Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-10 / 28. szám
475 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 476 sagot és javadalmazásunknak olyan rendszerét, mely állásunk természetének meg nem felel. Amit a német tanárok darmstadti gyűlésén, ez év tavaszán, Paulsen oly nagy eréllyel hangoztatott, mint az iskola mivelő feladatának elengedhetetlen követelményeit: mennyivel több okunk lenne nekünk panaszolni! De ime, az idők tanúságot tesznek és szót emelnek mellettünk. Az ő tanúságtételükből és szavukból bizonyára egész jelentőségében meg fogja érteni nemzetünk, hogy amit az iskola kér, azt a haza kéri, a nemzet jövője kéri, melyet neki az alkotmány a nevelésre adott, kötelességének tekinti.» E két kötelességérzet: a tanítóké a nemzet iránt s a nemzeté tanítói iránt, csak e két kötelességérzetnek együttes, öszszeható munkája vezethet kívánatos eredményre. Ezt az igazságot közelmúltunk politikai, viharai és fejleményei épp oly eleven, mint tanulságos világításban tüntetik föl. Közéletünk, de az egész magyar társadalom mélyen át van hatva a nemzeti irányú fejlődés, a minél határozottabb nemzetiesedés vágyától. Ez a vágy s az érzés, amelyből fakadt, köz- és magánéletünk minden körét, valamennyi intézményét szeretné felhasználni érvényesülésére és erősítésére. De világhelyzetünk és ettől feltételezett szervezetünk oly korlátokkal áll elénk, minket szerencsésebb nemzetek nem ismernek, de amelyekkel mi számolni kénytelenek vagyunk. Nem egy körben, nagyobb rázkódtatások és veszedelmek céljából, be kell érnünk annyival, hogy legalább tért ne veszítsünk, hogy megőrizzük, amink van, nyelvben és szellemben. Áldatlan és szenvedélyes politikai harcaink erre a pontra vezettek. És erről a pontról széttekintve, úgy tetszik, hogy annak a reménységünknek, bizodalmunknak, törekvésünknek horgonyát, mely a magyar nyelv, szellem és műveltség erősödését és terjedését illeti, továbbra is és legfőképpen az iskolába kell vetnünk, melynek szárnyai szabadok. Ez a gondolat pedig és e gondolattal közállapotaink a nemzet közvéleményét és közakaratát a magyar iskola nemzetpolitikai fontosságának kétszeres méltánylására kell, hogy vezessék. Természetesen a mi tanítói kötelességéletünknek is mélyülnie, lelkesedéssé és áldozatkész odaadássá kell fokozódnia e viszonyok között. Töltsön el mindnyájunkat, a közelmúlt világos tanulságaként annak emelő tudata, hogy a mi mivelő munkánk,nemzetünk jövőjét illetőleg, politikailag is a legfontosabb feladatok közé tartozik Magyarországon. Régi, dunántúli kálvinista iskoláink kedvelt föliratának: Sub pondere ereseti pálma, szíveinkbe kell beírva lenni. Minél szabadabb a magyar iskola, annál inkább kötelessége igazán jó és igazán magyar iskolává lennie. De másfelől bizonyos, hogy ezek a viszonyok s a megfigyelésükből természet szerint fejlődő gondolat, melyet említettem, azt a másik kötelességérzetet is szítani és eleveníteni fogják: a nemzetet iskolája iránt. Nem kérünk egyebet, mint az eszközöket, hogy neki teljes lelkünkből és minden erőnkkel szolgálhassunk. Hogy a sikeres tanításnak, a jó iskolának mennyi föltétele hiányzik még nálunk, mindnyájan tudjuk, nem is kell újra meg újra emlegetnünk, nem az akadályokat sem, melyek eredményes munkásságának, kívánatos fejlődésének útjában állanak, mindenekelőtt a zsúfolt kanonika vizitáció Szlavóniában. Június 20—23-ig tartatott meg a szlavóniai miszsziói egyházakban a szokott évi kanonika vizitáció. Évtizedeken át a felejthetetlen emlékű néhai Körmendy Sándor végezte e teendőt. Most pedig újból megmutatta a misszió nagymestere, püspöke, hogy megtudja válogatni a legjobb eszközöket s azt teljes erővel alkalmazni is tudja a misszió vezetésére és építésére. Ugyanis Peti Lőrinc borosváradi lelkészt, a két. miszszió bizottság jegyzőjét és Zsinka János m.újfalusi tanítót küldte ki e vizitációra. A vizitáció következő sorrendben történt: érkezés június 19-én este 9 órakor Daruvárra. 20-án d. e. Daruvárott, délután a Daruvárhoz tartozó Korenicsán szórványban vizitáció. Estére visszajővén Daruvárra, másnap 21-én d. e. Brekinskán, d. u. a daruvári körhöz tartozó Imszovoszelón; estére visszajővén Daruvárra, másnap 22-én d. e. és d. u. Nagy-Pisanicán, testére visszaérkezvén Daruvárra, másnap 23-án d. u. a missziói lelkészek összejövetele Lipiken, ahol megjelent az antunováci ág. h. ev. lelkész is, hogy a vizitálókkal a gondjaira bízott cseh ref.-ok ügyeiről értekezzen s hogy általában a misszió ügyeiről közösen értekezzünk. Ezzel a vizitáció véget ért. Peti Lőrinc erős és szigorú kézzel, kimerítő részletességgel, valóban kiváló szakértelemmel, bölcs útmutatásokkal és mindenek felett nagy ügybuzgalommal és jó indulattal, Zsinka J. tanító pedig a gyermekek vizsgálatánál minden irányú figyelem és kitűnő pedagógiával, a növendékek tudalmát felderítő ügyes keresztkérdésekkel fáradoztak a misszió pontok vizsgálatánál. Ilyen kezekre van itt szükség. Ilyet adjon nekünk továbbra is a gondviselés erős és bölcs püspökünk útján. Isten mentse meg a még mindig fejlődő és pedig rohamosan fejlődő missziót a se hideg, se meleg lágy kezektől. Annyi bölcseség és ügybuzgóság sugárzott ki a kemény és részletes vizitációból, hogy azokat a munkásokat, kik a misszióban lelkesen forgolódnak teljesen megnyerte úgy a szigorú Peti Lőrinc lelkész, mint az éles pedagógus Zsinka János tanító. Ki ne óhajtaná a jövőre is és mindenkoron azokat, kik útjainkat, ahol szükséges (kiknek ne volna rá szüksége ?) igazgatják, szent ügyünket segítik.