Dunántúli Népszava, 1945. július (1. évfolyam, 1-8. szám)

1945-07-22 / 1. szám

DUNÁNTÚLI NÉPSZAVA 1945 július 22. Vasárnap Mi fog megváltozni a torony alatt? Tolnai József polgármester elvtárs tervei Sápadt az arca, de a szeme friss. A keze, mely a német­­országi szenvedésektől remeg, időnként erélyesen ökölbe szorul. Valahogy Tolnai elvtárs sze­mélye olyan, mintha a pártot jelképezné Sok szenvedés után hegekkel, sebekkel is friss és harcra kész. — Másfél évtizedig koptattam a városháza lépcsőit, mint párt és szakszervezeti titkár — nem vagyok idegen itt De hosszú volt az út, míg idáig eljutottam. Az út hosszú volt, de mindig akár európai bolyongásomban, vagy a német táborban a „torony“ felé haladtam: a szocializmusért és Pécsért. — Polgármesterré történt meg­választásom nem jelent változást, a magam részéről nem tekintem egyébnek, mint íróasztal és mun­kakör cserének. — Mikor hazajöttem, mint párttitkár szerettem volna mű­ködni, pártfegy­elemből vállaltam el a polgármesterséget. Mint párt­­titkár többet használtam volna pártomnak a régi állásban, de mert nem csak a párt a fontos, hane­m az egész demokrata közös­ség, így vállaltam a polgármes­terséget Pécs város legnehezebb helyzetében. — Városunk pénztára üres. Terveket szőni üres zsebbel igen nehéz. Máról-holnapra élünk, a mindennapi élet szükségleteinek kielégítésére, a napi kiadások tel­jesítésére súlyos kölcsönöket kel­lett felvennünk. — Lehet-e ilyen körülmények között a jövőre szép terveket szőni? Ha nem lehet is kell, hogy kiheverje a város a régi rend­szer csapásait. Ehhez a legfon­tosabb, hogy a munkamorált biz­tosítsam. Ahhoz, hogy eredményt tudjak elérni, legfontosabb, hogy munkatársaim, a város alkalma­zottjai rájöjjenek: a demokrácia a munka megbecsülése. Új mun­kaidőt vezettünk be, reggel 7-től déli 1-ig tart a hivatalos óra, hogy munkatársaim délután sza­badok lehessenek. — Munkamorál alatt azt is ér­tem, hogy a magánvállalatok, üzemek, bányák felé, innen kell kisugározni a fegyelemnek és rendnek, melyre az ország felépí­l Városi tanács felállításával egyszerűsíteni fogjuk az admi­nisztrációt és a bürokráciát tel­jesen, kikapcsoljuk. Ha kevés a pénz, lehetőleg a morális problé­mákat kell megoldani. — Kulturális programom leg­fontosabb pontja, hogy az összes iskolát rendeltetésüknek átadjam. Már tatarozzák az épületeket. Minden körülmények között biz­tosítani fogom a csecsemővédel­­met, a napközi otthonok zavar­talan munkáját. — Kedves tervem, hogy vissza­szerezzem városunknak a bölcsé­szeti fakultást, hogy egyetemünk újra régi keretei között terjessze a tudományt — ehhez a kultusz­kormány segítsége kéne. — Legfontosabb a szakszerve­zetek bevonásával; a dolgozó em­berek minimális szükségleteit ki tudjuk elégíteni. Mert szomorú az árak felszökése. Garanciát kaptam arra, hogy a vármegyei alispánnal karöltve és szövetsé­ges katonai segítséggel, vagonok ennivalót fognak Pécsre hozni. Nem engedhetem, hogy Pécsett bármi drágább legyen, mint Bu­dapesten. — Nagy problémám: a lakás­kérdés. Ígérem a javulást. Igény­be fogjuk vesni a Máv bérháza­kat, az itteni Máv vezetőség se­gíteni fog. Bolgár megszálló csa­patok elvállalásával sok lakás fel fog szabadulni. Türelmet ké­rek. Tűrhetetlen az az állapot, tészben szükség van. Sok a munka, de ez nem a munkaerő kihasználása. Gondoskodtam róla, hogy mindenki megkapja a mi­nimális szabadságot. Külön be­szerzési csoportot fogok szer­vezni. Saját hatáskörömben javí­tani igyekszem a fizetéseket. Most töröm a fejemet, hogy erre fedezetet találjak, hogy egyesek nagy lakásokat bútor nélkül lefoglalnak. Kény­telen leszek összeköltöztetni, de a problémát megoldom. Fedél, saját ágy nélkül a demokráciá­ban Pécsett senki sem lesz. — Szerzek nyersanyagot az iparnak és meg kell indulni Pé­csett a kereskedelemnek . Most lettem polgármester, de szociális intézményeket már meg­tekintettem. Első utam a Sze­gényházba, a Szegény-telepre, a Horthy kertvárosba vezetett. Kint jártam a bányászoknál, sok hiányt tapasztaltam, sok a sére­lem, sokat kell invesztálni. Egye­lőre a félbe maradt, befejezetlen százhúsz ház lesz alkalmas sok­­gyermekes munkáscsaládok be­fogadására. — Kulturális munkámban, a társadalom átalakulásában első­sorban az értelmiséget kívánom bekapcsolni Szeretném, ha ez a társadalmi réteg megértené el­gondolásaimat. Régen a munkás­ságért harcoltam, mast már a polgárokért is. A demokrácia minden becsületes dolgozóért ki­áll. — Talán a város segítségére lesz az is, hogy igyekszem az orosz hatóságok jóindulatát elnyerni, hogy munkámban támogassanak. Minden szavából egy szándék sugárzik:­­ akarja, hogy sok minden megváltozzék a torony alatt. Felállítják a városi tanácsot Nagy csoportokban, ezrével térnek haza a magyar hadifoglyok! Feloszlatják a magyar hadifogoly táborokat Budapestről telefonálják ezt a mindenkit érdeklő és örvendetes hírt. Megindult a hazafelé való nagy vándorlás.­­ A különféle táborokban, hóna­pokkal ezelőtt egybegyűjtött magyar hadifoglyokat ezrével és többezrével útnak indították s azok örömrepesve érkeznek hazafelé, az áldott szülőföldjükre. Foksaniból négy napon belül már három csoport lépte át a ha­tárt. A győztes oroszok az emlí­tett román város közelében még a múlt évben közel tízezer hadifog­lyot gyűjtöttek össze, gondoskod­tak az ellátásukról és ügyeltek az egészségükre. A múlt héten kihir­dették a magyarok előtt, hogy szabadok­ mehetnek haza, kapnak vonatot és elégséges ennivalót is a nagy útra. Az első turnusban 1031 magyar katona, a másodikban 1406, a harmadikban körülbelül ugyan­ennyi indult el s valamennyi már Magyarországon halad ,a saját községébe, vagy városába, illetve tanyára. Útközben senki nem halt meg, senki nem betegedett meg, viszont valamennyien rettentően fáradtak, ami érthető. Elmondották a hazatért véreink, hogy kenyeret, szárított halat, úgy­szintén kockacukrot kaptak el­indulásuk napján az orosz parancs­­nokságtól. Az oroszok a legbarát­ságosabban búcsúztak el tőlük, kifejezték örömüket, hogy a béke beálltával nemcsak a foksani-i tá­borból, hanem mindenhonnan haza­­bocsátják a magyarokat. Elvárhatjuk tehát, hogy még" a Szovjetunióban lévő magyar hadi­foglyok tízezrei is igen rövid időn belül útnak indulhatnak és a nagy­lelkű oroszok gondoskodnak arról is, miszerint vasúti kocsik, továb­bá élelmi cikkek rendelkezésre álljanak. A Csehországban, Ausztriában, Bajorországban és más részeken hadifogságban lévő magyarok útnak indítása mindenfelé szin­tén elkezdődött. Sajnos, a mai európai közlekedés általában szerfölött lassú. Ez okoz­za, hogy egyszerre nem indítanak nagy csoportokat útnak, hanem ezer-ezerötszázas turnusokat. Még így is igen nehéz feladat marad a magyarok zavartalan vonati el­helyezése. A táborokból való út hazáig eltart tíz, sőt húsz-harminc napig is, aszerint, hogy melyik országból, milyen kerülőkkel és közlekedési akadályokkal kell megbirkózni. A lényeg, hogy a fiúk és a férjek, illetve apák meg­indultak, mint a vándorfecskék, hogy visszatérjenek a nagy világ legoldottabb földjére és tájára­ Magyarországba. Őrségváltás a pécsi orosz katonai parancsnokságon Ünnepélyes keretek közt búcsú­zott el Pécs város társadalmától és vezetőségétől A Savon őrnagy városparancsnok, aki új állomás­helyére távozóban átadta helyét Vispakaluk alezredesnek, Pécs új orosz katonai parancsnokának. A búcsú alkalmából Pécs város vezetősége a város jelképes kulcsát és értékes emlékplakettjét nyújtot­ta át a távozó városparancsnok­nak, aki a legnehezebb időszakban a felszabadítás első napjaiban vet­te át a város­parancsnokságot. Mindig jó indulattal és nemes megértéssel viseltetett a lakosság ügyeivel szemben és őszinte rokon­­szenvet váltott ki a magyarság lelkéből, amikor a túlkapások ve­szélyével szemben a magyar élet és vagyon­biztonság érdekeit meg­védte. A hadviselés nagy érdekeit mindig összhangba tudta hozni a város lakosságának érdekeivel és igen sok esetben nyújtott hatható segítséget a közellátás terén mu­tatkozó zavarok megszüntetésénél. Mindezekért a város minden rendű polgára pártállásra való tekintet nélkül őszinte hálával és meg­becsüléssel gondol a távozó város­­parancsnokra és reméljük, hogy a távozó szigorú katona is jó szív­vel fog visszaemlékezni Pécs vá­rosára. Z. T. Az USA hajóhadának fejlődése W­ashigtonbó­l jelentik. Az öt éves amerikai hajóépítési program megvalósításának ered­­ményeképen ma már két óceá­non uralkodik az USA. Öt év alatt 130.000 hajót építettek 3 millió br. reg. tonna súlyban. Jogrendünk az átalakulás útján Valahányszor a társadalom életében nagy átalakulások tör­ténnek, a jogászra nagy és ne­héz feladat hárul Az átalakult társadalom teljesen más kívá­nalmakkal lép fel és egész más szabályokat kíván a maga éle­tének a biztosítására, mint amilyenek a régi társadalom életszükségleteinek­­ megfelel­tek. A jogszabály ugyanis járu­lékos természetű és mindig ahhoz az érdekhez igazodik, amelyet a mindenkori társa­dalmi közösség a maga érde­keinek védelme céljából a jog lesújtó pallosának az erejével biztosítani kíván, vagyis a tár­sadalom maga szabja meg azo­kat a korlátokat, amelyekkel az emberi békés együttélést fenntartani kívánja, s a jog­szabály teszi kötelezővé ennek a betartását azzal, hogy a kor­látok áthágását jogi következ­ményekkel sújtja. A vesztett háború nálunk is mozgásba hozta a társadalom dinamikus erőit és a demokrá­ciára való törekvés jogrendünk eddigi pilléreit létalapjaiban tá­madta meg. A szétrombolt régi helyén egy új világ van kiala­kulóban, amelynek azonban csak kontúrjait ismerjük, ma­gát a felépülő újat azonban nem. A társadalom még moz­gásban van, az országépítés most folyik, s nem tudhatjuk, hogy mikor és hol fog a a fej­lődési folyamat megállni. Csak annyit tudunk, hogy a fejlődés folyamata a demokratikus ál­lamberendezkedés irányában halad. Nem ismerjük azonban, — mert nincs békeszerződé­sünk, — azt a területet, ahol az új társadalmi berendezkedés érvényesülni fog, csak sejthet­jük, hogy mekkora lesz az a népi csoport, amelynek életérdekei szabják meg a jogalkotás irá­nyát és nem tudhatjuk, hogy ez a népi csoport milyen állam­forma keretei között kívánja a maga demokratikus rendszerét kiépíteni. Ma még tehát az egész társadalom dinamikus ál­lapotban lévén, annak létkér­dései sem kristályosodtak ki a maguk egészében. A járulékos természetű jogi szabályozás te­hát még nem ismeri azokat az életviszonyokat és érdekeket, amelyeket szabályozási körébe kell bevonnia. Ott tartunk te­hát, hogy a régi jogszabályaink elavultak és a változott hely­zetben nem f­elelnek meg a min­dennapi élet követelményei­nek, újat pedig nem alkotha­tunk, mert még ismeretlen előttünk, hogy milyen szabá­lyozást kíván a felépülő új ma­gyar társadalom. Az elmúlt 25 esztendő min­den jogalkotása az állami fő­hatalom gyakorlóinak hatalmi célkitűzéseit szolgálta, s ezek a mai élet követelményeinek annál kevésbbé felelnek meg, mivel nem egyet közülük mint a humanitással és az emberi­séggel ellenkezőt, egy tollvo­nással törölni kellett a tör­vénytárunkból. Ezek a jogsza­bályok a mai élet kívánalmait azért nem tudják kielégíteni, mivel a vesztett háború és az azzal együtt beköszöntött álta­lános elszegényedés számos olyan problémát vetett fel­színre, amelyek jelentőséget csakis ilyen adottságok között nyerhetnek. A jog­alkalmazóra hárul teh­át az a nehéz feladat, hogy a hiányzó jogszabályokat a jogrend szellemének és a mindennapi élet kívánalmainak megfelelően pótolja. Ezt a te­vékenységét kizárólag az össze­omlott régi jogrend még hasz­­nálható elemeinek a felhaszná­lásával végezheti, mert az át­menet nehéz időszakában olyan jogszabályokat, amelyek a ki­bontakozás útját irányítják,­­ alkotni nem lehet. A jogalkalmazónak azonban a használható elemek kiválasz­tásánál is nagy nehézségekkel kell megküzdenie, akkor, ha átmenetet zökk­enésmentesen kívánja biztosítani. Országunk talán a mohácsi vész óta nem ment át olyan végzetes ka­tasztrófán, mint éppen ezen végzetes háború után, s talán jogrendünk sem kívánt még soha olyan tökéletes átalakí­tást, mint a mai időkben. Leg­feljebb 1860-ban állott ilyen nagy feladat előtt, amikor a rendi alkotmány helyébe kel­lell a kornak megfelelő új jogi szabályozást kiépítenie. Valamennyien, érezzük eze­ket a nehézségeket és talán ezek váltják ki bennünk azt a bizonytalan érzést, amelyet a jogrend szilárd alapjainak a megingása okoz. Jogalkalmazóink a legjobb szándékkal láttak hozzá nehéz feladatuk teljesítéséhez és min­dent elkövetnek , hogy a még használható régi jogszabálya­inknak olyan rugalmasságot kölcsönözzenek, hogy az átme­net nehéz korszakában is a mindennapi élet­ igényeinek megfeleljenek. Ne a kritikus szemével, hanem a megértés tekintetével kísérjük figyelem­mel munkálkodásukat, amikor az úttörők nehéz feladatát tel­jesítik. Az ő feladatuk, hogy fenntartsák a jogfolytonosságot a történelmi átalakulás idején és zökkenésmentesen vigyenek el bennünket az új életkornak tökéletes jogrendje felé. Dr. Hilfreich István. a Polgári Demokrata Párt vasárnapi pécsi lapy­­gyűlésén gr. Teleki Géza vallás- és kin­ogatásügyi m­iniszter beszédet mond A Polgári Demokrata Párt pécsi szervezete vasárnap délután 5 órára hívta egybe politikai nagy­gyűlését, melyen a párt budapesti vezetőségi tagjai és közöttük gr. Teleki Géza kultuszminiszter is beszédet mondanak. A meghirdetett nagygyűlés vá­rosszerte nagy érdeklődést keltett, mert az új tanévvel kapcsolatos nevelésügyi kérdésekre most talán a legilletékesebb helyről kaphat értékes felvilágosításokat a város és a vidék közönsége. A nagygyűlést a Ciszterci rendi gimnázium dísztermében tartják és arra szívesen látják a város min­den polgárát. Megtalálták a német titkos fegyverek terveit Berlinből jelentik: Ernest Mac Lenden kijelentése szerint a német titkos fegyverek ter­veit fel fogják használni. Már eddig is igen sok iratot talál­tak meg és remény van rá, hogy még további felfedezése­ket fognak elérni.

Next