Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-08 / 41. szám

41. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 351. oldal. mint egy kényszerűségből tűrt fundamentuma a theol. oktatásnak. — Mi legalább 600 évre becsüljük azt a summát, melynek alapján mennyiségileg is tudományosnak lenne nevezhető theol. oktatásunk. Részletezéssel nem foglaljuk a helyet, de azt hisszük, hogy aki theol. oktatásunk valóban tudományossá tételét az által véli elérendőnek, hogy az egész tudománykört, mely a theol. oktatás anyaga, kidolgozva, kinyomtatott tan- és segédkönyvekben akarja adni a tanulók kezébe, annak nem szabad sokallani az általunk számított 600 ívnyi terjedelmet. Hiszen ha más tudománykörben forgolódó főiskolai tanulók tanulmányanyagát tekintjük is, akár a jogi, akár az orvosi, akár a bölcsészeti karon, a 4 illetve 5 év alatt végzett anyag mindenütt megüti ezt a 600 ívnyi mennyiséget. Ha mi komolyan alapossá, valóban tudományossá akarjuk tenni bheol. oktatásunkat, mennyiségileg sem adhatunk kevesebb feldolgozandó anyagot papnövendékeink kezébe, mint amennyit ugyanannnyi idő alatt át kell tanulmányoznia más főiskolai vagy egyetemi hallgatónak. Megengedjük, talán nem jól értettük, nem tíz év alatt, hanem amennyi idő kell reá, jelennek meg és pedig teljesen akadémiai oktatáshoz méltó terjedelemben a kiadni szándékolt munkák. Hát ez esetben — évenként 15—20 évet számítva — 30—40 év múlva lenne tudományos színvonalra emelve theol. oktatásunk , oly idő múlva, amikor az első években kiadott munkák már elavultak. De ezt az elodázó feltevést nem engedjük meg magunknak, kik minél előbb szeretnénk theol. képzésünk kellő színvonalra emelését; nem bánthatjuk meg vele azt a tanári kart, mely dicséretesen törekszik bheol. oktatásunk nagy fogyatkozásainak pótlására s mely igen helyesen és határozottan mutat rá a megoldás mikéntjére: könyveket a papnövendékek kezébe ! És mégis, ha a tervezet jelen alakjában érvényre emelkedik, mi nem látjuk kielégítőnek a megoldást, mert csak 1/1 vagy 1/3 részét adja a vállalat annak a mennyiségnek, amit adni kellene. És ekkor nem lesz megszüntetve beol.képzésünk tudományos oldalának égető kérdése, sőt drága pénzen intézményesen és hivatalosan lesz megrögzítve a most dívó compandiumrendszer, „ami pedig — hogy az Indokolás szavaival éljünk — épen nem alkalmas az illető tudományok megkedveltetésére. Ha így nem tarthatjuk eléggé széleskörűnek a beol. tanári kar vállalkozását mennyiségileg, kételyeink vannak annak minősége iránt is Milyet fog nyújtani ez a vállalkozás? Eredetit-e, olyat, ami erőteljesen hozzájárul theol. tudományos irodalmunk föllendítéséséhez ? Vagy csak külföldi szerzők műveinek összevont fordítását? Ez utóbbi nem volna nagyon méltó tanárainkhoz, kikre magasabb feladatok teljesítése vár; ez nem is jelentené a magyar tudományos theol. irodalom igazi fejlesztését Azért ez utóbbi föltevést elejtjük. Megmaradunk a mellett, hogy a vállalatban eredeti, önálló művek jelennek meg. Tíz év alatt, vagy ehhez közelálló rövid idő alatt az egész theol. tudománykor és a bölcsészeti tárgyak földolgozva, nem is számítva a nem kötelezett tárgyakat, amelyek jó részének kiadása szintén kívánatos volna! És mindez öt tanár által!! Oly terv, mely amennyire megérdemli legteljesebb elismerésünket, és annyira felkelti kételkedésünket annak keresztülvihetősége iránt. Teljes tisztelettel vagyunk mi beol. tanáraink tudományossága és munkabírása iránt, de mégis nem nyomhatjuk el ama gondolatunk előtörését, hogy emberi erőn felül való vállalkozásuk, ha eredeti, önálló munkákat vélnek adhatni minden tudományágból, olyat, a mi irodalmunk föllendülését is jelentené. Mi ebben kételkedünk , de ezt nem is kívánjuk. Mi teljes mértékben megelégednénk azzal is, ha minden egyes tanár szakjába vágó egyik tudományágból egyetlen eredeti, de teljes részletességgel kidolgozott munkát tenne le magyar theol. tudományos irodalmunk asztalára, a Parochiális Könyvtárba. Mi tehát nem látjuk a vállalat által biztosítva sem theol. képzésünk valóban tudományos alapra helyezését, sem, ami szintén elsőrangú kívánalom, theol. tudományos irodalmunk oly mértékben való föllendítését, ami megérné egyházkerületünk különleges anyagi támogatását. És itt egy pár szót kell ejtenünk a vállalat anyagi oldaláról is. A tervezett „Theologiai tankönyv-alap“ jövedelmét képeznék : a) egyházkerület évi 600 kor. hozzájárulása ; b) a népiskolai tankönyvek kiadásából előálló tiszta jövedelem 20°/0-a ; c) az e célra tett alapítványok kamatai; d) az időközi kamatok és önkéntes adományok. A jövedelmi források fölsorolásából kimaradt - bizonyára csak elnézésből - az eladott könyvek ára. A c) és d) alatt megjelölt források igen bizonytalan jövedelmi alapot képeznek. Legbiztosabb és legjelentősebb anyagi forrás lenne az egyházkerületi hozzájárulás és a népiskolai könyvek tiszta jövedelmének 20°/1)-a. Míg annak a kérdésnek eldöntését, hogy a kézpénztár, melyet évek óta a deficit réme fenyeget, megbírja-e ezt az újabb és állandó jellegű, épen nem jelentéktelen megterheltetést, illetékesebb egyénekre bízzuk, — az ellen a terv ellen föl kell emelni titakozó szavunkat, mely szerint a népiskolai tankönyvek kiadásából várható jövedelemből más célra, mint népiskolai célra egy fillért is elvegyenek. Ez a jövedelem, mely úgy is az elemi népiskolák révén, sokszor éppen a legszegényebb néposztály zsebéből folyik be, legyen csak az elemi A dunántúli ref. egyházkerület tankönyvkiadványainak sorozatából, most került ki a Főiskolai nyomda sajtója alól. Fülöp József: Hit- és erkölcstan a református népiskolák V.—Vl-ik osztálya Szeghalmi Gyula: A magyar nemzet története számára, 50 képpel, kötve —‘90 fillér. Megrendelhető: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében PÁPA Fő utca 21. szám.