Dunántúli Protestáns Lap – 32. évfolyam – 1921.

Lapszámok - 1921-01-02 / 1. szám

akadályozza meg a talpraállást, a céltudatos cselekvést, a jövőnek élést, az örökkévalóba való szilárd kapcsolódást? Ha van hitünk, mely megtermékenyíti a szenvedéseket s hús­véti glóriával vonja be a nagypénteki keresztet, akkor minél több szenvedést hordozunk, annái több bennünk a remény a diadalra. Mert minél mélyebben szánt az eke, annál több reményünk van a jótermésre. Olyan nagy legyen tehát a hitünk, amek­kora a fájdalmunk. Annyi ragyogó sugára legyen, amennyi tövise van keresztjeinknek. Úgy fogja át meggyötört szivünket, mint a csillagos ég a háborgó tengert, mely szüntelenül hullámzik ugyan, de hullámvonalai harmóniá­ban vannak a csillagok sugaraival és a min­denható isteni célok pályájával. A hit, útja pedig a bűnbánat a szenve­désben. Nagy szenvedés nagy bűnbánatra serkent, mert nagy szenvedésben nagy hitre van szükség. Nagy, porba hulló, alázatos bűn­bánatot kell tartanunk keresztjeink alatt. így termékenyül meg szivünk. így nem lesz termé­ketlen és romboló a mi szenvedésünk. Csend, mélységes, magába merülő, hang­talan, néma csend az, amire kényszerít a ke­reszthordozás. Legyen ez termékeny csend. Olyan, amelyben nincs hang, de mégis élet van: a földbe vetétt gabonaszem csendje, az anya méhében élő gyermek csendje, hatalmas gondolatoknak csendje és az Örökkévalónak csendje, aki él bennünk. Azok lesznek a győzők, akiknek szivében ilyen csend van. Azok építik a jövőt, akik kétségbeesés nélkül sirnak. A kereszt a húsvéti megnyílt sirhoz vezet. De csak a kereszt vezet oda. Per crucem ad lucem. Az új esztendőben porba omolva alázzuk meg magunkat Isten előtt s igaz bűnbánattal sóhajtsunk hozzá: Atyánk, add, hogy egyesül­jünk megváltónkkal a Golgota sötétségében, hogy egyesülhessünk vele a megdicsőülés apotheózisában is. Amen. Szállj alá!* Hzállj alá te szép kttráoson, Szent karácson gyermeke ! Csillagfényen, holdsugáron, Szemvakító angyalszárnyon ' Szállj e gyászos földre le. Hints be. tölts be égi fénnyel Minden lelket egyaránt. Hiszen olyan rémes éjjel, Búval, bajjal, szenvedéssel Ereszkedett mi reánk. Lapunk múlt számára későn érkezett. Halld meg a szegény imáját És töröld le könnyeit. Özvegyasszony gyászruháját, Árva. gyermek éjszakáját Fényesítse meg a hit. Töltsd be hévvel, szent erővel Itt a honfiak sziyét. Hogy ne.nézzünk csüggedt fővel Szembe a nehéz jövővél, Hanem büszke férfiképp! És repülj be, tündérfénybe Öltöztetvén szárnyadat: Rab magyarok börtönébe, Hol a szent karáosonéjbe' Bús sóhaj kél, könny fakad. Szólj hozzájuk jó híreddel Szent karácsony gyermeke: Hogy közelget már a reggel, Amikor angyalsereggel Törvényt termi jössz ide . . . 9 \ Jöjj Ítélet, számonkérés, "Vesztetekre zsarnokok; Örökünkbe visszatérés . . . ! S meglesz: mert az Isten él és .Az igazság győzni fog! Medgyasszay Vince. A 8=ik vasárnapi iskolai világkongresszus. A vasárnapi iskolák 8-ik világkongresszusát a múlt évben távol keleten, Tokioban tartották meg. A kongresszus külső lefolyása azzal a szomorú incidenssel kezdődött, hogy a nagy kongresszusi csarnok leégett. Az egész gyűlésről a Fecske* cimü magyar vasárnapi iskolai lap a következőket közli: Négyemeletnyi magas fehér stukkóban franciai gót stilusi épület várta a vasárnapi iskolai munkások gyűlését. A csarnok előtt két szobormű diszlett; egyik oldalon sötétzöld növényzet háttere előtt Jézus fehér alakja, amint jobbkezét egy földgömbre teszi, másik kezével az égre mutat; a másik oldalon egy misszió­náriusnő alakja, ki egy gyermeket a bibliából tanít. A csarnokban 2900 ülőhely volt. Három órával a kongresszus megkezdése előtt a 700 tagu énekkar még egy utolsó próbát akart tartani. Éneklés közben észrevették, hogy a magas mennyezeten füst támad, néhány pillanat múlva már lángok is mutatkoztak, mire mindenki távozott az épületből. 20 perc alatt már földig leégett mind, csak feketélő romok, szén is hamu jelezték, hol állt a szép épület. De még valami! Jézus fehér alakja, ki kezét "a földgömbre nyújtja, sértetlenül ott állott fehéren, tisztán. Micsoda nagy igéret ez! A világháború, az ezerféle szenvedések * A Fecske felelős szerkesztője id. Victor János kórház­igazgató, nyug. tanár; a lapot egyszerű lerelezélapon bejelentett kívánságra bárkinek megküldi, cime: Budapest, VII. ker., Ilka­utca 51. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék