, és számomra nagyon inspiráló ez a szabadság (mosolyog). Az első adásban például beszélgettem sportorvossal, sportújságíróval és jógaoktatóval, de szó volt arról is, hogy hogyan sminkeljük magunkat ötven év felett... - Könyvet ír, egyesületet vezet, közösséget épít, rádiózik. Kihagytam valamit? - Van egy vállalkozásom is (mosolyog), ami a környezettudatos életet és az egészséges életmódot segíti, és ami szintén napi szintű feladatokat ad. Emellett folyamatosan nyitott vagyok az új dolgokra. Ennek szellemében az elmúlt években belekóstoltam a coach tevékenységbe, valamint mediátor képesítést szereztem. Bár még egyikben sem teljesedtem ki, de ami késik nem múlik... - A mindennapokban mit tesz azért, hogy jól érezze magát a bőrében? - Hetente legalább négyszer másfél-két órát gyalogolok. Számomra a gyaloglás az igazi feltöltődés: egy kiadós séta testileg és lelkileg is felfrissít. Pár hete elkezdtem jógázni is, amire már régóta vágytam. Emellett igyekszem egészségesen táplálkozni. A mediterrán étkezést, a halat, a csirkét, a zöldségeket részesítem előnyben, de ilyenkor, télvíz idején előfordul, hogy egy kis kolbász, hurka vagy szalonna is kerül az asztalra, ami számomra hozzátartozik az élet finomságaihoz. És be kell vallanom, édesszájú vagyok (mosolyog)... A szabadidőmben imádok utazni, sokat olvasok, nemcsak szépirodalmat, hanem önismereti és önfejlesztő könyveket is szép számmal. Szívesen időzöm nálam fiatalabbak társaságában, mert az mindig jó hatással van rám. - Kiegyensúlyozottnak, elégedettnek és derűsnek tűnik - sugárzik önből a harmónia. - Azt szoktam mondani, hogy az én életem is olyan, mint az emberek többségének az élete: hol fent, hol lent, de én hiszek abban, hogy semmi sem történik véletlenül. Nagyon fájt, amikor azzal szembesültem, hogy a televíziónál már nincs szükség rám, de ha ott tartottak volna, akkor rengeteg csoda nem történt volna meg velem. Márpedig én nagyon szeretem és élvezem ezt a tartalmas, kihívásokkal teli, változatos életet, ami a képernyőn túl várt rám. „Élvezem a képernyőn túli életet” életmód Endrei Judit hisz abban, hogy semmi sem történik véletlenül Az ötven feletti korosztályt segíti Endrei Juditot a húga, Erika biztatta arra, hogy ne féljen belevágni valami újba Endrei Judit még el akarja indítani két felnőtt lányát az életben Névjegy 1953. MÁJUS 7-ÉN SZÜLETETT Szolnokon. 1977-ben végzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző főiskolán. Ezután egy évig a MÚOSZ Újságíró Iskolában tanult művelődéspolitikát. 1980-1983 között elvégezte az ELTE-BTK orosz szakát, 1989-1990 között az Európai Kulturális Menedzserképzőbe járt. 1976 és 1998 között bemondóként, majd szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott a Magyar Televíziónál. 1998 óta szabadúszó. KÉT LÁNYA VAN: Nóra huszonnégy, Laura húszéves. EDDIG MEGJELENT KÖNYVEI: Anno 2000 - Ezredvégi kaleidoszkóp, Mindörökké nő, Sztárdiéta, Mindörökké férfi, Női aforizmák és bölcsességek, Kemény üzenetek. r