Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-24 / 52. szám

899 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 900 getőbb lett felette is a szegénység. Pedig most már fe­lesége is volt, több kellett a konyhára. Maga is látta, hogy tehetetlen a szegény nép, de nektek is csak élni kellett valamiből. Ehhez járult az is, hogy a még-meg­­szálló katonaság a nép erkölcsét tönkre tette s azután hiába volt a templomi intés. Ilyen okok folytán elkí­vánkozott Bálint pap Lepsényből és minthogy a vesz­prémi egyházmegye zsinata felkérte őt a pápai iskola igazgatására, öt évi papság után odahagyta Lepsényt és 1693 nov. 26-án, most már harmadszor, élére áll a pápai iskolának. Régi munkakörében a régi lelkesedéssel szolgálja a közügyet tovább, nevelve hazájának jó magyarokat, egyházának hű tagokat. De már terhes az iskolai munka, nem bírja beteges teste. Három év múlva 1696 nyarán végbúcsút mond szeretett iskolájának, hogy fiatalabb erő állhasson helyére. Ettől kezdve már csak gyér nyomaira találunk. Fel van róla jegyezve, hogy 1697-ben Láz nevű veszprém­­megyei község lelkésze volt, de már 1698-ban Pázmán­­don Győrmegyében lelkész s itt adja férjhez egyik hit­valló társának árva leányát Farkasdi Juditot, aki mint lelkész-árva házvezetőnői minőségben gondozhatta a megtört férfiút, aki tehát már itt az özvegység terhei­vel is birkózott. Innen hova-merre vetette sorsa, ezt teljes homály fedi. A kurucok dunántúli generálisának, Vak Bottyán­nak volt ugyan egy Kocsi Csergő Bálint nevű titkára, aki még a generálisnak 1708-ban történt halála után is ott maradt özvegye szolgálatában ; de a mi Bálintunk ekkor már a 60 év körül járt s koránál fogva nem tel­jesíthette volna már az ifjúi erőt is nagyon megpróbáló azon sok teendőt, amely Bottyán táborozásai közt tit­kárára nézett. Ez más egyén volt kétségtelenül. Mikor hívta el az Úr törékeny testét pihenésre oroszlán bátorságú lelkét mennyei örökségének el­véte­lére és hol pihennek áldott hamvai ? ezekre a kérdé­sekre nincs semmi feleletünk. A mienk volt mindenes­től, legyen e hazában minden protestáns szív az ő te­metője nagy szelleme meg apró parányokra osztva hadd éljen s lobogjon mindnyájunk lelkében. Ő ezt a jelmondatot választotta magának a bib­liából : „az Úr az én erősségem, én bástyám és én mene­dékem a nyomorúság idején /“ (Jeremiás XVI. 19.) Az Úr legyen nekünk is, sok szenvedésen átment Sionunk­­nak is erőssége mindörökké ! Könyvismerttetés. Magyar regényírók. Az egyszázados múltú magyar regényirodalomnak szinét-javát foglalja össze hatvan kö­tetben az a nagyszabású gyűjtemény amelynek gondolatát és tervezetét Mikszáth Kálmán, a legnagyobb élő magyar regényíró, adta a kiadó Franklin-Társulatnak, magára vállalván egyúttal a hatalmas gyűjtemény, szerkesztését is. A nagy író gondolata immár testet öltött, s regény­íróink maradandó emlékezetéül a díszes gyűjteményből megjelent most immár a harmadik sorozat, amely az eddig megjelent tíz kötetet, Jósika Miklós, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond, Csiky Gergely, Kemény Zsigmond, Pálffy Al­bert, Vadnai Károly és Herczeg Ferenc egy-egy regényét újabb öt kötettel gyarapította. Az új sorozat a vállalat programmjának megfelelően különböző korszak íróit, foglalta össze a múlt század har­mincas éveitől kezdve a mai napig. A kötetek azonban szám szerint illeszkednek bele az egész gyűjteménybe, a­mely időrendben tartalmazza a regényeket. Gaál Józsefnek, a Peleskei Nótárius írójának törté­neti regénye : Szirmásy Ilona, a legrégibb az új sorozat­ban. Ez a regény együtt jelent meg 1836-ban Jósika Abafijával s ezzel együtt osztozik a magyar regényírás út­­törésének a dicsőségében. A ma is érdekes munkát Wit­­tich Eperjesy Károly illusztrálta. A mai irodalmat Rákosi Viktornak fő műve , az Elnémult harangok képviseli, ez az alig két esztendő előtt íródott gyönyörű regény, amely egy csapásra a leg­nagyobb regényíróink sorába emelte Rákosi Viktort, s méltó kezdete regényirodalmunk új századának. Az elnémult harangokat Grünwald Béla festőművészünk illusztrálja. A sorozat harmadik kötete Jókai Mór legszebb re­génye : Az új f­öldesúr. Természetes, hogy regényirodal­munknak ez a gyöngye nem maradhatott ki a gyűjtemény­ből. A regényt Márk Lajos művészi illusztrációi díszítik. Legérdekesebb két kötete az új sorozatnak A püspök atyafisága című két kötetes nagy regény, leányi Ödön­nek, a korán elhunyt kiváló írónak főmunkája, mely más­fél évtizeddel ezelőtt jelent meg, oszágos feltűnést keltve , de azután az író hirtelen halála folytán csaknem teljesen feledésbe merült. Ez a munka­ méltán került be most a klasszikusok közé, hogy Iványit végre hozzájuttassa a megérdemelt elismeréshez és népszerűséghez.­­A két köte­tes regényt Gergely Imre festőművész számos szép eredeti rajza díszíti. Minden munka élén ott van az író arcképe, R. Hirsch Nelli finom rajzonjából. Teljessé teszik a munkák eszthétikai élvezetét Mik­száth Kálmán gyönyörű bevezetései, amelyek mesteri tö­mörséggel állítják be a regényeket az író korábba, az ol­vasó elé varázsolva mintegy azt a közönséget, amely először gyönyörködött a munkában. Ezek a bevezetések együttvéve a magyar regényirodalomnak értékes történe­tét adják. A kötetek kiállítása méltó a kiadó intézet hírnevé­hez és hagyományaihoz. Finom, famentes papíron, tiszta, éles metszésű, nagy betűs nyomás, pompásan reprodukált művészi értékű illusztrációk és ízléses, tartós kötés: ez röviden az a külső, amelyben regényeink szinét-javát a kiadó intézet a magyar családi könyvtár maradandó dí­széül felajánlja. A hatvankötetes teljes gyütemény ára díszes vászon­­kötésben 300 bor. Megrendelhető részletfizetésre bármely hazai könyvkereskedés útján. A további kötetek féléven­ként öt kötetes sorozatokban jelennek meg. Lie, Rácz Kálmán.

Next