Dunántúli Népszava, 1948. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1948-02-01 / 26. szám
ÁRA 60 fUUr Pécs városa és a MESZHART ■ £Mffr9fW£t£££S£. tere«bíróság előtti ,v éT,,iy*"*•_, I Szerkesztőség telefonszáma: 15-32 Szerkesztőség és kiadóhivatal, Perczel-utca 2. szám Kiadóhivatal telefonszáma: 15-42 A százéves Kommunista Kiáltvány Írtat SÓS ENDRE . 1847 novemberében határozta el a Kommunista ligává átalakult londoni Igazak Szövetsége, hogy megbízza Marx-ot és Engels-t a kommunisták programmját közhírré tévő és megmagyarázó proklamáció elkészítésével, s 1848 február havában már meg is jelent a történelmi jelentőségű, a társadalmi fejlődésben új korszakot nyitó Kommunista Kiáltvány. Különös aktualitást ad a Kommunista Kiáltványnak az 1848-as eseményei centenáriuma. Nem volt véletlen, hogy Marx és Engels proklamációja éppen 1948- ban keletkezett, bár — ahogy Gustav Mayer, a tudományos szocializmus történetének ismert kutatója megállapította — a Kommunista Kiáltványnak még nem volt közvetlen hatása az ázk-ás európai forradalmakra, ,Mitől vett kifejezetten polgári forradalmak voltak és a proletariátusnak csak itt-ott juttattak némi szerepet. Bármilyen kicsi volt is azonban ez a szerep — mint Szabó Ervin, K Járámné Ernő, Krónus Illés és Justus Pál tanulmányai szinte egyértelműen megállapították, — 1847—1843 mégis világtörténelmi választóvonalat jelentett a munkásmozgalom történetében II. 1847 és 1848 „levegőjében“ születhetett csak meg a Kommunista Kiáltvány. A kor légkörei és viszonyai valósággal szükségessé és halaszthatatlanná tették a történelmi materializmus ,,felfedezését". Amint — ha a nagy összefüggéseket nézzük — semmi sem történt véletlenül, Marx és Engels nem véletlenül alkotta meg a történelmi materializmusról szóló tanítást Engels évtizedekkel később — visszaemlékezve a Kommunista Kiáltvány keletkezésének körülményeire — a következőket írta: ..Minden társadalomban a szükségszerűség uralkodik, amelynek kiegészítése és megjelenési formája az esetlegesség. _ A szükségszerűség végül is minden esetlegességen keresztülgázol... Itt kell azután foglalkoznunk az úgynevezett „nagy emberek“ szerepével Hogy ilyen, vagy olyan, hogy ez, vagy az lép fel bizonyos időben, bizonyos országban, természetesen tiszta véletlen, de próbáljuk őt kiküszöbölni; nyomban jelentkezik a kereslet más után és ez a más előkerül, tant bien que mas, de némi idő után előkerül. Hogy éppen Napóleon, ez a korzikai lent az a katonai diktátor, akire a harcaiban kifáradt francia köztársaságnak szüksége volt, véletlen, de kétségtelen, hogy Napóleon hiányában más foglalta volna el a helyét. Ezt legjobban bizonyítja, hogy mindig alkaoti ember, amikor szívesség volt rá: Cézár, Augustus, Cromivell stb. Bár Marx fedezte fel a történelmi materialitást, Thierry, Miguet, Guizot és az 1855-ig terjedő korszak valamennyi angol történetírója bizonyítja, hogy megvolt a törekvés a felfedezésre és Morgan is felfedezte ugyanezt a szemléletet Az idő megérett számára és fel kellett fedezni". Engie is odáig ment, hogy — a történelmi materializmus szernél értének időszerűségét jellemezve — még Marx szerepét is szinte másodrendűnek tüntette fel. És annak a véleményévnek adott kifejezést hogy — ha nem lett volna a világon az a Marx, aki vele együtt megírta a Kommunista Kiáltványt,— akadt volna egy másik, kevérebbé zseniális Marx, akit esetleg nem hívtak volna így, de aki valamivel it*5s/abbul mégis megcs: náttslkírt ,gf,*éeV/ művit. A polgár felfogása szerint: a törtémés,am korszakai és intézményei nem egyebek, mint emberek meghosszabbított árnyékai. Mi marxisták, ezzel szemben azt hirdetjük: az emberek azok, akik nem mások, mint koruk meghosszabbított árnyékai. II. Bertrand Russel írja Egy évszázad élettörténete cíű könyvében, hogy: „A Kommunista Kiáltvány teremtette meg Marx helyét a szocialista mozgalomban és ezt a helyet akkor is megérdemelné, ha sohasem írta vollna meg A tőkét... A Kommunista Kiáltvány Marx legjobb műve A forradalom előestéjét jellemző lendületet és gyorsaságot tükrözi vissza... Nincs ehhez hasonló !propagandisztikus erejű okmány. És ereje az intellektuálisan kérlelhetetlen fejtegetés mezébe öltöztetett mélységes szenvedélyből fakad.“ Olyanok, akik utain rokonszenveztek a szocialistákkal és kommunistákkal, ugyancsak elismerték, hogy a Kommunista Kiáltvány milyen ragyogó mű. Treitschke azt írta: „A Kommunista Kiáltvány a világirodalom legjobb pamfletje.“ Pampflet? Igen. De nemcsak pamflet. Sokkal több is. A Kommunista Kiáltvány pamflet és tudományos esszé. Marx és Engels egyedülálló képességei kellettek ahhoz, hogy pamfletszerűen vigyék a tudományt a legszélesebb néprétegek közé. Lenin, aki Marx és Engels egyik leghivatottabb magyarázója él, a marxista tudomány továbbfejlesztője volt, Engelsről szóló mesteri tanulmányában megállapította: „Marx és Engels érdemeit a munkásosztály körül néhány szóban összefoglalhatjuk: önmegismerésre és öntudatra nevelték a munkásosztályt és az ábrándozások helyére a tudományt állították“. Nos, Marx & Baigere egyik műve sem szolgálta olyan erővel és annyira hatékonyan az önmegismerést, és az öntudatot, mint a Kommunista Kiáltvány, amelynek egyik legnagyobb jelentősége éppen abban rejlett, hogy leszoktatta a munkustömegeket az ábrándozásról és rászoktatta azokat — vagy legalábbis azok élcsapatait a tudományos igazságok felismerésére. Gyakran merül fel a kérdés: miért nem nevezte Marx és Engels, a tudonolnyos szocializmus két úttörője, aki később sűrűn használta a „szocialista“ kifejezést, Szocialista Kiáltványnak a Kommunista Kiáltványt? Legjobb, ha a legautentikusabb magyarázó, Engels ’’ szavaival felelünk. Engels 1890-ben —a Kommunista Kiáltvánnyal foglalkozva — megállapította: ..Megjelenése idején nem volt szabad Szocialista KiállAy.voshorv’cz-t niünk* 1S4Tte5' keflájtá autóért neveztek szocialistának. Egyrészt a különböző utópista rendszerek híveit, telát Angliában az owenistákat és Erumeiaországban a fourieristákat. Ezek azonban ekkor már hovatovább kihaló szektákká zsugorodtak össze. Másrészt a különböző társadalmi kuruzslókat, akikkülönféle csodaszerekkel és mindenféle toldozó-foldozó munkával akarták eltüntetni a társadalmi bajokat. Mindkét esetben olyanokról volt szó, akik a munkásmozgalmon kívül állottak, s inkább a ,,művelt“ osztályok támogatását keresték. Ezzel szemben a munkásoknak az a része, amely meggyőződött a pusztán politikai változások elégtelenségéről és a társadalom alapos átalakítását követelte, abban az időben kommunistának nevezte magát. Csak nagyjából kidolgozott, csak ösztönszerű, néha még kissé nyers volt ez a kommunizmus... Minthogy mi akkoriban nagyon határozottan vallottuk azt a nézetet, hogy a munkások felszabadítása csakis magának a munkásosztálynak a műve lehet — egy pillanatig sem ingadoztunk, amikor arról volt szó, a két név közül melyiket válasszuk." A Kommunista Kiáltványt, amelyet a tudományos szocializmus két legnagyobb szelleme alkotott, ma már nyugodtan nevezhetnénk Szocialista Kiáltványnak is, hiszen ez a proklamáció az egész osztályharcos munkásosztály közkincse. De könyvek címeit nem ,szokás és nem is szabad megváltoztatni! A Kommunista Kiáltványt így, ezzel a címmel is vállalhatjuk és vállaljuk! * IV. Nyílt összeesküvést hirdetett az 1848-ban megjelent Kommunista Kiáltvány., De milyen más ez a marxi és engelsi összeesküvés, mint — mondjuk — a ff. G. J Weils-féle Marx és Engels a proletariate- forradalmát hirdette, H. G. Wells, mint fabiárus, pedig voltakép azt kívánta, hogy az értelmiségi kapitalisták és burzsoák csináljanak „nyílt összeesküvést“ a különben kikerülhetetlen proletár forradalom megelőzésére! A Kommunista Kiáltvány egyfelől egyesülésre szólította fel a világ akkori proletárjait, másfelől pedig egyesítette a tudományos szocializmust a gyakorlati szocializmussal, amikor a gyakorlati szocializmus hordozóját rak deklarálta a proletariátust. Mrax fellépéséig külön utakon haladt a Gondolat és a Tett. Marx Tetté formálta a Gondolatot és Gondolattá a Tettel. V. A filozófia és a mozgalom kapcsolatairól mondotta Marx, hogy: ..A filozófiát nem lehet megvalósítani a proletariátus felkelése nélkül és a proletariátus nem kedvel fel a filozófia megvalósítása nélkül." E felfogás jegyében hozta össze Marx a proletariátust azzal a „marxizmussal“, amely összefoglalta az angol klasszikus közgazdaságtan, a francia utópista szocializmus és a német klasszikus filozófia eredményeit és kritikáját Sem Fourier, sem Saint-Simon, sem Orven utópisztikus szocializmusa nem volt alkalmas arra, hogy a széles tömegek e tanítások hordozóivá legyenek. Vitathatatlan, azonban, hogy egyik is, másik is hozzájárult mindahhoz, ami később megvalósult. Mindegyikük eszmevilágából maradt valami pozitívum azokra, akik utánuk következtek. VI. Hegel és Fichte nevét is ide kell iktatnunk, amikor megrajzoljuk a kort, amelyben a Kommunista Kiáltvány megszületett. Engels azt hirdette: „Mi, német szocialisták, büszkék vagyunk arra, hogy nemcsak Saint-Simon, Blonnier és Orven, hanem Kant, Fichte és Eleger is elődeink közé tartozik.“ Hegeliül származik az a megállapítás, hogy az örökös ellentmondás a fejlődj motorikus ereje. Minden, ami van, magában hordja saját ellentétét is. Az ellentét megoldását egy harmadik fogalom tartalmazza. A hegeli dialektika képlete: „Tézis — Antitézis — Szintézis•“ A Szintézis azonban nem befejezés, hanem egyben új Tézis, új elindulás alapja is. A tovább fejlesztett hegeli gondolat lett a társadalmi fejlődés korszerű törvénye! A dialektikus mozgás hegeli törvénye döntően befolyásolta Marxot és Engelst, akik egyébként — Feuerbach hatására — aránylag hamar megszabadultak a hegeli filozófia általános, halálától. Feuerbach visszavezette az idealisztikus filozófia útjáról Marxot és Engelst, akik belátták, hogy tisztán, logikai úr a gondolat. ..dialekt,hug ón mórg,fiával“ nem lehet tudást üremteni. Idnin finom Engels-esszéjeb, amelyre már hivatkoztunk, érdekes oldalak találhatók arra, hogy Marx és, Engels — mikiben megőrizték Hegel gondol bt.az örök fejlődési folyamatról —felismerték: nem a szellem fejlődése magyarázza a természet fejlődését, hanem ellenkezőleg, a szellem a természetben, az anyagban leli magyarázatát. Ez itt az alapja Marx és Ergots materialista szemléletének. Ahogy Lenin írta: „A világot te az emberiséget, materialista szempontból tekintették és azt látták, hogy miként az összegtermészeti jelenségek alapját materiális okok képezik, úgy az, emberi társadalom fejlődésétis az anyagi, a termlt erek fejlődise határozza meg. A termelő erői fejlődésétől függnek azok a viszonyok, amelyekbe az emberek lépnek egymással, amikor az emberi szükségletek kielégitaton szolgáló tárgyakat termelik, s ezekben a viszonyokban rejlik a társadalmi élet minden jelenségének, az emberi törekvéseknek, eszméknek és törvényeknek magyarázata." VII. Az 1848-as februári forradalom idején - a Kommunista Kiáltvány megjelenésével egy időben lépett első ízben Franciaország politikai színpadára önállóbb csoportként a munkásság, amely segített a forradalom győzelmének kivívásában a polgárságnak. A polgárság persze csakhamar hálátlannak bizonyult. Az 1848-as párisi forradalmon kivil, a bécsi, berlini, egész németországi és magyarországi felkelésekben is némi szerepet játszott a proletariátus, de ez a szerep nem volt önálló. A proletariátus csupán a polgárság politikai segédcsapata volt. Akadt gazdasági siker egy-egy önálló proletárszereplés is a Kommunába Kiáltványt megelőző időszakban. Ilyen volt például a lyoni selyemgyári munkások 1831-es megmozdulása. Ebben a forradalmi lendületű sztrájkban nem érvényesült semmiféle politikai motívum. Ahogy Paul Louig magyarázza a Histoire du Socialism don France 1789—1945 című könyvében: „1831-ben kizárólag arról voltzó, hogy a munkások éheztek. Alig X. Károly idején 13 órai munkáért 4—6 frankot kaptak a bérük 18 órai munkáért 1 frank alá hanyatlott. A gyárosok pedig azt mondták: „Ha nincs kenyér a munkások hasában, majd kapnak oda szuronyokat A Kommunista Kiáltvány megmagyarázza a bérmunkásoknak — nemcsak a gyári dolgozónak, hanem a megfizetett bérmár