Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

Harmadik évfolya­m. 7. szánt. Pápa 1892. február 14 DUNÁNTÚLI Az egyház és iskola köréből. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.­­KAN­IMI EV.REF. mm. HIVATALOS közlönye.­­35 MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. TARTALOM: Egyöntetűséget isteni tiszteleteinkben! II. Extranaeus. — Iskola ügy: Középiskolai reformok. Kis Ernő.— Külföld: Spurgeon Károly életéből. — Tárcza: Néhány szó a csurgói dal- és zene-estélyről. Seregély Dezső. — Könyvismertetés: Szilveszter-Bulla. Vári Szabó Sámuel. — Vegyes közlemé­nyek. — Hivatalos rész. -------.—.---—-------------~ HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­kívül bélyegdij 30 kr. Egyöntetűséget isteni tiszteleteinkben! II. Előző czikkemben rendes isteni tiszteleteink körében eszközölhető egyöntetűségről közöltem felfogásomat, ez­úttal a rendkívüliekről óhajtok egyet-mást elmondani, kezdvén a legfontosabbal, az úrvacsorával. Az úrvacsora osztásánál az első, a­mit föl­tétlenül kimondandónak tartok az, hogy az ágen­­dát a szószékből semmi szín alatt nem tartom helyesnek elmondani, h a mint ez Erdélyben s a tiszántúl igen sok helyen szokásban van. Egy­szerű az ok, a­miért ezt elvetendőnek tartom. Hiszen az ágenda az úrvacsoráról szól, a­mely­nek jelei az úrasztalán vannak s nem a szószé­ken, tehát onnan tartandó a beszéd, a­hol a jelek elkészítvék azok számára, kik azokkal élni óhajtanak. Hogy mennyire helytelen a szó­székből mondani az ágendát, igazolja ama kö­rülmény, hogy a lelkész az úrasztalához menve, újból tart egy agendát, mintegy akaratlanul is jelezve, hogy ennek csakis itt van a helye, nem a szószéken. Mindent a maga helyén! Az úr­­vacsorai agendát is az úrasztalánál! . . . Aztán az „apostoli hitformá“-nak semmi helye az úr­vacsoránál, mert a kérdésekre adott feleletekben a hivő lélek úgyis kifejezi teljesen vallásos meg­győződését, felesleges tehát kétszer is hitet val­lani. A feltett kérdéseket illetőleg pedig az a né­zetem, hogy azok olyanok legyenek, hogy ortho­dox színezetükkel a szabadelvű s modern jelle­gükkel a kevésbé szabadelvű hiveket ne sértsék, hanem a helyes középutat megtartva, az egész gyülekezet vallásos hitének nyilvánulását eszkö­zöljék. Fontos dolog az is, hogy a szereztetési igék hogyan mondassanak ? ! Azt semmikép sem tudom helyeselni, hogy a lelkész kimenvén az urasztalához s egymaga állván ott, előbb a ke­nyérre, aztán a borra vonatkozó igéket felol­vassa. Ez egyenes vétség a szereztetés története ellen. Hanem igenis helyes a nagyobb gyüleke­zetekben a presbyterium tagjainak osztani ki először a jegyeket s ez alkalommal mondani el a szereztetési igéket előbb a kenyérre s annak kiosztása után a borra vonatkozólag; vagy a ki­sebb gyülekezetekben a férfiaknak uzasztalához járulásakor tartani meg ugyanezt a rendet; hi­szen a Megváltó is úgy tett, előbb kenyeret adott s azután bort, nem pedig úgy, hogy a szereztetési igéket elmondva azután egyfolytá­ban kenyeret s bort osztott tanítványainak. De még Pál apostol utasítása világosan szól, a­mely­től eltérni semmi okunk sincs, hacsak értelmet­lenséget nem akarnak e fontos cselekmény ke­retében elkövetni. Igen szép dolog az is, ha az úrasztalához a fiatalok külön csoportban vonul­nak s nem dicsérhető eléggé az a szép szokás, mely a tiszáninneni kerületben itt-ott otthonos, t. i., hogy az ifjúság — mindkét nemből — éne­kelve vonul az úrasztalához, mintegy kifejezést .

Next