Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-08-23 / 34. szám

148. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. a könyörgő istentiszteleteket megvetette; siessetek jó példával s üdvös határozatokkal a templomi könyörgéseket újra látogatottá tenni s ekklézsiátokat vele a haláltól megmenteni. * Az árva ekklézsia életéhez tartozik a plébános stólása alá vettetés. Ebbe a lelki kalodába szoríttatott bele az ekklézsiák gyűjteményes történetéből kivehetőleg Borsosgyőr, Dáka, Kúp, Lázi, Mezőőrs, Nyárád, Pázmánd, Tápszentmiklós. De nemcsak ezek az ekklézsiák vettettek plébánosi stóla alá. Nézzék csak, meg presbiter testvéreim, az illetékes plébánia anyakönyveit. Mikor a mi régi anyakönyveinknek 1752-ben félben maradását láttam, siettem tájékozatlanságomban a szomszéd ekklézsiákba. Dereskére előbb, hol elűzött prédikátorunk állást talált, — nincs nyárádi adat. Mentem Mihályházára, hova a nyárádiak az árvaság idején prédikációkra és urvacsorával élésre jártak, — ott találtam 1752 októbertől 1753 novemberéig a nyárádi szülötteket s aztán — többé sehol semmi. Fájó sejtés a plébániára vitt. S ime ott találtam a nyárádi, borsosgyőri, dákai reformátusok anyakönyvi adatait 1753 nov. 5-től az ekklézsiák fölszabadulásáig. Evangélikusok is vannak ott a környékről. Mi hát az a plébános stólása alá vettetés? Szülötteinket a plébános keresztelte, hatodainkat temette,a házasultjainkat eskette és anyakönyvezte. Elismerés illeti, hogy bejegyezte a vallást is az anyakönyvezetteknél: »acatholicus«. Aztán, amit a maguk prédikátorának szoktak fizetni, most azt a plébánosnak fizették, kertjét, földjeit munkálták stb. * És, Istennek hála! — a Krisztusért, evangéliumi vallásunkért való szenvedésünk, elnyomattatásunk megtartott bennünket. Milyen csodás, milyen dicső a 70 évnél tovább árvaságot hordozó győrmegyei ekklézsiáink megmaradása: az apák, kiknek kezéből az ekklézsiát kicsavarták s kik elhaltak a szenvedés útján, hogyan tudták átadni gyermekeiknek, s a gyermekeik az utánuk következőknek az ekklézsia, a teljes vallásgyakorlattal bíró ekklézsia vágyát és szeretetét? És milyen csodás, hogy valamennyi bele nem került az árva ekklézsiák sírjába! Élet volt az árva ekklézsiákban és, mint a rügyek a fákon a hosszú télben sohasem adják föl a tavasz reményét, ezek sem adták föl soha a föltámadás reményét. Minden napon készek voltak átalakulni teljes életű ekklézsiává. A végső pillanatokban eléjük dobott nagy akadályok csak kicsi, rosszakaratú erőlködésnek tűntek fel előttük. Posványos helyeken kapják az engedélyt: már is építi Szemere oratóriumát, paplakát, imaházát, hordja Táp a sok száz kocsi földet. Nyárádnak nincsenek az átalakuláskor való épületei? Mindegy. 1786 május 26-iki gyűlésében engedi meg Veszprém megye Nyárádnak a magán vallásgyakorlatot s kilenc nap múlva már be is iktatja lelkipásztorát, Járdánházy Gábor professzor urat. Hogy is van az árvák szép magyar dalában? „Ragyogtak rám a csillagok, Mert tudták, hogy árva vagyok.“ Jegyzet: Adatok dr. Tóth Endre „A pápai ref. egyházmegye története I. rész“ c. művéből s a nyárádi egyház általam megírt történetéből valók. (Vége.) 1936. Magyar diákok nyomain. Vacsora után beszélgetünk a magyar diákokról, ő t. i. az ösztöndíj-bizottság ügyvezetője. Fiainknak igazán melegszívű, őszinte atyai barátja. 26- án reggel már Groningenbe röpít a vonatom, ahol dr. Aalders egyetemi tanárt, theologiánk tiszteletbeli tanárát látogatom meg. Egész késő délutánig együtt vagyunk. Elvisz az egyetemre. Ez egyetemen Miklós Ödön barátomnak e lap 1917-iki évfolyamában közölt kimutatása szerint 1795-ig 277 magyar diák tanult. Magyarok mindenütt. Megnézzük a tantermeket, a nagy aulát, a tanári szobákat. Azután átmegyünk a könyvtárba, ahol szeretné megmutatni a Luther bejegyzéseit tartalmazó Erasmus-féle Újszövetséget. Sajnos, a kötetet kikölcsönözték Rotterdamba az Erasmus-kiállításra. Kárpótlásul középkori kéziratokban gyönyörködhetem. Mily szépen berendezett az olvasóterem és a folyóiratterem! Amint értesültem, mozgalom indult meg, hogy az egyetemen ismét tanulhasson magyar ref. theologus. Este egy Pápánál valamivel kisebb városkában, Sneekben szálltam ki a vonatból. Várt az én régi holland barátom, Dekker, államegyházi lelkész. Még sohsem volt alkalmam holland falut látni, még kevésbbé holland falusi paplakot. Dekker régóta olvas, ír és beszél magyarul. Többször járt hazánkban. Sok magyar könyvet ismertet holland egyházi folyóiratokban. Legutóbb a Hollandiában megjelent magyar vonatkozású könyvek iránt érdeklődött nagy szeretettel hozzám írt leveleiben. Mintegy 570 lélekből áll a gyülekezete. Fehérre meszelt belsejü temploma Magyarországba is beillenék. Igazi, puritán kálvinista templom. A paplakban öt földszinti szobán kívül vannak a manzárd szobák a padlásról nyílólag. Irodája telve könyvekkel. Egy szekrény az arab könyveket tartalmazza, mert arabul is tud. Este egyik hívéhez voltam hivatalos teára, aki pár évvel ezelőtt autón elhozta Dekkeréket hazánkba és ekkor jártak Pápán is. Amint mondja, felejthetetlen élmény volt számára ez az út. 27- én reggel megbeszéljük a napi programmot. Dekkernek van saját autója. Először Leeuwardenbe megyünk,, itt van elhelyezve a Tartományi Könyvtárban az 1811-ben megszűnt franekeri egyetem könyvtára, melyben Dekker barátom már átkutatta a magyar anyagot. Előhozzák Kálvin Institutiójának szép megtartású Szenczi Molnár-féle fordítását, melyet Szenczi Molnár sajátkezüleg ajánlott a franekeri egyetemnek. Én Kalmár Györgynek, a Tapolcaion 1725- ben született, nyelvtudós pápai diáknak egyik munkáját kérem ki, ebben is sajátkezű ajánlás Walckenaar franekeri professzornak. Sohsem gondoltam, hogy itt pápai diákok nyomára akadok. Helmeczi István (nem a nyelvész, hanem a dunamelléki püspök) 1700-ban Franekerben tartott értekezését tizenegy győri református presbiternek, köztük Balogh Jánosnak ajánlja, a második munkáját pedig (1700-ban) többek között Mocsai István győri lelkésznek ajánlja. Már újból röpít az autó. Franekerben vagyunk, ahol 1623-tól 1789-ig körülbelül 1200 magyar diák tanult. Benézünk az Akadémia utcába, melyben még megvan a megszűnt egyetem épülete, de már sokszorosan átalakítva. Bemegyek egy boltba emléktárgyat vásárolni.